A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820996#post820996][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.11.10. 14:03[/b][/url]

Egyszer már végig hallgattam ezeket az órákat. Már végig ültem őket, minden egyes szót vissza tudok idézni, ami elhangzott az előző tanévből, mégis ugyanolyan elánnal és odafigyeléssel jegyzetelem Sébastien tanár úr szavait, mintha csak először hallanám őket. Nem tudom, hogy az ismétlés okozta stressz ez-e, vagy valóban az, hogy a téma ismétlése ugyanolyan izgalommal tölt el, mint legelőször. Mert így van. Izgulok, pedig tudom mi fog elhangzani a férfi szájából, éppen ezért engedem meg magamnak, hogy miközben jegyzetelek, pár üres pergamenre firkantsam az általam elképzelt rúnákat. Pár lap már tele van rajzolva, itt-ott kisebb és nagyobb rúnák terveivel, de soha nem befejezettként, mindössze önmagam szórakoztatására. A lapokból felpillantva kapom el az engem figyelő tekintetet, azonnal lehajtom fejemet, hogy meredten szuggerálhassam tovább a jegyzeteimmel kevert rúnákat. Mikor legközelebb csak felsandítok, a férfi már másfelé pillant, így megkönnyebbülten sóhajtok egyet, mielőtt folytatnám a ténykedésem. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem figyelek, hiszen minden figyelmem az órának szentelem, a tanár úr szavainak, csak szeretném kamatoztatni azt, amit felszedek az órák alatt. Mégis bűntudatom van, amiért nem csak és kizárólag ráfigyelek.
Gondolataim közepette fel sem tűnik, hogy már mindenki elhagyta a termet, annyira belemerültem az előttem heverő lapokba. Csak akkor veszem észre magam, amikor közelről, túlságosan közelről hallom meg Sébastien tanár úr hangját. Összerezzenek, akaratlan mozdulatként terítem rá kezeimet a lapokra, és húzom magamhoz közelebb őket. Felsandítani merek csupán a kedves hangra, zavartan sütöm le pillantásomat, ahogy folytatja. Kezemben remeg meg a penna, észre sem veszem, hogy a még friss tinta pacázza össze alkaromat, amit elkenek a papíron.
- Saj-sajnálom, tanár úr. Én… én figyeltem az órán, csak… - csak? Mégis hogy tudnád ezt megmagyarázni, amikor a tárgyat oktató tanár áll előtted és teszi fel a kérdéseit neked, miután lebuktattad saját magad? Alsó ajkamba harapok, mert nem hallok a hangjában semmilyen különös élt, ami arra engedne következtetni, hogy valóban haragudna rám. Felpillantok, és a felismerés csap le rám azonnal. Nem azért tette fel a kérdéseket, mert vizsgáztat büntetésből, hanem mert tényleg érdekli a véleményem. Az én saját véleményem.
- Ha egyszer megkapták azt az áldást, szerintem kitart örökre, mindössze kissé halványabban pislákolhat az idő múlásával benne, de akkor is ott van. Belé ivódott, és ezt az évek sem vehetik el tőle - hangom halkan csendül az üres teremben, nem olyan határozottan, mint a tanár úré nem sokkal ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=821485#post821485][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.11.17. 20:52[/b][/url]

Mikor kiderült, hogy boszorkány vagyok, engem ugyanúgy lesokkolt a hír, mint a szüleimet. Napokig emésztették ők is, ahogy én, hogy különleges képességekkel vagyok megáldva, de mellettük szóljon, hogy ők ezt előbb dolgozták fel, mint én. Mindenben támogattak, miközben nekem a szívem akart kiugrani a helyéről, mert fogalmam sem volt milyen lesz bekerülni egy teljesen idegen környezetbe, olyan emberek mellé, akik tisztában vannak vele ki tudja mióta, hogy mágusok. Az első két év bizonytalanságban telt, amiből Teó igyekezett kirángatni kisebb-nagyobb sikerekkel. A harmadik év indult már úgy, hogy igenis képes vagyok rá, hiszen idáig is eljutottam valahogyan, majd jött a Rúnatan a tantárgyak közé. Merlinre, amikor először ültem ugyanebben a padban és hallgattam Sébastien professzor szavait, mintha egy teljesen más világba kerültem volna, amit eddig ismertem. Mintha ismét egy új világ tárult volna fel előttem, ami olyan mélységekig képes elvinni egy embert, hogy arról sosem álmodott. Izgalommal telve ültem be az összes órára, a fejemben még az is megfordult, hogy esetleg ebben legyen a jövőm. Lekötnek, érdekesek, rengeteg lehetőség rejlik bennük, fontosak a mágusok számára, csodálatos dolgokat lehetnék képes végbevinni velük. Egyszerűen… szeretem a rúnákat.
