Will
- Kétévesek lettünk - Budapest, január 24. -

Nincs csontfagyasztó hideg, ahogy kiszállnak a taxiból, de kifejezetten téli levegő nyalogatja az arcát rózsásra színezve azt. A vastag szövetkabátot összébb húzza magán, alatta az elegáns, fekete ruha miatt ez kifejezetten jól jön most, mármint az extra melegség. Most már természetes könnyedséggel karol a férjébe- egy ideje határmezsgyén mozognak a kapcsolatukban. Már valamennyire igaz, de a rengeteg veszekedés éket ver a haladásuk útjába.
A mai nap - hogy teljesen őszinte legyen- meglepte. Azt gondolta, Will elfelejti majd, mint tavaly ilyenkor, de ezek szerint mégis megerőltette magát, vagy legalábbis idén nem akarta elfelejteni a házassági évfordulójukat.
Két év.
Ennyi ideje vannak együtt, de sokkal hosszabbnak tűnik. Túl sok minden történt, nagy részét egyikük sem emésztette meg kellőképpen, vagy épp homokba dugta a fejét, hogy egyáltalán ne kelljen figyelnie a részletekre.
Ma még egyébként nem veszekedtek. Nyugalommal készült a délután folyamán, gondosan vasalta ki a haját és színezte át barnára a természetellenes vélaszőkéből, kiválasztotta a ruháját, elkészült időben a sminkkel is, egyszóval mintha egy remekül megkomponált forgatókönyv szerint haladt volna eddig az évfordulójuk.
- Kedves tőled... Tényleg örülök, hogy emlékeztél rá. - A mostanra folyamatosan sápadt arcán őszinte mosoly terül szét.
Egyre láthatóbb a fogyása; még nem látszanak bántóan a csontjai, de egyre hangsúlyosabb a súlyveszteség. Az alig, vagy rendszertelen evés, a hányások, és az önromboló, gyógyszerezős ivás megteszik a hatásuk nap nap után. Ma talán különlegesnek számít, hogy este van és teljesen képben van, mi történik. Nem hallucinál, nem képzeli magát egy gyógyszertől átitatott álomba, ahol a gyereke már járni tanul, és amiből mindig fájdalmas felébrednie. A tekintete tiszta, a közérzete fásult, de józan, viszonylag stabil, amennyire mostanság annak mondható. Tavaly ilyenkor még hárman voltak; lehet, hogy szeretne tiszta fejjel emlékezni a mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858669#post858669][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.23. 21:57[/b][/url]

Will
- Kétévesek lettünk - Budapest, január 24. -

Nincs csontfagyasztó hideg, ahogy kiszállnak a taxiból, de kifejezetten téli levegő nyalogatja az arcát rózsásra színezve azt. A vastag szövetkabátot összébb húzza magán, alatta az elegáns, fekete ruha miatt ez kifejezetten jól jön most, mármint az extra melegség. Most már természetes könnyedséggel karol a férjébe- egy ideje határmezsgyén mozognak a kapcsolatukban. Már valamennyire igaz, de a rengeteg veszekedés éket ver a haladásuk útjába.
A mai nap - hogy teljesen őszinte legyen- meglepte. Azt gondolta, Will elfelejti majd, mint tavaly ilyenkor, de ezek szerint mégis megerőltette magát, vagy legalábbis idén nem akarta elfelejteni a házassági évfordulójukat.
Két év.
Ennyi ideje vannak együtt, de sokkal hosszabbnak tűnik. Túl sok minden történt, nagy részét egyikük sem emésztette meg kellőképpen, vagy épp homokba dugta a fejét, hogy egyáltalán ne kelljen figyelnie a részletekre.
Ma még egyébként nem veszekedtek. Nyugalommal készült a délután folyamán, gondosan vasalta ki a haját és színezte át barnára a természetellenes vélaszőkéből, kiválasztotta a ruháját, elkészült időben a sminkkel is, egyszóval mintha egy remekül megkomponált forgatókönyv szerint haladt volna eddig az évfordulójuk.
- Kedves tőled... Tényleg örülök, hogy emlékeztél rá. - A mostanra folyamatosan sápadt arcán őszinte mosoly terül szét.
Egyre láthatóbb a fogyása; még nem látszanak bántóan a csontjai, de egyre hangsúlyosabb a súlyveszteség. Az alig, vagy rendszertelen evés, a hányások, és az önromboló, gyógyszerezős ivás megteszik a hatásuk nap nap után. Ma talán különlegesnek számít, hogy este van és teljesen képben van, mi történik. Nem hallucinál, nem képzeli magát egy gyógyszertől átitatott álomba, ahol a gyereke már járni tanul, és amiből mindig fájdalmas felébrednie. A tekintete tiszta, a közérzete fásult, de józan, viszonylag stabil, amennyire mostanság annak mondható. Tavaly ilyenkor még hárman voltak; lehet, hogy szeretne tiszta fejjel emlékezni a mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858671#post858671][b]William Martin Krise - 2023.01.23. 22:20[/b][/url]

