Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=510942#post510942][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.30. 20:37[/b][/url]

Azon kapta magát, hogy Rémit keresi.
Nem az első eset volt már, hogy lefekvéshez készülődve várta és várta, hogy testvére visszatérjen a közös szobájukba, az mégsem tette. Nekivágott hát a kastélynak, hogy megtalálja Rémit. A keresés amúgy nem lenne egyszerű: az iskola területe hatalmas. Ethan dolgát mégis nagyban megkönnyíti annak ténye, hogy ismeri a másik fiút, hova, milyen helyekre szeret visszavonulni, amikor egyedül akar maradni a gondolataival. Van, hogy meghagyja neki azt a magányt, amit igényel. Most nem tartja jó ötletnek, legalábbis a tegnapi nap eseményeinek fényében.
A réten ücsörögve talál rá a fiúra, s egyrészt megkönnyebbül, amiért sikerrel meglelte, másrészt enyhe aggodalom önti el. Ritka alkalom, hogy nem tudja, hogyan kezdjen neki valaminek, miként fogalmazza meg a fejében kavargó gondolatokat. Többnyire tisztában van azzal, hogy kinek mit mondhat, mi mit akar hallani vagy legalábbis mivel nem sért vérig másokat. (A nőket leszámítva, a női faj egy rendkívül kiszámíthatatlan és logikával megjósolhatatlan produktum.)
Jobb híján szó nélkül sétál a réten ücsörgő Rémihez és a nadrágját nem sajnálva ül le mellé a fűre.
- Sokáig maradsz kinn. Aggódtam. Hogy vagy?
Az utolsó mondat egy valamivel hosszabb szünet után születik meg, s a hangszínből is érezni, hogy ez nem egy általános kérdés, inkább arra vonatkozik, hogy miért vonul most így félre tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=511850#post511850][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.31. 22:21[/b][/url]

Számára mindig különös és idegen az a csendes világ, amelybe Rémi elmenekül a problémák, a nyüzsgés elől. Neki a társaság a természetes környezete, a felszínes vagy épp komoly beszélgetések, az apró formális érintések, mint a kézfogás vagy az, amikor valakinek a vállára teszi a kezét - ez mind hozzátartoznak a hétköznapjaihoz. Felhúzza az egyik térdét maga elé, a másik lábát kényelmesen kinyújtóztatja, miközben követi Rémi pillantását az égre.
- Lehet azért érzed úgy, mert ez új hely még. Mindig lesznek új helyek, Rémi. A változással nincs gond.
Előrébb döntött fejjel néz oldalra, a félhomályon keresztül fürkészve a fiatalabb arcélét, tartásának ideges feszességét. Egyik kezével felé nyúl, s a vállán átvetve a karját húzza oda magához egy féloldalas ölelésbe. Érezni, hogy ő már túl van az este zuhanyon, azaz túl volt, mielőtt kijött. Enyhe szantál illat ivódott a bőrébe, tisztaságérzetet keltő, némileg talán a mentolra emlékeztető, de annál sokkal diszkrétebb, otthonosabb; nem a kórházak sterilségét idézi.
Ha Rémi nem dől, akkor Ethan húzódik közelebb, nem szégyelli és fáradtságnak sem tartja. A fiatalabbnak néha szüksége van arra, hogy amikor nagyon elmerül a gondolataiban, egy fizikai érintés visszahúzza.
Ahogy Rémi felidézi azt a napot, amit egy-egy korai időpontban megejtett, Rilkére való ébredéskor ezerszer és egyszer meg tud bánni gondolatban, szájának sarkába egy mosoly árnyéka lopakodik. Amely aztán sem tűnik el teljesen, hogy a fiú végigér a mondandójában. Ölelése érezhetően szorosabbra fonódik Rémi válla körül, súlypontját pedig még inkább arra az oldalára helyezi, amerre a másik ül, ezzel is inkább nekidőlve.
- Mintha képes lennék ilyesmire. Nem tudsz olyat tenni, hogy én magadra hagyjalak. Lehet, hogy a változással nincs gond, de tudod, vannak dolgok, amik kőbe vannak vésve. Sosem kell aggódnod amiatt, hogy egyszer végleg eltűnök a szemed elől.
Leszámítva persze, ha idő előtt hal meg, anélkül, hogy leéltek volna egy teljes életet. De bár sok luxust megengedhet magának, ez azok közé tartozik, amit nem tehet meg. Sajnos, ez nem olyasmi, ami rajta múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=518362#post518362][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.15. 01:21[/b][/url]

