A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=831806#post831806][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.05.25. 22:33[/b][/url]

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=832070#post832070][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.05.31. 22:31[/b][/url]

Egész eddig sikerült elkerülnöm Lenkust az előkészítőben. Fogalmam sincs, hogy hogy sikerült, de valahogy összehoztam. Valahogy, talán direkt tapintatból az ő csoportjához sosem osztottak be felügyelni, meg úgy kivontak a nagy közös rendezvények alól, szóval megúsztam a „te meg mit keresel itt? És miért nem velem vagy?” kérdéseket. Persze azért amennyire lehetett szemmel tartottam, a titkos besúgóim leinformálnak, hogy mi van a kiscsajjal, így tudok minden dolgozatáról, feleléséről, ha jól viselkedik vagy ha büntetésben van. Persze, ezeket jó eséllyel nekem is elmesélné, egyszer valamikor biztosan, de azért nem rossz, hogyha azonnal értesülök minderről, hiszen például a büntetésekről szerintem nem mesélne olyan jó kedéllyel, mint a pozitív eseményekről.
A mai napnak végre vége, épp a tanáriból lépnék ki, mikor az egyik kis csöppség belém rohan hátulról. Már kezdek hozzászokni az ilyenekhez, hogy a szélvészkisasszonyok előszeretettel jönnek nekem egészen véletlenül, míg a kissrácok egészen véletlenül a lábukat felejtik kint az utamban, hátha felbukom. Ez ilyen, a gyerekek ilyenek, aztán van mikor az elnézés a jobb opció, van amikor meg elő kell venni a szigorú nézést és meg kell mondani, hogy ez így nem móka. Ez azonban most más helyzet, mert ahogy hátrafordulok ismerős szőke fürtökkel keretezett ismerős kis arcocskát pillantok meg. Bassza meg, ettől jobb nem jöhet ma. – Hát szia húgi – villantom rá azt a vigyort, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni, majd leguggolok, hogy megölelhessem. Igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni, úgy, mintha ez minden napos történet lenne, és egy cseppet sem lenne furcsa, hogy én, aki az otthon jelentem, most felbukkanok az itteni életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=832313#post832313][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.06.05. 08:41[/b][/url]

Hannától elköszönve Lenke egyenesen a szobájába indult. Csak minél hamarabb fel akart érni. Zenét akart hallgatni, talán gyakorolni az a nehéz lépést, ami nem ment neki a legutóbbi ballett órán, esetleg kipróbálni azt a rajztechnikát, amit Nati mutatott neki a múlt hétvégén. Talán még a szobatársával is elbeszélgetett volna, ha ott van. Akkor még az egyedüllét sem zavarta volna. Igen szép délutánnak ígérkezett.
Villámgyorsan realizálta azonban, hogy rohanása végett vethetett a délutáni terveinek. Ha a rossz emberbe rohant bele, akár megint büntetést is kaphat. Számtalan variáció futott át az agyán, mit mondhatna mentség képpen, miért rohangászott a folyosón. Arra azonban nem számított, hogy mikor a férfi megfordul, imádott bátyjával találja majd szembe magát. Arcára meglepettséggel vegyes mosoly ült. Szorosan ölelte meg a fiút, ahogy az leguggolt hozzá. Mikor aztán elengedték egymást, Lenke hátrébb is lépett kicsit, hogy Aleksz szemébe tudjon nézni. Mosolya lelkes volt és izgatott. De vajon miért volt ott a fiú? Arckifejezése hamar változott gyanakvóra.
- Te meg mit keresel itt? - másképp nem kapott volna választ, magától nem jött volna rá. - Engem keresel? - ez lett volna az egyetlen logikus magyarázat a lány szemében. Összehúzott, gyanakvó szemekkel nézett bátyjára.
Nem beszéltek meg programot aznapra, legalábbis Lenke nem emlékezett ilyesmire. Talán máris hallott a büntetésről? Neeem, az nem lehet. Akkor nem vigyorogva fordult volna a lányhoz. Az eszébe sem jutott, hogy Alekszej tanárnak tanul, és esetleg ezért van az előkészítőben. Nem, hiszen a világ Lenke körül forog, valamilyen módon tehát mindenképp őmiatta volt ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=833245#post833245][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.06.27. 16:34[/b][/url]

