A fiú kezét fogva hoppanál a fővárosi lakásuk előszobájába, ahol egyelőre szótlanul kezdi egészen kimért mozdulatokkal megszabadítani magát a plusz rétegektől. Halvány mosolya töretlen, bár mintha némileg más színezetet vett volna fel, egész lényéből egyértelműen érzékelhető, hogy lesz hozzáfűznivalója, a feszültség azonban egyelőre egész lustán pislákol csupán, fokozatos nyomást gyakorolva.
 - Nem hinném, hogy különösebben tartanunk kéne tőle – konstatálja hangosan, majd miután felakasztotta kabátját is, a nappali felé irányulnak léptei. Már nem cirógatja büszkélkedve a kisfiút és nem is vezetgeti féltőn.
Minden bizonnyal teljesen egyértelmű, hogy Donovanre gondol, hisz a legutóbbi kérdés is a nő jellemére irányult. Rideg, tényszerű megállapítás ez a részéről. És még kifejezetten finoman is fogalmazta meg az első benyomásra alapuló véleményt, távol álljon tőle ugyan, hogy elhamarkodottan ítélkezzen vagy alábecsüljön bárkit is. Hisz tulajdonképp semmit sem jelent, ha valaki egy kisgyermek rajongása láttán elérzékenyül, ettől még lehet kiemelkedően tehetséges párbajban. Végül is.
Egy szál cigarettát helyez ajkai közé és rá is gyújt, majd ráérősen fia felé fordul.
 - Áruld el, kérlek – kezdi, a dohányfüst szavai nyomán távozik tüdejéből. – Mégis miből gondoltad, hogy jó ötlet felhívni magadra a figyelmet a többszöri egyedül kószálással?
Érdeklődő, testbeszéde nyitott, egyáltalán nem az, amit az ember ismeretlenül fenyegetőnek vélne, mégis van benne valami… Épp csak észrevehető, árnyalatnyi jelzés; mindenképp megfontolná a választ, ha a másik helyében volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790690#post790690][b]Mester Adrián Dominik - 2020.01.26. 15:44[/b][/url]

A fiú kezét fogva hoppanál a fővárosi lakásuk előszobájába, ahol egyelőre szótlanul kezdi egészen kimért mozdulatokkal megszabadítani magát a plusz rétegektől. Halvány mosolya töretlen, bár mintha némileg más színezetet vett volna fel, egész lényéből egyértelműen érzékelhető, hogy lesz hozzáfűznivalója, a feszültség azonban egyelőre egész lustán pislákol csupán, fokozatos nyomást gyakorolva.
 - Nem hinném, hogy különösebben tartanunk kéne tőle – konstatálja hangosan, majd miután felakasztotta kabátját is, a nappali felé irányulnak léptei. Már nem cirógatja büszkélkedve a kisfiút és nem is vezetgeti féltőn.
Minden bizonnyal teljesen egyértelmű, hogy Donovanre gondol, hisz a legutóbbi kérdés is a nő jellemére irányult. Rideg, tényszerű megállapítás ez a részéről. És még kifejezetten finoman is fogalmazta meg az első benyomásra alapuló véleményt, távol álljon tőle ugyan, hogy elhamarkodottan ítélkezzen vagy alábecsüljön bárkit is. Hisz tulajdonképp semmit sem jelent, ha valaki egy kisgyermek rajongása láttán elérzékenyül, ettől még lehet kiemelkedően tehetséges párbajban. Végül is.
Egy szál cigarettát helyez ajkai közé és rá is gyújt, majd ráérősen fia felé fordul.
 - Áruld el, kérlek – kezdi, a dohányfüst szavai nyomán távozik tüdejéből. – Mégis miből gondoltad, hogy jó ötlet felhívni magadra a figyelmet a többszöri egyedül kószálással?
Érdeklődő, testbeszéde nyitott, egyáltalán nem az, amit az ember ismeretlenül fenyegetőnek vélne, mégis van benne valami… Épp csak észrevehető, árnyalatnyi jelzés; mindenképp megfontolná a választ, ha a másik helyében volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790696#post790696][b]Yezebel - 2020.01.26. 16:23[/b][/url]

Minden alkalommal, mikor áthalad a mágikus védelmükön meg kell állapítania, hogy átkozottul jó munkát végzett. Persze nem csak ő, az illúziók és egyéb pálcás varázslatból származó rétegek a többiek keze munkáját dícsérik, de a rituális mágia által vont varázskör jellegzetes bizsergése a bőrén, akárhányszor áthaladnak a határvonalán, jóleső elégedettséggel tölti el. Az előszobában csak hanyagul ledobja a kabátot, lényegtelen, mivel az átváltozásból jött létre, s nem valódi anyag, úgyis szétfoszlik majd, mikor Leo átadja a helyét az eredeti Ifrit alakjának.
