Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=831325#post831325][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.05.16. 09:24[/b][/url]

Sosem érdekelték az állatok, végtelenül unta is Brightmore óráit. Erről árulkodtak a jegyzetfüzetében sorakozó rajzok, unott arcképe az órák alatt, és az, hogy ez alkalommal a száját sem tudta befogni. Sokkal fontosabbnak tűnt megtárgyalni, mit csinált most a Peti, hogy mi történt múltkor ebéd közben, meg, hogy mi folyik a Bagolykőben a nagyokkal. A levelezés bonyodalma helyett azonban Lenke inkább a beszédet választotta, s míg Hanna körmölt, ő folyamatosan beszélt hozzá. Nem csoda hát, hogy a tanár észre vette a dolgot, ahogyan az sem, hogy következményei lettek az óra közbeni csevegésnek.
Durcás képpel ült a tanulószoba egyik hátsó asztalánál. Karjait összefonta maga előtt, és még lábait is keresztbe rakta az asztal alatt. Szúrós tekintettel bámulta a terem másik felében üldögélő tanárát. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd a számonkérésre, és neki elő kell majd állnia egy elfogadható magyarázattal: miért dumált egész órán?
Nem is tévedett, hiszen tanára elindult feléje. Kicsire összehúzott szemével követte végig a férfi mozgását, majd tekintete megállapodott a tanár tekintetében. Morcosan bámult a kék szempárba, és várta, hogy annak gazdája feltegye kérdését.
Pár hosszú pillanatig csak bámult a tanárra, majd lassan szóra nyitotta a száját. Azonnal be is csukta azonban, és csak erőteljesen megrázta a fejét. Ő bizony nem fogja elmondani! Azt kérték tőle, hogy legyen csöndben? Hát, akkor ő bizony, egy szót sem fog szólni, még ha kérdezik se! A kérdés is csak annyi volt, elmondja-e, hogy miért beszélt, azt meg nem akarta elmondani. Talán mert Brightmore nem kedvelné meg érte jobban, sőt, talán még hosszabb büntetést is kapna, ha bevallaná, egyszerűen unatkozott. Nem mondott hát semmit, csak felszegte állát, mint akit vérig sértettek, s folytatta a csendes ücsörgést. Belül azonban mindennél jobban érdekelte, a férfi mivel akarja majd kihúzni belőle a feleletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=831674#post831674][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.05.22. 23:17[/b][/url]

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=832303#post832303][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.06.04. 20:11[/b][/url]

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=832818#post832818][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.06.18. 17:57[/b][/url]

Úgy tűnik, hosszú évek után Lenke emberére akadt Denis Brightmore személyében. Szülei általában feladták ezt a durca dolgot, néha-néha húzták csak ilyen sokáig, mikor Lenke a fejébe vett valamit. Mert a szőke mindig megszerezte amit akart. Egészen eddig. Most azonban nem ő állt nyerésre, hanem a tanár, ez pedig végtelenül kiakasztotta a lányt, és kétségbeesetten keresgélt valami új megoldást. Ezért jött az ötlet, hogy inkább rá sem néz a férfira, a dolog viszont visszafelé sült el. Szemei valami olyat találtak meg, ami nem hogy előnyt, hanem sokkal nagyobb hátrányt jelentett neki. Fogalma sem volt, mi van a képen, és ezt valahogy el kellett titkolnia a másik elől, mégpedig okklumencia tudománya nélkül. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult azonban, így visszatért a dühös szemek meresztéséhez. Tekintetébe belesűrítette minden haragját. Dühös volt magára, mert nem tudott felül kerekedni a tanáron, nem tudott a helyzet ura lenni, de dühös volt Brightmore-ra is, amiért ilyen jól szórakozik rajta. Fejében ez a helyzet egyáltalán nem azzal végződött, hogy ott ültek takarodóig, ellenben a valóság így látszott alakulni. Kellet egy másik megoldás! Szólaljon hát meg mégis? Neeem, azt csak még nagyobb elégedettség lenne a tanárnak, azzal beismerné, hogy nem tud már mást tenni. Maradt hát a csendes üldögélésnél. Szemeit vékonyra húzva meresztette a tanárra, karjait pedig durcásan összefonta maga előtt.
Ekkor azonban Brightmore lépett. Szavai úgy kúsztak Lenke agyába, mint a kakaó illata tud az orrba. A lány ösztönösen leengedte karjait, s kicsit előre is dőlt, kíváncsian. Ha most megszólal, vesztett. Úgy kellett tehát alakítania a dolgokat, hogy mindent megkapjon. Ötlete azonban nem volt rá, így úgy döntött, csak figyel, hagyja, hogy Denis lépjen most. Szemei azért kiengedtek a dühös kifejezésből, és egész testtartása azt sugallta, hogy bizony, nagyon érdekli a tanár mondandója.
- Figyelek! - gondolta. Teljesen azonban nem akarta magát kiadni a férfinak, szemeiben még mindig ült egy kis gyanakvás. Nem volt benne biztos, hogy a tanár pontosan azt teszi majd, amit ígért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=833783#post833783][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.07.05. 18:27[/b][/url]

