Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Lucám

Egy-két hete bővült a család Kleoval, a corgival. Most már kétgyerekes-kétkutyás apuka lett Kirill és nem fél ezzel elbüszkélkedni. Csakhogy a kisebbik eb szeret önfejűsködni.
Nem tudja, hogy történt, de miközben ők a gyerekekkel a kertben vadászták a húsvéti tojásokat és ajándékokat, Kleo meglépett otthonról. Nagy ijedtség és keresés. Ez a helyzet most. Zsombi Severinnel jár utána, Kirill pedig Hannával. Kettejük közül a kislány jobban kétségbe van esve. A kutya nevét kiabálják és nézegetik mindenhol, meg az embereket is megállítják, hogy nem látták-e.

Lucusom

Akartak egy kutyát Severin mellé és valahogy úgy alakult, hogy azóta sem jelentkezett Kleo gazdája, szóval a család tagja lett. A gyerekek és Kirill is szereti őt. Nem lenne jó megint elveszíteni.
Hunyná le a szemét és próbálna elaludni amikor alig néhány pillanat alatt a kutya fészkelődni kezd és olyan csörömpöléssel ugrik le, hogy attól Kirill majdnem szívinfarktust kap.
Nagyokat pislogva pattan fel az ágyról és kapcsolja fel a nagy lámpát, majd néz be az ágy alá, ahol az álmaiban sem képzelt látvány fogadja. A ma látott vörös haj mellett könnyedén felismeri az arcot is. Egyelőre nem jut szóhoz, csak nagyokat pislog.

Kirill  ❤

Ne, ne, ne, ne, rettegett, hogy ha Kirill rájön a titkára majd kirúgja, és oda mindennek, ő  meg annyira buta volt és ostoba, túl sokat akart, mohó volt és ez lett a veszte. Rögtön a fejét belefúrta a padlóba és hagyta, hogy haja eltakarja,bár mindegy volt, Corginak már nem ment volna el.
- Csak álmodsz... - nyöszörgi  

Lucusom

- Így már tudom, honnan ismersz - nyögi ki mit sem törődve azzal, hogy a lány próbálja álomnak tettetni magát. Csakhogy a férfi benyúl hozzá és kisimítja arcából a hajat.
- Basszus Alíz! Csak...mássz ki és magyarázd meg. Animágus vagy? - kérdezi zavarodottan, majd feláll. A hajába túr, enyhén sokkos állapotban van.

Kirill  ❤

Elerednek a könnyei, retteg attól, hogy Kirill majd kiteszi a szűrét.
- Kérlek hidd el, hogy álom vagyok - nyögi de hiába, a férfi nem hülye, tehát kimászik és leül törökülésbe a padlón, a kérdésre pedig csak megszeppenten bólint.
- Most kirúgsz a házból igaz,mert már nem vagyok kutya? - kérdi, könnyei potyognak. A kutyákat mindig mindenki befogadja, a kóborokat és hajléktalanokat...azokat senki.

Lucusom

Belezavarodott a helyzetbe teljesen és leforog előtte az elmúlt néhány hét, melyben Kleo már velük volt. Elvörösödik amikor eszébe jut, hogy saját maga előtt nevezte a szerelmének.
A nő kérdésére elmosolyodik és a kezét nyújtja neki, hogy ne a padlón, hanem az ágyon üljön mellette.
- Miért nem mondtad el amikor találkoztunk? - hülye kérdés, melyre inkább legyint is saját magának. - Nem foglak kirúgni...

Kirill  ❤

Elfogadja a kezet és felül az ágyra, huha, először ül az ágyon. Azt hitte ez valami gigászi élmény lesz, de most alig jut eszébe.
- Tényleg nem? - pislog a férfire nagy szemekkel - pedig az emberek mindig csak az állatokat fogadják be, ezért csináltam ezt,  mióta elszöktem otthonról így élek, ha valahol lebukok megyek másik helyre, de titeket nem akarlak elhagyni.

Lucusom

- Leléptél otthonról? Szeretsz minket? - még mindig a meglepetés hatása alatt van, ezért csak pislog mielőtt bármit is tenne. Majd végül elmosolyodik és felsóhajt. A nő arcát figyeli, alaposan szemügyre veszi a vonásait. Nem tud rá haragudni egyáltalán, megint csak ugyanazt érzi, amit az első találkozásuk során érzett.
- Nem tudom, hogyan fogom megmagyarázni a gyerekeknek, hogy a kutyánk egy ember, de...nem foglak elengedni.

