[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871147#post871147][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 19:50[/b][/url]

Fázósan húzom össze a kabátom, igyekszem jól elbújni benne, mert vállalhatatlanul érzem magam. Egyszerűen ez nem én vagyok, és szinte látom magam előtt anyám szemeit villanni, ami miatt újabb fojtogatást érzek a torkomban. Tudom, hogy most nem lenne rám büszke. Tudom azt is, hogy ezt is az eridonos számlájára írná, és sose jó, ha Wilhelmine tételeket gyűjtöget, mert egyszer be is hajtja azokat. Az a hülye meg nem érti meg, hogy csak őt akarom megkímélni ettől.
Az nem tudom, hogy dr. Laines keze rajtam van-e még, de már csak az megnyugtató, hogy mellettem sétál, még ha tudom ezt is, ha fel mernék nézni rá, csak szánalmat látnék.
nem tudom, mennyi idő telik el, míg a járdán sétálunk, de megszólalok. Én imádom Bercit, de a belőle áradó feszültség is olyasmi, ami csak rontana a helyzetemen. Ha Berci feszült, akkor a helyzet komoly, és így is tudom, hogy elszúrtam.
Eszembe jut végre, szóval megtörlöm a szemeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871153#post871153][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 20:22[/b][/url]

- Volt már szerelmes? - nem gondolkodok, egyszerűen csak élek a lehetőséggel, amit kínál, anélkül, hogy a fejem felemelném. Nem akarom, hogy így lásson.
- Én az vagyok, azt hiszem. Szakítanom kellett vele, mert anyámnak nem felel meg. És nem is... közénk való - csúnyán hangzik, de egyrészt haragszom rá, másrészt akármennyire szépen is nézem, ez az igazság.
- Legyek megértő. Lássam, hogy a lányok tényleg csak barátok... nem számít, hogy felváltva csüngnek a nyakán. Nyilván az én hátrányom, engem... nem igazán hagytak barátkozni mással a rokonaimon kívül, de ez rendben van? Folyton ez ment, itt egy lány, ott egy lány... nem lehettünk nyíltan együtt, mert akkor anyu... persze ez is az én hibám, holott csak őt védem vele, de.... én nem akarok féltékeny lenni. Nem akarok minden rajta csüngő után veszekedni. Akkora önzőség az, ha azt szeretném, ha valaki velem van, akkor rá se bírjon nézni másra? Főleg, ha elvileg szeret? Én meg tudtam tenni.... - annyira összevisszák a szavak, hogy egyáltalán nem várom, hogy ebből bármit is megértsen, én sem értem igazán. Jelenleg csak azt értem, túl mély a szakadék köztem és az eridonos között.
- Ami a legjobban fáj, hogy úgy bánt velem.... annyira méltatlanul, pedig tudja, honnan jöttem. Tudja azt is, hogy milyen nevelést kaptam, mégis képes volt megcsókolni, mert azt hiszi, azzal minden el van rendezve - megint kicsit mérges lesz a hangom, mert ez tényleg felhúz. Főleg, hogy belépve az a szőke csüngött a nyakán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871155#post871155][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 20:41[/b][/url]

- Nem? - hirtelen kapom fel a fejem, a mozdulattól még kicsit meg is szédülök, de a döbbenet az kiül az arcomra. Egyszerűen zavar keletkezik az erőben, és teljesen kizökkent abból az állapotból, amiben voltam.
Hallgatom amit mond, tényleg figyelek rá, mert ezek a szavak fontosak nekem, főleg mert egy nálam több évet megélt, külső szemlélő szájából hallatszanak, akinek mindig fontos számomra a véleménye. De még a legcsekélyebb apróság is, amit megoszt velem. Ilyenkor kivételesnek érzem magam, kicsit ellebegek az illúzióban, hogy bizalmat szavaz nekem, ezért cserébe én is könnyedén adom neki az enyém. Aztán ki tudja, lehet mással is megteszi, de itt most nincsen senki más.
- Soha nem lehetek vele együtt úgy, ahogy szeretnék. Még ha aranyvérű is, nem fognak belemenni abba, hogy hozzámenjek, hisz a gróf nem engedi senkinek, hogy országon belül házasodjon. És idő kérdése, hogy anyám szerinte számomra megfelelő férjet találjon nekem... - nem veszem észre, hogy egy ponton megálltam, csak hogy szépen érthetően fejezzem be, miért ennyire lehetetlen ez az egész.
- Én csak boldog akarok lenni, amíg még tudok, de... nem vagyok boldog - még a karjaim is széttárom.
- Fáj... - az ajkaim is maguktól biggyednek le, nem tehetek róla, nagyon rossz ezt beismerni, és gyengének érzem magam tőle. Viszont nem tudok hazudni, sem megjátszani magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871158#post871158][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.02. 21:04[/b][/url]

