Fázósan húzom össze a kabátom, igyekszem jól elbújni benne, mert vállalhatatlanul érzem magam. Egyszerűen ez nem én vagyok, és szinte látom magam előtt anyám szemeit villanni, ami miatt újabb fojtogatást érzek a torkomban. Tudom, hogy most nem lenne rám büszke. Tudom azt is, hogy ezt is az eridonos számlájára írná, és sose jó, ha Wilhelmine tételeket gyűjtöget, mert egyszer be is hajtja azokat. Az a hülye meg nem érti meg, hogy csak őt akarom megkímélni ettől.
Az nem tudom, hogy dr. Laines keze rajtam van-e még, de már csak az megnyugtató, hogy mellettem sétál, még ha tudom ezt is, ha fel mernék nézni rá, csak szánalmat látnék.
nem tudom, mennyi idő telik el, míg a járdán sétálunk, de megszólalok. Én imádom Bercit, de a belőle áradó feszültség is olyasmi, ami csak rontana a helyzetemen. Ha Berci feszült, akkor a helyzet komoly, és így is tudom, hogy elszúrtam.
Eszembe jut végre, szóval megtörlöm a szemeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871147#post871147][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 19:50[/b][/url]

Fázósan húzom össze a kabátom, igyekszem jól elbújni benne, mert vállalhatatlanul érzem magam. Egyszerűen ez nem én vagyok, és szinte látom magam előtt anyám szemeit villanni, ami miatt újabb fojtogatást érzek a torkomban. Tudom, hogy most nem lenne rám büszke. Tudom azt is, hogy ezt is az eridonos számlájára írná, és sose jó, ha Wilhelmine tételeket gyűjtöget, mert egyszer be is hajtja azokat. Az a hülye meg nem érti meg, hogy csak őt akarom megkímélni ettől.
Az nem tudom, hogy dr. Laines keze rajtam van-e még, de már csak az megnyugtató, hogy mellettem sétál, még ha tudom ezt is, ha fel mernék nézni rá, csak szánalmat látnék.
nem tudom, mennyi idő telik el, míg a járdán sétálunk, de megszólalok. Én imádom Bercit, de a belőle áradó feszültség is olyasmi, ami csak rontana a helyzetemen. Ha Berci feszült, akkor a helyzet komoly, és így is tudom, hogy elszúrtam.
Eszembe jut végre, szóval megtörlöm a szemeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871151#post871151][b]dr. Reece Laines - 2024.01.02. 20:11[/b][/url]

Csendben sétálok mellette. Amíg nem töri meg a csendet én sem szólalok meg, és ezt tökéletesen tartom, mióta elhagytuk a művelődési házat. Mindössze lépteink zaja töri meg az este csendjét, ami igencsak kellemes. Bár várnám, hogy Zsolna végül elmagyarázza, mi történt, de rákérdezni nem fogok. Nem szeretnék még sót önteni a friss sebekre.
- Nem hoztál kellemetlen helyzetbe - felelem halkan. - Csak tudd, ha szeretnél beszélni róla, meghallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871153#post871153][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 20:22[/b][/url]

- Volt már szerelmes? - nem gondolkodok, egyszerűen csak élek a lehetőséggel, amit kínál, anélkül, hogy a fejem felemelném. Nem akarom, hogy így lásson.
- Én az vagyok, azt hiszem. Szakítanom kellett vele, mert anyámnak nem felel meg. És nem is... közénk való - csúnyán hangzik, de egyrészt haragszom rá, másrészt akármennyire szépen is nézem, ez az igazság.
- Legyek megértő. Lássam, hogy a lányok tényleg csak barátok... nem számít, hogy felváltva csüngnek a nyakán. Nyilván az én hátrányom, engem... nem igazán hagytak barátkozni mással a rokonaimon kívül, de ez rendben van? Folyton ez ment, itt egy lány, ott egy lány... nem lehettünk nyíltan együtt, mert akkor anyu... persze ez is az én hibám, holott csak őt védem vele, de.... én nem akarok féltékeny lenni. Nem akarok minden rajta csüngő után veszekedni. Akkora önzőség az, ha azt szeretném, ha valaki velem van, akkor rá se bírjon nézni másra? Főleg, ha elvileg szeret? Én meg tudtam tenni.... - annyira összevisszák a szavak, hogy egyáltalán nem várom, hogy ebből bármit is megértsen, én sem értem igazán. Jelenleg csak azt értem, túl mély a szakadék köztem és az eridonos között.
- Ami a legjobban fáj, hogy úgy bánt velem.... annyira méltatlanul, pedig tudja, honnan jöttem. Tudja azt is, hogy milyen nevelést kaptam, mégis képes volt megcsókolni, mert azt hiszi, azzal minden el van rendezve - megint kicsit mérges lesz a hangom, mert ez tényleg felhúz. Főleg, hogy belépve az a szőke csüngött a nyakán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871154#post871154][b]dr. Reece Laines - 2024.01.02. 20:32[/b][/url]

