[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525560#post525560][b]Kolf Krisztián - 2015.09.29. 22:04[/b][/url]

A titkárságon nagyon rendesek vele. Mindent részletesen elmagyaráznak, a kezébe nyomják az órarendet, a házirendet, a tanárok névjegyzékét, az iskola térképét, és még ki tudja mennyi és milyen adatot tartalmazó tömérdek papírlapot. Krisz csak bólogat, és próbál megjegyezni mindent, de tudja, hogy a felét már akkor sem fogja tudni felidézni, mikor kilép az ajtón.
Ebben egyébként igaza is lesz, bár talán nem a rémes memóriája miatt, sokkal inkább a látvány veri ki fejéből a megjegyzendő információkat. A folyosó végén ezüst villanás hívja fel magára a figyelmet, és ő engedelmesen fordul oda, akárha tényleg szólítaná őt az, az apró, kulcs formájú medál. A nő haja szabadon, kiengedve takarja el vállait, mint mindig. Karcsú alakját némileg elrejti a magához szorított jegyzetfüzet. A lány mosolygósan odaköszön a portásnak. Krisz megállapítja, hogy ezt látni olyan érzés, mintha mellette kisütne a nap. Mint mikor reggel arra ébredsz, hogy egy kósza napsugár betévedt a függöny ráncai között, és éppen az orrodat csiklandozza, hogy felébredj. Egy cseppnyi tavasz.
Ekkor végre ráeszmél, hogy túl régóta bámulja a nőt, és ez talán kezd kínossá is válni, bár talán ő még nem vette észre a fiút. Krisz lehajtott fejjel indul el kifelé, csupán szeme sarkából követve a lány mozgását. Mikor mellé ér, halk köszönést morog az orra alatt, olyan "kriszeset". Ekkor hangot hall a háta mögül:
- Krisz!
Egyszerre fordulnak a hang felé, de csak akkor eszmél rá, hogy valószínűleg nem neki szóltak, mikor a saját morgós "igen"-jével együtt felcsendül a mellette álló nő hangja is. És bár ez kínosabb, mint az előző jelenet, csak az jár a fejében, hogy most hallotta először ilyen közelről a hangját, és hogy mennyire furcsán dallamosan ejti a szavakat. Vagy csak beképzeli?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525615#post525615][b]Kolf Krisztián - 2015.09.29. 22:43[/b][/url]

Kínos a szitu, Krisz gyorsan el is slisszolna, és ebben segítségére van a portás, aki amint meglátja őt, már nyújtja is felé a gördeszkáját, amit még akkor kobozott el tőle, amikor belépett azzal az épületbe. Állítólag ez is valami házirendi pont vagy szabályzati dolog.
A srác elveszi a felé nyújtott "közlekedési eszközt", morogva megköszöni, aztán visszafordul a nő felé. Ilyen közel még egy alkalommal sem sikerült hozzá jutnia, pedig már elég sokszor látta. Ha teljesen őszinte akar lenni magához, amiatt az ezüst kulcs - na, meg a tulajdonosa - miatt van most is itt. Miatta iratkozik be az iskolába.
- Barkács - tekint fel a meleg barna szemekbe. Annyira egyszerűen jónak tűnik számára a lány, hogy valami benne önkéntelenül hátrálni szeretne, hogy ne fertőzze meg őt a belőle áradó sötétséggel. De egy másik érzés sokkal kellemesebb gondolatokkal akadályozza meg, hogy a hátráló mozdulatot valóban végre is hajtsa: úgy érzi, a lány képes lenne eltüntetni belőle ezt a sötétséget.
- Krisztián - húzza valamiféle mosolyra a száját. Vidámsága abból is fakadhatna, hogy a nevük igencsak hasonló, de valójában annak örül, hogy megtudta a nő nevét. Ügyetlenül húna alá kapja a gördeszkát, a papírokat átgyűri a másik kezébe, hogy megszoríthassa Krisztina ujjait. A lány bőre selymes tapintású, ilyen közelről illatát is érezni. Mielőtt elbódulna újszerű tapasztalataitól, inkább elengedi a kezet. - Köszönöm, de azt hiszem, nem kell segítség. Annyi papírt kaptam, hogy fél év sem lenne elég, hogy elolvassam mindet.
- Valahogy a zenéhez sosem volt érzékem - vallja be, de nem is tudja, miért beszél erről. Talán nem akarja, hogy Krisztina elmenjen. Addig szeretné nyújtani a találkozást, ameddig csak lehetséges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525692#post525692][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 08:31[/b][/url]

Bólogat a képtelen ötletre, de egyáltalán nem hiszi, hogy annyira jó lesz valamiben valaha, mint amennyire a lány szavai pozitívan csengenek. Neki az is elég lenne, ha sikerülne megélnie belőle.
A kézfogás végén kénytelen elengedni a nő kezét, és közben kicsit tovább néz a szemébe, mint az tőle megszokott, de igazán nehezére esik elszakítania pillantását a sötét íriszekről. De aztán félrenéz, megtekinti a falat, egy kint lógó tablót, aztán tekintete újra visszatér Krisztina szemeihez. Csak, hogy aztán később újfent elkaphassa, hogy ne érjék bámuláson.
- Valószínű - bólint újfent. - Az elmélet és a papírok nem az én asztalom, jobb kedvelem a gyakorlatot.
Valójában nem sok értelmét látja olyan dolgoknak, amikről csak beszélni lehet, és elvitatkoznak róluk tudományos cikkekben, nyílt vitákon, úton-útfélen, de nincs valódi gyakorlati hasznuk. Az egész csak fölösleges időpocsékolás. Ahogy ez a rengeteg adminisztráció is. Ennyi adatnak a felére valószínűleg nincs is szükség.
- Hát korábban már... - kezdi, de aztán elharapja a mondatot. Valójában az előbbi mondat elég nagy hazugság volt, ami csak úgy kicsúszott a száján. Hiszen tud ő játszani, még a javítóban kezdte el megtanítani a legjobb haverja. Gitárból kifejezetten élvezhető hangokat, dallamokat tud kicsalni. De már annyira megszokta, hogy képességeit inkább tagadja, hogy ne kelljen elismernie, képes valamire, hogy a hazugság reflexszerűen jött. - De persze szívesen... és végül is időm az van. De te nem egész osztályokat tanítasz?
Kicsit megbizsereg, amikor letegezi a lányt, bár korban valószínűleg hasonlóak, általában a tanárokkal nem szokás ilyesmit tenni. Ha a nő emiatt nem küldi el, akkor már csak azért kell fohászkodnia, hogy ne gitártanár legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525751#post525751][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 11:34[/b][/url]