Ugyanúgy alsó ajkamat rágcsálva sandítok fel tanáromra. Tudja? Akkor nem vagyok bajban? Felpillantok rá, kékjeimmel követem végig, ahogy végül mellém helyezkedik, mert nem tudom levenni róla a tekintetem. Valami különleges árad belőle minden óra közben, a mérhetetlen kedvessége ebben még csak nem is mérvadó, és amilyen odaadással beszél a tárgyáról. Elpirulva kapom el tekintetem róla, amikor észreveszem magam, hogy bámulom, plusz még ilyen gondolatok is vannak bennem, na meg az, hogy egyetért velem. Ő is ebben hisz. Rápillantva fordítom el fejemet végül, hogy szembesüljek tintás alkarommal. Aprót bólintok csupán, ahogy visszafordítom fejem felé, és amíg dolgozik, eszembe sincs a rúnát nézni, amit készít. Annyira vagyok képes, hogy enyhe pírral arcomon fürkésszem a tanárom arcát, ahogy készíti a rúnát, ami eltünteti karomról a foltot. Zavartan pillantok én is a lapokra, amikor tanárom teszi azt.
- Köszönöm tanár úr, a… a segítséget is - mosolyodom el halványan még mindig vöröslő arccal. - Van még hova fejlődnöm, hogy olyan szintre érhessek, ha egyáltalán van erre esélyem, mint Ön - hajtom le fejemet kicsit jobban, miközben lerakom pennámat a papírokra, majd eltűrök egy kékséget arcomból. Hirtelen kapom tanáromra fejemet, csillogó kékjeim találkoznak a kedves és őszinte tekintettel.
- Én csak… hát én… - állok neki nagyon értelmesen mondandómnak. Mély levegőt véve kezdek bele újra. - Én segíteni szeretnék valakinek, aki elvesztett egy számára nagyon fontos személyt. Nem vagyok illuzionista, de szerintem képes lehetnék rúnával is elérni, hogy… - megakadok, lesütöm kékjeimet. - Hogyha szeretné, újra láthassa - fejezem be mondatomat sokkal halkabban, mint ahogy neki álltam. Dodiért kell sikerülnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=823844#post823844][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.12.30. 20:39[/b][/url]

Sokáig tartott mire megszoktam a boszorkány létet és az azzal járó… igazából mindent. Hiszen a boszorkánysággal magával nem jár együtt a tudás maga, főleg, hogy a semmiből csöppentem bele egy olyan világba, amiről azt hittem világ életemben, csak a mesékben létezik. Mégis benne vagyok, és minden velejárót - még ha nehéz is - szeretek. Vannak olyan tárgyak, amiknél muszáj a tanár minden szaván csüngenem, különben komolyan elvesztem a fonalat, és vannak azok, amik könnyen mennek. A Rúnatan az elsők között szerepel, amire azonnal ráéreztem, és amíg évfolyamtársaim ráncolt homlokkal igyekeznek megoldani egy feladatot, bár engem is megizzaszt, de valahogy könnyebben megy. A rúnáknál csak a képzeleted szabhat határt annak, hogy hogyan alkotod meg azokat, majd a jó érzésed, hogyan használod a megalkotott rúnát. Rengeteget olvastam róla, és voltak olyan mágusok a történelmünkben, akik nagyon rossz dolgokra használták a rúnák végtelen lehetőségét.
Lélegzetem tüdőmben ragad, ahogy hallgatom tanárom szavait. Megvannak bennem az adottságok, hogy rúnamester lehessek. Én? Hogy lenne ez lehetséges? Alsó ajkamba harapok, fejemet lehajtom, ahogy a pír önti el azt, padon pihenő kezem remeg meg, miközben meredten, mégis csillogó tekintettel figyelem a padon maradt jegyzeteimet. Bensőmben majd kicsattanok az örömtől, ajkaim akaratlan mosolyra húzódnak, ahogy végül felpillantok tanáromra. - Kö-köszönöm, de én… én nem hiszem, hogy alkalmas lehetnék ilyenre. Én nem… nagyon szeretem a rúnákat, mindent ami körbelengi őket, csodálatos, hogy vannak nekünk, mégis… tartok attól, hogy nem lennék elég ahhoz, hogy visszaadhassam azt, ami valóban bennük rejlik - kékjeim akaratlan siklanak a befejezetlen kötésrúnákra, amikkel éjt nappallá téve foglalkozom, majd az órán ismét lerajzoltakra. Ujjaimmal simítok végig rajtuk, mintha csak megszólalhatnának. Eleinte észre sem veszem a ránk telepedő csöndet. Pár hosszú másodperc elteltével pillantok csak fel Sébastien tanár úrra, mikor nem szólal meg a vallomásomra, azonnal aggodalom csillan tekintetemben, ahogy szemben találom ráncolt homlokával. Nem kellett volna… Elkapom róla fejemet, a jegyzeteimet kezdem szuggerálni ismét. Bólogatva hallgatom szavait, hiszen igaza van, tudom, egyet is értek vele.
