[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827989#post827989][b]Bánki Zorka - 2021.03.22. 14:41[/b][/url]
Fejét kissé megdöntve néz a képre, melynek készültéére jól emlékszik. Nehéz napjai voltak, gyakorlatilag alig aludt, mindenkivel morgott és nem akart mást, csak szabad lenni. Ugyanakkor folyamatosan kattogott a fejében minden elvárás, minden ígéret, minden tartozás, ami nem hagyta, hogy fogja magát és elmenjen. A kép lehet, hogy csak egy félig felöltözött alak, mégis számára több minden van benne.
Mire gondolt a művész, mikor készítette a művét? kérdéskör egyből felsejlik benne, s arcára odacsücsül egy aprócska, félszeg mosoly, mert egyből eszébe jut egy oktatója, kinek egy szemeszternyi válasza volt ezekre a kérdésekre. A kurzus neve pedig csak annyi volt „Gondoltam fenét!”
– Általánosságban, a kép mivolta egyáltalán nem zavar – félszeg mosolya csak kiszélesedik, s fejét immár végleg a másik felé fordítja.
– Vannak ennél sokkal merészebbek is hátrább – nem miatta kerültek a félhomályba azon képek, melyek a nőiességet még jobban kitárva ábrázolják és tolják az idelátogatók szemébe. Azt mondták, hogy a közérdeke, ő pedig szó nélkül belement inkább.
– Nem mintha könnyedén lehetne itt elbújni – fordul immár a testével is a másik felé, s bár az illem nem így diktálja, de ő mindig is fittyet hányt rá, így kezét nyújtja.
– Bánki Zorka, a legszívesebben megpattannék innen művész – halkan neveti el magát, mert valahogy fejben sokkal jobban hangzott ez, mint így ténylegesen visszahallva.
– Véletlenül tévedtél ide be, vagy célirányosan jöttél? –teszi fel érdeklődve a kérdést, melyre természetesen csak akkor vár választ, ha a férfi nem érzi túl tolakodónak. Szívesen cseveg mindenkivel pár kört, amíg önszántából teheti. Soha nem volt jó abban, hogy másik irányítását kövesse, ezért ha valaki elől bujkálna ma, az csupán az ürge lenne, aki mindenáron be akarja mutatni néhány alaknak.
