Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Negyedik napja vagyok Bogolyfalván, abból az okból, hogy tanulmányaimnak eleget tegyek. Ezeken a napokon a kastélyba mentem csak el, kísérettel, majd vissza a Bánki otthonba. Nem szerettem volna máshol lenni, nem szerettem volna emberek közé menni. Ma azonban mégis úgy döntöttem, hogy nem a kertben fogok üldögélni, hanem megnézem azokat a helyeket, ahol Barnabás dolgozik. Az első az előkészítő volt, persze csak kívülről néztem meg, egy kicsit hallgattam a zsivalyt az udvaron, néztem a kisebb gyerekekkel játszó tanárokat. Aztán megkérdeztem, hogy merre van a pizzéria, két sakkozó bácsitól, akik ide irányítottak, és mire ideértem, már nagyon éhes is lettem, hiszen odakint rengeteg finom illat keringett.
Belépve azonban megtorpanva álltam picit az ajtóban, mert nagyon sokan voltak bent, olyan emberek, akiket látszólag nem zavart az én jelenlétem, de engem váratlanul ért a zsivaly. Minden asztalnál ült valaki, csak a pultnál, egy lány mellett volt szabad a hely. Elszámoltam százig, és mivel addig nem ült oda senki, közelebb merészkedtem hozzá, hogy minden bátorságomat összeszedve, nem cérnavékony hangon, de nem is túl erőteljesen megkérdezzem.
- Szia, ideülhetek?
Zavaromban a szoknyám alját gyűrögetve álltam a szék mellett, miközben hátulról egy fiú jött ki, aki nagyon fiatalnak tűnt, de nagyon határozottan tudott sétálni, pedig három nagy pizza is volt nála. A tekintetemmel követnem kellett őt, de amikor észbekapok, hogy bámulom, gyorsan vissza is fordulok a lány felé, remélve, hogy nem voltam figyelmetlen vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=851964#post851964][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.30. 14:05[/b][/url]

Negyedik napja vagyok Bogolyfalván, abból az okból, hogy tanulmányaimnak eleget tegyek. Ezeken a napokon a kastélyba mentem csak el, kísérettel, majd vissza a Bánki otthonba. Nem szerettem volna máshol lenni, nem szerettem volna emberek közé menni. Ma azonban mégis úgy döntöttem, hogy nem a kertben fogok üldögélni, hanem megnézem azokat a helyeket, ahol Barnabás dolgozik. Az első az előkészítő volt, persze csak kívülről néztem meg, egy kicsit hallgattam a zsivalyt az udvaron, néztem a kisebb gyerekekkel játszó tanárokat. Aztán megkérdeztem, hogy merre van a pizzéria, két sakkozó bácsitól, akik ide irányítottak, és mire ideértem, már nagyon éhes is lettem, hiszen odakint rengeteg finom illat keringett.
Belépve azonban megtorpanva álltam picit az ajtóban, mert nagyon sokan voltak bent, olyan emberek, akiket látszólag nem zavart az én jelenlétem, de engem váratlanul ért a zsivaly. Minden asztalnál ült valaki, csak a pultnál, egy lány mellett volt szabad a hely. Elszámoltam százig, és mivel addig nem ült oda senki, közelebb merészkedtem hozzá, hogy minden bátorságomat összeszedve, nem cérnavékony hangon, de nem is túl erőteljesen megkérdezzem.
- Szia, ideülhetek?
Zavaromban a szoknyám alját gyűrögetve álltam a szék mellett, miközben hátulról egy fiú jött ki, aki nagyon fiatalnak tűnt, de nagyon határozottan tudott sétálni, pedig három nagy pizza is volt nála. A tekintetemmel követnem kellett őt, de amikor észbekapok, hogy bámulom, gyorsan vissza is fordulok a lány felé, remélve, hogy nem voltam figyelmetlen vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852024#post852024][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.08.31. 20:58[/b][/url]

