A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Will|
WIWT| 1/6 | 2
______________________________________________________

Az ősz úgy rontott be szeptember elsejével Bogolyfalvára, mintha lenne egy kibaszott naptára a falon amin visszaszámolta a napokat. Az általában ilyenkor még csak pulcsis időt felváltotta a faszom hideg és lassan a csónakház fűtetlensége miatt újra másik főhadiszállást kell majd keresnünk. Azért még egészen tűrhető. Különösen a melegre bűvölt bőrdzsekim miatt de kicsit sem érzem a hideget. Az asztalnak dőlök és a telefonomat baszkurálom. Hoztam piát. Hoztam port. Már csak őfelsége hiányzik, és nem, nem Winter, hanem Will. Az ezer éve eltűnt bárányka aki pár órája újra rájött a what's up használatára és méltóztatott írni. Mondjuk nem mondanám, hogy unatkoztam nélküle. Sőt valószínűleg ő se nélkülem mert ha jól kalkulálom egy síró kölyök kísért a Krise házban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852887#post852887][b]Vattai Júlia - 2022.09.19. 18:58[/b][/url]

Will|
WIWT| 1/6 | 2
______________________________________________________

Az ősz úgy rontott be szeptember elsejével Bogolyfalvára, mintha lenne egy kibaszott naptára a falon amin visszaszámolta a napokat. Az általában ilyenkor még csak pulcsis időt felváltotta a faszom hideg és lassan a csónakház fűtetlensége miatt újra másik főhadiszállást kell majd keresnünk. Azért még egészen tűrhető. Különösen a melegre bűvölt bőrdzsekim miatt de kicsit sem érzem a hideget. Az asztalnak dőlök és a telefonomat baszkurálom. Hoztam piát. Hoztam port. Már csak őfelsége hiányzik, és nem, nem Winter, hanem Will. Az ezer éve eltűnt bárányka aki pár órája újra rájött a what's up használatára és méltóztatott írni. Mondjuk nem mondanám, hogy unatkoztam nélküle. Sőt valószínűleg ő se nélkülem mert ha jól kalkulálom egy síró kölyök kísért a Krise házban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852892#post852892][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 19:42[/b][/url]

Adélt végül a kanapén nyomta el a sírás és a könnyed, veszélytelen altató, amit késő délután a teájába kevert. Hányásig idegelheti magát - ami többször meg is történt -, de nem lesz jobban addig, amíg nem pihen és gyógyul meg, legalább fizikailag. Nem tagadja, hogy az eltelt negyvennyolc óta emberfeletti borzalmai után a lány jogosan került ebbe az állapotba és egyenesen furcsa lenne, ha ennél jobban érezné magát. Ő azonban nem akarja szenvedni látni, ha pedig akarna, akkor sem tudna mit mondani a fel-felbuggyanó kérdéseire. Mit tehettünk volna másképp? Senki sem tudja.
A kockás, sötétbarna takaró alatt hagyta a kandalló előtt. Csak a manónak parancsolta meg, hogy nézzen rá, ettől függetlenül azonban őt senki se keresse.
A rögös fűcsomók közt bukdácsol a felhők alatt szürkéllő tóparton. A vállait fázva húzza be, a járásáról azonban, aki ismeri, már távolról megmondaná, hogy már egyáltalán nem józan. És ez mennyire jól van így!
A csónakház huzatos ajtaját a tenyerével löki be maga előtt, azonban azzal mr nemigen törődik, hogy be is csukja maga után. A deszkák közt amúgy is átfúj a szél, őt pedig már átmelengette a rum.
   -  Vagy ezer éve nem láttalak, baszdmeg - köszönés vagy bármi egyéb helyett ledobja magát az egyik rozoga székre az asztal mellett - Töltesz vagy töltsek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852898#post852898][b]Vattai Júlia - 2022.09.19. 20:20[/b][/url]

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Az ajtó nyitására emelem fel a fejemet zsebre vágva telómat. A legtöbb férfit valamiféle dezodor vagy parfüm szokott körbe lengeni, Willt leginkább a rum szaga. Most sincs másképp ahogy bevágódik máris tudom, hogy nem várt meg a kezdéssel, már alapozott előtte valahol. Az viszont, hogy hello helyett is azt kéri enyhe homlokráncolásokat okoz nálam. Talán túl sok neki a gyerek.
Picit kerülve lábammal behajtom az ajtót, mielőtt Will ölébe én is helyet foglalok és nekiállok kibontani a rumot. Tölteni? Ugyan már, maximum a szájába tudná tölteni, pohárba biztos nem, mert itt olyan nincs.
- Milyen lelkesek vagyunk a tejfakasztóval, Nyuszifül - jegyzem meg vigyorogva. A kupakot az asztalra teszem, bár akár el is dobhatnám a picsába, valószínűleg úgyse kerül vissza az üvegre.
- Lehete koccintani a kölyökre? - nyújtom át neki az üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852909#post852909][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 21:29[/b][/url]

