A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Sokkal lassabban pakolok, mint eddig bármikor. Soha nem sietek, mert lássuk be, az felérne egy atomrobbanással, és ha meg is teszem, soha nincs jó vége. Éppen a füzetembe csúsztatott lapokat rendezgetem, majd a füzet alját ejtem párszor az asztallapnak, hogy minden a helyére kerüljön.
Legalább a fránya jegyzetek, ha más nem. Meleg van, ideges vagyok, nem találtam gyakorlati helyet, anya egyre rosszabbul van, fáradt vagyok, és alig várom, hogy nyári szünetben végre kicsit fellélegezhessek. Soha nem vártam ennyire még ennyire egyetlen szünetet sem: amúgy sem szerettem menni a rokonokhoz, főleg nem ott tölteni több hetet, de most, hogy anya szabadult, talán más lesz vége. Bár nem ilyennek képzeltem, mert az ő hiánya még mindig marcangoló, de már kezdek jobban lenni.
Fejemet rázom meg, rózsaszín hajamat tűröm fülem mögé, füzetemet magamhoz szorítom, táska a vállamra és indulok el nagy lendülettel kifelé a teremből. Se nem látok, se nem hallok, így nem meglepő, hogy azonnal meg is fejelem valaki vállát. Sűrűen kérek bocsánatot, orromat dörzsölve fordulok, és találom szemben magam vele. Legalább nem őt fejeltem meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849934#post849934][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 18:33[/b][/url]

Sokkal lassabban pakolok, mint eddig bármikor. Soha nem sietek, mert lássuk be, az felérne egy atomrobbanással, és ha meg is teszem, soha nincs jó vége. Éppen a füzetembe csúsztatott lapokat rendezgetem, majd a füzet alját ejtem párszor az asztallapnak, hogy minden a helyére kerüljön.
Legalább a fránya jegyzetek, ha más nem. Meleg van, ideges vagyok, nem találtam gyakorlati helyet, anya egyre rosszabbul van, fáradt vagyok, és alig várom, hogy nyári szünetben végre kicsit fellélegezhessek. Soha nem vártam ennyire még ennyire egyetlen szünetet sem: amúgy sem szerettem menni a rokonokhoz, főleg nem ott tölteni több hetet, de most, hogy anya szabadult, talán más lesz vége. Bár nem ilyennek képzeltem, mert az ő hiánya még mindig marcangoló, de már kezdek jobban lenni.
Fejemet rázom meg, rózsaszín hajamat tűröm fülem mögé, füzetemet magamhoz szorítom, táska a vállamra és indulok el nagy lendülettel kifelé a teremből. Se nem látok, se nem hallok, így nem meglepő, hogy azonnal meg is fejelem valaki vállát. Sűrűen kérek bocsánatot, orromat dörzsölve fordulok, és találom szemben magam vele. Legalább nem őt fejeltem meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849941#post849941][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 19:22[/b][/url]

Ervin a tőle megszokott lazasággal közlekedik és cseverészik a srácokkal, akik untig arról faggatják, mit érez most, hogy nincs együtt Margarétával. Így több hétnyi zaklatás után végre feladták és már napok óta nem volt porondon a téma, így igazán időszerű volt, hogy ismét előkerüljön. Vagy nem.
A terembe lépve Bruno vállának ütközik egy rózsaszín pipi, aki sűrű bocsánatkérések közepette igyekszik kitérni az útjából, hogy aztán összeakadjon tekintete Ervinével. A fiú mosolya pillanatok alatt olvad le és válik teljesen közömbössé. Végül, ha lehetne ennél is rosszabb, gúnyos görbére ível szája széle, miközben megindul a navinés felé, hogy egyszerűen kikerülje - ügyelve arra, nehogy egymáshoz érjenek -, ám ne mulassza el azt a megjegyzést, amire egy ideje már vár.
- Nocsak, a lány, aki nyáron is a Télre vágyik - olyan halkan ejti ki a szavakat, mégis olyan félelmetesen jól artikuláltan, hogy az embert jószerével kirázza a hideg. Lepakol az egyik padba és szokása szerint levágja magát székébe, szinte szétfolyva rajta. Pennáját kezdi forgatni kezeiben, miközben a srácok igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem vennének észre a jelentből. Nem könnyű, de egész jó színészek lettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849958#post849958][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:00[/b][/url]

