36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. február 25. 19:48 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

*Magához ölelve órai jegyzeteit toporog szinte a küszöbön, enyhén vörös arccal, mindenhová nézve csak rellonosra nem. Ujjaival az egyik lap széleit gyűrögeti, melyen egy sütemény receptje található Csenge kerekded, apró betűivel írva. Egy pillanatra felles az előtte álló fiúra, akit csak látásból ismer, és akit ennek ellenére épp most kért meg arra, hogy süssön vele muffint.
De hogyan is került ebbe a helyzetbe? Hát az úgy történt... Mivel a Levita konyháját túlzsúfoltnak találta, mert az általános használat mellett most még a varázsháztartástan vizsgára gyakorlók is igyekeztek lefoglalni maguknak némi helyet ott, kénytelen volt másik helyet keresni a saját felkészüléséhez. Az iskola konyhájába vezetett a második útja, de épp csak belépett, aztán már fordult is ki onnan. A manók kitörő örömmel fogadták, de Csengének éppenséggel nem olyanokra volt szüksége, akik megsütik neki a tésztát, hanem csak egy helyre, ahol ő maga megcsinálhatja.
Így jutott el végső megoldásként a varázsháztartástan óra termébe. Végül is hol lehetne egyszerűbb gyakorolni, ha nem ott, ahol minden feltétel adott ehhez? Ott azonban már talált valakit. Nem akart innen is továbbállni, elvégre több alternatívája nem volt a helyszínt illetően, így önmagához képest bátran, nekiszegezte a kérdést a srácnak, hogy nem lenne-e kedve a vizsgára felkészülésként közösen muffint sütni. Egy szuszra elhadarva még a végeredményt is felajánlotta neki, elvégre a verseny közeledtével neki úgyis vissza kell fognia az édességfogyasztását.
Nem mintha egyébként nem férnének el akár egymás mellett is a teremben, de Csenge úgy vélte, kínos lenne külön-külön bénázni, ha pedig a fiú sokkal ügyesebb nála, legalább elleshet tőle ezt-azt.
Mivel egyelőre nem lett sem elzavarva, sem elutasítva, hozzáteszi még:*
 - Csinálhatunk csokisat, krémeset vagy gyümölcsöst.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 26. 00:40 | Link


