Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Lorin

- Hát, nekem ez sima liba - kacsint egyet, majd a joghurtos poharat kidobja, a kanál meg a pohár mellett landol.
- Meg nem értett zseni vagyok, mindig hangoztatom.

Zorka

Lorin

- Bánki for president, de legalább az okosat és szépet válasszák - vigyorog, mint a tejbetök, aztán magához vesz egy fél literes almalevet.
- Álmos nem, de téged biztos várnak odabent, szóval menj csak, legyél jó ápoló - mosolyog a másikra, majd elindul a vendégszoba felé.
- Örültem Annie, vigyázz magadra - int neki mosolyogva, majd eltűnik.

Nem egészen tudom, mit keresek itt, de ha egy diáknak van szüksége segítségre, akkor nyilván nem fogok elmenni. Visszafelé tartottam az iskolába, egy kis kellemes vacsora után- Randi magamnak magamtól- amikor is meglátom a lányt.
- Nagyon nézegeted a tó tükrét, minden okés? - kérdezek rá.

Mikhail de hosszú neved van

Nézi a tavat, aztán a messzeséget, végül megint a tavat.
- Hát - néz fel a férfi hangját meghallva.
- A karkötőm fogta magát, aztán berepült, csak így - és nagyjából mutatja a pályáját, majdnem bele is esve a vízbe.

- Kutyára, gyerekre és karkötőkre mindig kell póráz. Meg néha szájkosár is - csóválom meg a fejem, közelebb lépve.
- Tehát akkor még csak nem is a parthoz közel esett be? Na adjunk egy néma percet a gyászra aztán gyere, onnan nem tudod kiimádkozni csak ha behajókázol érte

Mikhail de hosszú neved van

- Csipogó van rajta, tudod az, amikor fütyülsz és ilyen ritka idegesítő hangon megszólal - kuncog halkan, mert amez gyakorlatilag esélytelen, hát nagyobb az a ketyere, mint maga a lánc.
- Mit csinálok? - néz elkerekedett szemekkel a másikra.

- Akkor gyakran el szoktad veszíteni? - kérdezek rá. A kérdésre csak megvonom a vállam.
- Behajókázik oda ahol beesett és talán az evezővel ha elég ügyes ki tudja piszkálni. Annyira nincs a közepén, hogy túl mély legyen a víz. Vagy hazamegy és elfelejti - mert természetesen a másik opció is egy nagyon kellmes opció

Mikhail de hosszú neved van

- Igazából, sose - vonja meg a vállait.
- Most már magázódunk? - néz összezavarodottan a férfira, aztán megint a tóra.
- Szívesen leszek utas, ha már ennyire lovagias vagy, hogy felajánlod a szolgálataidat - mosolyog rá szelíden.

- Akkor miért tetted rá a csipogót? - kérdezem. A magázódásra zavartan legyintek.
- Néha a fordítóm kicsit félrefordít - magyarázom el gyors. Nem rossz darab amúgy, csak régi, mert örökölt tárgy. De amikor én kimentem Oroszországból Amerikába nagyon nagy értéke volt. Most már csak eszmei van, mint a nagymama hajszárítójának ,ami vagy megcsap vagy nem.
- Egye fene - bólintok - akkor vegyünk kölcsön egy hajót. Majd megdumálom holnap ha lesz itt valaki tulaj.  Megfogom a hajót, a kötéllel közelebb húzom és mielőtt kioldanám intek, hogy szálljon be.

Mikhail de hosszú neved van

- Én ezt csak úgy viccből mondtam - kuncog halkan. Nem gondolta volna, hogy komolyan veszik egyszer a katasztrofális humorát.
- Áhh értem - mosolyog rá kedvesen.
- Ellopjuk vagy kölcsönvesszük? - pillant cinkost keresve a férfiban. Neki mindkettő megfelel, nem egy parázós fajta.
- Még jó, hogy nem vagyok víz iszonyos - száll be a hajóba és várakozóan néz a másikra.
- Valamerre arra van - mutat úgy keleti irányba.