Mint egy bólogatós kutya. Elismeri a nő szavaiban rejlő igazságot, bár teljesen nem ért egyet vele, ugyanakkor nem is találja érdemesnek a témát egy vitára, inkább csak bólint egyet.
A kezdeti megtorpanás után mégis belemegy a spontán óra lehetőségébe. Hetek óta csak azért ment el nap, mint nap az iskola előtt, hogy egy pillantást vethessen Krisztinára, még szép, hogy ragaszkodik minden pillanathoz, amit még mellette, vele eltölthet.
Mivel a lány nem bánja a tegezést, Krisz egészen felvidul, bár ezt nála csupán egy rövid időre felvillanó őszinte mosoly jelzi, ami szinte amint megjelenik, el is tűnik az arcáról. A kulcs villanása egészen barátságosan hívogatónak tűnik számára, indul is utána rögtön, bár a portás előbb szól neki, hogy, ha mégsem hagyja el az intézményt, megint kénytelen lesz leadni a gördeszkáját. Annyi baj legyen. Hanyagul átnyújtja az idősebb úrnak a tárgyat, aztán már siet is a nő után.
Csendben várja, hogy Krisztina letudja tanári kötelességét, és továbbra is némán követi őt a másik terembe, ahol szembesül azzal, hogy éppen csak megússza hazugságának következményeit.
- Zongora - vágja rá, talán túl hirtelen. Aztán kezdi rosszul érezni magát amiatt, hogy hazudott a nőnek. De azért ilyen gyorsan nem törik meg. Majd esetleg később talán bevallja neki. - Érdekesebbnek tűnik, és ritkábban látok ilyen hangszert - próbálja kimagyarázni hevességét, aztán inkább lehajtja a fejét, és a cipőfűzőit kezdi tanulmányozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525758#post525758][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 12:31[/b][/url]

Figyelmesen hallgatja a magyarázatot, de lényegesen kevesebbszer néz a hangszerre, mint a lányra. Az információk jönnek - és, ha nem kapaszkodna beléjük erősen -, mennének is, hogy csak annyi maradjon meg belőlük, hogy mennyire édes Krisztina mosolya, milyen lelkesnek tűnik, és, hogy mennyire sötétnek és hosszúnak látszanak a szempillái.
- Valóban nem - mosolyog vissza, bár kicsit zavartan, mert elképzelése sincs róla, mi a fene lehet az a boci boci tarka. Azon túl, hogy valószínűleg egy foltos tehénre utal. De mindegy is, mert közben helyet foglal a lány mellett, és minden figyelmét leköti, hogy érezze a Krisztina testéből áradó meleget, hogy egy pillanatra egymáshoz ér a könyökük, és, hogy milyen édes illatú a lány lehelete.
Aztán a tanárnő játszani kezd, és a fiút elbűvölik a zongorából áradó hangok. Egy ideje már ismerkedik a mugli zenei kultúrával, de alig három hete kezdett el ilyesmiket hallgatni, szóval szinte egyet sem ismer. Ez a dal is teljesen új számára, de elméje felszippantja a dallamot, mint szivacs a vizet. Sejti, hogyan kellene gitáron játszani, szinte hallja is, hogyan hangzana.
Mikor vége, a nő felé fordul. Kérdésére szeretné lazán rávágni, hogy fogalma sincs, de amint észleli, mennyire közel van hozzá Krisztina, elveszíti a fonalat. Valamiért az ugrik be neki, hogy most annyira könnyen megcsókolhatná... de inkább félrefordul, rátekint a zongora billentyűire, és enyhén hátrahajol. A továbbiakban a hangszerhez beszél:
- Ötletem sincs. Tudod, öhm... a szüleim nem igazán kedvelik a zenét, és eddig nem is nagyon hallgattam ilyesmit, szóval... nem igazán ismerem ezeket.
Persze ez egy újabb hazugság, legalábbis félig-meddig. A szülei igenis kedvelik a zenét, csak éppen a mugli előadókkal szemben vannak fenntartásaik. Persze ettől még a tény nem változik, Krisz valóban teljesen fehér lap a mugli slágereket illetően. Számára most még minden dal új.
- De kifejezetten tetszett - teszi még hozzá gyorsan, megint a nőre pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525764#post525764][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 13:13[/b][/url]

Kellemes csalódást okoz a fiúnak, hogy a lány egyszerűen átsiklik életének ezen kínos részlete felett, nem áll neki kérdezősködni, nem akarja kicsikarni belőle a válaszokat. Egyszerűen továbblép, és talán ez a magától értetődő kedves szelídség az, ami vonzza őt a nőben.
- Kösz, mindenképpen utánanézek - mondja, és nem csak udvariasságból, tényleg felkeltette érdeklődését a korábban sosem hallott dal, és az azt kitaláló együttes. Meg az elpiruló lány édes arckifejezése. Szívesen zavarba hozná megint, csak, hogy láthassa, amint a vörösség felkúszik az arcára, de nem akarja kényelmetlenné tenni a helyzetet.
- Nem vagyok bizakodó, de egy próbát megér - nevet fel, és kedve lenne hozzátenni: "Mindegy, mit játszol, amíg nekem teszed." De ez egyrészt túl nyálasan hangzana, másrészt túl tolakodónak is, ahhoz képest, hogy még csak most találkoztak hivatalosan. Ez a dallam sem rosszabb, mint az előző, de ezúttal sokkal több figyelmet fordít az előadóra, mint a dalra. Figyeli a vékony, kecses ujjak mozgását a billentyűkön. A nő arckifejezését, ahogy játszik. Elnézné még órákig, napokig, hetekig...
- Öhm... - Lassan ocsúdik fel elbambulásából, de aztán fejét megrázva válaszol: - Sajnálom, ez sem rémlik. Biztos nagyon gáz - mosollyal leplezi idegességét. Egyértelmű, hogy hatalmas lemaradása van azokkal szemben, akik muglik között nőttek fel. Talán soha nem fog elég jól beilleszkedni közéjük, kicsit mindig ki fog lógni mindenhonnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525774#post525774][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 13:53[/b][/url]

