Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Kirill  ❤

Egész nap örömárban úszott, s még az is dobott a napján, hogy mint Zsombor mint Hanna majd a nyakába ugrottak mikor meglátták visszabaktatni, hogy kicsit vigasztalja a többieket visszafelé szedett néhány virágot amit a szájában vitt és szétosztogatta.
A nap további része nyugisan töltődött, a nappaliban a nagy zaba után pihentek, ő Kirill öléből  bámulta a tvt, mivel nem volt az a tipikus  mese annyira nem érdekelte,  lassan már a szemhéja is csukódott le, mikor  meghallotta a férfi kijelentését. Először marhára féltékeny lett, aztán rájött, hogy ma ők találkoztak. Hirtelen felkapta a  fejét, bal mancsa megcsúszott és hatalmas puffanással  landolt a földön,  pofával  előre.

Kirill  ❤

A kutya aggodalommal tekint fel. Hogyhogy nem fogja látni? De hát miért ne látná? A herceg megment egy toronyba zárt hercegnőt, Kirill az ő hercege, ő meg a...a nappal egyik éjjel másik alakot öltő hercegnő. Ez még mesének is remek.
Valószínű  nem mászna vissza, ha a férfi nem segítené fel, sőt talán fél óráig feküdne ott és agyalna  a kijelentésen. Nagyon izgul és retteg is attól, hogy egyszer csak nem Kleo lesz hanem Luca, mert elveszíti a kontrollt.
A férfi kijelentette az alvásidőt. Ma nála akart aludni. Feltett szándéka volt.

Kirill  ❤

Elbúcsúzott a gyerekektől, aztán Severinnel visszavonultak a saját birodalmukba.
- Oké Severin, ma egyedül maradsz oké? Szóval nyugodtan deanimálhatsz, nem fog senki sem látni - kacsint majd már nyitja az ajtót mikor megtorpan és realizálja, hogy nem kéne emberi formában odadugnia a képét. Bár ha azt mondaná, hogy álom...nem, nem lehet. Gyorsan corgivá változik és úgy battyog be a férfi szobájába, majd megáll a sötétben. Vajon alszik már?

Kirill  ❤

Nagyobb harcra számított, ledöbben, de aztán már rohan is hogy  segítséggel feljusson az ágyra és közben annyira izgul, hogy ha ember lenne elbőgné magát, így viszont arra kell koncentrálnia, hogy Kirill ne arra legyen figyelmes, hogy három pillanat múlva egy lánnyal alszik kutya helyett. Aztán meglátja a férfi meztelen hasát, múltkor itt bukott be és most sincs messze attól, hogy elveszítse az kontrollt.

Kirill  ❤

Felemelik és Kirill magához öleli és megpuszilja. Innen már csak le kéne hunyni a szemét és boldog álomba merülnie, de túlságosan bezsongott s már érzi azt a furcsa bizsergést, ami átváltozás előtt van, már csak pillanatok kérdése és...Rémülten bújik ki Kirill karjaiból és veti magát a földre hangos  csörömpöléssel, még a lámpát is sikerült elrontania, de nem érdekli, ő már benn van az ágy alatt és számol vissza 3...2...1...

Kirill  ❤

Ne, ne, ne, ne, rettegett, hogy ha Kirill rájön a titkára majd kirúgja, és oda mindennek, ő  meg annyira buta volt és ostoba, túl sokat akart, mohó volt és ez lett a veszte. Rögtön a fejét belefúrta a padlóba és hagyta, hogy haja eltakarja,bár mindegy volt, Corginak már nem ment volna el.
- Csak álmodsz... - nyöszörgi  

Kirill  ❤

Elerednek a könnyei, retteg attól, hogy Kirill majd kiteszi a szűrét.
- Kérlek hidd el, hogy álom vagyok - nyögi de hiába, a férfi nem hülye, tehát kimászik és leül törökülésbe a padlón, a kérdésre pedig csak megszeppenten bólint.
- Most kirúgsz a házból igaz,mert már nem vagyok kutya? - kérdi, könnyei potyognak. A kutyákat mindig mindenki befogadja, a kóborokat és hajléktalanokat...azokat senki.

