Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Édesem

- Anyjuk, hazaértem - Zsombira Kirill családja vigyáz, szóval hangos kiabálással és trappolással jelzi Lucának, hogy hazaért a buliból. Van már vagy hajnali három is, ő pedig ivott egy keveset. Nem sokat, tényleg, épp csak annyit, amitől nagyon vigyorog.
- Alszol már? Tök korán van - durcás fejet vágva megy beljebb és néz körbe amíg megpillantja a nőt.

Édesem

- Anyjuk, hazaértem - Zsombira Kirill családja vigyáz, szóval hangos kiabálással és trappolással jelzi Lucának, hogy hazaért a buliból. Van már vagy hajnali három is, ő pedig ivott egy keveset. Nem sokat, tényleg, épp csak annyit, amitől nagyon vigyorog.
- Alszol már? Tök korán van - durcás fejet vágva megy beljebb és néz körbe amíg megpillantja a nőt.

Csavargó

Elhatározta, hogy megvárja Kirillt, bár jóval korábbra várta. Már éjfélkor sokallta távollétét, s hiába nézett a kanapén valami béna vígjátékot már egészen elbóbiskolt mikor meghallotta Kirill hangját.
A férfi jelenléte olyan hatással volt rá mint kettő brutál erős kávé, s az álmosság nyomtalanul eltűnt szemeiből. Rohanva ment kedvese elébe és mikor meglátta rögvest a karjaiba vetné magát, ám az utolsó pillanatban megdermed.
- Más illatod van... olyan fura, minden jól ment a partyn?

Édesem

Boldog, amikor Lucát látja. Már tárja is szét a karjait, hogy a felbukkanó hölgyeményt magához ölelje és szétpuszilgassa amikor ő meggondolja magát. Így a férfi a karjait a levegőben saját maga körül kulcsolja össze és néz egy pillanatig értetlenül.
- Ittam egy keveset - leengedi maga mellé a kezeit miközben felvonja a szemöldökét. - Persze. Nagyooon király volt, kár, hogy nem jöttél. Látnod kellett volna Tá... a csajok arcát - tudva, mit tud elérni a külsejével, felhúzza a pólóját, ami alatt azok a kockák feszülnek, amelyeket eddig vizesen mutogatott a medence mellett.

Csavargó

Már kezd megnyugodi, egy keveset, a kevés semmiből sem árt, tehát nem is aggodalmaskodik, pláne miután elmondja  a férfi, ám egy szó, vagyis még annyi se, csak egy fél szó az, ami miatt a hatalmas vigyor arcáról hirtelen leolvad. Hátralép egyet s akkor még a férfi kockái sem tudják lenyűgözni. Persze titkon vágyik rájuk de ahogy elképzeli, hogy előtte Tánya ért hozzájuk...
- Ő is ott volt? - hangja megremeg és egyre nagyobb lépéseket hátrál.

Édesem

Nem akarná ezzel elrontani Luca kedvét, elfelejt gondolkodni amikor majdnem kimondja Tánya nevét. Egy nagy sóhajjal lép csak a nő után.
- Luca, állj meg - kezét nyújtja felé, hogy megpróbálja megállítani. - Ott volt, a nagybátyja bulija, de nem is beszéltem vele - próbálja gyorsan összegezni, mi volt a nővel. Hajnali három, és nincs kedve magyarázkodni.

Csavargó

Ha tudta volna biztos a fiú után ment volna. Corgiként, kémkedni, de nem tudta. És ez nagyon bántja. Megremeg ajka s aztán egyik pillanatról a másikra átalakul és elrohan. Nem megy messze, csak bebújik a könyvespolc alá. Duzzog és nincs kedve ahhoz, hogy Kirill megpróbálja kibékíteni, mert a simogatásával és ölelésével rögvest megtudná tenni és akkor Lucus mindent elfelejtene. Pedig ő most nyomatékosan haragudni akar  férfira.

Édesem

Hiába beszél, a nő átváltozik és elmenekül, hogy Kirill véletlenül se tudjon utána menni. A szemét forgatva sétál utána, majd a szekrény elé guggolva fenékre ül.
- Franc - csettint a nyelvével - gyere ki onnan, ne játszd az ovist. Van elég ovisom, te a barátnőm vagy tudtommal - morogja fáradt hangon. Egyáltalán nincs kedve ehhez a hülyeséghez, de Lucával akar lefeküdni aludni, nem egyedül.

Csavargó

- Nem akarok érintkezni veled mert akkor nem tudnék haragudni rád. Nem mondtad, hogy ott lesz. Miért nem mondtad, hogy ott lesz? - közben deanimál a lányka ám összehúzza magát és jól lelapul. Ő nem szeretne úgy viselkedni mint egy ovis, de azt se akarja, hogy máskor is előforduljon, hogy az akit szeret azzal van akit az akit szeret régen szeretett.

Édesem

Felnevet. Nem bírja nevetés nélkül ezt az abszurdumot. Egy ideig még nem is tud megszólalni, jobbára kiterül a földön, ahonnan a polc alá kukucskál.
- Honnan tudtam volna? Nem szoktam rá gondolni, szóval eszembe sem jutott a lehetőség - próbálja jól kezelni a helyzetet, de ha ezzel sem érti meg Luca, mi a helyzet, akkor nem tudja, még mit mondjon neki.

