Szombaton jól kibuliztam magam, aminek vasárnapra meg is lett az eredménye egy jó kis láz formájában, de Will megígérte, hogy nem mondja el Denisnek, így hát erről mélyen hallgatunk. Feleslegesen izgulna csak. Viszont még ma is érzem, hogy nem igazán vagyok formában, pedig este évnyitó, és végre hivatalosan is diák leszek. Nagyon izgulok miatta, tényleg, csak lehet, hogy ez annyira nem látszik.
Will és Cody kergetőznek, Mia és én a pléden ülünk, és jobb dolgom nem lévén, egy pokróccal a hátamon, virágkoszorút fonok. A dolog egészen addig jól is halad, amíg Mia úgy nem dönt, hogy elég volt a heverészésből, és el nem indul egy nem messze üldögélő férfi felé. Nem is gondolkozva indulok én is utána, de már késő, Mia addigra megnyalja a férfi kezét, én pedig ijedten nézek rá, és esküszöm nem tudom, hogy miért, de felé nyújtom a virágokat.
- Bocsánat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753799#post753799][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.04.01. 16:15[/b][/url]

Szombaton jól kibuliztam magam, aminek vasárnapra meg is lett az eredménye egy jó kis láz formájában, de Will megígérte, hogy nem mondja el Denisnek, így hát erről mélyen hallgatunk. Feleslegesen izgulna csak. Viszont még ma is érzem, hogy nem igazán vagyok formában, pedig este évnyitó, és végre hivatalosan is diák leszek. Nagyon izgulok miatta, tényleg, csak lehet, hogy ez annyira nem látszik.
Will és Cody kergetőznek, Mia és én a pléden ülünk, és jobb dolgom nem lévén, egy pokróccal a hátamon, virágkoszorút fonok. A dolog egészen addig jól is halad, amíg Mia úgy nem dönt, hogy elég volt a heverészésből, és el nem indul egy nem messze üldögélő férfi felé. Nem is gondolkozva indulok én is utána, de már késő, Mia addigra megnyalja a férfi kezét, én pedig ijedten nézek rá, és esküszöm nem tudom, hogy miért, de felé nyújtom a virágokat.
- Bocsánat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753811#post753811][b]Rémi J. Saint-Venant - 2019.04.01. 16:50[/b][/url]

L.A.B.-nak címezvén

A kockás pokrócot, amin szétvetett lábakkal ültem, a falu könyvtárából hoztam el. Az anyaga szúrt itt-ott, és régi könyv meg hűvös pinceszag keveredett a belőle áradó dohszagban, mégis jól esett végigsétálnom azzal a hónom alatt a falu dimbes-dombos macskakövein.
Egy apró tüske szúrta a jobb tenyerem, ahogy a hátam mögött azon támasztottam magam, de nem foglalkoztam vele, a figyelmemet egy az egyben lekötötte a lábam. A cipőimet bámultam. Azok felemásak voltak. Egy szürke és egy fekete, de legalább nem csálén viseltem őket.
Anyára gondoltam meg Ethanre. Túl sokszor hiányoztak. Akkor is, ha az idő szeles volt, és akkor is, ha a napfénytől úgy kellett hunyorognom, mint aznap délután a tóparton.
Emlékszem, a testvéremet láttam magam előtt, mikor valami érdes és forró érintette a kézfejem. Rémült rezzenéssel fordítottam arcomat a kutya felé, és bár a kezemet azonnal elrántottam, végül nem húztam teljesen magamhoz.
A testem elernyedt, és a tavasz első napsugarai alatt a kutya fejéhez nyúltam.
- Az erdei szellőrózsa és bugás lángvirág - szóltam az állat gazdájához, látszólag felé sem pillantva. A koszorút nem vettem el tőle. Először csak felnéztem rá, és hunyorgó szemmel azon az apró, sárgás virágú növény nevén gondolkodtam, ami a kétféle fehér között pihent. Pillantásom azután feljebb vándorolt, és a lány arcát kezdtem nézni. - Ha az sárga viola... akkor elég, ha csak te fogod meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753813#post753813][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.04.01. 17:01[/b][/url]