Már rég elengedtem már olyanokat, hogy határok. Vagy épp, hogy mit illik megosztani egy tanárral, vagy mennyire mászhat bele az én életemben. Már abban sem vagyok biztos, hogy a tanáromat látom magam előtt. Most is ahogy nézem, nem azt látom, aki a teremben tűri fel minden óra előtt az ingujját, hogy jelezze... ma sem lesz egyszerű anyagunk - lehet nem ezért, de én ezzel kötöttem össze -, hanem valakit, akivel bármiről tudok beszélgetni, anélkül, hogy bármit is el kellene hallgatnom, vagy bármitől is kényelmetlenül éreznem magam.
- Hogyne lenne érdemes, Önnél jobb emberrel én még nem találkoztam - ráncolom a homlokom, mintha csak azt üzenném vele, felejtse el ezeket a gondolatokat, mert ostobaság.
- Inkább az lehet, hogy amint megismerték, ők nem érezték magukat elég érdemesnek a szerelméhez, és inkább kihátráltak - ezt a forgatókönyvet előbb elhiszem, mint azt, amit az imént felvázolt. Csak így lehetett.
Könnyebben is ered meg a nyelvem, kisajtolok magamból hirtelen mindent, ami bánt, mert tudom, hogy most legalább nem a süket falaknak teszem. Nem, meg sem fordul a fejemben, hogy ő ezzel bármit is kezdene. Nem úgy ismerem, mint aki játszmákat folytatna, de ha mégis, az én szerelmi drámámmal sokra amúgy sem menne.
Épp csak hozzáérnek ujjai a hajamhoz, nem csak a szó, de még a levegő is bennem akad. Furcsa és idegen, hisz Berci teljesen másképp csinálja, és attól nem is érzem azt, hogy ez rossz lenne. De mégis, ahogy átölel én mindkét kezem a dereka köré fonom, pipiskedek kicsit, hogy a nyakába tudjam fúrni a fejem. Gondolkodnom kellene, de nem érdekel, sötét van, a lámpa fénye meg épp csak ide világít. Én meg csak el akarok bújni. Nem kezdek zokogásba, épp szaggatottan veszem a levegőt, részben a helyzet miatt, részben mert így rendesen orromba szökik az illata.
- Köszönöm - suttogom a nyakába, hisz hangosabban beszélni nem is vagyok képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871233#post871233][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 16:24[/b][/url]

- Én szeretném ezt hinni - aprót vonok a vállamon, hisz ebbe a képbe sokkal szívesebben kapaszkodok. Másrészt, nem szeretném feszegetni, mert érzem még a nevetése ellenére is, hogy kényes téma, amit nem feltétlenül a diákjával vitatna. Mert hogy az vagyok. A diákja.
Amit egy fél pillanatra úgy felejtek, mint a pinty. Csak kapaszkodom, és kihasználom a helyzetet, mert... mert ebben a pillanatban sokkal szívesebben vagyok az ő karjaiban, mint bárki máséba. Az viszont nem elhanyagolható, hogy neki legalább van esze, így ahogy megszólal, rebbenek is el, felfogva, hogy egyébként ezzel már tuti átléptem pár határt.
- Igen, igen.... így is lesznek kérdései. Tudom. Ismerem - kezdek zavartan hebegni, és zsebre vágom a kezeim, úgy sétálok mellette.
- Tényleg nagyon hálás vagyok Önnek. Kérem ne értsen félre... csak... jó érzés valaki olyannal lenni, aki... ért - nem tudom megmagyarázni, így kicsit ráncolom a homlokom. Nagy szavakkal dobálózni meg nem szeretnék, és még ha szeretnék sem tehetném meg.
Azért valahogy sikerül csak lassabban lépkedni, annyira most már nem sietek én haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871238#post871238][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 17:01[/b][/url]