- Tu-tudom, én… ajándékba szeretném. Ha egyszer sikerül működővé tennem... - zizzennek kékjeim azokra a pontokra, amiket a tanár úr mutatott nemrég. - Szeretném, hogyha ott lenne neki az esély, hogy használhassa, ha… ha szeretné, de nem állnék elé. Nem mernék… - hangom sokkal halkabban csendül fel körülöttünk, mint Sébastien tanár úré, ujjaimat kezdem el morzsolgatni a helyzet kellemetlensége miatt, aprót ficergek a helyemen, mintha nem találnám a legkényelmesebb pontot.
Elnyílt ajkakkal kapom fel tanáromra fejemet. Tudja kiről beszélek? Mégis hogyan? Miből? - A tanár úr tudja kiről beszélek - elvékonyodott hangom csuklik el a végére, majd erőt véve magamon nyúlok a táskámba, hogy a fekete borítóval ellátott vastag füzetet vehessem ki táskámból, amiből papírok tömkelege lóg ki már így is. Óvatosan nyitom fel, tudom hol kell keresnem azt, amit mutatni szeretnék, de kezem lágy remegésének és zavaromnak hála így is lapoznom kell, ami elég ahhoz, hogy Sébastien tanár úr megláthassa a töménytelen rúna tervet, mégis igyekszem eltakarni előle, ahogy csak tőlem telik. - Én… én megpróbáltam. Egyelőre eddig sikerült jutnom - lesütött tekintettel csúsztatom tanárom elé a füzetet, hogy megnézhesse. - Valamiért ennél tovább nem tudok - hangom megremeg, félve sandítok fel Sébastien tanár úrra, de kékjeimet azonnal visszavezetem a füzetre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824058#post824058][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.01.03. 15:15[/b][/url]

Hinni magamban. Bár tekintetem tanáromra siklik, ahogy mozdul, mégsem látom magam előtt teljesen tisztán, amit csinál. Csendben bólintok egy aprót, gondolataim messze járnak. Hinni magamban. Olyan sokan mondták már ezt nekem. Minden napom arról szól, hogy higgyek. Ha nem is magamban, de másokban mindenképpen. Dodiban, hogy képes lesz túllépni Teó elvesztésén, édesanyámban, hogy minden viszontagság ellenére a kedves mosolyával fog visszatérni hozzám, és… és Anubiszban. A hitem nagy része benne van, abban, hogy miatta képes lehetek olyanokat megcselekedni, amit várnak tőlem. Hinni magamban. Ebben is segít majd, igaz? Az idő múlásával képes lehetek erre, anélkül, hogy valami félresiklana. Képesnek kell lennem rá, hiszen Sébastien tanár úr éppen erre kért, és tudom, Anubisz támogatása nélkül nem sikerülhet.
Ujjaim siklanak a medálra, hogy arra rámarkolva hallgassam tanárom szavait, majd kövessem tekintetemmel a lapot, ami elemelkedik az asztalról. Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy az egyszerű lapból lesz egy madár, arcomra hatalmas mosoly kerül, a levegő tüdőmben reked, ahogy fejemet forgatva követem annak mozgását. Halkan nevetve fordulok vissza a férfi felé, mosolyom és kipirult arcom árulkodik boldogságomról. Felkapom fejemet, ahogy a madár felettem halad el. - Ha hiszek magamban… - szavaim halkan hagyják el ajkaimat, majd a hirtelen jött érzést elkapva, csillogó tekintettel pillantok vissza Sébastien tanár úrra. Elhatározás csillan benne. Hinnem kell magamban.
Zavarban hajtom le fejemet, alsó ajkamba harapva bólintok párat. Igaza van. Tudom, hogy az van, mégis olyan nehéz bevallanom magamnak, amikor éjt nappallá téve a saját ugyanilyen gondolataimmal vívom meg harcaimat. Nem hagytam, hogy elbizonytalanítsanak, továbbra sem fogom hagyni, de tudom, hogy a férfinak igaza van. Túlságosan veszélyes lenne, hiszen… mi van, ha ezzel Dodi szétszaggatott szívét ott, ahol már elkezdtek beforrni a sebesülések, csak ismét felszakítom? Igaza van. Mégsem hagyom, hogy elbizonytalanítsanak szavai, ezt nem tudom hagyni, így kerül elő a legféltettebben őrzött füzetem valaha, amit tanárom elé csúsztatok óvatos mozdulattal, várva az ítéletet, hogy mégsem vagyok alkalmas arra, hogy rúnamester legyek.
