Ka



Meh, remek. Eddig egészen kellemes volt az időjárás, de persze be kellett állítani mindenféle fagyoknak, meg ilyeneknek. Meh. Zoli a szövetkabátjában, és az ujjatlan kesztűjében lépett ki a az udvarra, az olyan elmaradhatatlan tartozékok kíséretében, mint fekete csőgatya, és fekete deszkáscipő. Meg a gördeszka. Vagy lég. Vagy miszösz. Persze amint kint volt a kapun, és egyetlen prefi nyomorék sem kötekedhetett vele felszállt az eszközre, és lebegve indult körbe, keresni valami nyugodt helyet magának. Miközben így körözött, és bezsebelt néhány elismerő pillantást az elsősöktől a kisebb mutatványokért, rálelt egy meglehetősen lengén öltözött lányra, aki egy padon feküdt. Egy ideig csak távolabbról figyelt, a kivillanó lapos hasat, a hosszú combokat... Aztán közelebb ment, és megszólította a lányt, akiben felismerte ház, és évfolyam társát.
- Én megértem a mutáns jégvarázsló részét a dolognak. De ne próbáld nekem beadni, hogy nem fázol...

Ka


Érdeklődve vizsgálgatta a hölgyet, amíg az csak csendben feküdt. Meg miután felkelt akkor is, csak jóval diszkrétebben. Inkább a kék szemeket nézte. Mint a jég... Bizarr. A deszka említésére elmormogta a lebegős bűbájt, és puhán landolt a fűben.
- Hát, nem tudom. Én azért jobban szeretem a plusz fokokat. Majd odamutatott a pad jelenleg szabadon lévő részére.
- Leülhetek? Ha zöld utat kap, akkor odatelepszik Karina bal oldalára, a padtámlára ülve.
- Ha szeretnéd kipróbálhatod. Bök fejével a kerekes falap felé. Lebegve, nem lebegve, ahogy szeretnéd.
Majd a körmét kezdi el piszkálgatni, és elgondolkodik azon, hogy mi is legyen a következő lépés. A fejében mintha egy érmét dobálgatna, kedvesség, szórakozás, kedvesség, szórakozás...

Ka
Elnézést a késésért

- Hmmm, mondhatni. Bár nem hiszem, hogy én el tudnám viselni az állandó hideget.
Mosolyogva figyelte, ahogy a csajszi száguldozott, és komoly erőfeszítés volt leplezni a csodálatát a jeges mutatványnál. Mármint, hogy szinte egy legyintéssel milyen menő pályát épített. Aztán amikor a lány visszaért, akkor rámosolygott, hiszen közben letett mindenféle gonosz tervről, mint meglebegtetni a deszkát út közben, és hasonlók. Inkább kiépít valami bizalomszerűt. Majd jó lesz valamire a jeges. A felé nyújtott kezet elfogadta, és megborzongott kissé, amikor rájött, hogy a csaj nemcsak bírja a hideget, de ő maga is jéghideg. Bizarr...
- Kara Zoltán. Igazán örvendek.
Ő nem ajánlott semmilyen becenevet, majd ha a lány nagyon akar, akkor kitalál valamit.

Szentesy Kisasszony

Zoli órák óta forgolódott már az ágyában, teljesen esélytelennek érezve, hogy elaludjon. Egyszerűen csak túl sok gondolat kavargott a fejében. Így aztán amikor már elaludt minden szobatársa, és úgy gondolta, hogy a prefik már alszanak, gyorsan, hang nélkül felöltözött, magához vette cigarettatárcáját, és pálcáját, majd leosont a kastély lépcsőin. Szerencsére senkivel sem találkozott, csak a pálca fénye miatt kapott néhány méltatlankodó megjegyzést a portréktól. Majd egy nyávogásra rezzent össze, amikor a macskája megérkezett mellé.
- Hallgass te kis dög!
Mosolygott rá az állatra, majd odalépett az ajtóhoz, és kilépett a rétre. Kellemes csend fogadta, és kellemes, nyugodt sötét. Vagyis nem. Egy imbolygó fénypontot vett észre a réten, így aztán gyorsan az árnyékba ugrott, reménykedve, hogy senki nem vette észre. Egy ideig kuporgott még a sötétben, aztán amikor a fény eltűnt, akkor lassan előmerészkedett. Felkattintotta a cigisdoboz tetejét, és rágyújtott. Jó, mély slukkokkal szívta, és elindult a réten az erdő fele, macskájával a nyomában. Érezte, hogy egyre jobban megnyugszik, és kezdenek kitisztulni a gondolatai a sétától. Végül leült egy padra, és onnan nézte a kastélyt, és a körülötte elterülő csendes birtokot. Már éppen lenyúlt volna, hogy megsimogassa a kis szőrgolyót, amikor feltűnt neki, hogy nincs meg. Körbenézett, hegyezni kezdte a fülét, és éktelen nyervogásra lett figyelmes. Így aztán megindult a hang irányába, hogy kiderítse, mi volt az, ami ennyire felidegesítette szegény vakarcsot. Még a cigi sem égett le, mire megtalálta a probléma gyökerét. A gyökérnek ugyanis világító kék haja volt, amit nehéz nem észrevenni ebben a sötétben.

Szentesy kisasszony


Komolyan olyan hülyének gondolja a lány Zolit, hogy köpjön? Ember, akkor kiderülne, hogy ő is kint járt. Az meg ugye neki sem jó.
- Nem vagyok hülye, nem foglak felnyomni.
Lehet nem is csak metaforikus ez a gyökér gondolat. Elpöckölte a cigit bele a nagyvilágba, a kor hajnali nedves fűben úgyis gyorsan elalszik. A macsek ezt egy rosszalló nyávogással jutalmazta, mint egy kis külső lelkiismeret, nem támogatja Zoli ilyesfajta szokásait. Ha már dohányzik, igazán elvihetné a csikket a legközelebbi kukáig. A kis háziállat közben fújni kezdett a szfinxre, aki emelgette a kezét, aztán kissé megnyugodott, amikor csak a hajzuhatagot engedte ki. Ennek ellenére továbbra sem bízik a lánykában. Na nem mintha amúgy bárkiben bízna.
- Szerintem hagyjuk az egészet a francba. Melchior, gyere. Semmi érdekes nincs itt.
Mondta Zoli, majd megvető pillantást küldött a lány felé. Szóval sebes léptekkel indult vissza a kastély felé, nyomában a macskával, aki helytelenítő nyávogással kísérte Zoli újabb előkerülő cigarettáját.