Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

Nem mindenkinek jön könnyen az elhatározás, hogy szakemberre van szüksége. Persze, érezzük, hogy nincs valami rendben, de ahhoz be kell tudni magunknak is ismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk, ami nem mindig könnyű. Meg aztán... ott vannak az előítéletek, hogy aki pszichológushoz jár, az biztosan problémás. Ezzel Dani is szembesül, néha olyan bugyuta kérdéseket tesznek fel neki a szakmájával meg a kis betegeivel kapcsolatban, hogy elszörnyülködik az emberi butaságon. Igaz, az évek alatt már megtanulhatta volna, hogy mire számíthat, de akkor is igyekszik realistán, de mégis némi pozitív szemlélettel kezelni a körülötte lévő világot.
Hamarosan érkezik az első négyszemközti ülésre egy Lenke nevű leányzó. A tanárai vették észre, hogy már valahogy nem a régi, mindemellett nagyon sok terhet vállal magára: nagyon komolyan veszi a táncot és mindenhol próbál maximálisan helytállni. Az orosz származású balerinák élete mindig is nagyon kemény volt, sejthetően Lenke sem kivétel ez alól, hiába itt él. Azonban nem sokat meséltek a tanárai a kislány pontos családi múltjáról, így ezt tőle kell megtudnia. Azt hallotta, hogy a lány is azon emberek csoportját erősíti, akik nem szívesen vették rá magukat arra, hogy pszichológushoz járjanak.
Szerencsére a tanárok figyeltek rá és bátorították, így hamarosan megérkezik a kijelölt időpontra. Az egyik nevelői szobát jelölték ki Daninak arra, hogy fogadja a gyerekeket. Egyelőre még nincs túlzottan kidekorálva, de már tett föl néhány rajzot, hozott pár játékot meg persze a rajzfelszerelése is megérkezett a szokásos tesztsorok mellett. Még nem volt ideje nagyon berendezkedni, hiszen csak egy hete van itt, de az már bizonyos, hogy a szoba elrendezése így nem lesz jó. Nem elég barátságos, nincs elég nyitott tér. Ezzel a régi tanári asztallal olyan, mintha egy osztályfőnöki elbeszélgetést akarna tartani odafentről. Fotelek kellenek, színek, olyan terek, ahogy szívesen van az ember és szívesen nyílik meg. Mindenképp beszélni fog erről az igazgatóval. A csuklóján lévő órára pillant, most már bármikor megérkezhet Lenke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=852813#post852813][b]Gófitz Dániel - 2022.09.17. 23:37[/b][/url]

Nem mindenkinek jön könnyen az elhatározás, hogy szakemberre van szüksége. Persze, érezzük, hogy nincs valami rendben, de ahhoz be kell tudni magunknak is ismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk, ami nem mindig könnyű. Meg aztán... ott vannak az előítéletek, hogy aki pszichológushoz jár, az biztosan problémás. Ezzel Dani is szembesül, néha olyan bugyuta kérdéseket tesznek fel neki a szakmájával meg a kis betegeivel kapcsolatban, hogy elszörnyülködik az emberi butaságon. Igaz, az évek alatt már megtanulhatta volna, hogy mire számíthat, de akkor is igyekszik realistán, de mégis némi pozitív szemlélettel kezelni a körülötte lévő világot.
Hamarosan érkezik az első négyszemközti ülésre egy Lenke nevű leányzó. A tanárai vették észre, hogy már valahogy nem a régi, mindemellett nagyon sok terhet vállal magára: nagyon komolyan veszi a táncot és mindenhol próbál maximálisan helytállni. Az orosz származású balerinák élete mindig is nagyon kemény volt, sejthetően Lenke sem kivétel ez alól, hiába itt él. Azonban nem sokat meséltek a tanárai a kislány pontos családi múltjáról, így ezt tőle kell megtudnia. Azt hallotta, hogy a lány is azon emberek csoportját erősíti, akik nem szívesen vették rá magukat arra, hogy pszichológushoz járjanak.
Szerencsére a tanárok figyeltek rá és bátorították, így hamarosan megérkezik a kijelölt időpontra. Az egyik nevelői szobát jelölték ki Daninak arra, hogy fogadja a gyerekeket. Egyelőre még nincs túlzottan kidekorálva, de már tett föl néhány rajzot, hozott pár játékot meg persze a rajzfelszerelése is megérkezett a szokásos tesztsorok mellett. Még nem volt ideje nagyon berendezkedni, hiszen csak egy hete van itt, de az már bizonyos, hogy a szoba elrendezése így nem lesz jó. Nem elég barátságos, nincs elég nyitott tér. Ezzel a régi tanári asztallal olyan, mintha egy osztályfőnöki elbeszélgetést akarna tartani odafentről. Fotelek kellenek, színek, olyan terek, ahogy szívesen van az ember és szívesen nyílik meg. Mindenképp beszélni fog erről az igazgatóval. A csuklóján lévő órára pillant, most már bármikor megérkezhet Lenke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=855675#post855675][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.11.02. 19:39[/b][/url]

