---

---

Szentesy Kisasszony

Zoli órák óta forgolódott már az ágyában, teljesen esélytelennek érezve, hogy elaludjon. Egyszerűen csak túl sok gondolat kavargott a fejében. Így aztán amikor már elaludt minden szobatársa, és úgy gondolta, hogy a prefik már alszanak, gyorsan, hang nélkül felöltözött, magához vette cigarettatárcáját, és pálcáját, majd leosont a kastély lépcsőin. Szerencsére senkivel sem találkozott, csak a pálca fénye miatt kapott néhány méltatlankodó megjegyzést a portréktól. Majd egy nyávogásra rezzent össze, amikor a macskája megérkezett mellé.
- Hallgass te kis dög!
Mosolygott rá az állatra, majd odalépett az ajtóhoz, és kilépett a rétre. Kellemes csend fogadta, és kellemes, nyugodt sötét. Vagyis nem. Egy imbolygó fénypontot vett észre a réten, így aztán gyorsan az árnyékba ugrott, reménykedve, hogy senki nem vette észre. Egy ideig kuporgott még a sötétben, aztán amikor a fény eltűnt, akkor lassan előmerészkedett. Felkattintotta a cigisdoboz tetejét, és rágyújtott. Jó, mély slukkokkal szívta, és elindult a réten az erdő fele, macskájával a nyomában. Érezte, hogy egyre jobban megnyugszik, és kezdenek kitisztulni a gondolatai a sétától. Végül leült egy padra, és onnan nézte a kastélyt, és a körülötte elterülő csendes birtokot. Már éppen lenyúlt volna, hogy megsimogassa a kis szőrgolyót, amikor feltűnt neki, hogy nincs meg. Körbenézett, hegyezni kezdte a fülét, és éktelen nyervogásra lett figyelmes. Így aztán megindult a hang irányába, hogy kiderítse, mi volt az, ami ennyire felidegesítette szegény vakarcsot. Még a cigi sem égett le, mire megtalálta a probléma gyökerét. A gyökérnek ugyanis világító kék haja volt, amit nehéz nem észrevenni ebben a sötétben.

---

Szentesy kisasszony


Komolyan olyan hülyének gondolja a lány Zolit, hogy köpjön? Ember, akkor kiderülne, hogy ő is kint járt. Az meg ugye neki sem jó.
- Nem vagyok hülye, nem foglak felnyomni.
Lehet nem is csak metaforikus ez a gyökér gondolat. Elpöckölte a cigit bele a nagyvilágba, a kor hajnali nedves fűben úgyis gyorsan elalszik. A macsek ezt egy rosszalló nyávogással jutalmazta, mint egy kis külső lelkiismeret, nem támogatja Zoli ilyesfajta szokásait. Ha már dohányzik, igazán elvihetné a csikket a legközelebbi kukáig. A kis háziállat közben fújni kezdett a szfinxre, aki emelgette a kezét, aztán kissé megnyugodott, amikor csak a hajzuhatagot engedte ki. Ennek ellenére továbbra sem bízik a lánykában. Na nem mintha amúgy bárkiben bízna.
- Szerintem hagyjuk az egészet a francba. Melchior, gyere. Semmi érdekes nincs itt.
Mondta Zoli, majd megvető pillantást küldött a lány felé. Szóval sebes léptekkel indult vissza a kastély felé, nyomában a macskával, aki helytelenítő nyávogással kísérte Zoli újabb előkerülő cigarettáját.

---