Gondolnom kellett volna, hogy csupán egy kis noszogatásra van szükség ahhoz, hogy megnyíljon és kiadja magából az egészet. Néhány mondat után bólintok egyet csupán, halkan hümmentek, de érdemben nem szólalok meg, amíg a végére nem ér. Annak ellenére is tartom magam, hogy az első kérdés mennyire váratlanul ért.
Fejemet fordítom az égnek, majd vissza előre, ahogy elmosolyodom.
- Bár én még nem voltam szerelmes... - válaszolom meg a lehető legdiszkrétebb módon a kérdést. - Így csak elméleti szinten tudok neked segíteni, azonban... ezekből kiindulva, ő is szeret, mindössze más az elképzelésetek erről. Talán nem érti, milyen érzés olyan családba születni, mint a tied - a miénk. - A lány barátok pedig... bíznod kell benne. Mást nem tudsz tenni, miközben óvod - hagyok pillanatnyi szünetet. - Ha megér neked ennyi szenvedést az, hogy magad mellett tudd, mindannak ellenére, amit tett, gondolok itt a feléd tett tiszteletlenségre, akkor nincs miről beszélnünk - pillantok le rá őszinte mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871155#post871155][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 20:41[/b][/url]

- Nem? - hirtelen kapom fel a fejem, a mozdulattól még kicsit meg is szédülök, de a döbbenet az kiül az arcomra. Egyszerűen zavar keletkezik az erőben, és teljesen kizökkent abból az állapotból, amiben voltam.
Hallgatom amit mond, tényleg figyelek rá, mert ezek a szavak fontosak nekem, főleg mert egy nálam több évet megélt, külső szemlélő szájából hallatszanak, akinek mindig fontos számomra a véleménye. De még a legcsekélyebb apróság is, amit megoszt velem. Ilyenkor kivételesnek érzem magam, kicsit ellebegek az illúzióban, hogy bizalmat szavaz nekem, ezért cserébe én is könnyedén adom neki az enyém. Aztán ki tudja, lehet mással is megteszi, de itt most nincsen senki más.
- Soha nem lehetek vele együtt úgy, ahogy szeretnék. Még ha aranyvérű is, nem fognak belemenni abba, hogy hozzámenjek, hisz a gróf nem engedi senkinek, hogy országon belül házasodjon. És idő kérdése, hogy anyám szerinte számomra megfelelő férjet találjon nekem... - nem veszem észre, hogy egy ponton megálltam, csak hogy szépen érthetően fejezzem be, miért ennyire lehetetlen ez az egész.
- Én csak boldog akarok lenni, amíg még tudok, de... nem vagyok boldog - még a karjaim is széttárom.
- Fáj... - az ajkaim is maguktól biggyednek le, nem tehetek róla, nagyon rossz ezt beismerni, és gyengének érzem magam tőle. Viszont nem tudok hazudni, sem megjátszani magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871157#post871157][b]dr. Reece Laines - 2024.01.02. 20:50[/b][/url]

- Nem - csóválom meg fejemet. - Egy időben nem hittem abban, hogy érdemes vagyok valaki szerelmére, aztán... úgy alakult azóta, hogy elkerült - vonom meg vállamat.
Automatikusan állok meg, mikor ő is ezt teszi szavai közben. Arcát fürkészem, várom, hogy kijöjjön az, ami esetleg bennragadt, majd lépek elé.
- Elhiszem - hajára simítom kezemet, körbenézve konstatálom, hogy rajtunk kívül nincs az utcán más, majd húzom magamhoz és ölelem meg fél karral. Illetlen és nem tanárhoz méltó tett, mégsem tudok jobb megoldást arra, hogy komforthelyzetet teremtsek neki. - Engedd ki - morgom magam elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871158#post871158][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 21:04[/b][/url]

