34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 5. 19:27 | Link

Kérdésekkel teli fejjel járkálok az iskolában. Új tanuló vagyok, még nem nagyon ismerem sem a helyeket, sem a többi diákot. Mindig is csöndes, magamba forduló ember voltam, nem szoktam beszélgetést kezdeményezni talán csak a közeli barátokkal. Ellenben nem vagyok félénk típusú sem. Sokan elítéltek már ezért. Többen is vámpírnak csúfoltak megjelenésem és viselkedésem miatt. De aki meg akar ismerni azt rájön, hogy kedves és megbízható vagyok.
A hatalmas iskolán belül egy nyugodt helyet szerettem volna találni. Gondoltam a Tanulószoba pont ilyen. Kinyitottam az ajtaját. Békés helynek tűnt. Továbbmentem és leültem az egyik fotelbe. Sosem voltam az a tanulós típus, inkább tapasztalatszerzéssel szereztem információt és a tudást. Mindig is szerettem kalandozni, utazgatni, kultúrákat és lényeket megismerni. Szóval a tankönyv helyett inkább a kedvenc fantáziakönyvemet olvastam tovább.  
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 5. 21:21 | Link

Dasha

A tanulást mostanság elhanyagoltam, annyi érdekesség és új dolog várt itt rám. Eldöntöttem, hogy keresek valami nyugodt helyet. Bár nem voltam még lekésve semmiről, úgy gondoltam, itt az ideje pótolni e hiányosságot és erre a célra a tanuló szobát ajánlották nekem. Mikor beléptem, láttam, hogy már tartózkodnak páran bent. Valójában nem zavart, mert valószínűleg ők is hasonló inditatásból jöttek ide.  
Elindultam az egyik fotel felé, mikor kiszúrtam, hogy az egyik lány kezében nem tankönyv van. Jobban megnéztem a lányt is, de nem volt ismerős még látásból sem. Nem akartam olvasás közben megzavarni és én is jobban tettem volna, ha azt teszem amiért jöttem. De mit csináljunk, a kíváncsiságom győzött.
-Szia! Bocs a zavarásért. Plata Luna vagyok.- mutatkoztam be neki. -Nem rémlik, hogy láttalak volna már. Új vagy itt?- kérdezem én, aki szintén nem olyan régi bútordarab itt.
- Milyen könyvet olvasol? A borítójából amennyit látok az tetszik.- mosolygok végig a beszéd alatt. Még utána is biztatóan mosolygok még a lányka válaszát várom. ~ Beszélgetve is át tudom nézni az anyagot. ~ Gondoltam, egyébiránt megleptem magam, mert nem jellemző rám, hogy csak így megszólítok valakit.        
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 20:52
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 6. 17:19 | Link

Luna

Amikor már láttam, hogy felém közeledik, felnéztem. Kicsit megijedtem hisz először még nem tudtam, hogy mit szeretne. Persze nem úgy tűnt mintha rosszindulatú lenne, csak azért féltem, hátha éppen az ő helyére ültem volna le.
Az ikertestvérem is mindig panaszkodott otthon, mert mindig az ő székére ültem. Természetesen rajta csak röhögtem. Sokszor még szívattam is őt ezzel. De ez most más helyzet.
Azért a kérdések után megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát.
-Szia! Igen, új vagyok. A nevem Dasha. -Mondtam határozott, de kedves hangon.
-Ez a könyv angyalokról szól. Egy lány beleszeret egy arkangyalba és az ő történetüket meséli el. Kaland dús, igaz vannak benne véres részek. A többit érdekességet nem szeretném lelőni, hátha majd te is el szeretnéd olvasni egyszer. Ha gondolod, majd szívesen kölcsönadom. - Próbáltam bőbeszédű lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 6. 19:00 | Link

Dasha


Kérdéseim után a lány arcára megnyugvás ül ki. ~ Vajon mire számíthatott szegény. ~ Ezen elgondolkozom egy kicsit, közben reméltem nem én okoztam neki feszültséget. A válaszából rájövök nem tévedtem tényleg új itt.
-Nagyon szép neved van. Koreai, vagy tévedek?- Hmm, mintha ismerős lenne a helyzet valahonnan. Megtudom, hogy a könyv az angyalokról szól és van benne minden, szerelem, kaland és minden, ami kellhet. Mikor fölajánlja, hogy egyszer kölcsön adja nagyon megörülök neki, hisz imádok olvasni, ráadásul érdekelt is a sztori az elmondása alapján.
-Köszönöm, nagyon kedves vagy. Ha majd kiolvastad, szívesen kölcsönkérném. - válaszolok mosolyogva és közben leülök a mellette lévő fotelba és leteszem könyveimet magam mellé. - Én sem vagyok régi bútordarab itt, de ha bármilyen kérdésed van, megpróbálom megválaszolni. Honnan jöttél?- kérdezem még meg tőle, mivel szimpatikusnak és érdekesnek találtam Dasha-t. Közben oda se nézve leemeltem a legfelső könyvet és rápillantottam, SVK könyv. Na igen, még akad egy pár vizsga, amit meg kellene írnom és nem árt utána olvasni. Amint Dasha elkezdett válaszolni, újra fel és le fordítgattam figyelmem és úgy hallgattam feleletét.    
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 20:56
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 6. 19:45 | Link

