Az a hír járja, hogy nagy bunkó lettem, és hogy ez nem is érdekel. Hát nem. Vagyis de, de annyira mégsem. Nem értem vissza a saját gyerekem születésére, nem tudtam elérni, hogy a húgom ne menjen férjhez, és itt jegyezném meg, hogy nekem nincs bajom Brightmore-ral meg ezzel a perverz szeretlek-gyűlöllek-légy az enyém izéjukkal, ami van. Kapcsolat. Kemény, amikor azt, ami a feleségem és köztem van, ugyanazzal a szóval illetjük, ami köztük. Lapozzunk. Szóval nem megy semmi olyan könnyedén, mint szeretném. Két napja ügyeletben vagyok, és nem nagyon aludtam, és idegesít minden. Az is, hogy csiripelnek a madarak, és az is, ha nem. Az asztalomnál ülve, a ceruzám radíros végét kopogtatva, bámulok ki az ablakon, és nem tudom, hogy mikor pislogtam utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753819#post753819][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 17:45[/b][/url]

Az a hír járja, hogy nagy bunkó lettem, és hogy ez nem is érdekel. Hát nem. Vagyis de, de annyira mégsem. Nem értem vissza a saját gyerekem születésére, nem tudtam elérni, hogy a húgom ne menjen férjhez, és itt jegyezném meg, hogy nekem nincs bajom Brightmore-ral meg ezzel a perverz szeretlek-gyűlöllek-légy az enyém izéjukkal, ami van. Kapcsolat. Kemény, amikor azt, ami a feleségem és köztem van, ugyanazzal a szóval illetjük, ami köztük. Lapozzunk. Szóval nem megy semmi olyan könnyedén, mint szeretném. Két napja ügyeletben vagyok, és nem nagyon aludtam, és idegesít minden. Az is, hogy csiripelnek a madarak, és az is, ha nem. Az asztalomnál ülve, a ceruzám radíros végét kopogtatva, bámulok ki az ablakon, és nem tudom, hogy mikor pislogtam utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753823#post753823][b]Adrian Black - 2019.04.01. 17:59[/b][/url]

Szögezzük le, hogy hamarabb akartam megejteni ezt a látogatást, nem tudom pontosan ugyan, hogy mikor, de ennél biztosan. Aztán, valahogy, közbejöttek dolgok, valaki folyamatosan elterelte a figyelmem a tényről, hogy Will mégis hogy képes élni nélkülem, de a lényeg az, hogy mégis eljutottam a doktor úrhoz. Átlagos hétfő délután ez, a rendelések nagyja már a reggeli órákban le szokott menni még a kórházakban és ispotályokban is, szóval egyáltalán nem lepődöm meg az üres fertőtlenítő szagon. Már jó előre széles vigyor ül ki az arcomra, bal kezem ujjait a rendelő kilincsére fonom, majd hirtelen lökéssel tárom ki magam előtt azt.
- Kösz, Payne, hogy melegen tartottad a székem, de most már mehetsz vissza takarítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753835#post753835][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 18:52[/b][/url]

Kopp. Kopp. Koppkoppkopp. Kopp. Kopp. Koppan a ceruzám, próbálok arra koncentrálni, de igazából nem nagyon megy. A sok minden sz*r most úgyis leterheli az agyam. Két napja nem alszom szinte semmit, de belefér, tényleg, esküszöm. Nem fogok megkattanni. Áh. A ceruzám koppanása andalít, de mielőtt még átesnék abba, hogy az eddig nyitott szemem lecsukódjon, belépnek az irodámba.
- Black.
Nem tudom, hogy örüljek vagy a nyakába vessem magam, vagy mind a kettő. Végül azonban csak felé fordulok, és a névtáblámat is véletlenül magammal fordítom.
- Nyertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753841#post753841][b]Adrian Black - 2019.04.01. 19:05[/b][/url]

Nem kell senkinek egyetemet végeznie ahhoz, hogy ne vegye észre a szeme alatti karikákat és a hozzájuk képest igencsak sápadt bőrét, amiből nyilván rájön az ember, hogy valami nincs rendben, de azért éppenséggel ezzel indítani sem illik az újra látást, még, ha az embert Adrian Black-nek is hívják. Megadóan elmosolyodva csóválom meg fejem, ahogy megpillantom a névtáblát.
- Doktor - ó igen, büszke vagyok rá, nagyon is büszke. Ellépve az asztal mellett nyújtom ki felé jobbom, ha tetszik neki, ha nem, meg fogom ölelni őt, legalább most.
- Nem nézel ki túl jól, öreg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753845#post753845][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 19:11[/b][/url]