   -  Köszönöm. Igyekszem hozni az abszolút minimumot és örülök, hogy lenyűgöz. Én is meg vagyok elégedve magammal, ha már itt tartunk.
Adéllal az oldalán lép tovább a sétálóutcán, aminek a sarkán kiszálltak a mugli taxiból. Van valami különös romantikája az ilyen utazásnak azzal szemben, mintha egyszerűen az étterem bejáratához hoppanálnának. Bár ezt a szentimentális döntését azonnal megbánta, amikor a kényelmetlen, januári hideg az arcába mart. Pont ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt ilyenkor.
   - Arra gondoltam különben, hogy eszünk valamit, utána pedig, nem is tudom... - oldalvást lepillant a lányra - mennyire fázol ebben a ruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858672#post858672][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.23. 22:26[/b][/url]

Will
- Budapest, január 24. -

Csak megforgatja a szemét, kissé a fejét is megingatta talán, de nem biztos. Will és a szabad szája... Csak nehogy átlépje azt a minimum határt és sérvet kapjon.
- Csak ügyelj rá, hogy az este további része is ilyen lenyűgöző maradjon. - Kiszélesedik a mosolya egy kisebb vigyorrá, csak hogy utána rendezze az arckifejezését szolid, kifinomult vonásokká, ahogy azt a neveltetése megköveteli.
- Nem különösebben, el van látva melegítőbűbájjal. Miért, mit tervezel? - Érdeklődve fordítja Will felé az arcát menet közben, ott ül rajta az izgatott kíváncsiság visszafogott változata. Régen mozdultak ki és főleg régen volt ilyen nyugalmas napjuk mindenféle súrlódás nélkül. Tegyük hozzá, ma mindketten példaértékűen viselkedtek eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858674#post858674][b]William Martin Krise - 2023.01.23. 22:39[/b][/url]

Különben nem hazudik, mert minimálisan tényleg büszke magára. Nem volt kérdés, hogy idén emlékezni fog az évfordulójukra, a tavalyi év eseményei ugyanis mély nyomot hagytak benne is. Az azonban, hogy a mai napjuk súrlódásmentesen telt, őket ismerve lenyűgöző teljesítmény. Így határozottan napsütéses hangulatban sétál a feleségével az ónos esőtől nedves sétálóutcán.
   -  Attól függ, hogy kerekre eszed-e magad, vagy nem. Mert én - itt megáll az ajtó előtt, benyit, majd ahogy azt különben ilyen helyzetben illik, belép a lány előtt az étterembe, - úgy tervezem, hogy engem csak mentővel visznek el innen. Foglalás két személyre - intézi ezt már a pincérhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858675#post858675][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.23. 22:48[/b][/url]

Will
- Budapest, január 24. -

Halk nevetés és fejcsóválás a válasz- a könnyed légkör és a jó időben elsütött vicc megteszik a hatásuk. Teljesen más a hangulat közöttük, ha nem marakodnak és sárt dobálnak egymásra. A kabátját leadja a ruhatárba, megvárja, míg Will is hasonlóan tesz, ha akarja, de közben azon filozofál, hogy kerülje ki ezt a kérdést? Mert azzal tisztában van, hogy ha normális mennyiségű ételt fog elfogyasztani itt, akkor a vécén végzi többször hányással egybekötve, neadjisten a sürgősségin, ha nem bírna lábra állni.
- Annyira azért nem élünk rosszul, hogy vésztartalékolj egyet ma este. - Ó, nem, sőt, mióta átkerültek hozzá a mocskos anyagiak és Will kártyáját csak egy adott összeggel tölti fel, úgy tűnt, megáll a rohamos költekezés, de aztán... hát igen, ő is beállt kezdő alkoholistaként a klubba.
- De mehetünk utána sétálni, vagy felülhetünk az óriáskerékre is. Még sosem próbáltam. - Ezt sem, akarod mondani, Adél. Rengeteg dolog van még mindig, amiről csak hallomásai vannak igazi, első kézből szerzett élményekből merített tapasztalatok helyett.
- Akármiben benne vagyok, amihez nem kell túl sokat gyalogolni. Mert a cipőmnek azért vannak határai. - Az átkos női cipők és azok sarkai. Gyönyörű lábakat varázsol az alacsonyabb termetéhez, de hosszú sétákra alkalmatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858709#post858709][b]William Martin Krise - 2023.01.25. 15:41[/b][/url]