Már rég elengedtem már olyanokat, hogy határok. Vagy épp, hogy mit illik megosztani egy tanárral, vagy mennyire mászhat bele az én életemben. Már abban sem vagyok biztos, hogy a tanáromat látom magam előtt. Most is ahogy nézem, nem azt látom, aki a teremben tűri fel minden óra előtt az ingujját, hogy jelezze... ma sem lesz egyszerű anyagunk - lehet nem ezért, de én ezzel kötöttem össze -, hanem valakit, akivel bármiről tudok beszélgetni, anélkül, hogy bármit is el kellene hallgatnom, vagy bármitől is kényelmetlenül éreznem magam.
- Hogyne lenne érdemes, Önnél jobb emberrel én még nem találkoztam - ráncolom a homlokom, mintha csak azt üzenném vele, felejtse el ezeket a gondolatokat, mert ostobaság.
- Inkább az lehet, hogy amint megismerték, ők nem érezték magukat elég érdemesnek a szerelméhez, és inkább kihátráltak - ezt a forgatókönyvet előbb elhiszem, mint azt, amit az imént felvázolt. Csak így lehetett.
Könnyebben is ered meg a nyelvem, kisajtolok magamból hirtelen mindent, ami bánt, mert tudom, hogy most legalább nem a süket falaknak teszem. Nem, meg sem fordul a fejemben, hogy ő ezzel bármit is kezdene. Nem úgy ismerem, mint aki játszmákat folytatna, de ha mégis, az én szerelmi drámámmal sokra amúgy sem menne.
Épp csak hozzáérnek ujjai a hajamhoz, nem csak a szó, de még a levegő is bennem akad. Furcsa és idegen, hisz Berci teljesen másképp csinálja, és attól nem is érzem azt, hogy ez rossz lenne. De mégis, ahogy átölel én mindkét kezem a dereka köré fonom, pipiskedek kicsit, hogy a nyakába tudjam fúrni a fejem. Gondolkodnom kellene, de nem érdekel, sötét van, a lámpa fénye meg épp csak ide világít. Én meg csak el akarok bújni. Nem kezdek zokogásba, épp szaggatottan veszem a levegőt, részben a helyzet miatt, részben mert így rendesen orromba szökik az illata.
- Köszönöm - suttogom a nyakába, hisz hangosabban beszélni nem is vagyok képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871223#post871223][b]dr. Reece Laines - 2024.01.03. 14:24[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy erről van szó - nevetek fel őszintén. Aligha érezte magát éppen Lafayette nem érdemesnek a szerelmemre. Pedig, így visszagondolva, talán őt tényleg tudtam volna szeretni. Azóta már évek teltek el, nekem pedig a jelenleg fennálló, igen problémás helyzettel kell szembenéznem: éppen egy diákomat ölelem.
Szemeim kerekednek ki, ahogy nyakamba fúrja a fejét, de nem szólalok és mozdulok meg. Kezem jár fel s alá a hátán ugyanúgy, elmosolyodom.
- Bármikor - felelem én is halkan. - Menjünk. Ha Albert meglát minket így, annak nem lesz jó vége - utolsót simítok végig haján, eltávolodom tőle, lemosolygok rá és indulok el a házuk felé komótos léptekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871233#post871233][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 16:24[/b][/url]

- Én szeretném ezt hinni - aprót vonok a vállamon, hisz ebbe a képbe sokkal szívesebben kapaszkodok. Másrészt, nem szeretném feszegetni, mert érzem még a nevetése ellenére is, hogy kényes téma, amit nem feltétlenül a diákjával vitatna. Mert hogy az vagyok. A diákja.
Amit egy fél pillanatra úgy felejtek, mint a pinty. Csak kapaszkodom, és kihasználom a helyzetet, mert... mert ebben a pillanatban sokkal szívesebben vagyok az ő karjaiban, mint bárki máséba. Az viszont nem elhanyagolható, hogy neki legalább van esze, így ahogy megszólal, rebbenek is el, felfogva, hogy egyébként ezzel már tuti átléptem pár határt.
- Igen, igen.... így is lesznek kérdései. Tudom. Ismerem - kezdek zavartan hebegni, és zsebre vágom a kezeim, úgy sétálok mellette.
- Tényleg nagyon hálás vagyok Önnek. Kérem ne értsen félre... csak... jó érzés valaki olyannal lenni, aki... ért - nem tudom megmagyarázni, így kicsit ráncolom a homlokom. Nagy szavakkal dobálózni meg nem szeretnék, és még ha szeretnék sem tehetném meg.
Azért valahogy sikerül csak lassabban lépkedni, annyira most már nem sietek én haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871234#post871234][b]dr. Reece Laines - 2024.01.03. 16:31[/b][/url]

