A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698779#post698779][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 15:58[/b][/url]

A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698792#post698792][b]Hunter Bailey - 2017.08.31. 16:31[/b][/url]

RapunzelBudapest

Sokáig nézi, ahogy Szofi édesanyja elsétál a feléjük vissza-visszapillogó porontyokkal, és bár a szíve jóformán megszakad, természetes mosolyt erőltet az arcára, és csibészesen odakacsint kisfiának, akinek kipirult az arcocskája és sírásra görbül a pici szája. Lassan már egyévesek lesznek, ő még mindig túl korainak ítéli meg, hogy a nagymamájuk egy egész délutánra elrabolja őket. Persze, a józan esze tudja, hogy a szocializálódás első lépése az elválás ezen fajtája, ez a kezdeti, rövid távollét, Annamari pedig, Szofi édesanyja kenyérre kenhető mamájuk az ikreknek. Csak mégis, olyan keveset kapott még belőlük, és az idő olyan gyorsan telik. Távolba révedő tekintete megrezzen, hirtelen válik ismét eggyé a valósággal.
- Well... - alsó ajkát beharapva fordul Szofihoz, aztán cuppant egyet, és gondterhelt sóhajjal bólint. - Anyáék szerint jobban tenném, ha feleségül vennélek.
Aranyvérűeknél tudniillik, egyáltalán nem divat csak úgy tengni-lengni, mint ahogy Hunter egész életében tette. Főleg akkor nem, ahogyan ezt édesanyja többször el is ismételte, ha már gyerekek is vannak. A mestertanonc édesapja ráadásul a Wizengamot tagja, amit fia jelenlétében nem győz elégszer hangsúlyozni.
Hunter felemeli addig karfán pihenő kezét, és míg Szofit fürkészi, mutatóujja élét újra meg újra végighúzza szótlan ajkain.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698793#post698793][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 16:33[/b][/url]

A nő hirtelen értelmezni sem tudta mindazt, amit hallott. A házasság, mint olyan szinte már szóba sem jött otthont, tekintetbe véve, milyen csúfos véget ért a legutóbbi próbálkozása. Tekintetét továbbra is valahová a férfi háta mögé a falra szegezte. Most az ikrek voltak az elsők, Chris és Natasha minden idejét és enegiáját felemésztették, ez lehetett az oka, hogy még csak meg sem fordult a gondolat a fejében, pedig logikus nem igaz? Minden valamire való aranyvérű család elvárná, ahogyan igazából az övének is el kellene. Hunter családja nem olyan, mint az övé. Ők kész tények elé állították a fiukat és ez rettenetesen zavarta Szofit.
Lassan vezette vissza a tekintetét és élesen beszívta a levegőt, mielőtt megszólalt volna.
- Mit feleltél?
Náluk minden másképpen működött, elvégre az orosz lány apja hírhedt bűnöző, az anyja pedig azóta nem erőlteti a témát, hogy a szőkeség megszökött a saját esküvőjéről -aranyvér ide, vagy oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698812#post698812][b]Hunter Bailey - 2017.08.31. 17:11[/b][/url]

RapunzelBudapest

Óriási és nagyon hangos veszekedés kerekedett a kérdésből, mikor Hunter múlt héten otthon járt, de ezt feleslegesnek érzi kimondani. Nem szeretné sem idegesíteni, sem elszomorítani a mellette ülő gyönyörű nőt, aki nem érdemli meg, hogy a szülei bábuként kezeljék, vele egyetemben. Helyettük nem dönthetnek, akkor sem, ha azt gondolják, joguk van hozzá.
- Eljöttem - von vállat, de szája szegletében egy ismerős, cinkos mosoly villan. Nem érdekli, hogy a szülei mit várnak tőle. Ez már gyerekkorában is így volt, és biztosan ezután is így lesz. Elég csalódást okozott már, egy még éppen belefér. - Azt se tudom, hogy egyáltalán valaha megakarom-e ezt lépni. És most egyébként is nagyon jó. Veletek.
Elmosolyodva pillant a szőke fürtök keretezte arcra. Ritkán beszél érzéseiről, vagy mond ki különben fontos dolgokat, de most nem esik nehezére. A szavak tisztán, kendőzetlenül jönnek. Ahogy kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698898#post698898][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 20:35[/b][/url]

