A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

Pár hete költöztünk be Minouch-sal a faluba, nem volt olyan sok időnk beszokni és átállni az itteni életre. Még éppen tanévkezdés előtt érkeztünk, így nem szerettem volna, ha egyből lemaradással kezd. Biztosan lesznek nehézségei a fordító karkötője ellenére, de bízom benne, hogy együtt leküzdjük azokat.
Nekem tovább tartott a saját ‚nyári szünetem‘, amíg az előkészítőben vigyáztak rá, addig nekem nagyon sok dolgom volt: berendezni az otthonunkat, elintézni az átjelentkezést, alkalmassági vizsgálatok sora és még annál is több papírmunka. Az első pár tanítási napon egyébként is elérhető akartam lenni, hogy ha bármiért be kell rohannom az iskolába, akkor ne kelljen munkahelyről elkérni magam. Nagyon erős gyerek az én Minouch-om, de ez a helyzet, amibe kerültünk egyáltalán nem hétköznapi. Igyekszem egyáltalán nem pánikot kelteni benne, noha én is tartok ettől a szituációtól és nagyon nyomaszt a jövőnk. A jövőnk, ami határozatlan ideig ehhez a kis eldugott faluhoz fog kötődni. Egészen más világba csöppentünk bele, a kislányom egyelőre kalandnak fogja fel, de félek, hogy az első nehézség honvágyat fog nála kiváltani.
Ha őszinte akarok lenni magammal, nekem már az van. Ennek ellenére összekapom magam, hogy a legelső falusi munkanapom reggelén ne késsek el.
A gyermek iskolai leadását és búcsú ölelését követően utam egyenesen hivatalba vezet. Itt már jártam, azonban az auror kirendeltségre még nem tértem be.
Az azonosításomat követően a lépcsőztem a felső szintre. Annak ellenére, hogy a reggeli órákban jártunk már többeknél sercegő pennát látok, mások pedig még csak most isszák a reggeli kávéjukat.
- Elnézés! - Szólítok meg a fordító eszközöm nélkül egy tetszőleges mágust. Erős akcentusom van magyarul, gyengén vagyok képes beszélni. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy ebbe az országba kerültem, valószínűleg a nagymamám miatt választották nekem Magyarországot. - A nevem Vasile-Lucien Millard. Kelemen Farkas keresem. - A ragozás sem az erősségem, de nem is erőltetem magam ilyen téren. A kolléga a bemutatkozását követően rámutat az asztalra, aminél a kedves mentorom foglal helyet, így utam oda vezet. Nincsen túl messzire, talán hallhatta is, hogy emlegetik.
- Jó reggel kívánok! - Üdvözlöm a férfit barátságos mosollyal az arcomon. - Farkas? - Kérdezek rá illemből, mert mégsem bámulok az asztalon lévő névtáblára. Bizonyosan nem hallotta még ilyen peckes r-rel a nevét korábban.
- Vasile-Lucien Millard. - Jobbomat egy határozott kézfogásra nyújtom.
Milyen lepukkant ez az iroda, félek, hogy mi vár rám a laborban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854142#post854142][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.12. 21:53[/b][/url]

Pár hete költöztünk be Minouch-sal a faluba, nem volt olyan sok időnk beszokni és átállni az itteni életre. Még éppen tanévkezdés előtt érkeztünk, így nem szerettem volna, ha egyből lemaradással kezd. Biztosan lesznek nehézségei a fordító karkötője ellenére, de bízom benne, hogy együtt leküzdjük azokat.
Nekem tovább tartott a saját ‚nyári szünetem‘, amíg az előkészítőben vigyáztak rá, addig nekem nagyon sok dolgom volt: berendezni az otthonunkat, elintézni az átjelentkezést, alkalmassági vizsgálatok sora és még annál is több papírmunka. Az első pár tanítási napon egyébként is elérhető akartam lenni, hogy ha bármiért be kell rohannom az iskolába, akkor ne kelljen munkahelyről elkérni magam. Nagyon erős gyerek az én Minouch-om, de ez a helyzet, amibe kerültünk egyáltalán nem hétköznapi. Igyekszem egyáltalán nem pánikot kelteni benne, noha én is tartok ettől a szituációtól és nagyon nyomaszt a jövőnk. A jövőnk, ami határozatlan ideig ehhez a kis eldugott faluhoz fog kötődni. Egészen más világba csöppentünk bele, a kislányom egyelőre kalandnak fogja fel, de félek, hogy az első nehézség honvágyat fog nála kiváltani.