A nappaliba érve kényelmesen levetődik a kanapéra, s az aprócska test szinte elveszik a hatalmas bútoron. Egyik kezét kinyújtja a karfán, a lábai pedig így még csak le sem érnek a földre, támasz nélkül lógnak a levegőben.
- Nem vontam magamra különösebben.. - Széttárja a kezeit ártatlanul, szemei elkerekednek, őszinte megilletődöttséget sugározva. Hogy mi? Ő, ilyet? Véletlenül sem.
- Ezekben falukban úgy tűnik, mindenkit jobban érdekel a másik. Arról meg nem tehetek, hogy ennyire elbűvölő vagyok. Leot mindenki szereti..
Kis szünetet hagy, mint akinek eszébe jut valami, és kurta szórakozottsággal ki is egészíti a mondandóját.
- Kivéve Rubent, Ruben nem szereti.
Láthatóan nem esik nehezére félrebeszélni és túltolni a körítést, bár még az sem biztos, hogy direkt csinálja, van a gesztusaiban valami egészen elemi gondtalan szórakozottság, ami messze áll egy gyerek naivitásától. Furcsa benyomást is kelt mindez egy tíz éves kölyök fizimiskájával.
- Gyűjtögettem, mondjuk így, megalapozni az ittlétünket, nem túl nagy ár cserébe, hogy egyszer meg kellett sétáltatnom a faluban egy aurort.
Ophelia kedves és jóindulatú teremtésnek tűnt, nem is gondolt más opcióra azon túl, hogy tegyen pár felesleges kört az utcákon vele, miközben a nő lopakodik utána.
- A mai után úgysem akar majd többször követni.
Ezen a ponton kiszélesedik a mosolya, vigyorrá vadul, feljebb is tolja magát ültében, miközben Dominikra néz.
- De az arcod, mikor rájöttél, mi történik, mindent megért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790700#post790700][b]Mester Adrián Dominik - 2020.01.26. 17:13[/b][/url]

Olyan könnyedén dobta le magáról az álarcot, nehéz is volna megállapítani, melyik énjében mozog otthonosabban. A kettő közti választóvonal egyébként meglepően homályos, összefolyt tud lenni még a szűk családi körben is, azért számukra már többnyire felismerhető kell legyen, mikor játszik és mikor komoly. Bár nem lenne elrugaszkodott kijelenteni, hogy időnként még Dominik sincs maximálisan tisztában azzal, a képzeletbeli határ melyik oldalán is áll. Fesztelen könnyedsége hajlamos feledtetni bárkivel, hogy amúgy nem árt az óvatosság.
Tekintetével végigköveti a kisfiú alakját, ahogy kényelembe helyezi magát a kanapén, közben előkerít egy hamutálat, majd csípőjével a pultnak dőlve hallgatja Leot.
 - Nem? – kérdez vissza, szemöldöke szórakozottan emelkedik. Túlságosan régóta ismeri már az ifritet, a hozzáállását, a szokásait… Kivárja ő, mire ment ki a játék, ezen ne múljon. Türelme egész sokáig nyúzható, viszont közel sem végtelen és mindenképpen vakmerő tesztelgetni, a következmények teljes kiszámíthatatlanságát figyelembe véve. Főleg, ha ezzel a másik teljes mértékben tisztában is van.
Nem várja, hogy Yezebel féljen tőle, tudja, hogy ez lényegében elérhetetlen célkitűzés volna, és a köztük húzódó szövetségnek köszönhetően szüksége sincsen erre.
Ugyanakkor nem kedveli különösebben, ha keresztülhúzzák a számításait.
 - Épp ezért lenne rendkívül rendes és előrelátó tőled, ha a teljes képre is gondolnál. Csak néha! Egy tízéves-forma gyerek állandóan egymagában nem csak feltűnést, de gyanút is fog kelteni. – Van még valami apai kioktatás a hangnemben, de alig kiérezhető, inkább ingerültségnek hat. Mélyet szív a cigarettából, hosszan fújja ki a füstöt. – Semmi kedvem feleslegesen takarítani utánatok.
