Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
|
|
|
Kara úrfi
Emily képtelen volt aludni. Folyamatosan nyűglődött az ágyában, - forgolódott, néha a fejére húzta a párnáját, vagy a takaróját, majd amikor melege lett, kibújt alóluk. Ezernyi gondolat kószált a kobakjában, ezek tartották ébren. Levitásunknak ebből a gyötrelemből lett elege. Csendben felkelt alvóhelyéről, kerített mamuszt a lábaira, majd elfedte a világos, virágmintás pizsamáját a fehér, fekete foltos pokrócával. A kisasszony ezt követve sétálni indult, - azt remélte, hogy így sikerül majd kiszellőztetnie a fejét. Halk lépések kíséretével vonult végig a kastélyon, most - kivételesen - a nyula nélkül. Prefektussal való találkozástól mentesen lépett ki hamarosan a szabadba. A kijáratokon túl mindent sötétség töltött be, ezért Emi világítani kezdett a pálcájával. Kellett a fény ahhoz, hogy lássa mi van a fekete, nyuszifüles lábbeliei előtt az úton. Meglehetősen hideg volt az este, - ezen tény miatt a leányzó szorosabban fogta magához a takaróját. Kevéske séta után hősnőnk érdekes lépésre szánta el magát, - a kövezett útról letérve belegázolt a rét füvébe. Megközelítőleg ötven lépés után leült a növények közé, majd lerakta a már nem világító pálcáját maga mellé. Ezt követve Emily elfeküdt a földön, majd a csillagokkal kirakott eget kezdte el kémleni. Kísérteties csend ölelte körbe a tájat, - kékségünk azoban érezte valahol legbelül, hogy ez nem sokáig marad majd így.
|
|
|
Szentesy E. Izabella INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 65
|
Írta: 2016. március 13. 22:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=573228#post573228][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.13. 22:30[/b][/url] Kara úrfi
Emily képtelen volt aludni. Folyamatosan nyűglődött az ágyában, - forgolódott, néha a fejére húzta a párnáját, vagy a takaróját, majd amikor melege lett, kibújt alóluk. Ezernyi gondolat kószált a kobakjában, ezek tartották ébren. Levitásunknak ebből a gyötrelemből lett elege. Csendben felkelt alvóhelyéről, kerített mamuszt a lábaira, majd elfedte a világos, virágmintás pizsamáját a fehér, fekete foltos pokrócával. A kisasszony ezt követve sétálni indult, - azt remélte, hogy így sikerül majd kiszellőztetnie a fejét. Halk lépések kíséretével vonult végig a kastélyon, most - kivételesen - a nyula nélkül. Prefektussal való találkozástól mentesen lépett ki hamarosan a szabadba. A kijáratokon túl mindent sötétség töltött be, ezért Emi világítani kezdett a pálcájával. Kellett a fény ahhoz, hogy lássa mi van a fekete, nyuszifüles lábbeliei előtt az úton. Meglehetősen hideg volt az este, - ezen tény miatt a leányzó szorosabban fogta magához a takaróját. Kevéske séta után hősnőnk érdekes lépésre szánta el magát, - a kövezett útról letérve belegázolt a rét füvébe. Megközelítőleg ötven lépés után leült a növények közé, majd lerakta a már nem világító pálcáját maga mellé. Ezt követve Emily elfeküdt a földön, majd a csillagokkal kirakott eget kezdte el kémleni. Kísérteties csend ölelte körbe a tájat, - kékségünk azoban érezte valahol legbelül, hogy ez nem sokáig marad majd így.
