A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843924#post843924][b]Bornemissza Bence - 2022.02.27. 20:48[/b][/url]

- Pfpfhhhh... - rezgett a kissrác felső és alsó ajka szinkronban, kiadva azt a nagyon vicces robogó hangot. Sarkán és lábujjhegyén hintázott előre-hátra, miközben összecsapdosta a tenyerét. Közlegény volt, azoknak pedig mindig figyelniük kellett. Még olyankor is, mikor mindenki más a faház belső felén tartózkodott. Árgus szemekkel leste, hogy esetleg valaki oda akar-e lopózni hozzájuk.
Az elhalkuló tömegre azonnal felfigyelt, most a vezér volt porondon. Feje még mindig előre állt, ám füle már a bent elhangzó szavakra figyelt. Úgy képzelte, ilyenkor a hallószerve hátrafordul, mint a paciknak. Vagy legalább mint a mesékben, kétszer akkorára nő.
- Akkor nem tudunk bemenni a faházba? - fordult meg, és nézett be az ajtón azonnal Bence. Álla szinte a padlót csapdosta. Másik kezével oda is nyúlt, hogy a helyére tegye, és inkább úgy pillogjon a főnökre. Aztán rájött, hogy mit tett, szóval visszafordult az őrhelyére, és kihúzva magát újra felmérte a játszó gyerekeket. Vajon melyik akarja betámadni őket? Lehet ők besúgók, és elmondták a gnómoknak hol a titkos helyük. Vagy nem is, ők a gnómok. Nem, az lehetetlen. Azok csúnyák. És piszkosak. Mondjuk itt is vannak páran, akikre ráférne egy jó fürdő...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=844017#post844017][b]Bornemissza Bence - 2022.03.02. 23:08[/b][/url]

Tudta ő hol a helye, de ha ilyen fontos témák voltak, egyszerűen nem tudott megmaradni a talpán. Hiszen ő is a társaság része volt. Becsületbeli tag, az évfolyamán mindenki ki is nézte, amiért a nagyokkal lóg. Vagy csak irigyek voltak rá. Mindegy, a lényeg, hogy neki így volt jó, mert legalább tartozott valahová. Amióta Bornemissza nagyiék eltávolodtak tőle, jobban kellett neki, mint a gnómoknak a főhadiszállásuk.
A gnómijesztő szókapcsolaton kuncogni kezdett. Olyan mulatságosan groteszk volt a szó, hogy hiába tudta, hogy nem szabadna, muszáj volt egy visszafojtott nevetést elengednie. De rögtön meg is bánta. Behúzott nyakkal fordult be újra a kis házikó ajtaján, és két ujjal megfogva a békát visszanyújtotta Lénának.
Drága. Barátom. A szavak egyszerre töltötték meg felhőtlen boldogsággal és a baljós érzéssel, hogy valami kellemetlen jön. A vezér mindig csak akkor nevezi így, ha valamit csinálnia kell. - Délután? Én... - mutatott a mellkasára, aztán lehajtotta a fejét, és szinte hangtalanul suttogta el a titkot. - Táncszakköröm lesz Tánya nénivel - árulta el. Nem ő akarta, ez egyértelmű. A nagyszülei azt mondták jót fog tenni neki, hogy ne legyen olyan gizda, és amúgy is a testmozgás jót tesz, mert sokat ücsörög. Otthon legalábbis a szobája a mentsvára.
- De ha lehet egy javaslatom, kérdezzük meg a jóst. Hátha tudja mikor lesz legközelebb támadás - nézett félőn Marcira, és onnan tovább a többiekre. Vivire épp csak egy fél pillanatra. A karakán lánytól talán még inkább félt, mint a főnöktől. Már ha ez lehetséges.