Szeretem azokat a helyeket, amik tele vannak élettel.
A pizzázó gyakorta nyüzsgő központja a környéknek és egy magamfajtának már csak azért is megéri betérni, hogy úgy is találkozzon az emberekkel, hogy nem ő áll a pult mögött.
Mivel egyedül jöttem, nem akartam nagyobb helyet birtokomba venni, így kerültem a pulthoz, ahol ráérősen, legalább tíz perce nézegetem a kínálatot, mintha nem tudnám már gyakorlatilag fejből, hogy mit árulnak. A pult mögül már nem is kérdezik, hogy döntöttem-e, megbeszéltük, hogy ha igen, akkor jelzek. Az igazság az, hogy egyik sem az én szájízemnek való falat, ezért is nehéz annyira ez az egészt. Töprengésemben egy lány hangja zavar meg.
– Szia, persze, gyere – mosolygok rá barátságosan, s kufferemet odébb húzom, hogy biztosan elférjen mellettem. – Lassan tizenöt perce képtelen vagyok dönteni. Segítesz nekem? – fordulok felé, reménykedve abban, hogy neki legalább lesz valami ötlete. Ha meg nem, akkor majd egyesével elmondom milyen feltéteket kérek, hogy biztosan utáljanak egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852054#post852054][b]Bencsik Bonnie - 2022.09.01. 20:31[/b][/url]

- Köszönöm.
Hálásan mosolygok rá, és fel is ülök ezekre a furcsán magas székekre. Nálunk otthon ilyenek nem voltak, kicsit aggódom is, amikor majdnem kicsúszik a popsim alól, mert, mint kiderült, ezeknek a székeknek az ülőrészével teljesen körbe tudsz fordulni. Ezt onnan tudom, hogy egy lány, kettővel mellettünk, teljesen kifordul, és szájon puszil egy fiút, aki aztán mellé telepedik. Egy picit rajtuk ragad a szemem, de gyorsan elkapom, és inkább a mellettem ülőt fürkészem. Zavarban vagyok, a pulóverem ujját húzom a kézfejemre, mintha az segítene. Valójában nem is az én pulóverem, kölcsönkaptam Annietől. Nagyon puha anyaga van, szép sárga színe, és fekete masnival van elől díszítve, így jól illik az egyenruhámhoz.
- A félszemű nagyon vicces, ahogy pattan a szádban, de ha nem tudsz dönteni, kérhetsz kívánság pizzát is, elmondod, hogy mit szeretnél, és megcsinálják. Barnabás mindig oda szokott figyelni arra, hogy mi mit szeretünk és mit nem.
Én ugyan nem régen vagyok az élete része, de nagyon figyelmes volt velem, és megbízom benne. Azt mondták, hogy ő a férfi, aki megment, és nekem tényleg olyan, mint egy megmentő. Még mindig együtt vagyok a húgommal, és nem kellett oda se visszamennem. Már tudok mosolyogni, és elkezdtem elfogadni azt, aki vagyok.
- Csak fontos, hogy ne meglepetésnek mond, mert azok nagyon furák. Én pásztorpitét fogok enni, és nagyon sajtos popcornt. Az is nagyon finom, meg büdös. Lábszagú, de tényleg finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852071#post852071][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.02. 21:41[/b][/url]

– Határozottan nem szeretném, ha itt pattogna egy szem –nevetem el magamat halkan. Én teljesen ki vagyok az ilyesmiktől, de olyan szinten, hogy még a leggyengébb horrorfilmre sem lehet engem rávenni. Ágoston már jól tudja, hogy az én gyomrom mit vesz be és konkrétan el szokta tekerni a sztorit vagy takarni a szememet, hogy legalább ő képben legyen azzal, mi a helyzet.
– Hmm, lehet akkor igényeim szerint állítom össze az a legbiztosabb – ha Barnabás ennyire megbízható, tutira megoldja én lazán elhiszem ennek a lánynak, mert nem tűnik olyannak, aki mások átejtéséből élne. – Valóban büdös, de nem tudok vitatkozni azzal, hogy finom – nevetek ismét egy jót, majd leteszem az étlapot, jelezvén, hogy végre tudom, mit kérek.
– Kérnék egy tejfölös alapú, csirkehúsos, salátával jól megpakolt közepes pizzát és elvinnék egy közepes meglepetést is - adom le a rendelésemet, majd a lányra tekintek. – A bátyám megérdemli, hogy meglepődjön – mosolyom kiszélesedik, ezzel árulva el magam, hogy nem bánnám, ha valami olyasmi lenne rajta, amitől totál kiakad.
– Szia, Amarilla vagyok, egyébként – nyújtom a kacsómat neki. - Sok időt töltesz itt? – teszem fel teljesen ártatlanul a kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852072#post852072][b]Bencsik Bonnie - 2022.09.02. 22:07[/b][/url]