Kirill  ❤

- Le - bólintott - kényszerházasság lett volna ha maradok. De én hiszek a tündérmesékben  és a szerelemben - ekkor a férfire nem, nem mondja ki, de úgy ézi, hogy érte háromszor is elszökött volna.
- Tényleg? - felcsillan a szeme, mégsem lesz hontalan, örömében majdnem megint elbőgi magát. - De Severin tudja, csak  nem akar előttem átváltozni...

Lucusom

Hangosan nevet fel. Luca valószínűleg paranoiás, hogyha Severinre azt hiszi, hogy hozzá hasonlóan animágus.
- Itt egyedül te vagy az, aki át tud alakulni - szelíd mosollyal az arcán simít végig a nő arcán. Még szerencse, hogy nem ment bele egy kényszerházasságba.
- Elmondod, hogy hívnak? Gondolom nem nevezhetlek mindig Alíznak.

Kirill  ❤

-  No akkor majd meglepődsz - jegyzi  meg de a lágy érintéskor már nem  is tud gondolni az előbbire. Megint elvörösödik, és egy pillanatra lehunyja szemét.
- Luca. Bornemissza Luca -ki is nyújtja kezét, ahogy tanították.

Lucusom

Nem szól semmit már, csak vigyorog a nőn. Arra azonban kíváncsi ha már így alakult, hogy kivel van dolga.
- Ramholcz Kirill - fogja meg a kezét, de ahelyett, hogy jól megrázná, vagy szorítaná, csókot nyom a kézfejére és ezt követően közelebb hajolva hozzá ajkaira is. Jobbja az arcára simul, lesimít a nyakára és valamivel közelebb húzza magához.

Kirill  ❤

Tudja a nevét, de nem érdekli, mosolyog mikor megtudja a nevet, végre neki mutatkozott be és nem egy kutyának. Már a kézcsóktól megszeppent és elvörösödött, a csókra azonban már  óriási rózsák nyílnak arcám. Mennyiszer látta ezt a mozgó könyvekben, a csók jelenet, amikor a herceg megkapja a  megmentett hercegkisasszonyt és aztán boldogan élnek amíg meg nem hallnak. Ez  az ő meséje, végre a meséje!
- Elvetted az első csókom - súgta - én hercegem - ért ajka fülig.

Hercegnőm

Tud a gyerekeiről. A munkájáról. Ismeri őt és a kis családját. Valójában már a család tagja. Minek húzná az időt? Érzi amit kimondott neki még kutyaalakban, és hiába váratlan, meg elhamarkodott, mindennél jobban vágyik arra a csókra.
- Feküdjünk le aludni. Holnap pedig...szeretnélek megismerni - általában felcseréli a dolgok menetét, így neki ez már nem szokatlan. Most jön az estének az a pontja, amikor bár aludni nem fog tudni, órákig ölelheti hercegnőjét.

Kirill  ❤

- Kíváncsi leszek Zsombor mit fog szólni. Kutyaként is kétszer fogadott el... - gondolkodik el hangosan, aztán bólint és feláll. - Persze, aludni. Bizonyára így, hogy nem vagyok kutya már nem szól ide az invitálás  igaz?

Hercegnőm

- Elég nehéz eset, de szeret téged - mosolyodik el a férfi. Sokan bántják és megszólják a fiát azért, amilyen, de ő ettől függetlenül imádja őt és megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy a gyerkőc jobban legyen egy nap.
Az első csókok nem épp ilyenek szoktak lenni, de nem bánja. Számára természetes, hogy ezek után nem fogja kizavarni Lucát Severin mellé.
- Én úgy tudom, a hercegnők a hercegükkel alszanak - fél szemöldökét felvonva fekszik be az ágyba és karját nyújtja a nő felé.

Kirill  ❤

- Milyen igaz -elfogadja a kezeket és bemászik az ágyba. Nem hiszi, hogy aludni fog, valószínű csak fülig érő vigyorral gondolkozik majd azon, hogy tényleg álmodik vagy ez  már a valóság-e.
- Akkor...izé, szép álmokat - pillant rá zavartan.

Hercegnőm

Hogy másnap reggel miként fognak ébredni, arról gőze sincs. Azt azonban tudja, hogy most semmi mást nem akar, csak végre aludni a nőt ölelve.
- Szép álmokat - motyogja a párnába, majd gyengéden átöleli Lucát.