Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Niko; nálunk

Félig a teraszom korlátján ülök, az egyelőre még meggyújtatlan szál a számban. Kölykök, a kátrány káros, ne cigizzetek. Lehunyom szemeim, egy feszültebb szusszanást hallatok, ahogy sokadjára sem sikerül életre bírni az öngyújtót. Nyugi, Adri, csak semmi idegeskedés. Megpróbálom kirázni a kezemből a remegést, aztán majd megint megpróbálkozom vele.

Niko; nálunk

Félig a teraszom korlátján ülök, az egyelőre még meggyújtatlan szál a számban. Kölykök, a kátrány káros, ne cigizzetek. Lehunyom szemeim, egy feszültebb szusszanást hallatok, ahogy sokadjára sem sikerül életre bírni az öngyújtót. Nyugi, Adri, csak semmi idegeskedés. Megpróbálom kirázni a kezemből a remegést, aztán majd megint megpróbálkozom vele.

Adrian

Nem sok közeli barátja van, de talán Adrit annak mondhatja. Ezért van most itt vele, hogy legalább kicsit támogassa. Azt nem tudja, pontosan mi történt, csak a sztori körvonalait. Az viszont tisztán látszik, hogy jól elintézte magát.
Kérdés nélkül lép oda elé a saját öngyújtójával és tartja a cigarettája alá.

Niko; nálunk

Egy egészen hangyányit elmosolyodom, elmormogok egy köszönömöt. Azért jó, hogy itt van. Mármint tényleg.
- És mi a helyzet Annával? - a legutóbbi kapcsolata nem sikerült éppen jól, been there, ezért is érdekel, hogy most mi van.

Adrian

Biccent, majd a sajátját is meggyújtja ugyanazzal a lánggal. Épp kérdezni akarná, hogy mi merre hány méter, de Anna említésére elmosolyodik.
- Mondtam már, hogy hálás vagyok neked? Ha akkor nem lépünk meg, most mem Anna lenne a feleségem - vigyorog a barátjára.

Niko; nálunk

Wow, wow, a felesége. A felesége! Meglepetten pislogok párat, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Elég hamar elengedem az ilyeneket.
- Hát gratulálok - ismét egy kisebb mosoly, örülök nekik, meg minden. - Aztán majd szólj, ha keresztapa kell legyek - egy egészen halványan felnevetve fújom ki a füstöt. Hát ja, akinek bejött az élet.

Adrian

- El voltál veszve. Nem tudtam mondani - vonja fel szemöldökét egy kissé rosszalló pillantással.
- Te leszel az első - bólint. - Na de azt mondd, mi a szart műveltél magaddal, ember...

Niko; nálunk

- Erre gondolsz? - megemelem jobbom, kérdőn billentem oldalra fejem. - Ez MMA, nem simogatni szoktak minket - igazából azon csodálkozom, hogy még nem törtem el valamelyik ujjam, de ahogy kinéz a kezem, nem kizárt.

Adrian

- Kicsit mintha túlzásba estél volna - jegyzi meg.
Na de persze ki ő, hogy ítélkezzen? Nem is firtatja, nem faggatja, cigijét szívva ül le a sráccal szembeni székre.
- Amúgy meg szokj le.