A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854148#post854148][b]Kelemen Farkas - 2022.10.12. 23:04[/b][/url]

Átmenetileg van itt, amíg most már tényleg végérvényesen bejegyzett elemi mágus nem lesz, na meg felmerült valami vámpírokkal kapcsolatos ügy is, ha jól értette azt az ezzel kapcsolatos félmondatot, bár a részleteket nem tudja még pontosan. Majd egyszer kiderül minden, ha nem oldja meg közben az ügy magát. Már elgondolkodott egyébként rajta, hogy igazából az asztalt itt is koptathatja nyugodtan abban a pár évben, ami még az aktív állományban letöltendő éveiből hátravan. Utána pedig elmehet oktatónak az aurorképzőbe, Anna már felvetette, hogy a viselkedéselemzés oktatóknál jövőre üresedni fog egy hely, igazán jelentkezhetne. Még alszik rá párat, bár azt sejti, hogy Franciska biztos nem fog ellenkezni, amíg a váltás a nyugalmasabb és veszélytelenebb irányba történik és nem fordítva. Ha visszamenne terepre, még a végén tényleg a válási papírokkal az orra elétt ébredne egyszer, de szerencsére ilyen tervei már neki sincsenek. Tökéletesen elvan a jelenlegi pozíciójában, amennyiben nem csak és kizárólag papírok töltögetéséből áll. Az ugyanis a világ legunalmasabb dolga, és ezért is örült, amikor valaki olyat kerestek, aki szívesen segít egy újonnan érkezőnek, és netán még franciául is tud. Persze, léteznek már fordító varázstárgyak, meglehetősen széles választékból szemelheti ki magának a megfelelőt az érdeklődő, de ő maga például nem rajong ezekért. Érdekli a nyelvtanulás, jelenleg éppen a némettel küzd a változatosság kedvéért. Már egy ideje az irodában ücsörög, még átnézi a mai teendők listáját a határidőnaplójában - a fele nem munkával kapcsolatos, hanem elhozni Annát az előkészítőből, meg ilyenek -, és éppen indulna, hogy főzzön egy kávét, vagy még inkább megpróbálja az itteni kávéfőzőt bűbájjal működésre bírni, amikor erős francia akcentussal köszön rá az asztala előtt megálló ismeretlen, és még a nevére is rákérdez. Fura így hallani vissza a nevét, de már olyan sokféleképpen hallotta, hogy immunis lett minderre az évek alatt.  
- Bonjour - köszön barátságos mosoly kíséretében. - Oui, je m'appelle Kelemen Farkas. Enchanté de vous rencontrer - folytatja közölve, hogy örvend a találkozásnak. Az ő francia kiejétésén meg némi magyar akcentust hallani azért, makulátlanul szépen csak az angolt képes beszélni azért, ami - tekintve, hogy meglehetősen sokáig élt ott - még mindig pont olyan könnyen jön, mint a magyar. - Voulez-vous du café? - Ha már kávéért akart indulni amúgy is, miért is ne ajánlaná fel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854258#post854258][b]Kelemen Farkas - 2022.10.15. 14:42[/b][/url]

Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854464#post854464][b]Kelemen Farkas - 2022.10.18. 00:21[/b][/url]

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854929#post854929][b]Kelemen Farkas - 2022.10.22. 13:31[/b][/url]

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855154#post855154][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 12:42[/b][/url]

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856190#post856190][b]Kelemen Farkas - 2022.11.09. 21:55[/b][/url]

- Pontosan - állapítja meg tömören, megvonva a vállát. Kár is ezen töprengeni, attól úgy sem változik semmi. Egy pillanatra meglepetten pislog aztán, hogy mire is vonatkozik a kérdés.
- Á, hogy... szóval jobb előbb, mint később... nem fontos, csak amolyan általános bölcsesség - legyint inkább egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Azért én se szeretném, ha egy, a képességét még messze irányítani nem tudó emberrel kellene együtt dolgoznom, szóval inkább nem panaszkodom - válaszolja. Valamikor még ő is egészen határozottan hangoztatta, hogy az erő korlátozása szükséges lépés, amíg valaki még tanul. Nem feltétlen kellemes érzés - bár sokat fejlődtek azóta a képességkorlátozó varázstárgyak -, de milyen képmutató lenne már, ha most meggondolná magát e tekintetben. Bólogat a lehetőségeket illetően, a magyar nyelv megtanulása úgyis köztudottan sok időt és energiát vesz igénybe, amennyiben valaki nem olyan szerencsés, hogy ez legyen az anyanyelve.
- Hmm, ott még nem is jártam. Ha bármi kellene, amúgy szólj nyugodtan, lehet, hogy akad. Bájitalfőzésben nem vagyok jó, viszont gyűjtöm a ritka és mágikus növényeket, elég nagy a kert, egy üvegháznak is jutott hely. Mirrhafű még pont nincs, de ha sikerül szereznem és megteremteni a megfelelő környezeti viszonyokat az üvegházban, akkor még talán az is. Terromágus hobbi - osztja meg kuncogva. Már elgondolkodott azért néhányszor, hogy lehet, inkább magibotanikát kellene tanulnia, csak éppen annyira nem füllik a foga ahhoz, hogy visszaüljön az iskolapadba.
- Még nem tévedtem arra, de akad ott zsebtolvaj bőven, néhány illegális dolgokkal kereskedő egyén is, na meg verekedés, néhanapján párbaj, ha valaki elég ostoba, hogy mágikus nyomokat hagyjon hátra, szóval amolyan városszéli lepukkant sarok, ahová nem jó kimenni, ha nem muszáj - válaszolja, ha már a másik kérdezte. A játszótér ennél szerencsére kellemesebb hely, Anna imádja is, úgyhogy az ötletre nagyobb lelkesedéssel reagál. Még nem ismeri az új kolléga gyerekét, és az alapján nem dönt el semmit, hiszen ő maga is elfogult Annát illetően, de majd úgyis minden kiderül a maga idejében, ha eljutnak addig.
- Na akkor legalább amelyik jön, az jön, nincs probléma - neveti el magát, vállon veregetve a másikat, ha már közben egyébként a laborig is eljutnak. Nem a legfelszereltebb, de hát még lehet. Ha már megvan hozzá a megfelelő ember, akkor jöhetnek a változások is.
- Még van egy bájitalos szekrény is, de hogy mennyire felszerelt, fogalmam sincs. Gondolom, azért a kötelező alapkészlet csak megvan, a többit meg majd most be lehet szerezni - von vállat kissé tanácstalanul. Mivel neki alapvetően semmi köze az egészhez, használni sem szereti őket, nem is nagyon járt utána. - Szerintem az lesz az amott - mutat rá egy közelebbi szekrényre. - De nem mernék rá fogadni. Szerintem fedezd fel nyugodtan. Nem annyira koccintásra érdemes, de ha segít megbarátkozni az új körülményekkel, a pubban vannak jóféle borok. Meghívlak.  Meg ha még bármi kellene, szólj csak nyugodtan - javasolja barátságos mosollyal, mielőtt magára hagyná, hogy mérje fel a helyzetet, mire is lenne még szüksége és úgy tovább. Messze úgysincs az asztala.