Kirill  ❤

Elfogadja a kezet és felül az ágyra, huha, először ül az ágyon. Azt hitte ez valami gigászi élmény lesz, de most alig jut eszébe.
- Tényleg nem? - pislog a férfire nagy szemekkel - pedig az emberek mindig csak az állatokat fogadják be, ezért csináltam ezt,  mióta elszöktem otthonról így élek, ha valahol lebukok megyek másik helyre, de titeket nem akarlak elhagyni.

Kirill  ❤

- Le - bólintott - kényszerházasság lett volna ha maradok. De én hiszek a tündérmesékben  és a szerelemben - ekkor a férfire nem, nem mondja ki, de úgy ézi, hogy érte háromszor is elszökött volna.
- Tényleg? - felcsillan a szeme, mégsem lesz hontalan, örömében majdnem megint elbőgi magát. - De Severin tudja, csak  nem akar előttem átváltozni...

Kirill  ❤

-  No akkor majd meglepődsz - jegyzi  meg de a lágy érintéskor már nem  is tud gondolni az előbbire. Megint elvörösödik, és egy pillanatra lehunyja szemét.
- Luca. Bornemissza Luca -ki is nyújtja kezét, ahogy tanították.

Kirill  ❤

Tudja a nevét, de nem érdekli, mosolyog mikor megtudja a nevet, végre neki mutatkozott be és nem egy kutyának. Már a kézcsóktól megszeppent és elvörösödött, a csókra azonban már  óriási rózsák nyílnak arcám. Mennyiszer látta ezt a mozgó könyvekben, a csók jelenet, amikor a herceg megkapja a  megmentett hercegkisasszonyt és aztán boldogan élnek amíg meg nem hallnak. Ez  az ő meséje, végre a meséje!
- Elvetted az első csókom - súgta - én hercegem - ért ajka fülig.

Kirill  ❤

- Kíváncsi leszek Zsombor mit fog szólni. Kutyaként is kétszer fogadott el... - gondolkodik el hangosan, aztán bólint és feláll. - Persze, aludni. Bizonyára így, hogy nem vagyok kutya már nem szól ide az invitálás  igaz?

Kirill  ❤

- Milyen igaz -elfogadja a kezeket és bemászik az ágyba. Nem hiszi, hogy aludni fog, valószínű csak fülig érő vigyorral gondolkozik majd azon, hogy tényleg álmodik vagy ez  már a valóság-e.
- Akkor...izé, szép álmokat - pillant rá zavartan.

Egyelőre a kölykök mit sem sejtenek arról, hogy Kleo néha Luca és, hogy Luca egyáltalán létezik, leginkább Zsombor miatt.
A hétköznapok általában nem túl meghittek, Kirill sokat dolgozik, ám ma valahogy mégis sikerült a férfinek korábban hazajönnie megebédelnie és utána míg a gyerekek nem jönnek meg Luca emberi formában van. Tv-t néztek, de Kirill elaludt nagyjából egy órája, Luca azóta figyeli a férfit és még mindig gondolkodik azon, hogy biztos nem álmodja-e a dolgot.

A mocorgásra, nyöszörgésre meglepődik és megrémül, hogy netalántán az miatta történik ami történik, de amint meghallja a motyogást a gondolatai kíváncsibb vizekre eveznek, s hogy jobban hallja a férfit közelebb hajol, majdhogynem orra a Kirilléhez ér, de még így sem hallja rendesen amit mond.
- Milyen fagylalt? - motyogja vissza.

