[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677138#post677138][b]Hunter Bailey - 2017.04.24. 21:59[/b][/url]

Kammer

Belenéz Kamilla szürke íriszeibe, és bár száját szóra nyitja, hang sokáig nem jön ki a torkán. Habozva nézi az ölében ülő lányt, pillantásában minden benne van:
- De nem gáz erről beszélni... most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677143#post677143][b]Hunter Bailey - 2017.04.24. 22:08[/b][/url]

Kammer

Bólint, és közben egy szőke tincsért nyúl, hogy PS hiányában se maradjon szórakozás nélkül.
- Aznap éjjel, mikor tőled eljöttünk - tér vissza az eredeti kérdéshez, miután Kamillát újfent sikerült elszomorítania. - Hazakísértem. De nem volt semmi, visszamentem a kastélyba. Viszont... - a plafont bámulva gondolkodik el a dolgon - ...akkor beszéltük meg, hogy igen, együtt vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677145#post677145][b]Hunter Bailey - 2017.04.24. 22:20[/b][/url]

Kammer

Kamilla reakciója egészen megrémiszti. Látott már lányokat sírni, hogyne, a probléma nem is ezzel van, sokkal inkább azzal, hogy megoldókulcs egyikhez sem járt.
- Figyelj... - az ablak felé pillantva vesz egy mély levegőt. - Az a helyzet, hogy nem tudom, mit mondjak. Ez már barátnő-front.
Lebiggyesztett ajkakkal bámul Kamillára, kékjeiből lerí, hogy bántja a dolog, de...
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezi halkan, félrebillentett fejjel, végigsimítva a Rellonos haján. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677152#post677152][b]Hunter Bailey - 2017.04.24. 22:35[/b][/url]

Kammer

- GTA - vágja rá gondolkodás nélkül, és Kamillával együtt mosolyodik el ő is. Aztán megpaskolja a lány combját, hogy miután felálltak, és kinyújtóztatta a tagjait, a PS felé vegyék az irányt. - Hé, Kammer - a semmiből, vigyorogva kiált fel, és megcsillanó szemekkel fordul szembe Kamillával. - A hétvégén elviszlek vezetni. Muglicucc, és iszonyú király!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677849#post677849][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:13[/b][/url]

Idegesen pillant le a mellette ülő nőre, ujjai ráfeszülnek a pad legszélső, korhadt fadeszkájára. Előttük a tó közelében két kacsa tollászkodik.
- És hogy vagy? - kérdezi végül, de a szavak csak nagyon nehezen törnek utat maguknak. Nemcsak másnak nem beszéltek erről, de személyesen még ők sem tudták átrágni magukat a történteken. Leveleztek, persze, de egy megsárgult pergamen nem tudja visszaadni a küldő arcát, lelkét... lényét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677852#post677852][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:29[/b][/url]

Rapunzel

Elszoruló torokkal hallgatja Szofi szavait, majd együttérzően bólint egyet, és alsó ajkát beszívva a víz irányába fordul. Kékjei a gácsért fürkészik.
Lassú percek telnek el szótlanul, mire ismét visszapillant a nőre. Mély sóhajjal fonja karjait mellkasa előtt keresztbe, és hátradől a padon, hogy ott rágódjon tovább - magában, egyedül.
Pedig már itt van Szofi, többé egyikük sincs egyedül.
- Ez... egyszerűen nem lehetett másként - szűri a fogai között, tekintete a semmibe réved.
Bólint. Újra meg újra.
Muszáj- és helyes döntést hoztak meg - ketten együtt, felnőttként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677859#post677859][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:52[/b][/url]