A szülei és a tanárai is erősködtek, pedig Lenke nagyon nem akart pszichológushoz menni. Egyszer egy balettos társa lett kiröhögve, amiért a szülei pszichológushoz vitték, de hallott jelzőket is azokra, akik "dilidokihoz" járnak. Mégsem mondhatott nemet, hiszen akkor anyja ideutazott volna, hogy személyesen kísérje Dánielhez, az pedig csak rontott volna a helyzeten. De egyszer csak túléli ezt a dolgot. Ha senkinek nem beszél róla...
Méltóságteljesen kopogtatott be az ajtón, de nem várta meg a választ, hiszen tudta, hogy őt várják odabent. Határozott léptekkel ment be. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy vele minden rendben. Biztosan hitte, hogy ha elég magabiztos, bebizonyosodik majd, hogy feleslegesen van itt. Nem volt igaza se a tanárainak, se a szüleinek. Azt mondták "túl szigorú magához" és "ne féljen segítséget kérni". Hah! Podlovics Lenkének aztán nem kell segítség!
- Jó napot! - üdvözölte a pszichológust, arcán angyali mosollyal. Közben egy nem létező ráncot is kisimított sötétkék szoknyáján. Tökéletes Lenke.
Magának sem vallotta volna be, de kellemetlenül érezte magát. Kezdett zavarba jönni, és félt, hogy nem tudja majd tartani a szerepét. Nem volt kedve kettesben beszélgetni az idegen fickóval. Kezdett haragudni a szüleire, hogy ideküldték.
- Podlovics Yulia Lenke - nyújtotta jobbját illedelmesen. - Időben érkeztem? - Ezt már csak azért kérdezte, hogy jártassa a száját, pontosan tudta, hogy időre jött. Mindig pontosan érkezett, ha ő is úgy akarta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857310#post857310][b]Gófitz Dániel - 2022.12.10. 22:33[/b][/url]

