Kényelmetlen. Nem tudja, hogy mi, de valami nagyon. Félálomban van, nem akar felkelni, még levegőt venni is nehezére esik. Amikor iszogatásra invitálta Hajnát, akkor nem egészen erre gondolt, mert hát ittak és ittak.
Ahogy fordul egyet, hogy javítson a kellemeltlen állapotán, valami édeskés illat tolakodik be az agyába, ami egyszerre ismerős és ismeretlen. Fél szemét kinyitja, az illat forrása után kutatva. Az első, amivel szembe találja magát egy jó adag szőke hajfürt, szinte mindent beterít, elterül párnán és nem hagyja ki a az ő arcát sem. Szemöldökét összevonja és lassan felül, reménykedve, hogy a fejfájás még nem érkezik meg a mozdulattal. S ekkor minden hirtelen teljesen tiszta lesz. A tegnap este történései lepörögnek lelki szemei előtt, nem hagyva ki egyetlen apró részletet sem.
Hajna nem egyedül jött. Hanem elhozta Szofit is, akiről azelőtt csak néhányszor hallott, szerencséje nem volt hozzá, eddig. A szőke lány merőben más volt, mint amihez eddig a szeme hozzászokott, az újdonság varázsa mellett pedig ott volt néhány dolog, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni és ami azt illeti, nem is hagyta. Tekintetét végigvezeti a lány sziluettjén, egy-két helyen meg is állapodik egy rövid időre, végül, mintha csak valami rosszat tett volna, zavarában megvakarja a tarkóját. Be kell ismernie, hogy az életében nem látott még ilyen szépet, szinte tökéletes. Felsóhajt, majd a takaróért nyúl, hogy eltakarja a szöszkét, még maga elől is. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, de abban biztos volt, hogy ezt nem tudja itt hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677316#post677316][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.25. 20:34[/b][/url]

Kényelmetlen. Nem tudja, hogy mi, de valami nagyon. Félálomban van, nem akar felkelni, még levegőt venni is nehezére esik. Amikor iszogatásra invitálta Hajnát, akkor nem egészen erre gondolt, mert hát ittak és ittak.
Ahogy fordul egyet, hogy javítson a kellemeltlen állapotán, valami édeskés illat tolakodik be az agyába, ami egyszerre ismerős és ismeretlen. Fél szemét kinyitja, az illat forrása után kutatva. Az első, amivel szembe találja magát egy jó adag szőke hajfürt, szinte mindent beterít, elterül párnán és nem hagyja ki a az ő arcát sem. Szemöldökét összevonja és lassan felül, reménykedve, hogy a fejfájás még nem érkezik meg a mozdulattal. S ekkor minden hirtelen teljesen tiszta lesz. A tegnap este történései lepörögnek lelki szemei előtt, nem hagyva ki egyetlen apró részletet sem.
Hajna nem egyedül jött. Hanem elhozta Szofit is, akiről azelőtt csak néhányszor hallott, szerencséje nem volt hozzá, eddig. A szőke lány merőben más volt, mint amihez eddig a szeme hozzászokott, az újdonság varázsa mellett pedig ott volt néhány dolog, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni és ami azt illeti, nem is hagyta. Tekintetét végigvezeti a lány sziluettjén, egy-két helyen meg is állapodik egy rövid időre, végül, mintha csak valami rosszat tett volna, zavarában megvakarja a tarkóját. Be kell ismernie, hogy az életében nem látott még ilyen szépet, szinte tökéletes. Felsóhajt, majd a takaróért nyúl, hogy eltakarja a szöszkét, még maga elől is. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, de abban biztos volt, hogy ezt nem tudja itt hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677331#post677331][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.25. 20:54[/b][/url]