Nehogy azt higgye bárki is, hogy Lenke egy pillanatra is komolyan megfontolta a feladás lehetőségét. Esze ágában sem volt feladni a dolgot, engedni a tanárnak. Azt viszont nem tudta, és nem is akarta palástolni, hogy borzalmasan dühös volt Denisre. Nem tetszett neki, hogy most vele játszanak úgy, ahogy ő szokott másokkal. Nem örült, hogy Brightmore az ő módszereit használja föl ellene, hogy nem enged neki és, hogy meg akarja vesztegetni. Az mondjuk már sokkal jobban tetszett a lánynak, amivel meg akarták vesztegetni. Bár Lenke általában igen makacs volt, tudta, mi a jó neki. Meg akarta szerezni, amire szüksége volt, ez pedig jelen helyzetben a tanár által birtokolt tudás. Minden porcikájából sugárzott a kíváncsiság. Lelkesedése azonban elapadt, ahogy észre vette, hogy a tanár nagyon nem akar elkezdeni beszélni. Nem akarta azonban kimutatni, hogy dühösebb mint volt. Mert - ha nem is azonnal - észre vette ám, hogy ez az, ami szórakoztatta Denist. Az egy valami pedig, amit semmiképpen nem akart, az az volt, hogy örömet szerezzen a másiknak. Ellenségek voltak most, és Lenke úgy is viselkedett tanárával.
Szúrós tekintettel nézte a férfit, és csoda, hogy kék szemei nem fordultak vörösbe. Nem tudhatta, mikor néz ellenfele a fejébe, kénytelen volt hát megpróbálni uralkodni magán, és szabályozni gondolatait, ha már az okklumencia képességének nem volt birtokában. Talán majd egyszer. Addig viszont csak megérzéseire tudott hagyatkozni. Megérzései pedig azt súgták, hogy Denis Brightmore éppolyan makacs, mint Podlovics Lenke. Azt viszont már nem tudta, hogy tudna ő az lenni, aki győztesen kerekedik ki a szituációból.
Előre dőlve szemlélte a férfit, aki viszont még mindig a képet nézte. Lenkét szörnyen zavarta, hogy nem jött rá, mit ábrázol a kép. Ő akart lenni az első, aki rájön, mert azt remélte, azzal a másik fölé kerekedhet. Egy valami tudta volna kizökkenteni őket a játékból, még pedig a korábban is kérdezősködő lányka. Második próbálkozását azonban feladta, ahogy szemei találkoztak Lenke dühös tekintetével. A kislány fiatalabb volt Lenkénél, talán ezért is ijedt meg, és döntött úgy, hogy inkább megoldja egyedül a helyzetet. Legalább tanul egy kis önállóságot.
Lenke is a kép felé fordult, ám már nem abban a nyitott, érdeklődő pozícióban, ahogy eddig ült. Karjait ismét összefonta mellkasa előtt, és úgy dőlt hátra a székén. De vajon mi van a képen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=834205#post834205][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.07.12. 13:46[/b][/url]