- Oh, értem. Öhm... magántanuló voltam, szóval... - hagyja nyitva a mondat végét, és kapja el újra a pillantását. Egy újabb hazugság. Már nem is számolja, hányadik. És mostantól mindenkinek ennyit kell hazudoznia, ha nem akarja lebuktatni a varázsvilágot, vagy ami lényegesebb, ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék? Na, nem mintha korábban folyton igazat mondott volna.
Feltűnik neki a lány elmerengése, de nem zavarja meg őt, helyette elgondolkozik azon, hogy vajon hány közös vagy hasonló emléke lehet a korabeli mugli fiataloknak, amikhez neki soha nem volt köze, s így nem is osztozhat velük rajta.
- Rendben, megpróbálom - bólint, és igyekszik megjegyezni Krisztina ujjainak mozgását, a billentyűk sorrendjét, a dallamot. Gitártudása némileg segít, de azért a két hangszer jelentősen különbözik is, így gyorsan elveszíti a fonalat, a teljesen egyformának tűnő fehér és fekete részek között.
A nő suttogásától megborzong, karján végig feláll a szőr, de jóleső érzés ez, bár felettébb furcsa. Amíg Krisztina játszik, ő egy kicsit odébb ráteszi az egyik kezét a hangszerre, és a billentyűket finoman érintve próbálja utánozni a lányt anélkül, hogy ténylegesen lenyomná őket, és ezzel hangot csalna ki a zongorából. Nem akarja megzavarni tanárnőjét, csak neki könnyebb, ha csinálhatja, mint ha csak nézi. Elmélet és gyakorlat... mint már volt róla szó.
Nem teljesen tökéletes, és egy zongorista szemével nézve meglehetősen ronda tartással, de egész sikeresen ismétli a mozdulatokat. Eszébe sem jut, hogy ezzel talán le is buktatja első hazugságát, miszerint nincs hozzá érzéke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525795#post525795][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 14:46[/b][/url]

Krisztina szerencsére nem teszi szóvá, hogy rájött a hazugságára, Krisznek pedig eszébe sem jut, hogy esetleg lebukott, túlságosan is figyel, szeretné jól eljátszani a dalt. Ez nem is csak a lány miatt vágya, valójában eléggé kötődik a zenéhez, hiszen az segített neki a javítóban, az szerzett neki barátokat, és egykor még úgy is gondolta, hogy egy nap, majd híres sztárok lesznek Danival. Persze a pillanat már elmúlt, és talán soha nem is volt lehetséges, de a zenéhez való kötődése ma is élénken él benne.
Egészen addig még koncentrálni is tud, amíg a tanárnő mögé nem áll, és át nem karolja. Na, jó, valójában csak nagyon közel hajol, de nem sokon múlik, talán csak pár centin, hogy ezt még nem ölelésnek hívják.
A srác pulzusa meglódul, kedve lenne tenyérrel felfelé fordítani a kezét, hogy aztán megszoríthassa a nőét. Mégsem teszi, inkább szolgaian követi a vékony ujjak mozgását, óvatosan lenyomva a billentyűket. Figyel a dallamra, próbálja összeegyeztetni azzal, amit hallott, s nem telik el sok idő, mikor már nem követi a tanárnőt, hanem vele egy időben mozdítja a kezét. A dallam felismerhető, bár tempója nem tökéletes.
Eszébe jut, hogy megjátszhatná magát, direkt ronthatna, de a nő megjegyzése egyértelművé teszi számára, hogy ezt a lapot már késő kijátszani. Jobban is figyelhetett volna, de most már mindegy. Remélhetőleg nem sértette meg őt nagyon a hazugsággal. Valahogy le kell szoknia róla. Vagy kitalálhatna valami könnyen emészthető, az igazsághoz szörnyen közeli múltat magának. A javítót például kénytelen lesz bevallani. Persze csak, ha valaha történik köztük valami.
Bár már ez is sokkal több, mint amit remélt. Érzi, ahogy az aprócska kulcs neki-nekikoccan a vállának. Érzi a nő tincseinek könnyű súlyát a hátán, és az illatot, amiben képes lenne elveszni. Bár hosszabb lenne ez a dal...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525809#post525809][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 15:37[/b][/url]

Annyira közel vannak egymáshoz, de mégsem elég közel. Legalábbis Krisz kibírna még néhány centivel kevesebb helyet maguk között. És még annál is kevesebbet. A nő keze majdnem hozzáér az övéhez. De csak majdnem, mert a kettő között ott van egy leheletnyi távolság. Olyan, mintha érintkeznének, de mégsem. A dalnak pedig vége szakad, szinte egy pillanatban a szomszédból felhangzó kopogtatással. Krisznek még újra kell tanulnia a légcserét, mielőtt újra megszólalhatna, ezért örül is neki, hogy pár pillanatig senki nem figyel rá, és okkal mutathat hátat nekik.
Aztán persze feláll a zongora mellől, összeszedi a papírjait, és az ajtóhoz siet. A nő a szemébe néz, és a srác nem fordítja el a fejét, pupillái kitágulnak, szinte elnyelik zöld íriszét.
- Értem, és úgy lesz. De biztosan összefutunk még - int a beiratkozási papírok felé, jelezve, hogy bár a két intézmény külön működik, de egy épületben, lehetetlen, hogy sikerüljön elkerülniük egymást, főleg, ha erre egyikük sem törekszik.
Megfogja a tanárnő kezét, s bár szívesen tartaná hosszabban ujjai között az ujjait - még akkor is, ha olyan érzés, mintha éppen megcsapná a kettőhúsz, sőt, ezért főleg -, kénytelen elengedni, és búcsút inteni neki. Figyelmét még magára vonja a nő furcsa alakú medálja, aztán már siet is a kijárat felé. Gyanús, hogy vészesen elkésett utolsó munkanapján, de megérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544045#post544045][b]Kolf Krisztián - 2015.11.16. 17:38[/b][/url]

A kezében tartott lapokra nyomtatott szavakat olvassa, és csak néha-néha néz fel belőlük. Ennek köszönhetően nem megy neki például lámpaoszlopoknak, de a szembejövőknek maguknak kell figyelniük. Többségük ki is tér a fiú elől, így ő nyugodtan engedheti át magát a tanulás élvezetének. Na, jó, ez így talán kicsit túlzás, tekintve, hogy Krisz kifejezetten utál magolni, de tény, hogy mióta a mugli iskolába jár, tanárainak sikerült felkelteniük az érdeklődését, ha nem is minden, de legalább néhány tárgy iránt.
A fiúnak egyre kevesebbszer jut eszébe mindaz, amit ott hagyott, pedig rengetegen vannak, akik ölni tudnának csak egy kis részéért is. Elsőként rögtön ott van a gazdag, aranyvérű család, s annak hozományaként a kapcsolatok, a hírnév, a jó megélhetés lehetősége. A varázserő, ami megkönnyíti az ember életét. Barátok, akik mellette álltak. És egy lány, aki elfogadta olyannak, amilyen. Olyan páratlan lehetőségekkel született, amilyenekkel csak nagyon kevesen.
De valahogy ő élete során mindent megtett azért, hogy előnyeit egyre nagyobb hátrányokká faragja. Mégis, most úgy érzi, megérkezett. Talán mindig is ide vágyott: egy mugli város mugli utcájára mugli dolgokról olvasva. Egyre jobban sikerül beilleszkednie, már csak néha érzi úgy, mintha egy teljesen idegen világba csöppent volna.
Sietős lépteit a lánnyal való ütközés akasztja meg. Egyensúlyát nem veszti el, de azért hátrébb lép, majd bocsánatkérést morog az orra alatt. Aztán felpillant, és egy pillanatra megint a Bagolykőben érzi magát.
- Én nem figyeltem oda - válaszolja, majd zavartan lehajtja a fejét, hogy megbámulhassa a cipője kopott orrát. Nem tudja, mit mondhatna azok után, ahogy elküldte a lányt. De valamit mégis kell mondania.
- Örülök, hogy látlak, Miko - emeli zöld szemeit a lányra, és várja, hogy ő elköszönjön, és továbbmenjen az utcán, mint egy tünékeny látomás, mint egy emlék a múltból, hogy aztán mindketten tovább folytathassák az életüket anélkül, hogy kénytelenek legyenek felidézni minden szép, rút, csodás és borzasztó pillanatot közös múltjukból.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546516#post546516][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 14:44[/b][/url]