Vicces lány, tetszik, ahogy nevet, mert a nevetésétől sokkal vidámabbnak érzem magam én is. Az első nevetésnél ugyan picikét megrebbent a szívem, de a másodiknál már megértettem, hogy ez azért volt, mert nagyon tetszett neki a lány vidámsága. Csermelyen volt egy lány, Heni, ő nevetett így, a szívéből.
- Szerintem nagyon meg fog lepődni. Van persze mogyorókrémes is, de azt mesélték, hogy olyat nagyon ritkán csinálnak, és igazi különlegességnek számít.
Sok mindenről kérdezek esténként, hogy jobban megismerjem ezt a helyet. Eddig persze nem jártam itt, és az elmúlt napokban sem voltam, de ha nagykorú leszek, akkor talán lenne mód rá, hogy itt éljek. Eddig mindenki nagyon kedves volt, és szívesen laknék egy kedves helyen. Bárcsak a húgom is velem lehetne, de van bennem egy érzés, hogy bármikor elvehetik. Barnabás nem nagyon beszél erről, én pedig nem szeretném zavarni vele, de nem tudok megnyugodni. A nem annyira kedves arcú emberekről mindig azt hiszem, hogy a húgomat fogják elvinni.
- Nem, most vagyok itt először, de sok pizzát ettem már innen, és meséltek a helyről. Olyan, mintha ismerném minden részét.
Szeretek helyekről hallani, szeretem a történetüket, hogy vannak legendák, és azt mesélték, hogy ennek a helynek lelke van, olyan, ami a saját falával nem engedi, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak, és aki mérges volt egy időben Barnabásra is. Vicces, de elhiszem, hogy igaz.
- Nagyon szép, különleges neved van. Még egy Amarillát sem ismerek. Én Bonnie vagyok.
Zavaromban nem tudom, hogy mit kell csinálni. Megfogom a kezét, és várok, hogy akkor ez most akkor mi. Nálunk máshogy tartották az emberek egymás kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852091#post852091][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 11:25[/b][/url]

– Nagyon remélem, hogy a lehető legszívatósabbat választják ki – nézek csillogó szemekkel a lányra. – Nem azért, mert haragudnék rá, hanem tudod ez ilyen adok-kapok nálunk. Nagyon szeretem a bátyámat egyébként, ő számomra a minden – ezt pedig nem győzöm elégszer hangoztatni. Ágoston magasra teszi a lécet mindenkinek és a végsőkig elmennék érte bárhova és bármiben. Szerintem, ha nem a bátyám lenne, ez akkor is így lenne.
– Én eddig mindig csak rendeltem, vagy rendeltek nekem – nem is tudom miért alakult így, de most, hogy volt egy kis időm, egyáltalán nem bánom, hogy arra fordítottam, hogy ide betérjek. Tetszik, bár most kicsit sok az ember.
– Köszönöm –kicsit elpirulok. Mindig meg tud lepni, ha az emberek megdicsérik a nevemet, mert számomra annyira nem különleges. De aztán, ha belegondolok, én sem ismerek senkit ezzel a névvel. Kezét finoman megszorítom és mosolyogva rázom meg. – Bonnie, bocsánat az esetleges tolakodó kérdését, de nem magyar vagy? – ennél csúnyábban nem is tudtam volna megkérdezni, az biztos. De nem sértegetni szeretném, csak társalogni, míg várjuk a pizzát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852095#post852095][b]Bencsik Bonnie - 2022.09.03. 12:30[/b][/url]

- Én is sokszor megvicceltem a kisöcsémet, remélem, hogy majd a húgomat is meg fogom tudni, de ő még nagyon kicsi, kisbaba.
Nem lohad le a mosolyom, mert szép emlékek jutnak az eszembe. Megígértem, hogy nem leszek szomorú, ha Beni eszembe jut. Boldog élete volt, és remélem, hogy a halál nem fájt neki annyira, mint amennyire ijesztő volt minden a házban, amikor beléptem. Szeretném hinni, hogy az öcsém ebben a pillanatban is fára másik, felhorzsolt térdekkel és állal, mert persze sosem tud jól megkapaszkodni, és visszacsúszik. Apa pedig nevetve okítja őt. Boldogok. Muszáj arra gondolnom, hogy boldogok.
- Akkor neked is ez az első alkalom?
Ez vicces, hiszen akkor, ha ma nem jövünk be ide, nem is találkozhatunk. Érződik, ahogy újabb pizzák kezdenek elkészülni, az egyik pincér pont most jön ki hátulról, én pedig beleszagolok a levegőbe, úgy, mint egy nyuszi, gyorsan mozgó nózival. Nagyon finom illata van, de biztos vagyok benne, hogy nem a miénk.
- De, magyar vagyok. A nagymamám után kaptam a nevem, ő angol volt, és apáék el tudták intézni, hogy én is megkapjam a nevét. Pontosabban az e betűt a végén, mert a Bonni engedélyezett Magyarországon. Különleges neveink vannak, az öcsémet Benájának hívják például. A húgom egyszerűbb, Boglárka, de csak Kisbogárnak hívjuk. Hogy hívják a bátyádat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852103#post852103][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 14:16[/b][/url]

