Apu szerdaeste küldött nekem egy baglyot, nem írt benne túl sok mindent, a lényege az volt, hogy menjek haza, mert fontos dologról akar majd velem beszélni. Örültem, hisz újra láthattam a világ legjobb emberét, viszont halványlila egyszarvú pukim sem volt arról, hogy vajon mi a fenéről akar velem dumálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek fordultak meg a fejemben. Attól tartottam, hogy elköltözik külföldre, engem meg visszaküld anyámékhoz. Egészen péntek délutánig ehhez hasonló agymenéseken kattogtam egyfolytában, míg végül a vonatról leszállva megpillantottam s a nyakába ugrottam Himéstől, mindenestül. Még aznap este elmondta otthon, hogy megismerkedett egy nővel, aki nagy eséllyel a nevelőanyám is lehet, ha hozzáköltözik a jövő héten és el is veszi majd. Természetesen kiakadtam. Több okból is, egy: Nem szólt a nőről. Kettő: Mi az, hogy egy senkiházi boszorkány el akarja venni az apámat tőlem? Még mit nem! S ehhez hasonló gondolatok úsztak keresztül az agyamon. Nem találtam szavakat. Kívül-belül tomboltam, felháborodtam. Ebből a beszélgetésből pedig egy naaagy veszekedés kerekedett ki, de megegyeztünk. Nagyjából.
Ottmaradtam a hétvégére, de vasárnapdélután indulnom kellett vissza, Bogolyfalvára. Bakancsomba belebújtam, Himére ráerőszakoltam a hámját és a pórázát is a nyakörvéhez csatlakoztattam, s végül megvártuk aput, aki a bőröndömet hozta. Elindultunk vissza a pályaudvarra. Útközben megéheztem, kellett nekem kihagyni az ebédet... Így egy büfés standnál megálltunk valahol Pest szívében. Amíg fater kaját szerzett én elkóboroltam a kutyám társaságában a muglik világában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545857#post545857][b]Péter Fanni - 2015.11.21. 20:13[/b][/url]

Apu szerdaeste küldött nekem egy baglyot, nem írt benne túl sok mindent, a lényege az volt, hogy menjek haza, mert fontos dologról akar majd velem beszélni. Örültem, hisz újra láthattam a világ legjobb emberét, viszont halványlila egyszarvú pukim sem volt arról, hogy vajon mi a fenéről akar velem dumálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek fordultak meg a fejemben. Attól tartottam, hogy elköltözik külföldre, engem meg visszaküld anyámékhoz. Egészen péntek délutánig ehhez hasonló agymenéseken kattogtam egyfolytában, míg végül a vonatról leszállva megpillantottam s a nyakába ugrottam Himéstől, mindenestül. Még aznap este elmondta otthon, hogy megismerkedett egy nővel, aki nagy eséllyel a nevelőanyám is lehet, ha hozzáköltözik a jövő héten és el is veszi majd. Természetesen kiakadtam. Több okból is, egy: Nem szólt a nőről. Kettő: Mi az, hogy egy senkiházi boszorkány el akarja venni az apámat tőlem? Még mit nem! S ehhez hasonló gondolatok úsztak keresztül az agyamon. Nem találtam szavakat. Kívül-belül tomboltam, felháborodtam. Ebből a beszélgetésből pedig egy naaagy veszekedés kerekedett ki, de megegyeztünk. Nagyjából.