Aprót bólintott a válasz hallatán. Szofi úgy gondolta, hogy ő is hasonlóan reagált volna, ha a szülei megemlítik neki a házasságot. Valahol hihetetlenül szerencsésnek érezte magát ebben a pillanatban, amiért az apja relatíve messze tartózkodik.
- Tudod, hogy én nem vagyok oda az ötletért -végre felvette a szemkontaktust Hunterrel. - Ami Nikoval történt, az elég volt. Egy papír semmit sem ér és semmi sem fog megváltozni tőle.
Ebben teljesen biztos volt. Ők ketten most remek párost alkottak így, ebben a formában. Szofi szinte biztos volt benne, ha esküvőre kerülne a sor, ő elbizonytalanodna és távolságtartóvá válna, az pedig mindent tönkre tenne.
- Mikor történt ez?
A lány próbált a fejében számolgatni; az utóbbi időben kifejezetten sokat voltak együtt és ő egészen a mai ebédig észre sem vette, hogy valami nincsen rendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698899#post698899][b]Hunter Bailey - 2017.08.31. 20:40[/b][/url]

RapunzelBudapest

Legalábbis most biztosan nem változna semmi. Hogy később, évek múlva, ha majd egy nap arra ébrednek, hogy még mindig együtt vannak, még mindig boldogok, a gyerekeik pedig normális családban nőnek fel, és ha valamelyikük kilépne az ajtón, akkor betölthetetlen űrt hagyna maga után... akkor érdemesnek fogja tartani, hogy ellátogasson egy ékszerészhez.
- Most hétvégén - feleli halkan, majd a poharáért nyúl, és kiissza belőle a maradék üdítőt. - Ezrát előléptették, tudod, és hazaugrottam gratulálni neki. Együtt ebédeltünk. Jó volt, csak nem kellett volna utána hazamennem.
Felnevet, megingatja a fejét. Ez ilyen; mindig van valami, amin az édesanyjának szükségszerűen aggodalmaskodnia kell. Most épp az unokái mentális fejlődése az, meg hogy vajon mit szólnak a Wizengamot tagjai ahhoz a vérlázító érdektelenséghez, amit Hunter mutat.
- Furcsa, hogy nincsenek itt - pillant el az étterem ajtaja felé, majd tekintetét visszavezeti Szofihoz. - Mintha nélkülük már nem lennénk kerek egész.
Nem találja a helyét, a gondolatai a kicsik körül járnak, és annak ellenére, hogy imádja Szofi anyukáját, és az életét is rábízná, görcs van a gyomrában. Mi lesz, ha...?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698900#post698900][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 20:41[/b][/url]

Szofiban felmerült a kérdés, hogy Hunter vajon miért nem hozta fel hamarabb a témát és, ha ő most nem kérdez rá, akkor vajon meddig halogatta volna? Talán semmi jelentősége nem volt, elvégre pontosan ugyanazt akarták mindketten, őt mégis zavarta a dolog. Átfutott az agyán, hogy talán a levitás nem bízik meg benne, de elhessegette a gondolatot.
Halványan elmosolyodott.
- Ezra is hallotta?
Nem volt tulajdonképpen lényeges, de Szofit érdekelte volna, mit szólt a férfi testvére ehhez az egészhez. Úgy gondolta, ők ketten különösen jóban lettek, mióta a kicsik megszülettek.
Szofi felsóhajtott és az ajtó irányába pillantott, ahol nem olyan régen távoztak. A napjai nagy részét velük töltötte, de ez hamarosan meg fog változni és talán itt volt az ideje, hogy ő is kiterítse a kártyáit.
- Egy család vagyunk, papír nélkül is -fordult vissza a férfi felé. - Mondanom kell valamit -beharapta az ajkát, de nem szakította meg a szemkontaktust. - Megkerestek az egyik színházból és munkát ajánlottak.
A nő tartott a reakciótól, mert ez azt jelentette, hogy a kicsik mellé keresni kell valamit és látta a gyermekei apján, hogy már attól sem boldog, ha az édesanyjára bízzák őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698901#post698901][b]Hunter Bailey - 2017.08.31. 20:46[/b][/url]

RapunzelBudapest

Nem húzza az időt, bólint.
- Anyáék előtt nem szólt semmit - feleli halkan, míg a szőke tekintetét keresi. Ujjaival a szék karfáján dobol, hangjába keserűség ivódik. Ahogy általában, úgy most sem kezd olyan családi dolgokról beszélni, amik bántják, Szofi mégis sejtheti, hogy Ezra a szüleik iránt érzett tiszteletből most is inkább a hallgatást választotta. Egyébként is csak a legritkább esetben mond ellent nekik, ez pedig még csak nem is az ő ügye. - Később persze utánam jött, és azt mondta, hogy ne tegyek semmi olyat, amit megbánnék, csak azért, mert kötnek a hagyományok.
Azt viszont, hogy bátyja a szüleiknek mit mondott velük kapcsolatban, nem tudja. Őszintén, nem hiszi, hogy kiállt volna mellettük. Testvére türelmes és meggondolt férfi, aki tudja, hogy jobb a békesség.
A váratlan hírre Hunter tekintete nyomban rászegeződik a mellette ülő nőre. Akaratlanul is kihúzza magát, ujjai ráfognak a szék karfájára.
- Igen? - kérdezi megdermedő vonásokkal, egyszerre egész lényéből érződni kezd, hogy azonnal várja a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698902#post698902][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 20:48[/b][/url]