A szavak villámcsapásként érnek. Felkapom fejemet tanáromra, a meglepettséget akarva sem tudnám eltüntetni róla, ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy levegő után kapok. Én, mint tanársegéd? Én, mint Rúnatan tanársegéd? Sébastien tanár úr mellett? Szívem hangos dobogása betölti bensőmet, akaratlan nyúlok mellkasomhoz, lazán ökölbe szorított kezemmel, fülemben zúg vérem, mintha csak rosszul hallottam volna.
- Komolyan? Komolyan gondolja? - pár oktávval magasabban hallatszik hangom, de nem tudok ellene mit tenni. Mégis… hogyan? - Én, mint a tanársegédje? Biztos- Biztosan vannak nálam ügyesebbek és idősebbek, és nem szeretnék a tanár úr terhére lenni, hiszen van elég dolga, az iskolán kívül rúnamesterként foglalatoskodik, csak láb alatt lennék - hangom ugyanolyan magasan szól, hadarok a zavartól, de nem tudok elpillantani tanárom arcáról és kedves mosolyáról, amitől szívem csak még hevesebben kezd el verni. Azt sem tudom, hogy volt-e értelme annak, amit mondtam, hogy érthető volt-e egyáltalán. Rúnákkal foglalkozni tanítás után is.
Hirtelen merevedek meg, ahogy fejem hátsó részénél érzem meg a puha érintést, ami óvatosan simít végig tincseimen. Higgy magadban, Margaréta. Én azt teszem, ahogy Sébastien tanár úr is. Apám szavai visszhangoznak fülemben, ahogy szám elé kapva kezemet, akaratlan engedek utat egy könnycseppnek, mégis mosolyogva válaszolok. - Szer-szeretnék a tanársegédje lenni, tanár úr. Nagyon szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827244#post827244][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.03.07. 18:27[/b][/url]

Mindig bajban voltam a sorsnak hívott dologgal. Nehéz dűlőre jutni vele, mert sokan mondanak sok mindent róla: elrendeltetett, a döntéseink által varálódik, azonban - bármennyire is különösnek hangozhat - nem érdekel melyik áll fenn. Oka van annak, hogy itt ülök Sébastien tanár úr előtt, akivel végre felszabadultan beszélgethetek arról, amiről eddig soha: a rúnákról. A háztársaim és évfolyamtársaim legtöbbjének más tárgy a kedvence, ha egyáltalán van nekik, míg én órákat képes vagyok elmerülni a rúnákban. Eddig bárkivel jött szóba a kedvenc tantárgy téma, valahogy mindig egyedül maradtam a rúnákkal, de nem bántam soha. Elfogadom, hogy vannak populárisabb tárgyak, én pedig ugyanolyan szívesen hallgatom a Bájitaltanról szóló ódákat, mint a Sárkánytanról, de most minden megváltozik.
Ahogy a papírdaru száll a fejünk fölött, ahogy hallgatom tanárom szavait, szívem valamiért megkönnyebbül. A daruról vezetem kékjeimet Sébastien tanár úrra, majd vissza a darura. Ezer daru és teljesül az álmom? Csodálatos lenne, de mi van akkor, ha nem tudod, mi az álmod? Soha nem kérdezték, soha nem gondolkodtam el, hogy vajon mi az én legnagyobb álmom, mert lényegében minden megvan az életemben, amire csak vágyhat egy egyszerű ember. Alsó ajkamba harapva szakítom el tekintetem a daruról, ahogy tanárom fejezi be, majd hajtom le fejemet. Egy álom, ami a hit és munka gyümölcse. - A hit és a munka - hangom halkan csendül fel kettőnk között, végül szégyenlősen pillantok fel tanáromra. - Tanár úr… mi van akkor, ha én másban hiszek? - vajon Anubisz mennyire támogatja azt az utat, ami éppen előttem áll, és lassan elindulok rajta? Kezem automatikusan mozdul, hogy ujjaim öleljék körbe a medált. Hiszek magamban, apám biztató szavai visszhangoznak fejemben, nem tehetem meg, hogy cserben hagyom apát, aki mindig a saját magunkba vetett hitre biztatott.
Ismét ott tartunk, hogy zavaromban fecsegek, ráadásul annak az embernek, aki elindíthat az úton, ami apa véleménye szerint is remek döntés lenne, főleg aziránt, hogy a magamba vetett hitem erősödjön. Meg sem hallom, hogy Sébastien tanár úr a nevemet mondja, amíg erőteljesebben nem hallom meg azt a nevet, amit még soha senkitől. Megszeppenve fogom be a számat végül, tanáromra pillogok elnyílt ajkakkal, ahogy kékjeimet kapja el tekintete. Hevesen kezdek el bólogatni.