Ottmaradtam a hétvégére, de vasárnapdélután indulnom kellett vissza, Bogolyfalvára. Bakancsomba belebújtam, Himére ráerőszakoltam a hámját és a pórázát is a nyakörvéhez csatlakoztattam, s végül megvártuk aput, aki a bőröndömet hozta. Elindultunk vissza a pályaudvarra. Útközben megéheztem, kellett nekem kihagyni az ebédet... Így egy büfés standnál megálltunk valahol Pest szívében. Amíg fater kaját szerzett én elkóboroltam a kutyám társaságában a muglik világában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546519#post546519][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 14:54[/b][/url]

Már egészen beleszokott új környezetébe, és bár még gyakran előfordult, hogy egy-egy utalás nem esett le neki, és ezért elég furcsán néztek rá újdonsült osztálytársai, de többségük már elfogadta, hogy ő ilyen. Persze ő azért próbál minél jobban beilleszkedni közéjük, örül annak, hogy ennyire könnyen túllépnek ezen, és nem okoz fennakadást a kapcsolatai kiépítésében az, hogy lényegében úgy érkezett közéjük, hogy egy jó adag előítéleten, és pár percnyi mugliismeret tanórán való ébrenlét alatt megjegyzett infón kívül semmi mást nem tudott róluk.
Éppen óra után tart hazafelé. Lába alatt gördeszka, fején fejhallgató, övén zenelejátszó díszeleg, fülébe pedig üvölt egy metalt játszó együttes. Ügyesen kerülgeti a járdán a szembejövőket, de különösképpen nem figyel rájuk. Egészen addig ügyet sem vet a többi emberre, amíg meg nem pillant egy ismerős üstököt.
- Fanni? - kiált felé, majd járművét a lány felé irányítva könnyedén mellé gördül. Fejéről leveszi a fejhallgatót, majd kikapcsolja a lejátszót is, hogy a hangos zene ne akadályozza őket a kommunikációban.
- Rég láttalak - mosolyog a lányra, mert bár nem volt különösebben szoros a kapcsolatuk, azért kedvelte a főnixlányt. - Mit keresel errefelé? Mi újság a suliban?
Bár ő már egy másik világban él, szívesen hall a többiekről. Hagyott ott nem kevés barátot, és magával hozott jó néhány szép emléket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547161#post547161][b]Péter Fanni - 2015.11.26. 15:14[/b][/url]

Érdekes, akárhányszor mászkáltam benn a városban mindig újabbnál újabb emberek képével találtam szembe magamat, mintha... nap, mint nap cserélgették volna a város népét. Valójában, csak sokan éltek Budapesten, én meg ritkán jártam itt, főleg tanítási időben. Igazából akkor sem kóricáltam volna ott, ha apu nem hívott volna haza.
Már vasárnap délután volt, eljött az ideje a visszautazásnak. Belül harcban álltam önmagammal, hisz egyik felem szívesen maradt volna otthon apu mellett és úgy élni, mint a Bagolykő előtt, viszont a másik felemnek pedig hiányzott a társaság, az eridonos mókák, a kviddicsmeccsek, Matt...
Himével párban róttuk a járdát, nézelődtünk, próbáltuk felfedezni az új dolgokat és a változásokat, ám ezt a csodát a kiáltás szakította félbe. Tulajdonképpen úgy hallottam, mintha valaki utánam szólt volna.
- Fanni? - kérdeztem vissza az orrom alatt, megálltam és megfordultam, ám addigra már a hang gazdája ott állt tőlem alig fél méterre.
- Kriiiiiiiissz!  - felcsillantak a szemeim, az arcomra pedig egy hatalmas fülig érő mosoly húzódott.
- Úristen! Én is téged! De jó látni, mi újság? Hogy vagy? Úgy eltűntél... - lebiggyesztettem az ajkaimat, valójában csak sejtettem, hogy miért ment el, de csak pletykaszinten hallottam. Azokra meg nem igazán adtam, vagyis de, csak nem tudtam biztosra ezért nem foglalkoztam annyira a dologgal. Gwentől meg nem mertem megkérdezni.
- Oh, én? - kérdeztem vissza- Apuhoz jöttem, hazahívott a hétvégére, én meg gyüttem! - vigyorogva válaszoltam, elrejtve benne egy kis falusi szlenget.
- Fuh, hát amióta elmentél az eridon teljesen átalakult. Gondolom, tudod, hogy Radúz lett a házvezetőnk és most minden teljesen új és pörög meg minden... És ez marha jó. - még mindig úgy vigyorogtam, mint a vadalma.  Hime közben lent a földön ismerkedett Krisztián járművével, azt szaglászta és bökdöste az orrával.