Átkozok magamban mindent és mindenkit, hogy miért itt, miért most és miért így kell ennek megtörténnie. Persze, ha lett volna annyi eszem, akkor szépen otthon nyugodt körülmények között felvezethettem volna, még ideje is lett volna, hogy kihisztizhesse magát. Nem is értem, hogy mit vártam. Hogy a végtelenségig el tudom majd kerülni? Szép álmok, szép tervek. Gratulálok Alekszej, zseniális vagy, egyszerűen zseniális. Ja várj, hogy mégsem? Most meg foghatom a fejem, hogy mihez kezdjek. Hazudni nem hazudhatok, mert úgyis megérzi, és amúgy sem valami etikus. Na de az igazság fájdalmas lesz, neki legalábbis biztosan. Mindenesetre nincs más hátra, mint előre, ideje, hogy kibújjon a szög a zsákból.
- Hát szóval… Az igazság az, hogy nem egészen. - Jól van Aleksz, eddig jól megy. Csak legyél higgadt, mosolyogj szépen és ennyi a lényeg. Összeszedetten, nem hebegve-habogva, hadd lássa csak, hogy én vagyok a falkavezér, és akkor is ez lesz és ez van, ha neki nem tetszik. Csak ne kezdjen el sírni, mert akkor ketten fogunk bőgni. Sóhajtok egyet, mielőtt folytatnám, elvégre most jön a lényegi rész. - Én itt dolgozom. Tudod, ha végzek a sulival tanár szeretnék lenni, és jelenleg itt önkénteskedem, hogy szokjam a közösséget, a tanárokat és a diákokat egyaránt. - Értelmes gyerek, meg fogja érteni, nem is attól félek, hogy nem érti. Attól sokkal inkább, hogy nem tetszik majd neki, hogy a kedvenc testvérét nem sajátíthatja ki többé. Mert itt bizony nem lesz Aleksz Lenkéjé műsorszám, mert Aleksz bácsi mindenkié. Merlinre, mennyire furcsán hangzik a nevem mellett, hogy bácsi. Biztos készen állok én erre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=833716#post833716][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.07.04. 18:46[/b][/url]

Ahogy meglátta bátyja mosolyát, a félelem azonnal eltűnt Lenkéből. Aleksz az a személy volt, akinek a lány a legjobban tudott örülni, még akkor is, ha ilyen véletlen módon bukkant fel. Egészen pici kora óta bátyja volt az, akit a legjobban tisztelt, a legjobban imádott, és valamiféle példaképként tekintett rá. Azt mondjuk sosem értette, hogy miért akarja mindennapjait azzal tölteni, hogy idegesítő gyerekeket tanít. Ráhagyta azonban, számára ez nem változtatott semmit azon, ahogy Alekszejre nézett.
Addig összeszűkült szemei elkerekedtek aztán a válaszra. Hogy nem őt keresi? El sem tudta képzelni azt a helyzetet, amikor Aleksz az előkészítőben van, de nem miatta. Lenke a világ közepe, persze, hogy a fiúnak vele kell foglalkoznia. Elkerekedett szemmel bámult bátyjára, ám arcán széles mosoly ült. Alkesz mosolya mindig jókedvre derítette a kislányt. Akkor ott Lenke el sem tudta képzelni, milyen más oka lehet, hogy az előkészítőben találkozott testvérével. Gyanakodva várt a válaszra, ám nem szólt közbe. Tudta, hogy csak úgy kaphatja meg az őszinte választ, ha figyel. És meg akarta tudni a választ. A saját érdekében. Mert Lenkét mindig az esze hajtotta, az esze pedig arra vezette, ahol neki a legmegfelelőbb talajra léphet. Úgy alakította a dolgokat, ahogy neki megfelelt. Még hogy falkavezér? Szép álmok Aleksz, de remélem te is tudod, hogy Lenke mellett nem lehet tiéd ez a szerep. Csoda, hogy egy családban megfér két ennyire erős személyiség. Meglátjuk, hogy Alkszej sármja, vagy Lenke személye lesz e a gyümölcsözőbb.
- Miért pont itt? - tért rögtön a lényegre. Szó sem volt róla, hogy ne örülne bátyja jelenlétének. Annak nem örült, hogy osztoznia kell a fiún. Tudta, hogy nem lóghat majd a bátyján, tudta, hogy néznie kell majd, ahogy a többi gyerek ugyanúgy szeretgeti a fiút, mint ő. Előre féltékeny volt, pedig utálta a féltékenység érzését. Nem akart osztozni a bátyján, nem akarta nézni, ahogy mások is szeretik Alekszet, és Aleksz is szeret másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=834638#post834638][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.07.20. 21:31[/b][/url]