Kicsit még feszélyezve érzi magát az új környezetben, valahogy nem tartja még a sajátjának a terepet. Ráadásul egyszerre nem egy, hanem két új munkahelye van, két új vezetőségnek megfelelni, két külön helyiségben rendelni. Sokan azt gondolják, hogy a pszichológusoknak könnyű, úgyis meg tudják magukat nyugtatni, azonban ez nem egészen van így. Nyilván, vannak praktikái, amivel tud hatni magára és jobban is átlátja, hogy mit miért érez, ettől függetlenül nincs csodatudás birtokában, hogy hogyan lehet mindenkinek megfelelni és mindenhová egy pillanat alatt beilleszkedni.
Kissé zavartan piszkálja az egyik díszt, amit kihelyezett, hogy barátságosabbá tegye a nevelőktől kapott kopár szobát, amikor kopogást hall. A mütyürt visszatéve egyet még paskol rajta, hogy szépen álljon, ingén húz egyet-kettőt, hogy szépen álljon, mert megint meggyűrődött picit a sok üléstől, majd egy barátságos mosollyal az arcán kinyitja az ajtót.
- Szia! - Köszönti kedvesen a tizenhároméves leányzót, aki körül megjelenik egy halvány napsárga fény, majd el is tűnik, ahogy elhallgat. Figyeli, hogy a kisasszony is feszeng, rendezgeti a ruháját. Nyilvánvalóan kínos neki is ez a helyzet, de reméli, hogy hamar fel tudja majd oldani a kezdeti feszültséget.
- Gófitz Dániel Vilmos, örvendek! - Mutatkozik be szintén nyújtva a jobbját a szőke fiatalnak. - Nyugodtan hívj Daninak, vagy Dánielnek. Téged melyik neveden szólíthatlak? - Ezt olyankor is megkérdi, amikor valakinek egy keresztneve van, hogy hogyan szólíthatja, mert sokan nem szeretik a teljes nevüket.
Az előbb igazgatott ing ujját felhúzva felvillantja az óráját, majd Lenke felé is mutatja az időt.
- Ettől pontosabb nem is lehettél volna. Kérlek, fáradj beljebb. Ne haragudj, hogy ilyen kis semmilyen még ez a szoba. - Magyarázza az ajtót behajtva a lány mögött.
- De sajnos most jöttem ide és még itt tartok a dekorációban. Olyan tanáris a helyiség kisugárzása, de még fogok ezen változtatni, új bútorokkal meg ezzel-azzal. - Nem szeretné, hogy úgy tűnjön, hogy a gyerekek egy hivatalos vallatásra érkeznek, ahol egy nagyon durva alá-fölérendelt szerep van, elvégre ő nem tanár, nem is kíván az lenni. Ő egy beszélgetőpartner, aki segíthet megoldani a problémákat.
- Egyelőre csak ehhez az asztalhoz tudunk leülni. Foglalj helyet, kérlek. - Mutat nyitott tenyérrel a tanári asztal irányába, majd ha Lenke is leült, ő maga is így tesz.
Tudja, hogy nem önszántából jött hozzá a leány, így nem ront egyből ajtóstul a problémáknak, először próbálja oldani a feszültséget.
- Úgy hallottam, hogy nagyon jól balettozol. Mióta csinálod? - Kérdi őszinte érdeklődéssel a hangjában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857931#post857931][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.01.01. 19:59[/b][/url]

Finoman, úriasan rázta meg a férfi kezét, aprót bólintva is hozzá. Kedves volt a pszichológus, nem is azzal volt a baj, hanem, hogy Lenke úgy érezte, neki ki kell majd itt tálalnia mindent.
- Lenkének szoktak szólítani - A másik nevét pusztán hagyományból viselte, csak az orosz nagyszülei becézgették néha Yuliaként. Ő volt az egyetlen a testvérei közt, aki a második nevét használta.
Az órára pillantva elégedetten bólintott, és lépett egyet beljebb. Többet még nem mert. Lassan járatta körül szemét a helyiségben, és úgy érezte, igazat kell adjon Dánielnek. Valóban túl hivatalos. Lenke pedig szerette a színeket, a dekorációkat - persze a megfelelő módon használva. Itt pedig még nem sok volt, de érezhetően hiányzott. Kékjei lassan állapodtak meg a széken és a tanári asztalon, ahol a férfi hellyel kínálta. Továbbra is tartva arcára varázsolt mosolyát, két nagy lépéssel ért a székhez és foglalt rajta helyet, szemben a pszichológussal.
- Lassan tíz éve. - Meglepte a kérdés hirtelen, bár feltételezte, hogy szülei és tanárai már meséltek róla, mikor felkeresték a pszichológust. Ám eddig fogalma sem volt, mit mondhattak róla, hogyan írhatták le, s valahol legbelül borzasztóan félt is kideríteni ezeket az információkat. Dániel részéről azonban bölcs döntés volt a balettal kezdeni, hiszen ez egy olyan téma, amiről Lenke bármennyit tudott beszélni. Ha pedig Lenke beszélt, az egyet jelentett azzal, hogy - szépen lassan ugyan, de - feloldódott. - Szeretnék majd a Grosserliebben tanulni a következő tanévtől, és hivatásos táncosként dolgozni majd. - Nem egy kifejezetten mágus szakma, de Lenkének talán fontosabb volt a tánc, mint a varázsereje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=859993#post859993][b]Gófitz Dániel - 2023.02.25. 22:47[/b][/url]

