Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852024#post852024][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.08.31. 20:58[/b][/url]

Szeretem azokat a helyeket, amik tele vannak élettel.
A pizzázó gyakorta nyüzsgő központja a környéknek és egy magamfajtának már csak azért is megéri betérni, hogy úgy is találkozzon az emberekkel, hogy nem ő áll a pult mögött.
Mivel egyedül jöttem, nem akartam nagyobb helyet birtokomba venni, így kerültem a pulthoz, ahol ráérősen, legalább tíz perce nézegetem a kínálatot, mintha nem tudnám már gyakorlatilag fejből, hogy mit árulnak. A pult mögül már nem is kérdezik, hogy döntöttem-e, megbeszéltük, hogy ha igen, akkor jelzek. Az igazság az, hogy egyik sem az én szájízemnek való falat, ezért is nehéz annyira ez az egészt. Töprengésemben egy lány hangja zavar meg.
– Szia, persze, gyere – mosolygok rá barátságosan, s kufferemet odébb húzom, hogy biztosan elférjen mellettem. – Lassan tizenöt perce képtelen vagyok dönteni. Segítesz nekem? – fordulok felé, reménykedve abban, hogy neki legalább lesz valami ötlete. Ha meg nem, akkor majd egyesével elmondom milyen feltéteket kérek, hogy biztosan utáljanak egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852071#post852071][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.02. 21:41[/b][/url]

– Határozottan nem szeretném, ha itt pattogna egy szem –nevetem el magamat halkan. Én teljesen ki vagyok az ilyesmiktől, de olyan szinten, hogy még a leggyengébb horrorfilmre sem lehet engem rávenni. Ágoston már jól tudja, hogy az én gyomrom mit vesz be és konkrétan el szokta tekerni a sztorit vagy takarni a szememet, hogy legalább ő képben legyen azzal, mi a helyzet.
– Hmm, lehet akkor igényeim szerint állítom össze az a legbiztosabb – ha Barnabás ennyire megbízható, tutira megoldja én lazán elhiszem ennek a lánynak, mert nem tűnik olyannak, aki mások átejtéséből élne. – Valóban büdös, de nem tudok vitatkozni azzal, hogy finom – nevetek ismét egy jót, majd leteszem az étlapot, jelezvén, hogy végre tudom, mit kérek.
– Kérnék egy tejfölös alapú, csirkehúsos, salátával jól megpakolt közepes pizzát és elvinnék egy közepes meglepetést is - adom le a rendelésemet, majd a lányra tekintek. – A bátyám megérdemli, hogy meglepődjön – mosolyom kiszélesedik, ezzel árulva el magam, hogy nem bánnám, ha valami olyasmi lenne rajta, amitől totál kiakad.
– Szia, Amarilla vagyok, egyébként – nyújtom a kacsómat neki. - Sok időt töltesz itt? – teszem fel teljesen ártatlanul a kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852091#post852091][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 11:25[/b][/url]

– Nagyon remélem, hogy a lehető legszívatósabbat választják ki – nézek csillogó szemekkel a lányra. – Nem azért, mert haragudnék rá, hanem tudod ez ilyen adok-kapok nálunk. Nagyon szeretem a bátyámat egyébként, ő számomra a minden – ezt pedig nem győzöm elégszer hangoztatni. Ágoston magasra teszi a lécet mindenkinek és a végsőkig elmennék érte bárhova és bármiben. Szerintem, ha nem a bátyám lenne, ez akkor is így lenne.
– Én eddig mindig csak rendeltem, vagy rendeltek nekem – nem is tudom miért alakult így, de most, hogy volt egy kis időm, egyáltalán nem bánom, hogy arra fordítottam, hogy ide betérjek. Tetszik, bár most kicsit sok az ember.
– Köszönöm –kicsit elpirulok. Mindig meg tud lepni, ha az emberek megdicsérik a nevemet, mert számomra annyira nem különleges. De aztán, ha belegondolok, én sem ismerek senkit ezzel a névvel. Kezét finoman megszorítom és mosolyogva rázom meg. – Bonnie, bocsánat az esetleges tolakodó kérdését, de nem magyar vagy? – ennél csúnyábban nem is tudtam volna megkérdezni, az biztos. De nem sértegetni szeretném, csak társalogni, míg várjuk a pizzát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852103#post852103][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 14:16[/b][/url]