Az ablakon beeső fénysugarak bántották a szőkeség szemeit. Fáradtan emelte eléjük a karját és élesen hasított a tudatába, hogy ez bizony egy nagyon rossz döntés volt. Talán a tegnapi este folyamán valamivel többet ivott, mint az feltétlenül szükséges lett volna, de erről ő igazán nem tehetett. Hajna ötlete volt az egész, hiszen tegnap este gyakorlatilag karon ragadta és közölte, hogy akkor most ők ketten elmennek Vincéhez és inni fognak.
Apropó Vince.
Szofi óvatosan fordult meg, ahogy megérezte a takaró simítását a bőrén, ami nyilvánvalóan nem kelt önálló életre, hogy jófejségből betakargassa és óvatosan lesett ki a kezei mögül. Valahol a lelke mélyén pontosan tudta, hogy a dolgoknak nem ez lenne a hivatalos menete, de újra meg újra beleesett ebbe a hibába. Mármint, hogy részegen elhagyja valahová a belé nevelt úrinőt.
Halvány mosollyal furakodott közelebb a férfihez és visszacsukta a szemeit, mert az erős fénytől újult erővel robbant be a tudatába a fájdalom. Vince egészen más volt, mint az eddigi férfiak, akik csak úgy jöttek-mentek az életében és általában pontosan tisztában voltak vele, hogy ők a szépfiúk, akik bárkit, bármikor megkaphatnak. Az orosz lánynak kifejezetten imponáló volt, hogy ezúttal nem próbálnak úgy tenni, mintha ő egy félreállítható báb lenne.
- Szia –lesett ki a szempillái alól egy halvány mosollyal. - Jól aludtál?
A szőkeség lassan, cicásan nyújtózkodott egyet és feltámaszkodott a karjára, hogy jobb rálátást nyerjen Vincére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677348#post677348][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.25. 21:31[/b][/url]

Nem akarta felébreszteni. Jobb volt békében, mert ha mindketten fent vannak, akkor jön a kínos csönd, vagy ami még rosszabb, beszélgetni kell. Fogalma sincs miket hordott össze előző este, ettől pedig a helyzet csak rosszabb lesz. Feltéve a pontot arra a bizonyos betűre, a lány megmoccan, Vince pedig lefagy, ami valljuk be nem túl meglepő, valahol reménykedik benne, hogy csak átfordul a másik oldalára, de a józan esze megálljt parancsol neki, túlgondolja a dolgot.  Csak akkor elevenedik meg, mikor Szofi megszólal. Köhintve fordítja felé a fejét, igyekszik kizárólag a szemeit figyelni, de hát a nyújtózás, a kérdéssel fűszerezve túl sok neki.
- Ehh..
Kinyitja a száját, aztán becsukja. Mit mondhatna erre? Nem igazán tudja, hogy hogy aludt, az is lehet, hogy még mindig alszik. Megrázza a fejét, ideje lesz észhez térnie, mielőtt a szöszke kétségbe  vonja józan eszének létezését.
- Azt hiszem. És te? Ha akarsz, aludhatsz még, nem akartalak felkelteni. Vagy csinálhatok egy kávét, vagy valami.
Megvonja a vállát, az biztos, hogy ő nem tudna olyan nyugodtan feküdni itt, mint korábban az öntudatlanságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677439#post677439][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 09:09[/b][/url]