Az elmúlt hetek amolyan csendes nemtörődömségben teltek. Igyekeztem elkerülni őt, ahogy ő is engem valószínűleg. Bármennyire vágytam arra, hogy magához öleljen, hogy hallgassam a poénjait, a nevetését, csak láthassam a mosolyát, a felismerés lassan ugyan, de elért: nem fog megtörténni soha többet. Megbántottam, akaratom ellenére, és nem tudom jóvátenni. Meg nem történté nem tehetem már, de legalább, ha megbeszélnénk rendesen...
A vér is meghűl bennem. Tekintetem kikerekedve pásztázza a földet, alsó ajkam belsejéből serken ki a vér, ahogy ráharapok. Megérdemeltem. Megemberelve magam fordulok, hogy szembe találjam magam a ténnyel, miszerint simán elsétált mellettem, és ahogy tovább fordulok már kényelmesen a padjában ül. Pillogok párat, határozottan dobom hátra vállam felett hajamat és lépek az asztala elé.
- Tudunk beszélni? - fürkészem a már jól ismert vonásokat, amik sokkal helyesebbek, ha mosolyráncokkal van tele. - Normálisan - fűzöm hozzá jelentőségteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849959#post849959][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 22:06[/b][/url]

Nem gondolná róla az ember, hogy van, ami érdekli, azt meg pláne nem, hogy bosszúálló típus. Na de kérem szépen, számtalan pozitív személyiségjegye mellett azért csak akad néhány negatív is, mely a Rellonba juttatta. Azt mondják, a zöldek mind gonoszak, de ez nem igaz, aki csak ismeri Ervint, pontosan jól tudja, hogy egy full normális, bár némiképp lusta és flegma ember, node hogy másoknak fájdalmat okozzon...? Azért meg kell dolgozni.
Mintha csak szívességet tenne emeli meg fejét és pislog párat Margarétára. Erőt kell vennie magán, hogy ne süssön el egy újabb poént, mint például "azt hittem jó a klíma Danvers mellett és nem kérsz egy újabb hideg zuhanyt", ám épp az imént kérték meg, hogy normálisan. Nehéz ügy. - Persze - irtózatosan lassan és, mint akinek nincs kedve az egészhez tápászkodik fel, hogy kisétáljon a terem elé és a falnak dőljön, úgy nézzen le Margarétára. Vajon tud-e bármi olyat mondani, amit ezidáig nem és vajon képes lesz-e legalább a közömbösség partjára sodorni a fiút? Akarják azt egyáltalán?
- Hallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849961#post849961][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:23[/b][/url]

Mert annak idején volt alkalmam sokkal jobban megismerni azt az Ervint, akit mindenki lát a folyosón sétálni, flegmáskodni és lustálkodni, hozzá kell szoknom ahhoz, hogy velem is ismét ilyen. Nincsenek kedves érintések és belsős viccek, amiket csak mi ketten értünk. Egyetlen hiba, amit nem is gondoltam akkor hibának, és elvesztettem az egyik legfontosabb embert az életemből.
A határozottságom ott inog meg, ahogy rám néz. Elkapom róla pillantásomat, teljesen másfelé nézek - csak akkor szakad rám a megkönnyebbülés, mikor választ kapok és ezzel párhuzamosan mozdul is. Megvárom míg elindul, pár másodperces késéssel követem és állok meg előtte. Mély levegőt veszek.
- Én... - nézek fel rá, majd oldalra, végül vissza rá. - Én nem is tudom mit szeretnék mondani - hajtom le fejemet. - Hiába mondanám, hogy sajnálom. Hiába mondanám, hogy hiányzol. Elmondod mit vársz tőlem? - lépek egy aprót közelebb, felnézek rá. - Mert nem tudom. Tényleg nem. Nem tudt- Mindegy. Nem tudom kitörölni azt, ami történt, ahogy téged sem szeretnélek kitörölni az életemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849969#post849969][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 23:00[/b][/url]