- Az.
Bólintok egyet elégedetten. Ahogy felém nyújtja a kezét, felállok, és elfogadva húzom magamhoz, ő meg engem magához, szóval jó kör, de a lényeg, hogy összeölelkezünk. Szorosan tartom magamnál, leginkább, hogy ne lássa, hogy könnyek szöktek a szemembe.
- Testvérem.
Az évek alatt nagyon jóban lettünk, és egy világ dőlt össze bennem, amikor elhagyott, de újra itt van, és ez nagyon fontos nekem.
- Sok minden volt, amíg távolt voltál, de te nagyon jól festesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753847#post753847][b]Adrian Black - 2019.04.01. 19:20[/b][/url]

Ujjaim szorosan ökölbe szorulnak, ahogy megveregetem a hátát, nagyon, nagyon hiányzott nekem, de most, hogy itt vagyok, teljessé válik ez az egész visszatérés kör. Mélyen felszusszanva húzom el végül fejem, megpaskolom vállait, a homlokának koccintom a sajátom egy pillanatra - nem tudnék erre pontos magyarázatot adni, egyszerűen csak jól esik -, magam alá intek egy széket, és a hazaérkezők nyugalmával foglalok helyet mellette.
- Az egész napom a tiéd, bébi - összefonva ujjaim ropogtatom ki őket, bokám keresztbe fektetem a másik lábam combján, ahogy hátra dőlök.
- Ha sok minden volt, hát meséld el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753865#post753865][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 20:05[/b][/url]

Az sem érdekel, ha most ránk nyit valaki, és félreérti a helyzetet, értse nyugodtan, Adrian mindig is ilyen közel marad, mintha a lelkem egy része távol lett volna, és most, hogy érzem őt, lett megint teljes. Elmosolyodom, ahogy visszaülök a székembe, és szusszanok egyet.
- Megszületett a lányom, Joy. A húgom, Cath férjhez ment. Kiderült, hogy apámnak van két gyereke még. Jason, a bátyám hazatért. Volt egy nagyon ígéretes előadásom.
Szépen hangzik így, a háttérben, az elmémben azonban minden más is beugrik. Ahogy Norinával veszekszem Jason miatt, ahogy nem érek haza a lányom születésére. Hogy a húgom remeg, miközben ordítok vele, majd véres fejjel fekszik az asztalon. Apám eltorzult arca, ahogy kiabálunk. Minden. Az egész évem lepereg az agyamban.
- Mesélj te, hogyhogy visszajöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753873#post753873][b]Adrian Black - 2019.04.01. 20:22[/b][/url]

Türelmesen - dehogy türelmesen, ha valamit azonnal észreveszek az embereken, az az, ha valamit nem mondanak el nekem, Will pedig most pontosan ezt csinálja, tudom - megemelem jobb szemöldököm, miközben hallgatom őt. Ez mind szép és jó, édes William az egyetlen hökkenő csupán, hogy:
- Akkor miért nem alszol? - tudok tapintatos lenni, persze, hogy tudok, épp csak most nem vagyok, ahhoz túl erősen működik bennem a hőskomplexus mellette.
- Itt fogok tanítani - vállat vonok, mintha nem lenne lényeges - nem is érzem annak, addig nem, amíg neki problémák merülnek fel az életében. - Ne terelj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753879#post753879][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 20:39[/b][/url]

- Ügyelek.
Felelem teljesen nyugodtan, és nézem őt, és remélem hosszabban beszél, elterelődik a téma, de valahogy nem, és hiába volt távol, ismer.
- Volt ez az előadásom. Nem hagyhattam ki, ha ezt kihagyom, elásom magam a szakmába. Haza kellet volna érnem, de nem értem. A lányom nélkülem született meg. A bátyám volt bent a nejemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753881#post753881][b]Adrian Black - 2019.04.01. 20:45[/b][/url]