Rapunzel

Tudom.
Ennek az egyetlen szónak olyasfajta megnyugvást kellene hoznia, amit senki mástól nem kaphat meg, a mellkasára nehezedő súly mégsem foszlik szerte.
Újabbat bólint, feszülten rágcsálja a száját.
Aztán...
...egyik pillanatról a másikra forogni kezd vele a tóparti világ; kacsák, fűzfák és fodrozó víz, eggyé válva kergetik szédületbe.
Nagyot nyelve dől előre, s térdeire könyökölve temeti arcát reszkető-izzadó kezei közé. A szíve ritmikátlanul ver, kiszáradt torka sajog. Érzi, ahogy arcából kifut minden vér, hallja, ahogy fülei zúgásán át Szofi újra meg újra kimondja: ikrek voltak. Mintha két halál súlyosabb vétek volna, mint egy. Így érzi.
Megcsóválja a fejét, lehunyt szemei égnek kezei takarásában. Vállai megrázkódnak, az orra mentén legördülő könnycseppet a szőkétől elfordulva törli le.
- Diákok vagyunk - köszörüli meg a torkát, és zsebkendő után kutatva pillant fel Szofira. Kivörösödött szemeiben szégyen és bűntudat pislákol. A gondolataiban felvetődő kifogásokat mind semmisnek érzi.
Balja elindul, hogy megkeresse a nő kezét, és ujjait az övéi közé fonva, szavak nélkül éreztesse vele: neki is nagyon, nagyon fáj. - Tényleg nagyon sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677862#post677862][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 18:12[/b][/url]

Rapunzel

- Nem. Nem! - jelenti ki határozottan, és azzal a lendülettel közelebb is csúszik a nőhöz, hogy a kezét elengedve ölelje át - szorosan magához. - Csss.
Az ölelésben kezdi ringatni őt, balra-jobbra, balra-jobbra. Nehéz eldönteni, melyikük dübörgő szívét érezni jobban.
- Ez nem a te hibád - halk hangon mondja, közben mindvégig simogatja a nő fejbúbját. - Túl leszünk rajta, meglátod.
Mint ahogy abban is, hogy ezt a közös terhet életük végéig cipelni fogják, abban is biztos, hogy idővel fel fogják tudni dolgozni és az emléket a megfelelő helyre eltemetni önmagukban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677864#post677864][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 18:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677881#post677881][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 19:58[/b][/url]

Miss Green

Állát a karfán könyöklő kezén támasztja, jobbja Miss egy fekete tincsével játszik. Tekintete, mintha a sötétedő eget figyelné, az ablakon túli világba réved, de csak néz, látni nem lát semmit.
- Hm? - ösztönösen kérdez vissza, majd zavartan feljebb tornássza magát ültében. - Oh, well...
Halványan elmosolyodik, hüvelykujját futólag végighúzza Grace ajkán. Ambivalens érzések töltik ki a szívét, mintha attól tartana, hogy utánuk az ölében fekvő nőt is elveszíti.
- Nem tudom, hogy mondjam el - kezd bele, és bár szája szólásra nyílik, hang nem jön ki a torkán. Csak nézi Miss aggódó szemeit, és csalódottan megvonja vállait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677887#post677887][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 20:18[/b][/url]

Miss Green

Hunter halványan felsejlő mosolya kiszélesedik, ujjai végigszántanak Miss arcívén. Még egyszer elpillant az ablak irányába, majd vesz egy mély lélegzetet, és bólint néhány aprót.
- Szilveszterkor összegabalyodtunk Szofival - kezd bele visszafojtott hangon, Miss kezét keresve. - Rengeteget ittunk, so gondolom mondanom sem kell, hogy nem voltam elég óvatos, és...
Megtorpan, hirtelen nem tudja hogyan folytassa, miként fogalmazzon. Hiszen... hiszen. Szemöldökei összeszaladnak, homlokát ráncolni kezdi.
- ...szóval mikor megtudtuk, úgy döntöttünk, hogy helyesen cselekszünk, és nem születnek meg - félszegen, ajkát beharapva pillant Miss szemeibe. Az övéit egyszerre homályosítja el a gyerekekért érzett bűntudat, a Szofi iránt tanúsított együttérzés és a félelem, hogy mindezek miatt elveszíti Gracet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677903#post677903][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 20:58[/b][/url]

Miss Green

Bekövetkezni látszik, amitől félt. A kezei meg-megreszketnek, szemeit lesüti, úgy bólint. Most nem tud hangosan felelni, talán, mert azzal is csak mindinkább valóságossá tenné ezt az egész rémálmot.
- Én... nem vagyok rá kész - mondja végül halkan. - Ez az egész... nem is tudom elmondani, mit érzek. El sem tudom képzelni, Szofi mit érezhet.
Kibújik Miss alól, és az ablakhoz sétálva folytatja.
- Tudod, ő nagyon szerette volna ezeket a babákat, viszont... - elhallgat, érzi, hogy ha kimondja, amit valóban gondol, Grace örökre megutálja. - Én nem. Nem akarok apa lenni. Nem akarom ezt a felelősséget. Még nem.
Önző, felelőtlen, ...nincs mentsége. Szégyenteljesen pillant Missre, a szíve majd kiesik a helyéről.
Ez olyasmi szörnyűség, amit még nem tudott felfogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677907#post677907][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 21:14[/b][/url]