Hosszú lesz az út odáig, hogy Lenke elviselje Denist. Szeretetről már ne is beszéljünk. Bár dühe ellenére, Lenkében volt némi tisztelet is a másik iránt, amiért méltó ellenségnek bizonyult. Tisztelet, valahol nagyon mélyen, de ott volt. Sosem mutatta volna azonban ki, talán még ő maga sem tudott róla, hogy így érez. Tekintetében csak düh volt, és semmi más. Tüzes szemekkel bámulta a tanárt, és várt, vajon megmondja-e neki, mit ábrázol a kép. Hiszen Lenke nem volt legilimentor (még), nem tudhatta, hogy Brightmore-nak ugyanúgy fogalma sincs, mint neki. Nem mozdult, csak bámult. Mindössze akkor forgatta meg a szemeit, mikor a másik kiscsaj mégis kapott segítséget. Miért nem volt képes egyedül megoldani a feladatát, hm? Igen, Lenke hajlamos volt lenézni másokat, önmagát helyezni a csúcsra. A másik lány pedig zavarta most őt, így kellett valami, ami által ráirányíthatta a haragját. Ez pedig az értetlenkedése lett. Csak egy pillanatra emelte ismét a másik lányra tekintetét, mielőtt az elment, és Lenke szemeiben továbbra is a düh csillogott. Vele se lesznek már barátok. Egy pillanatra ismét a képre emeli kékjeit, de hamar vissza is fordítja őket Denisre. A többi gyerek kíváncsiságának tárgyát megpróbálta kizárni, pedig mindennél jobban oda akart volna menni, és ő is megsimogatni az állatot. Nem engedhette azonban meg magának, hogy bármi is elvonja a figyelmét a küzdelméről.
Egyenesen a tanár szemeimbe nézett, úgy csinált, mintha a másik lelkéig látna. Pedig nem így volt, helyette Denis látott az ő fejébe. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Lenke ezért utálta a legjobban. Fogalma sem volt ráadásul, a tanára mikor néz épp a fejébe, és mikor nem, ezzel a tudattal pedig folyamatos feszültségben ült ott, és már fogalma sem volt róla, mit kéne kezdenie a helyzettel. Eddig a legilimencia vonzotta, belátta azonban, hogy Denis szándékosan húzta el az orra előtt vágyának tárgyát, aztán dobta el azt messzire, többet elő nem szedve. Maradt hát a kép. Ha rájön, mi van rajta, azzal jó pontot szerezhet. Végig pörgette magában az összes lényt, amire emlékezett, - nem volt hosszú a lista - de az agancsos lény képe csak nagyon halványan rémlett neki. De valami szarvas lehet, nem? Talán csak egy sima szarvas? Vagy egy csodaszarvas esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=835714#post835714][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.08.14. 17:52[/b][/url]

Brightmore szemeibe bámulva ült egy darabig, és nem csinált semmit. Kezdte nagyon unni a dolgot, és kezdte úgy érezni, hogy számára semmi előnyös nem származik már a helyzetből. Ha megszólal azonban, elveszíti a küzdelmet, és még rosszabb helyzetbe kerül. Azt pedig semmiképpen sem akarta. Félt ugyan a tanártól, hiszen megvolt benne a hierarchia tudata, ezt semmivel nem mutatta ki azonban, és nem is kezelte másképp a tanárt, mint bárkit, akivel versenybe szállt. Ez a verseny azonban mindennél keményebbnek bizonyult a lány számára, szembe találta magát méltó ellenfelével. Ráadásul túl sok mindent akart egyszerre: győztesen kikerülni a néma háborúból, kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, megsimogatni Cortezt, de legfőképpen, a csata ezen pontján, csak felállni és kisétálni a szobából. Szívesen tanult volna még legilimenciát is, de azt az eshetőséget már elengedte, feladta. Csak bámult Denis szemeibe, sajátjait kicsire összehúzva.
A többi gyerek semmit sem vett észre a kis csatájukból, nem siethettek Lenke segítségére. Bár a lány úgyis egyedül szerette megoldani a problémáit. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy ő nem mehet el, nem simogathatja meg a kis állatkát. A valódi büntetés számára az volt, hogy nem mehetett el, és, hogy nem tudott nyerni. Úgy néz ki, mindenek végén Brightmore mégiscsak sikerrel járt a büntetéssel. Csak éppen máshogy, mint ami az eredeti szándék volt. A hatást elérte, mert Lenke igazán kezdte megbánni, hogy beszélt órán, és, hogy ezért most itt kell ücsörögnie. Sőt, igen kezdte megunni az ücsörgést. Egészen addig, amíg be nem látta, hogy nincsen a székhez kötözve. Még mindig ő maga irányítja tagjait, és felállhat, amikor csak akar.
Egy pillanatra se vette le szemeit Denisről, ám kékje pimaszul felcsillantak, ahogy lassan, nyikorogva hátra tolta a széket és felállt. Két kezével az asztalra támaszkodott, kicsit előre dőlt a tanár felé. Első gondolata az volt, hogy kinyújtja rá a nyelvét, de ráharapott, még mielőtt megtehette volna. Ezt még a Podlovics lány is soknak érezte. Helyette ismét felegyenesedett, és lassan a többiekhez sétált, hogy ő is megsimogathassa Cortezt. Arcán továbbra is harag ült, belül azonban úgy érezte: győzött!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851301#post851301][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.08.18. 20:02[/b][/url]