Mosolyogva hagyom rá. Azt gondolhat, amit szeretne, ám én sem voltam mindig ilyen. Évek kellettek ahhoz, hogy ne csak az alkalmi partnerekben tudjak gondolkodni, és egyébként, szerintem ezt valahol Lafayette-nek köszönhetem.
Kezeim pár pillanatig maradnak a levegőben, ahogy elrebben tőlem, de azonnal mellé állok és sétálok tovább.
- A helyében nekem is lennének kérdéseim - hiszen minden hirtelen történt. Még nekem is, aki lényegében a végére ért oda.
- Nem értelek félre. Nekem öröm, hogy segíthetek egy diákomnak - tudatosan lassítok lépteimen, ahogy ő is lassul. Azt nem tudom, hogy ő akarattal teszi ezt, de én mindenképpen. Ha már hazakísérem, csináljam rendesen.
- Zsolna - szólalok meg pár perccel később. - Szeretnék elnézést kérni az előbbi, illetlen viselkedésemért. Nem kellett volna, hogy ilyen helyzetbe hozzalak, mint tanárod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871238#post871238][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 17:01[/b][/url]

Kicsit még furcsán is érzem magam a téma miatt, nem tudom, hogy mit tehetnék hozzá, mit mondhatnék neki, amit nem hallott még milliószor, hisz csak a vak nem látja, mennyi tapasztalatom van nekem kapcsolatok terén.
- Amint tisztán látok, kérdések nélkül is el fogom mondani, mi történt. Csak most katyvasz az egész, és... - nem tudom befejezni, mert tudom, hogy magamban kell először kibogozni a szálakat.
És még a szavai is észhez térítenek. Igen diák vagyok. Pontosan egy diák, ezt nekem szabad elfelejtenem, csak... annyira jól esik, hogy kapaszkodhatok valakibe, aki cserébe nem vár el semmit.
- Mint azt látta, dr. Laines, kiválóan tudom saját magam is ilyen helyzetbe hozni. Aki itt határokat lépdel az én vagyok, és nem is érzem magam túl jól miatta, csak... nagyon szeretek Önnel lenni. Valahogy olyankor minden annyira egyszerűbb.  Ostobán hangzik igaz? - egy pillanatra még a szám is elhúzom, rá viszont nem merek nézni, azt nem bírnám ki, ha gúnyt, vagy megvetést látnék rajta, csak mert őszinte vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871244#post871244][b]dr. Reece Laines - 2024.01.03. 19:30[/b][/url]

- Biztos vagyok abban, hogy nem fog letámadni. Előbb rakd helyre magadban a dolgokat, aztán beszéljetek - sokkal egyszerűbb is lesz mindkettejüknek, mintha most kellene neki állniuk ezt megbeszélni. Ülepedjen le mindkettejükben: gondolok itt most rá is, és Dominikra is, hogy meg tudják beszélni. Hiába a Bánffy-k, talán meg tudják oldani.
- Egyáltalán nem hangzik annak - mosolyodom el őszintén. - Tényleg öröm, ha segíthetek és ha jó néven veszed, nem tolakodásnak - ránézek ugyan, de pillantását nem tudom elkapni, mert neki érdekesebb a föld. Elfogadom.
- Megjöttünk - nézek fel az épületre. - Megleszel egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871252#post871252][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 20:04[/b][/url]

- Úgy értettem, hogy... Önnek, már ha kíváncsi rá - irtó kellemetlenül érzem magam, hisz az nem kérdés, hogy Bercivel ezt meg kell beszélni. Nagyon szeretem, ő is imád engem, de vannak helyzetek, amik nem opcionálisak, és nem bújhatok ki alóluk.
Az más kérdés, hogy a férfi mennyire kíváncsi mindarra, ami közepébe került... miattam. Szinte úgy érzem, hogy az ő fejére is csak bajt hozok azzal, hogy... kedvelem, mert a kedvenc tanárom.
Mosolygok azért a hajam takarásában, még ha csak halványan is, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy létezik ilyen ember, aki ennyire... megértő, és mintha nyugi-főzetet tolna, semmi nem zökkenti ki.
- Tudja.... az elsők között neveltek arra is, hogy a tisztelnem kell a tanáraim, és hogy tudjam, hol a helyem velük szembe... Én boldog vagyok, hogy Önre számíthatok, és van valaki, akiben fenntartások nélkül meg tudok bízni - megint esetlennek érzem magam, mert tudom, hogy nagy szavak ezek, de ezt érzem. És még ha újkeletű lenne, de nem... dr. Reece már nagyon régóta itt van nekem.
Bárhogy is próbálok lassan menni, túl korán érünk haza, ami miatt kiszakad belőlem egy sóhaj.
- Igen - vágom rá túl gyorsan, de mégsem moccanok meg, csak a kulccsomót halászom elő.
- Vagyis... nem tudom, nem járnánk még egy kört? Csak... tartok tőle, hogy felbukkan... vagy... van kedve bejönni? - óvatosan nézek rá tudva, hogy ez akár már kibillentheti, mégse akarok társaságot... meg egyedül sem lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871253#post871253][b]dr. Reece Laines - 2024.01.03. 20:20[/b][/url]

