Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828128#post828128][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.26. 19:12[/b][/url]

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828345#post828345][b]Reiner Kende - 2021.04.01. 09:16[/b][/url]

Ahogy az Kendénél lenni szokott hirtelen döntés vezérelte, nem tervből cselekedett, csak összedobálta, mint rutinos utazó a holmijait a tágítóbűbájjal ellátott sporttáskájába és jött is el otthonról. Megtehette volna, hogy se szó, se beszéd dobbant, de akármekkora vita is volt mögöttük és bármennyire mérges volt a szüleire, még így is elköszönt otthon mindenkitől. Károly kivételével, de szimplán azért  mert nem volt a kúriában. Jobb is így. Még a birtok kapujában írni akart a haverjának, mégsem tette. Máson járt az esze és tudta, hogy elintéznivalója van, azon túl, hogy rohadtul érzi magán, ha a családja hatására miattuk még rajta marad egy stílus, amit időbe telik lerázni magáról. Hiába terrorizálják egymást a mágikus apposon, akkor is napokig kivárt a kastélyban, mire ma Móricnak átdobott egy velős, de ütős üzenetet, ami meghozta az eredményt.
A navine közös helységében még éppen elkapja a kisunikornist, elszövegelnek egy darabig, de Kende zsebe rezzen és egy apró mosollyal indul is a megbeszélt helyre. Nem a hoodie van, így kénytelen a farmerja zsebébe süllyeszteni kezeit, amíg a falnak dőlve kivár. A neszre lassan kapja oldalra pillantását, ahogy meglátja ezt az állatot. - Szevasz -  emelné koccra a kezét, de nagyon úgy tűnik, hogy be kell mennie a terembe. Röhögve ráncolja a homlokát. - Surranópályán vagy? Vagy téged is köröznek az aurorok? -  kérdez rá jókedvűen. Ennyi, Móric megjelent és a helyzet máris faszább. Elcsendesedik, szürkéskékje ragad meg a pergemeneken, csak hallgatja, hogy mit magyaráz neki, végül hosszasan bólint. Visszavigyorog a dudera. - Vágom -  nem nézegeti tüzetesebben a bájitalokat, nagyon jobban rá se csekkol a receptekre. - Mindig alá bukok - neveti el magát halkan. - Leszek a bizti boi, tesó -  még szép, hogy nem hagyja lógva. Amúgy se tenné, most meg még miatta jött vissza a kastélyba. Majd biztos hagyja szenvedni, mint disznót a jégen... Inkább feltűri a pulóvere ujját. - Előtte segítsek összeszedni a cuccokat? -  pillant a szekrényekre. Vágja, hogy Kánaán van, de ki tudja mennyi hülyeség kell a vicces bájitalokhoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=829270#post829270][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.08. 20:24[/b][/url]

Ha valaki olyan, aki soha nem megy haza a szünetekre valamiért, meglátja, hogy mi Kendével állandóan sokkal előbb visszajövünk, mint ahogy az indokolt lenne, nagyon csúnya pletykák indulhatnak el. Még a végén asziszik, hogy ennyire felelősségteljes diákok vagyunk meg ilyesmi. Lolcsika, csak képzeld el, ahogy arról sutyorognak a folyosón, amikor elmegyünk mellettük, hogy mennyire jó, okos és példamutató diákok vagyunk. Merlinre, ez maga lenne a borzalom! Csoda akkor, hogy csapatom az inkognitót?
- Mi az, hogy engem is? Miért téged igen? - fordulok hátra értetlenül és ráncolt szemöldökkel. - Dude, ne má’! Nem körözhetnek nélkülem - csóválom meg fejem rosszallóan és röhögve, mert itt végre kiengedhetem már a hangom, amint az ajtó csukódik mögöttünk. Neki is állok eldumikázni dude-nak, hogy mi a pálya, de ember, nem lenne csoda, ha nem hinné el, erre a tesó bólogat és vigyorog. Hát mi ez, ha nem bromance? Hm? Mi ez akkor? Szavakkal is megerősít, vigyorgok vissza rá, mintha minimum elmebeteg lennék, majd fordulok a szekrények felé jókedvűen, ahogy töhögök a bukós poénon, miután biztosít, hogy lesz a bizti boi. - Ja, ha így hívod amúgy elég para, szóval mellőzzük má’ pls - vágom csípőre a kezemet, így ujjaim között gyűrődnek meg kicsit a papírlapok. Mindegy, mert a hozzávalókon és a folyamaton kívül nincs rajtuk más, szóval a hatását elég komolyan homály fedi addig, amíg ki nem próbálom valakin. Oldalvást sandítok a dude-re, de hamar rá kell jönnöm, hogy valószínűleg ő lenne az utolsó, akit befognék kísérleti alanynak. Ez a ciki nem az ebola.