Az első alkalom a pszichológusnál mindig ijesztő, talán a második is. De nagyon remélem, hogy minden egyes üléssel egyre pozitívabb élménnyé válik Lenke számára a mi közös munkánk. Nekem az a célom, hogy a gyerekek várják a napjukat a héten, hogy szívesen újságolják el mi történt, hogy hogyan sikerült használni, amit beszéltünk. Számomra ez a legnagyobb siker, amit csak el tudok érni pszichológusként.
- Nagyon örülök, Lenke! - Ismétlem meg utána a nevét, hogy nyomatékosítsam magamban is, bár annyira még szerencsére sosem voltam még fáradt, hogy elrontottam volna a pácienseim nevét.
Nem módosíthatok annyira sok mindent az aprócska helyiségen, azonban, amit lehet, azon változtatni fogok. Van már egy vízió a fejemben, de úgy szeretném, hogy minden korosztály, fiúk-lányok egyaránt örömüket leljék a szobában. Még arra is gondoltam, hogy néhány gyermek hangulatához alakítanám át minden ülés előtt - azonban félek, hogy ez túlzottan nagy munka lenne, főleg, hogy nem én vagyok a legügyesebb pálcás varázsló a világon.
Miután helyet foglaltunk mind a ketten folytatjuk a beszélgetést, nagyon szeretném megismerni, de nem vezetem erőszakosan a kérdéseimmel. Az a célom, hogy ő nyíljon meg nekem.
- Tíz éve? Ez igen! Hogy kezdted el? Te kérted, vagy a családod íratott be és megszeretted? - Kérdem őszinte elismeréssel. Nagyon nagy hatással tud az emberre lenni egy ilyen fegyelmezett művészet gyakorlása. Látszik is, hogy nagyon a pontosságra törekszik.
- Nagyon jó célnak hangzik. Ez a suli hogy működik, tanárhoz felvételizel? Vagy magába az intézménybe és ott derül ki, hogy kik fognak majd oktatni? - Mind a kettőt hallottam már a művészetivel kapcsolatban, de nem tudom pontosan hogyan megy. Amikor én voltam fiatal, sajnos még nem volt erre lehetőségem, hogy kipróbáljam. Eszembe jut Gitta, akivel a Pramberger téren találkoztam, Ő is táncos és pontosan ebben az iskolában tanul. Milyen kicsi a világ!
- Hol képzeled el a jövődet táncművészként? Egy társulatnál, vagy inkább járnád a világot? - Mind a kettőnek megvan a maga előnye és hátránya, de az biztos, hogy izgalmas világba fog csöppenni, bármelyik mellett is dönt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=864383#post864383][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.05.29. 18:30[/b][/url]

Bár az arcán bájos mosoly ült, legbelül szinte remegett. Fogalma sem volt róla, mit kéne itt neki mondania, hogy tulajdonképpen miért is küldték ide. Feleslegesnek is érezte, amikor annyi dolga lett volna még. Egy adag házi, no meg egy csomó gyakorlás.
Közben azért leült, úriasan kihúzva magát a szék szélén. Kezeit az ölébe ejtette, s baljával ráfogott a jobbra. Mint egy igazi hercegkisasszony. Közben azonban kezei görcsösen szorították egymást, és térdei is keményen egymásnak feszültek. - Még én sem tudom pontosan. - Felelet közben füle mögé tűrt egy hajtincset, és a mosoly is kicsit lejjebb hervadt az arcán. - Valószínűleg szakra, hiszen csomó más dolgot kell a baletthoz tanulni, nem csak magát a táncot. - Megragadta a lehetőséget, hogy okítsa a pszichológust, ám az zavarba hozta, hogy nem tudja a pontos választ.
- Először mindenképpen társulatnál - jól átgondolta már ezt. - Másképpen nem lehet kezdő táncosként. De ha már szerzek magamnak nevet, szívesen járnám a világot. Tanítanék is. - Igen szigorú tanárnő lesz majd a Podlovics lányból, ha megvalósítja a terveit. Mindenkitől a tökéletességet fogja elvárni. Kezei ismét összekulcsolódtak, mosolya pedig ismét kiszélesedett, ahogy a terveiről kezdett beszélni.