Luna


Kicsit meglepett, hogy a származásomról kérdezett. Akikkel eddig találkoztam életem során azokat nem nagyon érdekelte ez. A barátaim is csak napok után tették fel e kérdést. Mindenesetre jól esett, hogy észrevette, hogy van bennem mongoloid vér, és annak még jobban örültem, hogy rájött, hogy épp koreai vagyok. De honnan gondolta?  
- Köszönöm. A nevem, vagyis a Dasha amerikai név. De jogosan tippelted, van bennem koreai vér. Pontosabban az apám koreai. Az anyám amerikai és ezért sokáig kint éltünk San Francisco-ban. De a szívem mélyén koreai vagyok. - Mondtam neki. Aztán gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki a másik nevem, de végül úgy döntöttem, hogy elmondom.
- Amúgy a koreai nevem Park Son Yeong (박손영). De így senki sem szólít és amúgy sem ezt használom.
- Nem gondoltam volna, hogy tényleg érdekelni fogja a könyv. A mai lányok kedvence inkább a nyomozós regények. Gondoltam odaadom neki aztán majd meglátjuk, hogy tetszik-e neki vagy nem. Egy próbát megér. Ekkor jöttem rá, hogy én róla még nem is tudok semmit.
- És te honnan jöttél? Mesélj egy kicsit magadról.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 23. 20:29
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 7. 15:33 | Link

Dasha


Ahogy beszélt felfedeztem arcán a meglepettséget, bár azt nem tudtam mely érdeklődésem váltotta ki. Megtudom, hogy nem lőttem bakot, tényleg van benne koreai vér. Ehhez valamelyest már van szemem, főleg, hogy elég sok félvérrel találkoztam már. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy a neve amerikai mert elég sokszor megfordultunk ott és soha nem hallottam, hogy bárkit így szólítottak volna. Na jó, az is igaz, hogy valószínű sok nevet nem ismerek még hallomásból sem.  
-San Francisco-ban nem jártam még, de úgy értesültem szép hely. Koreában is éltél?- fűzöm hozzá és érdeklődve figyelek a folytatásra. Megemlíti a koreai nevét is aminek nagyon szép csengése van, de mivel nem használja így én is maradok az eredeti megszólításnál.  
A kis szünetben, még hallgatunk, beleolvastam a tankönyvbe és memorizáltam az olvasottakat. Nem is nagyon volt más választásom, hisz órákon nem tudtam részt venni mivel én is elég későn iratkoztam be. Majd egy kérdés hangzik el. Úgy néz ki, nem csak én vagyok kíváncsi rá, hanem ő is rám. Rá mosolygok, miközben válaszolok. -Eredetileg Thai vagyok ott születem és körülbelül három éves koromig ott is éltem. Hogy honnan jöttem, arra már nehezebb válaszolni. Sokat utaztunk a családommal és nem tartózkodtunk egy évnél tovább sehol. Utazásaink között legtöbb esetben ide Magyarországra jöttünk.- válaszolom meg kérdését. -Mesélj te is kicsit magadról, kérlek. Koreában nem jártam, de szívesen elmennék egyszer. Tudsz mesélni nekem kicsit róla?- tényleg érdekelnek az ott élő emberek, állatok és tájak is.      
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:00
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 13:50 | Link

Luna


Megtudtam, hogy thai születésű, aminek nagyon örültem ugyanis sok barátom van aki thai. Nagyon sokszor nyaraltunk már Thaiföldön és nem túlzás, az egyik legszebb hely. Mindig szívesen megyek vissza oda.
Egész életemben imádtam utazgatni a világban amire sokszor alkalmam is volt, de őt hallgatva rájöttem, hogy az én életem nagyon unalmas az övéhez képest. Kicsit irigykedtem is mert ő nagyobb világjáró mint én. De természetesen csak jóindulatból.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli majd Korea. Jókedvvel álltam neki beszélni a múltamról és az országomról.
-Igen, Koreában is éltem. 18 évemből 12-t töltöttem Dél-Koreában. Seoul-ban születtem és ott is nőttem fel. 8 éves koromban költöztünk ki Amerikába anyukám miatt, aki San Francisco-i születésű. Meg hát fontos az angol nyelv tökéletes elsajátítása is. Nagyon szerettem Kaliforniát, de már nagyon hiányzott a keleti kultúra, amiben felnőttem, ezért 6 évre rá, 14 évesen visszaköltöztünk Seoul-ba. -Meséltem neki. Azután kicsit elgondolkoztam, hogy mit is mondhatnék magáról az országról. Nem volt könnyű összeszedni a gondolatokat, de végül összehoztam valamit, amit érdekesnek gondoltam:
-Dél-Korea nagyon modern és gazdag ország. Szerintem ott az emberek sokkal barátságosabbak mint például Amerikában. Emellett gyönyörű természeti hely is. Sokat szoktunk kirándulunk a szabadban a családommal. Ez az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem is.
- És még sok mindent elmeséltem Koreáról. Remélem, hogy nem unta meg a felénél. Szerencsére nem kellett belemennem a részletekbe, hisz ő is ázsiai lány.  
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 8. 19:27 | Link

