Minabella

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla. Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód.
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674394#post674394][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 12:36[/b][/url]

Minabella

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla. Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód.
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674397#post674397][b]Warren Mina - 2017.04.15. 12:43[/b][/url]

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Így hát inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér. Amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Most pedig, éppen a vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Épp megelőzök egy bicegő srácot, nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674398#post674398][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 12:51[/b][/url]

Minabella

Hallja a mellette gyorsan elhaladó lépteket, és a megtorpanást is, de csak az ismerős női hangra nyitja ki szemeit, hogy a kirakat visszatükröződő üvegében pillantsa meg először Minát.
- Én, én... szia - köszön félhangos, éppen csak meggyötört hangon, míg a lány felé fordul, és botja segítségével közelebb biceg hozzá. - Ünnepi bevásárlás? Mondanám, hogy segítek, de - néma magyarázatként pillant le sánta lábára, és megvont vállakkal, féloldalas mosolyával folytatja. - ...asszem csak a terhedre lennék. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674400#post674400][b]Warren Mina - 2017.04.15. 12:59[/b][/url]

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674404#post674404][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 13:11[/b][/url]

Minabella

Mindentértően bólogat, még ajkait is lebiggyeszti kissé, ahogy az egyetemista lányt nézi.
- Nekem is haza kellene mennem, de így nem akarok - feleli, és szegény anyjára gondol, aki ha így meglátná, bizonyosan azon nyomban szörnyet halna. - Az otthoniak nem tudják, hogy mi történt. Sőt, gyakorlatilag egy-két emberen kívül senki sem tudja. Nem híresztelem, hogy még hoppanálni sem tudok rendesen.
Kínjában elneveti magát, majd botja nyelére pillantva változtat annak fogásán. Hosszútávon igen kényelmetlen kiegészítő, nyomja a csuklóját, az alkarját, és mindenét, amihez csak hozzáér.
- Hmm - összepréselt szájjal emeli vissza fáradtnak ható tekintetét Minabellára, majd biccent egyet, és fejével a cukrászda ajtaja felé bök. - Ha nem sietsz, szívesen meghívlak egy kávéra. Beszélgethetnénk.
A lány kérdésére ismét nevetni kezd, hangja viszont már sokkal őszintébben és vidámabban cseng. Ott a pont.
- Gyere, bent elmesélem - szabad kezével Mina válla után nyúl, hogy ha szökni is próbál, ne engedje. Bicegve indul el az ajtó felé, gondolatait úgy fűzi tovább. - A meghívást pedig köszönöm, de talán nem kellene így találkoznom a szüleiddel. Apádnak nem kéne erről tudnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674407#post674407][b]Warren Mina - 2017.04.15. 13:19[/b][/url]

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674413#post674413][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 13:29[/b][/url]

Minabella

Egy pillanatra megdermeszti a gondolat, hogy Mina talán belelát a fejébe, hiszen épp az imént mondta ki azt, amire ő maga is gondolt.
- Nem, és gyanítom apám még meg is verne, ha így esnék haza - halvány mosollyal egészíti ki a lány szavait, majd kissé értetlenül megcsóválja a fejét. - Dehogyis. A kávéfogyasztás nem látszik meg az emberen, vagy nemt'om.
Őszintén, még soha az életben nem gondolkodott el ezen, de aranyosnak tartja Minabella rémült hangját.
- Na, pont ezért foglalkozna inkább velem - neveti el magát, és miután rábólint a helyválasztásra, a helyiség egyik legbelsőbb asztalához sétálnak. Ott kiegyenesedik, és testsúlyát az ép lábára helyezve a falnak támasztja botját, majd egy még ügyetlennek tűnő, de már ügyesnek számító mozdulattal levágódik a székre, szemben a volt levitás kisasszonnyal. Tényleg, még nem is gratulált neki!
- Az utóbbi időben durván összefolytak az események, így lemaradtam a ballagásodról, de gratulálok - kiszélesedő mosollyal, az asztal fölé görnyedve, összefont ujjai fölött figyeli Minát. - Mit tanulsz az egyetemen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674452#post674452][b]Warren Mina - 2017.04.15. 14:17[/b][/url]

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674461#post674461][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 14:44[/b][/url]