- Igen. Ott leszek. Vagyis itt. Jövök, tanár úr - félve pillantok a teleírt füzetre, ami tanárom keze alatt pihen. Óvatosan érintem meg a lapok csücskét. - Én is várom, tanár úr. Nagyon várom - mosolygok fel őszinte boldogsággal rá, majd amikor a következő órára kezdenek beszállingózni a diákok, kapkodva állok neki összeszedni a cuccaimat. Hálás mosollyal, egy utolsó köszönöm hagyja el ajkaimat, mielőtt elhagynám a termet és sietnék a következő órára.
Hiszek magamban, apa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829277#post829277][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.04.08. 21:24[/b][/url]

Izgatottan járok óráról órára. Dodi az összesen mellettem ül, ahogy eddig mindig, bár inkább csak csendben elfoglalja magát, mintsem az órára koncentrálna, ami nem baj, mert mellette vagyok, hogy segítsek neki. Kende ismét felvette a Sárkánytant, lehet a jövőben a legnagyobb sárkánykutató lesz, ha ennyire kitart a tantárgy mellett, pedig… na, igen. Az új oktató nem éppen a kedves külsejéről vagy stílusáról híres. Idősebb diákok sutyorogtak arról, hogy idejárt ő is, rellonos volt, elég sokan ismerik a nevét, ami ennyi év távlatából tényleg tök ijesztő. Szerintem mondjuk cuki a mosolya, de mindegy. Izgalmakkal és újdonságokkal van tele az új tanév, amiknek mintha sosem szakadna vége: ZayZay lett a Gyógynövénytan tanársegéd. Úgy örültem neki, azt hittem ledöntöm az örömömmel a lányt a lábáról, de végül stabilan kibírta a sok-sok gratulációt.
Mindennek tetejében ülök éppen a Gyógynövénytan tanteremben, vidáman integetek ZayZaynek Dodi mellől, majd pillantok vissza az elém letett virágos füzetre. Ha már növénytan, gondoltam vicces lenne ugyanolyan füzettel végig vinni az évet. Lábamat lógatom - ha rendesen felülök a székre, nem ér le a lábam -, Dodira sandítok oldalvást, aki egy fáradt mosolyt küldd felém. Óvatosan érintem meg kézfejét, aminek hatására hunyja le szemeit, így visszatérek a rajzhoz, amit elkezdtem a következő üres lapra. A levendula nem úgy szeretne kinézni, ahogy a fejemben megszületett, de nincs is időm vele ennél többet foglalkozni, mert egy férfi hang üti meg a fülemet. Megszeppenve kapom fel a fejemet. Helvey tanár úr? A mai órát ő tartja? Szélesen mosolyodom el, majd teszem pennámat a tartóba és érintem meg Dodi karját ismét, hogy figyeljen. Mégis csak az első órát tartja nekünk Helvey tanár úr, eddig mindig csak bejött Palmer tanárnővel és csendben figyelt, de most, ha jól látom, ő jött egyedül. Ugye megmondtam? Izgalmakkal teli az új tanév.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829803#post829803][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.04.18. 18:32[/b][/url]

Teljesen új pozitivitással álltam neki az új tanévnek. Sokkal motiváltabbnak érzem magam, pedig lényegében semmi nem változott az életemben, vagy a felvett óráimban. Nem baj, csak abban reménykedem, hogy ez a hatalmas elán kitart az év végéig, mert a terveim között szerepel nagyon erőteljesen, hogy ismét elvihessem az iskola első címet. Olyan motivációt adott az egész, amire nem is gondoltam volna soha, főleg úgy, hogy eszembe sem jutott, van rá esélyem, hiszen sokkal több tehetséges mágus jár e iskola falai közé, mint én.
Amint Helvey tanár úr belép a terembe fejezem be a levendula finomítgatását és emelem kékjeim a tanerőre. Praktikusan csak fontosabb mondatokat és címszavakat írok le, ami mindenképpen kellhet, hiszen a könyvben minden le van írva, így csak össze kell olvasnom majd őket. Figyelni szeretnék az órán, nem jegyzeteléssel elütni az időt, így még előző évben szoktam rá erre a módszerre, amit anya segített elsajátítani, és be kell látnom, nagyon is hasznos.
Lábamat lóbálva írom le az utoljára elhangzott szót, amikor Helvey tanár úr hangját hallom meg, és valamiért hatalmas csend telepszik a teremre. Felemelem fejemet, kékjeim libbennek azonnal a tanerőre, hogy elnyílt ajkakkal konstatáljam: bizony nekem szól. Ó, jaj nekem. Mindenki előtt kell válaszolnom? A krétát is felém nyújtja, ugye? Alsó ajkamba harapok, tördelni kezdem ujjaimat, míg összekapom magam kicsit, mert a pír úgy önti el arcomat, majd ismét felpillantok. Nem, a kréta nem felém van nyújtva, csak várja a válaszom. Merlinre! Dodira sandítok kicsit kétségbeesve, majd vissza Helvey tanár úrra.