Dasha


Mikor megemlítettem, hogy Thaiföldön születem felcsillant a szeme. ~ Úgy látszik, nem ismeretlen előtte e földrész. ~ Sajnos ritkán jutunk vissza és ráadásul rövid időkre. Imádom, hogy az elefántok szabadon mászkálnak, bár nem árt velük vigyázni, ha egyszer megindulnak a porcelán boltos hasonlat semmi az eredetihez képest.  
Persze ő sem ússza meg kérdés nélkül, amint befejezem válaszom már teszem is fel neki a kérdésemet. Mikor megtudom, hogy élete nagy részét a szeretett hazájában tölthette, valószínű barátok között, kicsit irigyeltem. Vagyis nem ez a jó kifejezés, mert nem azt sajnáltam, hogy neki megadatott, hanem azt a tényt, hogy nekem nem. Belegondolva neki se lehetett könnyű, hogy nyolc év után el kellet hagynia a barátait, az otthont.
Még gondolkozott, én visszatettem a könyvet a többi közé, majd a szobámba folytatom a tanulást. Na nem a lány hibája, egyszerűen teljes mértékben rá akartam figyelni. Beszélt nekem Dél-Koreáról, az ottani emberekről és a tájairól. ~ Gyönyörű lehet. ~ Ezek után már biztos elmegyek oda valamikor. Jó volt hallgatni a beszédét, kedves, de határozott hangját.
-Igen, én is úgy éreztem, hogy másképp viszonyulnak egymáshoz az emberek. De mondhatnánk úgy is, hogy ég és föld e kettő. Például egy autó balesetnél Európában, Amerikában egymás kedves mamáját küldik melegebb éghajlatra, még Ázsia legtöbb részén egy baleset után megölelik egymást és örülnek, hogy egyikőjüknek sem esett baja.- vigyorgok rá e monológom után. Majd újabb kérdéseket zúdítok rá.    
- Nem volt nehéz ennyi év után elköltözni? A szüleid mivel foglalkoznak? Koreában milyenek az erdők?- kérdeztem meg a végén. Imádom az erdőket járni, szegény anyámék mindig frászt kaptak e szokásomtól.  
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:05
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 20:29 | Link

Luna


Amikor kimondta azt a mondatrészt, hogy "ég és föld e kettő" nem hittem a fülemnek. Én ezt a mondatot nem mertem kimondani, nehogy megbántsam, hisz ő olyan sok helyen lakott már. Ki tudja, lehet, hogy pont az európai, amerikai szokás tetszett meg neki. De ezek szerint nem. Ezek szerint kimondhattam volna. Ezek szerint ugyanúgy nézünk a világra. Ennyit számítana a hovaszületés? Vagy vannak nem ázsiai emberek is akik így gondolkodnak? Tettem fel a kérdéseket magamnak.
Közben láttam, hogy a könyvet visszateszi a polcra. Ez azt sugallta nekem, hogy érdekesnek tart engem és a múltamról szóló történeteimet. Ki tudja, a végén még közeli barátok is leszünk.
Kérdései visszaugrasztanak a valóságba. Talán kicsit túl elmélyültem a gondolataimban. Mosolyogva továbbfolytatom az én kis múltamról szóló sztorit.
- A költözés mindig nehéz volt. Főleg az első. Koreát otthagyni borzalmas volt, bár tudtam, hogy még visszatérek oda. Még az nyugtatott, hogy ezentúl az angolt nem tanulni fogom, hanem beszélni.
-Kis szünetet tartottam, majd folytattam.
-Amerikát már könnyebben hagytam ott. Igaz, imádtam a híres városban élni és mediterrán levegőt szívni, de az érzés, hogy hazamegyek az mindennél jobb volt.
-Újra belegondoltam az érzésbe, mire a mosolyom még szélesebb lett. Majd eszembe jutott a következő kérdése.
-Édesapám óceánkutató Dél-Koreában, édesanyám meteorológus.
-Talán kicsit túl rövidre is vettem, de én nem tartottam érdekesnek ezt a témát, annak ellenére, hogy a munkájukat szerettem.
Az hogy megkérdezte, hogy milyen erdők vannak Koreában nagyon meglepett. Még senkinek sem jutott eszébe az erdők. De én örültem neki, mert hát én is nagy erdőfan vagyok.
-Korea erdői változatosak. A legkülönlegesebb erdőtípus ott talán európai szemmel a babérlombú erdők. Ott az erdők hegyes-völgyesek és nagy kiterjedésűek. A levegő nagyon tiszta.
-talán emiatt is szerettem volna hazajönni USA-ból. Gondoltam bele.
-Az biztos, hogy kirándulni nagyon jó ott. És te milyen országokban éltél?
-Kérdeztem meg, hisz már nagyon érdekelt.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 9. 15:46 | Link