Bár nem várta, hogy a szüleivel szembe menjen, Szofi azért eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, amiért Ezra legalább az öccse felé kifejezte a véleményét. Ebben a helyzetben egyiküknek sem volt éppen könnyű és a nő jelenleg úgy érezte, hogy viszonylag hosszú ideig nem szeretne összefutni Hunter szüleivel.
- Azt hiszem, igaza van. Mint mindig.
Ezra sokkal meggondoltabb volt, mint ők ketten együtt véve. Egyetlen egy alkalommal előfordult, hogy Szofi egyedül volt otthon a kicsikkel és pánikba esett, ezért Ezrát hívta. Ezt persze utána nem mondta el sem a levitásnak, sem az édesanyjának. A lényeg, hogy képes volt feltétel nélkül bízni a férfiben.
- Nagyon jó ajánlat... mondhatni visszautasíthatatlan -zavarában felnevetett és az ujjaival kezdett babrálni. - Valójában, egy hónap múlva kellene elkezdenem a próbákat.
A szőkeség maga sem tudta egészen pontosan, hogy jó ölet-e most elkezdeni dolgozni, amikor a kicsik még az első évüket sem töltötték be, de tudta, hogy ennél jobb ajánlatot valószínűleg nem fog kapni többé.
- Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698904#post698904][b]Hunter Bailey - 2017.08.31. 20:50[/b][/url]

RapunzelBudapest

A hosszúra nyúló csendben hol az asztalukon várakozó ételmaradékos tányérokat, hol egy közeli vendéget néz. Nem lát, csak néz. Azután a szőkéhez fordul, és miután nyel egy nagyot, tekintetét az övére emeli.
- Megoldjuk - válaszolja komoly hangon, egyelőre mosolytalan arccal, aprókat bólogatva. - Tudom, hogy mit jelent neked a balett.
Szavaira végül elmosolyodik, majd jobbjával átnyúl Szofihoz, hogy ujjaival betakarja törékeny kézfejét.
- Megérdemled - fűzi hozzá, pillantását mélyen a kékekbe fúrva. - És ha azt mondod visszautasíthatatlan, hát én elhiszem neked.
Gondolt már arra, mi lesz, ha Szofi megpedzegeti ezt a témát, de míg gondolatban mindig elutasította ezt a lehetőséget, most, valójában is megélve a pillanatot, nem látja okát vitatkozni rajta.
- Anyukád odaköltözhetne - veti fel, kérdő tekintettel fürkészve a szőkét. - Én meg visszamennék a Levitába.
Mert bármennyire is kedveli Annamarit, ő egy percig sem fog együtt élni az anyósával. Nem, az kizárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698905#post698905][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 20:51[/b][/url]

Hunter érintése egy pillanatra melegséggel töltötte el, de ez gyorsan elillant. Fogalma sem volt róla, hogyan jutnak majd egyről a kettőre és ebben a pillanatban rettenetesen félt a jövőtől. Túl sok dolog forgott most kockán, túl könnyű lett volna innen elbukni. Hálás volt, amiért a férfi nem utasította el azonnal a felvetését, de valahol a lelke mélyén pontosan ezt szerette volna. Az egyik pillanatban még indokokat gyűjtött, hogy belevágjon, a másikban pedig azon rugózott, miért kellene elutasítani. Mert hiába maradna Pesten, a próbák rengeteg idejét felemésztenék. De nem fognak rá még éveket várni, amíg a kicsik óvodába kerülnek.
- Még ne döntsük ezt el, jó? -Megfordította a kezét és ujjaival Hunterbe kapaszkodott, mintha az élete múlna a férfin. Tekintete az övét kutatta és Szofi kékségeiben jól láthatóan ott ült a kétely. - Van még időnk.
Nem akart különválni tőlük, nem akarta, hogy a gyermekeik csak néha-néha lássák az apjukat és az anyjukat. Kellett lennie ennél jobb megoldásnak is.
Szofi jelzett a pincérnek, majd cinkos mosollyal visszafordult gyermekei apja felé.
- Mehetünk? Csak a miénk a délután.

//Köszönöm //