Kicsit még furcsán is érzem magam a téma miatt, nem tudom, hogy mit tehetnék hozzá, mit mondhatnék neki, amit nem hallott még milliószor, hisz csak a vak nem látja, mennyi tapasztalatom van nekem kapcsolatok terén.
- Amint tisztán látok, kérdések nélkül is el fogom mondani, mi történt. Csak most katyvasz az egész, és... - nem tudom befejezni, mert tudom, hogy magamban kell először kibogozni a szálakat.
És még a szavai is észhez térítenek. Igen diák vagyok. Pontosan egy diák, ezt nekem szabad elfelejtenem, csak... annyira jól esik, hogy kapaszkodhatok valakibe, aki cserébe nem vár el semmit.
- Mint azt látta, dr. Laines, kiválóan tudom saját magam is ilyen helyzetbe hozni. Aki itt határokat lépdel az én vagyok, és nem is érzem magam túl jól miatta, csak... nagyon szeretek Önnel lenni. Valahogy olyankor minden annyira egyszerűbb.  Ostobán hangzik igaz? - egy pillanatra még a szám is elhúzom, rá viszont nem merek nézni, azt nem bírnám ki, ha gúnyt, vagy megvetést látnék rajta, csak mert őszinte vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871252#post871252][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 20:04[/b][/url]

- Úgy értettem, hogy... Önnek, már ha kíváncsi rá - irtó kellemetlenül érzem magam, hisz az nem kérdés, hogy Bercivel ezt meg kell beszélni. Nagyon szeretem, ő is imád engem, de vannak helyzetek, amik nem opcionálisak, és nem bújhatok ki alóluk.
Az más kérdés, hogy a férfi mennyire kíváncsi mindarra, ami közepébe került... miattam. Szinte úgy érzem, hogy az ő fejére is csak bajt hozok azzal, hogy... kedvelem, mert a kedvenc tanárom.
Mosolygok azért a hajam takarásában, még ha csak halványan is, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy létezik ilyen ember, aki ennyire... megértő, és mintha nyugi-főzetet tolna, semmi nem zökkenti ki.
- Tudja.... az elsők között neveltek arra is, hogy a tisztelnem kell a tanáraim, és hogy tudjam, hol a helyem velük szembe... Én boldog vagyok, hogy Önre számíthatok, és van valaki, akiben fenntartások nélkül meg tudok bízni - megint esetlennek érzem magam, mert tudom, hogy nagy szavak ezek, de ezt érzem. És még ha újkeletű lenne, de nem... dr. Reece már nagyon régóta itt van nekem.
Bárhogy is próbálok lassan menni, túl korán érünk haza, ami miatt kiszakad belőlem egy sóhaj.
- Igen - vágom rá túl gyorsan, de mégsem moccanok meg, csak a kulccsomót halászom elő.
- Vagyis... nem tudom, nem járnánk még egy kört? Csak... tartok tőle, hogy felbukkan... vagy... van kedve bejönni? - óvatosan nézek rá tudva, hogy ez akár már kibillentheti, mégse akarok társaságot... meg egyedül sem lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871254#post871254][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.03. 20:30[/b][/url]

- Ez nem glória, ez csak az én.... tapasztalatom - pislogok sűrűn magam elé, mert tényleg csak arra tudok hagyatkozni, ami velem történt általa, és nem gondolom azt, hogy túloznék.
Azzal a kérdéssel már annál inkább, ami kibukik belőlem, de nem tehetek róla. Megszoktam, hogy nem kell megjátszanom magam, vagy átgondolni a dolgaim, még akkor is, ha tudom, hogy most tényleg átléptem egy határt.
- Megértem. És sajnálom... hülye ötlet volt - sóhajtok fel, viszont nem szakítom el róla a tekintetem, csak lágyan mosolygok. Az bánt egyedül, hogy ma már sokadszorra hoztam kellemetlen helyzetbe.
- Mindenesetre, köszönöm szépen, hogy hazakísért, és.... jó éjt - meg kell tanulnom normálisan búcsúzkodni. Ezt felírom a listára, mert ez is olyan esetlenre sikerült, ráadásul bármennyire is szeretnék én most oda bekatapultálni, a lábaim cserben hagynak, épp csak a kezemben tartott kulccsomót nézem. Tudom, ha bemegyek, és ő elmegy... akkor megint fájni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871304#post871304][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 19:59[/b][/url]