Ő is megszabadul a kabátjától. Összedörzsöli a kinti hidegben elgémberedett kezeit, ha pedig a lány irányba áll, ő is követi a pincért az asztalukhoz.
   -  Mehetünk sétálni is. Csak nehogy aneurizmát kapjunk az izgalomtól a végén.
Csak halkan jegyzi meg, miközben megkerüli az asztalt, hogy leüljön a lánnyal szemben. Az ablak mellett kaptak helyet, egy beltéri nagylevelű fügefa közvetlen társaságában. Ha teheti, általában elkerüli a terem közepe táján álló asztalokat: van valami különösen kényelmetlen abban, hogy minden oldalról körbeveszik a mugli vacsorázók.
Kissé hátrább húzódik, az asztal alatt pedig lenéz a lány cipőjére.
   -  Meg lehet bűvölni, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858742#post858742][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.25. 21:29[/b][/url]

Will
- Budapest, január 24. -

Csak megforgatja a szemét. Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket most már a jó napokon el tudja engedni és csak nagyon ritkán kezd el belekötni. A pincér eléjük helyezi az étlapokat, kezdésképp pedig ő részéről a szokásos bort kéri, egy pohár vöröset.
Aztán végre magukra maradnak és kidughatja az asztal rejtekéből a csinos kis bokáját.
- Persze. Akár... le is bűvölheted rólam. - Rég nem látott cinkos mosoly villan a szája szegletében. A kezdeményezés egy ideje inkább segélykiáltásként hat, hogy Will elnyomja helyette a fejében dübörgő gondolatokat. Hogy ez gyógyszer, alkohol, vagy szex segítségével történik meg, teljesen mindegy, csak működjön.

Két órával később már az utcán sétálnak, jóllakottan, könnyed hangulatban. Mondhatni boldogan karol bele Willbe, sőt az imént megállította, hogy megcsókolja és boldog házassági évfordulót kívánjon. Hosszú hónapok óta úgy érzi, ha árnyékos is a hangulata, de sokat javult a mai nap békéjével.
- Már két éve... Tavaly ilyenkor épp kirúgtál a házból. Vagy még nem jutottunk akkor odáig? - Fejcsóvál, de közben ott az üres mosoly a száján az emlékre. Akkor még Szonjával volt tele minden gondolata. Noah csak utána jött a képbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858751#post858751][b]William Martin Krise - 2023.01.25. 21:44[/b][/url]

Kellett nekik januárban házasodniuk, különben ezeket a köröket most egy meleg, nyári estén is megtehetnék ahelyett, hogy merevre fagy a Vörösmarty téren és jobb híján a lány hőjét próbálja kiszipolyozni a kabátján át. Mármint igen, kellett - egyiküknek sem volt igazán választása, Adél ugyanis tett róla, hogy ilyen-olyan, azóta mellőzhető okokból kifolyólag sürgőssé váljon az esküvő. Különös, hogy két éve már ennek, ahogy arra hamarosan a mellette sétáló lány is rámutat.
   -  Szerintem tavaly ilyenkor inkább Diabolit vertem tarkón a rumosüveggel. - Ahhoz képest, hogy akkor és aztán hogy az emlékei visszatértek, vöröset látott az indulattól, mára egy kényelmetlen, valahol pedig humoros emlékké szürkült az incidens. - Felőle hallottál azóta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858764#post858764][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.25. 23:33[/b][/url]

Will
- Budapest, január 24. -

Összefolytak az események, bár két év nem olyan nagy idő, annál sűrűbb volt a programjuk ez idő alatt. Néha nehéz követni az időrendi sorrendet, bár nem marad ideje azon lamentálni, hogy összekavarta a történéseket. Elias gondolata jeges zuhanyként ömlik a tudatára, meg is állítja a sétában.
- Nem... de őszintén, nem is szeretnék. - Elkomorult arccal tekint le a pontra, ahol a karja Willébe fűződik bele, aztán ismét elindul, mozgásra sarkallva a férjét is.
- Amikor utoljára találkoztam vele és beszéltünk... úgy tűnt, hogy képes lenne megölni azért, amit tettem. Visszagondolva... nem hibáztatom... De nem döntenék máshogy, ha újrajátszhatnám az egészet. - Elias mostanra egy gondosan elzárt emlékké változott, de nem kizárt, hogy ha rémálmai lesznek a kellemes ábrándok helyett Noahról, előmászik kísérteni és gyötörni őt.
- Azóta nem beszélünk, csak elmegyünk egymás mellett a kastélyban. Már, ha ott van... Szerencsére elég ritkán látni. Téged sem zaklat? - Észrevette, hogy Eliasnak van egy fura érdeklődése Will iránt, de nem törődött vele különösebben. Most sem izgatja per se, de ő sem felejtette el a két éve lejátszódott jelenetet, és hogy ki miatt robbant ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858771#post858771][b]William Martin Krise - 2023.01.26. 22:22[/b][/url]