A lány majdnem felnevetett a fiú pillanatnyi zavara láttán, de igyekezett mindezt egy mosolyba fojtani. Úgy tetszett, kettejük közül ő kezeli sokkal könnyebben ezt a helyzetet. Az évek meg a tapasztalat…
Feltámaszkodott a karjára, amíg Vince a megfelelő szavakat kereste és elgondolkozva futtatta végig rajta a tekintetét. Határozottan nem így képzelte el az estét, bár számíthatott volna erre a végkifejletre, amikor a barátnője bekopogtatott hozzá tegnap este.
- Egy kávé jól esne –ismerte be végül egy halvány mosollyal, hátha így némileg kisegítheti Vincét, aki éppenséggel nem tartózkodott a helyzet magaslatán.
Szofi életben az elmúlt két évben –bár nem volt büszke rá– a férfiak úgy jöttek és mentek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem lepte meg, hogy a kastélyban különböző pletykák keringenek róla, hiszen a vőlegényét ő maga hagyta ott az oltárnál, méghozzá egy másik férfi miatt.
Ez, itt és most teljesen más volt.
Vince egyáltalán nem hasonlított azokra, akikkel eddig dolga akadt és valamiért ez a tudat megnyugtatta. Elgondolkozva figyelte egy pillanatig a férfit, mérlegelte, hogy kimondja-e, ami a fejében jár, de végül ismét győzött a kíváncsi-Szofi.
- Zavarban vagy mellettem?
Őszinte meglepettség csengett ki a hangjából, ahogy feltette a kérdést. Nem volt hozzászokva, hogy feszengjenek a jelenlétében, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy Vincét összezavarja a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677444#post677444][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 09:39[/b][/url]

Úgy tűnik Szofi semmit kivetnivalót nem talál ebben a helyzetben. Pedig a normális és reális végkifejlet az lenne, hogy amit tudatosul benne, hogy hol van és kivel, megkeresi a legközelebbi kijáratot és lelép. Félreértés ne essék, nem becsüli ennyire le magát, csak tisztában van a helyzettel. Az ilyen lányok nem az olyan srácokra buknak, mint ő.
- Hozom.
Megereszt egy halvány mosolyt, majd felkelve összeborzolja az amúgy is kócos haját. Nem sűrűn jár a lakásba, így időbe telik, mire rátalál a kávéra, de legalább addig kitalálja, hogyan kell úgy viselkedni, hogy kevésbé tűnjön retardáltnak. Azonban a kávéfőző sajnálatos módon nem hagy neki elég időt, így kitölti a bögrékbe a gőzölgő folyadékot és ráérősen visszamegy a szobába. Egy pillanatig abban a hitbe ringatta magát, hogy a képzelete űz mocskos tréfát vele, de mikor visszaér, a szőke még mindig ott van, ahol hagyta. Leül az ágyra és a lány felé nyújtja az italt. Ideje válaszolni a kérdésre, mit korábban lógva hagyott. Megtehetné, hogy hazudik, hogy lazának és nagyképűnek mutatja magát, de nincs oka hamis képet mutatni felé. Az előző este bizonyára sok minden szóbakerült, ha csak egy részére emlékeznek mindketten az is bővennl megteszi.
- Még szép. Mármint, szoktál tükörbe nézni.
Burkolt bóknak szánja, reméli, hogy Szofi csiszolt annyira, hogy ne sértésnek vegye. Hiszen a helyzet egyértelmű, ő meg nem hülye. Vagyis általában nem hülye, kivéve most. Soha életében nem csinált ilyesmit, nem volt az a fajta, aki így bánik a szebbik nemmel. Arra tanították, hogy becsülje meg őket, mutasson tiszteletet. Nem felejtette el az intelmet, szóval igyekszik behozni azt, mit tegnap esetleg kihagyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677446#post677446][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 09:59[/b][/url]