Tudom én, hogy a mosolyommal mindig meggyőzhetem a kiscsajt. Mint a többi lányt is. A húgom nőből van, innentől kezdve pont ugyanúgy lehet a szívét is elrabolni, mint bármelyik másik nőét. Mosoly, kedves szavak, és za érzés, hogy a kezükbe adom magam és az irányítást. Ugyan kérlek, nem ma kezdtem, Lenke a harmadik húgom. Igaz, hogy a legakaratosabb és a leghisztisebb természet is mindhármójuk közül, de a tapasztalat az tapasztalat, nem veszi el senki. Elvégre valahol mind egyformák, csak meg kell találni a hasonlóságot. Ha ez megvan, onnantól az embernek nyert ügye van.
- Azért pont itt, mert itt szeretnék majd dolgozni, ha végzek. - Meg persze ez van a legközelebb, itt van a legtöbb gyerek és itt fogadják legjobb szívvel a leendő pedagógusokat. Mert igen, vannak intézményke, akiknek csak az ember kell, de azzal nem foglalkoznak, hogy hogy jut el addig, hogy tanárember legyen belőle. Meg vannak olyanok is, ahol egyszerűen nincs annyi olyan korú gyerek, hogy megérje oktati intézménynek lenni. Ez ilyen. Ha lenne választásom, akkor nem itt lennék, de nem nagyon van, így be kell érni azzal, amit az élet adott nekünk. - Haragszol? - tudom hogy nem, mert mikor haragszik, nem ilyen, de ha elhiszi, hogy ennyire sem ismerem, akkor gyengének fog godnolni, magát pedig erősnek, és ha nyeregben érzi magát, az nekem jó. Ez kérem puszta férfi logika. Sokkal egyszerűbb, mint amit a nők annak hívnak, mert ez észérveken és tényeken alapul, semmi spekulációval meg találgatással, mint ahogy azt ők szoktak. Megunom, hogy továbbra is ott guggolok előtte, vagyis inkább a térdeim unják meg. Öreg vagyok én már ehhez kérem. Ehelyett fenekemet leteszem a földre, hátam a falnak támasztom, lábaimat pedig kinyújtom. Így ha valaki közlekedni akar, simán felbukhat bennem, de nem izgat. Vegyen észre, mielőtt orra bukna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=835343#post835343][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.08.04. 15:18[/b][/url]

Lenkének is megvannak ám a maga fegyverei, nem kell őt sem félteni. Igaz, Aleksz mosolya mindig is levette a lányt a lábáról, már egészen kicsiként is. Tudta azonban, hogy bátyja pedig nem tud ellenállni a szomorú kiskutyaszemeknek, a huppögésnek. Lenke pedig kész volt bevetni legnagyobb trükkjeit, ha arra volt szükség. Ez testvérháború kérem, az élet része. Alekszejnek pontosan 18 éve lehetett benne része, mióta húgai vannak. Merthogy három húggal a testvérháború is keményebb lehet. Főleg, ha a három közül az egyik Lenke.
- Mit szeretsz az ovisokon? - Ezt a kérdést már rég fel akarta tenni. Most kínálkozott a legjobb alkalom. Sosem értette. Szerinte a kicsik hangosak, idegesítőek és haza kéne küldeni őket anyuci szoknyája alá. Ott a helyük. Egyáltalán nem tetszett neki az ötlet, hogy most a bátyján fognak lógni. Főleg, mert tudta, hogy míg unokatestvéreit elüldözheti, ha ő akar a fiúval lenni, most az ovisok nem fognak eltakarodni, ha szépen kéri sem.
Szemeiben egyértelműen látszott a féltékenység és egy kis düh. Bár még maga sem tudta eldönteni pontosan, hogy mit érez a helyzettel kapcsolatban. Haragudott, mert így kellett megtudnia a dolgot. Féltékeny volt, mert előre elképzelte a mindennapokat az előkészítőben. Boldog volt viszont, mert többet láthatja majd a testvérét. Mindezek összevéve pedig össze is volt zavarodva erőteljes és ellentétes érzelmeitől. Utálta ráadásul, amikor nem tud kiigazodni magán. Hiszen ha önmagában el volt veszve, másokat sokkal nehezebb volt elvarázsolnia, ezt pedig pontosan tudta. Bátyja amúgyis a legméltóbb ellenfelének számított. Még Denis Brightmore-t is megelőzte a sorban, hiszen 11 éve húzta egymás agyát a két Podlovics.
- Csalódott vagyok - felelte végül a kérdésre, hosszabb csend után. Ő is leült, a fiú mellé, követte a példáját. Lenke azonban felhúzta lábait, térdeit mellkasának szorított, és átkarolta őket vékony karjaival. Többet nem mondott, amíg a fiú nem kérdezett, ám fejében már ezernyi új variáció született a beszélgetés folytatására. Szemében is csalódottsággá változott az érzelem, ajkai pedig szomorkásan legörbültek. Valójában még mindig nem tudta, mit érez, önmagának is elhitte már, hogy csalódott igazából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=835571#post835571][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.08.10. 19:44[/b][/url]