- És veled mi újság, hova jársz suliba, és milyen? - érdeklődtem iránta, láttam nála a táskát, ebből feltételeztem, hogy suliból igyekezhetett hazafelé vagy máshová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564314#post564314][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 13:49[/b][/url]

Az eridonos hiperaktivitás és lelkesedés Fannin is meglátszik. Krisz alig ismer olyan pirosat, aki inkább a visszahúzódó, csendesebb fajtához tartozik. Bár egyikük pont a szobatársa volt. Erikkel akár külön klubot is alapíthattak volna a házon belül. Vajon mi lehet manapság a fiúval?
Válaszolni nincs ideje, így inkább hallgatja a lány meséjét. Örül, hogy a főnixeknél rendeződött minden, bár őszintén, ő sosem volt az, az ember, aki egyből ugrott bármibe, szóval a pörgés az éppen nem az, ami nagyon hatna rá. Ugyanakkor jó érzés számára tudni, hogy a pirosak jó kezekben vannak. Ha jó a suliban, a házban a hangulat, akkor talán tanulni is jobban tudnak. Sosem gondolta volna, hogy nála ez szempont lesz egyszer, de az elmúlt hónapok során érett annyit, hogy tudja, az iskola csak átmeneti, és az igazi, nagy dolgok majd csak utána fognak jönni. És, ha az ember nem készült fel rájuk, lehúzhatja a WC-n az iskolai éveket.
- Örülök neki, hogy minden ennyire klassz. Majd add át Erikéknek, hogy szorítok a csapatnak! - kérem őt, és direkt nem hozom szóba Gwent, hiába célzok éppen a kviddicsre. Jobb ez így. Kerülni kell a kényesebb témákat.
- Én is megvagyok. Ide járok suliba, Pestre. Mugli suli, de szeretem - mondja kicsit elbizonytalanodva, mert nem tudja, hogy Fanni hogy áll az ilyesmivel. Egyes bagolykővesek bizonyára szörnyen lenéznék, amikért ott hagyta a varázslást. - Ácsnak tanulok. Bútorokat fogok készíteni, elsősorban faragott bútorokat.
Már most imádja, pedig alig kezdte el.
- Ha valaha szükséged lenne valami ilyesmire, keress fel! - nevet a lányra, előre reklámozva még be sem induló karrierjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564339#post564339][b]Péter Fanni - 2016.01.19. 18:28[/b][/url]

Ezt a meglepetést, én meg azt hittem, hogy elszökött Kamcsatkába vagy hova. Úgy eltűnt az egyik napról a másikra, mint a sicc. Sajnáltam, mert elég jóban voltunk egymással, viszont a barátság erős fogalom lett volna a kapcsolatunkra. Szimplán haverok voltunk, de jó is volt ez így.
Hatalmas örömmel meséltem neki arról, hogy mik történtek az házban, amióta Radúz és Lorcsa néni kezei közt van az eridon. Úgy éreztem, hogy tényleg feltámadott a főnixház a hamvaiból s ezek után csak erősebb lesz.
- Jajajajjaaaaa, én is nagyon. És persze-persze. Átadom Eriknek meeeg Norbiccnak meg mindenkinek. - úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Utána persze ő is mesélt magáról, hogy hogyan telt azóta az élete, amióta eljött a suliból meg ilyenek. Meglepett, hogy tanult, de valahogy jó is volt hallani.
- Ácsnak? De jó! - felkacagtam - Nem.. nem fura, így a mágia után? - kérdeztem meg óvatosan, hisz ez mugliszakma volt és biztos voltam benne, hogy az elején kicsit nehézkesebben indul az ilyen kétkezű munka varázslat nélkül a mifajtánknak.