Miss Green

Végignézi, ahogy Grace rágyújt. Nem szól semmit, hiszen ha dohányozna, most minden bizonnyal ő is hasonlóan tenne. Visszasétál Misshez, és egy hozzá közeleső puffra ereszkedik rá, hogy combjaira könyökölve felpillantson rá.
- És... te igen? Gyereket akartál? - kérdezi halkan, kíváncsi szemeit le sem véve a nőről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677913#post677913][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 21:33[/b][/url]

Miss Green

Az elején nem... az ötödik hónap környékén...
Miss szavai - és azok jelentősége - csak nagyon lassan jutnak el a tudatáig. Először a szemeit, a száját nézi, majd pislogás nélkül, az ajtó irányába fordul, és arra meredve játssza vissza az elhangzottakat.
Végül feláll, és az éjjeliszekrényhez lépve kihúz egy szálat az ott maradt cigarettásdobozból. A gyújtó sercen, majd koppan a komódon, ő pedig mélyen beleszív a szálba, hogy aztán alsó ajkát benedvesítve engedje ki a tüdejét átjáró füstöt.
Lepillant Grace-re.
- Hány éves? - kérdezi egyszerű, semmitmondó hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677921#post677921][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 21:53[/b][/url]

Miss Green

Évesek.
A fájdalom élesen hasít a mellkasába. Ha tudna, felnevetne kínjában... hiszen ennél jobb büntetést kitalálni se lehetne. Sűrűn pislogva fordul el, és aprókat bólogatva kezd halkan dúdolni egy régi, gyerekkorából ismert dallamot.
A szemei égni kezdenek, a szája kiszárad. Újra meg újra nagy levegőt vesz.
- Hol vannak most? - kérdezi válaszadás helyett, kivörösödő szemekkel pillantva vissza Missre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677930#post677930][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 22:29[/b][/url]

Miss Green

Nem pontosan tudja, mit gondol, hogy kettejük közül melyikük döntött helyesebben, hogy melyikük döntésének utóélete a jobb. Az út, amit ő maguknak választott, kétségtelenül a gyötrelmesebbik, viszont egyedül csak Szofinak és neki fáj. Grace gyermekeinek viszont szükségük van, vagy ha most még nem is, akkor később szükségük lesz az édesanyjukra.
- Értem - mondja az ajtófélfának támaszkodva, ujjai között tartva a leégett csikket. Miss helyett azt nézi. Szabad kezével, sóhajtva ütögeti meg a félfát, s felpillantva távolodik el tőle. - Nem tudom mit mondjak, most minden annyira kusza és...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677932#post677932][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 22:45[/b][/url]

Miss Green

Tenyerével tovább ütögeti az ajtófélfát, közben Misst fürkészi.
- Nem akarok elmenni - mondja végül, és arra az éjszakára gondol, mikor tisztán kijelentette a nőnek, hogy ezt vele most igazán jól szeretné csinálni. Azok nem üres szavak voltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677935#post677935][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 23:01[/b][/url]

Miss Green

- Nem tudom - vonja meg a vállait szelíden, és még egy utolsót ütve a fára indul el Miss felé. - Szeretném tudni, hogy minden rendben lesz.
Nem tűnik nagy kérésnek, jelen pillanatban mégsem érzi úgy, hogy a mellkasában lüktető bűntudat és hiányérzet valaha is feloldódik majd.
Megáll a kanapé mellett, Grace felé nyújtja a kezét, hogy ha elfogadja, álló helyzetbe húzza őt, és jobbját a derekára fűzve, egészen lassú mozdulatokat téve kezdjen táncolni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703237#post703237][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 19:30[/b][/url]