Amíg Vince a kávéval bíbelődött Szofi ülő helyzetbe varázsolta magát és kisebb kutatás után megtalálta az elhagyott ruhadarabjait is.  Valószínűleg a tegnapi estének egyáltalán nem így kellett volna alakulnia, de ez mostmár részletkérdés. Ami történt, megtörtént.
Magára kapta a felsőjét és hátradobta szőke hullámait, miközben felmérte a szobát. Vince nem az ő típusa volt és ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a két lány megjelent a küszöbön. Szofi nem volt elég jó ember hozzá és ezzel teljes mértékben tisztában volt. Sok hibát elkövetett élete során és, ha a fiú csak a felével is tisztában lenne, most vélhetőleg nem lenne itt.
- Köszönöm, életet mentesz! –Nevetve vette el a kávét, és amíg a másik a válasszal bajlódott ő ivott egy kortyot.
Igen, szokott tükörbe nézni, de ez csak a felszín. Jó géneket örökölt és bár már gyógyultnak nyilvánították, tény, hogy soha az életében nem lesz az a Szofi, aki a balett és az ebből fakadó problémák előtt volt. Vagy aki az eljegyzés, az esküvő és a menyasszonyszöktetés előtt, ha már itt tartunk. Maga volt a két lábon járó katasztrófa, még ha igen szépen el is rejtette ezt a világ elöl.
Halvány görbületet engedélyezett magának és egy aprót rázott a fején.
- Van egy olyan érzésem, hogy túlértékelsz –szerette volna kikerülni ezt a témát, ezért a legkézenfekvőbb módon próbált témát váltani. - Mire emlékszel az estéből?
A szöszke memóriája cseppet hézagos volt és úgy gondolta jobb lenne helyre tenni, mielőtt még jobban belebonyolódnak. Szembe fordult Vincével és úgy szorongatta a bögrét, mintha legalábbis tényleg az élete múlna rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677452#post677452][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 10:21[/b][/url]

- Ugyan, ez csak kávé.
Vigyorogva kortyolt bele a sajátjába, s bár az ital leforrázza a nyelvét, égeti s torkát, nem foglalkozik vele. Már csak a cigarettája hiányzik neki és tökéletes lenne a reggel, de nem kockáztatja meg, hogy magára hagyja a lányt. Beszélni akar vele, beszélni akar hozzá, a probléma csak az, hogy nem tudja, hogy tegye mindezt.
- Túlértékellek? Szofi...fogalmad sincs róla mennyire nincs igazad.
Tekintetét a lányéba fúrja, érdeklődve billenti oldalra a fejét, bárcsak tudná mi jár a fejében, sokkal egyszerűbb lenne.
- Na várj. Teljesen tiszta az, mikor megérkeztetek, hogy elindultunk a belvárosba. Jó pár helyet végig ittunk, aztán feljöttünk ide, ketten. Sokat beszéltél...előtte.
Nem emlékszik mindenre, de van jó néhány dolog, amit megtudott, de ez nem változtatott a végkimenetelen. Nem érdekelte.
- Nagyjából ennyi. A részletek nem egészen tiszták.
Annyi azonban világos, hogy mi történt, az meg még inkább, hogy nem bánta meg a dolgot. A lány felé nyúl, tekintetében keresi a engedélyt, majd óvatosan kisöpri a szöszke látóteréből a szőke tincseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677636#post677636][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 19:12[/b][/url]

A lány nem akarta kikérni magának, hogy ő bizony teljesen tisztában van a saját értékével, mert ebben a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is lekötötték a gondolatait. Például az, hogy megpróbáljon életben maradni a kávé segítségével és úgy tegyen, mintha nem érezné magát annyira ramatyul, amennyire kinéz.
Elgondolkozva hallgatta a fiú rövid beszámolóját és azoknál a részeknél, amire ő maga is emlékezett bólogatott. Az határozottan nem tartozott ide, ami a csacsogására vonatkozott. Összevonta a szemöldökét és a pillantását a takaróra szegezte, amit most a baljával gyűrögetett. Nyilvánvaló volt, miről is beszélt össze-vissza, ennek ellenére most mindketten itt voltak. Ez több, mint meglepő.
- Nagyjából én is erre emlékszem –erősítette meg Vincét. - Meg, hogy Hajna nem volt odáig, amiért mind a ketten egy cseppet ignoráltuk.
Az emlék hatására egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és ismét Vince tekintetét kezdte kutatni. Nem húzódott el az érintése elől, sőt tulajdonképpen még egy egészen kicsivel közelebb is hajolt hozzá és keze a másik kezére simult , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, amit ők ketten most éppen átélnek. Bárkit kérdeztek volna meg az ismeretségi körükből, határozottan ellenezték volna ezt a kapcsolatot.
- Megbántad?
Egyértelmű volt, hogy mire vonatkozik a kérdés, ezért a szőke nem is tervezte bővebben kifejteni. Ő nem bánta meg, egyetlen pillanatot sem bánt meg, de talán nem volt a leghelyesebb azonnal letámadni Vincét a kérdéssel és valószínűleg a lány arcára ki is ülhetett a bizonytalanság és a zavar egy röpke pillanatra, de olyan gyorsan elillant, mintha soha ott sem lett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677643#post677643][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 19:27[/b][/url]

