A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

Ahogy általában Marci akkor is egy rágógumi cigarettával ajka sarkában pillantott végig az udvaron. Gyerekek rohangáltok fel-le, nevettek, fogócskáztak vagy ugróiskolát játszottak. Néha irigyelte az ennyire önfeledten szórakozó társait. Egy rózsaszín ruhás, hosszú hajú kislányon sokáig elidőzött tekintete. Régen ő is hasonló volt. Még megvolt az az épp olyan anyagú szoknyája is. Megrázta fejét és megszívta a rágógumi szálat. Az ismerős műeper íz eléggé kijózanította ahhoz, hogy esze újra ott legyen, ahol lennie kellett. A terven. Merthogy nem magában ült az udvar egyik sarkában, hanem voltak körülötte úgy egy maroknyian. Azok a gyerekek akik feláldozták saját gyerekkorukat, hogy megmenthessék ezt a sok bugyuta felnőttet a valós fenyegetéstől.
- Nagy láb az első óra előtt jelentette, hogy a gnómok újból sárral tömték be a faház ajtajának hézagjait. Ez tűrhetetlen, kijár már nekik a móres! - a felnőttektől ellesett, hivatalosabbnak tűnő szavakkal tűzdelt mondata után tartott egy kicsi szünetet, csak, hogy hallhassa azt a várt elégedetlenséget, amit mindig ilyen hírek után kapni szokott. Aztán hátradőlt, megvetve hátát a csapat által megszállott fakunyhó falán. Ez a kis építmény ideális volt a gyűlésekre, elég nagy volt ahhoz, hogy elférjenek odabenn, mégis túl kicsi ahhoz, hogy akármilyen más nem kívánt kölyök oda tudjon osonni ne adja ég hallgatózni, jobb esetbe csak téblábolni.
- Javaslatokat kérek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843923#post843923][b]Péntek Marci - 2022.02.27. 19:26[/b][/url]

Ahogy általában Marci akkor is egy rágógumi cigarettával ajka sarkában pillantott végig az udvaron. Gyerekek rohangáltok fel-le, nevettek, fogócskáztak vagy ugróiskolát játszottak. Néha irigyelte az ennyire önfeledten szórakozó társait. Egy rózsaszín ruhás, hosszú hajú kislányon sokáig elidőzött tekintete. Régen ő is hasonló volt. Még megvolt az az épp olyan anyagú szoknyája is. Megrázta fejét és megszívta a rágógumi szálat. Az ismerős műeper íz eléggé kijózanította ahhoz, hogy esze újra ott legyen, ahol lennie kellett. A terven. Merthogy nem magában ült az udvar egyik sarkában, hanem voltak körülötte úgy egy maroknyian. Azok a gyerekek akik feláldozták saját gyerekkorukat, hogy megmenthessék ezt a sok bugyuta felnőttet a valós fenyegetéstől.
- Nagy láb az első óra előtt jelentette, hogy a gnómok újból sárral tömték be a faház ajtajának hézagjait. Ez tűrhetetlen, kijár már nekik a móres! - a felnőttektől ellesett, hivatalosabbnak tűnő szavakkal tűzdelt mondata után tartott egy kicsi szünetet, csak, hogy hallhassa azt a várt elégedetlenséget, amit mindig ilyen hírek után kapni szokott. Aztán hátradőlt, megvetve hátát a csapat által megszállott fakunyhó falán. Ez a kis építmény ideális volt a gyűlésekre, elég nagy volt ahhoz, hogy elférjenek odabenn, mégis túl kicsi ahhoz, hogy akármilyen más nem kívánt kölyök oda tudjon osonni ne adja ég hallgatózni, jobb esetbe csak téblábolni.
- Javaslatokat kérek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843924#post843924][b]Bornemissza Bence - 2022.02.27. 20:48[/b][/url]

- Pfpfhhhh... - rezgett a kissrác felső és alsó ajka szinkronban, kiadva azt a nagyon vicces robogó hangot. Sarkán és lábujjhegyén hintázott előre-hátra, miközben összecsapdosta a tenyerét. Közlegény volt, azoknak pedig mindig figyelniük kellett. Még olyankor is, mikor mindenki más a faház belső felén tartózkodott. Árgus szemekkel leste, hogy esetleg valaki oda akar-e lopózni hozzájuk.
Az elhalkuló tömegre azonnal felfigyelt, most a vezér volt porondon. Feje még mindig előre állt, ám füle már a bent elhangzó szavakra figyelt. Úgy képzelte, ilyenkor a hallószerve hátrafordul, mint a paciknak. Vagy legalább mint a mesékben, kétszer akkorára nő.
- Akkor nem tudunk bemenni a faházba? - fordult meg, és nézett be az ajtón azonnal Bence. Álla szinte a padlót csapdosta. Másik kezével oda is nyúlt, hogy a helyére tegye, és inkább úgy pillogjon a főnökre. Aztán rájött, hogy mit tett, szóval visszafordult az őrhelyére, és kihúzva magát újra felmérte a játszó gyerekeket. Vajon melyik akarja betámadni őket? Lehet ők besúgók, és elmondták a gnómoknak hol a titkos helyük. Vagy nem is, ők a gnómok. Nem, az lehetetlen. Azok csúnyák. És piszkosak. Mondjuk itt is vannak páran, akikre ráférne egy jó fürdő...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843926#post843926][b]Karamakov Léna - 2022.02.27. 21:52[/b][/url]