Dasha


Ahogy hallgattam válaszát, egyre inkább éreztem, hogy meg fogom kedvelni őt. Tetszett a látásmódja, hogy mindennek megpróbálja a jó oldalát nézni. Én is igyekeztem ezen szemlélet szerint élni. Olyan szélesen mosolygott mikor a visszatérését ecsetelte Koreába, hogy önkéntelenül is vele bazsalyogtam. Szinte kézzel fogható volt az örömérzete. A hazatérés öröme ismeretlen előttem, nem tartózkodtam annyit egy helyen, hogy bármelyikre így gondoljak. Mégis nagyon jó volt érezni, még ha csak lopva is. Hálás voltam Dasha-nak ezért.  
Az óceánkutatásnak és a meteorológiának is meg van a maga szépsége, érdekessége. Bár nem részletezte mégis úgy látszott szereti a szülei munkáját és a szüleit is nagyon. Ebben hasonlítunk, én is szeretem a munkásságát az anyámnak és apámnak, és természetesen őket is. Nem hibáztattam őket, és végülis sok szép helyen megfordultam, na és persze erdőkben is, bár ennek nem nagyon örültek, mert mindig is szerettem egymagamban menni és féltettek. Viszont ebben az iskolában egyre több olyan embert ismertem meg, akikre szívesen mondanám a későbbiekben, hogy barát. Köztük Dasha-ra is kezdtem így gondolni.  
Az erdők, na igen, szeretem úszni érezni a víztáncát a bőrömön, vagy a hegyek és sziklák mászása közben a szél játékát körülöttem, de az erdők voltak azok a helyek, ahol igazán éreztem, "élek". Körülvesz, átölel, mégis teret és szabadságot  hagy, suttog, beszél, mégis hallgat és figyel rád, rejtegeti csodáit, mégis mindent megmutat. Egyszerűen szerelmese vagyok az erdőknek.
-De megnézném a babérlombú erdőket. Na jó, az összeset.- nevetek rá. -Hát, éltem Mexicóban, Amerikában, Alaszkában, Thaiföldön és itt Magyarországon.- válaszoltam meg kérdését.
-Azt már tudom, hogy kirándulni szeretsz.- mosolygok -Mi mást szeretsz még csinálni? Vannak testvéreid?- folytatom kérdéseimmel, mivel egyre inkább úgy éreztem, hogy ebből egy érdekes és jó barátság alakulhat ki. Vártam a folytatást, hogy minél többet megtudjak róla, hogy megismerjem.        
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:12
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 9. 17:36 | Link

Luna


Mikor felsorolta, hogy milyen helyeken lakott már, elcsodálkoztam. Különösen Alaszkán. Elképzeltem, hogy milyen lenne az életem ha ott élnék és hát nem voltam elragadtatva. De ez csak az én érzésem. Én mindig is a meleg éghajlatot kedveltem. Nem feltétlenül a trópusit, de azért nem szerettem amikor 10 fok alá ereszkedett a hőmérő higanyszála. Kíváncsi voltam, hogy ő hogy érezte magát ott.
- Tényleg sok szép helyen laktál. Ezek közül melyik tetszett a legjobban? És milyen volt Alaszkában élni?
-Tettem fel a kérdéseket neki. Számítottam rá, hogy a szüleim után a testvéreim és érdeklik. Ez természetes.
-Van egy bátyám. A neve Kristian. Ő is az amerikai nevét használja, mint a családban mindenki, apám kivételével. Nagyon kedves és példamutató személy. De szerintem a másik testvérem jobban fog érdekelni téged. A bátyámon kívül van egy ikertestvérem is. Méghozzá ő is lány. A neve Victoria. Sokan összekevertek minket régen. Most már Victoria haja egy kicsit szőkébb ezért már annyira nem hasonlítunk. -Elgondolkozok. -Najó de.  - Majd sunyin mosolygok.
-Én és az ikrem örökös bajkeverők vagyunk. Szegény bátyám már tudom miért nem örült, amikor kiskorunkban neki kellett figyelni ránk. -Felkacagok.
A hobbijaimról még nem is gondolkoztam. Csak csináltam amit éppen akartam. Mentem a fejem után mindig, sokszor édesanyám nem is bírt velem és Victoriával. Azért megpróbáltam válaszolni a kérdésére.
-Nagyon szeretek harcművészeteket tanulni. Természetesen legközelebb hozzám a taekwondo áll. De emellett karatézok, dzsúdózok és kungfuzok is.
- Gondolkoztam, hogy elmondjam-e, hogy milyen öves vagyok belőlük, de inkább nem beszéltem a sikereimről.
-És te miket szeretsz még csinálni? Neked vannak testvéreid? -Kérdeztem vissza.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 15. 19:36 | Link