Amíg Júlia behúzza az ajtót, ő a dzsekije zsebébe nyúl és az asztalra szórja a kulcsait és néhány aprópénzt, amit benne talál, majd hanyagul melléjük ejti a telefonját is. A megrepedt kijelző felvillan egy pillanatra, ő azonban helyette a közeledő lányt nézi. Hátradől a székén, amikor pedig Júlia az ölébe ül, ő kényelmes megszokottsággal ejti a kezét a derekára. Az arcán üres, álmos félmosollyal veszi át az üveget tőle.
   -  Ne beszéljünk róla, mert nincs miről - válaszol csendesen. Megemeli az üveget, szipogva megrázza a fejét, amikor pedig akaratosan összeszorított szemmel beleiszik, a keserű magatehetetlenség könnycseppje végigfolyik az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852913#post852913][b]Vattai Júlia - 2022.09.19. 22:06[/b][/url]

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Minden olyan, mint szokott lenni. A megszokott mozdulatok mindkettőnk részéről, a rum illata. Talán csak a ruha több, mint általában lenni szokott. Mégis valahogy érezni lehet a változást. Számítottam rá, hogy lesz változás. Egy gyerek mindig sok időt vesz el és Adél is úgy tűnik valamiért ki akarja sajátítani Willt.
A válaszra azt hiszem csak le akarja dobni a babatémát. Túl sok volt neki, nincs már miről beszélni. Azonban ahogy belekortyol az italba szipogva olyan változást fedezek fel, ami először halálra rémít. Will sír. Ekkor a szavai egészen más értelmet nyernek. Nincs miről beszélni. Nincs kiről beszélni. Nincs baba.
- Will, Will édesem - szomorúan csúsztatom ujjaim álla alá amikor leengedi az italt és fordítom gyengéden magam felé. Annyi kérdésem lenne. Hogyan? Mikor? Mi történt? Mégis csak csukott ajkakkal áthelyezem lábam lovaglóülésbe és átölelem.
- Sajnálom - megcirógatom kicsit a haját mielőtt elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézzek.
- Van por, kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852916#post852916][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 22:38[/b][/url]

És ekkor úgy érzi, most lett elege mindenből. A börtönben töltött évek magányából, a faluban felé forduló, kényelmetlen pillantásokból, a házból, amit még mindig nem érez az otthonának. Hévízből, a házasságából, az aranyvérű összekacsintgatásából, abból, hogy Júlia ki-be lépked az életébe, de mégis sosem lesz a része. Abból, hogy képtelen mit mondani Adélnak, épp ugyanúgy, ahogy a felnőttek gyerekkorában nem tudták, mihez kezdjenek vele. A gyerekszobából. A bánatos vállveregetésekből. A kurva bölcsőből, amit reggel, az ablakból látta, hogy elvitetnek. De leginkább önmagából van elege és abból, hogy ismét hagyta, hogy valaki vagy valakik a bőre alá férkőzzenek.
A duruzsoló hang pedig a legutolsó csepp. A válla némán megrázkódik, a kérdésre kurtán bólint, majd a feje lebukik és átöleli a lányt. Ismét nyolcévesnek érzi magát, csak játéka változott egy rumosüveggé a kezében a lány háta mögött, az érzés azonban ugyanaz. Ha pedig akarna, akkor sem tehetne ellene: csak bőg, mint egy gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852917#post852917][b]Vattai Júlia - 2022.09.19. 23:20[/b][/url]

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Sohasem hallottam még férfit sírni, se fiút, se senki ilyen neműt. Nem tudom mit kell tenni ilyenkor, csak azt vágom, hogy nagyobb a baj, mint valaha. Úgyhogy ugyanazt a módszert alkalmazom rajta, mint eddig bármikor. Csak előbb hagyom kicsit sírni. Nem tudom mennyi ideig. Pár perc, tíz perc, negyed óra. Simogatom a buksiját lágyan, ahogy eddig, másik kezem amivel hátát cirógattam viszont elindul a dzsekim zsebe felé. Lassan, óvatosan. Az üvegcse hűvös felülete szinte azonnal rátalál ujjaimra. Ekkor ha engedi kicsit elhúzódom tőle és felmutatom a fiolát.
- Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele cukorkát - pattintom le a kis parafadugót.
- Ettől esküszöm sokkal jobban leszel, minden szar gondolat elmúlik - nem adom oda neki ha utána is nyúl, csak jelezem hogy a száját kérem. Nem hiányzik, hogy nagy bánatában túladagolja magát, vagy túl keveset adjon be magának. Én profi vagyok ebben, majd segítek az arányokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852918#post852918][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 23:35[/b][/url]