Az a nagy harci helyzet, elsumákoltam az óra végét, de éppen ezért most elhesszelek a hátamon a vaskos fa egyik alacsonyabbik ágán, amit a levelek még nem igen takarnak. Szóval mit lát a sok baka? Hogy egy nagy zöld foltból kilóg egy jobb láb, ami himbálózik a semmiben. Na ha innen leesnék, pontosan ennek a lábamnak a térdét kellene borogatnom. Azzal pedig nehezebb szedni a lábamat. De egyelőre stabilan hallgatom a Vezértől érkező információkat. Hangosan szusszanok, azzal a kapucnim is előrébb esik a morcos arcomat félig takarva, míg karjaimat durcásan fonom össze mellkasom előtt. Nem hiszem el, hogy Nagy láb jelentett a Vezérnek! Ez elfogadhatatlan. De majd később még lehet irigy a mirigyem. Mégis micsoda kozmikus ötletei vannak ezeknek a gnómoknak! Suta melákok. Rossz csapattal húznak ujjat! Agytekervényeim javaslatot kezdenek keresni a parancsra, amikor a közlegényre ejtem a tekintetem. No nézd már! Megmukkant.
Nagy csönd lett erre.
- Kint ülnénk tán, Csali? - eztán aprót ciccentek. Horog, aki eddig a hasamon pihent - a töpörödött sötétzöld üvegbékám és egyben egyetlen légiósom - vetődik, majd landol a közlegény vállán. Azzal az én cipőm a talajon, hogy lábaim nagy részét azonnal el is takarja a pulóverem. Nem felejtek el tisztelegni.
- Éppenséggel az egyik osztagomat felajánlom a faház őrzésére, ha újra megesne az eset - három ujjammal nyomom le ajkam alsó részét, ahogy elgondolkodom. Mit javasoljak még, ugyan? - Vaaaaaaagy, tudom már! Ijesztő rajzot csinálunk, mintha Keserű bácsi őrizné az ajtót! Ráírjuk, hogy: tűnés, prüntyőkék! - nevetek fel, mert természetesen ez csak idő nyerő vicc. Akkor is, ha az ügy komolysága, komolyságos. - Szerintem a visszacsapást ki tudjuk fundálni, amíg újra elkezdjük a sártalanító procedúrát - pillantok körbe kérdőn, a kapucnit fentebb tolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843929#post843929][b]Souza-Fábián Vivien - 2022.02.27. 22:41[/b][/url]

Ajaj. Idegesen fújom odébb az egyik kiszabadult tincsemet, ami az orrom elé keveredett. Anya ma két copfba fogta a barna üstököt, amitől előbb fogok kinézni egy indián lánynak, mintsem amazonnak, de hiába mondtam neki. Az viszont, hogy kibontsam, már nem jutott el az eszemig. Sokkal nagyobb problémáink vannak!
- Ne már! - fakadok ki nagy hanggal és hévvel, homlokom ráncolódik, ahogy szemöldökeimet a legmérgesebb formába igyekszem vonni. Elegem van a gnómokból és a sárból! Hallgatom közben Vezér szavait, a többieket, ezt az abszurd helyzetet, tekintetem közben pedig a ház felé fordul. Azzal, hogy nézem, semmi sem lesz jobb, így hát fordulok is vissza a többiek felé.
- Ez már nagyon komoly helyzet. Meg kell küzdenünk velük, hogy tudják, ide többé nem jöhetnek! - húzom ki magam, a lábujjhegyemen állva pipiskedek inkább, ezzel is nagyobbnak tűnve. Mintha azt remélném, majd jól látnak a gnómok is és megijednek. - A rajz jó, van új készletem - utalok arra a sokszínű mágikus filctollra, amit még nem hoztam be ide, de nem csak szuper sok színű, hanem csillog, villog meg mozog is, ha úgy akarjuk. A legjobb lesz egy igazán ijesztő rajzhoz, amit kiteszünk és... és... ijesztő lesz. Remélhetőleg. Bólogatok, mintha kérdés lett volna, de inkább magamban válaszolok meg kérdést, mint a nagyok. A tanároknál láttam, a táblánál állva, mikor felírják a feladatot.
- De nagyon jól kell őrizni, mert mi van, ha akkor támadnak megint, amikor órán kell lenni vagy otthon házi feladatozni? A legjobb lenne, ha itt tudnánk maradni mindig - de ez lehetetlen, mert sötétedéskor már nem is szabad kint lenni. - Esetleeeeg... akadályokat kell építeni! Amin nem kelhetnek át - pillantok végül Vezér felé, mennyire jó terv ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843934#post843934][b]Péntek Marci - 2022.02.28. 00:21[/b][/url]