Ha őszinte akarok lenni magammal, nekem már az van. Ennek ellenére összekapom magam, hogy a legelső falusi munkanapom reggelén ne késsek el.
A gyermek iskolai leadását és búcsú ölelését követően utam egyenesen hivatalba vezet. Itt már jártam, azonban az auror kirendeltségre még nem tértem be.
Az azonosításomat követően a lépcsőztem a felső szintre. Annak ellenére, hogy a reggeli órákban jártunk már többeknél sercegő pennát látok, mások pedig még csak most isszák a reggeli kávéjukat.
- Elnézés! - Szólítok meg a fordító eszközöm nélkül egy tetszőleges mágust. Erős akcentusom van magyarul, gyengén vagyok képes beszélni. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy ebbe az országba kerültem, valószínűleg a nagymamám miatt választották nekem Magyarországot. - A nevem Vasile-Lucien Millard. Kelemen Farkas keresem. - A ragozás sem az erősségem, de nem is erőltetem magam ilyen téren. A kolléga a bemutatkozását követően rámutat az asztalra, aminél a kedves mentorom foglal helyet, így utam oda vezet. Nincsen túl messzire, talán hallhatta is, hogy emlegetik.
- Jó reggel kívánok! - Üdvözlöm a férfit barátságos mosollyal az arcomon. - Farkas? - Kérdezek rá illemből, mert mégsem bámulok az asztalon lévő névtáblára. Bizonyosan nem hallotta még ilyen peckes r-rel a nevét korábban.
- Vasile-Lucien Millard. - Jobbomat egy határozott kézfogásra nyújtom.
Milyen lepukkant ez az iroda, félek, hogy mi vár rám a laborban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854148#post854148][b]Kelemen Farkas - 2022.10.12. 23:04[/b][/url]

Átmenetileg van itt, amíg most már tényleg végérvényesen bejegyzett elemi mágus nem lesz, na meg felmerült valami vámpírokkal kapcsolatos ügy is, ha jól értette azt az ezzel kapcsolatos félmondatot, bár a részleteket nem tudja még pontosan. Majd egyszer kiderül minden, ha nem oldja meg közben az ügy magát. Már elgondolkodott egyébként rajta, hogy igazából az asztalt itt is koptathatja nyugodtan abban a pár évben, ami még az aktív állományban letöltendő éveiből hátravan. Utána pedig elmehet oktatónak az aurorképzőbe, Anna már felvetette, hogy a viselkedéselemzés oktatóknál jövőre üresedni fog egy hely, igazán jelentkezhetne. Még alszik rá párat, bár azt sejti, hogy Franciska biztos nem fog ellenkezni, amíg a váltás a nyugalmasabb és veszélytelenebb irányba történik és nem fordítva. Ha visszamenne terepre, még a végén tényleg a válási papírokkal az orra elétt ébredne egyszer, de szerencsére ilyen tervei már neki sincsenek. Tökéletesen elvan a jelenlegi pozíciójában, amennyiben nem csak és kizárólag papírok töltögetéséből áll. Az ugyanis a világ legunalmasabb dolga, és ezért is örült, amikor valaki olyat kerestek, aki szívesen segít egy újonnan érkezőnek, és netán még franciául is tud. Persze, léteznek már fordító varázstárgyak, meglehetősen széles választékból szemelheti ki magának a megfelelőt az érdeklődő, de ő maga például nem rajong ezekért. Érdekli a nyelvtanulás, jelenleg éppen a némettel küzd a változatosság kedvéért. Már egy ideje az irodában ücsörög, még átnézi a mai teendők listáját a határidőnaplójában - a fele nem munkával kapcsolatos, hanem elhozni Annát az előkészítőből, meg ilyenek -, és éppen indulna, hogy főzzön egy kávét, vagy még inkább megpróbálja az itteni kávéfőzőt bűbájjal működésre bírni, amikor erős francia akcentussal köszön rá az asztala előtt megálló ismeretlen, és még a nevére is rákérdez. Fura így hallani vissza a nevét, de már olyan sokféleképpen hallotta, hogy immunis lett minderre az évek alatt.  