Kirill

Kicsit meglepi, hogy a férfi magához húzza, mert hirtelen történik, de a csókhoz nincs ellenvetése. Még szokatlan neki, de egyáltalán nem negatív. Eddig sohasem csókolózott, maximum néha a földet csókolta meg, amikor orra bukott, de emberrel még soha, mostanában pedig napjában többször is. Egyszer reggel, egyszer este, a többi meg elszórva.
- Én is - csillan fel szeme ahogy megszólal benne a gyermeteg énje. - Van? Vettél? Vaan? - kérdezi egymás után többször is ismételgetve önmagát.
- De álmosnak tűntél - jelenti ki nagy szemekkel, ártatlanul.

Kirill

- Jaj biztos nagyon édesek lehetnek, a kislányok a kis loknis hajukkal, meg a kisfiúk a csibész vigyorukkal. Egyszer bemehetnék megtanítani őket a csúzli használatára - vigyorodik el a gondolatra. Persze nem érzi át igazán a férfi baját, mert nincs itt, így a panaszos megszólalásból egészen mást vett le.
- Mindjárt hozom! - feláll és kirohan, nem cicózik, az egész dobozt kihozza két kanállal és törökülésbe helyezkedve az ölébe teszi.
- Nem tudom melyik a kedvenced, szóval idehoztam az egész dobozt - mosolyodik el.

Kirill

- Én a citromosat szeretem. Vagy hát nem is tudom. Leginkább csak olyat kaptam. - gondolkodik el. Az anyja ilyen téren elég szigorú volt, elvégre Luca evési szokásai lágyítva és ebrosszak és a foltokat valahogy ki kellett küszöbölni.
- Eper? - kedve lenne megnyalni magát, hogy kiderítse vajon a férfinak igaza van, vagy sem, de végül nem teszi, helyette inkább ő is eszik egy kanállal, aztán haloványan elkuncogja magát.
- Most te bámulsz engem! - csillan szeme cinkosul.

Kirill

- Alig várom - sóhajt fel boldogan, tetszik neki, hogy a férfi a jövőre is tervez, mert ez azt jelenti, hogy nem kell itt hagynia a családot.
- Megkóstolni? Miért nem teszed - közelebb hajol, hogy most ő adja a csókot, de mielőtt megtehetné a bejárati ajtó kinyílik, hangját rögtön érzékeli Luca és amilyen gyorsan csak lehet kutyává eszkábálódik vissza. Úgy tűnik rövidebb volt ez a közös pihenés, mint amennyire tervezték.

Csavargó

Elhatározta, hogy megvárja Kirillt, bár jóval korábbra várta. Már éjfélkor sokallta távollétét, s hiába nézett a kanapén valami béna vígjátékot már egészen elbóbiskolt mikor meghallotta Kirill hangját.
A férfi jelenléte olyan hatással volt rá mint kettő brutál erős kávé, s az álmosság nyomtalanul eltűnt szemeiből. Rohanva ment kedvese elébe és mikor meglátta rögvest a karjaiba vetné magát, ám az utolsó pillanatban megdermed.
- Más illatod van... olyan fura, minden jól ment a partyn?

Csavargó

Már kezd megnyugodi, egy keveset, a kevés semmiből sem árt, tehát nem is aggodalmaskodik, pláne miután elmondja  a férfi, ám egy szó, vagyis még annyi se, csak egy fél szó az, ami miatt a hatalmas vigyor arcáról hirtelen leolvad. Hátralép egyet s akkor még a férfi kockái sem tudják lenyűgözni. Persze titkon vágyik rájuk de ahogy elképzeli, hogy előtte Tánya ért hozzájuk...
- Ő is ott volt? - hangja megremeg és egyre nagyobb lépéseket hátrál.

Csavargó

Ha tudta volna biztos a fiú után ment volna. Corgiként, kémkedni, de nem tudta. És ez nagyon bántja. Megremeg ajka s aztán egyik pillanatról a másikra átalakul és elrohan. Nem megy messze, csak bebújik a könyvespolc alá. Duzzog és nincs kedve ahhoz, hogy Kirill megpróbálja kibékíteni, mert a simogatásával és ölelésével rögvest megtudná tenni és akkor Lucus mindent elfelejtene. Pedig ő most nyomatékosan haragudni akar  férfira.