Hajna ki fogja nyírni, ez nem kérdés. De ezért az élményért simán megéri meghalni, még ha ezt jelenleg hangosan nem is meri kimondani. Helyette csak helyeslően bólogat, igen, eredetileh hárman indultak el, de a lakásban egész biztos csak ketten vannak, tudja, mert körülpillantott, míg főtt a kávé.
- Majd valahogy kiengesztelem.
Hajnából bármit kinéz, de hát maximum leüti és akkor szent lesz a béke. Furcsa, simán kinézi a kis amazonból. De nagyjánól eddig jut el a gondolatmenet, mert Szofi tekintete rabul ejti az övét, gondolatban az éjszakánál jár, miközben a haja után végigsimít a nyakán és a vállán, de a lány kezei végül feltartóztatják.
- Mi? Viccelsz velem? Nem. Dehogy.
Hogy is gondolhat ilyet egy olyan lány, mint Szofi? Volt olyan aki őt valaha megbánta? Nehezen hinné el. A bűntudat azonban felüti a fejét, hiszen azért mégiscsak meg kellett volna bánnia, hiszen neki eredetileg van valaki az életében, de a megbánás nem jön, hiába is várná. Helyette viszont valami egészen más tör utat magának. Még egyszer, szeretné tudni, hogy ez a valóság. Lerakja az éjjeli szekrényre a bögrét, szabaddá téve a másik kezét a lány arcára simítja és lehajolva hozzá könnyed csókot nyom a szájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677657#post677657][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 20:25[/b][/url]

Szofi fején átfutott a gondolat, hogy esetleg neki is meg kellene próbálnia kiengesztelni a barátnőjét, mert hát mégiscsak ő hozta el tegnap este és igazán csúnya húzás volt a részéről, hogy csak úgy szó nélkül magára hagyta, de aztán elvetette az ötletet. Szíves örömest dobta Vincét az oroszlánok közé… na, nem mintha olyan könnyen menne neki, de tény, hogy inkább fedezékből nézné végig Hajna kiengesztelését.
- Csak nyugodtan, majd a nevemben is kérj bocsánatot, mert én egyelőre nem merem megközelíteni.
Felnevetett és ivott még egy kortyot a kávéjából, mielőtt a férfi kivette volna a kezéből. A szöszke tartott tőle, hogy esetleg Vince már megbánta, hogy tegnap este felhozta ide magával és hibaként tartja számon –persze, akkor most éppen ilyen halál nyugodtan csücsültek volna itt. Szofi és a logikus gondolkodás két teljesen külön dolog volt az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Csakhogy a legtöbb hímnemű egyed az életében olyan könnyen jött és ment, hogy a lánynak ideje sem maradt mérlegelni, vajon bánják-e a vele töltött időt.
Talán most először merült fel benne a gondolat és ez megrémítette, mert azt jelentette, hogy számított neki mindaz, ami este történt. Márpedig Bojarski óta nemigen számított neki senki sem… annak meg láthattuk, milyen Pazar vége lett.
- Nem ilyen vagyok, amikor viccelek –súgta, miközben valamivel még közelebb hajolt a férfihez.
Tudta, mire készül Vince és esze ágában sem volt elhúzódni. Viszonozta a csókot, ajkai puhán találták meg a fiúét és keze önkéntelenül is Vince nyaka köré fonódott, hogy még közelebb vonhassa magához, szinte teljesen hozzásimuljon. Ebben a pillanatban nem számított a külvilág, a rengeteg csalódás, sem pedig a szűnni nem akaró fejfájás. Új fejezetet nyitott. Itt és most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677672#post677672][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 21:07[/b][/url]

