[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545857#post545857][b]Péter Fanni - 2015.11.21. 20:13[/b][/url]

Apu szerdaeste küldött nekem egy baglyot, nem írt benne túl sok mindent, a lényege az volt, hogy menjek haza, mert fontos dologról akar majd velem beszélni. Örültem, hisz újra láthattam a világ legjobb emberét, viszont halványlila egyszarvú pukim sem volt arról, hogy vajon mi a fenéről akar velem dumálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek fordultak meg a fejemben. Attól tartottam, hogy elköltözik külföldre, engem meg visszaküld anyámékhoz. Egészen péntek délutánig ehhez hasonló agymenéseken kattogtam egyfolytában, míg végül a vonatról leszállva megpillantottam s a nyakába ugrottam Himéstől, mindenestül. Még aznap este elmondta otthon, hogy megismerkedett egy nővel, aki nagy eséllyel a nevelőanyám is lehet, ha hozzáköltözik a jövő héten és el is veszi majd. Természetesen kiakadtam. Több okból is, egy: Nem szólt a nőről. Kettő: Mi az, hogy egy senkiházi boszorkány el akarja venni az apámat tőlem? Még mit nem! S ehhez hasonló gondolatok úsztak keresztül az agyamon. Nem találtam szavakat. Kívül-belül tomboltam, felháborodtam. Ebből a beszélgetésből pedig egy naaagy veszekedés kerekedett ki, de megegyeztünk. Nagyjából.
Ottmaradtam a hétvégére, de vasárnapdélután indulnom kellett vissza, Bogolyfalvára. Bakancsomba belebújtam, Himére ráerőszakoltam a hámját és a pórázát is a nyakörvéhez csatlakoztattam, s végül megvártuk aput, aki a bőröndömet hozta. Elindultunk vissza a pályaudvarra. Útközben megéheztem, kellett nekem kihagyni az ebédet... Így egy büfés standnál megálltunk valahol Pest szívében. Amíg fater kaját szerzett én elkóboroltam a kutyám társaságában a muglik világában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547161#post547161][b]Péter Fanni - 2015.11.26. 15:14[/b][/url]

Érdekes, akárhányszor mászkáltam benn a városban mindig újabbnál újabb emberek képével találtam szembe magamat, mintha... nap, mint nap cserélgették volna a város népét. Valójában, csak sokan éltek Budapesten, én meg ritkán jártam itt, főleg tanítási időben. Igazából akkor sem kóricáltam volna ott, ha apu nem hívott volna haza.
Már vasárnap délután volt, eljött az ideje a visszautazásnak. Belül harcban álltam önmagammal, hisz egyik felem szívesen maradt volna otthon apu mellett és úgy élni, mint a Bagolykő előtt, viszont a másik felemnek pedig hiányzott a társaság, az eridonos mókák, a kviddicsmeccsek, Matt...
Himével párban róttuk a járdát, nézelődtünk, próbáltuk felfedezni az új dolgokat és a változásokat, ám ezt a csodát a kiáltás szakította félbe. Tulajdonképpen úgy hallottam, mintha valaki utánam szólt volna.
- Fanni? - kérdeztem vissza az orrom alatt, megálltam és megfordultam, ám addigra már a hang gazdája ott állt tőlem alig fél méterre.
- Kriiiiiiiissz!  - felcsillantak a szemeim, az arcomra pedig egy hatalmas fülig érő mosoly húzódott.
- Úristen! Én is téged! De jó látni, mi újság? Hogy vagy? Úgy eltűntél... - lebiggyesztettem az ajkaimat, valójában csak sejtettem, hogy miért ment el, de csak pletykaszinten hallottam. Azokra meg nem igazán adtam, vagyis de, csak nem tudtam biztosra ezért nem foglalkoztam annyira a dologgal. Gwentől meg nem mertem megkérdezni.
- Oh, én? - kérdeztem vissza- Apuhoz jöttem, hazahívott a hétvégére, én meg gyüttem! - vigyorogva válaszoltam, elrejtve benne egy kis falusi szlenget.
- Fuh, hát amióta elmentél az eridon teljesen átalakult. Gondolom, tudod, hogy Radúz lett a házvezetőnk és most minden teljesen új és pörög meg minden... És ez marha jó. - még mindig úgy vigyorogtam, mint a vadalma.  Hime közben lent a földön ismerkedett Krisztián járművével, azt szaglászta és bökdöste az orrával.
- És veled mi újság, hova jársz suliba, és milyen? - érdeklődtem iránta, láttam nála a táskát, ebből feltételeztem, hogy suliból igyekezhetett hazafelé vagy máshová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564339#post564339][b]Péter Fanni - 2016.01.19. 18:28[/b][/url]

Ezt a meglepetést, én meg azt hittem, hogy elszökött Kamcsatkába vagy hova. Úgy eltűnt az egyik napról a másikra, mint a sicc. Sajnáltam, mert elég jóban voltunk egymással, viszont a barátság erős fogalom lett volna a kapcsolatunkra. Szimplán haverok voltunk, de jó is volt ez így.
Hatalmas örömmel meséltem neki arról, hogy mik történtek az házban, amióta Radúz és Lorcsa néni kezei közt van az eridon. Úgy éreztem, hogy tényleg feltámadott a főnixház a hamvaiból s ezek után csak erősebb lesz.
- Jajajajjaaaaa, én is nagyon. És persze-persze. Átadom Eriknek meeeg Norbiccnak meg mindenkinek. - úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Utána persze ő is mesélt magáról, hogy hogyan telt azóta az élete, amióta eljött a suliból meg ilyenek. Meglepett, hogy tanult, de valahogy jó is volt hallani.
- Ácsnak? De jó! - felkacagtam - Nem.. nem fura, így a mágia után? - kérdeztem meg óvatosan, hisz ez mugliszakma volt és biztos voltam benne, hogy az elején kicsit nehézkesebben indul az ilyen kétkezű munka varázslat nélkül a mifajtánknak.
- Áhh, már tudom, hogy kit keressek, ha bútorokat akarok csináltatni. - hatalmas vigyor ült ki a képemre, teljesen bele illett egy fogpaszta reklámba. - Mond, ha úgy hozná a sors és Bogolyfalván maradnék, akkor is megoldható lenne az ajánlatod? - már kacagva kérdeztem rá, teljesen spontán ötlet volt. Még nem gondolkodtam el a jövőről sem pedig arról, hogy egyáltalán hol fogok élni vagy, hogy mi leszek. Semmiről.
Amíg mi beszélgettünk, Hime tüzetesebben átvizsgálta Krissz deszkáját, és szagmintát vett, vagy mit. Én pedig egyszer-kétszer hátrasandítottam, aput keresve, mert már lassan ideje volt jönnie. Szerencsére még voltak előtte a sorban, így nem aggódtam. Ezzel a tudattal mosolyogva fordultam vissza Krisztián felé.