Krisz éppen kilép a fürdőszobából, amikor meghallja a kopogást. Kérdőn néz a nyílászáróra, mintha az megmondhatná neki, mégis ki keresheti őt. Mezítláb, rongyos farmernadrágban, felül meztelenül, vállára hanyagul feldobott törölközővel indul el ajtót nyitni.
Közben végiggondolja, kik jöhetnek szóba, mint ajtónállók. Mivel a régi életéből mindenkit kizár, elég gyorsan végigér a listán. Mugli haverjai és ismerősei nem jelezték, hogy jönnének, és csak úgy nem szoktak beállítani. Az egyetlen, akire esetleg, talán jellemző lehetne az... Úgy érzi, hevesebben dobog a szíve, mint egy gondolattal korábban, és bár már nem tartja megfelelő öltözetnek ruhája hiányát, már nem fordul vissza felsőt keresni, mert megváratni sem akarja váratlan vendégét.
Az ajtó nyitása után némi csalódottság lesz úrrá rajta. Az illető szőke, nem barna. Egy pillanatra azt hiszi, Gwen az. Értetlenül összeráncolt homlokkal pillant lejjebb, hogy aztán elkerekedett szemekkel álljon félre nővére útjából. Már, ha egyáltalán szándékozik Eszter beljebb lépni. Már az is csoda, hogy itt látja testvérét ennyi mugli között.
- Ha nem gondolnám lehetetlennek, hogy bárki is a te arcodat akarná álcának, azt hinném, hogy csak valaki szórakozik velem - jegyzi meg keresetlenül, és ha Eszter méltóztatott belépni az apró lakásba, becsukja mögötte az ajtót. Hideg van ahhoz, hogy félmeztelenül álljon a tárt ajtó mellett. Van olyan ember, akiért szívesen meg is fázna, de a nővére nem tartozik közéjük.
- Fel nem foghatom, hogy nem haltál még szörnyet a rengeteg mugli láttán - mondja, aztán még hozzáteszi. - Pedig reméltem, hogy ennyi elég lesz, hogy távol tartson benneteket.
Krisznek fogalma sincs, miért jöhetett a nő, de reméli, nem azok miatt a könyvek miatt, amiket jó rég elcsórt otthonról, és néhány hónapja eladott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546519#post546519][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 14:54[/b][/url]

Már egészen beleszokott új környezetébe, és bár még gyakran előfordult, hogy egy-egy utalás nem esett le neki, és ezért elég furcsán néztek rá újdonsült osztálytársai, de többségük már elfogadta, hogy ő ilyen. Persze ő azért próbál minél jobban beilleszkedni közéjük, örül annak, hogy ennyire könnyen túllépnek ezen, és nem okoz fennakadást a kapcsolatai kiépítésében az, hogy lényegében úgy érkezett közéjük, hogy egy jó adag előítéleten, és pár percnyi mugliismeret tanórán való ébrenlét alatt megjegyzett infón kívül semmi mást nem tudott róluk.
Éppen óra után tart hazafelé. Lába alatt gördeszka, fején fejhallgató, övén zenelejátszó díszeleg, fülébe pedig üvölt egy metalt játszó együttes. Ügyesen kerülgeti a járdán a szembejövőket, de különösképpen nem figyel rájuk. Egészen addig ügyet sem vet a többi emberre, amíg meg nem pillant egy ismerős üstököt.
- Fanni? - kiált felé, majd járművét a lány felé irányítva könnyedén mellé gördül. Fejéről leveszi a fejhallgatót, majd kikapcsolja a lejátszót is, hogy a hangos zene ne akadályozza őket a kommunikációban.
- Rég láttalak - mosolyog a lányra, mert bár nem volt különösebben szoros a kapcsolatuk, azért kedvelte a főnixlányt. - Mit keresel errefelé? Mi újság a suliban?
Bár ő már egy másik világban él, szívesen hall a többiekről. Hagyott ott nem kevés barátot, és magával hozott jó néhány szép emléket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546527#post546527][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 15:03[/b][/url]

A lány nem megy tovább, ahogy Krisz számított rá, így hát kénytelenek tovább beszélgetni. A szituáció eléggé kínos, de azért a fiú is érzi, hogy csak úgy mégsem mehettek el egymás mellett. Ha megtették volna, azzal semmissé tették volna a közösen töltött időt. Márpedig azt soha nem lehet meg nem történté tenni.
- Megvagyok - válaszolja, aztán rögtön töprengeni kezd a folytatáson. Ha csak ennyit mond, azzal nem lesznek előrébb. De ha beszámol mindenről, azzal talán a lánynak okoz fájdalmat.
- Öööö... Hogy van Pehelypaplan? - kérdezi végül, hátha ezzel sikerül biztosabb mederbe terelni a beszélgetést. Olyan semleges téma felé, ami nem hordozza magában azt a veszélyt, hogy valamelyikük még tovább sérül. - És az iskola? Hogy vannak a többiek? Alízzal minden oké?
Sokat köszönhet a vörös lánynak. Bár nem sikerült az, amit szeretett volna, Gwen és Krisz nem jöhettek újra össze, de talán a lányoknak sikerült kibékülniük. Ebben reménykedik a fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546532#post546532][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 15:13[/b][/url]