Meg sem próbálja érezni, mennyi idő telik el. Percek vagy órák, fogalma sincs. Annyit tud csak, hogy mielőtt idejött, borzalmasan érezte magát és akkor, ha feláll innen és hazamegy, ismét ugyanúgy fogja. Szédülni fog, hányingere lesz a másnaposságtól és olyan dolgokkal kell majd foglalkoznia, amivel sosem szeretett volna. Így belesimul a törődésbe és majdhogynem az is mindegy, hogy ki van vele, csak ne mozduljon el innen. A legjobban azt szeretné, ha elringatnák, mint egy csecsemőt.
A sírás kimeríti őt. Ugyanúgy, mint legutoljára a börtönben, amikor tudatosult benne, hogy teljesen egyedül maradt. A szemgödre mögött érzi a feje lüktetését, Júlia mozdulatára pedig felemeli az állát. Kivörösödött szemei nedvesen csillognak, szipog és nyel egyet, ismét csak hirtelen bólint egyet. Megértette.
   -  Ne fogd vissza magad vele - közli rekedten, amíg becsukja a szemét. Tudja, mi következik. Könnyedség. Boldogság és gondtalanság. Pontosan ezért az illúzióért akart találkozni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852919#post852919][b]Vattai Júlia - 2022.09.20. 00:13[/b][/url]

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Elmosolyodom, milyen kis engedelmes fiúcska lett itt. Lehunyt tekintete miatt engedem, hogy a mosoly gunyorosan deformálódjon el, már-már gonoszkás éllel.
- Hiszen ismersz, sohasem fogom vissza magam - búgom nyelvéhez érintve a hűvös fiolát. Többet adok, mint egy hivatalos adag, aztán az üveget szorongató kezét felemelem és odavezetem azt is ajkához.
- Most kortyolj egy nagyot, ez remek olaj a tűzre - az, hogy a másnap milyen retek szar lesz, arról már hallgatok. Leginkább azért, mert már én is ajkamhoz emelem a fiolát és mérem a magam adagját. Szinte csak most realizálom a szervezetem mennyire kívánja a port. A remegő kezek, a kiéhezett, felemésztő érzés és a kiszáradt torok. Erre mind tökéletes gyógyszer az az édeskés íz ami beszökik a számba. Ami lázba hoz, megremegtet és testem felujjong érkezésére.
- Ha a por férfi lenne hozzá mennék - sóhajtok halkan vigyorogva a bontatlan rumért nyúlva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=852946#post852946][b]William Martin Krise - 2022.09.20. 16:19[/b][/url]

Vannak barátságok, amik építik és támogatják az embert és arra sarkallják, hogy a legjobbat hozza ki magából. És van az övék. Ami köztük van leginkább agyevő parazitához hasonlítaná, amitől minden nappal egyre nyomorultabbul érzi magát, ahhoz azonban túlságosan mélyen a bőre alá hatolt, hogy megszabaduljon tőle. Hiszen annyira puha, langyos és kényelmes most is csak behunynia a szemét és hagyni, hogy tőle teljesen függetlenül történjenek a dolgok. Majd foglalkozik a problémáival holnap, jövő héten vagy leginkább soha.
Ösztönösen vesz mély levegőt, ahogy megérzi az émelyítően édes ízt. Az agyában pedig szinte azonnal csönd lesz. A súly megemelkedik a mellkasáról, a karcos, szeptember eleji hűvös levegő átmelegszik, a gerince lezsibbad, az ujjai pedig elgyengülnek. Ha Júlia nem fogta volna meg az üveget a kezében, a deszkákra ejtette volna, helyette azonban csak beletörődően beleiszik a rumba.
   -  Ha a por férfi lenne, őt is kiidegelnéd a picsába ezzel a hülyeséggel - mormogja behunyt szemmel. Ismét lehajtja a fejét, az ujjai ellazulnak az üveg nyakán és leereszti az ölébe kettejük közé.