Pár pillanatig pislogok értetlenül, majd nevetve túrok hajamba.
- Bocsánat. Persze, ha szeretnél beszélni róla, meghallgatlak - nevetgélek tovább a félreértésen. Eszembe sem jutott, hogy nekem szeretné elmesélni, nem pedig Albertnek, aki annyira fontos neki.
- Zavarba fogsz hozni, ha ennyiszer glóriát emelsz a fejem fölé - lesütött tekintettel mosolyodom el. Olyan dolgokat tettem, amikre még én sem emlékszem - hogy lehetnék ennyire jó? Félő, hogyha eljön az idő, nem csak Zsolna, de az én illúzióm is össze fog törni.
Egyértelműen meglepetten nézek az előttem állóra. Tekintetem siklik rá a házról, és igyekszem minél előbb feldolgozni a hallottakat.
- Öm... - fürkészem arcát. - Emlékszel azokra a határokra, amikről nemrég beszéltünk? Nem mehetek be, kedvesem - felelem lágy hangon. - Biztos vagyok abban, hogy Albert kézben tartja Dominikot, nem fog felbukkanni. És talán egy kis egyedüllét sem fog ártani, hogy rendbe tudd tenni magadban a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871254#post871254][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 20:30[/b][/url]

- Ez nem glória, ez csak az én.... tapasztalatom - pislogok sűrűn magam elé, mert tényleg csak arra tudok hagyatkozni, ami velem történt általa, és nem gondolom azt, hogy túloznék.
Azzal a kérdéssel már annál inkább, ami kibukik belőlem, de nem tehetek róla. Megszoktam, hogy nem kell megjátszanom magam, vagy átgondolni a dolgaim, még akkor is, ha tudom, hogy most tényleg átléptem egy határt.
- Megértem. És sajnálom... hülye ötlet volt - sóhajtok fel, viszont nem szakítom el róla a tekintetem, csak lágyan mosolygok. Az bánt egyedül, hogy ma már sokadszorra hoztam kellemetlen helyzetbe.
- Mindenesetre, köszönöm szépen, hogy hazakísért, és.... jó éjt - meg kell tanulnom normálisan búcsúzkodni. Ezt felírom a listára, mert ez is olyan esetlenre sikerült, ráadásul bármennyire is szeretnék én most oda bekatapultálni, a lábaim cserben hagynak, épp csak a kezemben tartott kulccsomót nézem. Tudom, ha bemegyek, és ő elmegy... akkor megint fájni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871300#post871300][b]dr. Reece Laines - 2024.01.04. 17:21[/b][/url]

Elnézően mosolygok. Ennyire nem vagyok tökéletes, de nem hibáztatom. Amit ő tapasztalt, az valóban olyannak tűnhet, mint ahogy ő látja. Nem veszem el tőle ezt.
- Ne szabadkozz - csóválom meg fejemet gyorsan, majd fürkészem tovább arcát.
- Álmodj szépeket - somolyodom el, és türelmesen várnám, amíg elindulna, ám nem mozdul. Közelebb lépek hozzá.
- Albert mindjárt jön. Ne aggódj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871304#post871304][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 19:59[/b][/url]

- Önnek sem kellene - tényleg, csak egy halvány mosoly az, amit sikeresen kicsikarok magamból, mert annál sokkal kínosabban érzem magam. Főleg, hogy nem is olyan rég tényleg dr. Laines tette meg ugyanezt.
Szörnyen utálok búcsúzkodni, és ez szinte mindig ki is ütközik. Sajnálom nem tehetek róla. Mégis mosolyogva biccentek, bár jelen pillanatban nem hiszem, hogy eleget tudok tenni a formális kérésnek. Azt sem igazán hiszem, hogy aludni fogok. Lélekben már-már felkészülök arra, hogy hallom távolodó lépteit, így tekintetem a kulccsomómra szegezem, nem akarom, hogy látszódjon, összezuhadon.
A professzor azonban mégsem megy, amin valahol megütközök, de csak a mellkasomban szorító érzésre fókuszálok.
- Tudom... megvárom idekint - sóhajtok egy nagyot, aztán mégis összeszedem magam, csak hogy ha még vérszegényen is, de rámosolyogjak.
- Minden rendben lesz... - jó, ez inkább hangzott kérdésnek, de legalább belenézek a szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871308#post871308][b]dr. Reece Laines - 2024.01.04. 20:44[/b][/url]