|
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
|
|
|
Kara Zoltán Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. március 14. 13:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=573291#post573291][b]Kara Zoltán - 2016.03.14. 13:28[/b][/url] Szentesy Kisasszony Zoli órák óta forgolódott már az ágyában, teljesen esélytelennek érezve, hogy elaludjon. Egyszerűen csak túl sok gondolat kavargott a fejében. Így aztán amikor már elaludt minden szobatársa, és úgy gondolta, hogy a prefik már alszanak, gyorsan, hang nélkül felöltözött, magához vette cigarettatárcáját, és pálcáját, majd leosont a kastély lépcsőin. Szerencsére senkivel sem találkozott, csak a pálca fénye miatt kapott néhány méltatlankodó megjegyzést a portréktól. Majd egy nyávogásra rezzent össze, amikor a macskája megérkezett mellé. - Hallgass te kis dög!Mosolygott rá az állatra, majd odalépett az ajtóhoz, és kilépett a rétre. Kellemes csend fogadta, és kellemes, nyugodt sötét. Vagyis nem. Egy imbolygó fénypontot vett észre a réten, így aztán gyorsan az árnyékba ugrott, reménykedve, hogy senki nem vette észre. Egy ideig kuporgott még a sötétben, aztán amikor a fény eltűnt, akkor lassan előmerészkedett. Felkattintotta a cigisdoboz tetejét, és rágyújtott. Jó, mély slukkokkal szívta, és elindult a réten az erdő fele, macskájával a nyomában. Érezte, hogy egyre jobban megnyugszik, és kezdenek kitisztulni a gondolatai a sétától. Végül leült egy padra, és onnan nézte a kastélyt, és a körülötte elterülő csendes birtokot. Már éppen lenyúlt volna, hogy megsimogassa a kis szőrgolyót, amikor feltűnt neki, hogy nincs meg. Körbenézett, hegyezni kezdte a fülét, és éktelen nyervogásra lett figyelmes. Így aztán megindult a hang irányába, hogy kiderítse, mi volt az, ami ennyire felidegesítette szegény vakarcsot. Még a cigi sem égett le, mire megtalálta a probléma gyökerét. A gyökérnek ugyanis világító kék haja volt, amit nehéz nem észrevenni ebben a sötétben.
|
|
|
|
Szentesy E. Izabella INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 65
|
Írta: 2016. március 14. 17:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=573402#post573402][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.14. 17:03[/b][/url] Kara úrfi
Este volt. Majdhogynem tökéletes sötétség honolt mindenhol a réten, - a világító csillagok jelentették az egyetlen fényforrást. Emily a fűben feküdt, az eget kémlelte. Hallgatta a körülötte ciripelő tücskök hangját. A kavargó gondolatai is idővel szertefoszlottak a fejében. Minden annyira tökéletes volt számára, - nyugalom és béke övezte, melyeket magány kísért. Azoban mindennek hamar végetvetettek. Egy macska baktatott a közelébe, nyávogva, mintha hívott volna valakit. Levitásunk emiatt felült, majd körülnézett. - Ehhhrrrmmm... Lánykánk felismerte az állat gazgáját, aki addigra már rég a közelében tartózkodott. A "lovagias" zsiráfgondozó volt az, aki nappal a könyvtárban keresztülesett a lábain. Emi amint felidézte magában az emlékeit, kuncogni kezdett, - azonban ez hamar köhögésbe torkollott. Levitásunk ekkor vette a fáradtságot, hogy jobban szemügyre vegye a magas alakot. A fiú kezében égő cigaretta volt, amelynek láttán Emily azonnal elfordította a fejét. Érdekes tény a kisasszonyról, hogy túlzottan "jólnevelt kislány" ilyen téren, hiszen ő még - bármennyire is furcsa - soha nem gyújtott rá. Még csak ki sem próbálta, hogy milyen, és nem is akarja megtenni. - Egyikünk sem örülne annak, ha kitudódna ez az egész. Ha Te tartod a szádat, és nem osztod meg senkivel, hogy itt láttál, én is megígérem, hogy így teszek. Emily ezen mondatait az előtte elterülő földnek mondta, nem nézett az úrra. - Szerintem sem te, sem én nem repesnénk, ha valamelyik nagyokos büntetőmunkára küldené. Eme mondata után leánykánk vetett egy pillantást a rellonosra, rámosolygott, majd újra maga elé tekintett, és a zöldes-kékes felkontyolt hajához nyúlt, hogy leengedje azt, mert már kezdett kényelmenten lenni számára. - Ezen az alkun mindketten csak nyerni tudunk, nem gondolod?