Egy pesti kávézóban ülve vár egy lányra. Kívülről nézve egy átlagos randinak, átlagos párnak tűnhetnek. De Krisz és Alíz nincsenek együtt, soha nem is voltak, lévén a fiú a lány legjobb barátnőjével járt. Az, hogy most mégis Alízzal találkozik és nem Gwennel, csak annyit jelent, hogy vele könnyebben kommunikál, mint a szőkével.
Alíz mindent megtett, hogy együtt tartsa őket, és Krisz szeretné megköszönni neki, hogy ott volt. Nem azt, hogy Miko szavaival élve, beleszólt a dolgaikba, hanem azt, hogy támasza volt mindkettőjüknek. Nem lehetett könnyű a lánynak, és Krisz így utólag emeli is a kalapját előtte.
Mivel le akarja zárni maga mögött a múltat, és el akar szakadni a varázsvilágtól majdnem teljesen, szeretne elbúcsúzni a vöröstől. Még ajándékot is hozott, bár nagyon nem jellemző rá a figyelmesség. De talán ezzel azt akarja megmutatni a lánynak, sikerült végre a saját lábára állnia, és nem kell aggódnia, minden rendben lesz. Alíz túlságosan is kedves, és valahogy "szeret" aggódni. Krisz nem szeretné, ha miatta lennének a lánynak álmatlan éjszakái, bár valahol mélyen nem érzi úgy, hogy ennyire fontos lenne neki.
Mikor a lány végre belép az ajtón, int neki, hogy észrevegye őt, majd feláll, mikor Alíz odaér az asztala mellé. Nem tudja, mit kellene tennie - megölelje, ne ölelje -, így hát esetlenül integet neki, és köszön.
- Szia! Rég láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546979#post546979][b]Kolf Krisztián - 2015.11.25. 16:24[/b][/url]

A lány öltözékét meglátva végigfut rajta a hideg. Fel nem foghatja, hogy nem fagyott még jéggé Alíz.
- Szerintem előbb rendeljünk valami meleget - válaszolja az üdvözlés után a fiú, aztán már inti is közelebb a felszolgálót. Magának narancsos forrócsokoládét rendel, és még azt is kiköti, hogy lehetőleg minél keserűbb legyen, mellé pedig kávékrémmel töltött kakaós piskótatekercset, amit étcsokival leöntve tálalnak. Megvárja míg Alíz is elmondja, mit szeretne, és csak az után tér rá a válaszokra, mikor a pincérlány távozik mellőlük.
- Jól vagyok. A suli nem hiányzik, itt is van mit tanulnom - mondja, aztán kicsit elgondolkodik, mert fogalma sincs róla, hogy a vörös tudja-e egyáltalán, hogy ő most mivel is foglalkozik. Nem rémlik neki, hogy valaha szóba került volna köztük.
- Például ilyesmiket is meg tudok már csinálni - tudatja vele, majd kotorászni kezd a zsebében, és előhúz onnan egy gyűrött, tulipános papírba csomagolt valamit. Látható, hogy a csomagoláshoz nincs túl sok érzéke, de, ha a lány kibontja a rákötött szalagot, megpillanthatja Krisz eddigi életének főművét. Ő legalábbis így érzi, mióta sikerült befejeznie a kis ékszert. A faragott fa medál egy farkast ábrázol és vékony bőrszalagon függ.
- Ez a tiéd - mondja, hátha eddig nem tette egyértelművé. - Amolyan köszönetképpen.
Zavarában elfordul a lánytól, és úgy tesz, mintha a rendelésüket lesné, hátha megérkezik már vele a felszolgáló.
- De most inkább mesélj te! - próbálja húzni az időt, mielőtt végleg el kell búcsúznia a vörös hajú lánytól. - Mi az a sok minden, ami történt veled? - mosolyog rá, miközben beleszúr a szívébe az érzés, hogy hiányozni fog neki Alíz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546982#post546982][b]Kolf Krisztián - 2015.11.25. 16:34[/b][/url]

A kijavításra csak megvonja a vállát. Neki már igazán nem számít, hogy is hívják a macskát, elvégre már nem sok köze van hozzá. Bár neki személy szerint jobban tetszett a Pehelypaplan. Olyan puha hangzása van.
- Nem gond - legyezi el a lány bűntudatát. Az igazat megvallva, nem is számított válaszra. Ő amolyan búcsúlevélként küldte a cicához mellékelt irományát.
- Oh, ezek szerint a kviddicset választottad? - kapja fel a fejét a külföldi lehetőség hallatán. Amikor még együtt jártak, Miko tele volt tervekkel, de akkor még nem igazán tudott dönteni, hogy mivel is töltené szívesen az iskola utáni éveit.
- Én? Hát... semmi különöset. Tanulok - lebegteti meg a kezében tartott papírokat. - Bár a gyakorlati órákat jobban élvezem. Mostanság ritkán lógok. Meg hát dolgozom is, ugyebár albérletben lakom itt Pesten, egyelőre egyedül, és nem kevés pénzt felemészt az életem. De már keresek lakótársakat, szóval...
Elhallgat, mert nem hiszi, hogy volt barátnőjét pont ez érdekelné. Krisztáról viszont nem fog beszélni, az nem lenne túl helyénvaló dolog.
Szerencsére a csönd nem válik kínossá, mert hozzájuk szalad egy kissrác. Krisz érzi, hogy ismernie kellene, de az arcmemóriája még mindig szörnyű, így hát csak megvonja a vállát:
- Gondolom nem az eltitkolt gyereked - próbál poénkodni, aztán csak zavartan elhallgat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=554156#post554156][b]Kolf Krisztián - 2015.12.19. 12:19[/b][/url]

- Áh, értem - bólint, mert hát erre számított. Gwen még mindig nem tudja, mit is akar csinálni. Míg Krisz azzal küzdött meg, hogy megtalálja, mi az, amiben jó, Gwennek azzal vannak nehézségei, hogy a sok dolog közül, amikben mind tehetséges, kiválassza azt az egyet, amit a legjobban szeretne. Régen is pont ezzel volt a gond. Krisz még most sem érti, hogy egy ilyen lány mit láthatott benne, de már nem is keresi a miérteket. Elfogadott mindent, ami a múltja része, és nagyrészt le is zárta magában.
- Fafaragást, faszobrászatot, ácsmesterséget - vonja meg a vállát. Mugli dolgok ezek, bár megvan ezeknek a varázsváltozata is, Krisznek örömet okoz, hogy a saját két kezével formálhatja meg a fát, mint anyagot.
- Hát igen, Alíz... - mosolyogva nyitva hagyja a mondatot, hiszen mindketten tudják, milyen a lány, és Krisz igazán megkedvelte őt. Tudja, hogy hiányozni fog neki a vöröske, és azt is eltökéli, elbúcsúzik tőle, mielőtt teljesen eltűnik a varázsvilágból.
Már nem tudja, mit mondhatna. Zavartan áll egyik lábáról a másikra, és mindenhova néz, csak a lányra nem. Sok mindent kapott tőle, amit soha nem fog tudni meghálálni. Ő talán nem is tudja, mennyit jelentett az a fiúnak, hogy akadt valaki, aki képes volt szeretni őt. És még az után is próbálkozott, hogy Krisz végleg lemondott kettejükről. Tudja, hogy megbántotta a lányt, vagy inkább érzi, de Gwen mégis képes teljesen normálisan beszélni vele.
Tudja, hogy a lány szeret úgy gondolni magára, mint menő, verekedős csajszira, aki hideg és magabiztos, de Krisz mindig is úgy gondolta, hogy a kedvessége sokkal szembetűnőbb minden más tulajdonságánál. A kitartásáról és a bátorságáról nem is beszélve.
- Köszönök mindent - mondja halkan, aztán hangosabban hozzáteszi: - Most mennem kell. Vigyázz magadra!
Utoljára felnéz a zöld szemekbe, tekintetével végigcirógatja a hosszú, szőke tincseket, aztán elfordul, és már indul is. Maga elé emeli papírjait, és újra beletemetkezik a tanulásba. A halvány mosoly az arcán mutatja, hogy örül annak, hogy sikerült elbúcsúznia, hogy látta a lányt, és, hogy Gwen jól van. Ezzel végleg sikerült lezárnia magában egy korszakot.