Dasha


-Nem tudnám megmondani, hogy melyik tetszett a legjobban. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége és varázsa.- válaszoltam meg az első felét a kérdésnek.  –Alaszkában élni egy kicsit kettős érzés volt.  A táj maga elvarázsolt és az egyik legszebb jelenség is látható onnan, a Sarki fény, de a hideg egy kicsit zavart. Na jó, a kicsinél jobban.– nevettem rá.  
Aztán mesélt a testvéreiről is, kérésemre. A bátyját kedves és példamutatóként jellemezte és kiderült, hogy van egy ikertestvére is, akivel örökösen bajt kevert, érthető a bátyja reakciója. Vele nevetek, hisz, ahogy mesélte, folyamatosan megjelent a kép előttem.  
-Biztos sokan kérdezték már, de igaz az, hogy megérzitek egymás hangulatát, bármilyen távol is vagytok?
Megtudtam, hogy szeret harcművészeteket tanulni. Meglepődtem, mikor felsorolta őket, mivel történetesen négy volt. ~ Nem semmi. ~ Gondoltam magamban. Újabb érdekességek derültek ki és én egyre izgalmasabbnak találtam a lányt.  
 – És sportszerűen, vagy más módon tanultad a harcművészeteket?– kérdeztem rá kíváncsian. Én is szeretnék még egy harcművészet fajtát tanulni, a tai chi-t. A tai chi és a muaj boran érdekes párosítás, mivel az első nyugodt és inkább védekező, még a második agresszívabb és támadó harc stílust képvisel.
Természetesen ő is megkérdezte, hogy mit szeretek csinálni és én szívesen válaszolok is neki.
 –Én is tanulok harcművészetet, a muaj boran-t, de édesapámtól tehát sikereim nincsenek. Édesanyámtól pedig táncot a fawn thai-t, ezt sem sportszerűen, de nagyon szeretem mindkettőt. Ezeken kívül olvasni, erdőket járni és zenét hallgatni.– vigyorogtam rá és közben elgondolkoztam azon, hogy mit is kérdezett még. Végül eszembe jutott.
Nincs testvérem, egyke vagyok sajnos.– válaszoltam szomorúan. Valahogy nem lett testvérem, de tudom, hogy a szüleim is szeretek volna még egy gyermeket.
 –Kérlek, mesélj még, miket csináltatok Victoria-val? Miért a taekwondo áll hozzád a legközelebb?- tettem fel újabb kérdéseimet.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:18
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 15. 20:19 | Link

Luna



Nagyon szimpatikus volt az, hogy bárhová ment ő mindig jól érezte ott magát, annak ellenére, hogy a helyek között volt trópusi és sarkövi éghajlat is. Én már biztos begyogyóztam volna a gyors klímaváltozástól. Alaszkáról lévő gondolata azonban egyezett az enyémmel. Szerintem is szép hely és tényleg nem mindennapi látvány. Mondjuk valószínűleg engem a hideg kikészített volna.
Furcsa volt számomra, hogy úgy vezette fel a kérdését, hogy "Biztos sokan kérdezték már". Tőlem még egyszer sem kérdezték ezt meg, talán Victoria-tól igen, de nekem nem mondta.
-Fura módon tőlem még nem kérdezték meg. Te vagy az első. -Mosolygok.
-Igen, valamennyire igaz. Érzem ha nagyon boldog vagy éppen nagyon szomorú, bánatos, depressziós. -Ekkor elhallgattam és magamba roskadtam egy kicsit. De aztán próbáltam ugyanolyan maradni mint eddig voltam.
-Az unalmas perceiben, amikor ő maga sem tudja megmondani, hogy mit érez akkor én is csak találgatni tudok.
Aztán rátértem a következő kérdésére. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy hogy érti a kérdését, de mondtam valamit válaszként, remélve, hogy így gondolta.
-A harcművészetek iránt egy bizonyos nap után kezdtem érdeklődni. Sportszerűen tanultam őket, de jártam magántanárhoz is, aki megtanított pár olyan dolgot, amit a versenyeken nem használhatok, de az életben fontosak lehetnek számomra. - Kis szünet. - Azért a taekwondo a áll hozzám a legközelebb, mert az koreai.
-Sokszor jártam már pórul a szabálytalan mozdulatokkal a versenyeken, de sosem bántam meg, hogy a Mesterem megtanította őket. Elgondolkozok, mert hirtelen nem jut eszembe, hogy milyen is az a tai chi. Majd leesett.
- Nekem a tai chi-hoz nincs affinitásom. Én energikus és gyorsan mozgó lánynak tartom magam. A lassú, könnyű mozdulatok valamiért nem mennek jól. -Vallom be bénaságom, közben megvakarom a vállam.
Már korábban megjósoltam magamnak, hogy nincs testvére. Nem tudom, hogy honnan gondoltam. De ráéreztem.
-A húgommal nagyon erős kapcsolatom van. Tényleg mindent tud rólam, még akkor is ha nem mondom neki. Nagyon sokat jelent, hogy mindig mellettem van, akár fizikailag, akár szellemileg értve. És ez fordítva is igaz.
Majd én is felteszek egy kérdést.
-És te mióta tanulsz itt?
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 20. 13:52 | Link

