[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843926#post843926][b]Karamakov Léna - 2022.02.27. 21:52[/b][/url]
Az a nagy harci helyzet, elsumákoltam az óra végét, de éppen ezért most elhesszelek a hátamon a vaskos fa egyik alacsonyabbik ágán, amit a levelek még nem igen takarnak. Szóval mit lát a sok baka? Hogy egy nagy zöld foltból kilóg egy jobb láb, ami himbálózik a semmiben. Na ha innen leesnék, pontosan ennek a lábamnak a térdét kellene borogatnom. Azzal pedig nehezebb szedni a lábamat. De egyelőre stabilan hallgatom a Vezértől érkező információkat. Hangosan szusszanok, azzal a kapucnim is előrébb esik a morcos arcomat félig takarva, míg karjaimat durcásan fonom össze mellkasom előtt. Nem hiszem el, hogy Nagy láb jelentett a Vezérnek! Ez elfogadhatatlan. De majd később még lehet irigy a mirigyem. Mégis micsoda kozmikus ötletei vannak ezeknek a gnómoknak! Suta melákok. Rossz csapattal húznak ujjat! Agytekervényeim javaslatot kezdenek keresni a parancsra, amikor a közlegényre ejtem a tekintetem. No nézd már! Megmukkant.
Nagy csönd lett erre.
- Kint ülnénk tán, Csali? - eztán aprót ciccentek. Horog, aki eddig a hasamon pihent - a töpörödött sötétzöld üvegbékám és egyben egyetlen légiósom - vetődik, majd landol a közlegény vállán. Azzal az én cipőm a talajon, hogy lábaim nagy részét azonnal el is takarja a pulóverem. Nem felejtek el tisztelegni.
- Éppenséggel az egyik osztagomat felajánlom a faház őrzésére, ha újra megesne az eset - három ujjammal nyomom le ajkam alsó részét, ahogy elgondolkodom. Mit javasoljak még, ugyan? - Vaaaaaaagy, tudom már! Ijesztő rajzot csinálunk, mintha Keserű bácsi őrizné az ajtót! Ráírjuk, hogy: tűnés, prüntyőkék! - nevetek fel, mert természetesen ez csak idő nyerő vicc. Akkor is, ha az ügy komolysága, komolyságos. - Szerintem a visszacsapást ki tudjuk fundálni, amíg újra elkezdjük a sártalanító procedúrát - pillantok körbe kérdőn, a kapucnit fentebb tolva.