BabáimOtthon

A lányuk jobbra, a nappali irányába spurizik, négy lábon, ahogy mostanság dívik náluk, szőke fürtökkel és mosolygó kék szemekkel. Az apró mancsok és térdek csak úgy kopognak a padlón. Közben hangosan kacagva pillantgat hátra, az őt kergető anyja felé. A fiuk a bejárati ajtóban ül, és a régi komóddal szemez.
Az ikrek lassan fel fognak állni, és ha egyszer felálltak, onnantól félő, hogy nincs megállás. Az valószínűleg mindennek a végét fogja jelenteni.
Hunter vállát a konyhába vezető folyosó falának támasztva, csendben figyeli Christ, kíváncsi, hogy fia mihez kezd.
Hát, mint rövid úton kiderül: semmihez. Úgy tűnik, a szekrény nem olyan érdekes, mint a tesó és anyuci, akikre odafordítja pirospozsgás arcocskáját, és kacarászva indul utánuk.
Hunter elvigyorodva lép fia után, és jobbjával gyorsan alányúlva kapja fel, hogy egy pillanattal később már a magasba emelje őt, és egyre gyorsabban és gyorsabban pörögjön vele.
- Nem is meséltem - szólal meg később kifulladva, levegőért kapva. - Az egyik prefektustársam kviddicsbalesetet szenvedett. Ismered Nemes Izát?
A gyereket a nyakába ültetve megy a nappaliba, és kérdő tekintettel fordul Szofihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703244#post703244][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 19:54[/b][/url]

BabáimOtthon

- Fogalmam sincs - mondja, s ajkait lebiggyesztve megcsóválja a fejét. Értetlenül áll a történtek előtt, talán még fel sem fogta igazán, hogy ebből milyen nagy baj is lehetett volna. Hála Merlinnek, hogy végül nem lett. - Az új házvezető-helyettes a gyógyítója. Éppen elkaptam egy beszélgetésfoszlányukat Dan-nel, mikor jöttem ki a toronyból.
Balját felemeli, megcsikizi Chris hasát, aztán beljebb sétál vele a nappaliba, és leemelve őt a nyakából, a kanapéra teszi.
- Leadom a prefektusi jelvényt - pillant vissza Szofira, majd felnevetve folytatja. - A gyerek már úgyis megrágta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703261#post703261][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 20:45[/b][/url]

BabáimOtthon

Elbűvölten nézi Natashát; az anyja hajába akadt ujjait meg az arcán levő nevetőgödröcskéket. Imádja őket. A tekintetét csak nagy sokára képes átvezetni Szofi felemás érzelmekről árulkodó szemeibe.
Megvonja a vállát, és Christ magával húzva leül a padlóra, hátát a kanapénak dönti.
- Sok időmet elvette tőletek - mondja, fejét újra Szofi felé fordítva. Elmondta már néhányszor, de megteszi újra és újra, amennyiszer csak kell, hogy mindenki számára világos legyen. - Már egyetlen estét sem szeretnék máshol tölteni. Az éjszakai járőrözés menő, persze, de közben is csak azon jár az eszem, hogy veletek vajon mi van.
Mi lenne? Alszanak. Tudja ő is, hogy biztonságban vannak, és nem érheti őket semmiféle baj, járőrözés közben mégis azt érzi, hogy a folyosók helyett otthon kellene lennie, hiszen bármikor szükség lehet rá. Nekik, a családjának.
- Nem akarom, hogy ilyen hamar visszamenj próbálni - pedzegeti meg az idáig került témát - de azt sem, hogy évek múlva azt érezd, hogy nem tudtál kiteljesedni. Nem akarom, hogy bármit is megbánj.
A szemeiben ott van minden. Le sem veszi őket a nőről, aki élete legfontosabb személyévé vált, és akire napról-napra másként tekint. Szofi már nem az a jó csaj a pincéből, akivel iszonyú partikat csaptak, és akit egy szép napon megszöktetett az esküvőjéről.
Minden megváltozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=711240#post711240][b]Hunter Bailey - 2018.01.08. 20:58[/b][/url]