- I-igen, tanár úr, azonnal - támaszkodom az asztalra, hogy felállhassak amellé. Mély sóhajt követve állok neki ledarálni a növény részeit, a végére úgy belelendülök, hogy mutogatok is, mi merre található, nem mintha így bárkinek is a segítségére lehetnék. - Hasznossága abban rejlik, hogy megöl minden vérszívó rovart, például szúnyogot és bolhát is - halkul el hangom. Folytassam vajon? A kérdés csak a részei voltak és hogy mire használjuk. Kérdő tekintetem esik tanáromra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=832511#post832511][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.06.09. 09:17[/b][/url]

Feleltem már szóban, nem is arról van szó, hogy emiatt izgulnék ennyire. Talán maga az, hogy Helvey tanár úr új itt félig-meddig, hiszen még diák volt, amikor én az iskolába kerültem, most meg ő tartja nekem az órát. Különös átváltani egyik pillanatról a másikra, de nagyon jól tartja az órát, így csak igyekszem partner lenni benne, hogyha ő nem ájul el, akkor nem sem feltétlen kellene. Legalábbis nem az egész osztály előtt, bármennyire is a torkomban dobog a szívem. Az elején, mert utána úgy belelendülök, hogy félek, lelőni sem lehet. Bátortalan mosolyt küldök tanárom felé, aki éppen kéri a többieket, hogy jegyzeteljenek. Micsoda csapatmunka! Ettől felbátorodva nem jövök zavarba a következő kérdéstől.
- Minimális nyugtató hatása van, emellett gyulladáscsökkentő és értágító. Leforrázva csinálhatunk belőle teát, ami az fej- és ízületi fájdalmakat enyhíti - egy pillanatra gondolkodom el. Zavartan harapok alsó ajkamba, arcomon lesz halvány pír, ahogy latolgatom, mégis mit tegyek. A tananyag része, így mondanom kellene, de olyan zavarba ejtő, hogy nem merem. Minimálisan mozdítom felfelé fejemet, hogy felsandítsak tanáromra. - Szóval a nőknél… a hav-havonta megjelenő görcsöket is enyhíti - hangom sokkalta halkabb és határozatlanabb, mint eddig volt. Nem azért, mert ne lenne jó, amit mondok, hiszen tudom, hogy az, csak a téma maga. Szememet ismét lesütöm, majd mély levegőt véve pillantok fel és kapom el Helvey tanár úr tekintetét. Ajkam szeglete görbül felfelé, hogy kedves mosolyt küldjek neki, amíg várom a következő kérdést, esetleg azt, hogy végeztünk. Nem is ment olyan rosszul ez a felelet, mint elsőre gondoltam. Kékjeim zizzennek el tanáromról, Kendére esnek, aki a padon fekve unja az egészet, miközben Móriccal szórakoztatják egymást, mintha nem is órán lennének. Alsó ajkamba harapva fogom vissza a nevetést, majd pillantok előrefelé ismét. Kicsit irigylem őket, amiért ennyire felszabadultak tudnak lenni majdnem minden helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849934#post849934][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 18:33[/b][/url]

Sokkal lassabban pakolok, mint eddig bármikor. Soha nem sietek, mert lássuk be, az felérne egy atomrobbanással, és ha meg is teszem, soha nincs jó vége. Éppen a füzetembe csúsztatott lapokat rendezgetem, majd a füzet alját ejtem párszor az asztallapnak, hogy minden a helyére kerüljön.
Legalább a fránya jegyzetek, ha más nem. Meleg van, ideges vagyok, nem találtam gyakorlati helyet, anya egyre rosszabbul van, fáradt vagyok, és alig várom, hogy nyári szünetben végre kicsit fellélegezhessek. Soha nem vártam ennyire még ennyire egyetlen szünetet sem: amúgy sem szerettem menni a rokonokhoz, főleg nem ott tölteni több hetet, de most, hogy anya szabadult, talán más lesz vége. Bár nem ilyennek képzeltem, mert az ő hiánya még mindig marcangoló, de már kezdek jobban lenni.
Fejemet rázom meg, rózsaszín hajamat tűröm fülem mögé, füzetemet magamhoz szorítom, táska a vállamra és indulok el nagy lendülettel kifelé a teremből. Se nem látok, se nem hallok, így nem meglepő, hogy azonnal meg is fejelem valaki vállát. Sűrűen kérek bocsánatot, orromat dörzsölve fordulok, és találom szemben magam vele. Legalább nem őt fejeltem meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849958#post849958][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:00[/b][/url]

Az elmúlt hetek amolyan csendes nemtörődömségben teltek. Igyekeztem elkerülni őt, ahogy ő is engem valószínűleg. Bármennyire vágytam arra, hogy magához öleljen, hogy hallgassam a poénjait, a nevetését, csak láthassam a mosolyát, a felismerés lassan ugyan, de elért: nem fog megtörténni soha többet. Megbántottam, akaratom ellenére, és nem tudom jóvátenni. Meg nem történté nem tehetem már, de legalább, ha megbeszélnénk rendesen...