Tovább mosolygok, érdemben azonban nincs mit reagálnom. Nem tudok.
- Zsolna, addig nem mehetek el, amíg idekint állsz - mosolyodom el szélesen. - Várd meg bent, kérlek - pillantok az ajtóra, majd vissza rá.
- Így van - bólintok egyetértően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871310#post871310][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 20:51[/b][/url]

- Nem szeretnék bemenni - vallom be halkan, összefonva mellkasom előtt a kezeim, és igazán megmakacsolva magam, ami egyébként nem sokszor vall rám. Egyszerűen csak ezt érzem.
- Azt sem szeretném, hogy Ön elmenjen - ezen a ponton már nyelek egy nagyot, mert tudom, hogy ennek gondolatnak szabadna csak maradnia, viszont bent tartani meg abszolút nem bírom, még akkor sem, ha ott lebeg a fejem felett, ezzel mennyire el tudom rontani a köztünk lévő... jó hangulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871315#post871315][b]dr. Reece Laines - 2024.01.04. 21:14[/b][/url]

Én elvileg jól menő ügyvéd és a munkáját komolyan vevő tanár vagyok - ehhez képest egy diákommal állok a háza előtt, amibe nem szeretne bemenni, mindezt úgy, hogy a kötelességemet hagytam hátra.
Szemeimet dörzsölöm meg két ujjal, azon gondolkodva, most mégis mit tegyek. Megállok a mozdulatban, kezem fölött sandítok le rá.
- Akkor nem megyek, de kint sem hagylak - csúsztatom zsebembe kezemet. - Megvárom veled Albertet. Üljünk le a lépcsőre - jobb híján ennyivel tudok előrukkolni. - Fázol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871318#post871318][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 21:25[/b][/url]

Nem tudom hirtelen, mi lep meg jobban. Hogy az én szám elhagyták azok a szavak, vagy az ő arca először. Látom a dilemmát rajta, és teljes mértékben meg tudom érteni... vagyis nem. Nem értem, hogy miért dilemmázik, de miután én kértem burkoltan, hogy maradjon, kicsit furcsa lenne megkérdezni, hogy mégis miért ez a dilemma.
Az még jobban meglep, hogy az előbb lefolytatott beszélgetés után, mégsem hagy itt faképnél, mert tudom, hogy ez már rég nem szerepel a munkaköri leírásában, ráadásul... neki még vissza kellene menni. Mégis pillanatok alatt nyugszom meg, a feszült tartásom is lazul, majd egy apró biccentés után, ülök is le a lépcsőre, ami pontosan akkora, hogy ketten talán elférünk egymás mellett.
- Sajnálom... - hálásan pislogok rá, mégis valahol azért akad némi bűntudatom, hogy én hozom őt ebbe a helyzetbe. Csak azért, hogy késleltessem azt, amit nem kerülhetek el.
- Nem igazán... nem tudom - ismerem be, kicsit összehúzva magam. Nem feltétlenül a hideg miatt, csak tudom, hogy most már tényleg itt kell megállni.
- De Ön biztos, a zakója... - húzom le a kabátom cipzárját, ahogy elér a felismerés. Persze, ha még két pillanatig gondolkodnék, magamtól is rájönnek, hogy ez a manőver így nem lesz túl siekres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871320#post871320][b]dr. Reece Laines - 2024.01.04. 21:32[/b][/url]

A bocsánatkérést figyelmen kívül hagyva ülök le, és helyezkedem el ugyanúgy, mint mikor a téren futottunk össze. Kezeimet két oldalra teszem, a fölöttünk lévő lépcsőfokon támaszkodom, így fürkészem az eget.
- Hagyd csak. Majd a szünet után visszaadod - mosolyodom el lesandítva rá.
- Ó, nézd csak! Ott a Nagy-Göncöl - mutatok felfelé, mintha egyértelmű lenne, hova teszem. - Ott pedig a kicsi - húzom arrébb kicsit kezemet a levegőben, hogy arra is rá tudjak mutatni. Halvány mosolyom kitartóan van arcomon, ahogy csak és kizárólag az eget nézem, és véletlen sem gondolok bele abba, hogy mennyire léptem át mégis a tanári munkakörömet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871346#post871346][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.05. 11:27[/b][/url]