Dasha


Úgy meglepődtem, mikor elmondta, hogy nem szokták megkérdezni tőle, az ikrekkel kapcsolatos feltevést. Én előtte sosem találkoztam, olyan emberrel, akinek ikertestvére lett volna, de hallani hallottam történeteket és ez alapján jött nekem a kérdés. Kiderült, hogy az erős érzelmeket megérzik, bármily távol vannak egymástól. Egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcáról, már-már megkérdeztem, hogy mi a baj, de hamar elkezdte visszanyerni önmagát, így nem piszkáltam vele.
Ámultam a lány, tehetségén. Ennyiféle harcművészet és ráadásul versenyszerűen. ~Nem kis teljesítmény.~ elismerő tekintettel néztem Dasha-ra. Közben azt is megtudtam, hogy a taekwaondo áll hozzá a legközelebb, mert koreai harctechnika. Valahogy sejthettem volna, hisz a lány, nagyon szereti a hazáját. Nála más volt a helyzet kicsit, mint nálam. Vele ellentétben nem én döntöttem, hogy megtanulom hazánk ősi harcmodorát, hanem amit elkezdtem járni, apám már tanította is nekem az alapokat, hogy ha nagyobb leszek, tudjam a komolyabb képzést is csinálni. A tánccal ugyan ez volt a helyzet. Szerencsére mind kettőt szeretem. Gondolkoztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy milyen eredményeket ért el, de kicsit tartottam tőle, hogy tolakodásnak venné. Aztán persze győzött a kíváncsiság. –Ne haragudj, de szeretném megkérdezni, hogy milyen eredményeket értél el a versenyeken, és milyen sikereid vannak? De ha nem szeretnél válaszolni, akkor vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit.– mondtam neki, és reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak.
Mikor a tai chi kerül szóba, olyan aranyos volt, mikor bevallotta, hogy nem az ő világa. Saját bevallása szerint, ő túlpörgős hozzá. Nem tudom, hogy zavarában, vagy azért vakarta meg a vállát, mert viszketett neki, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy az első a jó tipp.  –Tudod, engem azért érdekel, mert a muay boran pont az ellentéte, és kíváncsi lennék, ha a kettőt összemosnánk, mi alakulna ki belőle.– mosolygok rá, majd folytatom monológom. –Én soha, semmilyen versenyen nem vettem részt, bár ebből a stílusból nincs is, tanár is alig. Ami a legközelebb áll hozzá az a thai boksz.  Tudod, amit tanultam, valahol veszélyes, és nem szeretném, ha használnom kéne.  Azért is alakult ki, a picivel lágyabb változata, amelynél szigorú szabályokat vezettek be, mert még a muay boran-ból is volt verseny, addig elég gyakori volt a súlyos sérülés, és sajnos végzetesebb dolgok is előfordultak.– mondtam Dashanak.
Vagány és kedves lány, egyre szimpatikusabb volt nekem, nem volt gyenge, nem csak fizikai értelemben, hanem lelkileg is erősnek tűnt, de a kedvesség, közvetlenség és a jószívűség is jellemzi, legalább is nekem eddig úgy tűnik. Kérésemnek eleget téve mesél még a testvérével való kapcsolatáról. Fantasztikus lehet, ilyen erős kapcsolatban lenni valakivel és örülök neki, hogy megadatott neki. Miután befejezi a mesélést, fel is tesz egy kérdést. –Kb. egy hónappal előtedd jöhettem az iskolába.  Sajnos idén, nem nagyon tudtam órákon részt venni, de megismertem pár nagyon kedves embert itt.– válaszolok mosolyogva. –A kastélyban sok érdekes hely van, te jártál már, valamerre az épületen belül?– kérdezem meg. –Van olyan hely, amiről hallottál és kíváncsi vagy rá? Mert akkor megnézhetnénk, mit gondolsz?- teszem még hozzá.

Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 20. 17:49 | Link

Luna



Olyan félénken kérdezte meg, hogy milyen sikereim vannak mintha ezzel valami rosszat kérdezne. Én meg csak azért nem említettem mert feleslegesnek tartottam. A kérdésre elmosolyodtam majd válaszoltam rá.
-Hát igazság szerint taekwondoból versenyzek a legtöbbet. Én nyertem a múltkori Világ Bajnokságot és ezáltal nagyon nagy a tét a következőnél. Az edzőm elvárja, hogy megint első legyek. Maximum egy másik koreai győzhet le és már akkor is nagy büntetést kapnék. Pontosabban az azutáni edzések extra durvák lennének. -Mondtam Lunának végig mosolyogva. Kis szünet után folytattam.
-Karatéból már voltam VB harmadik, de jobb még sosem. A többiből meg még csak nem is versenyzek. Azokat inkább csak hobbiból sajátítottam el.
Azaz nem is hobbiból hanem életfeltétel szerűen. Javítottam ki magam, ezúttal már csak magamban suttogva. -Majd áttértem Őrá.
-Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön a jövőben elérned mindazt amit szeretnél.
-Ezt elsősorban a muay boran-ra és az egyéb általa kedvelt sportokra értettem. Nagyon örültem, hogy mesélt egy kicsit róluk mert tényleg csak az alapokat tudtam. "kíváncsi lennék, ha a kettőt összemosnánk, mi alakulna ki belőle." Na erre gondoltam elmondom az én sztorimat.
-Hát megvan a hátránya, ha egyszerre több harci sportot is tanul az ember. Én sokszor keverek mindent. Például egyszer karatéztunk az egyik régi barátnőmmel, Keikoval még régebben és én véletlenül taekwondo elemeket használtam. Ilyenkor mindig kiakad. - Majd elgondolkozok egy kicsit. - De én nem bánom. Azaz az életben, ha valaki megtámad, akkor teljesen mindegy, hogy karatéval, taekwondoval vagy éppen kungfuval védekezel ellene. És nekem ez a fontos.
- Megpróbáltam nem visszaemlékezni a múltamban történt szörnyűségekre. Szerencsére úrrá lettem rajtuk és maradtam ugyanolyan mosolygós lány. Aztán megválaszoltam a következő kérdését is.
- Még nem sok helyet jártam be az iskolában. Időnként el is tévedek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen az a "múlt árnyainak terme". Ja meg természetesen a "Nemzetek terme" is érdekelne.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 24. 16:29 | Link

Dasha


Megmosolyogta félénk kérdésemet. Belegondolva, tényleg butaság volt részemről, hogy tartottam attól, hogy esetleg tolakodásnak venné, hisz miért ne lenne büszke a sikereire. Miközben hallgattam, egyre inkább becsültem a lány képességeit. Mikor rátért a durvább edzésekre, a saját edzéseim jutottak az eszembe. Így is előfordult, hogy egy-egy edzés után egy hétig fel sem tudtam kelni, kirázott a hideg a gondolatra, hogy ennél durvább edzéseket kellett volna végig vinnem. Az édesapám alapjáraton kedves és figyelmes ember, ha viszont az edzésre kerül a sor, akkor mesterré alakul, aki nem ismer könyörületet.
Eddig sem bántam, hogy nem versenyzek, így meg kifejezetten örülök neki.– Mosolyogtam Dashara. A taekwondo mellett, a karate volt az, amiből sikert ért el. A másik kettőt, saját bevallása szerint, csak hobbiból tanulta meg, bár volt egy olyan érzésem, hogy több van azért mögötte.
Nagyon hálás voltam neki, mikor mondta, hogy szurkol. Éreztem, hogy nem csak úgy mondja, hanem úgy is gondolja.
Köszönöm, igyekszem, hogy elérjem.- Mosolyogtam hálásan.
Egyetértettem vele abban, hogy meg van a hátránya annak, ha több stílust tanul az ember, de ez leginkább a versenyeknél lenne akadály. Kvázi, engem ez a veszély nem fenyeget. Bár, ha az apámmal való edzés közben kevernék bele tai chi elemeket, valószínű megnézhetném magam utána.
Keiko? Ismerős ez a név. Ő is ide jár?– Kérdeztem. –Hát igen, érthető, hogy zavarta, főleg, ha hozzá van szokva, hogy ugyan azon stílus ellen küzd, amit ő is tanult.– Fűztem hozzá még a kérdéshez.  
Mikor elmondta, hogy a „Múlt árnyainak terme”, és a „Nemzetek terme” érdekli, örültem, hisz még ezeken a helyeken én sem jártam.
Néha, én is elszoktam tévedni. Ha gondolod, megnézhetnénk együtt, még egyikben sem jártam, és hát én is kíváncsi vagyok rá, hogy milyenek lehetnek.– Nevettem a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 24. 19:57 | Link

Luna



A nagy beszélgetésben rájöttem, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy melyik házhoz tartozik. Pontosabban arról jutott eszembe, amikor rákérdezett Keikora.
-Amúgy te melyik házhoz tartozol? -Néztem rá kíváncsian. Majd meséltem egy kisit neki Keikoról.
- Keiko is ide jár a suliba, bár én már régóta ismerem. -Kis szünet-  Fura a mi kapcsolatunk. Mindig piszkáljuk egymást, talán aki nem ismer minket azt is hinné, hogy rosszban vagyunk, pedig ez nem így van. Mi csak szimplán ilyenek vagyunk egymással. Mondhatni így mutatjuk ki, hogy mennyire jóban vagyunk. - Nevettem. - Amúgy ő egy levitás és én is az vagyok. Ja és ne aggódj, csak egymással vagyunk ilyenek. -Mondtam neki végig mosolyogva.
-Nagyon örültem annak, hogy felajánlotta, hogy majd nézzük meg azokat a termeket együtt. Ezzel azt a következtetést vontam le, hogy a szimpátia kölcsönös és még szeretne velem találkozni a jövőben is.
- Mikor van szabadidőd? Csak mert ha esetleg találnánk egy időpontot ami mindkettőnknek jó lenne, akkor elmehetnénk az egyikbe körülnézni. Benne lennél egy ilyenben? -Kérdeztem meg tőle. Reméltem, hogy nem voltam túl rámenős. Igyekeztem visszafojtani az örömöm.
Majd egy újabb kérdést tettem fel, amit általában meg szoktam kérdezni mindenkitől.
-És milyen zenét hallgatsz illetve szeretsz? -Nagyon nagy barátságokat tud kialakítani a közös zenei stílus. Persze szerintem Lunánál erre már semmi szükség nem volt, de azért gondoltam megkérdezem tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. április 1. 09:17 | Link