Minabella

Zöldes tekintete elidőzik Mina arcán; fontolgat, latolgat, elfogadja-e a lány meghívását, vagy inkább ne, valóban szívesen látnák-e, vagy csak zavarná a családi ünnepet. Végül cuppant egyet, és mély levegőt véve széttárja a karjait.
- Rendben van, elmegyek, úgyis régen láttam már édesanyád - oldalra billenő fejjel válaszol, és így is hallgatja tovább a ballagás részleteit. Zója zokogástörténetének hallatán vonásai ellágyulnak, szája együttérző mosolyra húzódik. - Ez természetes. Nagyon büszke rád, és lehet is. Gyönyörű, értelmes felnőtt nő lett belőled, és valljuk be, a nevelésedben nem sok segítsége volt.
Noel legnagyobb vágya - a sárkányok közelségén kívül - a saját család és gyerekek, már nagyon régen erősen dominál benne, de pontosan azért nincs még megvalósítva, amiért Minának csonka családban kellett felnőnie. A sárkányok egyébként sem ígérnek az embernek hosszú életet, úgy meg aztán tényleg felesleges nősülni és apai örömök elé nézni.
Elrévedezését a pincér érkezése zavarja meg, mire hátradől, és egy fekete tea rendelése után visszafordul Minához.
- Izgi... - mondja összehúzott szemöldökei alatt, sűrűn pislogva. Nem, még csak leplezni sem akarja, hogy számára a lány most épp kínaiul halandzsázik. Vagy ő maradi, vagy... igen, valószínűleg ő ragadt meg a középkorban, a bestiái között.
Minabella vizslató szemeire és kérdésére önkéntelenül is felvonja szemöldökeit, s vigyorra nyíló ajkai közül előbukkannak fogai is.
- Volt egy kiskocsmai üzlet - kezd bele visszafojtott hangon, rákönyökölve az asztal lapjára. - Egy számomra nagyon értékes sárkány fogához jutottam hozzá, csak épp a volt tulaj, mint később kiderült, a pénz ellenében sem kívánt megszabadulni tőle. Én meg... némi huzavona után hoppanálni akartam.
A pincérfiú ismét feltűnik, mire Noel elcsöndesül, és csak azután folytatja tovább, hogy ismét kettesben maradnak.
- A figyelmes úr erre belevágott a combomba egy másik, mérgezettnek bizonyuló fogat, én meg megzavarodva amputoportáltam valahova Pest környékére - homlokráncolva emlékszik vissza a történtekre. - Egy auror kutyája talált rám, mázlim volt. A nyelvemet elharaptam, a fél vesémet meg még az út során elhagytam. De jól vagyok, a börtönt is megúsztam.
Szája szegletében kisfiús huncutság ül, és bár tudja, hogy ebből komolyabb baja is származhatott volna, imádja az egészet. Különleges, adrenalindús élmény volt, amit nem cserélne el semmire sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674473#post674473][b]Warren Mina - 2017.04.15. 15:03[/b][/url]

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674483#post674483][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 15:25[/b][/url]

Minabella

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674507#post674507][b]Warren Mina - 2017.04.15. 15:54[/b][/url]

Nevetnem kell azon, hogy zavarba hoztam Noelt, a számra tapasztom a kezem, de így is áthallatszik egy kicsit a kuncogás. Ki hitte volna, hogy éppen én, éppen őt, és lám, vannak még csodák.
- Ez igaz. Valóban inkább a kitörés lenne a lényeg. Nem tudom, hogy mikor lettem boldogtalan itt.
Mindig ide vágytam, pontosabban amióta megismertem az apámat. Apa szeret, mellettem áll, velem van, és vannak napok, amikor ketten vagyunk csak, közös programjaink, és neki bármit elmondhatok. Mindig akartam testvért, akit végül meg is kaptam, bár a hirtelen rám törő féltékenység Seannal szemben megrémített anno, de cserébe megkaptam Ráhelt, amolyan vigaszdíjként egy korban hozzám közelebb álló testvér személyében. Aztán jöttek a szerelmek, az érzések, melyeket először Noel ébresztett fel bennem, aztán tovább adott Doriannak, visszaugrottak hozzá, majd megint Dorianhoz, végül Grace-hez. Nem hittem volna azt sem, hogy képes vagyok így érezni, de ők hárman megtanítottak, hogy igen. A tanulmányaim jól alakultak, a szüleim összekavarodtak párszor, és igazából nem lehetek hálátlan, de azt ne mondja senki, hogy emiatt kötelezően boldognak kellene lennem, mert az nem menne.
- Örülök, hogy megérted.
A szüleim nem értik, anyám sem. Lehet, hogy csak nem akarja megérteni, de hát mindegy is most már, nem bánom annyira Pécset sem, legalább kicsit kiszakadok innen, és mégiscsak jó, hogy vannak ott páran, akiket ismerek, nem érzem olyan elveszettnek magam.
- Az biztos! Az első lecke, amit megtanított nekem, hogy ne essek teherbe az első fiútól, akibe beleszeretek. Pedig most már bölcsibe cipelhetnénk a kis Ombozit.
Nem titok, hogy ő volt az első, ezt ő is tudja, így nem jelent gondolt vagy zavart kimondani. Mosolygok is rá elég rendesen, egy pillanatra elképzelve, milyen lenne, ha most egy pár éves gyerekünk lenne. Valószínűleg elég bizarr jelenség lennénk itt.
- Elég sok terhes lány volt itt mostanában, nem szeretek majmolós lenni, csak ezért nincs.
Nem, nem csak ezért, hanem mert volt annyi sütnivalóm, hogy ez nem lenne helyes. Ha terhes lettem volna, valószínűleg pánikolva rohangáltam volna fel s alá a házban, mint valami őrült. Apám agyonütött volna engem, aztán Noelt, aztán anyámat. Szép is lett volna...
- Azért remélem szólsz előtte, nem lenne jó, ha csak úgy lelépnél, csinálhatnánk együtt valami izgalmasat. Nem csak akkor, amikor elmész, hanem menet közben is, ha már újra tudsz futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674512#post674512][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 16:13[/b][/url]