- Áhh, már tudom, hogy kit keressek, ha bútorokat akarok csináltatni. - hatalmas vigyor ült ki a képemre, teljesen bele illett egy fogpaszta reklámba. - Mond, ha úgy hozná a sors és Bogolyfalván maradnék, akkor is megoldható lenne az ajánlatod? - már kacagva kérdeztem rá, teljesen spontán ötlet volt. Még nem gondolkodtam el a jövőről sem pedig arról, hogy egyáltalán hol fogok élni vagy, hogy mi leszek. Semmiről.
Amíg mi beszélgettünk, Hime tüzetesebben átvizsgálta Krissz deszkáját, és szagmintát vett, vagy mit. Én pedig egyszer-kétszer hátrasandítottam, aput keresve, mert már lassan ideje volt jönnie. Szerencsére még voltak előtte a sorban, így nem aggódtam. Ezzel a tudattal mosolyogva fordultam vissza Krisztián felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564937#post564937][b]Kolf Krisztián - 2016.01.22. 10:50[/b][/url]

Át se gondolja, egyszerűen csak elküldi nekik üdvözletét, pedig pont az ilyesmitől kellene tartózkodnia. A többieknek nem szabadna tudni, hová lett, nehogy a végén még valaki keresni kezdje. Ha egy nap felbukkanna az ajtaja előtt a varázsújságírók hada, abból elég nehezen tudná kimagyarázni magát. Hirtelen kirína a környezetéből, már nem lenne olyan mugli, mint a többiek. Márpedig ő az akar lenni. Igaz egy kicsit különc, de még épp határon belül. Ahogy néhány új haverja megjegyezte nemrégiben, furcsasága az a típusú, ami érdekesebbé tesz egy embert, nem idegesítővé, így hát bőven elfogadható.
- De, elég fura - rázza meg a fejét újra felvéve a beszélgetés fonalát - Ráadásul én aranyvérű családból származom, szóval képzelheted - nevet fel, bár nem éppen örömtelin. - Nem ismerem a zenéket, a szokások nagy részét, a sztárokat, és persze azokat az eszközöket, amiket használnak. Az elmúlt hetekben többet tanultam, mint egész eddigi életemben. Olyan érzés, mintha újra gyerek lennék. Meg kell tanulnom mugli módra kommunikálni, még káromkodni is! - vigyorodik el. - Ezen a héten használtam először tévét, de a számítógép az nekem még mindig magas. A korombeli mugli srácokhoz képest nagyon le vagyok maradva, de úgy tudják, hogy nagyon gazdag a családom, és eddig el voltam zárva a külvilágtól, meg magántanáraim voltak. Aminek persze csak egy része igaz, de... hát varázslókról mégsem mesélhetek nekik - vonja meg a vállát végül, bár azért látszik rajta, hogy szégyelli, hogy új életét rögtön hazugsághegyekkel kell, hogy indítsa.
- Viszont jó érzés, hogy pálca nélkül, a saját két kezemmel hozok létre valamit. Egészen üdítő ebben a világban élni.
Már nem érzi úgy, hogy fojtogatja a mágia, a neve, a szülei ismertsége, az elvárások, vagy éppen azok hiánya. Sosem lett volna belőle jó varázsló, ő így érzi, de mindent belead, hogy jó ember lehessen.
- Öhm... hát, csak, ha te jössz ide, és nem nekem kell oda - mondja kissé zavartan. - Tudod, én inkább maradnék mugli közegben. Remélhetőleg öt-tíz év múlva már én is olyan értetlenül fogok nézni, mint ők, ha valódi varázslattal találom szemben magam. De, ha írsz egy levelet, amit nem bagollyal postázol, bármikor szívesen a rendelkezésedre állok - ígéri meg, aztán megpillant Fanni mögött egy feléjük igyekvő, integető idősebb férfit.
- Úgy látom, ideje indulnod - mosolyog a lányra. - Jó volt találkozni veled. Szia!
Lábával menetirányba pörgeti a deszkát, figyelve nehogy megüsse vele az állatot, aztán felpattan rá, int egy utolsót a lánynak, majd fülére húzva a fejhallgatóját, újra elmerül a mugli zene élvezetében.