Gyakorlásra van szüksége - ezt mondta a tanárnő, aztán rászólt azért is, hogy igazítsa meg a kontyát. Lenke szó nélkül megtette, és próbálta tartani magát méltóságteljesen, pedig belül el volt fáradva és összetörve már. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy engedelmes legyen, gyakrolot. A tornaterembe szökött be, órák után, hogy egy sarkot válasszon ki magának ahol gyakorolhat. Kapucnis pulóverét a földre dobta, mellé az iskolatáskáját. Alaposan bemelegített, majd hátat fordított az ajtónak, hogy ne zavarja a folyosón járkálók látványa. Nem is láthatta, ha valaki megáll az ajtóban, pedig félig nyitva hagyta - hiszen úgy találta, mikor ideért.
Lélegzésén hallatszódott, hogy már fáradt, hogy megerölteti magát, talán túlságosan is. Nem adta fel azonban, végig akarta csinálni a rövidke koreográfiát, hibátlanul. Megkapta ezt a kis szólót, és nem akart csalódást okozni a mesterének. Csak akkor huppant le a földre pihenni kicsit, mikor már háromszor egymás után sikerült eltáncolnia hibátlanul. Ivott egy kortyot, és próbálta rendezni a légzését, kifújni magát, hogy aztán folytathassa a gyakorlást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851958#post851958][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.08.30. 09:23[/b][/url]

Nem vette észre, hogy már nincs egyedül, hogy figyelik. Képes volt teljesen belefeledkezni abba, amit csinált, kizárni a zavaró tényezőket. Minden idegszálával csak a táncra figyelt. Mikor megpihent sem nézett hátra, Bence jelenlétéről egészen addig nem tudott, míg a fiú hozzá nem szólt. Lenke összerezzent, nem számított társaságra. Gyorsan fordította hátra a fejét, zavarodva nézett társára.
- Hát, köszönöm - bólintott. Szerette, ha dicsérik, most mégis inkább lett volna egyedül, szívesebben folytatta volna a gyakorlást. Ám Bence a teremben volt, beszélt hozzá, és a lányka sejtette, hogy nem fogja egyhamar otthagyni. - Nem lehet mindenkinek érzéke hozzá - vont vállat, miközben kecsesen felállt. - Ha mindenkinek menne, akkor nem emelné ki semmi a táncosokat. Egyébként meg lehet gyakorolni. Ha eleget gyakorol az ember mindent meg lehet tanulni. - Az másik kérdés, hogy Lenkénél a gyakorlás sokszor kemény, önpusztító folyamat tudott lenni. Nem mindig figyelt arra, ha elfáradt, ha nem bírná tovább, addig ment, amíg nem érezte azt, hogy elérte amit akar.
Lehajolt a kulacsáért, ivott néhány kortyot. Szúrós szemmel méregette Bencét, nem értette, valójában mit keres ott a srác. Csak annyi tudott, hogy ő gyakorolna, a másik pedig épp megzavarta ebben. Fáradt volt és csalódott, ilyenkor pedig nehezen bánt az emberekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=855675#post855675][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.11.02. 19:39[/b][/url]