Nem igazán tudja hibáztatni Rémit a megilletődöttsége miatt. Valahol számítottak is arra, hogy a környezetváltozás nehéz lesz a testvére számára. Mégis, Ethan kitartott amellett, hogy erre nem csak neki, hanem Réminek is szüksége van. Ha sosem mozdítják ki a komfortzónájából a fiatalabbat, sosem történik semmi, ami.. továbblendíti a dolgokat. Az apjuk, bár nem hanyagolja el Rémit, ahogy az anyjuk sem, ők nincsenek vele naphosszat. Bentlakásos iskolában laktak eddig is, még ha a saját országukban is. Honnan is tudhatnák?
Nem füllik a foga ahhoz, hogy szándékosan konfrontálja Rémit, hátha így jobban körbetapogathatják a probléma határait, de mostanra felismerte, hogy nagyon más megoldás nincs. Ő mindössze annyit tehet, hogy amikor a másiknak szüksége van rá, akkor mellette marad és ereje legjavával támogatja.
- Most a szokásosnál sokkal elfoglaltabb vagyok. Amíg az iskolában a vizsgák folynak, addig nekem le kell papírozni mindent a következő tanévre.
Másik ország állampolgáraként pedig igencsak nehéz átrágni magát a bürokratikus rendszeren. Illetve inkább kilincselős és időigényes a feladat, nem pedig bonyolult. Időközben próbálja összeszedni a gondolatait is, hogyan.. terelje a beszélgetést lassan, de biztosan abba az irányba, ami most leginkább érdekelné - egyúttal pedig a fiatalabb se sérüljön vagy bántódjon meg. Ez lenne végső soron az utolsó, amit szeretne. Levegős, rövid nevetéssel túr Rémi hajába, beleborzolva a szőke tincsekbe, amikor az végre kinyögi, hogy mitől tart.
- Még szép, hogy nem.
Kis szünetet tart, aztán viszont felsóhajtva engedi arrébb húzódni a másikat.
- Viszont tudom, hogy elég okos vagy ahhoz, hogy rájöjj, ezzel most már valamit kezdenünk kell. Nem azért, mert kényelmetlen nekem, hanem mert.. - hjajj, miét kell ennek ilyen nehéznek lennie? Hiszen tudja ő is, hogy nincs ezzel gond. Hogy szükséges. -  Aggódom érted, az épségedért, mindenért. Szeretnélek biztonságban tudni, de ehhez az kell, hogy te is biztosabb lábakon állj érzelmileg.
Az viszont, még a testvéri elfogultsággal együtt is elég egyértelmű, hogy pillanatnyilag Rémi minden, csak nem stabil.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=533019#post533019][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.21. 18:10[/b][/url]