- Önnek sem kellene - tényleg, csak egy halvány mosoly az, amit sikeresen kicsikarok magamból, mert annál sokkal kínosabban érzem magam. Főleg, hogy nem is olyan rég tényleg dr. Laines tette meg ugyanezt.
Szörnyen utálok búcsúzkodni, és ez szinte mindig ki is ütközik. Sajnálom nem tehetek róla. Mégis mosolyogva biccentek, bár jelen pillanatban nem hiszem, hogy eleget tudok tenni a formális kérésnek. Azt sem igazán hiszem, hogy aludni fogok. Lélekben már-már felkészülök arra, hogy hallom távolodó lépteit, így tekintetem a kulccsomómra szegezem, nem akarom, hogy látszódjon, összezuhadon.
A professzor azonban mégsem megy, amin valahol megütközök, de csak a mellkasomban szorító érzésre fókuszálok.
- Tudom... megvárom idekint - sóhajtok egy nagyot, aztán mégis összeszedem magam, csak hogy ha még vérszegényen is, de rámosolyogjak.
- Minden rendben lesz... - jó, ez inkább hangzott kérdésnek, de legalább belenézek a szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871310#post871310][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 20:51[/b][/url]

- Nem szeretnék bemenni - vallom be halkan, összefonva mellkasom előtt a kezeim, és igazán megmakacsolva magam, ami egyébként nem sokszor vall rám. Egyszerűen csak ezt érzem.
- Azt sem szeretném, hogy Ön elmenjen - ezen a ponton már nyelek egy nagyot, mert tudom, hogy ennek gondolatnak szabadna csak maradnia, viszont bent tartani meg abszolút nem bírom, még akkor sem, ha ott lebeg a fejem felett, ezzel mennyire el tudom rontani a köztünk lévő... jó hangulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871318#post871318][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.04. 21:25[/b][/url]

Nem tudom hirtelen, mi lep meg jobban. Hogy az én szám elhagyták azok a szavak, vagy az ő arca először. Látom a dilemmát rajta, és teljes mértékben meg tudom érteni... vagyis nem. Nem értem, hogy miért dilemmázik, de miután én kértem burkoltan, hogy maradjon, kicsit furcsa lenne megkérdezni, hogy mégis miért ez a dilemma.
Az még jobban meglep, hogy az előbb lefolytatott beszélgetés után, mégsem hagy itt faképnél, mert tudom, hogy ez már rég nem szerepel a munkaköri leírásában, ráadásul... neki még vissza kellene menni. Mégis pillanatok alatt nyugszom meg, a feszült tartásom is lazul, majd egy apró biccentés után, ülök is le a lépcsőre, ami pontosan akkora, hogy ketten talán elférünk egymás mellett.
- Sajnálom... - hálásan pislogok rá, mégis valahol azért akad némi bűntudatom, hogy én hozom őt ebbe a helyzetbe. Csak azért, hogy késleltessem azt, amit nem kerülhetek el.
- Nem igazán... nem tudom - ismerem be, kicsit összehúzva magam. Nem feltétlenül a hideg miatt, csak tudom, hogy most már tényleg itt kell megállni.
- De Ön biztos, a zakója... - húzom le a kabátom cipzárját, ahogy elér a felismerés. Persze, ha még két pillanatig gondolkodnék, magamtól is rájönnek, hogy ez a manőver így nem lesz túl siekres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871346#post871346][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.05. 11:27[/b][/url]