Csavargó

Mikor a férfi levekszik nem tud odanézni.
- Akkor mire szoktál gondolni? - persze ez nonszensz kérdés, mert Luca szinte mindenre gondol egy nap a reggelitől kezdve a postás megzargatásán át Kirill karjáig, mégis tudni akarta, hogy vajon a férfi fejében mi járt.
- És én nem vagyok jó válasz, mert az úgy túl könnyű lenne - teszi gyors hozzá, kinyújtva ujját figyelmeztetően.

Édesem

- Azt akartam mondani, hogy túl sok minden másra - morogja válaszul. Néha persze gondol Tányára, de az ő helyét már átvette Luca az életében. - Nem lehetne, hogy ezt máskor beszéljük meg és most kimássz onnan, be mellém az ágyba és aludjunk végre? - türelmetlenül fészkelődik ott lent, aztán bármi is a lány válasza, ő felkel és megindul a fürdőszoba irányába.

Csavargó

Megmakacsolva magát ajkába harap válasz helyett, ám amikor a férfi felkel és elmegy rögvest megszeppen. Megpróbál kikúszni a könyvespolc alól bár ember képébe szinte lehetetlen, épphogy az orra hegye kifér.
- Hova mész? - kérdi, hangocskája vékony, s a könyvespolc alól nem látszik más csak egy csillogó szempár, egy emberi orr meg egy csomó kinyúló vörös hajtincs.

Édesem

Eljut lassan az ajtóig amikor meghallja ismét a nő hangját. Hátrafordul, a nevetést pedig elég erősen kell magába fojtania.
- Letusolok, ha megengeded. Mármint ha nem kezdesz el ezért is hisztizni. Mondjuk ajánlom még az éjjeliszekrényt, az alá is pont beférnél - kissé csípősen veti oda. A fáradtság és Kirill kedvessége nem mindig járnak párban.

Csavargó

- Én nem is...én... - mocorog közben kifelé, de csak nem jutott előre, aztán kutyaképébe alakult, de úgy sem jutott többre, hatalmas feje valahogy mancsai alá keveredett s hiába iparkodott szabadulni semmi.
- Kirill? - hangja most még az előbbinél is vékonyabb. Már nem próbál menekülni, hiába lenne amúgy is mindegy. - Azt hiszem, hát tudod...beragadtam

Édesem

Mintha valami komédiába csöppent volna. Nehezen tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen a műsoron, ám inkább utóbbit választja. Nevetve sétál közelebb, egy picit kárörvend.
- Így jár aki hisztizik - böki oda, majd pálcáját segítségül hívva emeli fel a szekrényt annyi időre, hogy Luca kiszabaduljon alóla.

Csavargó

- De Tánya olyan szép és kedveees...- motyogja, ám mikor végre alkalma nyílik kimászni a polc alól megteszi, hamar felpattan és bő három lépésnyire húzódik a szekrénytől, ruháját porolgatva, ami szépen fel is szakadt egy darabon.
- Köszönöm - mondja halkan. Néha neki is jó lenne egy pálca. De úgyse tudna vele bánni, így mindegy is.

- Valóban, szép és kedves - bólint, Lucának ebben igaza van. Szerette a másik nőt. Most pedig az előtte álló, önmagát folyton bajba sodró vörösre tud csak gondolni.
- Szívesen - fél szemöldökét felvonva nézi még egy darabig. - Szóval letusolok. Ha elfogadod, hogy nekem csak te vagy, az ágyban találkozunk.

Csavargó

- Meggondoltam magam, akkor inkább egy csúnya béka! Én sokkal de ezerszer jobb vagyok, az ágyban találkozunk -azzal ad a fiúnak egy csókot és elugrál a hálóba. Valahogy ebben a nagy beszorúlósdiba odalett a dühe. Hamar be is megy a hálószobába és mivel az ő ruhája elszakadt ezért a szekrényben keres Kirill pólói közül egyet majd elégedetten bebújik az ágyba és izgatottan várja, hogy a férfi végre megjelenjen az ajtóban.

- Sokkal - meg sokkal lököttebb, de ezt nem teszi hozzá. Örül amiért megbékélt és még csókot is kap, tehát megérte az a kis idő amíg megértette az asszonykájával a helyzetet.
Míg a lány a szobába megy, Kirill a fürdőben tudja le a tisztálkodást, melyet követően lenge viseletben bújik be az ágyba.
- Figyelj szivi, veszek neked egy csomó ruhát ha nem féltékenykedsz többet. Na?

Csavargó

- Eljössz velem vásárolni? De az nem veszélyes, még a végén meglátnak - már rég nem császkált csak úgy ember alakban az utcán, mert félt, hogy apja madárkái meglátják és leleplezik kilétét. Persze néha előfordult, de nagyon ritkán kihalt helyeken. Ám egy ruhaüzlet...
- Megpróbálok nem féltékenykedni - ennél többet nem tud ígérni. -Ez elég?

- Erről is beszélnünk kell...majd holnap - már halkan beszél és idő közben leoltja a lámpát. Válaszul magához öleli őt, puszit nyom a homlokára, az arcára és végül ajkaira.
- Jó éjt Lucus - mosolyogva hunyja le a szemét. Ideje kipihenniük a veszekedést.