Komolyan elgondolkodtat a kérdése. Eddig azt hiszem sosem agyaltam ezen, mert a tudat, hogy mennyire szeretem a gyerekeket mindig ott volt a fejemben, nem kellett rá soha magyarázatot keresnem, hogy miért vagy hogyan. Valószínű, azért alakult ez ki bennem, mert mindhárom kistesómat én pátyolgattam, nevelgettem szeretgettem. Na nem azért, hogy a szüleim szar szülők lennének, csak na, mégis, mint bátyó kötelességemnek éreztem mindig is, és érzem most is, hogy megvédjem és megóvjam őket legjobb tudásom szerint.
- A gyerekek őszinték. Őszintén szeretnek, őszintén rácsodálkoznak a világra, őszintén képesek érdeklődni, örömöt és bánatot kifejezni. Mondjuk tudod és nem óvóbácsi leszek, hanem tanárbácsi, olyasmi korú gyerekeket fogok tanítani, mint te most. – Csak akkor mondjuk remélhetőleg te már nem jársz majd ide. Ezt mondjuk nem mondom ki hangosan, épp csak a gondolataim közt suhan át halkan. Mert hát én is tudom, hogy nem igaz, mert jövőre mikor a rendes gyakorlatom végzem még bőven idejár, és ha felvesznek, akkor is még két évig a nyakamra járhat. Mondjuk abban bízom, hogy addigra felnő kicsit és felelősségteljesebb lesz, vagy elkezd kamaszodni és ezzel együtt szarni fog a fejemre. Na félreértések ne essenek, nem arra várok, hogy ugyanolyan elbaszott ember legyen belőle, mint belőlem lett, csak hogy kicsit leváljon rólam, mert sajnos kezd egészségtelen irányt venni ez az egész.
- Csalódott? Miért? – Ezt nem egészen értem. Mármint na, azt megérteném, ha dühös lenne vagy féltékeny, vagy tudom is én, de hogy csalódott? Hát ez a kiscsaj állandóan képes meglepetéseket okozni de komolyan mondom. Sosem csinál semmi olyat, amit várnék tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=835946#post835946][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.08.19. 21:50[/b][/url]

A lányka sosem értette, bátyja miért szereti annyira a gyerekeket, és nem biztos, hogy örülne, ha rájönne, részben ő az oka a dolognak. Annak persze örült, hogy a bátyja védelmezi őt, és tudta, ha egyszer Aleksz el is költözik, bármikor ott lesz, ha neki szüksége van rá. Ez fordítva is igaz azonban. S bár Lenke még nem tud sokat visszaadni a fiúnak, mindenki biztos lehet benne, hogy egyszer meg fogja hálálni mindazt a szeretetet és törődést, amit a bátyjától kapott és kap is még.
Ez az idő azonban nem most jött el, helyette egy sértett arcocskát kapott az idősebbik Podlovics. Szemében azonban őszinte kíváncsiság csillant, ezt Aleksz is észrevehette, ha nem szokott még hozzá Lenke ezen igen gyakori vonásához. Figyelt is a lány a válaszra, lassan bólogatott közben, bár azt nem mondanám, hogy átérezte, sőt egyet sem értett vele. Merthogy ő maga is tudta, hogy sokszor előfordult, nem mondott igazat. Magát nem tartotta őszinte embernek, és néha bármennyire szégyellte is ezt a vonását, nem mindig tudta magát fékezni.
- Tudom - legyintett aztán az utolsó mondatra. - Csak sértésként mondtam - vallja be, s mintha szája szélében apró, csintalan mosoly jelent meg. Az nem jutott eszébe, hogy így előfordulhat, Alekszej neki fog egyszer órát tartani. Talán ha eszébe jutott volna, akkor se tudta volna eldönteni, örülne-e ennek a felállásnak.
Ha a lányka tudta volna, mi suhant át testvére gondolatai között, talán rögtön ott is hagyja a fiút. Így azonban sértettsége csak enyhült, nem fokozódott. Azt sem látta, mennyire egészségtelenül tud bátyjára akaszkodni. Ő csak azt látta, hogy az idő előrehaladtával Aleksz egyre több térre lett szüksége, és ő egyre kevesebbet fért bele az idejébe.
- Mert nem szóltál korábban. - Úgy érezte, igen jó indokot talált, sőt, magának is megindokolta, miért is csalódott. Már nem is érezte kifogásnak, hogy ezzel az érzelemmel hozakodott elő. Valóban zavarta, hogy Alekszej eddig rejtegette előle a hírt. - A többiek tudták? - kérdezte aztán, durcás hangon. A többiek alatt természetesen Dashát és Natit érti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=837718#post837718][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.10.04. 21:52[/b][/url]