A vér is meghűl bennem. Tekintetem kikerekedve pásztázza a földet, alsó ajkam belsejéből serken ki a vér, ahogy ráharapok. Megérdemeltem. Megemberelve magam fordulok, hogy szembe találjam magam a ténnyel, miszerint simán elsétált mellettem, és ahogy tovább fordulok már kényelmesen a padjában ül. Pillogok párat, határozottan dobom hátra vállam felett hajamat és lépek az asztala elé.
- Tudunk beszélni? - fürkészem a már jól ismert vonásokat, amik sokkal helyesebbek, ha mosolyráncokkal van tele. - Normálisan - fűzöm hozzá jelentőségteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849961#post849961][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:23[/b][/url]

Mert annak idején volt alkalmam sokkal jobban megismerni azt az Ervint, akit mindenki lát a folyosón sétálni, flegmáskodni és lustálkodni, hozzá kell szoknom ahhoz, hogy velem is ismét ilyen. Nincsenek kedves érintések és belsős viccek, amiket csak mi ketten értünk. Egyetlen hiba, amit nem is gondoltam akkor hibának, és elvesztettem az egyik legfontosabb embert az életemből.
A határozottságom ott inog meg, ahogy rám néz. Elkapom róla pillantásomat, teljesen másfelé nézek - csak akkor szakad rám a megkönnyebbülés, mikor választ kapok és ezzel párhuzamosan mozdul is. Megvárom míg elindul, pár másodperces késéssel követem és állok meg előtte. Mély levegőt veszek.
- Én... - nézek fel rá, majd oldalra, végül vissza rá. - Én nem is tudom mit szeretnék mondani - hajtom le fejemet. - Hiába mondanám, hogy sajnálom. Hiába mondanám, hogy hiányzol. Elmondod mit vársz tőlem? - lépek egy aprót közelebb, felnézek rá. - Mert nem tudom. Tényleg nem. Nem tudt- Mindegy. Nem tudom kitörölni azt, ami történt, ahogy téged sem szeretnélek kitörölni az életemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849973#post849973][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 23:23[/b][/url]

Ahogy megismétli, valahogy még helytelenebbnek tűnik a kérdés, mint az elsőre gondoltam volna. De már kimondtam. Innentől, ha akarnék sem tudnék visszakozni, de be kell látnom: nem is akarok. Utolsó utáni próbálkozásom ez, hogy legalább minimálisan visszakapjam azt az Ervint, akit szerettem. Mert szerettem, bárki bármit mond.
Minden szava egy aprócska tű a bőröm alá, de tartom magam. Minden erőmet össze kell hozzá szednem, de attól még így van. Nem pillantok el, nem ingok meg, csak állok előtte és hallgatom, ahogy az igazat mondja. Tényleg minden így volt. Az emlékekre ívelne felfelé ajkam széle, azonban még időben kapok észbe, és ellágyult tekintetem sem marad úgy sokáig. Pár másodperc csupán.
- Arra, hogy beszélgetsz velem! - csattanok fel ingerülten. - Hogy elmondod, ami benned van! Nem az érzéseidet, nem vártam lehetetlent, de legalább a gondolataidat! Legalább azt ültetted volna belém, hogy szeretsz, ha már szerelmes nem is vagy! Hogy valami aprócska morzsával a tudtomra add, hogy ez több, mint szex! - sokkal hangosabban beszélek, mint eddig valaha tettem, és egyáltalán nem zavar meg a tény, hogy a folyosón teszem. Írja meg az Edictum! Mit érdekel engem már! - Mert bármilyen hihetetlen, sokan vannak úgy, hogy ugyanazt csinálják, mint mi, még sincsenek kapcsolatban! Hibáztam, hatalmasat, mert nem tudtam, mert nem gondolkodtam, mert nem gondoltam bele jobban, de te sem vagy jobb, Ervin! Mert tudod mi van? Hogy az egész után gondoltam bele abba, mégis mekkora bizonytalanságban tartottál végig! - fújok egy nagyot, kipirosodva állok előtte, mint egy alma. Mint egy mérges alma, és innentől semmi nem érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849976#post849976][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.26. 08:57[/b][/url]

Tudom, hogy túllőttem a célon, de nem mondanám, hogy a józan eszem beszél éppen. Inkább a düh, a sértettség, a tudata annak, hogy elvesztettem egy hibás döntésem miatt. Elképzelhetetlennek tartottam egészen eddig, hogy bármi hasonlón veszekedjünk..., hogy egyáltalán veszekedjünk. Ervin, aki maga a megtestesült nemtörődömség, éppen ott szúr belém, ahol a legjobban fáj.