Még szép, hogy bevállalja, a kék szempárért még ennél sokkal többre is képes lenne. Nem tudja, mennyire haragudhatott meg rájuk Hajna, de ha szerencséje van, megússza néhány keményebb odaszólással és az örökké tartó piszkálással. De jelenleg most egészen másfelé járnak a gondolatai. A lány keze a nyaka körül felbátorítja, elmélyíti a csókot, miközben visszadönti a párnák közé. Az alkohol feledtette vele, hogy milyen törékenynek is tűnik a lány, de most figyel rá és nem préseli bele az ágyba, bármennyire is szeretné. Helyette megtámaszkodik a feje mellett, épségben hagyva a porcelán babákat szégyenbe hozó testet, nem ehhez van hozzászokva és minden mozdulatán érződik.
A hosszab kitérő után kicsit elhúzódik, de csak azért, hogy nyomjon az arcára egy puszit és folytassa a nyakánál. Egyik keze a derekára csúszik, feltűrve a pólóját, ám ekkor valami hirtelen eszébe jut a tegnap estéről.  
- Tényleg ott hagytál valakit az esküvőd napján?
Furcsa, hogy ez pont most jut az eszébe, de kíváncsi. Hangjában nincs semmi lenéző, ahogy a tekintetében sem. Nem ítéli el ezért, tényleg csak a kíváncsiság hajtja, többet akar tudni róla. Minden akar, belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677836#post677836][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 14:38[/b][/url]

A lány karjai egy pillanatra megfeszültek Vince nyaka körül, miközben az puhán hátra döntötte a párnákra. Szofi belemosolygott a csókba, amikor tudatosult benne, hogy a fiú mennyire óvatos, mintha legalábbis üvegből lenne és bármelyik pillanatban szilánkjaira hullhatna az érintése alatt.
A tegnap éjjel hézagos emlékei most hirtelen élettel teltek meg és a szőke pontosan tudja, mit is akar és hová tart ez az egész kettejük között. Egy röpke pillanatig ő maga is elhitte, hogy nincsen semmi meglepő, vagy éppen furcsa ebben a semmiből jött vonzalomban és nagy egymásra találásban.
Egy sóhaj szakad fel az ajkai közül, keze végigvándorolt Vince mellkasán és a derekán állapodott meg.
A kérdés egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba és ő fészkelődni kezdett a férfi alatt. Nem volt benne biztos, hogy erről bővebben szeretne beszélni, mert bár éjszaka nyilván elég sok információt elkotyogott, ez nem az a téma volt, amit itt és most kellett volna megvitatniuk. Kibújt Vince érintése alól és valahová az ajtó irányába pislogott, mikor megszólalt.
- Igen -felelte rezignáltan és tudatosan került mindenféle kontaktust. - Gyakorlatilag az esküvő előtt egy órával léptem le a tanúmmal.
Bár nem volt büszke rá, értelmetlen lett volna letagadnia. Abban az időben szinte mindenki erről beszélt, a kastélyban különböző elméletek és pletykák keringtek arról, hogy Szofi mégis miért döntött úgy, ahogyan. Ő lett az első számú közellenség, bár a szemébe soha senki sem tette fel a kérdést; az arcokon egyértelműen ott ült a vélemény.
Most nem tudott Vince szemébe nézni, nem akarta látni, ahogyan neki is ugyanaz játszódik le a fejében, ami mindenki másnak. Szofi szentül hitte, hogy ő nem rossz ember, de mostanában egyre inkább kételkedni kezdett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677839#post677839][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.27. 15:29[/b][/url]