- Ügyelsz - nem, egy pillanatig sem hiszek neki, a szavait is csak azért ismétlem meg, hogy ezt ő is tudja. - William, nem egy klinikán dolgozol, hogy ügyelned kelljen - persze, nagy előrelépés a falunak ez a rendelő, de azért túlzásokba sem kell esnünk.
Alapvetően lehet, hogy velem van a baj, nincs gyerekem, ezért nem tudom megérteni, miért akkora baj, hogy nem ért haza a lánya születésére, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy éppen ezért ne aludjon valaki éjszakánként. Úgy értem, előtte van egy egész élet, hogy vele legyen, ez nem feltétlenül a világ vége.
- Történt valami köztetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753888#post753888][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 21:03[/b][/url]

- Elképzelhető, hogy idegességemben megvádoltam azzal Norinát, hogy nem is bánja annyira, hogy így alakult, hogy szívesebben van Jasonnel.
Nem csak elképzelhető, hanem igaz, nagyon igaz, hogy így történt.
- Talán ez egy kicsit túlzás volt.
Istenem, ha hallanám magam kívülről, szembeköpném magam.
- Féltékeny vagyok a bátyámra és a nejemre, remek családi életem van. Vagyis, inkább itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753893#post753893][b]Adrian Black - 2019.04.01. 21:16[/b][/url]

Ha nem az előbb vonogattam volna a szemöldökeim, amibe, őszintén, elég hamar bele tud unni az ember, akkor egészen biztosan most kezdenék bele, de ehelyett csak fapofával hallgatom végig. Nagyon rosszalló fapofával.
- Szeretnéd, ha felpofoználak? - egy pofon néha nagyon sokat képes lendíteni az ember eszén - a UFC-ben harcoltam, kaptam belőle eleget, tudom, miről beszélek -, ha valaki pedig nem fél megütni őt, a dühkezelési gondjai teljes tudatában sem, akkor az én vagyok.
- Tudod, Will, a problémák elől való menekülés egyedül akkor hatásos, ha nem hagysz a hátad mögött, mondjuk, két gyereket meg egy pereputtyot, és legalább egy másik kontinensre költözöl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753898#post753898][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 21:31[/b][/url]

- Szóval azt mondod, hogy most fogjam magam, és költözzek egy másik kontinensre?
Emelem meg én is a szemöldökömet, majd egy kicsit megrázom a fejem.
- Neked bevált, nem? A lelépés. Talán tényleg ki kellene próbálnom nekem is.
És igen, a legszomorúbb ebben, hogy nem viccelek, hanem elkezdem mérlegelni a következményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753906#post753906][b]Adrian Black - 2019.04.01. 21:52[/b][/url]

Lehet, hogy mégis hamarabb kellett volna megejtenem ezt a látogatást - ellenben tudományos tény, hogy a tesztoszteronszint növekedésével egyenesen arányosan csökken az intellektualitás, na most, a barátnőm D-s melltartót hord, rakd össze - és akkor elejét lehetett volna venni ennek az egésznek. Mélyen beszívom a levegőt, állam ujjaimra támasztva fordítom oldalra fejem, ahogy visszakérdez, kissé megingatom. Nem hiszem, hogy különösebben szeretné, ha felpofoznám - ki szeretné? - de ettől függetlenül fel fogom.
- Figyelj csak, Will - közelebb húzom hozzá a székem, előre dőlök, könyökeim megtámasztom egy pillanatra térdeimen, majd a következőben lendül is balom, tenyerem élesen csattan az arcán. Mondtam. Nem félek attól, hogy feldühítem, mert nála sokkal nagyobb darab alakokat is ütöttem már ki.
- Soha, soha ne úgy próbálj meg megoldani valamit, hogy elhagyod a családod, megértetted? - rá szegezem mutatóujjam, miközben beszélek, bár tény, hogy inkább azért, hogy fenntartsam kezem kettőnk között, ha esetleg vissza akarna ütni.
- Két gyereked van, William. Ha most elhagyod a feleséged, lehet, hogy örökre elveszíted őket. Megoldásnak tűnik ez neked, he?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753926#post753926][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 22:58[/b][/url]

- Na.
Épp csak kimondom, már érzem is a tenyerét az arcomon, de nem reagálok semmit, mert hát minek is tenném, valahol jogos, de sokkal inkább olyan szinten meglepett, hogy csak nézek.
- Nem tudom.
Még a vállam is megvonom a felelet közben. Szipogok egy kicsit, mert azért nagyon tud ütni, de sokkal lomha vagyok ahhoz, hogy most azonnal kapcsoljak, pedig a nemalvás nem a legjobbat hozza ki belőlem.
- Csak nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753930#post753930][b]Adrian Black - 2019.04.01. 23:07[/b][/url]

