Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Helvey

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Van az úgy, amikor a cérna még a legbékésebb embereknél is elszakad, vagy a tehetetlenség, vagy valami más miatt. Ő most már konkrétan nem tudná megmondani, mi volt a kiváltó ok, de úgy emlékszik, valami balhés alak. Vagy nagyon emlékszik, ahogy arra is, hogy majdnem nekiugrott a végén. Aztán rájött, hogy semmit sem tudna tenni, vagy hát... Tényleg nem? Azok ott békává változtatják, ő meg kuruttyol és vonyít majd felváltva élete végéig. És erre mit tett? Beseggelt egy pohár bortól. Igen, mint a kislányok. És igen, most meg merte lépni.
- Nem - nyögi a másik felé, nem is nézi, honnan jött. A kávé már kihűlt, enni meg sem próbált. Nesze neked. Karikás szemeit emeli a beszélő tagra. Sokat nem lát.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Előredőlve dörzsöli át az arcát, ha valóban ennyire szarul néz ki, hogy a köszönés helyett egyből egészségi állapota a kérdés, akkor ott már elég nagy a baj. Pfú. Aztán, mint akit megszúrtak, úgy egyenesedik ki, megkeresi a kávét és hát ő is belekortyol.
Aztán fintorog. Még cukrot se kért be. Le is rakja inkább.
- Semmi, semmi, semmi. Megvagyok, mindjárt - mentegetőzik, de vajon így is van? Most már valamelyest fókuszál, hunyorog, ismerős vonást fedez fel az arcban.
- Hű, te most vagy Dani vagy, vagy marhára hasonlítasz rá.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Jobb is, hogy nem ugrott, hogy ő majd most rendbe is rakja. Ha valami fel tudja piszkálni, akkor az az indokolatlan bothasználat vagy valami lötty, amit le akarnak nyomni a torkán. Vagy ezt a vacakot. Kicsit erélyesebben löki félre a bögrét, lerázza a kezéről, ami kilöttyent oda.
- Nem? Akkor nem nyertem - most nem tud túl vicces lenni, zavarja a nap is. Aztán nem kéne idegeneken kitölteni a kínját.
- Nem tudom minek jöttem ide, de neked jó étvágyat - bukik ki belőle, meg az elfojtott böffentés. Te jó ég. Most újra 13 évesnek érzi magát.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

- Nem, nem. Én bocs. Csak az arcod volt ismerős - legyint egyet, hát nincs ebben semmi, nem fog összetörni, ha nem Dani van itt, amúgy is ezer éve látta és amúgy se lenne sok oka annak, hogy itt legyen. Sőt. Még érte sem jöhetne ide, erről a helyről igencsak hallgatni kell, nem?
- Eghen - lehet el is aludt pár pillanatra, mialatt a kávé kihűlt. Biztosan. - Nincs vele gáz, csak elcsesztem. Nem raktam bele semmit és már hideg - mert nekik tök alap, hogy csak huss, máris hideg, neki onnantól használhatatlan. Vagy csak mert tényleg nagyon kivan az agya még. Az asztalra könyököl.
- Ha nem Dani vagy... Mindegy. Én Balázs.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Megoldható, hát igen. Prüszköl egyet, olyan jelenség ez, amikor saját magad méltatod és mégsem. Majdnem nevetés. Megoldható. Hol egy kotyogós?
- Ehem. Nem akarom visszaküldeni, én meg nem tudom - von vállat, ezzel úgy érzi, eleget mondott el arról, hogy mi is a legnagyobb gond. Vagy nem? Fogalma sincs, hogyan kellene bemutatni magát, hogy mi is ő, ki is ő. Hello, mugli vagyok, de ne aggódj, már nem akarod ki, ha lebeg a pohár. Nem, ennél rosszabb már nem is lehetne.
- Hát felőlem, ha nem vagyok akkora zavaró tény - emeli meg magát, kicsit ropognak a tagok. Túl sokáig tunyult itt, így úgy indul meg, mint akinek ólomsúlya van. A kávéért csak félúton nyúl vissza, majd letéve ül le a székre nyekeregve. Ez kevésbé volt kecses, mint tervezte.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Nem azért mondta, így a fejét is rázza, de kicsit beleszédül, így inkább abba is hagyja.
- Hagyd csak, nekem fura nézni - és tényleg. Bár látott eleget, amikor még messzebb élt és valamit úgy oldottak meg, a legtöbbet azonban ő, két kézzel. Igen, még a favágást is. Könnyebb a lelkének, vagy valami olyasmi. Nem tudná most megfogalmazni, hogy mi is a probléma.
- Nem egészen, csak inkább nem jártam messzire. A Kukoricában dolgoztam, vagy otthon voltam - amikor meg végre elkezd kimászkálni, így néz ki. Rettentő jó kezdés.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Ohh bizony. A tipikus. A tekintetek sokasága változó, amikor új és szokatlan dolog köszönt be az életben, akár csak pár epizód erejéig. Mindenesetre, nincs mit szégyellnie, széttárja a karjait, hogy ez van és tovább is lép.
- Aha, meg néha takarítok - közben benyúl ő is a zsebeibe, kutakodik. Megkívánta a bűzrudat, így elő is kotorja a kissé gyűrött dobozt, előbányássza belőle a szálat és az ajkai közé tűzve keres tovább. Van minden, de ami kéne...
- Ahm... Tüzet kérhetek? - ha még nem elég szakadt, akkor most tuti. Lehet ha meg bírná inni azt a vacakot, kellemesebb lenne.
- Te mit csinálsz? Nem tudok nem arra gondolni, hogy valahol láttalak már.

Helvey

.agyfsz. túl korán.
𝔸𝕕𝕣𝕚𝕒𝕟

Aztán úgy húzza be a nyakát, mintha a szemét akarná kibökni. Remek. Hát, valami ilyesmi, de ő a rendes, számára elérhető dolgokra asszociál mindig. Szemeit lehunyva szusszan egyet, odahajol és gyors meggyújtja a bagót. Aztán hátra is dőlve fújja ki hosszasan a füstöt.
- Pesti ispotály... Amikor hazajöttem, oda elvittek. De az nem tegnap volt - emlékszik rá, inkább az érzésre, a fájdalomra és a sokkra, amit az okozott, hogy kábé akkor kezdték el neki adagolni, hogy mi történt vele. Nem volt elég a sebek, nem volt elég az, hogy senki se várta, még akkor tömték a fejét mindennel. Kellemetlen bizsergés fut végig oldalának azon részén, ahol a legmélyebb seb pihent. A többi is látszik, de ez az egész eredete.
- Mit tanítasz? Én elvileg fogok, csak nem tudom menni fog-e - nyúl a rossz kávéhoz ismét és kortyol, mert valamit használ. Vagy csak elhiszi.
- Az elég tág fogalom.