Fel van készülve a drámára, pedig Margaréta pontosan jól tudja, hogy a fiú mennyire ki nem állhatja a drámát. Még annál is jobban utálja, mert nála ilyesmivel nem lehet elérni az ég egy adta világon semmit. De felkészül, mert tulajdonképpen a kettejük kapcsolata valahol egy brazil szappanopera és valami kandikamerás valóságshow között helyezkedik el.
- Hogy mit várok tőled - ismétli meg vontatottan, zsebre vágva kezeit. Hajjaj, nem érdemes egy sértett rellonostól ilyesmit kérdezni, mert a válasz általában nem várt következményekkel jár, azonban mielőtt válaszolna, még meghallgatja a navinés utolsó, befejező gondolatait. Príma. Emlékeztek arra, amit a drámáról mondtam az előbb? Kérlek, hogy ne felejtsétek el akkor sem, amikor a továbbiakban Ervinnél el fog szakadni a cérna. Köszönöm.
- Arra volnék kíváncsi, hogy mire gondoltál. Mire gondoltál, amikor mi elvileg nem kapcsolat kapcsolatban vagyunk, Danvers pedig egyszerűen szétteszi a lábad. Mert hát hogyan is lehetne párkapcsolat, ha kézenfogva járunk, ha randizunk, ha rendszeresen szexelünk, ha a szabadidőnket együtt töltjük? - mintha csak töprengene, úgy réved a távolba, melyet csak szarkasztikus hangsúlya tesz elviselhetetlenné. - Ja igen, valami olyasmi, ami nem tiltja, hogy mások is lefeküdjenek veled. Basszus, ez mindig kimarad a képletből. Nem elég, hogy miért ne alapon más sráccal kefélsz, utána még én vagyok a hibás, amiért nem közöltem a nyilvánvalót. Mondd Margaréta, mégis mi a faszra gondoltál? - a benne dúló indulatokat tökéletesen mutatja az, hogy káromkodik. Ervin nagyon ritkán, szinte soha nem szokott káromkodni. Kékjei annyira metszőek, hogy az ember szíve szerint elbújna előlük - csakhogy itt nincs hová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849973#post849973][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 23:23[/b][/url]

Ahogy megismétli, valahogy még helytelenebbnek tűnik a kérdés, mint az elsőre gondoltam volna. De már kimondtam. Innentől, ha akarnék sem tudnék visszakozni, de be kell látnom: nem is akarok. Utolsó utáni próbálkozásom ez, hogy legalább minimálisan visszakapjam azt az Ervint, akit szerettem. Mert szerettem, bárki bármit mond.
Minden szava egy aprócska tű a bőröm alá, de tartom magam. Minden erőmet össze kell hozzá szednem, de attól még így van. Nem pillantok el, nem ingok meg, csak állok előtte és hallgatom, ahogy az igazat mondja. Tényleg minden így volt. Az emlékekre ívelne felfelé ajkam széle, azonban még időben kapok észbe, és ellágyult tekintetem sem marad úgy sokáig. Pár másodperc csupán.
- Arra, hogy beszélgetsz velem! - csattanok fel ingerülten. - Hogy elmondod, ami benned van! Nem az érzéseidet, nem vártam lehetetlent, de legalább a gondolataidat! Legalább azt ültetted volna belém, hogy szeretsz, ha már szerelmes nem is vagy! Hogy valami aprócska morzsával a tudtomra add, hogy ez több, mint szex! - sokkal hangosabban beszélek, mint eddig valaha tettem, és egyáltalán nem zavar meg a tény, hogy a folyosón teszem. Írja meg az Edictum! Mit érdekel engem már! - Mert bármilyen hihetetlen, sokan vannak úgy, hogy ugyanazt csinálják, mint mi, még sincsenek kapcsolatban! Hibáztam, hatalmasat, mert nem tudtam, mert nem gondolkodtam, mert nem gondoltam bele jobban, de te sem vagy jobb, Ervin! Mert tudod mi van? Hogy az egész után gondoltam bele abba, mégis mekkora bizonytalanságban tartottál végig! - fújok egy nagyot, kipirosodva állok előtte, mint egy alma. Mint egy mérges alma, és innentől semmi nem érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849975#post849975][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 23:37[/b][/url]

Joga van dühösnek lenni, joga van lecseszni Margarétát és joga van átnézni rajta, mert ő a sértett fél. Legalábbis minden jóérzésű ember ezt látná, értené és nem is kételkedne benne, de nem úgy a navinés! Aki egyből, csípőből támad vissza, mert persze a rellonosnak igaza van, DE. Minek oda a rohadt de? Egyszerűen csak pontot kellett volna tennie a mondat végére és megmagyaráznia, de neeeeem, most már Ervin a csúnya, gonosz, rossz ember. Hadd ne mondjam, hogy e pillanatban a Somogyi leszármazott sem a hangnemet, sem a mondandót nem tolerálja különösebben, így tőle teljesen szokatlan módon, nos, ő is dühbe gurul.
- Szóval azt akarod nekem mondani, Havas-Mezei Margaréta, hogy pontosan úgy ismersz, mint aki hobbiból pár naponta megdug, de "semmi komoly", mert akkora seggfej, mint valami macsó, aki "fél az elköteleződéstől" - ezt visszafojtott hangon mondja, de nem áll meg, mielőtt a lány válaszolhatna, érzi is, hogy felbugyog belőle minden indulat. Ha agresszív lenne, itt már falak omlottak volna le az ökle alatt, de hála istennek nem egy Augustine, aki az első szembejövőt laposra veri, mert olyan hangulata van. - ÉN tartottalak bizonytalanságban TÉGED? - hitetlenkedve emeli meg hangját, hogy aztán elővegye a láthatatlan kést és szúrjon. - Nézz már magadra, az egész létezésed maga a bizonytalanság! Egyébként pedig nagyon sok lányt ismerek, aki ölni tudna azért, hogy olyan édes bizonytalanságban szenvedjen, mint amiben Te voltál. Mindent megadtam neked, soha, semmiben nem szenvedtél hiányt, de úgy tűnik, hogy ez manapság már kevés. Semmi gond, amikor majd Danvers más nőket a farkára húz utánad, egyetlen szomorú gondolatod sem lehet, mert erre vágytál. Alkalmi kapcsolatot, random kefélést akarsz? A kastély megmaradt fiú populációja bizonyosan ezer örömmel vár az ágyába, kislány - ahogy az utolsó szót kiejti, már tudja, hogy elvetette a sulykot, de nem érdekli. Bántani akarja, ahogy őt is bántották és nem nyeli le, hogy a történtek után még ő legyen a szarkupac. De nem ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849976#post849976][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.26. 08:57[/b][/url]