Lezárta, vége van, de felejteni sosem fogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558520#post558520][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 17:46[/b][/url]

A kapuba érve leugrik gördeszkájáról, felkapja a kezébe, és elindul befelé. Az ajtót becsukva maga mögött egyből a portáshoz siet, és mint mindig, leadja neki a közlekedési eszközt. A terem felé indulva lehúzza fejéről a sapkáját, aztán megrázza a fejét. Tekintetét felemelve meglátja Krisztinát, arcán reflexszerűen megjelenik egy széles mosoly. A nő arckifejezése azonban zavart tükröz és csak halványan viszonozza a gesztust.
Krisz kérdőn néz rá, de ezt ő már nem látja, mert elfordulva a barátnőjéhez szól, aki... szintén Kriszta. A srácba belefagy a vér. Hirtelen megtorpan a folyosó közepén,  és dörzsölni kezdi a szemét. Érzi, ahogy a mögötte jövő meglöki a vállát, ahogy megpróbálja kikerülni. A srác bocsánatot motyog, és bólint is felé, de szédülni kezd, amikor meglátja, hogy ez a lány is teljesen úgy néz ki, mint a zenetanárnő.
Sápadtan megtámaszkodik a folyosó falán, és nyel egyet. Sejti, hogy varázslat van a háttérben, de elképzelni sem tudja, hogy milyen és miért. Főként miért? Mi az értelme ennek az egésznek? Lehet, hogy csak álmodik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558546#post558546][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 18:44[/b][/url]

A karját megcsípve meggyőződik róla, hogy ez nem álom, vagy, ha az, hát nagyon makacs fajta. De, ha ez varázslat, talán valami módon megszüntethető a hatása, vagy megtörhető valahogy, ha átok. ~Kell, hogy legyen valami megoldás rá!~
Rosszulléte láthatóan eléggé feltűnő, de nem lát senkit, akinek a tekintete kicsit is hasonlítana a keresett nőére. Persze az is lehet, hogy olyan kínosan viselkedik, hogy Kriszta inkább elkerüli, minthogy segítsen neki. De nem, őt nem ilyennek ismeri. Bár mennyire ismeri egyáltalán? Mondhatja azt, hogy tudja, hogyan is viselkedne ilyen helyzetben?
Teljesen elbizonytalanodik, és bár az egyik Kriszta mégis megkockáztat egy gyors kérdést, egyelőre nincs ereje válaszolni. Ahogy ott áll, lassan kiürül a folyosó, de nem érdekli az óra, amiről éppen késik, ennek a rejtélynek most kell a végére járnia.
Agya lassan feldolgozza a történteket és elkezd kutatni a megoldás után, de nem nagyon jut semmi eszébe. Valahogy meg kell találnia Krisztát. Az igazit. De hogy, és hol? Nem nyithat be minden terembe. Különben is, a többsége tele lenne a nővel, nem segítene semmit. Meg kell tudnia, hol van éppen órája. Azt pedig a titkárságon fogják tudni megmondani neki.
Siet is a megfelelő emeletre, a megfelelő ajtóhoz. Bekopogtat, de csak akkor lép be, amikor bentről erre engedélyt kap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558575#post558575][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 19:25[/b][/url]

- Elnézést én csak... - kezdi Krisz, de aztán megakasztja szájában a szavakat az a tekintet, amivel a szobában ülő Kriszta vizslatja. Rémálmaiban látott hasonló arckifejezést a lányon, de ezt élőben látni... egészen borzasztó számára. Megborzong, aztán a fejét rázva próbálja elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Tudatosítja magában, hogy ez a nő itt nem Kriszta. Ebben ugyanis teljesen biztos. Emiatt kezd is reménykedni, hogy mégiscsak meg fogja találni a nőt. Bár azt még nem tudja, mit is fog tenni, ha egyszer meglesz, és ott áll előtte.
- Szóval csak szeretném tudni, hogy egy bizonyos tanárnő melyik teremben tartózkodik - mondja felocsúdva merengéséből, de rögtön hozzá is teszi: - Vele lenne órám, de elkéstem, és még elég új vagyok, szóval, nem igazán tudom, hova is kellene mennem.
Krisz bízik benne, hogy ez elég lesz a nőnek, és nem fog utánanézni, hogy ő valóban tanulja-e azt a bizonyos tárgyat.
- Szűcs Krisztinának hívják - mondja még, hogy egyértelműsítse, kit is keres. Aztán már csak magában fohászkodik, hogy gyorsan vége legyen ennek a káprázatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558617#post558617][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 20:31[/b][/url]

Az álkriszta továbbra sem erőlteti túl magát kedvességgel, és ez máskor legalább egy csípős megjegyzést kihozna Kriszből, de jelenleg sokkal nagyobb problémái vannak egy udvariatlan titkárnőnél.
- Köszönöm - leheli hát valódi gondolatai kimondása helyett, aztán az órarendhez lép. Ujjaival irányítja tekintetét a mai napra, aztán már csak Kriszta nevét kell megtalálnia. Keresése eredményeként végre elindulhat a teremhez, ahol reméli, hogy megtalálja Krisztát. Gyorsan elköszön a mogorva nőtől, és szinte rohan fel a harmadik emeletre.
A 302-es terem előtt megtorpan. Tudja, hogy a nő jelenleg órát tart, és úgy gondolja, nem kellene megzavarnia. Ugyanakkor kezd teljesen bedilizni attól, hogy mindenhol őt látja, és nem a szerelem hevétől. Hirtelen elhatározással nyit be a terembe. Űzött tekintettel néz körbe, próbálja megtalálni a sok nő között azt az egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558697#post558697][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 21:52[/b][/url]