Máris előrébb lendültünk. A nem tudom legalábbis, szerintem, máris sokkal jobb válasz az előbbi, lépjünk le és szarjunk le mindent hozzáállásnál. Aprót biccentek, ujjaimmal megpaskolom a tarkóját, majd visszaeresztem kezem magam elé.
- Nem lesz megoldás - helyette tudom én a választ. - Nézd - személy szerint elég szar a kapcsolatom a családommal, a szüleim évek óta nem tekintem teljes értékű embereknek, a nővérem betegsége a saját életemre is rányomta a maga bélyegét anno, nem hiszem, hogy pont nekem kellene terápiás tanácsokat adnom, de a semminél határozottan több vagyok.
- Nem menekülhetsz örökké a rendelőbe. A feleségednek szüksége van rád, ahogy a gyerekeidnek is, te vagy az apjuk - úgy érzem, tudatosítani kell a kis fejében pár dolgot. Semmi baj. Ezért vagyok itt.
- Ha zavar a testvéred viselkedése, beszéld meg a testvéreddel. Ha aggódsz a kapcsolatodért a feleségeddel, beszéld meg a feleségeddel. De ne vetítsd át egyikről a másikra a konfliktusaid, Will, mert első sorban magad, majd veled együtt őket is tönkreteszed - nem is értem, honnan vannak ilyen okos gondolataim. - Ők a családod, Will. Nélkülük hol lennél most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753934#post753934][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 23:24[/b][/url]

- A gyerekeim, ha otthon is vagyok, Jasont akarják. Joy is, pár hetesen nála megnyugszik, nálam nem. Csak nála a jó. Norina nevetgél vele. Néha nem mondom, hogy nem a lelépés lenne a legkönnyebb megoldás.
Sőt, nagyon bennem van, hogy milyen könnyű lenne csak úgy elmenni. Most is, ahogy így szóba kerül a dolog, a szemem elé villan, hogy hova is mennék el. Hova nem, ugye.
- Itt, bűntudat nélkül.
Pillantok fel, és a legijesztőbb a hangomban az, hogy őszintén cseng, amit mondok. Így is gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753935#post753935][b]Adrian Black - 2019.04.01. 23:32[/b][/url]

Nos. Nem teljesen erre a válaszra számítottam. Valójában, egyre csak erősödik bennem a gondolat, hogy Willnek szüksége lenne egy pszichológusra, aki szakszerűen képes segíteni neki, de az a baj az emberekkel, hogy nem mindig reagálnak jól a pszichológus koncepciójára.
- Nem akarlak megsérteni, de még én is érzem, hogy valami nem oké benned, Will, és a babáknak még nálam is jobb érzékük van erre - megemelem egyik szemöldököm. Persze, hogy nincs rendben, feszült, ideges, elkeseredett, és talán ott kezdődik a következő probléma, hogy a feszült, elkeseredett, ideges emberek megoldására a pszichológuson kívül egyetlen megoldást ismerek.
- Mikor verekedtél utoljára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753938#post753938][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.01. 23:48[/b][/url]

- Szuper.
Most erre mit mondjak? Tudom, mert tanultam, tényleg tudom, csak más okosnak lenni szóban, és már átérezni a dolgot. Mérges vagyok, fásult, és ideges.
- Fél éve? Háromnegyed. Nem tudom, miért?
Nem értem, hogy ezzel most mit szeretne. Mikor verekedtem? Hát mit tudjam én, utoljára Jasont vertem meg, mert így akart felszedni valami nőt.
- Miért nem beszélgetünk inkább arról, hogy mi van veled?
Kérdezem kétségbeesetten, mert sokkal jobban érdekelne, hogy ő merre volt, mint, hogy én mennyire nyomorultul intézem az életem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753955#post753955][b]Adrian Black - 2019.04.02. 09:53[/b][/url]