Nagykabátba csomagolt fiam a nyakamban ült, szőke, sapka takarta feje az enyémen pihent, aprócska kezei a homlokomra tapadtak. Az ujjai fel-alá mozogtak, nyugodt mozdulatokkal simogatott. Ő egészséges volt. A jobb alkaromon ülő, torkaszakadtából üvöltő lányom azonban jól hallhatóan nem. Natasha órák óta vigasztalhatatlan volt már, és bár megfordult a fejemben, tudtam, hogy ez nem az anyja hiányából fakadt. A feje elvörösödött az erőlködéstől, a vastag ruha alatt a testét vörös, viszkető kiütések tarkították.
- Cccss, ccsss, mindjárt jobb lesz - suttogtam az arcomat az övétől messzire toló, hisztis kislánynak, majd amilyen hangosan csak tudtam, kopogtattam a gyógyító ajtaján. Éjszaka ide vagy oda, segítségre volt szükségem.
Kócos és szőrös voltam, kialvatlan, sovány, az orromon ferdén ülő szemüvegem lencséjén pedig főzelék- és tejfolt látszott. És ha lepillantottam volna, arra is rájöttem volna, hogy a nagy sietségben két különböző tornacipőbe sikerült belebújnom.
Well... mi tagadás, nem volt könnyű mostanában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=711256#post711256][b]Hunter Bailey - 2018.01.08. 22:11[/b][/url]

Hunyorogva pillantottam le az ajtót nyitó nőre, majd szabad kezemmel Chris hátát tartva dőltem kissé előre, hogy míg átlépem a küszöböt, a nyakamban ülő kiskrapek nehogy beverje a fejét a keretbe. Az hiányzott volna még... mondjuk, jó hír, hogy legalább helyben voltunk, ha véletlen le talál esni a feje.
- Jó estét - köszöntem halkan, tátott szájjal ordító lányomat finoman átadva neki. - Elnézést a zavarásért, nem jöttem volna, ha...
Ha egyedül is képes lettem volna megnyugtatni a gyereket? Ha Szofi otthon lett volna? Ha...?
A mondat egy ideig befejezetlenül lógott közöttünk a levegőben, aztán becsuktam a számat, és fáradt, vörös tekintetemet átvezettem Natashára.
- Két napja jelent meg az első pötty, ott, az arca jobb oldalán - mutattam a lányka orra mellett, azóta már elsebesedett kiütésre. Közben leemeltem a nyakamból Christ, és levettem róla a sapkát. - Ma estére belázasodott, és... nem bírom tovább hallgatni ahogy sír.
Egy lelkileg és fizikailag is megrogyott apuka tekintetével fordultam a nőhöz, vállaimat tétován, mintegy felmentésként vontam meg. Nem akartam magyarázkodni, de mentség sem kellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=711267#post711267][b]Hunter Bailey - 2018.01.08. 22:45[/b][/url]

Bárányhimlő.
Csupán ennyit fogtam fel, de a szemöldökeim máris a homlokom közepén jártak. Hogy mi? Azt meg mégis honnan szedte össze? Ah, tudtam, hogy az a... spenót halálos lesz, de hiába mondtam anyámnak.
Aztán hunyorogni és hápogni kezdtem, a fejemet pedig hol megingattam, hol pedig bizonytalanul bólogattam.
- Hát ööö... - húztam az időt, és határozatlanul a tarkómhoz kaptam, hogy gondolkodás közben vakargatni kezdjem. Végül oldalra billentett fejjel, számat is félrehúzva néztem vissza a nőre. - Nem, nem mondanám. A fiatalember a küszöbön, a húgán, a saját lábán és Merlinre mondom, mindenen átesett már, de a bárányhimlőn, na azon kizárt. Vagy... max az anyaméhben, de akkoriban nem ismertem, szóval nemt'om.
Egyébként is szörnyű humorom volt, de így, kialvatlanul, alig élve, két gyerekkel és anyámmal egy háztartásban, pfuh, bitang kemény volt, nekem is, nemhogy másnak. Még nevettem is a gondolat végén, aztán ajkaimat gyorsan összezárva elnézést kérően pillantottam a gyógyítóra.
- Bocsánat - köszörültem meg a torkomat, és azonnal rendezve a vonásaimat, komolyan folytattam. - So, nem. Pöttyösek még soha nem voltak.
Már a természettől. Fogkrémtől, szósztól, festéktől meg gyümölcsös matricától ugyanis minden áldott nap így néztek ki.