Csavargó

- Nem akarok érintkezni veled mert akkor nem tudnék haragudni rád. Nem mondtad, hogy ott lesz. Miért nem mondtad, hogy ott lesz? - közben deanimál a lányka ám összehúzza magát és jól lelapul. Ő nem szeretne úgy viselkedni mint egy ovis, de azt se akarja, hogy máskor is előforduljon, hogy az akit szeret azzal van akit az akit szeret régen szeretett.

Csavargó

Mikor a férfi levekszik nem tud odanézni.
- Akkor mire szoktál gondolni? - persze ez nonszensz kérdés, mert Luca szinte mindenre gondol egy nap a reggelitől kezdve a postás megzargatásán át Kirill karjáig, mégis tudni akarta, hogy vajon a férfi fejében mi járt.
- És én nem vagyok jó válasz, mert az úgy túl könnyű lenne - teszi gyors hozzá, kinyújtva ujját figyelmeztetően.

Csavargó

Megmakacsolva magát ajkába harap válasz helyett, ám amikor a férfi felkel és elmegy rögvest megszeppen. Megpróbál kikúszni a könyvespolc alól bár ember képébe szinte lehetetlen, épphogy az orra hegye kifér.
- Hova mész? - kérdi, hangocskája vékony, s a könyvespolc alól nem látszik más csak egy csillogó szempár, egy emberi orr meg egy csomó kinyúló vörös hajtincs.

Csavargó

- Én nem is...én... - mocorog közben kifelé, de csak nem jutott előre, aztán kutyaképébe alakult, de úgy sem jutott többre, hatalmas feje valahogy mancsai alá keveredett s hiába iparkodott szabadulni semmi.
- Kirill? - hangja most még az előbbinél is vékonyabb. Már nem próbál menekülni, hiába lenne amúgy is mindegy. - Azt hiszem, hát tudod...beragadtam

Csavargó

- De Tánya olyan szép és kedveees...- motyogja, ám mikor végre alkalma nyílik kimászni a polc alól megteszi, hamar felpattan és bő három lépésnyire húzódik a szekrénytől, ruháját porolgatva, ami szépen fel is szakadt egy darabon.
- Köszönöm - mondja halkan. Néha neki is jó lenne egy pálca. De úgyse tudna vele bánni, így mindegy is.

Csavargó

- Meggondoltam magam, akkor inkább egy csúnya béka! Én sokkal de ezerszer jobb vagyok, az ágyban találkozunk -azzal ad a fiúnak egy csókot és elugrál a hálóba. Valahogy ebben a nagy beszorúlósdiba odalett a dühe. Hamar be is megy a hálószobába és mivel az ő ruhája elszakadt ezért a szekrényben keres Kirill pólói közül egyet majd elégedetten bebújik az ágyba és izgatottan várja, hogy a férfi végre megjelenjen az ajtóban.

Csavargó

- Eljössz velem vásárolni? De az nem veszélyes, még a végén meglátnak - már rég nem császkált csak úgy ember alakban az utcán, mert félt, hogy apja madárkái meglátják és leleplezik kilétét. Persze néha előfordult, de nagyon ritkán kihalt helyeken. Ám egy ruhaüzlet...
- Megpróbálok nem féltékenykedni - ennél többet nem tud ígérni. -Ez elég?

Kirill  

Ma nem jön álom a szemére, mert éhes. Enni akar, valamit. Akármi. Bármit aminek palacsinta illata van és palacsinta alakja és palacsinta íze.
- Kirill alszol? - a férfi fölé mászik és simogatja meg szelíden borostás arcát, hogy ha alszik is előbb vagy utóbb de inkább előbb felkeljen.