- Engem sikerült teljesen beetetned - pillogok néhányat. A következő kérdésre nem felelek. Csak ránézek aztán kacsintok egyet.
Miután bemászik eloldom a kötelet és bemászok mellé a csónakba.
- Öveket bekapcsolni!- villantok félmosolyt, majd veszem is az evezőket, hogy elinduljak arrafelé.
- Még soha nem láttalak erre, tanár vagy vagy diáK? - kérdezek rá. Azért nem repesztünk százzal, hogy azonnal a célpontnál legyünk, szóval addig se hallgassunk.

Mikhail de hosszú neved van

- Bocsánat - húzza össze magát kisebbre. Hát nem akarta ő ezt. Azt hitte lehet hallani, hogy csak viccel.
- Hűha - keresi is az övet, mint egy igazi szőke nő.
- Igazából diák, csak nem itt - tárja szét a kezeit.
- Most csak azért vagyok itt, mert a bátyám baleset érte, aztán én vagyok a felmentő sereg - vagy valami ilyesmi a helyzet.
- Te gondolom tanítasz.

Elnevetem magam a bocsánatkérésre, majd legyintek. Ha sikerült, hát sikerült, ne bánja.
- Kicsit hátrébb van, ott a pad szélénél - pökök oda állammal nevetve. Azonban nem húzom az agyát. Vagyis félig, ugyanis az illúziómágiámnak hála tényleg ki tud tapintani egy övet, a másik oldalon meg egy csatot amibe bele lehet kattintani.
- Mi történt a bátyáddal? - kérdezek rá meglepetten. A másik kérdésre elmosolyodok.
- Merlin óvjon tőle. Én csak a könyvtáros vagyok

Mikhail de hosszú neved van

Hát ő bizony lazán elhiszi, mert ennyire ért az egészhez. Így aztán nyúl, teker, meg be is pattint, mint egy jó kisgyerek.
- Elment túrázni, aztán mellé nyúlt a sziklának vagy mi - nem igazán értette, mert ahogy szóltak jött. Ez nem is volt kérdéses.
- Bár kissé feleslegesnek érzem magam, meg betolakodónak, mert ott a leendő asszonya is - Annie egyáltalán nem zavarja, csak eléggé vicces ez a helyzet így.
- Ja bocsi - emeli fel a kezeit védekezőn.
- Olyan tanár bácsisnak tűnsz.

Ahogy elkalandoznak a gondolataim már nem tudom fenntartani az illúziót így az lassan elfolyik, eltűnik, talán a lány észre se veszi.
- Egyre jobban kezd érdekelni ki a bátyád - dőlök előre. Én ilyen kis pletykás nép vagyok, mindenkiről akarok tudni mindent.
- Igen? Miért?

Mikhail de hosszú neved van

Nem, semmit nem vesz észre és ez nem csak a szőke hajszínnek köszönhető, hanem annak, hogy igazán figyel a másikra.
- Ja, a pizzázós ürge, Bánki - azt hallotta hogyha a pizzázót említi, akkor a többség tudja kiről van szó.
- Nem tudom, kicsit feszült, olyan szépen, értelmesen beszélő, tudod olyan tanáros - néz rá kissé zavarodottan.
- Felejtsd el, beszélek én itt össze vissza - legyint egyet.

- Vagy úgy, vagy úgy, azt ismerem. Vagyis a helyet. Finom - jegyzem meg bólogatva. Voltam már ott párszor. Ki ne lett volna. A pizzát mindenki szereti. Elmosolyodok a jellemzésen. Aztán biccentek is, hogy nagyjából igaz.
- dehogy felejtem, majd visszaélek vele, ha gyerekeket kell büntetni - jegyzem meg, aztán körbenéztek.
- Hopp, a karkötő, merre van? Túlmentünk? Vagy még nem vagyunk ott?