Úgy érzem magam, mint a kislány, aki megkapta azt a macit, amiért már napok óta hisztizett. Igyekszem nem hagyni kiülni az arcomra az érzést, mert az még mindig keveredne a döbbenettel, és nem hiszem, hogy ezen az éjszakán kellene nekem nagy gondolatokat szőnöm. Az vitathatatlan, hogy időközben a bál, és az ott történtek, valahogy az agyam valamelyik távoli szegletébe kerültek, száműzve magukkal a velük  járó érzést is, ami nemrég még széttört. Tudom, hogy csak ideiglenes állapot ez, ezért is kapaszkodok bele két kézzel. És talán ezért is kötöm őket dr. Laineshez.
- Mindenképp - kiszárad a szám, és csak suttogni vagyok képes, amiről viszont a közelsége tehet, én meg nem tudok már semerre sem húzódni, bármennyire is tör rám hirtelen a kényszer. Tudom, hogy ez nem helyes.
- Melyik? - kérdem félszegen, hisz eddig a kezén lévő tetoválások foglaltak le, a csillagképek azok, amikben határozottan nem vagyok jó.
- Én nagyon irigylem most.... csak pontokat látok, semmiféle szekeret - koncentrálok az égre nézve, még a szemeim is összeszűkítem kicsit, hátha látom azt, amit ő. Azt nagyon szeretném, ezért is nem fogom fel, hogy annyira belemászok a személyes terébe, hogy a hajam szinte az arcát simítja... ha felfognám, valószínűleg már futnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871353#post871353][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.05. 20:11[/b][/url]

Gerlepár (?)

Biztos benne, hogy az elmúlt fél órától máris képződni kezdtek a ráncok a homlokán. Holnap első dolga lesz megkérdezni Bellát, nincs-e kedve becsatlakozni valami komoly bőrápolási kúrára, de ha nem érne rá, még egyedül is elmegy, mielőtt menthetetlen károkat okoz ez az este. Végtére is fiatal még, nem akarhatja senki, hogy már most évekkel idősebbnek nézzék idő előtt, úgyis bele fog őszülni a házasságba az orosz királykisasszonnyal, ha nem rendezik mielőbb a lapjaikat. Mindezek előtt azonban még azt reméli, hogy nyakon csípi a tanár urat is, az unokahúgával egyetemben, és azt még annál is inkább, hogy holnap nem érkezik rivalló Ákostól vagy toppan be maga Wilhelmina teljes valójában. Az hiányozna csak. Jó lesz, ha majd kicsit még utána is érdeklődik óvatosan a napokban, hogy nem kapott-e véletlenül szárnyra valami kellemetlen pletyka esetleg, hogy időben lépéseket lehessen tenni, ha netán szükség lenne rá. Bár valamennyit segített a séta, amit kénytelen volt idáig megtenni, azért még nem teljesen nyugodt, amikor torkát köszörülve áll meg a páros előtt, akik az égboltot nézegetik éppen, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Idegesen dörzsöli meg az orrnyergét.
- Szóval... mi is folyik itt pontosan? Szeretnél te is Cicelle nyomdokaiba lépni? Az április már foglalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871354#post871354][b]dr. Reece Laines - 2024.01.05. 20:22[/b][/url]

Halkan nevetek fel. Ő nem látja - orromat hirtelen csapja meg illata. Oldalasan sandítva figyelem, hogy mennyire közel van. Tekintetem visszasiklik az égre, ám észrevétlen húzódok arrébb, amennyire tudok. Így is sokkal messzebb mentem már Zsolnával, mint az illendő lett volna.
- Nem baj, ma- - belém ragad a szó, lassan fordulok Albert felé.
- Szép estét - kelek fel komótosan a lépcsőről, zavartalanul porolom le kabátomat. - Tekintettel arra, hogy nekem ehhez vajmi kevés közöm van, megyek is. Jó éjszakát, Zsolna - mosolygok le rá. - Neked is, Albert - tartom mosolyomat, majd sétálok el mellette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871355#post871355][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.05. 20:43[/b][/url]

Tényleg a csillagokat nézem, de akárhogy forgatom a fejem, nem látok én itt semmilyen szekeret. Lehet rágyúrok majd az asztrológiára, bár... nem gondolnám, hogy anyu ezt annyira díjazná. Csak a fontosabb tárgyaktól venné el az időt.
Berci felbukkanása hirtelen ér, de megkönnyebbülök.... egészen addig, míg meg nem szólal.
- Nem! - határozottan, és annál ijedtebben ejtem ki azt az aprócska szót. Talán épp elkapom még dr. Laines kezét, mielőtt elmenne, de ez ilyen... reflex.
- És Domit se szeretném Evelin sorsára juttatni, csak nem képes megérteni - nagyokat pislogok, és teljesen ártatlanul. Valahol sajnálom a tanáromat... - mert közben azért eszembe jut, hogy a tanárom -, de azt is tudom, nem bírnám ki, ha elmenne, még akkor is, ha ez kényes családi téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871359#post871359][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.05. 21:11[/b][/url]

Gerlepár (?)