Valóban nem történt semmi katasztrofális, sőt, alapvetően teljesen hatásos bemutatkozás ez szülői részről és esze ágában sincs megkérdőjelezni Yezebel hozzáértését. Az elővigyázatosságát már inkább.
Bólogat várakozásteljesen a gyűjtögetés említésére, és bár kifejezetten mulatságosnak tartja Ruben viszolygását a gyerek-alak irányába, most mintha meg se hallaná a vonatkozó megjegyzést. – Nem kellett. – Javítja ki a fogalmazásmódot, hisz mindketten tudják, hogy elkerülhető lett volna az intermezzo.
Mosolya kiszélesedik, szemét egy pillanatra lehunyja. Tudta. Önfegyelmező mozdulat, vagy együtt mulat az ifrittel? Nehéz megállapítani.
 - Mit derítettél ki? – lapoz vissza a számára érdekes részletekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790716#post790716][b]Yezebel - 2020.01.26. 19:07[/b][/url]

Nehéz eldönteni, hogy az Ifrit valóbanm veszi észre a Dominik hangjában megbúvó, alattomosan szelíd súlyt vagy mindössze úgy döntött, nem foglalkozik vele. Valamilyen szinten - jelenlegi viszonyuk milyenségét félretéve, neki még mindig viszonylag gyerek a férfi. Mégha furcsán kifacsart értelemben is. A gyerekek egyébként is szerették régebben furcsa hobbikkal elütni az időt: pillangók szárnyát átszúrni, csigákat tűzre dobni..  vagy csak megnézni, valóban visszanő-e a gyík farka, ha leszakad. Van is némi elnézés benne az emberekkel kapcsolatban, pont valamiféle ehhez hasonlatos gondolatmenet kapcsán.
- Nem, nem jobban, mint egy átlagosan kissé többet kószáló gyerek manapság.
Egyik kezével legyint, ez Maeve mozdulata, morbidul feminin és nőies ahhoz, hogy Lászlótól lássa viszont az ember a gesztust.
- Túlliheged. Épphogy az auror kishökgy viselkedett formabontóan, a hétköznapokban nem minden gyerek olyan jólnevelt, mint te voltál.
Hunyorít, nem egészen gúnyolódik, talán egy kicsit, de nem a férfi kárára, inkább a ténynek és saját.. néhai szerepének tiszteleg ezzel a szarkasztikus hangnemmel.
- Különben is, mindent kézben tartottam, a végén pedig maga a helyzet is nekünk kedvezett, nem igaz? Szegény friss apuka a városban, akit alaptalanul megvádoltak.
Az utolsó mondatot lebiggyesztett szájjal és túlzó sajnálkozással affektálja, a végére rövid nevetést tűz. Mondjon bárki bármit, a pillanat, mikor Ophelia megkörnyékezte a férfit, hogy mit akar Leotól, arany volt.
- Hááát, nem is tudom, azt hiszem meggyőztél arról, hogy semmi lényegeset, ami megérte volna a kockázatot - közli hatalmas sóhajjal. A tömény megalázkodó lemondás tónusokat emel a hangszínén, míg tarkója mögött összefonja az ujjait és eldől a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799347#post799347][b]Mester Adrián Dominik - 2020.03.19. 18:14[/b][/url]

Az apró fiúcskától teljesen idegen mozdulatokra szeme se rebben, a fele életét a kanapén henyélő mellett élte le, és bár határozottan vannak dolgai, amiktől a mai napig végigfut gerince mentén a nyugtalan bizsergés, könnyedén idomul a másikhoz, kevés élő ember ismeri nála jobban Yezebelt. Azt azonban akárcsak bárki mástól, tőle is nehezen tolerálja, ha önnön szórakozásából a férfit is túráztatja pluszban.
Egy pár pillanatig nem reagál, láthatóan nem is tervez beleállni komolyabban a vitának aligha nevezhető eszmecserébe, és csak bólint egyet, mikor legyerekezik, a mellkasában újult erővel gyülemlő ingerültség ellenére.
 - Azért remélem, nem tervezel hasonlóképp elszórakozgatni a környék összes aurorával – hangja meglepően nyugodtan cseng. Érezhetően kontrollált művelet, és a halovány figyelmeztető él is tökéletesen fellelhető, azonban egy pillanattal később társul hozzá egy kedvesnek semmiképp nem mondható, de sokkal önkéntelenebbnek tűnő félmosoly gondolatai kapcsán. Hasonlóképp nem, de máshogy lehetne.