Kedve lenne azt mondani, hogy "nem, testvér, nem érted". Minden vádló és gúnyos él nélkül. Rémi az, akit sosem lenne képes megvágni rosszindulatának éles pengéivel. Hiába ismeri a sebeit, tudja centire pontosan, hol tátonganak vöröslő, lüktető, védtelen idegek Rémi lelkén. Mégis, míg mással szemben nem átall azokba fájdalmasan beletiporni, cipőjének talpával morzsolni, mélyíteni tovább azokat, addig Rémit minden erejével óvni igyekszik.
- Igen, tudom. Mesélték, hogy milyen lelkes vagy a könyvtárban.
Kis mosoly ül ki az arcára. Ha Rémi könyvek közelébe kerül, az a világ mindig beszippantja a testvérét. A régi fóliánsok, a nehézkesen pergő lapok, az évtizedes polcok enyhén nyikorgó falapjai, mind-mind olyasmi, amit bár Ethan is értékelni tud, de valahogy Rémi az, akit érzések telítenek el, aki igazán otthon érzi magát ezek között.
Megnedvesíti kiszáradt alsó ajkát, mielőtt belefogna, de úgy dönt, hogy nem fogja a szükségesnél jobban szépíteni. Nem szabad, hogy most Rémivel szembeni lágyszívűsége az egyértelműség kárára menjen.
- Ez, ami most Jareddel vagy azzal a navinés lánnyal történt, nem eshet meg újra. Nehezen simítom el ezeket a dolgokat, de nem csodálkoznék, ha az iskolaújságban szembejönne majd az eset, hogy az ünnepség alatt végighúztál a folyosókon egy vérző fejű eridonost a klubhelyiségig.
Egész törzsével Rémi felé fordul, s közben már a következő mondat szavai után kutat gondolatai között. Ingere lenne hozzátenni, hogy "vagy tedd úgy, hogy az senkinek se tűnjön fel", ám az most nem segítene semmit a helyzeten, csak elbagatellizálná azt. A szúrós, vicceskedő megjegyzéseknek is megvan a maga helye: ez nem az.
- Ha ezek folytatódnak, jogot formálhatnak arra, hogy elküldjenek innen. Vagy intézetbe, vagy haza vagy akárhová. Nem amiatt aggódom, hogy fizikailag bántanak téged.
Egy-két másodperces szünet után egy fejbiccentéssel korrigálja magát.
- Illetve nem csak amiatt aggódom. Hanem, hogy a tetteiddel támadási felületet adsz nekik ahhoz, hogy jogra, szabályokra hivatkozva kényszerítsenek máshová, akár olyan helyekre is, ahova én sem akarnám, hogy menj.. és szerintem te sem.
Keze öccse szőke tincseibe borzol. Nem is vad, gyors mozdulat ez, inkább hat simításnak, egy kedves, figyelmes gesztusnak, játékos ugratás helyett.
- Arra gondoltam, megelőzhetnénk ezt. Kereshetnénk egy pszichológust.
Összességében ez nem rossz ötlet, sőt kifejezetten jó, és neki magának nincsenek rossz érzései ezzel kapcsolatban. A tengerentúlon egyenesen természetes, hogy mindenki rendelkezésére áll egy szakember, akivel néha beszélgethet, a stresszről, álmatlanságról, zaklatott gondolatokról. Csak Európában él az emberek fejében az a kép, hogy pszichológushoz járni valami szégyenteljes dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561063#post561063][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.05. 18:11[/b][/url]

Kivételesen nem dolgozni, hanem lazítani indul a faluba - vagy Budapestre, ezt még nem döntötte el, és úgy is ráér addig dűlőre jutni magával, amíg el nem éri a birtok szélét, ahonnan nyugodtan hoppanálhat. Hosszú, elegáns, sötétszürke szövetkabátot visel, rajta a melegítő bűbájjal, ha a kinti csípős hideg ellen önmagában nem lenne elég a ruhadarab. Bár nem szereti különösebben a telet és a hideget (ahogyan a forró nyarat sem), most lelassít kicsit, hogy végignézhessen a hosszú idő után fehérré vált tájon. Ritkán adódik alkalma csak bámészkodni, és átadni magát a szabadidő csendes nyugalmasságának, hát most kihasználja. Ha Ian nem edzésen lenne éppen, akkor valószínűleg nem egyedül tenné meg ezt, azonban ennek is megvan a jó oldala.
Gondolta mindezt egészen addig, amíg egy keményre gyúrt hógolyó el nem találta. Elsőre csak automatikusan a találat helyéhez emeli szarvasbőr kesztyűbe bújtatott kezét, aztán az érzékeny területhez érve el is húzza.
Most komolyan?
Összehúzott szemekkel pillant a dobás irányába, hogy aztán ott felfedezze Kamillát.
- Te mindig fejre mész?
Még kihallani a kezdeti meglepetéssel vegyes felháborodást a hangjából, ahogy visszaidézi az első "élményét" Kamillával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561125#post561125][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.05. 21:13[/b][/url]