Úgy érzem magam, mint a kislány, aki megkapta azt a macit, amiért már napok óta hisztizett. Igyekszem nem hagyni kiülni az arcomra az érzést, mert az még mindig keveredne a döbbenettel, és nem hiszem, hogy ezen az éjszakán kellene nekem nagy gondolatokat szőnöm. Az vitathatatlan, hogy időközben a bál, és az ott történtek, valahogy az agyam valamelyik távoli szegletébe kerültek, száműzve magukkal a velük  járó érzést is, ami nemrég még széttört. Tudom, hogy csak ideiglenes állapot ez, ezért is kapaszkodok bele két kézzel. És talán ezért is kötöm őket dr. Laineshez.
- Mindenképp - kiszárad a szám, és csak suttogni vagyok képes, amiről viszont a közelsége tehet, én meg nem tudok már semerre sem húzódni, bármennyire is tör rám hirtelen a kényszer. Tudom, hogy ez nem helyes.
- Melyik? - kérdem félszegen, hisz eddig a kezén lévő tetoválások foglaltak le, a csillagképek azok, amikben határozottan nem vagyok jó.
- Én nagyon irigylem most.... csak pontokat látok, semmiféle szekeret - koncentrálok az égre nézve, még a szemeim is összeszűkítem kicsit, hátha látom azt, amit ő. Azt nagyon szeretném, ezért is nem fogom fel, hogy annyira belemászok a személyes terébe, hogy a hajam szinte az arcát simítja... ha felfognám, valószínűleg már futnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871355#post871355][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.05. 20:43[/b][/url]

Tényleg a csillagokat nézem, de akárhogy forgatom a fejem, nem látok én itt semmilyen szekeret. Lehet rágyúrok majd az asztrológiára, bár... nem gondolnám, hogy anyu ezt annyira díjazná. Csak a fontosabb tárgyaktól venné el az időt.
Berci felbukkanása hirtelen ér, de megkönnyebbülök.... egészen addig, míg meg nem szólal.
- Nem! - határozottan, és annál ijedtebben ejtem ki azt az aprócska szót. Talán épp elkapom még dr. Laines kezét, mielőtt elmenne, de ez ilyen... reflex.
- És Domit se szeretném Evelin sorsára juttatni, csak nem képes megérteni - nagyokat pislogok, és teljesen ártatlanul. Valahol sajnálom a tanáromat... - mert közben azért eszembe jut, hogy a tanárom -, de azt is tudom, nem bírnám ki, ha elmenne, még akkor is, ha ez kényes családi téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=871526#post871526][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.07. 19:10[/b][/url]

Nem tart sokáig ez a nyugalmi állapot, noha nem is rengettem magam abban az illúzióban, hogy ez estének itt vége. Tudtam nagyon jól, hogy Bercivel lesz még egy köröm, ha nem több. Viszont jól esett kicsit nem arra gondolni, hogy mi történt, és mit hagytam magam mögött.
Nagybátyám persze nem hazudtolja meg magát. Ritkán szokott ilyen lenni, és én mindig megijedek, most meg főleg, hogy a kiváltó én lettem. Nem fogom fel, hogy megfogom dr. Laines kezét, egyszerűen csak ösztön.
- Berci... - próbálok én is hatni rá, kicsit félszegebben, de dr. Laines azért belém fagyasztja a szót. Elkerekedik a szemem, mert nem is tudom, mit vártam. Talán, hogy fülét-farkát behúzva, lapos kúszásban hagy itt minket, mint azok, akiket alapjáraton ismerek. Erre fel... halványan viszonzom a mosolyt, amiből valahogy erőt is merítek ahhoz, hogy felálljak, és besétáljak nagybátyám után.
- Nem képzeltem sehogy. Ostoba voltam. Vagy szerelmes... fogalmam sincs, azt hittem... azt hittem, ő az igazi... sajnálom - tárom szét a karom, nem várom, hogy Berci megértse, mert neki vagy nincs igazija, vagy nagyon sok van.
- Többet nem fordul elő - ha bárki is kételkedett volna abban, hogy anyám lánya vagyok, ebben pillanatban biztos lehet benne, hogy ez így is van. Hisz olyan határozottan, és olyan üresen, kimérten csengenek ezek a szavak, hogy még Berci se tudja megkérdőjelezni őket. Mert én eldöntöttem.