|
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
|
|
|
Kara Zoltán Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. március 28. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=579514#post579514][b]Kara Zoltán - 2016.03.28. 22:47[/b][/url] Szentesy kisasszony Komolyan olyan hülyének gondolja a lány Zolit, hogy köpjön? Ember, akkor kiderülne, hogy ő is kint járt. Az meg ugye neki sem jó. - Nem vagyok hülye, nem foglak felnyomni.Lehet nem is csak metaforikus ez a gyökér gondolat. Elpöckölte a cigit bele a nagyvilágba, a kor hajnali nedves fűben úgyis gyorsan elalszik. A macsek ezt egy rosszalló nyávogással jutalmazta, mint egy kis külső lelkiismeret, nem támogatja Zoli ilyesfajta szokásait. Ha már dohányzik, igazán elvihetné a csikket a legközelebbi kukáig. A kis háziállat közben fújni kezdett a szfinxre, aki emelgette a kezét, aztán kissé megnyugodott, amikor csak a hajzuhatagot engedte ki. Ennek ellenére továbbra sem bízik a lánykában. Na nem mintha amúgy bárkiben bízna. - Szerintem hagyjuk az egészet a francba. Melchior, gyere. Semmi érdekes nincs itt.Mondta Zoli, majd megvető pillantást küldött a lány felé. Szóval sebes léptekkel indult vissza a kastély felé, nyomában a macskával, aki helytelenítő nyávogással kísérte Zoli újabb előkerülő cigarettáját.
|
|
|
|
Szentesy E. Izabella INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 65
|
Írta: 2016. március 28. 23:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=579565#post579565][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.28. 23:41[/b][/url] Kara úrfi
Emily megnyugodhatott az úr válaszát hallva. A lányka gondolta, hogy az úrfi egyáltalán nem hülye, és nem szólna a dologról senkinek, - pusztán csak azért, mert akkor ő is rosszul járna. Viszont ezt meg kellett ígértetnie vele, hogy teljesen biztossá válhasson ebben a gondolatában. A rellonos hamarosan elszívta a cigarettáját, amelynek a csikkjét "úriemberhez" mérten szépen belehajított a vizes fűbe. Emi ezt méltatlankodva nézte, összehúzta a szemöldökét, majd úgy döntött, hogy nem szól semmit. Semmi hangulata nem volt most szócsatába keveredni. A szfinx reakciója ugyanakkor zajlott, mint a macska nemtetszését kifejező sokatmondó nyervogás. A hajleengedésre a kis bestia fújt egy csomót, amiből Emily leszűrte, hogy valószínűleg annyira szimpatikus a fiú házikedvencének, mint az ő nyuszmókjának az úr. Van ez így, ebbe nem fog belerokkanni lelkileg. Egy darabig csend honolt a felek között, majd az idegen elég érdekes mondatokkal törte ezt meg. Emi csendben végighallgatta azokat, majd egy meglehetősen halvány mosoly ült ki az arcára. - Neked is jó éjszakát... Ezt követve levitásunk végignézte az úr stílusos elvonulását, - amely a legutolsó szavától kezdve, a megvető pillantásáig, amelyet felé intézett, a sietős megindulásából, nomeg egy újabb cigaretta elővételéből állt. Ezt megint a négylábú nyervogása kísérte, amely valószínűleg azért csendült fel újból, hogy ezzel is figyelmeztesse a dohányost arra, hogy nem kéne. Emily eme történések lefolyása után várt egy kicsit, - majd amint kellő távolságba került a fiú, elfeküdt újra a fűben, és szépen halkan nevetni kezdett.
|
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
|
|
|