A szülei és a tanárai is erősködtek, pedig Lenke nagyon nem akart pszichológushoz menni. Egyszer egy balettos társa lett kiröhögve, amiért a szülei pszichológushoz vitték, de hallott jelzőket is azokra, akik "dilidokihoz" járnak. Mégsem mondhatott nemet, hiszen akkor anyja ideutazott volna, hogy személyesen kísérje Dánielhez, az pedig csak rontott volna a helyzeten. De egyszer csak túléli ezt a dolgot. Ha senkinek nem beszél róla...
Méltóságteljesen kopogtatott be az ajtón, de nem várta meg a választ, hiszen tudta, hogy őt várják odabent. Határozott léptekkel ment be. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy vele minden rendben. Biztosan hitte, hogy ha elég magabiztos, bebizonyosodik majd, hogy feleslegesen van itt. Nem volt igaza se a tanárainak, se a szüleinek. Azt mondták "túl szigorú magához" és "ne féljen segítséget kérni". Hah! Podlovics Lenkének aztán nem kell segítség!
- Jó napot! - üdvözölte a pszichológust, arcán angyali mosollyal. Közben egy nem létező ráncot is kisimított sötétkék szoknyáján. Tökéletes Lenke.
Magának sem vallotta volna be, de kellemetlenül érezte magát. Kezdett zavarba jönni, és félt, hogy nem tudja majd tartani a szerepét. Nem volt kedve kettesben beszélgetni az idegen fickóval. Kezdett haragudni a szüleire, hogy ideküldték.
- Podlovics Yulia Lenke - nyújtotta jobbját illedelmesen. - Időben érkeztem? - Ezt már csak azért kérdezte, hogy jártassa a száját, pontosan tudta, hogy időre jött. Mindig pontosan érkezett, ha ő is úgy akarta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=855687#post855687][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.11.02. 20:58[/b][/url]

Tetszett neki, hogy a fiú dicsérte, de a random biológia tényekkel nem sokat tudott kezdeni. Lenke eszes volt, de sokkal inkább a tettek embere, mint az elméleti és tárgyi tudásé. Nehezen tudott mit kezdeni a száraz tényekkel. Főleg egy ilyen helyzetben. Főleg mikor gyakorolni akart volna, és nem ment neki.
- Ahaa - Csupán ennyivel reagálta le. Ez nem azt jelentette, hogy tudta, csupán azt, hogy nem tudja, mit kéne erre mondania. Persze hallott már a méhek táncáról, pont az egyik tánctanára mesélt róla, de már akkor sem kötötte le nagyon. - Nem biztos - jelentette ki aztán ridegen. Nem is biztos, hogy Bence várt konkrét választ a kérdésre, Lenke azonban kíméletlenül őszinte volt. Sok botlábat látott már a Podlovicsok között, sőt, még balett órán is. Szilárd meggyőződése volt, hogy van, aki nem tud megtanulni táncolni. - Én csak olyannal tudok táncolni, aki képzett balettos - jelentette ki egyenesen. Utálta, ha az amatőrök próbáltak beszállni. Még legjobb barátjával és unokatestvérével, Lyevvel sem akart táncolni soha. - De egy-két keringő lépést meg tudok neked tanítani, ha akarod - sóhajtott végül. Nem fognak tudni együtt táncolni, ezt már leszögezte korábban, de így, hogy a másik ennyire ragaszkodott hozzá, a legegyszerűbb lépéseket végülis meg tudta neki tanítani. Aztán lehet az se ment Bencének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857345#post857345][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.12.12. 19:23[/b][/url]