Minabella

Huhuhú, ha más nem is, hát egy dolog biztos: ha Minával közös gyerekük lenne, apa nélkül nőne fel, hiszen Dwayne azzal a lendülettel, hogy Minabella megmutatja neki a pozitív terhességi tesztet, agyonverte volna Noelt. Lelki szemei előtt még látja is a jelenetet, amint apósa szíjat hasít a hátából, aztán egy életre Azkabanba záratja, nehogy véletlenül ennél is nagyobb kárt tegyen egyetlen kislányában. A képzelet tényleg szórakoztatja.
- Nem is lenne rossz egy három-négyéves kissrác - mert hát egyértelmű, hogy fiúk született volna, Noel meg egy kislány... elképzelhetetlen. - Lehet meghozta volna mindkettőnk boldogságát.
Félig-meddig viccelődve, félig-meddig komolyan mondja. Minden más lenne, csomó dolog meg sem történt volna, amit így, hogy megtörténtek, talán már bánna, de ha... túl sok a ha.
- Sajnálom, hogy olyan sokszor megbántottalak - pillant fel egyszer csak a még gőzölgő teájából, szemei őszinteségről árulkodnak. Soha nem kért még bocsánatot, de mindent nagyon bán - még akkor is, ha őszinte volt. A fellángolás is, a játék is. - És tudod mi a legrosszabb? Hogy most is, minden nap valami hasonlót teszek egy másik lánnyal. Mintha nem tanulnám meg a leckét, holott...
Elharapja mondandóját. Pontosan tudja a leckét, csupán... ez ő. Rossz is meg nem is, csalfa is meg nem is. Éppen csak már nem akar ez lenni. Normális kapcsolatra és életre vágyik, valakivel, aki szintén túl van már a csapongó időszakán.
- Látogass meg Romániában, nemsokára ismét gyakorlaton leszek kint - veti fel az ötletet, hátha kedvet kap hozzá a barnaság, és kizökkenve az itteni hétköznapokból, a sárkányok között ő is rátalál a boldogságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674518#post674518][b]Warren Mina - 2017.04.15. 16:31[/b][/url]

- Fiú? És ha lány lett volna, nem hiszed el, hogy a tiéd?
Kérdezem tettetett felháborodással, amit nem is nagyon tudok sokáig tartani, mert hamar elvigyorodom. Tény, hogy kettősünkhöz inkább egy kisfiú dukált volna.
- Szerintem Noel, abban a pillanatban, hogy meglátnád a lányod arcát, rájönnél, hogy ez így tökéletes.
Talán tényleg meghozta volna, de ki tudja, lehet több szenvedésben lett volna részünk, így mi a legrosszabb, ami történhet? Nem szeretünk itt lenni, hát arrébb állunk, ha adódik egy lehetőség. Egy gyerek, az viszont teljesen más tészta. És hiába voltam akkor szerelmes, mi történt volna, ha ez egyik pillanatról a másikra elmúlik? Nem lett volna szerencsés a helyzet, úgy vélem.
- Én...
Megvallom, a bocsánatkérés meglep. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap megtörténik. Nagyon sokszor haragudtam rá, nagyon sok minden miatt, és nagyon sokszor szurkáltam tele gondolatban woodoo babákat tűvel, hogy fájjon neki, de idáig jutottam, mert mégis, magamban úgy voltam vele, hogy ennek pontosan így kellett történnie.
- ...sajnálom. Talán nem ő az igazi.
Ezt nem szép a másiknak mondani, de próbálok segíteni rajta, csak nem könnyű, egyáltalán nem könnyű.
- Én nem vártam bocsánatkérést, soha. Magyarázatot talán, de bocsánatkérést nem. Én nem haragszom rád. Noel, te nekem olyan élményeket és emlékeket adtál, amiket ha mással élek át, ma nem az vagyok, aki. Én örülök, hogy te voltál nekem az első, képzeld csak el, hol lennék most, ha egy Várffy Robi lett volna vagy valamelyik arcoskodó rellonos, talán ott gubbasztanék a sarokban a mai napig.
Ami nem lenne túl kellemes, így viszont sokkal több önbizalmam van, mint előtte volt. Ennek az egésznek pont így kellett történnie, pont vele és pont itt.
- Mindenképpen, te is jöhetsz ám Pécsre, tudom, hogy ott nincsenek sárkányok, de ez nem jelenti azt, hogy ne érezhetnénk magunkat nagyon jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674527#post674527][b]Ombozi Noel - 2017.04.15. 16:49[/b][/url]