- Ja, az király lenne. Kösz - nyújtom felé a papírt, amin a hozzávalók vannak, mert én elég sokáig tanulmányoztam már a szobában is ahhoz, hogy simán megjegyezzem az első párat. - Az utolsó hatot kéne szerválnod, addig én összeszedem a többit, meg előkészülök - bólogatok, majd fogom az üstöt és helyezem az asztal közepére, hogy azonnal vizet öntsek bele. Forralni kell. Megvan csira, úgyhogy mehet a keresés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830306#post830306][b]Reiner Kende - 2021.04.25. 20:21[/b][/url]

A plafon felé pillant, arcán széles mosollyal, hogy a haverja konkrétan köröztetné magát vele. Igaz, Kende nem saját magára gondolt, hanem Sztravinszkijra. A beszélgetésük és a látogatás még frissen benne van a tanácstalan hydromágusban, így aztán reflexből mondta ki a szavakat, nem is gondolván bele, hogy Móric okkal nem érthetné miről beszél. Pedig legutóbbi tudomásai szerint a legjobb haverja nem kereskedik finn édességgel. Csak betömi a szájába, mint valami hörcsög, vagy maradjunk a dude stílusban és legyen mókus. - Ha egyszer a sarkamban lesznek az aurorok majd beköplek - von vállat, hogy neki aztán úgy is jó. Ahogy a bizti boi offolása is. Így aztán csak elvan, skubizik, hogy mi a szituáció éppen, lustán emeli szürkéskékjét Móricra, meg a Kánanánjára, mielőtt lépne segíteni. Átveszi a papírt, gyorsan futja végig, főleg mert valahol a lista felénél abbahagyja az olvasást annyi szar van ráírva. - Csak ennyi? - nyomja meg a csakot, majd nevetgélve lép a szekrényhez találd meg Waldo-t játszani. Utolsó hat, bólint, vette. - Nyomjad, addig én megcsillogtatom milyen ügyes fiú vagyok - bólogat és a listáról az egyik dolgot már kezébe is veszi. Van ez az eőbb-utóbb dolog, hát… Kende inkább utóbb szedi össze mind a hat bizbaszt, de az utolsóval már lép is a Brokemonhoz lepakolni neki az asztalra. Ráérősen lépked az ajtóhoz, kihúzva magát lapul a háta a falnak, ahogy csak szemeivel sandít ki, de sehol egy árva lélek. Mégis ki unná annyira az életét, hogy itt kolbászoljon? Kende legyint, vissza csukja az ajtót és karbafont kézzel ácsorog ott, pár pillanatig csendben a haverját figyelve. - Kijutottam Európa ifire - böki ki viszonylag lassan a szavakat. - Helyette Bostonba kellett utaznom Károllyal. Balhé volt, azért jöttem korábban. - könnyebben beszél már róla, mint a Bagolyfalvi lakásban, ráadásul Móricnak mondja, csak mégis…. a legjobb haverja mit kezdhet az egésszel? Vagy mit mondhatna rá? - Jövőre durván kell szeretned és ostorral csapkodni, hogy újra összehozzam - mosolyodik el a másikra, hogy ne érezze, hogy feszkó lenne miközben kotyvasztja a trutymókat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830375#post830375][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.26. 19:50[/b][/url]

Ilyen alkalmakkor áldom az eget, hogy nem legilimenciára jelentkeztünk Móriccal, hanem illúzióra, mert képzeld csak el, mekkora pánik lenne itt, ha meghallanám, ahogy Kende ismét azokkal a fránya mókusokkal jön. Nagyon izék a mókusok, nem tudom miért van tele velük az internet, hát bakkerka, nézz már rájuk! A hülye bolyhos fülük és a kiálló fogaik, mint valami mutáns lények, amik nem tudták eldönteni, hogy seprűk akarnak-e inkább lenni, vagy kapák. És akkor jött az átmenet: mókus. Remek, mondhatom.
- Nagyon helyesen teszed tesó! Bukjunk együtt legalább ebben is - megemelt hanggal válaszolok, mert csak a valagam lóg már ki egy szekrényből, ahogy átadtam Kendének a papírt és kiosztottam, hogy az utolsó hatot kapkodja össze. A víz forr, így dolgom a dolgok összeszedésén kívül aligha van más, amit tehetnénk. Kékjeim villannak azonnal az asztalra tett lapra és állok neki összeszelni a leveleket. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami főzőműsorban lennék, és így jobban belegondolva nem is nyúlok nagyon mellé: benne van a pakliban, hogy felrobbanunk, felgyullad valami, vagy egyszerűen a bájital lábra kél és hasta la vistát mondd. Hát az király lenne amúgy. Akarom mondani, nem lenne az. Csúnya bájital! Ahogy Kende beszélni kezd pillantok fel, majd kezem mozgása lassul, ahogy széles vigyor kerül arcomra, ami azonnal rá is fagy arra. Elnyílt ajkakkal, ledöbbenve figyelem haveromat.
- Most viccelsz - teszem le a kést az asztalra. - Ez valami poén, amivel szívatni akarsz, de mindjárt benyomod, hogy jövő héten mehetek neked szurkolni, ugye? - biccentem félre fejemet értetlen, és mégis mosolyogva, mert tutira ez állhat fenn. Nem lehetséges, hogy Kende kijutott, a szülei meg… francokat. Nagyon is lehetséges, és amikor folytatja, csak erősebben markolok rá a kés nyelére, hogy sokkalta erőteljesebb mozdulatokkal, lehajtott fejjel folytassam a megkezdett folyamatot, majd álljak neki a következőnek. A mozsárba dobálom a szarvat és állok neki összetörni azt, majd állok meg, és kapom fejem Kendére.
- Simán ki fogsz jutni megint. Rohadtul ki fogsz jutni - bólintok egy határozottat. - Ostorral foglak noszogatni, a végére meg sellőfiú leszel, annyit töltesz majd abban a bánatos vízben - szusszanok egy hangosat, majd fordulok ismét a mozsár felé. Befejezem a szarvak porrá törését, végül sandítok fel ismét Kendére. - Sajnálom, haver - mindketten tudjuk, hogy nem a kiborulásomra értem, hanem arra, ami történt. Érthető, hogy előbb eljött otthonról, csak… mégis miért? Mi volt olyan kurva fontos Bostonban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830904#post830904][b]Reiner Kende - 2021.05.05. 16:46[/b][/url]

Nem spionkodna. Mert ha most megnézed, ha őt elkapják az aurorok kell, hogy a szárazon maradjon a másik, aki majd kihúzza a csávából, különben meg… különben meg mr.problémamegoldás megint azonnal vált fejben. - Haver, megszöknénk együtt a böriből! - vigyorogva kapja Móricra a fejét és nevet fel homokszín tincsei alól. Határozottan bólint, amint a királyi alfél helyett már a göndör tincsekkel áll felé a haverja fejjel. Mivel Móric belendül, Kende is átvált gyűjtögető életmódra. Bájitaltanon már megszokta, hogy a partnere töri magát, ő meg maximum a növényt a mozsárban, mert el kél az erős kar. Ki fejben izmos, ki amúgy, és jól is van ez így. De most komolyan, minek ide ennyi üvegcse, meg mütyüri? Legalább rendesen címkézik fel, ha már fel nem ismeri, olvasni tud mi a picsi sorakozik előtte és kapkodja magához, majd kerül minden az asztalra. Amint őrbe áll és a falat támasztva skubizik a dude felé, halvány mosoly kerül a fejére. Remélte lesznek haverjai a Bagolykőbe, ha megcsillogtatja mennyire jó arc tud lenni, de Kende azért mekkora partner in crime-ot talált már! Most már másodjára jött vissza miatta korábban. Legutóbb kirándulni mentek a chillbe, most valami gyanúsan illegális fába vágták a fejszét. Az mondjuk frankón nem lenne pálya mert a késsel is elég creep a Brokemon, ahogy a fejére fagyott vigyorral megáll Kende sztorija után. A kérdésre lassan mozog jobbra-balra a feje, míg ajkait szorítja össze és pöffent egyet végül. Jó lenne poénkodni. - Nem szívatlak ilyen olcsón - neveti el magát kínjában. A padlót pásztázza, onnan néz fel vissza Móricra, aprókat lépked a fal felé, így háta nem görnyed, a fal támassza és folytatja. Őszintén szólva meglepődik azon, ahogy a barátja reagál, majd megszólal és minden szavával ráerősít arra, hogy a navinés jó döntést hozott, amikor nem maradt otthon, hanem visszajött ide. Még a sellőfiúzásra sem vág fejeket, elmosolyodik. - Majd kiabálsz rám, hogy “Ide kagylózzá már, te bánat?” - mosolyog szélesebben, feje biccen oldalra és csak csendben elgondolkodik, hogy különben nem tudja keményebb lenne e vele az edzése, vagy szimplán vízbe fulladna a röhögéstől. Feje biccent végül oldalra. - Ja, én is sajnálom. Az egyetlen jó az egészben Kitti volt. Nem jött Bostonba, de na, vágod, otthon tudtam lógni vele - így is van. Annyira volt hasznos ez a hazalátogatás, mint a csokiüst. - De hallod, jövő héten eljöhetsz velem a fővárosba. Ott szurkolhatsz, ha ordibálnál egyet. Valami pénzes hosszúpályásra megyek - ennél többet mondjuk ő se jegyzett meg. Aprót nyit az ajtón és sandít ki, hogy azt visszahajtva nézzen Móricra. - Kutyulhatsz, tiszta a levegő - hagyja jóvá a folytatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831265#post831265][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.13. 20:55[/b][/url]

A minimum, hogy együtt ültetnének le minket, majd szöknénk meg együtt. Határozottan bólogatok haverom felé, mint egy megkergült bólogatós kutya, míg nem neki állunk az érdemi résznek. Vagyis én, mert Kende még gyűjtöget, én meg úgy belecsapok a lecsóba, ahogy nem szégyellem. Nagyjából addig, amíg ki nem derül, hogy a dude miért lépett le előbb otthonról. Valahogy úgy tudom leírni, hogy a kezdeti döbbenet vág át meglepettségbe, majd indokolatlan dühöt érzek. Nem Kende iránt - nyilvánvalóan, gondolkozz már! -, hanem a szülei iránt, akik megint keresztbe tettek haveromnak. Hamar feleszmélek - nagyjából -, nem mutatom, de elszégyellem magam, mert nincs jogom ilyen érzelmeket táplálni Kende szülei iránt. Mégis a szülei. Bármennyire furák is, akkor is a szülei. A legrosszabb ebben az egészben, hogy hiába eszmélek fel, és szégyellem el magam, amikor közli, hogy nem viccel, hanem komolyan beszél. Idegességem érezhető a hangomon, ahogy megszólalok, de próbálok a dolgommal foglalkozni, hogy legalább az eltereljen. Minimálisan.
- Ha ez kell ahhoz, hogy formában maradj, akkor igen - vigyorodom el szélesen. Az elején érzett vegyes érzelmek foszlanak szerte, ahogy haverom kicsit elpoénkodja a dolgot. Fasza, hogy neki kakkantják le nagyjából az úszás iránti szenvedélyét, de még ő derít engem jókedvre. - Hah! Kitti zseniális. De tesó, szóhoz jutottál egyáltalán? Vagy megint végig beszélte az egész napot, te meg pislogtál, hogy mi? - röhögök fel gonoszkásan. Nem találkoztam még Kittivel, de már előre imádom a kiscsajt. Kende elmondása alapján van olyan elvetemült, mint a bátyja. - Jövök! - vágom rá rögtön, miközben a nemrég felszeletelt növényt és a porrá tört szarvat öntöm az üstbe. - Majd szerzek pompomokat valahonnan, meg csináltatok szurkoló szerelést, stilóba vágom magam, és denszelek majd a medence szélén neked - lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a kép. Elismerően bólogatok gyorsan és aprókat, mert a látvány elég jó. Ilyen pöpi valagam lenne feszülős nadrágban? Hah! Nagyon gonoszan muhaházok bele a levegőbe, még fejemet is felfelé fordítom, mert a legrosszabb az egészben? Mindketten tudjuk, hogy képes lennék rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831532#post831532][b]Reiner Kende - 2021.05.20. 19:51[/b][/url]

Tök furcsa az egész helyzet. Egyrészt örül, amiért elmondhatta Móricnak, mert nyilván jelent valamit. Amúgy meg túl friss még az a cincálás, amit nem is olyan régen Mihailal elkezdtek beszélgetés címszó alatt. Azóta megviseltebb, ami még számára is egyértelmű. Igazság szerint nem is ez a verseny vita áll a dolgok középpontjába. Éppen csak egy bizonytalan pillanatig vacillál, hogy meséljen-e Móricnak, de így is ideges a Brokemon, ráadásul nem sokat tudna tenni a srác. Már minden tőle telhetőt megtett: képes volt és visszapályázott a kastélyba kérdések nélkül, ami Kendén rengeteget dobott. Frankón úgy érzi a barátságukon is, ahogy a szünettel járó közös lógások itt. Ráadásul a dudi idéntől prefektus társ is, aminél gyönyörűbb lehetőség a közös flexelésre és faszkodásra példamutatásra nincs. Sokkal jobb a kastélyban lenni. Ezért is dönt inkább úgy, hogy nem feszkózik tovább a másiknak, akkor sem, ha megtehetné. De a haverja ismét vigyorog és mennyivel jobb így! Kendét furamód megnyugtatja. Széles mosolya marad az arcán, nem szól, csak bólint: vette. Lehet nem Móric a következő Phelps, de Kende csapná az uszonyt jelezni a viszonyt mert bakker lefogadja, hogy a dude képes lenne a medencébe tartani a navinés lusta valagát.
Előre nemlegesen rázza a fejét, majd bólogat komótosan. – Mindent tudok öcsém a nyári ottalvós bulijáról a már bánat tudja melyik kiscsajnál – röhög fel. – Meg valami fiúbandáról tele olyan „cukkancsbogár” fiúkkal, mint te – pislákol, majd ráz a fején hátha az információk elhagyják azt. Hagyja a másikat dolgozni tovább a random bájitalon, amúgy is felmerül benne ez a verseny dolog. Még sose nézte meg senki, így a hirtelen válaszra még kicsit hátra is hőköl, onnan nevet fel, ami erőteljes röhögésként visszhangzik a teremben. Ez egy állat! De Kende is, mert minek képzelte el? - Ez a spiritusz! Nem mondom, hogy a többiek úgy beszarnának, hogy valaki rohamot kapott a parton, hogy be se ugranának, de, de – bólogat a két utolsó szóra kicsit előrébb tolva magát a faltól. – Nyernék, tesó – egyértelmű.
Hall kint valami járkálást. Kiles, de csak egy alacsony csaj kapkodja a lábát a folyosó végére a teremtől már távolodva. Vár, csak utána hajtja vissza az ajtót. – Minden kóser. Hogy állsz, dude? - mert a homokbarna egyre kevésbé lelkesen támasztja egy helyben a falat. Inkább le is huppan a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831784#post831784][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.25. 20:01[/b][/url]

Há’ amúgy tudta az ördög, hogy ennyire képes leszek egyszer kiakadni azon, hogy Kende elszalasztott egy lehetőséget a szülei miatt. Egészen időben is leesett, hogy nem feltétlen van jogom haragudni a szüleire, de van bennem mégis valami, amit igencsak ellenszenvnek mondanék. Sokan hiszik, hogy azért vagyunk hárman - dude, Rin és én - haverok, mert mindhárman aranyvérűek vagyunk, de ez faszság. Míg Rinnek és Kendének tényleg szívás a nevüket hordaniuk, addig az én családomat szanaszét kell adni, és nem tudom átérezni azt, amit átélnek, de… mérges ezek szerint még lehetek. Fasza. Jó tudni, kösz tesó.
- Az igen - röhögök fel jókedvűen. - Mi is szervezhetnénk pizsibulit. Csak kanok - töhögök fel. Nagyjából akkor ez is lehet a buli, mert Kendén kívül senkit nem hívnék el a csak kanok bulira. Felesleges lenne, a legtöbben amúgy is idegesítenek. - Hogytessék? - állok meg az aktuális mozdulatban és pislogok haveromra. - Cukkancsbogarakkal teli fiúbanda, mint én? - rengeteg kérdés merült fel bennem, és nem is vagyok rest Kendére zúdítani őket, csak előbb befejezem a folyamatot. A löttyöt kevergetve nézek haveromra. - Mi az, hogy cukkancsbogár? És én mióta lettem az a húgod szerint? Lehet kéne egy fiúbanda… - jobb szemöldököm emelkedik meg, ahogy a plafonra pillantok és látom magam előtt magunkat. Nyilván Kendével, mert a dude nélkül nem leszek híres, azért na. Mindennek van egy határa. Ahogy ennek is, mert a kép beúszik lelki szemeim elé, és azonnal felejteném is el. Bah, bakker, ezt nem gondoltam át.
- Jó, legalább növelem az amúgy is garantált győzelmi esélyeid - röhögök fel, mert még mindig szanaszét adom a feszülős nacis Mórocz valagamat. Ki ne adná szét, behalsz nekem, komolyba. Sajnos nincs idő ezen merengeni sokat, mert folytatom kell a mindent is, ha nem itt akarunk házasságot kötni. Főleg nem egymással. Na ugye. - Nemtom, bástya. Szerintem a színének nem ilye- ja, de. Akkor semmi. Minnyá kész - elméletileg. Lehet nem csak oda-oda kellene pillantgatni a receptre, hanem kicsit tüzetesebben olvasni. Na ja, és akkor meg aztán itt is őszülünk meg, és bírom a dude-ot, nódzsók, de sok lenne belőle is már. Mindennek van egy határa, azt pedig itt húzzuk meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832294#post832294][b]Reiner Kende - 2021.06.04. 14:16[/b][/url]

Milyen pizsibuli lenne az, amit Mórocz és Reiner szervez! Hangosan nevet fel, a bájital tanteremben, mintha az üvegcsékről is visszaverődne az a mély töhöhöhö hang, ahonnan a nevetés indul, majd teljesedik ki valami erőssebbel. Kende fejében hirtelen megjelenik a kép, hogy a Reiner ez esetben nem ő, hanem a hat és fél évvel fiatalabb húga, Kitti. Ő meg a dudi, egy pizsipartin! A dudenak tuti jól állna a virágkoszorú, meg a kis csésze a töklé iszogatáshoz, hogy aztán mágikus állatos memóriakártyázzanak egymással. Húha! – Dude, egyszer eljöhetsz hozzánk, ha Kitti otthon van! – bólogat hevesen, ahogy a görnyedésből felegyenesedik, mert a fiúbandás poénnal és a Brokemon reakciójával odáig fajult a jókedve. Napok óta nem nevetett így. Minden egyes szóval, ami Móric kérdéseiben van csak egyre inkább szélesedik a mosolya. Egy állat. – Honnan tudjam? Elhiheted, hogy amit meséltem rólad, abból nem pont erre kellett volna következtetnie – tárja szét a karját, majd veti hátát ismét kihúzva a falnak. – De ha bandád lesz, én leszek a triangulumos – főleg, hogy mire bebootolja, hogy csinn, addigra vége a dalnak.
Ha pedig ő a bandájában van, akkor Móric jöhet csapni a szupportot a medence szélére. – Ja, ha nem fulladok vízbe a röhögéstől te beteg elme – vigyora lesz visszafogodtabb. Ha tudta volna, hogy ilyen szüksége van a dudera és ennyivel könnyebb lesz, már napok óta szólt volna neki. De most minek rángassa vagy csesztesse a szünetében? Eh. Nézelődik most viszont kifele, hogy jó biztiőr legyen, még ha uncsi is a szerep. Azért abban tuti, hogy Móric bármit csinál, az pöpec lesz, főleg, ha a színeket is megtalálja. – Jól van, tesó. Csak mondom, ha nem iparkodsz a végén még elkezdek énekelni neked – ha ez nem motiválja, akkor semmi más. Mert amúgy… övék az egész kastély (szinte). Egy csomó mindent csinálhatnak még, ha már egyszer ismét együtt csapódtak vissza a falak közé. Plusz, minél több mindent csinálnak, annál távolabb kerül a Holdfény utcában történt beszélgetéstől is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832550#post832550][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.10. 09:29[/b][/url]

Nem volt még szerencsém találkozni Kende húgával, de amiket elmondott a kiscsajról a dude, hatalmas arc lehet. Nyilván nem akkora, mint a bátyja van én, de ha így folytatja, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy bevegyük a tímbe. Hány évvel is fiatalabb? Öt-hat? Ó, oké, akkor maximum bukunk azért, hogy bevehessük a tímbe. - Hólikreb, joh! - innen is látszik, hogy mennyire nem tudom mire vállalkozom. Majd ott és akkor megtudom, de addig meg csak hadd élvezzem ki a pillanatot. - Barik leszünk a csajjal - ez hótziher, bárki bármennyire nem akarja elhinni. Hogy számítok-e kisminkelési javaslatra? Esetleg teadélutánra, majd memóriakártyára? Aligha. Egyelőre nem is kell.
- Attól függ miket meséltél, tesó - mutatok rá haveromra a keverőpálcával, majd adagolom bele a következő összetevőt is a lőrébe. Lehet jobban oda kellene figyelnem a mindenre is, de annyiszor átolvastam a receptet, hogy szinte már kívülről fújom. - Te leszel, ez egyértelmű. Kellene még egy trombitás, mert azok brutálisan menők - mikor láttál nem menő trombitást? Na látod, hogy soha. Minden trombitás olyan király, lehetetlen őket nem szanaszét adni. - Vagy trombitálok én, de akkor aligha futunk be - gihizek fel hangosan, miközben Kende látványosan szenved a falnál. Jól van már, bakkerka, ennyire nem megy ez gyorsan, főleg, hogy elvisz a wave afelé, hogy én trombitálok. A keverőpálcát veszem ajkaim elé, majd állok neki fújni ide-oda hajlítva törzsemet. Nagyjából úgy hangozhatok, mint egy bébi elefánt, de még ez sem gátol meg abban, hogy szemeimet összeszorítsam, és teljes átéléssel nyomassam a dude-nak. Röhögve veszem el szám elől a pálcát, keverem inkább a cuccost.
- Há’ az mindegy, amikor király lennék, érted. Vannak járulékos veszteségek mindig - véletlen sem ad gondolkodni valót, hogy éppen az dobná el a kanalat, aki miatt mennék, és akinek nyomnám a szurkolást. Nem baj, keresek egy másik dude-ot, akinek trombitálhatok. Hah, meg a nagy francokat! Mit reménykedsz? Ne tedd, tutira mondom neked, hogy nem te lennél a kiválasztott. Kendét senki nem pótolhatja. Ne legyél bánat. - Jelenleg az lenne a legkisebb gondom, Bronszkikovszki - nézem elhúzott szájjal a szürke folyadékot, majd pillantok a receptre és világosodom meg pillanatok alatt. Jöhet a következő hozzávaló, amitől átlátszó lesz, majd vigyorogva bólogatok.
- Mi a progi, ha ezzel végeztem, haver? Kirándulunk megint? - emelgetem meg szemöldököm haverom felé kérdőn. - Mert ha igen, keresek neked sünt, hogyha jön a mókus lemeccseljék egymással. Mi meg fogadhatunk rájuk - pillanatnyi szünet. - Ez vajon illegális? - gondolkodom el egyetlen egy pillanatra. Majd megkérdezzük Lainest maximum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832857#post832857][b]Reiner Kende - 2021.06.19. 23:47[/b][/url]

Reiner Kitti nagyon is hajlamos az űrületbe kergetni az embereket. Egy apró őrület, aki vigyorog mindenkire és elég király bújócskába és egyéb sunyiskodásban. Ha pedig valaki bántaná, annak az az utolsó tette és nem azért mert a kiscsaj erőszakos lenne, hanem mert van egy bátyja, akinek a legfontosabb az a kis hülye. Sokban hasonlítanak, ahogy az idő telik még többen különböznek és Kende ezt szanaszéjjel adja. Vannak olyan dolgok, amikre inkább hajaz mondjuk a dudira a kisebbik Reiner és lehet, hogy Kendével azért is találták meg hamar a közös hangot. A navinés edzett volt őrületből, míg ő maga egy kretén és ez így. is. van. Most meg aztán főleg felnevet, ahogy a haverja vakon belemegy abba, hogy Kitti kezei közé kerüljön. Bátor dolog. - Haver, megérkeznél és olyan hat-hét ura múlva - billegteti megemelt tenyerét - talán sikerülne is visszaszereznetek a kiscsajtól - ha mondja! Túl jól ismeri… nakkerka, hát mindkettőt!
- Höhö, igazából baszki elsztoriztam a flashmobot, hogy random kornyikálsz a folyosón, a könyvtárban, a teremben, a lépcsőházban, a réten, meg igen, aztán a karaoket is miután visszaértem - túr röhögve a hajába. Amikor Kitti úgy is okosabb, hogy Almádiban dekkol. Imádja és hiányzik neki, pedig pár napja hagyta csak ott.
- Most mondod, hogy a trombitások brutálisan menők… akkor már hogy lehetnél te, amikor itt vagyok én? - inkább el sem képzeli. A szomszédszobában biztos nagy rajongója lenne a két halálmadár, ha egyszer tényleg rázendítene. - Na, figyu, tudod dudi, hogy egy császár vagy, de nem csinálhatsz mindent te a bandában - összeroppantaná a hírnév, ha nem lenne kivel megosztani. Na. Igaz, Kende pont nem vágyna ilyesmire, de milyen jót elröhögcsél most rajta. Aztán később csak a fejét ingatja arra, hogy járulékos veszteség lenne.
- Megkérdezném, hogy segítsek-e, de nem teszem mert akkor nem én lennék a legkisebb gondod, Brokémon - felrobbantani a sulit az új évkezdés előtt? Nem probléma. Legalább a szüleit végleg kiakasztaná, mint a kakukkost.
- Te vagy illegális, te hülye - vigyorodik el, majd a hajába túrva lépdel közelebb. Micsoda őrködő! - Nincs kedved röpködni egyet? Elhoztam otthonról a seprűmet - von vállat, hátha a másik benne lenne. Csinálhatnak bármit, csak foglalják le az agyát. Közben, amíg Móric befejezi azokat az izéket, amihez a büdös cucc kell, addig Kende ír a húgának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=833277#post833277][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.27. 20:10[/b][/url]

Hat-hét óra? Mi a bánat? Arcomra ül ki egyértelműen a meglepettség, mert vágom, hogy rohadt jó társaság vagyok, de azért belőlem is lehet sok, nem? Hah, jó poén volt, és ha nem nevettél, akkor szégyelld el magad, és ülj be a sarokba. Gyerünk, látni akarom, ahogy lehuppan a valagad! De a fal felé nézőkézzél, mert mérgike leszek. Na, köszi. Erről van szó. Ezt hívom én kooperatív csapatmunkának, vagy azt amit én meg a dude tolunk. Amíg én baszódok, ő ellenőrizget, és röhögtet, mintha muszáj lenne.
- Legalább megtudta, hogy muzikális vagyok. Nagyon szívesen éneklek neki is, ezen ne múljon - bólogatok határozottan, miközben a mozsárból öntöm a következő hozzávalót az üstbe, majd röhögök fel megint Kendén. - Azért, mert császár vagyok csinálhatnék mindent is én - mutatok rá a keverőpálcával, amiről csöppen le egyetlen csepp és kezd el füstölni az asztal. Félrebiccentett fejjel nézem, majd esnek kékjeim a receptre. Sidenote-ban ott van, hogy ilyen lehet, úgyhogy nem aggódom, mindenki túl fogja élni, mert senki - ismétlem: senki - nem követte még ennyire a rohadványos bájital receptet, mint én most. Ami meglepő, de amúgy sem fogja megtudni senki, mert a dudi sem ezzel fog flexelni valahol valszeg.
- Figyu, ahogy anno Furcsajnak is mondtam, maximum az arcunkba robban - töhögök fel hangosan. - Abba még senki nem halt bele, asszem. Kösz amúgy, de már csak ez van vissza és kész - dobom bele a növényt, keverem meg megfelelően, majd várom meg, amíg forrni kezd. Magamban számolok el hétig, végül zárom el az üst alatt a lángot és állok neki kis üvegcsékbe töltögetni a cuccot. Persze pálcával, mert nem vagyok hülye, szeretem magamnak megkönnyíteni, és így legalább tudok figyelni Kendére is rendesen. Ami nekem brutál jó, mert kékjeim csillannak azonnal.
- Nyomassuk, dude! - csúsztatom bokámhoz a pálcámat, majd teszem a bájitalokat a tatyómba és lépkedek Kende mellé, hogy végre elindulhassunk. Sokkal tovább tartott ez az egész, mint kellett volna neki, ami szívás, mert nem terveztem Kendét szívatni ilyennel, de a végeredmény biztosan emlékezetes lesz. Ráadásul mostantól rengeteg, de rengeteg időnk van felgyújtani a kaaaaas- kaspót. Kérdés: mi az a kaspó? Létező szó meg minden? Elhiszem, csak ne magyarázd tovább, mert dolgom van. Reppentgetünk a dudival itt a nagyvilágba, gihi.