Lenke fejében régóta biztos tényként állt, hogy előbb-utóbb követi majd nővérét a művészetibe. Azt is tudta azonban, hogy ezért küzdenie kell, talán jobban, mint eddig bármiért. A művészetibe való bekerülés talán egyenes utat jelentett neki ahhoz, hogy hivatásos táncos legyen belőle. Sosem volt rossz, néhány dologban ki is emelkedett a társai közül, de ő is tudta, hogy ez nem lesz elég. Több időt és gyakorlást kellett beleölnie, mint az a heti négy csoportos óra, amire járt. És bár minden nap edzett, nyújtott és erősített, szüksége volt valakire, aki csak vele foglalkozik, aki egyéni segítséget tud neki nyújtani.
Így találták Vizsnyiczky Sárit, Dasha évfolyamtársát. Az eridonos a legjobb embernek tűnt a dologra, hiszen helyben volt, ráadásul nem csak ő, de az anyja is elismert valaki a szakmában. Lenke lelkes volt hát, hogy megismerje új tanárát, és elkezdjék a közös munkát. Az iskola kapujában várta meg Sárit, hogy aztán a tornaterembe vezesse, ahol ő már lepakolta a cuccait, a spicc cipőjével, vizesüvegével és azzal a listával együtt, amire azokat a dolgokat írta, amiken javítania kell. A papírt azonnal át is adta az eridonosnak, közben azonban végig - szokásához híven - magabiztosan kihúzva magát, mosollyal az arcán.
- Mindig leírom, hogy egy-egy gyakorlat vagy lépés hogy megy, hogy aztán lássam, mennyit fejlődtem - magyarázta a leírtakat. Akarta, hogy Sári tudja, milyenek az ő munkamódszerei, mit és hogyan tanítottak neki eddig. Ám vastag egoja mögött tudta, hogy a fejlődéshez alkalmazkodnia kell majd, ahogy alkalmazkodnia és változnia kell majd a művészetiben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857347#post857347][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.12.12. 20:05[/b][/url]

Határozottságából fakadóan Lenke kiválóan tudott utasításokat osztogatni, így a tanítási módszerei is valami ilyesmik voltak. Arcára egy félmosoly ült a másik lelkesedésétől, no meg attól, hogy akkor itt most tényleg ő irányíthatott. Ráadásul okosnak érezhette magát, hiszen ő tud mindent a táncról, míg Bence valószínűleg nem olyan sokat.
- Igen, az - felelt a kérdésre nagyokat bólintva. Közben félmosolya teljessé vált, fogai is megcsillantak egy pillanatra, ahogy Csali bizonygatni kezdte tudását. - Úgy - bólintott ismét. - De húzd ki magad, a tánc egy méltóságteljes dolog! - Már kezdte is az utasításokat. - És legyen a karodban is tartás meg könnyed feszesség! - Köhintett egyet, majd közelebb lépett a fiúhoz. Végül követve saját utasításait, felszegte állát és karjait felemelte. Jobbját Csali tenyerébe fektette, ám mielőtt balját a vállára tette volna, a fiú kezét a saját lapockára húzta. - Így elegáns - jegyezte meg. Végül ő maga is elhelyezkedett, bokáit összeszorította, majd megköszörülte a torkát. - Neked kell vezetni. A jobb lábaddal lépsz előre, míg én a ballal hátra - kezdett magyarázni. - Aztán lépsz egy picit oldalra a bal lábaddal végül pedig melle zárod a jobbat. Menni fog? - kérdezte, már most számonkérően. - Csak akkor tudunk igazán táncolni, ha ez a három lépés megy -jelentette ki szigorúan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857931#post857931][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.01.01. 19:59[/b][/url]