Mikhail de hosszú neved van

- Hűha, mondjuk ezt nem néztem volna ki belőled - nevet fel halkan. Csóró kölykök, jól megszívhatják még ezt, pedig csak egy ártatlan feltételezés volt.
- Ohm, annyira figyeltem rád, hogy azt nem is néztem meddig jutottunk - legyinti homlokon magát, majd körbenéz.
- Azt hiszem sikerült a lehető legközelebb jönnöd hozzá, mert ott van - a karkötő egy levélen hever, mint egy uriasszony

- Úgyse lesz igazi, csak ijesztgetés és csak a tilosban járóknak - szerintem ennyi jár. Bár lehet mint házvezető azért adhatok igazi büntiket is. Sőt valószínűleg. Az enyémeknek biztosan.
- Nekem is csak most jutott eszembe - legyintek mosolyogva. Azonban azon, hogy pont levélre dobta a lány a karkötőt még az állam is valahol a tó alján koppan.
- Ez amúgy nagyon nagy mák. Na nyúlj ki érte, de próbáld nem felborítani a hajót

Mikhail de hosszú neved van

- Rendesen eltájoltuk magunkat - neveti el magát, majd nyúl, hogy kucsa tolja magát.
- Hé, ez még hol van? - néz jobbra meg balra értetlenkedve, aztán a fickóra gyanakodva.
- Te becsaptál? - méregeti.

Felnevetek, lágyan és szelíden.
- ne haragudj, nem tudtam megállni. De csak egy kis tréfa volt és hajlok az engesztelésre ha szeretnéd - ajánlom fel. Mert hát ha szeretné én kiengesztelem őt. Ha zöldágra vergődünk az árral. Mondjuk kap egy vizipacit néhány pillanatra. Azokat szokták szeretni a lányok. Ugye?

Mikhail de hosszú neved van

- Ezt a csipogó miatt kaptam, mi? - tettét a felháborodást és mutatóujjával szelíden fenyeget.
- Ez király volt amúgy, tetszett. Megérdemeltem - látja be végül, s ha már nincs lecsatolva, lassan felkel és valahogy magához édesgeti a karkötőt. Konkrétan hasal a csónakban, félig a vízben lógva, de azért igyekszik.

- Talán - igazából aprócska játék volt, akkor is megkapta volna, ha tényleg létezik a csipogó. De talán jobb ha ezt nem tudja, hogy kicsit ekkora tréfamester a fenti könyvtáros.
Ahogy előre nyúl enyhén megbillen a hajó, az egyik evező pedig majdnem kiesik.
- Óvatosan

Mikhail de hosszú neved van

- Jól van már, könnyű ám onnan - csipog vissza, mint egy harcipipi, de azért megfogadja a tanácsát és óvatosan mozog, míg el nem éri a bizsut.
- Sikeeer - ujjong, de csak a hangjával, nem tesz hirtelen mozdulatokat, hanem lassan feltápászkodik és visszahuppan a iménti helyére.
- Készen állok kapitány.

Kísértést érzek arra, hogy szórakozásból picit megrántsam a hajót,hogy enyhén megbillenjen. Csak kicsit ráhozva a frászt a lányra, nem kidobva őt a hajóból. De aztán elengedem, túl öreg vagyok én már ennyi komiszsághoz. Na jó igazából csak túl gyorsan kapja el az ékszert.
- na akkor indulunk kifelé, szeretnéd bekötni magad? - vigyorodom el

Mikhail de hosszú neved van

- Hahaha, bekötöm mindjárt a fejed - cicceg halkan, s legszívesebben mutatná a középsőujját is, de az nem lenne igazán felnőttes.
- Mehetünk - bólint szórakozottan, majd felcsatolja a karkötőt.

A válaszán mosolyogva megrázom a fejem, aztán elindulok kifelé.
- Amúgy legalább valami családi ékszer? - kérdezek rá. Közben dolgoztatva ám keménen a karjaimat, hogy ki is érjünk egyszer.

Mikhail de hosszú neved van

- Ja nem, valami ócska bizsu - legyint egyet.
- Oké, már megvan vagy ezer éve, de amúgy értéktelen kacat - bújik el egy pillanatra a tenyere mögé.
- Nem jut eszembe semmi ideillő dal, pedig biztatnálak vele.

- Esetleg az ússz ússz kishajó? - adok neki ötleteket vigyorogva. Az valami hasonló ha jól rémlik és amúgy is sokkal hangulatosabb énekre evezni. Sőt ha lehet hallgatom is amíg nem koccan a hajó a szárazföldnek.
- Uff végmegállás