– Kisbaba? De cuki lehet, mennyi idős? – nálunk a családban már nincsenek kisbabák. Mondjuk, nem is annyira csíptem mikor jöttek a féltesók, de most már igazán ki vagyok velük békülve. Azt hiszem annak idején a testvéri féltékenység volt a ludas. Szerettem volna jó testvér lenni, de ez nem feltétlen sikerült mindig. Ma már bánok néhány dolgot és igyekszem törleszteni.
– Ühm, igen – nevetek egy jót a kérdésén. Elég furán hangzik ez így, de nem tudok vele vitázni. Ez az első, de biztosan nem az utolsó alkalmam itt.
– Ez, de szép – nézek rá kedvesen. – Biztosan csodálatos nő volt a nagymamád, hogy róla n eveztek el – igen, hiszem, hogy csak és kizárólag az lehetett, hiszen ha nem az lett volna aligha megy bele a másik fél abba, hogy anyósa után kapja a gyerek a nevét. Logika.
- Az öcséd neve is nagyon érdekes, még soha nem hallottam – filmekben sem, könyvekben sem találkoztam vele. Ellenben a hugica nevével, azt bizony már jól ismerem, sokat hallottam már.
– Szerencsétlen Ágostonnak nevezték el. Sokan csúfolták érte, de én úgy szeretem – akarva-akaratlan simítok végig a csuklómon, amin a tetoválásom van. – Képzeld el, a nagybátyám gyerekeinek van hangos könyve és abban a lovat is Ágostonnak hívják, ezzel szoktam cukkolni - tényleg van egy mese, amiben így hívják a lovat, mikor először hallottam, könnyesre röhögtem magamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852151#post852151][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.03. 21:28[/b][/url]

– Jaaaajj az még jó kor, leteszed, aztán ott marad, de már felismer és örül ha lát, már felesel, meg próbál kúszni. Hah, bírtam mikor a húgaim még csak akkorák voltak - kevesebb baj volt velük, mint most. Mondjuk játszani még nem lehetett velük, szóval így elég uncsik voltak, de azért szeretnivalók.
– Ez annyira szép és irigylésre méltó – nézek rá őszinteségtől csillogó tekintettel.
– Igen, szoktam én is húzni azzal néha, hogy olyan, mint egy öregember – nevetem el magamat. Nem mai trendi név, de ha valaki találkozik vele, akkor láthatja rajta, hogy ő bizony tökéletes Ágoston. Imádom. Néha túlságosan is.
- Szerencsés ám, főleg amikor hajnali hatkor ébresztem, mert egy pókot látok – simán, de mondhatnék ennél sokkalta durvább példát is, viszont azt hiszem, hogy az korhatáros lenne és még nem neki való. – Igen, világéletünkben együtt éltünk, ami lehet, hogy a mi korunkban már nem egészséges, de nem adnám őt senki másért sem. Szerintem, ha véletlenül valaha lesz egy ember, aki úgy dönt, hogy velem akarná leélni az életét, annak osztoznia kell majd Ágostonnal és! Ha ő becsajozik, a lány számíthat rá, hogy én is ott leszek – de majd hagyom, hogy egy jöttment nőci elrontsa a őt, nem? Hogy is ne, soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852198#post852198][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.04. 13:56[/b][/url]

– Biztosan nagyon ügyes leszel, hiszen a mamád jól megtanította neked, láttad, hogyan kell és hasznosítani tudod majd – szerintem az őseink sokkal jobb tanítók tudnak lenni néha, mint azok, akik éveken keresztül a padban ülve tanulták, hogyan tanítsanak. Én már csak tudom, hiszen én is évekig tanultam.
– Idejártunk iskolában, aztán elmentünk Pécsre, most megint visszajöttünk. Lehet, hogy jövőre már megint máshol vagyunk. De amúgy igen, szeretem ezt a helyezt, mert folyamatosan fejlődik – vannak szebbek, jobbak és sokkal élhetőbbek, de a családunk nagy része is a környéken él, így hát nem volt kérdés, hogy visszajövünk. Eddig nem bántam meg ezt a döntést.
Mikor érkeznek a pizzáink, nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel nézem, hogy vajon az Ágostonnak szánt dobozban rejtőző pizzán látszik-e, hogy mi a meglepetés. De semmi. Ezen egyáltalán semmi sem látszik, ami kissé lelomboz, ugyanakkor tudom, hogy így még tökéletesebb lesz.
- Igen, az illatuk is remek. El is indulok velük, hogy még melegen tudjuk megenni. Nagyon örültem neked Bonnie, ha véletlenül tovább merészkednél, akkor a kávézóban szívesen látlak, csinálok neked egy finom kakaót vagy forró csokit - azt nem lövöm le előre, hogy a megjelenése lesz igazán csoda. Ha eljön, akkor úgyis látni fogja.
Felállok, kezembe veszem a két dobozt, mosolyogva intek neki, majd jókedvűen elindulok haza, remélve, hogy Ágoston pizzája a világ legszemetebb dolgát rejti.