Finoman, úriasan rázta meg a férfi kezét, aprót bólintva is hozzá. Kedves volt a pszichológus, nem is azzal volt a baj, hanem, hogy Lenke úgy érezte, neki ki kell majd itt tálalnia mindent.
- Lenkének szoktak szólítani - A másik nevét pusztán hagyományból viselte, csak az orosz nagyszülei becézgették néha Yuliaként. Ő volt az egyetlen a testvérei közt, aki a második nevét használta.
Az órára pillantva elégedetten bólintott, és lépett egyet beljebb. Többet még nem mert. Lassan járatta körül szemét a helyiségben, és úgy érezte, igazat kell adjon Dánielnek. Valóban túl hivatalos. Lenke pedig szerette a színeket, a dekorációkat - persze a megfelelő módon használva. Itt pedig még nem sok volt, de érezhetően hiányzott. Kékjei lassan állapodtak meg a széken és a tanári asztalon, ahol a férfi hellyel kínálta. Továbbra is tartva arcára varázsolt mosolyát, két nagy lépéssel ért a székhez és foglalt rajta helyet, szemben a pszichológussal.
- Lassan tíz éve. - Meglepte a kérdés hirtelen, bár feltételezte, hogy szülei és tanárai már meséltek róla, mikor felkeresték a pszichológust. Ám eddig fogalma sem volt, mit mondhattak róla, hogyan írhatták le, s valahol legbelül borzasztóan félt is kideríteni ezeket az információkat. Dániel részéről azonban bölcs döntés volt a balettal kezdeni, hiszen ez egy olyan téma, amiről Lenke bármennyit tudott beszélni. Ha pedig Lenke beszélt, az egyet jelentett azzal, hogy - szépen lassan ugyan, de - feloldódott. - Szeretnék majd a Grosserliebben tanulni a következő tanévtől, és hivatásos táncosként dolgozni majd. - Nem egy kifejezetten mágus szakma, de Lenkének talán fontosabb volt a tánc, mint a varázsereje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=858013#post858013][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.01.02. 14:47[/b][/url]

Meglepte az eridonos gondolata, és kicsit sértette is az egoját. Szigorú volt önmagával, de szerette, ha elismerik a tudását. Bíznia kellett azonban Sáriban, ha azt akarta, hogy sikeresen tudjanak együtt dolgozni. Márpedig ezen múlott most a jövője. Nem szólt hát semmit, csak mosolya lett egy árnyalattal halványabb.
- Kezdjük - bólintott határozottan. Közben kibújt csizmájából, és ő is felhúzta spicc cipőjét, ami egészen keveset volt eddig a lábán. A pulóverét is ledobta, a holmija tetejére, az csak nehezítené a mozgását. Már egymáshoz is szorította sarkait, lábfejeit kifelé fordítva. Tartása egyenes és kecses volt, mint mindig. Még ellenőrizte, hogy megfelelően csinálja-e, aztán pillantott fel Sárira, megerősítésért. - Mehetek tovább? - érdeklődött, kissé provokatív hangsúllyal. Azt akarta, hogy Sári lássa, ő valóban tud, és igenis a művészetibe való. Ha pedig Sári reagált, Lenke már tovább is lépett a második pozícióra.
Rohant, mert türelmetlen volt, legfőképpen önmagával szemben. Azt akarta, hogy minél előbb a birtokában legyen annak a tudásnak és magabiztosságnak, ami majd táncosnőt farag belőle. Emellett viszont aprólékos volt, ha új gyakorlatokról, új lépésekről volt szó, pusztán csak az alapokat unta, úgy érezte, pontosan tudja már őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=864383#post864383][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.05.29. 18:30[/b][/url]

Bár az arcán bájos mosoly ült, legbelül szinte remegett. Fogalma sem volt róla, mit kéne itt neki mondania, hogy tulajdonképpen miért is küldték ide. Feleslegesnek is érezte, amikor annyi dolga lett volna még. Egy adag házi, no meg egy csomó gyakorlás.
Közben azért leült, úriasan kihúzva magát a szék szélén. Kezeit az ölébe ejtette, s baljával ráfogott a jobbra. Mint egy igazi hercegkisasszony. Közben azonban kezei görcsösen szorították egymást, és térdei is keményen egymásnak feszültek. - Még én sem tudom pontosan. - Felelet közben füle mögé tűrt egy hajtincset, és a mosoly is kicsit lejjebb hervadt az arcán. - Valószínűleg szakra, hiszen csomó más dolgot kell a baletthoz tanulni, nem csak magát a táncot. - Megragadta a lehetőséget, hogy okítsa a pszichológust, ám az zavarba hozta, hogy nem tudja a pontos választ.
- Először mindenképpen társulatnál - jól átgondolta már ezt. - Másképpen nem lehet kezdő táncosként. De ha már szerzek magamnak nevet, szívesen járnám a világot. Tanítanék is. - Igen szigorú tanárnő lesz majd a Podlovics lányból, ha megvalósítja a terveit. Mindenkitől a tökéletességet fogja elvárni. Kezei ismét összekulcsolódtak, mosolya pedig ismét kiszélesedett, ahogy a terveiről kezdett beszélni.