- Bonjour - köszön barátságos mosoly kíséretében. - Oui, je m'appelle Kelemen Farkas. Enchanté de vous rencontrer - folytatja közölve, hogy örvend a találkozásnak. Az ő francia kiejétésén meg némi magyar akcentust hallani azért, makulátlanul szépen csak az angolt képes beszélni azért, ami - tekintve, hogy meglehetősen sokáig élt ott - még mindig pont olyan könnyen jön, mint a magyar. - Voulez-vous du café? - Ha már kávéért akart indulni amúgy is, miért is ne ajánlaná fel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854179#post854179][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.13. 22:39[/b][/url]

Természetesen nem számítottam nagy luxusra, ami a szállásunkat, a települést a munkahelyet és az iskolát illeti, elvégre mégis keletebbre költöztünk. Magyaroroszágon egyszer voltunk még tizenéves koromban nyaralni, megnéztünk Budapestet és Budanekeresd városát. Sokkal többet jártam Kisbaconon és általában Romániában a nagyszüleimnél, ahol bőven tudtam szembesülni a keleti régióval, annak előnyével és hátrányával együtt. Kisbaconnak van egy sajátos hangulata, ami miatt magával ragadja az embert, valahol ezt érzem ebben a faluban is. Meglátjuk, hogy hogyan fogjuk szeretni, de egy ideig mindenképpen ez lesz az otthonunk, bárhogyan is érzünk, így jobb pozitívan állni a helyzethez.
Még nem hoztam magammal sok mindent az első napon, meg hát én eleve nem voltam az a típusú ember, aki kirakta a családja fényképét a laborban meg a csészére. Főleg most nem szeretném, hogy így vagyunk, ahogy. Remélem, hogy Gagnier lapít valamerre, nem pedig az én nyomomban van. A jelentésekről láthatta a nevem, de közvetlen nem volt közöm a testvére elítéléséhez.
Ezeket mind magam mögött kell hagynom, pedig sokszor a gondolatára is összeszorul a gyomrom. Most a jelenre muszáj figyelnem.
Arcomra meglepettség és büszkeség ül ki, amint meghallom Farkas franciáját. Sokkal jobb, mint az én gyengécske magyarom, amivel próbáltam bevágódni.
- Ah, vous avez des compétences exceptionnelles! - Dicsérem meg a férfi francia kiejtését és beszédét. Ezek szerint nem véletlen, hogy ő lett a mentorom, sokat fog könnyíteni a helyzeten. Egy angolos kollégával is nagyon jól elboldogultam volna, de ez még jobb. - Enchanté de vous rencontrer aussi! - Helyeslek egy őszinte mosollyal az arcomon. Az első benyomás pozitív, meglátjuk, hogy mi lesz ebből később. A legtöbb irodának megvan a maga kis dinamikája, amibe bele kell folyni, hogy ha az ember be szeretne illeszkedni a közösségbe.
- Oui, un café serait bien! Merci! - Felelem Farkast követve a kávégép irányába. - Tu tutoyer? - Kérdem meg még az indulásunk előtt. Elvégre kollégák leszünk, talán könnyebb tegeződve folytatni a csevegést már az úton is. - Comment as-tu si bien appris le français? - Folytatom a beszélgetést már tegeződve, amennyiben a mentorom elfogadja azt. Én is megtanulhattam volna több nyelven, de valahogy sosem volt a fókuszomban. Románul is csak azért tudok, mert a nagyszüleim ott élnek és nagyon könnyű megtanulni a francia után. Talán az olaszt kezdeném el, de arra valószínűleg nyugdíjasként lesz legközelebb időm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854258#post854258][b]Kelemen Farkas - 2022.10.15. 14:42[/b][/url]

Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854335#post854335][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.15. 22:23[/b][/url]

Ha majd egy kicsit több lehetőségem lesz arra, hogy megfigyeljem a többieket egymással társalogni, meg hogy hogyan dolgoznak, akkor több következtetést fogok levonni erről a helyről. Sokat elárul az, hogy mennyire tepernek a kollégák, milyen testbeszédet használnak egymással, vagy csak egyáltalán, hogy ki kivel van jóban. Sosem szerettem az ilyen játszmákat, de azt mondják, hogy jónak kell benne lenned, ha be akarsz kerülni egy közösségbe.
Egyelőre Farkast kell kiismernem, aki eddig rendes tagnak tűnik, de majd meglátjuk. Valamivel idősebb nálam, talán kicsit bele is van már fáradva a feladatokba. De az is lehet, hogy csak nem itta meg azt a bizonyos első kávét.