Ugyan reflektálnék mondandójára, hogy milyennek ismertem meg, de belém fagy a szó. Tökéletesen tudja, mit kell mondania, hogy megbántson. Keveseknek sikerült eddig ennyire megtennie, sőt, talán mióta idejárok egyáltalán nem tette meg senki - így éppen tőle megkapni ezt, mintha konkrétan egy tőrt szúrna mindenhova. Gyomrom görcsbe rándul, torkom elszorul, szám elé kapom a kezem, hogy ne a folyosó közepén, egy ilyen helyzetben dobjam ki a taccsot, miközben - bár tekintetem opálos - nem tudok elnézni róla. Úgy vágja az arcomba az információkat, mintha régóta kikívánkoznának ezek a szavak - rólam, a többi lányról, Cone-ról, mindenről, amit eddig nem mondott ki.
Soha nem láttam még ilyennek, sőt... ennyi érzelmet is ritkán, vagy talán soha nem mutatott ki előttem. Valahol örülök ennek, hiszen legalább elértem, hogy beszéljen hozzá, de valahol a szavai savként marják mindenemet.
Fejemet fordítom el, alsó ajkamba harapok, hogy visszafogjam a sírást, ami leginkább a méregtől kíván kitörni belőlem, végül már tényleg minden mindegy. Ezek a gondolatok másodpercek alatt zajlanak le, közben lépek közvetlen elé és jobb kezem megremeg, miközben arcom torzul el a fájdalomtól és megbántottságtól, hogy isteneset adjak neki, de képtelen vagyok rá, így vissza is ejtem magam mellé.
- Ha tényleg ezt gondolod rólam, akkor nem tudom miért szerettél volna egyáltalán kapcsolatot velem! - hangom halkabb, mint eddig, de így is tökéletesen kiérthető minden szó. - Azt szeretnéd hallani, hogy Cone a mai napig másokkal szexel? Hogy valószínűleg megbánta, hogy velem is megtette? Hogy igazad van és tényleg maga vagyok a bizonytalanság? Mert így van. Minden így van. A munkám kétes, a tanulmányaim kétesek, hogy megélem a mai napot is kétes! De még így is jobban érzem magam, mintha mindenki felé azt mutatnám mennyire nem érdekel semmi! - tárom ki karjaimat halkan nevetve, könnyeim ugyanúgy folynak le arcomon. Merlinre, egy dráma kellős közepén vagyunk mindketten, és a dühöm nem akar elapadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=851385#post851385][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.08.20. 12:38[/b][/url]

A szívem olyan hevesen dobog, hogy már nem is hallok a lüktető véremtől. Sírni van kedvem, amit meg is teszek. Pedig igazából talán ordítva zokognék a dühtől és a csalódottságtól. Minden egyszerűbb lenne, ha Ervin lenne a hibás. De nem ő az. Minden a én saram, és emiatt vesztettem el őt.
- Én nem... én nem változtam semmivé. A legkevésbé téged akartalak megbántani bármivel is. Az egyetlen biztos pont voltál az életemben - veszem lejjebb a hangerőt, fejem biccen előre, ahogy magam elé nézek. És tényleg: Ervin mindig ott volt, mindig számíthattam rá. Jött, ha szükségem volt rá, mehettem, ha éppen minden szétesni látszott. Ő volt az egyetlen, aki mindig ott volt nekem. A legrosszabb és legjobb pillanataimban is - és ez most, hogy tudatosult bennem, csak még inkább összeszorítja a szívem. Kezem csúszik mellkasomra.
Mindig tudta mit és hogyan kell mondani ahhoz, hogy a másik kikészüljön. Hogy megsemmisítse. A további szavai pedig velem is pontosan ezt csinálják. Halványan mosolyodom el, ahogy felnézek rá, miután befejezte. Mindössze pár másodpercig vagyok csendben, fürkészem az oly' szeretett vonásokat. És semmit nem látok rajtuk.
- Nem. Soha nem hittem, hogy olyan fontos lennék mindezek után, hogy számítsak. Azt nem állhatom, hogy minden iránt nemtörődömséget mutatsz. Pedig tudom milyen sok van benned, gondolok itt akár csak a Bájitaltanra, de személyekről is beszélhetünk - tartom azt a fránya mosolyt, bármennyire nehéz, mikor éppen szétszakadok. - Igazad van egyébként. Akkor még nem tudtam, mégis mit érzek. De tudod, az az igazság, hogy utána jöttem rá, valószínűleg szeretlek - vonom meg vállaimat.