Könnyebb lett volna szőnyeg alá söpörni a csúf igazságot. Nyilván ez lett volna a legkényelmesebb megoldás, de a tegnap este után rájött arra, hogy mennyivel másabb is lehet. Nem teregetné ki, de elég nyilvánvaló volt, hogy nem tartozott a csajozós srácok közé, egész eddigi életében egyetlen lányt szeretett így nem volt összehasonlítasi alapja. Szofi azonban olyan lehetőségeket csillantott fel előtte, amiknek a létezéséről sem tudott. Kezét nem veszi le a lány karcsú derekáról, hüvelykujjával végigsimítotr a finom bőrön, miközben hallgatta a kissé visszafogott választ.
- Hmm...
Épp csak néhány pillanatnyi gondolkodási időt hagy magának, pont ő az az ember, aki jelenleg nem ítélkezhet. De látja Szofin, hogy valahol mintha szégyellné ezt a dolgot.
- Nekem elvileg menyasszonyom van.
Színtelen hangon jelenti ki, lehet, hogy a lány emlékszik rá, lehet, hogy nem, de most már tudja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most akkor ennyi volt, közel sem. Visszahajol a lányhoz, folytatja ott, ahol abbahagyta, kiélvezve minden egyes négyzetcentiméterét, a keze egyre föntebb halad, majd megint megakad.
- Lépjünk le.
Mármint nem most azonnal gondolta, hanem csak úgy általánosságban, de nem tudja folytatni, pedig a fejében végigvitte a gondolatot. El kellene menniük valahová, hol nem ismerik őket, ahol kideríthetnék van ebben valami más is, mint elemi vonzalom, ami fellángol, majd elhal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677889#post677889][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 20:23[/b][/url]

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677944#post677944][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.27. 23:37[/b][/url]

Vajon mi lenne a helyes válasz? Az önzőbbik fele azt mantrázza, hogy azonnal tiltakozzon a válaszában, a józanabbik oldala azonban türelemre inti. Elgondolkodik, vajon létezik-e egyáltalán olyan válasz, ami ki tud elégíteni egy nőt. Ha rögtön rávágja, hogy nem, nem fog-e csapodár képében tetszelegni a lány előtt? Aki könnyedén megszeg egy ilyen súlyos ígeretet. Ha pedig azt válaszolja, hogy nem tudja, nem biztos benne, vagy akár csak tovább gondolkodik, mint a nő türelme bírja, akkor a mostani cselekedeteit löki bele a biztos halálba. Ahogy Szofia teszi most vele, ahogy közelebb hajol hozzá és az ajka megérinti a övét, ahogy megmérgezi az elméjét. A józan észnek búcsút mond, az őszinteségnek azonban nem. Reméli, hogy a tömör válasz magában rejti mindazt, amit még szívesen hozzátenne, de egyszerűen képtelen rá.
- Azt hiszem, nem.
A menyasszonya az első szerelme, hozzá kötődnek az élete eddigi legfontosabb és legkedvesebb emlékei, ő volt az, akit beleszőtt az első irományába, amit aztán könyv formájában látott viszont a boltok polcain. De jelenti ez mindazt, hogy ennél jobbak nem lesznek? Elnézve a szőke a szépséget a válasz egyértelmű nem volt. Reménykedett benne, hogy az élet többet tartogat neki, még ha csak egy kevéssel is.
- A problémák akkor is itt lesznek, ha visszajövünk.
Ami jó, az soha sem egyszerű, ezt már megtanulta. Viszont képes tenni érte, sosem várta, hogy a jó dolgok az ölébe hullanak. Tett értük. Úgy érzi, talán a nőnek is jót tenne, ha egy kicsit elszakadhatna a problémáktól, legyen hoppon maradt vőlegény, vagy befuccsolt kapcsolat és ki tudja még mi, amiről nem tud, vagy amire nem emlékszik. Nem fog válaszokat követelni, ahogy kikényszeríteni sem kényszerít ki semmit. Talán csak ezt a néhány órát még, mielőtt visszatérne a való világba. Nem kérdez rá semmi másra, nem beszélteti tovább, helyette inkább visszatér a korábban megkezdett, kellemesebb elfoglaltságoz.