Biztató mosollyal adom tudtára, hogy egyáltalán nem rossz a franciája. A kiejtését értem, igaz figyelnem kell, a nyelvtant meg mi sem vesszük mindig annyira komolyan. Még mindig jobb, mint az, amit az én esetemben magyartudásként csúfolunk.
- Egy francia szellem? Magyarországon? Ez különös. - Felelem őszinte döbbenettel az arcomon. Egyre több váratlan dolgot tartogat ez az ország. Mondják, hogy a varázsvilág tele van különös és kiszámíthatatlan dolgokkal - ezt tapasztaltam is -, de mindig tudnak valami újat mutatni. - Hogy került ide? - Kérdezem kíváncsisággal a hangomban. Valahogy mindenbe szeretek kapaszkodni, ami az országomat juttatja eszembe. De szerintem ezzel más is így van, a hazánknak különleges helye van a szívünkben.
- Nekem csak egy magyar nagymamám van Romániában. Úgyhogy azért futotta csak ennyire. - Folytatom nevetve szabadkozva a magyarom miatt. - De van ilyenem! - Előkapom a talárom zsebéből a fordító karkötőt, amit a Francia Mágiaügyi Minisztériumtól kaptam. Drága darab, de az biztos, hogy nagyon jól tudok vele fordítani mind szóban mind írásban. - Fordít. - Teszem hozzá kicsit kínosan, elvégre kívülről nem látszik többnek, mint egy platina karkötőnek. Nem szeretem sokáig viselni, mert meg akarom tanulni a nyelvet, ráadásul fáj tőle a fejem, ha egész nap rajtam van.
A kávéfőző karcos zúgása mellett elhalkul a konyhai csevegés hangja. Nem titok, hogy miért érkeztem ide, de talán nem kiabálnám világgá, így hangom halkabbá válik, ahogy felhúzom a karkötőt.
- Tanúvédelmi program. - Felelem egyszerűen. Ilyen kifejezéseket nem hiszem, hogy ismer, nem egy hétköznapi dolog, így jó szolgálatot tesz az ékszer. - Nem tudom, hogy hallottad-e, hogy mi volt Franciaországban az elmúlt hónapokban. - Picit elgondolkozom, hogy mennyit osszak meg, de amit a sajtó lehozott az egyáltalán nem bizalmas információ. - Több kviblit kivégeztek egy csoport tagjai, akik a varázsvilág pusztulását láttak bennük. - Hangomon érezhető a harag, ahogy az ügyről beszélek, de azt hiszem a körülményeket tekintve érthető. - A vezérük testvére üldözi az aurorságot... az ügyészt megölte. Az összes érintetett és családjukat külföldre költöztették. Így a kislányom és én most itt leszünk egy darabig. Szerencsére nem tekintenek elsődleges célpontnak bennünket. - Fejezem be némileg rosszabb passzban, mint ahogy elkezdtük ezt a beszélgetést. Nem szeretnék hangulatromboló lenni, így egy pillanatnyi habozás után számmal csettintve váltok témát.
- Na és te? Jól értem, hogy nagyvárosból költöztél ide? Esetleg család miatt? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854464#post854464][b]Kelemen Farkas - 2022.10.18. 00:21[/b][/url]

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854906#post854906][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.21. 20:47[/b][/url]

Egy időben elkezdett foglalkoztatni az emberi lélek. Talán tizenhat lehettem, vagy még annyi sem, amikor ellenállhatatlan vágyam volt arra, hogy az emberi elmét megértsem. Persze nem komolyan, csak a magam suta tini módján, amikor érdekes volt egy bűntény és a valós eseteket krimi regényekként akartam olvasni, mert úgy hittem, hogy egy napon majd én leszek az, aki a bűnözőkről profilt állít fel és majd a tudásomat a jó szolgálatába állíthatom.
Csupa magasztos álom egy fiataltól, talán csak a saját önnön egóm vezetett. Aztán egészen máshogyan alakultak a dolgok, hiszen önmagamat kellett először jobban megismernem mielőtt mások élete és halála felett akartam királykodni.
Az emberi sors törékeny, egyszer még Párizsban élsz, aztán meg majdnem felrobban melletted egy magyar faluban a kávéfőző az örsön. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.
- Különös történet, de tetszik. Ez egy meglehetősen egyéni módja a nyelvtanulásnak. Viszont működik. - Tárom szét nevetve a karom. Testbeszédem általában nyitott, új helyzetekben pedig különösen igyekszem, hogy kifogástalan legyen az, ahogy prezentálom magam. Azonban most őszintén jót derülök ezen a történeten. - Szellemesen sajátítottad el a francia szellemiséget. - Lehet, hogy most fognak kivágni az ablakon, mert néha túlzásba esek a hülye poénjaimmal.