~Mázli!~ Hatalmas sóhajtás hagyja el az ajkait, és néma köszönetet rebeg az ég felé, mikor meglátja, hogy Kriszta - ő már valóban ő kell legyen! - ma fiúkat tanít. Egyéb esetben talán felüti fejét benne a féltékenység szörnye, de most inkább csak a nő szemeibe fúrja kétségbeesett tekintetét, és némi könyörgést is vegyít bele, hogy Kriszta számára egyértelmű legyen, itt most gáz van.
Azt azonban nem tudja, hogy innen hogyan tovább. Megijeszteni nem akarta őt, és a nő éppen dolgozik, valószínűleg nem az ő problémája neki az első. Kellemes meglepetésként éri, hogy Kriszta kiterelgeti a teremből, és vele is megy.
- Bocs, teljesen elfelejtettem.
És valóban, kopogni azt eszébe sem jutott. Már annak is örült, hogy be mert nyitni, nemhogy még várjon is rá, hogy vajon hány Kriszta nyit neki ajtót.
- Én... nem vagyok valami jól - morogja, aztán elfordul. Ezt nagyon nem gondolta át korábban, így fogalma sincs, mit mondjon. Nem beszélhet a lánynak varázslatról, meg klónokról, mert a végén még őrültnek nézi. De egy egyszerű betegség miatt kihívni őt az órájáról... nem hangzik valami jól.
Nem tud mit mondani, szemét a lány nyakában lógó láncon függő medálra szegezi, figyeli a kis kulcs csillanását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=559042#post559042][b]Kolf Krisztián - 2015.12.29. 18:07[/b][/url]

Hogy ő mekkora egy ökör! Teljesen megijeszti a lányt. Mégiscsak ki kellett volna találnia valami jó indokot a tetteire, mielőtt rátört. Bár ez most már késő bánat, a kesergés helyett a jelenlegi helyzettel kell kezdenie valamit.
Hiába érdeklődik azonban Kriszta, a fiú nem tud mit felelni. Hiszen végül is nem beteg. A gyors lázellenőrzés után valószínűleg a lány is hasonló véleményre jut, de az érintése legalább hasznos Krisz számára, kicsit felélénkíti őt.
- Nagyon szép - bólint a kulcsot nézve, aztán nyel egyet. Agyal a megoldáson, de nem jön a megvilágosodás. Megfogja a felé nyújtott kis ékszert, ujjai között forgatva szemügyre veszi a medált.
- Nyit valamit, vagy ez csak egy ékszer? - kérdezi, hogy addig se csak álljanak itt. Fél, hogy a nő megelégeli a bénázását, és egyszerűen itt hagyja. De amíg nézegeti a kulcsot, erősödni kezd benne egy furcsa érzés: valami nem stimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560184#post560184][b]Kolf Krisztián - 2016.01.02. 12:48[/b][/url]

Krisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje.
Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje.
Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér.
Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot.
Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560204#post560204][b]Kolf Krisztián - 2016.01.02. 14:56[/b][/url]

Még maga is meglepődik azon, milyen könnyen sikerült bejutnia a lakásba, de nem örvendhet ennek sokáig, mert odabent két igencsak hangos eb fogadja. Nem igazán fél tőlük, és nem csak azért, mert méretüket tekintve nem éppen csúcsragadozó kategóriásak. Talán a farkasként töltött idő az, ami miatt gyakran úgy érzi, hogy a kutyákkal jobban kijön, mint bármilyen más élőlénnyel. Az ő gondolkodásukat néha közelebbinek érzi magához, mint bármelyik emberét.
A furcsán ráncolt homlokú kutyát látja a kevésbé fenyegetőnek, így hát őt elintézi egy simogatással és egy rövid fülvakargatással. A németjuhász azonban nehezebb diónak tűnik a számára. Krisz leguggol mellé, és próbál a kutya szemébe nézni. Szeretné valahogy közvetíteni felé, hogy nem kell félnie tőle. Egyelőre nem ér hozzá, csak figyeli, miközben a lakáson is végignéz. Onnan, ahol áll - akarom mondani guggol - nem lát túl sok mindent, de azért levon néhány következtetést, és elraktározza magának.
- Figyelj, jöjjünk ki jól! Ígérem nem maradok sokáig. Körülnézek, aztán már itt sem vagyok. Talán még csak el sem viszek semmit.
Igyekszik nyugodt hangon beszélni a kiskutyához, aztán egy lassú mozdulattal felé nyúl, hogy megsimogassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560792#post560792][b]Kolf Krisztián - 2016.01.04. 16:21[/b][/url]

Amíg Esztert hallgatja becsukja az ajtót, majd felkapja a kanapéról a pólóját, és belebújik. Figyelméről semmi nem árulkodik, mert még csak nem is pillant a szőke felé. Pedig nagyon érdekesnek, és egyben hihetetlenül felháborítónak tartja, amit hall. Ha nem ismerné a családját, el se hinné, hogy lehetnek ennyire... Neviczkyk.
A Zoltánra vonatkozó résznél csak a szemét forgatja, miközben levetődik a kanapéra, és felteszi a lábát a kávézóasztalra. Egy intéssel hellyel kínálja a lányt, bár sejti, hogy Eszternek esze ágába sincs leülni, vagy hosszabban maradni.
- Fel nem foghatom, hogy tudtatok ilyen mélyre süllyedni. Ti ezt egyébként egyáltalán nem érzitek, nem is tudom, gáznak? - kérdezi még egészen normális hangnemben. - Te azért jöttél ide, hogy lefizesd az öcsédet, hogy hivatalosan elfelejtsen.
Csak azért mondja ki hangosan, hogy tudja, tényleg így érti-e a lány. Mert ezt akárhogy is nézzük, Krisz elég nehezen hiszi. Az rendben van, hogy a családja nem tökéletes. Azt is tudja, hogy egészen más véleménnyel vannak arról mit etikus tenni és mit nem, de azért ez már egy más kategória.
- A terveim nem igazán tartoznak rátok, de igen, azt kell mondjam, megéri. Minden egyes pillanat, amit nem kell varázslóként, vagy a közeletekben töltenem, egészen mennyei. A farkasságot pedig megoldom, ne aggódj! Oh, hát mit is beszélek? Olyan sosem fordulna elő, hogy te aggódsz miattam.
A férfi sóhajt egy nagyot, aztán lassan megrázza a fejét.
- Tudod, ingyen is megtenném, elvégre régóta semmi közünk egymáshoz, de ez a pofátlanság, meg a pénz... Arra sarkall, hogy figyelmeztesselek, ti jártok rosszabbul, ha felbukkantok az életemben, és nem felejtetek el örökre. Vedd úgy, hogy ki vagy rúgva a lakásomból! - fejezem be a nővéremmel való társalgást. Felveszek egy könyvet a kanapéra dobott kupacból, és lazán olvasni kezdem. Hogy mit tesz a szőke, nem igazán érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560838#post560838][b]Kolf Krisztián - 2016.01.04. 20:11[/b][/url]

