Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689006#post689006][b]Hunter Bailey - 2017.07.08. 23:36[/b][/url]

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689098#post689098][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.09. 13:35[/b][/url]

Ezerszer átrágták már ezt a témát –reggel, pelenkázás közben; délután, amikor a lány végre valahára elaltatta a kicsiket és éppen teljes lelki nyugalommal döntötte magába az életet jelentő koffeint; és este, amikor Natasha éppen baromi nyűgösen könyörgött az anyjáért, miközben Szofi könyékig a picike fürdőkádban bíbelődött Chrisszel. Mintha az ikrek mellé nyert volna magának még egy gyermeket, aki hasonlóan hisztis, de lényegesen többet eszik.
A szőkeség megállt és egy mély sóhajjal vette tudomásul, hogy már megint témánál vannak. Megigazította a karján Christ ahogy visszafordult és egy igazán lesújtó pillantással jutalmazta gyermekei apját.
- De igen, bemegyünk –közölte a kegyetlen tényeket rezignáltan. - Ezerszer átbeszéltük már, szedd össze magad és légy férfi, Bailey!
Mintha legalábbis az ő fülét igyekeztek volna kifúratni. Őszintén, a szőkeségnek a leghalványabb emlékképe sem volt erről a minden bizonnyal életveszélyes és kártékony műveletről, amitől a –már nem annyira– friss apuka rettegett.
Hunter egyik pillanatról a másikra vált mintaapával, aki úgy védelmezte az egyetlen picike lányát, mintha legalábbis az orosz maga lenne az Ördög, aki megkísérti egy csinos aranyfülbevalóval. A rellonosnak el kellett ismernie, hogy valahol a lelke mélyén rettentően imponálónak találta a helyzetet, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy a kezdeti nehézségek –nevezzük csak így– ellenére a levitásból mintaapuka lesz.
A kérdésekre csak egy szemforgatással reagált és fél kézzel elkapta Chris cumiját, ami majdnem a betonon kötött ki, míg ők olyan életbevágó témáról fecsegtek, mint a fülbevaló.
- Nincsen szükségem a beleegyezésedre és nem fogják mellé szúrni. Értenek hozzá –közelebb lépett élete két kincséhez és miután Chris nyűgös követelésének engedve átadta a cumit belekarolt a levitásba. - Nem fog neki fájni, megígérem! És, ha ügyesek lesztek, utána elviszlek ebédelni, rendben?
Ez utóbbi kijelentésével hihetetlen Hunter-ismeretről tett tanúbizonyságot. Ismerte már a férfit és sejtette, hogy ha egy cseppet sikerül más irányba kormányoznia a gondolatait, akkor nem eresztenek itt gyökeret az üzlet előtt, miközben arról folytatnak mélyreható eszmecserét, hogy vajon követelt-e már életeket egy egyszerű fülbevaló belövés.
- Kiválaszthatod te, ha szeretnéd –fűzte még hozzá nagykegyesen és az ajtóért nyúlt, hogy kinyithassa és ne kínáljon további menekülési alternatívákat a férfinek.
Mikor lett ő, Szofi, három gyermek édesanyja? Kettővel is bőven elég volt és bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb előnyei közé tartozott azon tehetsége, hogy férfiasan segített nekik berendezkedni a lakásban, néha úgy érezte, sokkal több energiáját felemészti, mint az ikrek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689454#post689454][b]Hunter Bailey - 2017.07.10. 15:27[/b][/url]

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689456#post689456][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.10. 15:43[/b][/url]

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.