Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=573228#post573228][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.13. 22:30[/b][/url]

Emily képtelen volt aludni. Folyamatosan nyűglődött az ágyában, - forgolódott, néha a fejére húzta a párnáját, vagy a takaróját, majd amikor melege lett, kibújt alóluk.
Ezernyi gondolat kószált a kobakjában, ezek tartották ébren.
Levitásunknak ebből a gyötrelemből lett elege.
Csendben felkelt alvóhelyéről, kerített mamuszt a lábaira, majd elfedte a világos, virágmintás pizsamáját a fehér, fekete foltos pokrócával.
A kisasszony ezt követve sétálni indult, - azt remélte, hogy így sikerül majd kiszellőztetnie a fejét.
Halk lépések kíséretével vonult végig a kastélyon, most - kivételesen - a nyula nélkül. Prefektussal való találkozástól mentesen lépett ki hamarosan a szabadba.
A kijáratokon túl mindent sötétség töltött be, ezért Emi világítani kezdett a pálcájával. Kellett a fény ahhoz, hogy lássa mi van a fekete, nyuszifüles lábbeliei előtt az úton.
Meglehetősen hideg volt az este, - ezen tény miatt a leányzó szorosabban fogta magához a takaróját.
Kevéske séta után hősnőnk érdekes lépésre szánta el magát, - a kövezett útról letérve belegázolt a rét füvébe.
Megközelítőleg ötven lépés után leült a növények közé, majd lerakta a már nem világító pálcáját maga mellé.
Ezt követve Emily elfeküdt a földön, majd a csillagokkal kirakott eget kezdte el kémleni.
Kísérteties csend ölelte körbe a tájat, - kékségünk azoban érezte valahol legbelül, hogy ez nem sokáig marad majd így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=573402#post573402][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.14. 17:03[/b][/url]

Este volt. Majdhogynem tökéletes sötétség honolt mindenhol a réten, - a világító csillagok jelentették az egyetlen fényforrást.
Emily a fűben feküdt, az eget kémlelte. Hallgatta a körülötte ciripelő tücskök hangját. A kavargó gondolatai is idővel szertefoszlottak a fejében.
Minden annyira tökéletes volt számára, - nyugalom és béke övezte, melyeket magány kísért.
Azoban mindennek hamar végetvetettek.
Egy macska baktatott a közelébe, nyávogva, mintha hívott volna valakit.
Levitásunk emiatt felült, majd körülnézett.
- Ehhhrrrmmm...
Lánykánk felismerte az állat gazgáját, aki addigra már rég a közelében tartózkodott. A "lovagias" zsiráfgondozó volt az, aki nappal a könyvtárban keresztülesett a lábain. Emi amint felidézte magában az emlékeit, kuncogni kezdett, - azonban ez hamar köhögésbe torkollott.
Levitásunk ekkor vette a fáradtságot, hogy jobban szemügyre vegye a magas alakot.
A fiú kezében égő cigaretta volt, amelynek láttán Emily azonnal elfordította a fejét.
Érdekes tény a kisasszonyról, hogy túlzottan "jólnevelt kislány" ilyen téren, hiszen ő még - bármennyire is furcsa - soha nem gyújtott rá. Még csak ki sem próbálta, hogy milyen, és nem is akarja megtenni.
- Egyikünk sem örülne annak, ha kitudódna ez az egész. Ha Te tartod a szádat, és nem osztod meg senkivel, hogy itt láttál, én is megígérem, hogy így teszek.
Emily ezen mondatait az előtte elterülő földnek mondta, nem nézett az úrra.
- Szerintem sem te, sem én nem repesnénk, ha valamelyik nagyokos büntetőmunkára küldené.
Eme mondata után leánykánk vetett egy pillantást a rellonosra, rámosolygott, majd újra maga elé tekintett, és a zöldes-kékes felkontyolt hajához nyúlt, hogy leengedje azt, mert már kezdett kényelmenten lenni számára.
- Ezen az alkun mindketten csak nyerni tudunk, nem gondolod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=579565#post579565][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.28. 23:41[/b][/url]

Emily megnyugodhatott az úr válaszát hallva. A lányka gondolta, hogy az úrfi egyáltalán nem hülye, és nem szólna a dologról senkinek, - pusztán csak azért, mert akkor ő is rosszul járna. Viszont ezt meg kellett ígértetnie vele, hogy teljesen biztossá válhasson ebben a gondolatában.
A rellonos hamarosan elszívta a cigarettáját, amelynek a csikkjét "úriemberhez" mérten szépen belehajított a vizes fűbe. Emi ezt méltatlankodva nézte, összehúzta a szemöldökét, majd úgy döntött, hogy nem szól semmit. Semmi hangulata nem volt most szócsatába keveredni. A szfinx reakciója ugyanakkor zajlott, mint a macska nemtetszését kifejező sokatmondó nyervogás.
A hajleengedésre a kis bestia fújt egy csomót, amiből Emily leszűrte, hogy valószínűleg annyira szimpatikus a fiú házikedvencének, mint az ő nyuszmókjának az úr. Van ez így, ebbe nem fog belerokkanni lelkileg.
Egy darabig csend honolt a felek között, majd az idegen elég érdekes mondatokkal törte ezt meg.
Emi csendben végighallgatta azokat, majd egy meglehetősen halvány mosoly ült ki az arcára.
- Neked is jó éjszakát...
Ezt követve levitásunk végignézte az úr stílusos elvonulását, - amely a legutolsó szavától kezdve, a megvető pillantásáig, amelyet felé intézett, a sietős megindulásából, nomeg egy újabb cigaretta elővételéből állt.
Ezt megint a négylábú nyervogása kísérte, amely valószínűleg azért csendült fel újból, hogy ezzel is figyelmeztesse a dohányost arra, hogy nem kéne.
Emily eme történések lefolyása után várt egy kicsit, - majd amint kellő távolságba került a fiú, elfeküdt újra a fűben, és szépen halkan nevetni kezdett.