- Kedvességből? Mielőtt ide jöttél átnézted az idegen szavak szótárát? A tőled idegen szavakét? - szúrja közbe, mert hát ez mégiscsak otromba egy hazugság. A Neviczkyk és a kedvesség! Ez még csak nem is vicces, csak szimplán abszurd.
- Hát igen, nem vagy egy mintanővér, de hát ez van. Nekem csak ez jutott - bunkózik tovább, elvégre ez most neki hazai pálya. Beszólogatásokért meg nem kell a szomszédba mennie, hiszen a javítóban kiművelődött rendesen ebből a témakörből.
És közben egyre biztosabb benne, hogy nem fog itt aláírni semmit. A szüleitől simán kitelik, hogy olyan bűbájt bocsátottam a pennára vagy a pergamenre, amitől minden emlékét elveszíti, vagy éppen agyatlan zombi lesz belőle. Na, igen, az biztos tetszene nekik. Itt hagynák őt idióta nyálcsorgató agyhalottként. Az a húzás nagyon illene hozzájuk. Hát ebből Krisz köszöni, de nem kér.
- Hát pedig én tesó egy cseppet sem bízom bennetek, így hát nem is írok alá semmit - vágja rá eltökélten. Benne van ebben a dac is, elvégre ezek az emberek tönkre tették az életét. Jó, persze, ő maga is sokat dolgozott azért, hogy minél jobban el legyen csellózva, de azért mégiscsak a családja volt az, aki elvette tőle a legfontosabbat. Kitagadták, elvették a nevét, a személyazonosságát, saját magának kellett újraalkotnia önmagát. Benne hagyták a szarban, és most le akarják fizetni, mint valami idegent. Soha nem kellett neki a név, de attól még ő is Neviczky. Valahol igen mélyen.
- Jól van tesó, ha nem mész el, akkor érezd magad otthon! Ami az enyém az a tiéd is - vigyorog nagylelkűen a srác tudva, hogy Esztert nagyon kiborítja ez a mugli környezet. - Ha jól emlékszem, a hűtőben még van egy kis maradék tészta, ha megéheznél. Én meg azt hiszem tévét fogok nézni. Ha gondolod, csatlakozhatsz.
Egyik első dolga volt beszerezni azt az egyébként mugli viszonylatban ősréginek számító készüléket, ami most a szoba sarkában csúnyállik. Nagy otromba jószág, de Krisz fel akar zárkózni a muglikhoz, így hát szüksége volt egy ilyen készülékre. Megtanulta használni, és mostanra kifejezetten meg is kedvelte. Bekapcsolja hát, aztán váltogatni kezdi a csatornákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=561278#post561278][b]Kolf Krisztián - 2016.01.06. 22:01[/b][/url]

- Nekem nem kell hazudnod nővérkém - legyint hanyagul a nő állítására. Persze ő is tudja, hogy Eszter ismeri a szó jelentését, de abban is biztos, hogy soha az életben nem alkalmazta senkivel szemben. A kedvesség számára csak egy szó egy poros könyvben, amire semmi szüksége.
- Inkább hálát adhatnál értem - javasolja neki vigyorogva. Na nem mintha jókedvében mutogatná a fogait. Megjátszott jókedvével is nővérét szeretné idegesíteni. Igen, ő jól érzi magát ebben a környezetben, Eszterrel ellentétben. - Én vagyok a görbetükör, ami megmutatja mennyire nem vagy tökéletes.
Tisztában van vele, hogy nővérének nincs szüksége olyas valakire, aki nem azt szajkózza neki, hogy nála nincs jobb, szebb, okosabb, így aztán rá, Kriszre sincs igazán. Nem is volt soha. Nem is azért mondja, mert hisz benne, hanem, hogy idegesítse Esztert. Valahogy élvezetét leli benne. Ha már úgysem írja alá azt a papírt, kell valami szórakozás, amivel elütheti az időt.
- Tudod, mikor hittem neked utoljára? - kérdezi felé sem fordulva. - Hát... már nem emlékszem. Na, ebből sejtheted, mindegy, mit mondasz, nem írom alá.
Ránéz a lányra, észleli a varázseszközt a kezében, de előbb visszafordul a készülék felé, és csak utána reagálja le.
- Ami pedig a tévémet illeti: a helyedben eltenném a pálcát. Mugli környéken vagy, hamar ki fogják szúrni, ha varázsolsz. Aztán megjelennek a kommandósok, és te nem szeretnél címlapra kerülni egy mugli kütyü miatt - vonja meg végül a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564295#post564295][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 10:58[/b][/url]

Nem ússza meg egy kis cirógatással, legalább öt percig dögönyözi a kis németjuhászt, mire úgy gondolja, hogy végre tényleg elindulhat. De ez az idő legalább arra is jó, hogy hallgathassa a szomszéd lakásokból jövő neszeket. Úgy tűnik, senki nem figyelt fel rá korábban, és Krisz most sem hall olyasmit, amiből arra következtetne, hogy lebukott.
Feláll a kiskutya mellől, aztán körülnéz. Először előre indul meg, belép a konyhába. Látja a polcokat, a tűzhelyet, a még elmosatlanul várakozó bögrét a mosogatóban. Ha eddig nem is érezte, lassan kezd rájönni, hogy mit is tesz, és mennyire nincs rendben, hogy csak így betört a lányhoz. Mindenesetre a kutatást folytatni kell, és a srác nem hiszi, hogy a konyhában megtalálja, amit szeretne. Visszamegy az ajtóig, és benyit a következő szobába. Meglátja az ágyat, a szekrényeket, és bólint. Igen, ez a helyiség valószínűbb választás, ha már egy nyakláncot keres.
Elsőnek a szekrényekhez lép, és kinyitja azok ajtajait. Ruhákat talál, nem túl nagy, de széles választékot. Kutatása során rábukkan cipőkre, fehérneműre - amiket úgy tesz, mintha nem látna, mert azért ez már a zaklatásnak egy új szintje -, minden rendben, összehajtogatva hever a polcokon és a fiókokban. Végül elér a kis éjjeliszekrénykéhez is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564300#post564300][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 11:34[/b][/url]

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.