Szuper. Határozottan az. Aprót szusszanva tűröm fel a pulóverem ujjait, kiropogtatom a nyakam is, nem titkolt tény, hogy képtelen vagyok sokáig ülni egy helyben, kell a mozgás, kell az, hogy csináljak valamit, bármit.
- Jó. Úgy rendesen én is elég régóta - amióta bejelentettem, hogy nem fogok harcolni többet, egészen pontosan. Az illegális körök persze mindig nyitott karral várnak, de nem kifejezetten égek értük.
- Verekedjünk - egy normális ember egészen biztosan nem ejtené ki ezt ilyen egyszerűen a száján.
- Majd beszélünk rólam, ha te már rendben leszel, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753964#post753964][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.02. 12:42[/b][/url]

- Te hülye vagy.
Nem titkoltan fejezem ki a gondolatomat, majd levéve a köpenyemet, én is feltűröm az ingujjaimat. Nem minthogyha ez olyan nagyon segítene a tényen, hogy ha mi összeverekszünk, akkor a ruházatunk egy része mindenképpen véressé válik.
- Rendben vagyok.
Dehogy vagyok rendben, igazából olyan nagyon nem, hogy az már olyannak is feltűnik, aki csak egy receptért jön be és nem is találkozunk. Közelebb lépve hozzá, azért nyilván próbálom meg nem tenni, még ha vágyat is érzek rá.
- Biztos, hogy jó ötlet? Alhatnék is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753980#post753980][b]Adrian Black - 2019.04.02. 13:43[/b][/url]

Széles, önelégült vigyor terpeszkedik szét arcomon, kivillan belőle fehér, szabályos fogsorom - nagyon sok fogorvos munkája van ebben -, bólintok. Persze, hogy hülye vagyok. Megszámlálhatatlan alkalommal volt már agyrázkódásom olyan ütésektől, amikbe egy átlagember esélyesen belehalt volna, kicsit sem meglepő, hogy a félelemérzetem nagyjából egyenlő a nullával.
- Látom, mennyire vagy rendben - megemelem jobb szemöldököm, ahogy végignézek rajta.
- Aludhatnál, de napok óta nem teszed - felnézek rá, kiropogtatom ujjaim, hátra tolva a széket állok fel én is.
- Tizenkilenc éves korom óta sportszerűen csináltam ezt. Tudom, mit beszélek, kedvesem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753995#post753995][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.02. 14:10[/b][/url]

Titkos édes

- Valóban?
Oké, most már állunk mind a ketten, és akkor most mi jön, mit vár, hogy én ütöm meg? Fogalmam sincs, hogy miként szeretné ezt. Lehunyom a szemem, miközben én is roppantok egyet az ujjaimon. Féloldalas mosolyra húzom a számat, és a következő pillanatban valóban ütök. Elég csak felélesztenem magamban azt a dühöt, amit akkor éreztem, amikor elment. Hiába telt el egy év, nem lehet mindent csak úgy eltemetni, különösen azt nem, ami ennyire érzékenyen érinti az embert, és engem érzékenyen érintett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754016#post754016][b]Adrian Black - 2019.04.02. 14:47[/b][/url]

- Valóban - nem hazudok, nincs értelme hazudnom. Számtalanszor vertem már véresre a kezem a zsákon, törtem szilánkokra a bütykeim, és csavartam ki emberek lábát a ringben, mert túl sok volt bennem a harag, túl sok volt bennem az agresszivitás, és jól esett. Megnyugodtam tőle. Megnyugodtam a fájdalomtól. Tekintetem újra végigszalad rajtam, épp kinyitnám a szám, hogy csak a fogaim és az orrom kerülje el, mert tényleg nagyon sok munka van bennük, de mire kimondhatnám az első szót, hátra hanyatlik a fejem, és én is teszek egy lépést hátra, hogy azért ne boruljak fel. Állatias vigyor terül szét arcomon, ahogy megtörlöm orrom, megingatom fejem, ökölbe szorítom mindkét kezem.
- Tudsz te jobbat is, Will.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754019#post754019][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.02. 14:57[/b][/url]

- Nem akarod azt te.
Tudom, hogy mire vagyok képes, Jasont is simán megvertem, pedig ő széltében és hosszában is nagyobb nálam, szóval tudom, hogy miről beszélek. Amúgy se biztonságos egy ingerült embert felmérgesíteni, különösen akkor nem, ha még dühkezelési problémái is vannak. A következő ütést a válla felé irányítom, így nem figyelve a saját arcomra, de nem is érdekel, egy pillanat alatt váltok át, és ütök, ahol csak van lehetőségem. Ez az a pont, ahol a berendezés már nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754023#post754023][b]Adrian Black - 2019.04.02. 15:08[/b][/url]