- Legalább némi bűntudatot mutathatnál, tudod.
Nem tudni, hogy most tulajdonképpen a hógolyóra érti, vagy a Roxanne-nel megtörtént esetre. Rövid mozdulattal söpri le a hógolyó maradványait a hajáról. Remek, ezt majd külön rendbe hozhatja, amikor egy meleg és száraz helyen lesz. Az a skatulyából kihúzott megjelenés nem a semmiből van, munka van vele, még ha nem is annyi, amennyi időt egy piperkőc lány eltölt a tükör előtt.
Nem mindig lesz ott valaki, aki megvédje, főleg, mert akkor és ott ő is csak szívességből ment oda. Ha már Mihael olyan kevés alkalommal hajlandó bármilyen kéréssel elé hozakodni. Mondjuk nem hibáztatja, Ethan mindig alaposan visszaél a szívességekkel.
- Amíg el nem találtál, addig remekül voltam. Most már egy kissé csappant ez a színültig pozitív érzés, de ez talán az enyhe fülfájásnak köszönhető, amit ezzel szereztem.
Sanda oldalpillantással néz le Kamillára, mert még úgy is, hogy ő nem olyan magas, mint a kuzinja, a lány fölé nő. (Csúnya lenne, ha egy másodikos lehagyná.) Hogy szavainak némi nyomatékot is adjon, megdörzsöli a fájó pontot.
- A falu felé.. gondoltam, lenézek az első hó örömére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=561147#post561147][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.05. 23:59[/b][/url]

Felsóhajt erre a bűnbánó arcra - általában az emberek, amikor azt mondja nekik, hogy legalább kinézhetnének valahogy, sosem próbálkoznak meg vele. Ellenben Kamilla nagyon is nyomott lesz, ami részben az ő hibája, amiért felhozta. Kezét a lány feje búbjára teszi, és barátságosan meglapogatja.
- Ennyi épp elég is ebben az esetben.
A törvény előtt a megbánás legfeljebb enyhítő körülmény lenne, de Ethan önmagában nem maga a törvény. Csak valaki, aki hasznot húz belőle. A magyarázkodásra aztán cinikusan felhúzza a szemöldökét, és elmosolyodik.
- Egy kisebbet bántani, hát ettől most sokkal indokoltabb lett, miért dobtad el azt a labdát. - Láthatóan szórakoztatja a magyarázat, nem tűnik úgy, mintha hegyi beszéd következne. Tudja ő is jól, hogy magyarázhatna ő aztán égre-földre mindenfélét Kamillának, úgysem hallgatnának rá.
Megfordul amúgy a fejében, hogy azt hazudja Kamillának, mennyire fáj továbbra is a dobás helye, így legalább talán abból tanul, hogy máskor ne dobáljon csak úgy mindenfelé hógolyókat: hanem előtte célozzon és bizonyosodjon meg a pontos irányról.
- Nem különösebben most már, annyira nem dobsz erősen. És igen, csak így egyedül, mire számítottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=562272#post562272][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.11. 11:15[/b][/url]

Nehezen tudja komolyan venni Kamilla eget rengető problémáját az ajtóval és a tiszteletlen elsőévessel. Főleg, mert hát az előadás sem valami meggyőző. Talán emiatt sem tudja igazán nőként kezelni - nem mintha kéne, végül is még kislány. 14-15 évesen még az, főleg, mert amennyit Ethan látott belőle, nem abba a koraérett fajtába tartozik, hanem azok közé, akik hellyel-közzel a saját korosztályuknak megfelelően viselkednek.
- Nyilván direkt volt.
Mosolyogva tűzi hozzá még ezt utoljára, mielőtt továbbhaladnának más témákra. Leporolja a válláról a lemorzsolódott hópelyheket. Egy erős fülfájással amúgy még talán el is menne a gyengélkedőre; mindig azt mondogatni, hogy ez csak egy karcolás, nincs semmi baj, csak céltalan legénykedés. Neki azért fontosabb a saját testi épsége és egészsége.
- Még szép, hogy jóban. - Azt úgy most nem mondja ki, hogy ő a legjobb barátja, elvégre az ember általában nem dobálózik csak úgy ezekkel hébe-hóba. Ennek ellenére, ahogy kiszélesedik a mosolya a másik említésére, az azért elég árulkodó...
... hogy aztán nevetésbe torkolljon.
- Asszonnyal? Micsoda szóhasználat, jól van, ezzel kiegyenlítetted a hógolyót. Viszont nem, most kicsit örülök is, hogy tarthatom a távolságot a nők veszélyes logikátlanságaitól és hangulatingadozásaitól.
Mintha csak észbe kapna, úgy pillant le Kamillára, bár, amint az már említve volt, őt legfeljebb még csak nőkezdeménynek tekinti. Viszont sosem tudni.
- Szóval, ha ilyesmire készülnél, sipirc be, és ne előttem csináld. - Még ott van az arcán a jókedvű nevetés maradéka, így aligha lehetne ezt komoly fenyegetésként aposztrofálni.