Tudom, hogy túllőttem a célon, de nem mondanám, hogy a józan eszem beszél éppen. Inkább a düh, a sértettség, a tudata annak, hogy elvesztettem egy hibás döntésem miatt. Elképzelhetetlennek tartottam egészen eddig, hogy bármi hasonlón veszekedjünk..., hogy egyáltalán veszekedjünk. Ervin, aki maga a megtestesült nemtörődömség, éppen ott szúr belém, ahol a legjobban fáj.
Ugyan reflektálnék mondandójára, hogy milyennek ismertem meg, de belém fagy a szó. Tökéletesen tudja, mit kell mondania, hogy megbántson. Keveseknek sikerült eddig ennyire megtennie, sőt, talán mióta idejárok egyáltalán nem tette meg senki - így éppen tőle megkapni ezt, mintha konkrétan egy tőrt szúrna mindenhova. Gyomrom görcsbe rándul, torkom elszorul, szám elé kapom a kezem, hogy ne a folyosó közepén, egy ilyen helyzetben dobjam ki a taccsot, miközben - bár tekintetem opálos - nem tudok elnézni róla. Úgy vágja az arcomba az információkat, mintha régóta kikívánkoznának ezek a szavak - rólam, a többi lányról, Cone-ról, mindenről, amit eddig nem mondott ki.
Soha nem láttam még ilyennek, sőt... ennyi érzelmet is ritkán, vagy talán soha nem mutatott ki előttem. Valahol örülök ennek, hiszen legalább elértem, hogy beszéljen hozzá, de valahol a szavai savként marják mindenemet.
Fejemet fordítom el, alsó ajkamba harapok, hogy visszafogjam a sírást, ami leginkább a méregtől kíván kitörni belőlem, végül már tényleg minden mindegy. Ezek a gondolatok másodpercek alatt zajlanak le, közben lépek közvetlen elé és jobb kezem megremeg, miközben arcom torzul el a fájdalomtól és megbántottságtól, hogy isteneset adjak neki, de képtelen vagyok rá, így vissza is ejtem magam mellé.
- Ha tényleg ezt gondolod rólam, akkor nem tudom miért szerettél volna egyáltalán kapcsolatot velem! - hangom halkabb, mint eddig, de így is tökéletesen kiérthető minden szó. - Azt szeretnéd hallani, hogy Cone a mai napig másokkal szexel? Hogy valószínűleg megbánta, hogy velem is megtette? Hogy igazad van és tényleg maga vagyok a bizonytalanság? Mert így van. Minden így van. A munkám kétes, a tanulmányaim kétesek, hogy megélem a mai napot is kétes! De még így is jobban érzem magam, mintha mindenki felé azt mutatnám mennyire nem érdekel semmi! - tárom ki karjaimat halkan nevetve, könnyeim ugyanúgy folynak le arcomon. Merlinre, egy dráma kellős közepén vagyunk mindketten, és a dühöm nem akar elapadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850015#post850015][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.27. 08:41[/b][/url]