Dasha


-Oh, tényleg ez lemaradt, a Levita házba tartozom.– Válaszoltam meg a kérdését gyorsan. Majd hallgattam mit mesél Keiko és az ő kapcsolatáról. Nagyon örültem neki, mert valószínű én is azt hittem volna, hogy rosszban vannak. Bár lehet, hogy egy idő után feltűnt volna, hogy nem így van. Magam elé képzeltem a szituációt és így nem volt nehéz vele nevetnem, tényleg elég érdekes lehet őket kívülről látni. Tetszett, ahogy a lány mesélt, könnyen maga elé képzeli a jelenetet az ember, mi közben őt hallgatja. Az is kiderült, hogy ők is Levitások. Mikor megnyugtatott, hogy másokkal nem, csak egymással ilyenek, hangosan felnevettem. -Nem aggódtam, mindenesetre megnyugtató.– Mosolyogtam én is mi közbe körül néztem nem akar-e valaki felképelni az iméntiért, hisz mégis csak egy tanulószobában vagyunk. Szerencsére nem, egy-két rosszalló nézés csupán, feléjük küldtem egy bocsánatkérő mosolyt, majd újra Dashához fordultam.
Miután felajánlottam neki, hogy nézzük meg együtt azokat a termeket nagyon megörült neki. Ennek hatására én is nagy örömöt éreztem, hisz akkor hasonlóan viszonyul hozzám, mint én ő hozzá. –Persze, hogy benne lennék, akár most is.– Válaszoltam neki boldogan és már azon járt az eszem, hogy a könyveket fel kéne dobnom a szobámba. Közben érkezett egy újabb kérdés. –Hát, ez jó kérdés, ugyanis elégé minden evő vagyok nem csak könyv, de zene terén is. Szeretem a régieket és az újakat is, a lassútól a gyorsig, a poptól a rockig. Tehát elég vegyes az ízlésem.– Válaszoltam, majd visszakérdeztem én is. –Te milyen zenéket szeretsz?– Amíg meg nem kérdezte eszembe se jutott, pedig én is meg szoktam kérdezni. Valahogy nem tartottam fontosnak, hisz mindegy milyen zenét hallgat a közös nevező, legalábbis úgy éreztem, már meg van.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 1. 17:17 | Link

Luna



Valahonnan gondoltam, hogy ő is Levitás. De nem tudom, hogy honnan. Lehet, hogy csak reméltem, mert így többet találkozhatunk, vagy legalábbis könnyebben megtalálhatjuk egymást.
Láttam, hogy körülnézett. Én is követtem a szemét és bizony azt vettem észre, hogy lehet, hogy egy kicsit túl hangosak voltunk. Ez különleges volt számomra, mert eddig én mindig halk típusú lánynak számítottam. Ki tudja, lehet, hogy ez az iskola a végén még megváltoztatja a személyiségem. Bár ahhoz valami csoda kéne, de az ebben az épületben megvan.
Azt válaszolta a kérdésemre, hogy "Persze, hogy benne lennék, akár most is." Ez nem is rossz ötlet. Ami azt illeti nekem most lenne szabadidőm, de természetesen ez tőle is függ. Nem tagadom, féltem attól, hogy esetleg már unja ezt a beszélgetést.
-Részemről akár most is megnézhetnénk az egyik termet. Nekem nincs több dolgom mára. - Majd picit elgondolkoztam, megvártam a reakcióját.
-Neked van még valami mára?
-Lehet, hogy a kérdéseket fordítva kellett volna megkérdeznem, de már mindegy. Látszik, hogy nem vagyok bölcsész humanista.
-Zene. Az egy nagyon jó dolog. Én is szintén mindenféle zenét kedvelek, a hangulatomtól függ, hogy éppen mit hallgatok. Néha csak a madarak énekelését és a természet hangját szeretem hallgatni. Az annyira megnyugtat engem és valahogy idillhangulatot áraszt. Időnként kifekszek a rétre és van hogy elalszom is. Ha rossz a kedvem, akkor rock-ot hallgatok, bár ami igazán én vagyok és ami hozzám illik az a pop zene. Különösen a Kpop. - Eszembe jutott valami amit talán nem is gondolhatott volna.
-Amúgy tudtad, hogy a mostani kedvenc popbandám Thaiföldi?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet