[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=742454#post742454][b]Catherine Hope Payne - 2018.12.10. 16:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=742463#post742463][b]Catherine Hope Payne - 2018.12.10. 18:27[/b][/url]

Denis

Várok, hogy hidegebb legyen, ki tudja, mikor iszik majd megint, addigra nem akarom, hogy túlságosan megmelegedjen. Teljesen elmerülök a vízzuhatagban, amikor hozzám ér. Most nem tudok elmosolyodni, de nem is kell, nem olyan a helyzet. Örülök, hogy megérint, hogy él. Nem érdekel az, amit Will kiabált, sem az, hogy milyen üzenetet közvetített nekem, csak az a fontos, hogy Denis most is itt van.
- Csak ne halj meg, kérlek.
Komolyan, most már két Brightmore miatt is fáj a fejem, az meg csak hab a tortán, hogy össze kéne hoznom őket, ami miatt megorrolhat rám az egyik, ráadásul a számomra fontosabbik, hiszen én tudom a titkot, és nem osztom meg vele. Sőt, a másik szobában, közvetlenül mellettünk ott alszik ő is.
- Will azt mondja, az elemi mágia miatt volt, hogy muszáj lesz fokozottan figyelned erre. De majd elmondja ő, mert mondott nekem pár lehetőséget, de te döntesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=742467#post742467][b]Catherine Hope Payne - 2018.12.10. 18:47[/b][/url]

Denis

Megsimogatom a kezét, amivel átölel, olyan kisfiús ilyenkor, annyira zabálnivaló. És örülök, hogy ilyenkor nem hallja a gondolataimat. Szembe fordulok vele, ahogy elmeséli, hogy mivel jár az elemi mágiája, nem igazán hangzik barátságosan a dolog. De hát mindennek van árnyoldala, azt mondják.
- Legalább nem mondhatom, hogy unatkozom melletted.
Felelem mosolyogva a hátának. Gyorsan felkapom a poharat, és visszasétálok én is a szobába, a fényeket csak halványra állítom, hogy ne zavarja túlságosan. Az éjjeliszekrényre teszem a poharat,  majd megigazítva a párnáját állok félre, hogy le tudjon feküdni. Ekkor látom, ahogy megremeg, elkapva őt, nyújtok extra támaszt neki. Ilyenkor az ember a súlyokat sem úgy érzi. Finoman irányítom az ágy felé, és segítem a lefekvését. Szeretek gondoskodni róla, így amikor elfekszik megigazítom rajta a takarót, és fölé hajolva adok egy puszit a homlokára.
- Aludj csak, én itt legyek, és vigyázok rád.
Abban biztos vagyok, hogy történjen bármi, én sosem lennék képes elhagyni őt. Ezért is esik rosszul, még ha meg is értem, hogy ő miért tette, hogy elfordult tőlem ma többször is. A fényeket leoltom, bebújok mellék és átölelve őt, a vállának döntve a fejem, nézek ki a sötét éjszakába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746272#post746272][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 18:23[/b][/url]

Nem tudom, már mikor van éjjel és mikor nappal. Pontosabban de, a fények, az utcán járók száma, az itt élők nagy részének evési üteme segít. Nincs óra a szobában, a telefonom lemerülve pihen az iskolai táskámban, amit az ajtó holtterébe dobtam. Néha nappal alszom, és éjjel élek. "Élek". Attól függ, mennyi gyógyszert szedtem be.
Hallom, ahogy kint jár valaki, a karosszékben, ami az ablak felé van fordítva, ütemesen ringatózom. Denis - mert, hogy természetesen képtelenség, hogy ne legyen itt velem - az ablaknak dőlve néz engem. Mindig, mikor hallom, hogy valaki mászkál, a kettőnk közötti kommunikáció elapad. A kilincs lenyomódik, és valaki bejön a szobába. Gyertyáim gyér fényénél, az enyhe csokoládé és málna illatban is megismerem, hiszen évtizedek kötnek össze minket.
- Ari?
Vagy ő, vagy egy másik rémkép, semmi vész, Denis mellett van még hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746276#post746276][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 18:53[/b][/url]

Lehunyom a szemem, ahogy átkarol. A kezei melegek, az érintése gyengéd. Emberi érintés. Egy szobában lakom, ahova ritkán jönnek az emberek, jószerével összezárva a saját démonommal. Korábban nem is gondoltam rá, hogy nekem is van sajátom, azonban az első kórházi ébredésem óta velem van. Elmélázva pillant ki az ablakon, miközben én élvezem Ariana érintését. Fáradtan, erőtlenül érintem meg a kézfejét. Ahogy elenged, lopva letörlök egy könnycseppet.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani Willnek.
Ariana tudja. Még a kórházban elmondtam neki, hogy nem akarok élni, hogy nem akarok tovább önmagam lenni. Senki sem akarok lenni. Nem akarom az érzéseimet, nem akarom a gondolataimat, nem akarom Brightmore gunyoros vigyorát látni, és azt, ahogy szánakozva nézi a párosunkat. Fázom, időről időre belázasodom, a túl sok gyógyszer miatt. De csak így láthatom őt. Ha már életben kellett maradnom, mellettem kell lennie. Önző vagyok.
- Hozok egy széket.
Felkelve kicsit szokom az állást, mielőtt elindulok. Tudok rendesen járni, nincs bajom, egyszerűen nem érdekel, és ezért képes vagyok órákig egy pozícióban lenni. Napnyugtakor kezdtem meg a "műszakomat" az ablaknál, akkor vettem be a gyógyszereket, akkor jött Denis. Igen érdekes eszmecserét folytattam vele arról, miért kéne élnem. Meddő vita, úgy vélem. A szék inkább fotel, de szerencsére gurul és kényelmes, párszor elaludtam benne, hatalmas és puha.
- Azt hiszem, azonos a problémánk.
Alsó ajkamba harapok, amíg visszahelyezkedem a székbe, betakarva magam.
- Valahogy ki kellene szeretnünk az igaziból.
Sosem mondtam ki, hogy szerelmes lennék, Will megjegyzést tett rá, Mrs. Brightmore kis is mondta. Annie is kimondta. Én eddig senkinek se voltam képes, de utaltam rá, a pubban, Ariananak, amikor azt mondtam, hogy én vagyok az egyetlen Payne lány, akinek megváltás lesz a házasság.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746280#post746280][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 19:26[/b][/url]

- Mi történt a pubban?
Kérdezem, mivel nem tudom. Remek, itt ülünk a sötétben, és mind a ketten könnyeket hullatunk két fiúért, akik valószínűleg már a létezésünket is elfelejtették. A rémkép-Denis eltűnt, legalább nem kell látnom az arcát duplán, elég, ha a fejemben előjön az emléke annak, ahogy rám pillantott, ahogy egy apró puszi után rendes csókot adott. Mindig a báli emlékek játszódnak a fejemben, ahogy felnézett rám. "Bámullak", azt felelte, amikor nem tudtam, mit művel, hogy miért térdel előttem.
- Miért kellett megszeretettniük magukat velünk?
Kérdezem csendesen, Ariana ujjait a sajátjaim közé fonva. Szükségem van az érintésére. Szükségem van arra, hogy legalább egy ember mellettem álljon. Én nem ítélem el Arianat a tettéért. Nem értek vele egyet, de nem ítélkezem felette. Nem tudom, hogy a helyében mit tettem volna. Nem is terveztem olyan dolgokat sem, hogy szerelem, de aztán jött Brightmore, és mindent elszúrt bennem, felszínre hozott olyan dolgokat, amik okkal voltak elrejtve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746283#post746283][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:05[/b][/url]

- Istenem!
A szám elé teszem a kezem, és úgy pillantok le rá, a könnyeim is elapadnak, ahogy elmeséli, hogy Ricsi megtudta, hogy annak idején terhes volt. Utálom, hogy a régi dolgaink felszínre kerülnek.
~ Te nem akarod elmesélni neki az első csókod? ~
Denis újra visszatért, nem számítottam ma látogatóra, különösen nem hajnali háromkor, így a kelleténél is több gyógyszert vettem be, hogy reggelig élvezzem a társaságát. Nem érdekel, hogy mennyire bántó módon beszél hozzám, szükségem van rá. Egyesek gyógyszerfüggőnek gondolnának, de ez nem igaz, az én addikcióm tárgya maga Denis. Nem felelek neki, nem foglalkozom vele.
- Talán, csak nem fér bele a politikai karrierjébe egy ilyen botrány.
Számomra váratlan, hogy hirtelen kapcsolatba bonyolódott, és éppen a kisebbik Révayval. Nem illik egy ilyen lépés Ricsihez. Szabad ujjaimmal a karfán dobolok, az agyamban számos gondolat fut végig.
~ Azt tennéd, amiért elítéled a bátyádat? Ő is megmentett téged.~
- Április eleje.
Suttogom csak úgy magamnak, hangtalanul. Amikor Ariana hozzámegy Arie-hoz.
- Ari, biztos vagy benne, hogy érez irántad valamit? Gondold végig, ez fontos most. Ha arra az estére gondolsz, azt láttad rajta, hogy érez irántad valamit?
Elengedem most a fülem mellett az ígéretét, hogy segít nekem. Azzal segített volna, ha rálép az oxigéncsőre, amikor először bejött meglátogatni. De nem, ezt nem szabad mondanom neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746294#post746294][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:59[/b][/url]

- Mindenen, Ari, mindenen.
Élek. Hetek óta most először érzem, hogy lélegzem, hogy képes vagyok tenni valamit, hogy előrelendíthetem a dolgokat. Felpattanva Ariana elé térdelek, úgy, mint gyerekkorunkban, amikor titkos szövetségeket kötöttünk.
- Hát nem érted, Ariana? Ő elment hozzád, ha most haragszik is rád, elment, mert látni akart. Azt mondtad, szerinted érez irántad valamit.
Olyan izgatott vagyok, hogy majdnem kiugrik a szívem a helyéről, érzem, ahogy a padlószőnyeg felsértette a térdemet, de nem érdekel, mert most sokkal fontosabb, amit érzek.
- Én hiába vagyok szerelmes Denisbe, ő sosem fog szeretni engem, de ti mások vagytok. Mrs. Brightmore azt mondta nekem, hogy a szerelem sok mindent legyőzött már. Ha van esélyetek egymással, akkor miért ne tennétek meg érte mindent?
Én bármit megtennék, ha Denis egyszer eljönne hozzám, ha látnám azt, amit Ariana látott Ricsiben akkor este. Én csak emlékekből építkezhetek, a saját elmém rabjaként igyekszem minél tovább életben tartani egy lángot, ami valójában sosem égett, hiszen az oxigén sosem vett részt a folyamatban.
- Cseréljünk, Ariana. Én férjhez megyek márciusban.
~ Ostoba vagy. ~
- Ari, nekem nincs mire várnom, engem nem vár itt már semmi. Ha eltolódik minden, akkor neked csak májusban kéne férjhez menned, és talán Helenát is meg tudjuk menteni valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746303#post746303][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 21:41[/b][/url]

- Ugyan már, te is tudod, hogy igazam van.
Lázas? Nem baj, csak annál jobban pörög az agyam. Ha egyszer beindul a gondolkodásom, akkor ezerrel pörgök, és gyakran felmegy a pulzusom, egy kis láz, még belefér. Az ágy felé haladva nézem, ahogy Denis beljebb csúszik, a fal mellé, innen tudom, hogy még mindig nem más, mint látomás. Nem akarom eltüntetni, nem is tudnám, a sok gyógyszer miatt még órákon át velem lesz. Engedelmesen fekszem le, és nevetve húzom magamhoz Arianat. Átölelve őt, puszikat nyomok a feje tetejére.
- Mi Payne-ek mindent megoldunk. Majd akkor lesz gáz babám, ha már nem az lesz a vezetéknevünk. Remélem kapok valami őrült testvérektől született és kacifántos nevű bárót.
Lejjebb csúszva a homlokomat Ariana homlokának nyomom, jól esik a hűvösebb bőrfelület érintése.
- Arra gondoltam, hogy írok Denisnek egy levelet, de akárhányszor nekiültem, hogy leírjam neki, mit érzek, rájöttem, hogy nem akarok azon elmélkedni, hogy széttépte-e, elégette-e vagy mit csinált vele. Megírtam a levelet, és én téptem szét, és én égettem el.
Halványan elmosolyodok, ahogy eszembe jut valami.
- Tizenhárom órája ismertem Denist, amikor megvolt az első nagy pillanatunk. Mennyire vicces már, még arra is emlékszem, hogy a hatodik lépcsőfokon ültünk.
Elnevetem magam, a szám elé kell tennem a kezem, hogy ne keltsek fel senkit.
- Nem tudom, hogy mióta vagyok szerelmes belé. Neked mikor kezdődött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746328#post746328][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 22:53[/b][/url]

Ariana

- Gondolom, nincs más választásunk.
Eleve egy elrendezett házasságról beszélgetünk, miért is volna bármibe is beleszólásunk. Ez csak úgy meg fog történni. Kapunk egy új nevet, új életet, új személyazonosságot, régi érzésekkel.
- Elég komoly érzelmeim vannak Denis iránt. Mármint, meg is ölhetett volna, akkor is megbocsátottam volna neki, de eleve nem is haragszom rá. Szeretem őt. Te vagy az első ember, aki előtt kimondtam.
Eddig mindig csak már mondta ezt nekem, mások mondták, hogy szerelmes vagyok belé, és én rendre némán tűrtem a közlendőjüket. Mit vártak? Mit mondhattam volna? Hogy igen, az vagyok, remek? Nézzetek hülyének? Gondoljátok, hogy megőrültem.
- A karácsonynak amúgy is megvan a mágikus hatalma.
Ujjaimmal végigsimítok a láncon, amit én is karácsonyra kaptam. Pár nappal az eset előtt, a világ legboldogabb embere voltam. A nyaklánc és a rózsa, melynek azóta még néhány szirma elfeketedett és lehullott, csodás ajándékok voltak, a bál pedig egyszerűen tökéletes.
- Remélem, hogy nekem sosem születik lányom.
Jegyzem meg csendesen. Régebben, amikor gyerekek voltunk, mindig azt játszottam, hogy elfoglalt üzletasszony vagyok, és van két lányom. Még nevük is volt: Elisabeth és Isabelle. Most csak azt remélem, hogy sosem születnek meg, sosem jutnak az én sorsomra.
- Nem haragudhat rád örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746364#post746364][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 23:46[/b][/url]

- Mire gondolsz?
Nem értem a kérdését. Mit fogok csinálni? Mivel? Bejelentem apánknak, hogy én akarok először férjhez menni, megteszem, és ki tudja, hova költözöm. Elszakadok a testvéreimtől, elszakadok a Brightmore-októl. Az utolsó szirom is elfeketedik majd az éjjeli szekrényemen álló búra alatt, és a rózsa örökre elveszti a funkcióját. Pedig nem is olyan rég még gyönyörűen ragyogott.
- Eddig nekünk is boldog életünk volt. Eddig bárkihez hozzámehettünk volna.
Világítok rá a szomorú igazságra. Amíg nem kezdtek el kiderülni a testvéreink, addig bárkit választhattunk volna. Travis is, Will is olyan lányt vett el, akibe szerelmes volt, Jeannie pedig mindig ilyen volt, ő maga kérte az elrendezett házasságot. Mint gyerekkorunkban, fizettek azért, hogy játsszunk vele. Mi megtettük volna pénz nélkül is, de annyira nem voltunk mazochisták.
- Elszökhetnénk go-go táncosnak.
Felelem vigyorogva, amire még a behallucinált Denisem is elneveti magát. Szép kör lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746378#post746378][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.13. 00:09[/b][/url]

Ariana

- Hhmmpph.
A hátamra fordulva kezdem el a plafont fixírozni, mert őszinte leszek, nem tudom a választ, csak hallgatom azt, ami Ariana mond.
- Szívesen élnék szegényen a szerelmemmel, mint gazdagon egy ismeretlennel. Will ezt is megpróbálta, elment apához, hogy tagadjon ki minket inkább. Azt mondta, ő eltartana minket, amíg szükséges. A vacsora után ment el.
Tudom, hogy köztük is feszült a viszony, köztünk is. Az egész családban olyan feszültség van, amit talán még sosem tapasztaltunk. Sosem éreztük ezt.
- Nem mintha az esetemben számítana, tekintve, hogy Denis gyűlöl engem.
Ez olyan dolog, amit nem lehet helyrehozni. Denis gyűlölni fog örökre, én meg talán szerelmes maradok, ugyanennyi időre.
- Az elmúlt hónapokat jól abszolváltam, Ari, szerintem nem számít a többi sem már. A nappalok jönnek, mennek, s éjszakákká válnak.
Az elmúlt hetekben ez történt legalábbis, és nem hiszem, hogy ez nagyon megváltozna, csak mert férjhez megyek.
- Valami megoldás csak van, én teremtek nektek időt, de nem tudok túl sokat. És ne azzal foglalkozzatok, hogy velem mi van, hanem, hogy veletek. Legalább hatvanhat százalékban győznünk kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=747476#post747476][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.25. 21:39[/b][/url]

A külvilágot nem nagyon érzékelem, de most nem olyan az álom, mint eddig. Nem a sötét szobában vagyok, nem egy árny szitkozódik Denis hangján. Világos van, talán tavasz, virágok, friss fű. Az illata körbeleng, békét érzek, nyugalmat. Kedvesen pillantok rá, ő azonban pimaszul felel.
- Kapd be, Brightmore!
Szólok rá játékosan, nevetve, és meglököm a vállánál, mielőtt visszafordulnék a nap felé. Így legyen az ember kedves vele.


Az igazság az, hogy a szavakat valóban kimondom, de inkább motyogva, nevetés helyett az orromat ráncolom. Érzem az illatát, másabb, mint mikor az ember elképzeli. Ez most más. Ki akarom nyitni a szemem, de annyira szeretem azt a világot, ahol most vagyok, hogy nem akarom elengedni. Továbbra is a réten maradok, és virágokból koszorút fonok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748741#post748741][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 17:47[/b][/url]

Semmi értelme nincs annak, hogy itt legyek. Felülvizsgálat, amiből az lett, hogy a bátyám lelépett, és itt hagyott engem Levivel. Szerencsétlen fiú. A kanapén ülve rá sandítok, majd vissza a könyvespolcra, majd megint rá.
- Tök szerencsés vagy, hogy eltűnt minden pattanásod.
Tényleg szép lett. Amikor megismerkedtünk, még nagyon kölyök feje volt, és nagyon sok pattanása. Persze nekem is, csak olyan hat réteg alapozó fedte, hol sikeresen, hol igen sikertelenül. Gyerek voltam, és tetszeni akartam neki. Mert ő volt a legszebb fiú, akit valaha láttam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748743#post748743][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 17:59[/b][/url]

- Én sosem hisztizek előtte. Vagy alatta. Vagy utána. Tudod, hogy ráncosodik tőle a bőröd? Vásárolni szoktam.
Vagyis, eddig azt csináltam, most leginkább már csak létezem. Majd talán, az esküvőm után. Sőt biztos, akkor már csak vásárolni fogok.
- Nos, nekem bejönnek a szőrös férfiak.
Kacsintok egyet felé játékosan. Hiányzott már, hogy ezt csináljam.
- Fáj még? Az átváltozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748746#post748746][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 18:18[/b][/url]

Kuncogni kezdek, amikor elhúzza ujjait a szemei alatt. Magamban hallom is, ahogy felvonyít a tükörképét látva. A kuncogás nevetéssé fokozódik, és alig tudom abbahagyni.
- Jaaaaaj, hallod, te nagyon hülye vagy! Szeretlek!
Nem csak szeretem, imádom. Annyira jó, hogy ilyen jóban vagyunk, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól viseli a dolgot. A húga és én be nem vallanánk, de azért barátok vagyunk. Csak nem mások előtt és nem hangosan.
- Rabolj! S fogadom, óóóó Levi óóó, hogy hű szeretőddé válok!
Ujjaimat egymásba fonva nézek rá, de aztán csak megrázom a fejem. Nem túl nagyon, nem lenne romantikázós idehányni.
- Szívás az életünk, de legalább tudunk nevetni. Na és, téged meggyűrűznek valamikor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748752#post748752][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 18:37[/b][/url]

- Mindenképpen szeretnék egy szeretőt.
Bólogatok nagy szakértőként. Viszont komolyan, tényleg szeretnék egy korombelit, akinek legalább a testébe szerelmes lehetek. Minden másra ott van Denis. Vagyis az a hallucináció, amit a fájdalomcsillapítók okoznak.
- Talán addigra én is víg özvegy legyek. Csak képzelj el minket, ahogy suhanunk a nagyvárosok utcáin, menőn.
Felkelve odasétálok Levihez, megsimogatom a göndör tincseit, és kérdőn nézek rá, hogy hozzábújhatok-e. Nem az első eset lenne, hogy egy székben az ölébe pottyanok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748757#post748757][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 18:59[/b][/url]

- Fiúkák. Chö.
Forgatom meg a szemem, a gondolatra, hogy egy csapat selyemfiú vonaglik a környezetemben. Nem, nem. Hihetetlen tudom, de tényleg nem.
- Apád biztos örülne neki.
Főleg azok után, hogy kvázi bűntárssá neveztem ki egy ordítóan nagy hazugságban. Viszont Levi enged, és én bújok, dorombolok. Emberi érintés. Levi érintése.
- Hiányoztál Levi.
Az utóbbi időben külön kellett léteznünk, és nem is akartam kijönni, de ha ilyen jó dolgok várnak, talán megérné.
- Lexával minden rendben? Sok időt tölt a nővéremmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748766#post748766][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 19:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748772#post748772][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748776#post748776][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 20:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748779#post748779][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 21:20[/b][/url]

- Nekem azt tanították, hogy ne kezdj olyannal, akitől elkaphatsz valamit.
Ne, ez, ez volt az igazán gonosz megjegyzés. Kicsit forgatom az ujjamon a műanyagot.
- Kár, hogy nem beléd lettem szerelmes, Levi. Mi jó pár lettünk volna.
Csak túl fiatalon találkoztunk, és Brightmore túlságosan belement az agyamba. Pedig már nem is beszélünk. Két hónapja, hogy megtörtént az eset.
- Még nem tudlak apaként elképzelni, viszont, ha találok egy szomszédlányt, feltétlenül értesítelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748784#post748784][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 21:37[/b][/url]

- Nem félek tőled. Szerintem te vérfarkasként meglátnál engem, a tűsarkammal a sárban és inkább elszaladnál, mielőtt halálba röhögöd magad.
Jó, azért nyilván több eszem van, minthogy tűsarkúban menjek az erdőbe. Mindegyiket imádom, és szeretem, és félek, hogy a sár kikezdené őket. Amikor eltol magától félek, hogy megint kioktatnak. Nem ő, de Will általában azt teszi, leszúr, mert mást nem tud tenni, csak csalódni bennem. Levi viszont kedves, és imádom azt a barátságosságot, ami a szeméből árad.
- Köszönöm Levi.
Biccentek egyet határozottan, és lehunyom a szemem, ahogy homlokon csókol. Mintha áldást kapnék ahhoz, hogy elviseljem azt, ami rám vár.
- Mikor is leszel doktor? Lehet írok egy kérvényt, hogy gyorsítsák meg a folyamatot, mert megérdemled.
Visszabújva hozzá lehunyom a szemem, és szusszanok egyet.
- Szerintem kezdek megint lázas lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748793#post748793][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 22:09[/b][/url]

- Segítség! Egy igazi BJH vagyok! Áááá!
Sikítok, de közben nevetek is. Tudom, hogy veszélyes, de neki is szüksége van a pozitív megerősítésre, arra, hogy érezze, nem kevesebb, mint azok, akiket nem haraptak meg. Sőt! Levi nagyon is erős és teljes.
- Átgondolhatom? Még szoknom kell ezt a kinti lét dolgot. Idén ez a második alkalom, hogy elhagyom a házat.
Itt most jó, mert vele vagyok, de minden egyes nap kijönni onnan. Nem tudom. Még nem érzem erősnek magam hozzá.
- Meg fognak szólni, Levit. Nagyon bénán futok.
És ez tény. Valóban nagyon béna a fuótechnikám.
- Kérlek. Aludni szeretnék egy kicsit.
Csak az elindulás olyan nehéz, jó lenne még egy kicsit érezni a teste melegét.
- Írhatnád belőlem is. Egy kész vicc vagyok, klinikai eset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748801#post748801][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.04. 22:29[/b][/url]

- Helyes. Mindig is szerettem volna egy kutyust.
Csipkedem meg nevetve a pofazacskóját, mint a nagymamák szokták.
- De akár itt is maradhatok, mármint, aludhatok itt, amíg nem jön értem Will.
A bolondra elnevetem magam, de azért határozottan bólintok.
- Levi? Mit okoz az, amit szívsz? Vannak hallucinációid tőle?
Áh igen, a fű, akartam is már kérdezni. Nem szedhetek mindig fájdalomcsillapítót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749281#post749281][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.09. 17:08[/b][/url]

Nem szeretem azt, amikor egyedül vagyok itthon, és jön valaki. Próbálok úgy csinálni, mintha nem léteznék, mintha nem éppen a konyhában készítenék magamnak egy nagyobb tál fahéjas müzlit, azonban Mia tesz róla, hogy tudják, itthon vagyunk.
- Áruló vagy.
Közlöm vele teljesen nyugodtan, miközben az ajtó felé lépek. A kukucskálón kilesve összehúzom a szemöldökeimet, de azért kinyitom.
- Helló. Segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749287#post749287][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.09. 17:30[/b][/url]

- Óóó!
Látszik az arcomon a megvilágosodás, hogy miért is áll a bátyám küszöbén.
- Igen, jó helyre hoztad, gyere csak be.
Szélesebbre tárom az ajtót, hogy be tudjon jönni. Mia már nem ugat, és onnantól, hogy én engedtem be, nem is akarja megvédeni a házat. Helyette a nappali szőnyegén fekve élvezi a kandallóból áradó meleget.
- Enni? Inni?
Többnyire Eszti hozza a leckémet, így érdekes, hogy most egy tippjeim szerint levitás vagy navinés srác, de nem ellenkezem, amíg nem nekem kell bemennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749289#post749289][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.09. 17:41[/b][/url]

- Vizet? Persze!
Leveszek egy tiszta poharat, azért a mozgásom nem a leggyorsabb, nem vagyok az a kapkodó idegbeteg fajta, mert a hirtelen mozdulatoktól hányingerem lesz.
- De van egy csomó minden más is. Szörpök, üdítők, mondjuk főleg rostos cuccok, de nem rosszak, sőt.
Will nagyon odafigyel az ilyesmire, viszont ha ezek után is vizet szeretne, akkor azt adom neki. A magam részéről a kajszilevet választom.
- Hogyhogy te hoztad a házim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749293#post749293][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.09. 18:11[/b][/url]

- Rendben.
Kitöltöm a vizet neki és oda is adom. Vannak a bátyámnak ezek a szűrős kancsói, szóval megy ám itt az egészséges életmód. Én meg a kis baracklevemmel telepedek mellé.
- Jól van, fő a változatosság. Izgulsz a vizsgák miatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749296#post749296][b]Catherine Hope Payne - 2019.02.09. 18:34[/b][/url]

- Egy kicsit jobban, mint te, azt hiszem.
Nem mintha most már olyan sokat számítana. A továbbtanulási terveimnek vége, apám eldöntötte helyettem, hogy merre tovább.
- Kellemetlen, hogy pont a záróvizsgám előtt kerültem parkolópályára, de a bátyám szerint innen szép nyerni. Szóval reménykedek, hogy azért tudom hozni a szintet.