A további magyarázás viszont ismételten csak olaj a tűzre, tekintetéből gond nélkül kiolvasható, hogy kezdi megunni a témát és azt, hogy a másik tulajdonképp kioktatja.
 - De igen, páratlan munkát végeztél – bár továbbra sem emeli meg hangját, csöpög belőle a negédes kedvesség. Már csak egy fintor hiányzik mellőle. – Leszokhatnál már arról, hogy a káromra játszadozol. – Beszéd közben az ujjai közt lustán lógó cigarettát eltartva egyik gyűrűjét tekergeti pótcselekvésként. Az ékszert tökéletes szögbe visszaigazítva beledermed először a mozdulatba az ifrit szavai hallatán, majd felpillant rá és hanyag mozdulattal lehamuzza cigijét, hogy beleszívhasson.
 - Elég volt. Úgy gondolom, kimulattad magad az elmúlt percekben, de ha szeretnéd, később folytathatjuk. Előbb a munka… – továbbra sem várja azt, hogy Yez fenyegetve érezze magát, a felkínált folytatás is szavai élét hivatott ellensúlyozni a jelzés mellett, hogy tűréshatára széléhez vészesen közel értünk. Az ifrit vitathatatlan alapköve kis családjuknak, azonban hajlamos elfelejteni, hogy van a férfinél valami, amiért megérné hallgatni rá. – Mit tudtál meg? – teszi fel újfent a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799436#post799436][b]Yezebel - 2020.03.20. 00:26[/b][/url]

Ismeri ezt a "nyugodtságot", a másik szinte forrong magában, ebben majdhogynem olyan biztos, minthogy reggel feljön a nap, este pedig eltűnik a horizontról. Nem baj, pont ezek miatt a könnyen kicsikarható reakciók miatt szereti feszegetni a határokat. Ruben is olyan könnyen robban, sőt, úgy alapvetően az emberek nagy része így van ezzel. Ez a friss élénkség annyira a sajátjuk, annyira nyers és elemi, hogy akarva-akaratlanul is kedvtelve nézi, még akkor is, sőt, akkor, ha ő maga csikarhatja ki belőlük. Saját maga, hiába a rengeteg mosoly, a játékos attitűd, a folytonos elfoglaltságkeresés, valójában sokkal kevésbé élénken reagál már különböző élethelyzetekre. Volt idő, amikor minden új, minden érdekes volt, a saját érzelmei és reakciói is, de ez már nagyon régen volt, életekkel ezelőtt. Lehet, hogy nehéz megrémíteni, nehéz kétségbeejteni és a morcossága, dühe is nagyrészt olyan, mint egy karikatúra, valami Yezebel elképzelései alapján eljátszott szerep, de őszinte, mélyről jövő elégedettséget sem érez, nem az övé már (talán soha nem is volt az) a halandó ember boldogsága. Nem mintha ez azt jelentené, hogy Yezebel boldogtalan, ugyan.. ugyanakkor tény és való, hogy egészen más skálán méri az ingereket és benyomásokat, mint akár a vele szemben álló Dominik. Pont ezért, amikor látja, hogy már a türelme utolsó cérnaszálai pattannának el, lemondóan és majdhogynem kedvetlenül csettint a nyelvével.
- Hjaj, muszáj elrontani mindig, mi? Olyan hamar a végére értek mindig... - még a szemét is megforgatja.
Széttárja a kezeit a kérdésre és elfekteti a fejét a kartámlán, ha neki nem adnak semmi szórakozási lehetőséget, hát akkor ő is makacskodni fog!
- Nos, mivel a károdra szórakoztam, valószínűleg semmi hasznosat. Nincs semmilyen számunkra kellemetlen képességgel rendelkező auror Bogolyfalván, hidd el téged védelek meg a hallgatásommal, nem akarom, hogy bajod essen.