- Ne olyan gyorsan - közli máris a tanár úrral, bal kezét kinyújtott mutatóujjal emelve a magasba, bár továbbra is kitartóan Zsolnát vizslatja. Nem is érti, hogy és főleg mikor kerülte el mindez a figyelmét. Talán valamelyik wellness hétvége alatt történt volna bármi, amiről az unokahúga bölcsen vagy éppen botoran hallgatott? Merthogy a ma látottak azt az elképzelést erősítik benne, hogy itt valami van a levegőben.
- Vázoltam neki a helyzetet, talán az elég lesz. Azt meg majd megpróbálom kipuhatolni, hogy nem kelt-e szárnyra valami pletyka, mielőtt még anyád fülébe jutna bármi is. Az is, ez is - közli, most már jobb kezével egy hevenyészett kört írva le, hogy jelezze, erre is gondol esetleges pletyka alatt.
- Ami pedig a tanár urat illeti... A továbbiakban talán jobb lenne, ha egy ideig elkerülné Zsolnát. Senkinek se tenne jót, ha ez is az Edictumban végezné. De köszönöm, hogy hazakísérte. Jó éjszakát - mondja ki, amit gondol, mert végülis az jó, hogy Zsolna nem volt egyedül, csak ez az egész mégis egy nagy katyvasznak tűnik, amiről még kiderülhet könnyen, hogy darázsfészek. A következő pillanatban már tereli is befelé Zsolnát. - Te meg nem akarsz Magnusról példát venni, se rólam. Mégis hogy képzelted? - dohog betessékelve Zsolnát az ajtón, nem annyira figyelve már arra, hogy esetleg van-e mondanivalója még Reece-nek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871419#post871419][b]dr. Reece Laines - 2024.01.06. 18:01[/b][/url]

Két dolog is megállásra késztet: az egyik az, hogy Zsolna elkapja a kezemet, amire megszeppenten pislákolok lefelé; a másik, ahogy Albert mutogat nekem és szólít meg. Megvárom, míg szavait elintézni Zsolnának, majd elmosolyodom.
- Elnézem a hangnemet és a stílust, Albert, mert el tudom képzelni milyen nehéz helyzetbe kerültél te is a bálban történtek miatt, ám szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a tanárod voltam és jelenleg is vagyok - kapom el tekintetét. Hangom pillanatokon belül mélyül el. - Értékelem az óva intésed, azonban ugyanúgy állok Zsolna rendelkezésére, amennyiben szüksége van rám, mint eddig tettem. Ha te lennél a helyében, ugyanígy lenne. A jövőben kicsivel jobban gondolt át mit mondasz és kinek. Mágiaügyi miniszterként hasznodra fog válni ez a tudás - lepillantva érintem meg Zsolna kezét, hogy unszolásomra engedjen el, és ha megtörténik mosolyodom el mindkettejükre kedvesen, végül intek és távozok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871526#post871526][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.07. 19:10[/b][/url]

Nem tart sokáig ez a nyugalmi állapot, noha nem is rengettem magam abban az illúzióban, hogy ez estének itt vége. Tudtam nagyon jól, hogy Bercivel lesz még egy köröm, ha nem több. Viszont jól esett kicsit nem arra gondolni, hogy mi történt, és mit hagytam magam mögött.
Nagybátyám persze nem hazudtolja meg magát. Ritkán szokott ilyen lenni, és én mindig megijedek, most meg főleg, hogy a kiváltó én lettem. Nem fogom fel, hogy megfogom dr. Laines kezét, egyszerűen csak ösztön.
- Berci... - próbálok én is hatni rá, kicsit félszegebben, de dr. Laines azért belém fagyasztja a szót. Elkerekedik a szemem, mert nem is tudom, mit vártam. Talán, hogy fülét-farkát behúzva, lapos kúszásban hagy itt minket, mint azok, akiket alapjáraton ismerek. Erre fel... halványan viszonzom a mosolyt, amiből valahogy erőt is merítek ahhoz, hogy felálljak, és besétáljak nagybátyám után.
- Nem képzeltem sehogy. Ostoba voltam. Vagy szerelmes... fogalmam sincs, azt hittem... azt hittem, ő az igazi... sajnálom - tárom szét a karom, nem várom, hogy Berci megértse, mert neki vagy nincs igazija, vagy nagyon sok van.
- Többet nem fordul elő - ha bárki is kételkedett volna abban, hogy anyám lánya vagyok, ebben pillanatban biztos lehet benne, hogy ez így is van. Hisz olyan határozottan, és olyan üresen, kimérten csengenek ezek a szavak, hogy még Berci se tudja megkérdőjelezni őket. Mert én eldöntöttem.