Visszafogom a nevetésem, mikor azt mondja, sértésnek szánta. Úgy imádom, olyan gyermekien őszinte még, amilyen sosem lesz akkor, mikor felnő. Vagyis, kis szerencsével megőriz valami ebből az állapotból, és akkor nem lesz olyan sivár és unalmas az élete, mint az átlagos, szürke, begyöpösödött idiótáké. De na, nem szabad nevetni vagy vigyorogni, még a végén nyeregben érezné magát. Elő kell venni kérem a komoly tanárbácsi arcot, ami kicsit kedves, kicsit szigorú, de leginkább mindenféle érzelmektől mentes. Ebben már eskü profi vagyok, a csajokon szoktam gyakorolni, mert mindig megkajálják. Azt mondják, ilyenkor olyan cukin nézek, mint egy kaját kunyeráló kiskutya. Nem tudom, ebből mi az igaz, de ha így van, az csak jó. Legalább majd a kiscsajokat is leveszem a lábukról, és teljesen szerelemesek lesznek Aleksz bácsiba. Legalább ehhez nem kell majd hozzászoknom, hogy milyen ha a nők körülrajongják az embert – még ha ezen a nőszemélyek átlagéletkora öt év is.
- Csak nem rég derült ki. – Aprócska füllentés, de annyi baj legyen. Úgysem veszi észre, elvégre mikor az igazságot hazudom, akkor az sem veszi észre, aki profi ebben. Hát még Lenke, aki jelenleg annyira el van foglalva a saját kis durcájával, hogy az orránál sem lát tovább. Ismerem már, pontosan és nagyon jól tudom, hogy milyen. Engem nem vezet félre. – Igen, a többiek tudták. – Nem kérdezték, de elmondtam nekik, ez már csak így meg mifelénk. – De ez nem jelenti azt, hogy téged kevésbé szeretnélek, vagy ilyesmi. Csak velük többet találkozom, ennyi. – Na hát akkor mentsük ami menhető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845376#post845376][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.04.08. 22:19[/b][/url]

Hát, durcizni azt tud a lányka. Mesteri fokon. Aleksz pedig pontosan tudhatja ezt, hiszen látta, mennyit gyakorolt. Akaratán kívül is szemtanúja lett néhány esetnek. Sokszor néhánynak. Ez is egy ilyen eset. Nem csoda hát, hogy Lenkus nem tudta meghatni a bátyját. Nem is azzal próbálkozott igazán. Már ösztönösen jött nála a düh és a hiszti, mint reakció. Igazi legkisebb kölök. Ez egy olyan szerep, amibe Lenke beleszületett, és nem tud kilépni belőle, ahogy a hisztis lányka szerepéből sem, amit olyan régen öltött magára. Ennek a jellemzője volt az is, hogy csak fújtatott egyet Aleksz kifogására. Lenke azonnal rohant volna a fiúhoz fordított esetben. Még hogy csak most derült ki! Pffft! Most már Lenke sértett, nincs mit tenni, és végig sem gondolta a válaszokat. Csak átengedte magát a mély sértettségnek, és nem is akart kilépni belőle.
- Pff! - úgy döntött, hangot is ad annak, nem érzi megfelelőnek az indokot. Azt nem tudta, a fiú keres-e mást, csak azt, hogy bármit mondhat, az neki nem lesz jó. - Én azonnal elmondtam volna neked! Te lettél volna az első - vágta a másik fejéhez durcás hangon. Csak nehezített a helyzeten, hogy többi testvérük számára előbb felfedte a hírt. Mi az, hogy többet találkozik velük? Az nem lehet!
Azt persze nem gondolta végig a lány, hogy nagy testvérei mind egy házba járnak, hogy egy iskolába járnak, és csak ő az, aki külön van tőlük. Egyelőre. Még egy ok, amiért nagyon a Bagolykőbe akart már kerülni. No de hát hol lesz már addigra Alekszej?
- De akkor mostantól velem is többet fogsz találkozni, igaz? - Megjelent a reménysugár Lenke szeme előtt. Ez a történet jó pontja. Így pedig el lehet majd kerülni, hogy legközelebb is utolsónak tudjon meg ilyen fontos dolgokat. - Mennyit leszel itt? - Rögtön a lényegre. Csak olyan Lenkésen.