Na lássuk, most mi jön? Parancsolgatni fog neki? Még csak leplezni sem próbálja, hogy mit figyel, félszegen a Dominik felé fordítja a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799443#post799443][b]Mester Adrián Dominik - 2020.03.20. 01:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799445#post799445][b]Yezebel - 2020.03.20. 06:11[/b][/url]

Figyeli a férfi kényszercselekvéseit - vajon le fog-e szokni róluk valaha? Nos, a leszokást Yezebel nem éppen könnyíti meg, az tény -, de mindössze annyit olvas le belőlük, hogy a szándékai szerint jól halad. Na nem kikészíteni akarja a másikat, de a többieknek mindig is volt és talán lesz is némi sejtésük arról, hogy az ifrit néha mintha kísérleti patkánynak használná őket. Mindenféle rosszindulat nélkül persze. Az emberekkel ellentétben az ő fajának példányai nem bírnak eredendő, nyers, színtiszta gonoszsággal. Persze felvett szokásaik, viselkedésformáik, jellemvonásaik lehetnek, amlyek nem éppen pozitívak, de nem gonoszak - Yezebel sem az, habár tengerentúlon az éjszakai élet, ha meghallaná ezt, esélyesen sokan a hasukat fogva görnyednének össze a nevetéstől. Mindenkinek megvannak a maga körülményei. Yezebel esetében pedig a maga gazdái is. Az Ő falán például azóta is ott függ az egyik szarva, amelyet évekbe telt visszanövesztenie.
Nyekkenve préselődik hátra a támlán, ahogy Dominik ujjai a torkára fonódnak, fájdalmasan felnyög, a törékeny gyerektest eltörpül a felnőtt férfi takarásában. A szorítástól mértékétől függetlenül kényelmetlenül megrándul, kis ujjaival megpróbálja gyengén lefeszegetni a másik tenyerét magáról, közben sípola felköhécsel. Jó öt-tíz másodpercig szenved így, külső szemmel nyilvánvaló, hogy a fizikai erőkülönbségeket talán rosszul mérhette fel Dominik és idegességében jóval erősebben szoríthatott rá.
Aztán egyik pillanatról a másikra, mindenféle átmenet nélkül marad abba a fizikai küzdelem és vergődés, teljesen rezzenéstelen érdektelenséggel ernyed el a fogásban, a kerekded kisfiú arc olvashatatlan rezignáltsággal mered vissza Dominik arcába.
- Nálatok van a könyv, na és, de nagyra vagytok vele. - A többes szám lehet a csapatnak szól, lehet az amerikai ismerősöknek, lehet, hogy az összes valaha volt gazdájának vagy legalábbis a legtöbbnek. Enyhe szulfurillat parázslik fel a levegőben, amely megelőzi a már jól ismert folyamatot, az ifrit teste a levegőnél valamifel súlyosabb, fekete légnemű-kátrányszerű füstté olvad, mely könnyedén kicsusszan Dominik fogásából, s a támla felett átkúszva mögötte ismét összeáll, ezúttal már eredeti alakjában. Leporolja a vállát, megszokott és berögzült mozdulat, mert amúgy nyilvánvalóan szükségtelen.
- Ti emberek mindig elfelejtitek, hogy a halálos fenyegetéseket egészen más mértékegységben mérjük. Ahogy azt is, hogy csak azért mert nálatok van valami, ami az Enyém, nem hullik le rólatok minden felelősség.
A kanapé felé fordul, amelyen Dominik még mindig térdel, bár mostmár a kezét valószínűleg a támlán nyugtatja, azon a támlán, amelyre most Yezebel rákönyököl.
- Valóban tudok segíteni, ha kértek, ha megállapodunk. De Dominik, ha rosszul bánsz velem, a legrosszabb rémálmoddá tudok válni, miközben még mindig teljesítem a rám kirótt feltételeket.
Teljesen átlagos hangerőn beszél, nem feszül a szavai mögött semmilyen érezhető belső feszültség, de még csak retorikai hatás miatt sem emeli meg vagy fojtja el a hangját, a világ legmagától értetődőbb tényeként közli mindent, amelyeknek számára nincs súlya, ez csak így van, mióta világ a világ. Mint ahogy semmilyen állat nem lesz engedelmes és hűséges csak azért, mert a gazdája megvette, egyszerű levezetés. Láthatóan még az a tény sem állítaná meg a mondottakban, hogy gyakorlatilag kölyökkora óta ismeri a támla túlfelén támaszkodót.
Egy hosszú, kellemetlen másodpercig még ezzel a csontig hatoló egyértelműséggel és érzéketlenséggel mered Dominikra, majd kiszélesedik a mosolya, a vörös íriszek megtelnek derűvel és vidámsággal, miközben meglapogatja Gazdája fejét, egy kissé összeborzolva a haját.
- Szóval legközelebb hagyjuk a finnyázást, és csak szépen tessék meghallgatni, hogy milyen Révészt fogtam az itteni aurorok között, aki miatt jobb lesz tisztán, testek nélkül dolgozni.
Na tessék, micsoda váltás, hát tudna ő haragtartó lenni ezzel a vajszívvel? Hát tudna?
El sem lehet képzelni, mennnyire.