– Kisbaba? De cuki lehet, mennyi idős? – nálunk a családban már nincsenek kisbabák. Mondjuk, nem is annyira csíptem mikor jöttek a féltesók, de most már igazán ki vagyok velük békülve. Azt hiszem annak idején a testvéri féltékenység volt a ludas. Szerettem volna jó testvér lenni, de ez nem feltétlen sikerült mindig. Ma már bánok néhány dolgot és igyekszem törleszteni.
– Ühm, igen – nevetek egy jót a kérdésén. Elég furán hangzik ez így, de nem tudok vele vitázni. Ez az első, de biztosan nem az utolsó alkalmam itt.
– Ez, de szép – nézek rá kedvesen. – Biztosan csodálatos nő volt a nagymamád, hogy róla n eveztek el – igen, hiszem, hogy csak és kizárólag az lehetett, hiszen ha nem az lett volna aligha megy bele a másik fél abba, hogy anyósa után kapja a gyerek a nevét. Logika.
- Az öcséd neve is nagyon érdekes, még soha nem hallottam – filmekben sem, könyvekben sem találkoztam vele. Ellenben a hugica nevével, azt bizony már jól ismerem, sokat hallottam már.
– Szerencsétlen Ágostonnak nevezték el. Sokan csúfolták érte, de én úgy szeretem – akarva-akaratlan simítok végig a csuklómon, amin a tetoválásom van. – Képzeld el, a nagybátyám gyerekeinek van hangos könyve és abban a lovat is Ágostonnak hívják, ezzel szoktam cukkolni - tényleg van egy mese, amiben így hívják a lovat, mikor először hallottam, könnyesre röhögtem magamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852105#post852105][b]Bencsik Bonnie - 2022.09.03. 15:25[/b][/url]

- Jövőhéten lesz öt hónapos.
Van egy nagyon gondosan vezetett babanaplóm, régebben nekünk is volt ilyen, ezeket elhoztam magammal, mert nagyon hasznosnak találom. Anya is vezette őket, így én is mindig fel tudok készülni, hogy nagyjából mi várható. Emellett csináltam egy füzetet is, ahol az étkezéseket, eseményeket vezetem, és megkértem Annie-t is, hogy ő is csinálja akkor, amikor nem vagyok otthon.
- Igen, nagyon sok mindenre ő tanított meg, gyógynövényekre, arra, hogy hogyan tudok az erdőben tájékozódni, honnan tudom, hogy melyik gyümölcs nem mérgező. Ő is nagyon szeretett kint lenni a természetben.
Én is, mindig nagyon-nagyon szerettem, már az előtt, hogy kiderült, Terromágus vagyok. Ahhoz még hozzá kell szoknom, emésztgetem, hogy mire vagyok képes, és hogy milyen erő lakozik bennem. Meg kell bíznom az Ezra nevű férfiban, annak érdekében, hogy el tudjam sajátítani a képességemet, és ne csináljak belőle galibát.
- Ágoston? Elég bácsis név.
Mert az Ágoston az olyan idős név. És nyilván, ahhoz, hogy valaki idős Ágoston legyen, kellett fiatalnak is lennie, csak, amikor a mostani Ágoston bácsik fiatalok voltak, még teljesen rendben volt, hogy ez a nevük. A lovas történetre elnevetem magam, ez a lány nem csak kedves, de nagyon vicces is, örülök, hogy találkoztam vele.
- Szegény testvéred. De nagyon szerencsés, hogy ilyen vidám húga van, mint amilyen te vagy. Itt laktok Bogolyfalván?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852151#post852151][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 21:28[/b][/url]