Pontosan oda szúr, ahová kell. Ervin lehet, hogy közömbösnek tűnik, aki mindent elfelejt, nem figyel semmire és senkire, ráadásul még lusta is, azonban szótlansága ellenére remek megfigyelő. Rendkívül gyorsan tanul, felismeri a helyzeteket és él is velük, ha akadnak, így talán nem meglepő, hogy a megtévesztésig érdektelen fiú végül nem egyszerűen mélyebbre látott, mint mások, de rá is érzett, mikor és miképp kell kimondania a fájó szavakat. Elégtételt érez magában és még mindig gennyként terjedő dühöt, ám ez többek között abból fakad, hogy mindez idáig nem volt hajlandó senkivel sem beszélni erről. Margaréta egyszerűen eltűnt a mindennapjaiból: nem volt pocskondiázó insta poszt, sem könnyek vagy dráma, egyik nap még természetes volt, hogy mellette van, a következőn pedig az, hogy nincs. Csupán a környezetének tűnt fel ez a markáns változás, ezért is faggatták őt annyit a srácok, viszont minden megbántottság ellenére sohasem érezte úgy, hogy be akarja sározni a navinést. Ő tudja, mit tett, de másnak nem kell. Az már más kérdés, hogy egyéb forrásból tudomást szereztek róla, de akkor sem ő mondta el.
- Mert nem ilyennek ismertelek meg! Tudod, milyennek láttalak? Egy kedves, aranyos, ügyetlen, de szeretetreméltó lánynak, aki szorgalmas, okos és vidám. Aki mellett sohasem kell unatkoznom. Azért szerettelek, mert teljesen más voltál, mint a többiek - nem kiabál, teljesen tárgyilagos a hangja, csupán szemében villan némi érzelem. - Aztán átváltoztál ezzé. És ezt a Margarétát nem tudom elviselni - megvonja vállát, miközben újból nekidől a falnak. Teljes nyugalomban hallgatja végig a fejének csapódó szavakat, sőt a végén el is mosolyodik. Az a baj, hogyha szúrni akar, rossz helyen kezdi, ám ezt nem tudhatja. A navinés bántani akarja, mert bántotta, csak ez nem ilyen egyszerű.
- Szeretnéd, ha így lenne igaz? Sokkal könnyebb feldolgozni, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelnél. Sajnos ki kell ábrándítsalak, mint oly sok minden más, Te is arra a listára kerültél, amit jobbnak találok leszarni, mert nem éri meg az erőbefektetést - jeges, éles szavak ezek, melyek jobbára őszinték. Hazudna, ha azt mondaná, nem érzi még a düh csíráját, mely épp az imént virágzott ki és hervadt el, ám azzal, hogy kimondhatta gondolatait, sokkal könnyebben képes kezelni ezt a bimbózni nem akaró indulatot. - Magyarázkodhatsz, hogy nem mondtuk ki ténylegesen, kapcsolatban vagyunk, de a szomorú igazság az, hogy nem szerettél engem. Ha szerettél volna, nem fekszel le Danvers-szel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=851385#post851385][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.08.20. 12:38[/b][/url]

A szívem olyan hevesen dobog, hogy már nem is hallok a lüktető véremtől. Sírni van kedvem, amit meg is teszek. Pedig igazából talán ordítva zokognék a dühtől és a csalódottságtól. Minden egyszerűbb lenne, ha Ervin lenne a hibás. De nem ő az. Minden a én saram, és emiatt vesztettem el őt.
- Én nem... én nem változtam semmivé. A legkevésbé téged akartalak megbántani bármivel is. Az egyetlen biztos pont voltál az életemben - veszem lejjebb a hangerőt, fejem biccen előre, ahogy magam elé nézek. És tényleg: Ervin mindig ott volt, mindig számíthattam rá. Jött, ha szükségem volt rá, mehettem, ha éppen minden szétesni látszott. Ő volt az egyetlen, aki mindig ott volt nekem. A legrosszabb és legjobb pillanataimban is - és ez most, hogy tudatosult bennem, csak még inkább összeszorítja a szívem. Kezem csúszik mellkasomra.
Mindig tudta mit és hogyan kell mondani ahhoz, hogy a másik kikészüljön. Hogy megsemmisítse. A további szavai pedig velem is pontosan ezt csinálják. Halványan mosolyodom el, ahogy felnézek rá, miután befejezte. Mindössze pár másodpercig vagyok csendben, fürkészem az oly' szeretett vonásokat. És semmit nem látok rajtuk.
- Nem. Soha nem hittem, hogy olyan fontos lennék mindezek után, hogy számítsak. Azt nem állhatom, hogy minden iránt nemtörődömséget mutatsz. Pedig tudom milyen sok van benned, gondolok itt akár csak a Bájitaltanra, de személyekről is beszélhetünk - tartom azt a fránya mosolyt, bármennyire nehéz, mikor éppen szétszakadok. - Igazad van egyébként. Akkor még nem tudtam, mégis mit érzek. De tudod, az az igazság, hogy utána jöttem rá, valószínűleg szeretlek - vonom meg vállaimat.