Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Mintha egy álomból ébredt volna, amikor ma reggel felült az ágyában. A fejében még mindig kavarogtak a múltban történtek, még jó, hisz azokat nem lesz könnyű elfeledni. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat, bár a fájdalom már egy kicsit enyhült. Szerencsére. Aztán, ahogy rájött, hogy ez itt a valóság nem pedig az álmok országa, eszébe jutott amit Gwen mondott neki tegnap a Művészetek órán. Vagyis inkább nem is mondott, hanem írt. Csak egy pergamen töredéket csúsztatott a lány elé amin valami olyasmi díszelgett, hogy " Holnap - hajnal - Rét". Többet nem tudott meg, mert egyrészt Tóni bácsi feléjük közeledett, másrészt pedig más nem is állt a pergamenen. El is feledkezett volna róla, ha ma hajnaltájt nem jön rá a naplóírási vágy és nem kezd el kutakodni a cuccai között.
Nos ez lenne a kicsiny kis összefoglalása annak a történetnek, amin most gondolkodik, miközben fekete bőrdzsekijét ölti magára. Fogalma sincs mibe vág most bele, de egy próbát megér. Úgy is mostanság saját vesztét kereste. Ne értsen félre senki, nem öngyilkos akart lenni, csak egyszerűen úgy hozta a sors, hogy folyton veszélyes, néha már kilátástalan helyzetekbe keveredett. De nem is gond, hisz az Eridon a bátrak és a kaland vágyok háza. Lehet, hogy nem csupán a véletlen volt, hogy odakeveredett? Nincs most idő töprengeni, hisz megígérte Gwennek, hogy kimegy ma a Rétre. És ez így is lesz. A hátizsákjába sebtében beledob egy üveg vizet, plusz a pálcáját és a seprűjét(!) nyakon ragadva az ajtóhoz viharzik. Elmormogja a Colloportus bűbájt, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Útközben elgázol néhány kómás diákot, amiért gyorsan bocsánatot is kér, és folytatja az útját tovább. Tudja, hogy a mostani húzásával hatalmas hibát fog elkövetni, de üsse kő, az izgalom miatt érdemes élni. Sebtében rápattan a seprűjére, majd egy hatalmasat kuncogva a Rét felé veszi az irányt.
Épphogy csak az említett helyre ér, de már ugrik is le a repülésre képes tárgyról.
 - Gwen! Itt vagy? - hangzik csilingelő hanga az első látásra kihaltnak tűnőn zöld terepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=295476#post295476][b]Elena Rose - 2014.05.18. 18:14[/b][/url]

Mintha egy álomból ébredt volna, amikor ma reggel felült az ágyában. A fejében még mindig kavarogtak a múltban történtek, még jó, hisz azokat nem lesz könnyű elfeledni. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat, bár a fájdalom már egy kicsit enyhült. Szerencsére. Aztán, ahogy rájött, hogy ez itt a valóság nem pedig az álmok országa, eszébe jutott amit Gwen mondott neki tegnap a Művészetek órán. Vagyis inkább nem is mondott, hanem írt. Csak egy pergamen töredéket csúsztatott a lány elé amin valami olyasmi díszelgett, hogy " Holnap - hajnal - Rét". Többet nem tudott meg, mert egyrészt Tóni bácsi feléjük közeledett, másrészt pedig más nem is állt a pergamenen. El is feledkezett volna róla, ha ma hajnaltájt nem jön rá a naplóírási vágy és nem kezd el kutakodni a cuccai között.
Nos ez lenne a kicsiny kis összefoglalása annak a történetnek, amin most gondolkodik, miközben fekete bőrdzsekijét ölti magára. Fogalma sincs mibe vág most bele, de egy próbát megér. Úgy is mostanság saját vesztét kereste. Ne értsen félre senki, nem öngyilkos akart lenni, csak egyszerűen úgy hozta a sors, hogy folyton veszélyes, néha már kilátástalan helyzetekbe keveredett. De nem is gond, hisz az Eridon a bátrak és a kaland vágyok háza. Lehet, hogy nem csupán a véletlen volt, hogy odakeveredett? Nincs most idő töprengeni, hisz megígérte Gwennek, hogy kimegy ma a Rétre. És ez így is lesz. A hátizsákjába sebtében beledob egy üveg vizet, plusz a pálcáját és a seprűjét(!) nyakon ragadva az ajtóhoz viharzik. Elmormogja a Colloportus bűbájt, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Útközben elgázol néhány kómás diákot, amiért gyorsan bocsánatot is kér, és folytatja az útját tovább. Tudja, hogy a mostani húzásával hatalmas hibát fog elkövetni, de üsse kő, az izgalom miatt érdemes élni. Sebtében rápattan a seprűjére, majd egy hatalmasat kuncogva a Rét felé veszi az irányt.
Épphogy csak az említett helyre ér, de már ugrik is le a repülésre képes tárgyról.
 - Gwen! Itt vagy? - hangzik csilingelő hanga az első látásra kihaltnak tűnőn zöld terepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=295615#post295615][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.18. 20:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=326810#post326810][b]Kilt Zoltán - 2014.06.30. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=331129#post331129][b]Elena Rose - 2014.07.05. 13:46[/b][/url]

Lassan megérkezik a másik áldozat is, akiről Elenának fogalma sincs, hogy kicsoda. Sosem látta még a srácot, tehát ebből gyorsan levonható a következtetés - nem egy házba járnak. Ahogy elnézi, talán Levitás lehet az illető, de az sincs kizárva, hogy a Navine növendéke legyen. A zöldek közé azért mégsem sorolná, nem az a benyomása, hogy valami vérengző ürgével lenne dolga. Ne értsen félre senki, nem arról van szó, hogy a zöldek gonoszak. Nem! Erről szó sincs! Minden ház tagjai aranyosak, de akadnak olyan sárkányok akik, hát... nem a legbarátkozósabb típusok.
Szerencsére nem sokáig kell a lánynak törnie a buksiját, mert a fiú gyorsan be is mutatkozik. És igen! Ez egyszer eltalálta a házát egy először ismeretlen alaknak. Levitás! Ja, és a nevét se hagyjuk ki, ha jól értette, Zoli a becses megszólítása. Elena is jó kislányhoz híven odaugrik hozzá, és illedelmesen bemutatkozik.
 - Szia! Én Elena vagyok, Eridonos és imádom a gumicukrot. Meg a plüssállatokat! Ó, és a felfújható állatokat is! Meg úgy minden egyebet... - Kezd bele a soha véget nem érő monológba. Ám Gwen gyorsan lepisszegi a lányt, hogy ne kezdjen el megint kilométereket beszélni. Szerencsére, hisz nem lehet tudni, mikor merül le benne az elem. A másik Piroska azonnal el kezd beszélni, Elena pedig törökülésben helyfoglalás a fűben, miközben a tekintetét egy percre sem emeli le a lányról. Közben Zoli rákérdez arra, hogy mi folyik itt, látszólag Gwen neki nem magyarázott el mindent.
- Gwen bácsikája a mumi feje ezért Ő megtanít minket csihi-puhizni. - Foglalja össze gyorsan az eddig elhangzottakat a srácnak. Közben újra visszanéz barátnőjére, és egy benne_vagyok mosollyal konstatálja, hogy nem fog megfutamodni.