Teljesen súlytalanul teszi fel a kérdést, mintha nem számítana. Pedig igenis számít. Annak ellenére, hogy a Diabolival való nézeteltérése távoli emlék csupán, sosem bízott meg a vakarcsban és nem igazán szeretné, ha tovább ólálkodna körülöttük. Vagy Adél körül. A mai napig hányinger kerülgeti, ha arra gondol, hogy a lány hozzáért ahhoz a rohadó lábú, vigyorgó idiótához. Úgy tűnik azonban, a románcnak vége és Adél is ezt erősíti meg a szavaival. Ő könnyedén rázza meg a fejét.
   -  Nem láttam vagy egy éve. Ha nem több.
És ez pont jól van így. Annyira hiányzik a fiú, mint egy segglyuk a könyökére, még akkor is, ha volt valami bizarr mód érdekes a bájitalkeverő tudásában. Ezt azonban, ahogy az emléket általában, ezzel a gondolattal szélnek is ereszti.
   -  Ha változtathatnál valamit az elmúlt egy... nem is, két éven, mi lenne az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=859090#post859090][b]Adele Nadia Krise - 2023.02.01. 00:46[/b][/url]

Will
- Budapest, január 24. -

Tegyük hozzá, nagyon könnyű volt elcsavarni a fejét és hagyta magát, főleg, hogy Elias ott simogatta a lelkét, ahol kellett, és kiszolgálta az igényeit. Nem volt nehéz belekényelmesednie abba a futó románcba, hiszen azt kapta, amit mindig is ideálisnak képzelt, de végül mégsem ez ragadta meg a fantáziáját, hanem a buktatókkal teli házassága. És ennek Elias már nem része ezek szerint Will oldaláról sem, amit csak egy biccentéssel vesz tudomásul.
A kérdésre jó darabig nem felel semmit, de látszik, hogy gondolkodik rajta. Végül csak elszánja magát.
- Sok minden lenne. Például Szonja; hamarabb elmentem volna kivizsgálásra, hogy kiderüljön a betegsége... hogy ne... nőjön hozzám még annyira sem. Az elején könnyebb lett volna elengedni. Bár... akkor nem lennénk házasok, nem? - Vérszegény mosolyt villant Willre.
- De... - Folytatja elgondolkodóan. - ... szerintem te is tudod a válaszom. Ha lehetne, megakadályoznám, hogy Noah... - A tiszta pillanataiban tudja, mi történt, de nem bírja kimondani a tényszerű valóságot: hogy a fiuk halott. Cserébe most nem tesz úgy, mintha egy álomvilágban élne és normálisan lehet vele beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=859107#post859107][b]William Martin Krise - 2023.02.01. 18:51[/b][/url]

   -  De... - elgondolkodva rándolja össze a homlokát, séta közben felpillant a belvárosi épületek homlokzata felé. - Szerintem el kellett volna, hogy vegyelek akkor is. Csak nem így januárban, hanem mondjuk nyáron. Esetleg szeptember elején. És akkor most nem kellene ilyen latyakos szarban sétálni most, hanem lemehetnénk valamelyik hegyvidéki pincesorra.
Tény, kényelmesebb lett volna. Nem csak meteorológiai szempontokból, hanem a maradék pár hónapot kihasználhatta volna, hogy ténylegesen megismeri a lányt. Bizarr belegondolni utólag, hogy úgy is összeházasodhattak volna, hogy kedvelik egymást, ami két éve ilyenkor még ötletnek is túl abszurd volt. Nem tagadhatja, néha elgondolkodik rajta, mi lett volna, ha. Hiszen maga az esküvő így is jól sikerült, de mennyivel jobb lett volna, ha egy közeli barátja áll mellette az oltárnál, nem egy vadidegen.
   -  Így is túl sokat tettél az ellen, hogy ne haljon meg. - Ő nem harapja el a mondatot, ahogy sosem szokta: nem kerülgeti kimondani, hogy Noah meghalt, még ha nem is élt igazán. Vag egyáltalán nem. - Ha felfekvésességig ágyban maradsz, valószínűleg akkor sem változik semmi. Szóval ezen már kár rágódni.