- Az egy szép település, jártam arra többször ügyeket intézni az elmúlt hetekben. - Arcomra sajnálat ül ki a lány története kapcsán. Persze ez már a múlt, de az ilyen tragédiák mindig rányomják az emberek életére a bélyegét, akár több generáción át kísérthetnek a sebek, amiket az akkor élők szereztek.
Meglepve tapasztalom, hogy nem csak nekem van rúnázott ékszerem. Farkasé sokkal díszesebb összehasonlítva az én rúnázott ezüst karperecemmel.
- Szép darab. Elemi mágia, huh? Melyik elem? - Nekem sajnos nem jutott más spéci képesség, csak jól tudok számolni meg jól értek a bájitalokhoz. Gondolkodtam pár képesség elsajátításán, azonban az élet túl gyorsan zajlott mellettem, egyszer még pályakezdő voltam, aztán meg már egyedülálló apuka. Minouch mellett pedig nincs megállás.
A kávéfőző jó szolgálatott tett, különösen, hogy a fordító segítségével már más is érthette, amit mondok. Nem titok ami életünk, de nem akarom, hogy erről csámcsogjanak. Lesütött szemmel bólintok, hogy valóban rémes.
- A szüleim és a testvéreim Kanadában vannak. Nem tudom, hogy meddig tart még ez az egész. - Rázom meg merengőn a fejem. Még csak most kezdődött Vasile, hiába várod a végét.
- Nem szívesen reklámozzák, hogy hibát követtek el. Vagyis... hiba? Nem volt bizonyíték. - Nyilván mindig lehet alaposabb munkát végezni, de egész biztos vagyok benne, hogy a kollégáim high prio esetként kezelték az ügyet és mindent megtettek.
- Egész nap kérvények? Oh, Dieu... - Kínomban röhögve, szemeim összeszorítva próbálok jó pofát vágni ehhez az esethez. De nem vagyok gyakorlott auror, nem mehetek terepre, maradnak a papírok.
- Az én kislányom is idejár. Nyolc éves, Liliane a neve. Hány éves a kislányod? - Kérdezem érdeklődve. Jó lenne a kiscicámnak is egy barátnő az iskolán kívül is. Amolyan összejárós, mint nekünk is volt kissrác koromban a faluban.
Megköszönöm a kávéfőzést és én magam is töltök egy keveset. Egy löttyintésnyi tejjel iszom, sajnos nem vagyok olyan vagány, hogy töményen legyűrjem a feketét.
- Az nagyon kevés. Akkor ez egy békés hely, mhm? - Álmos kisváros, rémisztő háttérsztorival. Már csak a visszajáró démonok hiányoznak, mint a horror regényekben. - Vagy most éledezik a bűn errefelé? Hogy-hogy ennyien vagyunk? - Érdeklődöm tovább a székek irányába mutatva, hogy ott kényelmesebben folytathassuk a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854929#post854929][b]Kelemen Farkas - 2022.10.22. 13:31[/b][/url]

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854953#post854953][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.22. 18:40[/b][/url]

Azért megnyugtat, hogy a kolléga úr jól fogadja a hülye poénjaimat. Általában az emberek nem szokták szeretni a szóvicceket, sem pedig azokat, amiket nem értenek. Persze én sem szeretem magam kihagyva érezni egy-egy humoros megszólalás alatt, amikor a poén elszáll a fejem fölött, vagy pedig nincs meg a megfelelő információm ahhoz, hogy értelmezni tudjam a viccet, de általában éretten kezelem a dolgot. Valaki kellemetlennek érzi, hogy magyarázzák el neki a poént, azonban én szívesen tanulok mindenből. Nincs ezzel gond. Csak szerényen.
- Gyerekkoromban ehhez hasonló faluban éltem, úgyhogy ez sem lesz idegen. De Párizs után furcsa. - Épiyonne annak ellenére, hogy falu volt kifejezetten pezsgő élettel rendelkezett a közelben elterülő edzőtábor miatt. Meg persze rengeteg meccs is volt, nagyon pörgött a turizmus is. Igaz, amikor a mérkőzések voltak, a szüleink nem engedtek ki minket az utcára, mert olyankor tudtak balhék is zajlani. Én nem nevelném ilyen helyen Minoucht, bár Párizst sem mondanám ideálisnak erre. Meglátjuk, hogy itt mi fog kialakulni és meddig maradunk.
- Ah, szép, szép. - Felem őszinte elismeréssel, ahogy az ingem lehúzom a karkötőre. Általában jobban bánok a szavakkal, kicsit kínos volt ez az előbbi dolog. A kislányom szokta mutogatni a kis díszeit meg rajzait így.
- A kihallgatás az egy nagyon érdekes terület. Először én is ilyesmiben gondolkoztam, profilozás vagy kihallgatás, de hamar rájöttem, hogy nem az az én utam. - Később a terepre akartam menni, de egyetem alatt kiderült, hogy abban sem sikerülne megtalálni önmagam, így visszatértem azoknak a dolgokhoz, amit mindig is szerettem. Szerencsés vagyok, hogy volt erre lehetőségem.
- És mikor vizsgázol le? Utána visszamehetsz a kihallgatószobába? - Kérdezem érdeklődve. Budanekeresden inkább el tudok képzelni nagy kihallgatásokat, de ezen a részen nem sok minden történik. Legalábbis álmos helynek tűnik.
- Valóban az. A provance-i időjárás után lehet nem lesz annyira kellemes, de... szép. - Felelem bólintva. Még nincsenek olyan nagy hidegek, de meg kell majd szokniuk ezt is. Remélhetőleg nem tart sokáig ez az egész rémálom. Majd időnként meglátogatjuk őket a gyerekkel, talán akkor mindannyian jobban fogjuk viselni.
- Ez nagyon... izgalmasnak hangzik. - Válaszolom tettetett lelkesedéssel hangomban. Kihallgatóként valószínűleg egyből levágja, hogy a hátam közepére sem kívánok ilyen melót, de... ez egy ilyen kör volt. Legközelebb jobb lapokat kapok.
- Milyen ez a Pramberger tér? A tipikus külvárosi no-go zóna? - Érdeklődőm fejemet oldalra biccentve. Tényleg egy átlagos kisvárosnak tűnik, talán ez a hely tartogathat némi kihívást nekem.
- Na és a labor? Merre van? - Kérdezem mellékesen, eszembe juttatta ez a téma ezt a kérdést is. Azt ígérték, hogy nyugodtan használhatom az itteni eszközöket a minták elemzésére. Reményeim szerint talán komolyabb ügyekbe is be fognak vonni előbb vagy utóbb. Igaz, lehet, hogy ahhoz már hoppanálnom kell a fővárosba, de ezzen nincs gondom.
- Azt hiszem lesz időm megtanulni magyarul. - Nagymama le lesz nyűgözve, hogy a kisunokája mennyit fejlődött. De szerintem a kislányom magyarja lesz számára a legnagyobb öröm, hiszen a dédi és közte mindig fordítani kellett. Sosem esett jól neki, hogy ennyire elfranciásodtunk.
- Áh, hét? Minouch 8. Van neki is fordító... karkötője, esetleg valamikor elmehetnénk a játszótérre. - Már megint a karkötőkről beszélsz, Vasile! Kapd már össze magad. Azt sem vettem észre, hogy a becenevén hívtam a gyereket.
- Tejet, köszönöm. - Felelem összeszedve a szükséges dolgokat ahhoz, hogy egy kicsit hűltebben tudjam inni a kávémat. Nevezzetek puhánynak, nem iszom semmit forrón.
A kávém tartom fel tósztra, igaz koccintani nem akarok vele.
- A nyugodt közös munkára! - Mondom barátian bólintva, majd lassacskán elkezdem szürcsölni a keserű nedűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855154#post855154][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 12:42[/b][/url]

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856040#post856040][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.11.07. 18:51[/b][/url]

Nem akarok a nyugatról jött mindent fitymál, ami tőle keletebbre található, de tényleg nem tudom hová tenni a városi koncepciót ezen a településen. Nem rossz, nem rossz, de egyáltalán nem mondanám városnak. Párizs sem az a hatalmas világváros, mint sokan hiszik, hiszen sokkal tagoltabb az a környék közigazgatásilag, mint azt sokan tudják.
- Város. - Ismétlem cinizmussal a hangomban, szemöldököm kissé felvonva. Végül is, kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk. - Lassan, de biztosan épül az infrastruktúra is. - Igaz, én nem vagyok még itt olyan túl régen, úgyhogy ha valakinek, akkor nekem nem sok véleményem kéne, hogy legyen. De éltem már pár helyen, köztük a szülőfalumban, melyben több minden volt megtalálható, mint itt, hála a kviddicsnek. Meg aztán Normandia vidéke, ahol az egyik kisvárosban volt elrejtve az Akadémia, aztán pedig Párizs. Mind egészen más képet festettek, mint itt a magyar települések.
Egy pillanatra  arcomra fagy a mosoly Farkas bölcsességére, talán még a karkötőm is megrekedt a fordításnál. Barnáim kicsit érthetetlenül gúvasztom a kollégám irányába, de muszáj visszakérdeznem.
- Tessék? Mikor? - Valószínűleg a karperecnek lett fordítási zavara, azért egészen biztosan megesik az ilyen, elvégre nem ismerhet mindenféle szlenget meg stilisztikai fordulatot. A válasz kifejtését viszont hamar megkapom.
- Itt minden esetben ilyen szigorúak a szabályok? - Már valamennyire áttanulmányoztam a szabálykönyvet, a rám eső részeket lényegében már tudom, nem sokkal másabbak a szabályok, mint a francia minisztériumnál, kicsit talán szigorúbbak meg bürökratikusabbak, de megszoktuk. Keleten örülünk, ha nem lopják ki alólunk a széket, amin dolgozunk. Azonban még a könyv többi része hátra van, ilyen az olyan mágiák használata a munkánk során, melyek hatással lehetnek a munkavégzésünkre. Szerencsére én csak egy egyszerű varázsló vagyok, nem tudok semmi extrát, így ezekkel a mellékletekkel nem is volt szükséges bajlódnom.
- Keresztrejtvény és olvasás.... - Szisszenek fel lassan megrázva a fejem. Ez a bújkálás fájdalmasan hangzik, de biztosan találok majd valamit, ami nem tűnik láblógatásnak. Aztán lehet, hogy ez csak a kezdeti lelkesedés és utána már nekem sem lesz kedvem önfejleszteni.
- Tényleg megtanulok magyarul... vagy valamilyen új bájitalokat. Egész jó ez a bájital a szaküzlet a faluban, volt friss mirrhafüvük. - Általában az emberek nem szoktak az ilyenek iránt lelkesedni, pedig ez tényleg nagy mák volt, ritkán fogok ki ilyet. Remélem, hogy máskor is ilyen jó készletük lesz és nem csak ilyen újonc szerencse volt, vagy hogyan mondják.
- Pálcával? - Kérdem döbbenten az arcomon. Különös hely lehet, hogy ennyire félnek itt az emberek. Nem csoda, hogy nincs pénz fejleszteni az infrastruktúrát, ha ilyen városrésszel kell bajlódni. - Miket csinálnak azok az emberek? - Furcsállom, hogy ennyire félnek tőlük és nincsen durvább szankció bevezetve ellenük, vagy esetleg teljesen szegregálva a falutól.
Azért az unalmas munka ellenére örömmel tölt el a kávé meg az, hogy nem sokára megnézhetem a labort. Kíváncsi vagyok, hogy az alapvető bájitalokon túl mikkel van felszerelve. Nagyon nagy reményeim vannak a bájitalos üzlet után.
- Liliane is odavan érte, kicsit vadóc, de édes kiscsaj. - Lehet finomabb kishölgy lenne, ha lett volna kitől ellesnie az ilyen dolgokat, de sajnos én ilyenekkel nem tudtam szolgálni, bármennyire is próbáltam. De cserébe vagány, életrevaló és nagyon okos. Azt mondják, hogy a szülők elfogultak, de tényleg csodás ember a csajos.
Követem a tejeskávém szorongatva Farkast, hogy végre megtekintsem a tényleges munkaterületem.
- Mind a kettő vonzó a maga módján, az a baj. - Válaszolom halkan nevetve. Senki nem akarja, hogy a bűnözés erőre kapjon, elvégre tudjuk, hogy borzalmas dolgokra képesek, de a szakmai kihívás egy olyan éltető erő, amit nehezen engedek el. Ahogy befordulunk a ‚laborhoz‘ arcomra döbbenet ül ki az előző vigyor után. Kétségbeesetten pillantok Farkasra, hogy erősítse meg, hogy nem a karperec vacakol, vagy én értek valamit félre. Pedig ott a mérleg, a csövek. Ez egyáltalán nem tűnik tévedésnek.
- Ez... mind? - Kérdem bizonytalanul pislogva a mérlegre, ami üresen sem áll egyenesen. Még kalibrálva sincsen? Kezem rátámasztom az aktákra, ahogy visszafordulok Farkas irányába.
- Azt hiszem meglesz az első pár heti munkám. - Szólalok meg halkan a sokktól. Szemeimmel körbenézek a vegyszeresszekrényt keresve.
- A bájitalokat hol tároljátok? - Légy optimista Vasile, lehet, hogy azokból nagyon szép gyűjteményük van. Gondolj a bájitalos szaküzletre, pozitív energia, macaron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856190#post856190][b]Kelemen Farkas - 2022.11.09. 21:55[/b][/url]

- Pontosan - állapítja meg tömören, megvonva a vállát. Kár is ezen töprengeni, attól úgy sem változik semmi. Egy pillanatra meglepetten pislog aztán, hogy mire is vonatkozik a kérdés.
- Á, hogy... szóval jobb előbb, mint később... nem fontos, csak amolyan általános bölcsesség - legyint inkább egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Azért én se szeretném, ha egy, a képességét még messze irányítani nem tudó emberrel kellene együtt dolgoznom, szóval inkább nem panaszkodom - válaszolja. Valamikor még ő is egészen határozottan hangoztatta, hogy az erő korlátozása szükséges lépés, amíg valaki még tanul. Nem feltétlen kellemes érzés - bár sokat fejlődtek azóta a képességkorlátozó varázstárgyak -, de milyen képmutató lenne már, ha most meggondolná magát e tekintetben. Bólogat a lehetőségeket illetően, a magyar nyelv megtanulása úgyis köztudottan sok időt és energiát vesz igénybe, amennyiben valaki nem olyan szerencsés, hogy ez legyen az anyanyelve.
- Hmm, ott még nem is jártam. Ha bármi kellene, amúgy szólj nyugodtan, lehet, hogy akad. Bájitalfőzésben nem vagyok jó, viszont gyűjtöm a ritka és mágikus növényeket, elég nagy a kert, egy üvegháznak is jutott hely. Mirrhafű még pont nincs, de ha sikerül szereznem és megteremteni a megfelelő környezeti viszonyokat az üvegházban, akkor még talán az is. Terromágus hobbi - osztja meg kuncogva. Már elgondolkodott azért néhányszor, hogy lehet, inkább magibotanikát kellene tanulnia, csak éppen annyira nem füllik a foga ahhoz, hogy visszaüljön az iskolapadba.
- Még nem tévedtem arra, de akad ott zsebtolvaj bőven, néhány illegális dolgokkal kereskedő egyén is, na meg verekedés, néhanapján párbaj, ha valaki elég ostoba, hogy mágikus nyomokat hagyjon hátra, szóval amolyan városszéli lepukkant sarok, ahová nem jó kimenni, ha nem muszáj - válaszolja, ha már a másik kérdezte. A játszótér ennél szerencsére kellemesebb hely, Anna imádja is, úgyhogy az ötletre nagyobb lelkesedéssel reagál. Még nem ismeri az új kolléga gyerekét, és az alapján nem dönt el semmit, hiszen ő maga is elfogult Annát illetően, de majd úgyis minden kiderül a maga idejében, ha eljutnak addig.
- Na akkor legalább amelyik jön, az jön, nincs probléma - neveti el magát, vállon veregetve a másikat, ha már közben egyébként a laborig is eljutnak. Nem a legfelszereltebb, de hát még lehet. Ha már megvan hozzá a megfelelő ember, akkor jöhetnek a változások is.
- Még van egy bájitalos szekrény is, de hogy mennyire felszerelt, fogalmam sincs. Gondolom, azért a kötelező alapkészlet csak megvan, a többit meg majd most be lehet szerezni - von vállat kissé tanácstalanul. Mivel neki alapvetően semmi köze az egészhez, használni sem szereti őket, nem is nagyon járt utána. - Szerintem az lesz az amott - mutat rá egy közelebbi szekrényre. - De nem mernék rá fogadni. Szerintem fedezd fel nyugodtan. Nem annyira koccintásra érdemes, de ha segít megbarátkozni az új körülményekkel, a pubban vannak jóféle borok. Meghívlak.  Meg ha még bármi kellene, szólj csak nyugodtan - javasolja barátságos mosollyal, mielőtt magára hagyná, hogy mérje fel a helyzetet, mire is lenne még szüksége és úgy tovább. Messze úgysincs az asztala.