Két hatalmas különbség van köztem és Will között: az egyik, hogy nekem tiszta az agyam, a másik, hogy, fogalmazhatjuk bármilyen szépen is, mégis csak egy képzett ketrecharcos vagyok.
Ezen a ponton megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy, talán, célszerű lett volna bezárnunk az ajtót, mielőtt a belekezdünk a másik arcának szakszerű átszabásába, de most már ugyan mindegy.
Reflexszerűen lépek ki oldalra, és, bár  lenne lehetőségem telibe verni a képét, nem teszem meg. Egyszer a túl jó lelkem fog a sírba vinni.  
- Rám nem kell vigyáznod, William - megemelem szemöldököm, ahogy hátrálok egy lépést, jobbom félig arcom elé emelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754024#post754024][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.02. 15:15[/b][/url]

- Annyira haragszom rád.
Nem tudom, hogy van még bennem annyi, hogy beszéljek is. Szeretem Adriant, nem nem úgy, mint sokan hinnék, tényleg szeretem őt, a testvérem, nem vér szerint, hanem lelkileg, és éppen ezért utáltam azt, hogy egy évig nem volt ott mellettem, nem tudtam róla semmit. Gondoltam rá, rengeteget.
Kitér előlem, és gondolom azt várja, hogy utána lépjek, helyette hátat fordítok neki, és egy szusszanás után fordulok csak vissza, hogy megint az arcát támadjam, beverjem a képét, a hülye mosolyával együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754026#post754026][b]Adrian Black - 2019.04.02. 15:24[/b][/url]

- Minden jogod megvan ahhoz, hogy haragudj rám - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, ellazítom karom, de nem engedem le teljesen, tekintetem ide-oda ugrál hátán. Elégedetlenül morranok fel, ahogy kicsit újra oldalra billen a fejem - úgy értem, elég magas vagyok, máshol is lenne helye kiélnie magát, de nem, mindenkinek az arcom kell, hát megáll az ész - ösztönösen ütöm félre kezét, ahogy először csak tompán terjed szét a fájdalom az arccsontomban, ököllel verek vissza neki. Nem feltétlenül terveztem visszaütni neki, de nem is feltétlenül vagyok képes hagyni magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754161#post754161][b]Dr. William Eric Payne - 2019.04.02. 20:14[/b][/url]

Végre mozdul ő is, és ez még jobban felspannol. Végre érzem, hogy nem egyedül vagyok ebben az egészben. Ő ajánlotta a verekedést, mégsem éreztem, hogy partner lenne. Most viszont, óóó igen, most érzem, hogy végre történik is valami. Hirtelen ugrok közelebb, próbálom a kezét kikerülni, és ütöm a vállát, a mellkasát. Én nem féltem az arcom, nem egy műremek, így van mit rajta pofozni. Ütöm, ahol csak érem, és próbálom közben sarokba szorítani, hogy ne tudjon menekülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754261#post754261][b]Adrian Black - 2019.04.03. 09:56[/b][/url]

Összességében elég lazán tartom a végtagjaim, pont azért, hogy ne törjenek el ismét ugyanazokon a helyeken - tudom elsőre elég nyakatekerten hangozhat, hogy az izmaim meg vannak feszülve, de a csontjaim maguk nem, de nézd, szinte mindenhol törtem már el, beleértve a medencém és a combcsontom is, hát idővel megtanultam, hogyan kell csinálni - néha oldalra lépek, néha hátra, miközben egyik kezemmel az arcom védem, a másikkal vagy a gyomorszáját, vagy a képét verem felváltva - csak úgy, barátilag, terápiás célzattal. Érzem, ahogy az adrenalinnal együtt a betanult ösztöneim is egyre jobban átveszik a helyük, lendül a lábam, azt veszi célba, amelyiken esélyesen az egyensúlyát tartja. Nem mondanám, hogy félteném Willt, hogy mi lesz, ha hozzáveri a fejét a padlóhoz, vagy valami, elvégre, mi lehet a legrosszabb, ami történik? Majd lesz egy kis agyrázkódása, legfeljebb vérzik majd kicsit, de meghalni semmiképpen nem fog.