– Jaaaajj az még jó kor, leteszed, aztán ott marad, de már felismer és örül ha lát, már felesel, meg próbál kúszni. Hah, bírtam mikor a húgaim még csak akkorák voltak - kevesebb baj volt velük, mint most. Mondjuk játszani még nem lehetett velük, szóval így elég uncsik voltak, de azért szeretnivalók.
– Ez annyira szép és irigylésre méltó – nézek rá őszinteségtől csillogó tekintettel.
– Igen, szoktam én is húzni azzal néha, hogy olyan, mint egy öregember – nevetem el magamat. Nem mai trendi név, de ha valaki találkozik vele, akkor láthatja rajta, hogy ő bizony tökéletes Ágoston. Imádom. Néha túlságosan is.
- Szerencsés ám, főleg amikor hajnali hatkor ébresztem, mert egy pókot látok – simán, de mondhatnék ennél sokkalta durvább példát is, viszont azt hiszem, hogy az korhatáros lenne és még nem neki való. – Igen, világéletünkben együtt éltünk, ami lehet, hogy a mi korunkban már nem egészséges, de nem adnám őt senki másért sem. Szerintem, ha véletlenül valaha lesz egy ember, aki úgy dönt, hogy velem akarná leélni az életét, annak osztoznia kell majd Ágostonnal és! Ha ő becsajozik, a lány számíthat rá, hogy én is ott leszek – de majd hagyom, hogy egy jöttment nőci elrontsa a őt, nem? Hogy is ne, soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852161#post852161][b]Bencsik Bonnie - 2022.09.03. 22:36[/b][/url]

- Igen, nagyon aranyos, csak tegnap meg ma olyan nagyon rosszul aludt, úgyhogy vizsga után inkább nem mentem vissza a házba, hanem sétáltam egyet, megnéztem az előkészítőt meg a pizzériát.
Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik ennyire kedvesek velünk, akik számukra szinte idegenek, milyen életet élnek akkor, amikor nem vagyunk itt. Mert az elmúlt négy napot megelőzően a Menedék volt az otthonunk, és hamarosan vissza is kell mennünk oda. Egy kicsit várom is meg nem is, jó érzés itt lenni.
- Egy nap majd én is szeretném a tudásomat átadni Kisbogárnak, és ha lesznek gyerekeim, akkor nekik is.
Az, ami anyával történt, nem befolyásol, hiszen, ha velem is megtörténik, én már tudom, hogy nem elég csak imádkozni, segítséget kell kérni, olyantól, akik lelkek gyógyításával foglalkozik. Most is ez kellett volna, hogy olyan ember legyen vele, aki orvoslással gyógyít és nem csak hisz benne. Én nem félek attól, hogy velem is megtörténne, mert már láttam, hogy milyen a halál, és tennék ellene.
- Nagyon szerencsések vagytok, nagyon szép városban laktok, és nagyon sok jó hely van itt, és közel az iskola, nem is kellett bentlakósnak sem lennetek.
Mosolyogva pillantok rá, amikor mesél arról, hogy együtt fognak élni, és nem költöznek majd külön. Nálunk is volt ilyen szokás, a nagyszüleim, amíg éltek, velünk laktak, csak az ő haláluk után lett nekünk is külön szobánk Benájával, és Kisbogár már hozzám költözött be, hogy anya meggyógyulhasson. A pizzánk végre megérkezik, és pedig izgatottan nézek le az enyémre, majd az övére, aztán vissza.
- Nagyon szépek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852198#post852198][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.04. 13:56[/b][/url]

– Biztosan nagyon ügyes leszel, hiszen a mamád jól megtanította neked, láttad, hogyan kell és hasznosítani tudod majd – szerintem az őseink sokkal jobb tanítók tudnak lenni néha, mint azok, akik éveken keresztül a padban ülve tanulták, hogyan tanítsanak. Én már csak tudom, hiszen én is évekig tanultam.
– Idejártunk iskolában, aztán elmentünk Pécsre, most megint visszajöttünk. Lehet, hogy jövőre már megint máshol vagyunk. De amúgy igen, szeretem ezt a helyezt, mert folyamatosan fejlődik – vannak szebbek, jobbak és sokkal élhetőbbek, de a családunk nagy része is a környéken él, így hát nem volt kérdés, hogy visszajövünk. Eddig nem bántam meg ezt a döntést.
Mikor érkeznek a pizzáink, nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel nézem, hogy vajon az Ágostonnak szánt dobozban rejtőző pizzán látszik-e, hogy mi a meglepetés. De semmi. Ezen egyáltalán semmi sem látszik, ami kissé lelomboz, ugyanakkor tudom, hogy így még tökéletesebb lesz.
- Igen, az illatuk is remek. El is indulok velük, hogy még melegen tudjuk megenni. Nagyon örültem neked Bonnie, ha véletlenül tovább merészkednél, akkor a kávézóban szívesen látlak, csinálok neked egy finom kakaót vagy forró csokit - azt nem lövöm le előre, hogy a megjelenése lesz igazán csoda. Ha eljön, akkor úgyis látni fogja.
Felállok, kezembe veszem a két dobozt, mosolyogva intek neki, majd jókedvűen elindulok haza, remélve, hogy Ágoston pizzája a világ legszemetebb dolgát rejti.