- Óóó, mi a baj a sárga violával?
A sárga viola, más néven Erysimum cheiri. Komolyan, ez beugrik egyből, de az nem, hogy miért gond, hogy az. Az erdő szélén találtam őket, nem leszedtem, hanem le voltak dobva, úgy vélem, hogy egy csúnya szakítás áldozatai. Nem tudom miért, de a férfi szomorúnak tűnt, valahogy ösztönösen leguggoltam, majd mellé ültem a pokrócra, ami nem volt túl szép dolog, mert meg sem kérdeztem, hogy szabad-e.
- Szerintem szépek együtt.
Hogy ezt bebizonyítsam, a kis virágkoszorút a fejemre tettem, és úgy mosolyogtam rá.
- Látod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753818#post753818][b]Rémi J. Saint-Venant - 2019.04.01. 17:43[/b][/url]

L.A.B.-nak címezvén

- A magja - mondtam ki a számomra nyilvánvalót, s éreztem, hogy a fintor felkúszik az arcomra. Az megelevenedett a szám szegletében, mialatt a lány kezében tartott virágkoszorút figyeltem.
Világéletemben ódzkodtam a mérgező növényektől, még akkor is, ha csak azok magjától vagy hagymájától kellett tartani, máskülönben épp csak a legérzékenyebbekből váltott ki halálos kimenetelű allergiás reakciót - a népesség alig egy százalékából.
Az idegen közeledésére megfeszültek testemben az inak, éreztem, hogy az állkapcsom is megmerevedett, majd ellazult. Egy múló pillanatig kétséges volt, végül azonban mégsem mozdultam meg. A hosszú hónapok tudatos gyakorlatai eredményesnek bizonyultak, vagy legalábbis képessé tettek arra, hogy aznap délután - anélkül, hogy eltávolodtam vagy nekitámadtam volna - engedjem valakinek, akit akkor láttam életemben először, hogy olyan közel üljön hozzám, amilyen közel csak családtagnak illő és szabad.
Ühüm, mosolyogtam rá, majd felhúztam a térdeim, és előregörnyedve, karjaimmal átkulcsoltam őket. Már a tó felé fordultam, és a víztükörben megcsillanó fényeket figyeltem. A gondolataim egyszerre Franciaország köré gyűltek; a fehér épület mögött, ahol azelőtt laktam, a hátsó kertben is volt egy békáktól hemzsegő tó.
Nem sokkal később, a foszlányok közül árnyékként bukkant fel Ő.
- Ide jársz az iskolába? - fordultam vissza a lányhoz. A szívem máris a torkomban dobogott, éreztem, hogy a pulzusom fékezhetetlenül emelkedik. Nyeltem egy nagyot, majd beszívva a számat, erősen ráharaptam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753830#post753830][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.04.01. 18:33[/b][/url]

- Akkor csak nem fog most megmérgezni.
Legalábbis remélem, nagyon nehéz lenne elszámolni vele, hogy ennyi mindent túléltem, aztán jött pár eldobott virág, akikből koszorút csináltam, és megöltek. Nem tudom, hogy Denis a temetésemen mit csinálna. Sírna, nevetne, kiakadna. Talán mindent egyszerre.
Levéve a fejemről, kicsit megigazítom, amíg a másik fél a vizet nézi, mert érzem, hogy egy ponton laza lett. Persze nem tudok nem rápillantani azért, háromnál is többször teszem meg, mert olyan különös az aurája. Remélem nem vagyok neki ijesztő, mert tudom, hogy nagyon fehér vagyok, és eléggé betegesen is ki tudok kinézni, de nem vagyok szellem, szóval remélem nem vagyok annyira ijesztő. Lehet el kéne mondanom neki, hogy lázas voltam, és azért? De nem, mert akkor azt hinné, hogy náthás vagyok, és csak meg akarom fertőzni. Inkább csak lopva pillantgatok rá.
- Igen, a Navinébe. Annie vagyok.
Nem tudom, hogy mit szeretne, de kinyújtom felé a kezem, aztán, meg elbizonytalanodok, hogy talán nem jó ötlet, és kicsit lejjebb engedem, hogy fogja meg, ha szeretné azért.
- Te?