A kis szünetbe amit hagyott, aztán jöttek is jócskán a nyavalygások, jajgatások, felháborodott morgolódások. Ezt is várta Péntek, így csak bólogatott elégedetten. A kis, vékony hangú kérdés kirítt azonban a többi közül. Fejét Csali felé emelte, aki kívülről pillantott be a szűkös körben ücsörgő társaságra, mint kizárt kutya a gazdáikra. Hát így őrzi ez a mihaszna a helyet? Rászólt volna, de a fiú előbb kapcsolt, hamar újra az őrhelyére fordult, nem őket mustrálni. No, így már mindjárt más.
- A megtorlás nem marad el Lepcses, példát fogunk statuálni, de előbb a vár megerősítésére kell figyelmet fordítanunk - igyekezett mély hangon beszélni és az újonnan tanult statuál szót is hamar elsütötte. A magassága viszonylag nagy előny volt, mert nőtt ő mint a répa, de az igazi vezérek nem csak kiemelkednek társaik közül, hanem a hangjuk és karizmájuk is éppoly kirívó.
Béka ötletére elégedetten horkant. Ez a beszéd, most sem csalódott a lányban.
- Ez működhet - mutatóujját állára emelte, mert így látta a nagyoktól, s előre dőlt.
- Ijeszteni kell őket, mint a madarakat. Gnómijesztők kellenek a vár környékére! Mint a napraforgósba az erőd mögött. Rajzolni kell rá rémisztő arcokat a krétákkal - az jó lehet. Az már egy kipróbált metódus, abból kudarc nem is következhet.
- Azokat raknánk távolra, az egyéb akadályokat meg közelre, de milyen akadályokat is? - pillantott Lepcsesre. Mit számít, amiben taknyolni lehet, az mehet oda. Lepcses következő felvetésére elhúzta száját. Folyamatosan őrizni bennlakó portással lehetne, mint ezt az előkészítőt is, de csak felnőttek privilégiuma ott lenni sötétedés után ahol csak akarnak.
- Apropó sártalanító procedúra... CSALI! - emelte fel hangját kipillantva a viskóból. - Mond, mit csinálsz ma délután drága barátom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=844017#post844017][b]Bornemissza Bence - 2022.03.02. 23:08[/b][/url]

Tudta ő hol a helye, de ha ilyen fontos témák voltak, egyszerűen nem tudott megmaradni a talpán. Hiszen ő is a társaság része volt. Becsületbeli tag, az évfolyamán mindenki ki is nézte, amiért a nagyokkal lóg. Vagy csak irigyek voltak rá. Mindegy, a lényeg, hogy neki így volt jó, mert legalább tartozott valahová. Amióta Bornemissza nagyiék eltávolodtak tőle, jobban kellett neki, mint a gnómoknak a főhadiszállásuk.
A gnómijesztő szókapcsolaton kuncogni kezdett. Olyan mulatságosan groteszk volt a szó, hogy hiába tudta, hogy nem szabadna, muszáj volt egy visszafojtott nevetést elengednie. De rögtön meg is bánta. Behúzott nyakkal fordult be újra a kis házikó ajtaján, és két ujjal megfogva a békát visszanyújtotta Lénának.
Drága. Barátom. A szavak egyszerre töltötték meg felhőtlen boldogsággal és a baljós érzéssel, hogy valami kellemetlen jön. A vezér mindig csak akkor nevezi így, ha valamit csinálnia kell. - Délután? Én... - mutatott a mellkasára, aztán lehajtotta a fejét, és szinte hangtalanul suttogta el a titkot. - Táncszakköröm lesz Tánya nénivel - árulta el. Nem ő akarta, ez egyértelmű. A nagyszülei azt mondták jót fog tenni neki, hogy ne legyen olyan gizda, és amúgy is a testmozgás jót tesz, mert sokat ücsörög. Otthon legalábbis a szobája a mentsvára.
- De ha lehet egy javaslatom, kérdezzük meg a jóst. Hátha tudja mikor lesz legközelebb támadás - nézett félőn Marcira, és onnan tovább a többiekre. Vivire épp csak egy fél pillanatra. A karakán lánytól talán még inkább félt, mint a főnöktől. Már ha ez lehetséges.