Minabella

A kislány hallatán grimaszolva hőköl hátra, majd indulatos fejcsóválásba kezd. Ugyan már, az ki van zárva!
- Ha arra gondolok, hogy egyszer születik egy gyerekem, akkor fiút látok magam előtt - feleli, kezeivel élénken gesztikulálva szavai mellé. - Életerős kis vasgyúrót, igazi rosszaságot, aki pont olyan helyrehozhatatlan csirkefogó, mint én.
Egy lányra vigyázni kell, és a félelem, hogy ha eljön az ideje, éppolyan fiúk fogják körbevenni, mint amilyen ő is volt... egyenesen megőrjítené.
- Én... komolyan tartok attól, hogy mindenkit darabokra tépnék, aki csak ötméteres körzetben megközelíti a lányom - mondja hátradőlve, bögréjét kezében tartva, újabb és újabb kortyot szürcsölve a teából. Megenyhülő vonásokkal, széles mosollyal folytatja. - És hát, lássuk be, azzal, hogy üvegkalitkába zárnám, nem érdemelném ki az apák gyöngye címet.
Mina a következő percben kimond mindent, amit Noel bár gondolatban már ezerszer megfogalmazott, hangosan kimondani még soha nem érkezett. Hallgat, nem felel. Nézi , fürkészi a másikat, figyeli a szája mozgását, a szemeit, legvégül bólint egyet. Köszönöm.
- Várffy legalább menő volt, nem javítós - sokatmondó pillantással száll egykori háztársa védelmébe, de tekintetéből kiolvasható némi büszkeség és hála is. - Ha már nem lesz béna a lábam, körbekísérhetsz az egyetemen, hadd lássam, miből maradok ki - mondjuk, elég valószínű, hogy a mesterképzés után az egyetemi tanulmányokat sem ússza meg. Mindenesetre, reménykedni szabad, hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=674548#post674548][b]Warren Mina - 2017.04.15. 18:12[/b][/url]

- Szegény gyerek szegény anyja, két ilyen égetnivaló kölyök...
Nem irigylem a lányt, aki majd egy nap Ombizinéként igyekszik megnevelni a kölykeit. Nem hiszem, hogy annyira rossz lehet a feleségének lenni, éppen csak türelmesnek és végtelenül nyugodtnak kell lenni. Nem sok ilyen nőszemély van, de biztos vagyok benne, hogy egy nap ki fogja fogni.
- Megszavaztuk, fiad kell, hogy szülessen.
Én magam nem voltam sosem kalitkába tartva, önmagam vonultam be oda, kizárva a fiúkkal való esetleges érintkezés kockázatát, aztán valahogy csak kikerültem onnan, és azóta elég sok mindent megtapasztaltam. Én pont attól tartok, hogy ha egy nap lányom születik, akkor hasonló lesz, mint én, és amikor átlendül, akkor hirtelen túl sok minden éri és túl sok minden zavarodik össze benne. Ezt nem szeretném, mert tudom, hogy nem jó.
- Ha újrakezdhetném is te lennél az. Ha százszor kéne újrakezdenem, akkor százszor te lennél. Nem azért, mert javítós vagy, te nagyon majom.
A végén még a nyelvemet is kinyújtom rá.
- Várffy.
Láthatóan megborzongok, talán egy kicsit túljátszva is.
- Én nem vagyok képes rá, hogy csillogó szemmel, nyál csorgatva imádjak valakit, és istenítsek, csak mert megbökött vagy éppen rám nézett. Láttam lányokat, sok lányt, akik vihogtak, és szívbe foglalták a nevét, akik, ha csak arra nézett, amerre ők voltak, egyből az esküvőjüket látták maguk előtt. Jáj, nem, kösz, de kösz nem.
A másik ajánlatra viszont örömmel bólintok, és már el is kezdem megszervezni a túrát.
- Olyan nagyon megmutatom neked, hogy nem tudsz majd ellenállni. Csomó hely van, amit imádok ott.
Nem kezdek most bele, mert ha most elmondanám, elszállna a kedve tőle, meg akkor nem lenne már akkora izgalom.
- Összekavartam Grace-szel, igen, Dorian ikertestvérével, Greenék a lelkemet akarják valószínűleg. Ő meg összekavart pááár fiúval ez idő alatt. Ez az én történetem. Most rajtad a sor, mesélj a lányról.