Csenge
VHT tanterem

Hanyaguk dőlök hátra, lábaim a pult lapján koppannak, kezeimet tarkómon keresztezem. Előttem olyan a helyiség, mintha tornádó söpört volna rajta végig: liszt és egyéb por és folyékony halmazállapotú hozzávalóktól úszik a kicsinyke konyhapult, hajamba tojás ragadt, kezeimre pedig valami beazonosíthatatlan űrlénygenya. Még egyszer a kezembe veszem az órai, jócskán hiányos, no meg szinte már olvashatatlan jegyzeteimet, hátha azoktól okosabb leszek. Hunyorítok, hogy ki tudjam venni, mi van a lapokra írva ám így sem járok sok sikerrel. A furcsa kacifántos betűk mintha csak gúnyolódnának ügyetlenségemen, csak nem segítenek a helyzeten. Fújok egy nagyot, majd ezt a papírhalmot is a többi szemét közé küldöm. Egy jól irányzott mozdulattal sikerült is letarolnom vele néhány kisebb konyhai eszközt. A fakanál azzal a lendülettel esik le, mint amivel az én lábam is lekerül az asztalról. Beletúrok hajamba, számat nagy sóhaj hagyja el. Kezeim bőszen zsebemben kutatnak, mígnem előkotorászom onnan a cigis dobozt, meg az öngyújtót, hogy aztán fittyet hányva az etikettre, no meg a valószínűleg a tűzjelző bűbájra, rágyújtsak. Jólesően eresztem ki a füstöt, kezeim közt a bláz meg-megremeg a bennem felgyülemlett feszültségtől. Aggaszt, hogy van valami, amiben nem vagyok jó.  A varázslásban már rég elvéreztem, ilyenkor pedig azt hinné az ember, hogy majd egy olyan egyszerű feladat, mint a főzés akkor menni fog. Nos… nem így van. Kész katasztrófa vagyok a konyhában. Vagyis lehet nem lennék az, ám hanyagságom nagyobb úr, így a tojást hajastul rakom rántottába, a megadott mértékegységekkel mit sem törődök, valamint inkább játszom a telefonomon, mintsem hogy azt figyeljem, mikor sül meg a süti. Így nem meglepő, ha azt mondom, hogy a végeredmény totál K.O. lesz mindig.
Hatalmas durranásra leszek figyelmes. Ahogy már említettem, nem nagyon szoktam figyelni se a sütőt, se a mikrót, mely’ utóbbi most minden bizonnyal a ludas lehet. Talán nem kellett volna héjastól bedobni a tojást? Hupszi. Lustán mászok el a felrúnázott ketyeréig, s elég csak bepillantanom a kis ablakon, hogy tudjam; hatalmas bajba fogok kerülni JG előtt, ha megtudja, hogy tönkretettem az egyik órai biszbaszját. Méreggel vegyült aggodalom terül el testemen, ahogy először kínomban jobbra, majd balra forgatom el fejem. Pilláim megállapodnak a nemrég még hanyagul ledobott táskámon. Sietős léptekkel kapom fel, hogy aztán az ajtó irányába baktatva, megfogjam a kilincset. Elfordítani azonban már nem marad időm, hisz valaki más lép be rajta. A kiscsaj jóval mondva inkább nekimegy a bordáimnak.
- Mi a szösz? – Nem hőkölök hátra, mivel nekem egy kis testi kontaktus mit sem jelent, ellenben vele, aki egészen a küszöbig ugrik vissza. Unottan vonom karba kezeim, szemöldököm megemelkedik, hogy gyerünk, takarodj már az utamból, dolgom lenne, mikor is hebegve elkezd hozzám beszélni. Először zsigerből jön a „Te szeretni mit?” fejem, ám pillanatnyi megdöbbenésemet felváltja a valami olyasmi érzés, mint amikor valaki egy nagyon jó viccet hall.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – Horkantok fel, miután kellően kinevettem magam. – Tipli – azzal lököm is félre, azaz csak tenném, mikor újabb durranás rezgeti meg a termet, immáron nem a mikró, hanem a sütő felől.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. február 26. 07:48 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

*Naivitását még mindig nem sikerült maga mögött hagynia, ahogy félénksége sem az a könnyen lekopós fajta, így hát nemcsak meglepődik az otromba válaszon, de kellően zavarba is jön tőle. Most már szívesen félreállna a srác útjából, egy "egyedül mégiscsak jobb lesz" gondolatot követően, mikor valami robbanásszerű hang érkezik a terem egy távolabbi vége felől. Odakapva a pillantását a sütőt azonosítja be a hang forrásának, amiből most lassan kanyarogva indul meg egy füstcsík a plafon felé.
Tekintetét lassan körbehordozza a terem többi részén is, hogy tudatosuljon benne, tényleg nem éppen a legjobb embert találta meg az ötletével.*
 - Igazad van, egyáltalán nem gondoltam komolyan *rázza meg a fejét, majd kissé arrébb is lép, hogy a továbbiakban ne akadályozza a rellonost a távozásban. Ugyanakkor felmerül benne, hogy ha a fiú egy gyakorlás során - hacsak ez a káosz nem szándékos rongálás akar lenni - ekkora rumlit képes csinálni, mihez fog kezdeni a vizsga során? Már-már meg is sajnálja őt, bár eddigi reakciói alapján sejti, hogy a fiú ennek a gondolatnak koránt sem örülne.*
 - De, ha esetleg mégsem szeretnél megbukni, engem nem zavar, ha netán segíteni szeretnél *jegyzi meg egyre halkulóan, mivel időközben elhagyja az a kevés bátorság is, amit sikerült összeszednie. Közben el is lép a fiú mellett, hogy a pulthoz érve előhúzza zsebéből a pálcáját, és néhány Suvickusszal tisztára varázsolja a felületet. Aztán eszébe jut még valami, amit jó lenne közölnie vele, mielőtt elhagyja a termet. Oda se nézve szól utána, így lehet már csak az üres helyiségnek mondja:*
 - Amúgy... van egy kis tojás a hajadban.
*Közben leteszi a kezében tartott pergamenköteget, és előkeres egy tiszta, közepes méretű tálat.*
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 27. 17:59 | Link



VHT tanterem

Nem zavartatom magam, hangos hahotába kezdek, hisz mást nemigen tehetnék. Aztán a még égő cigaretta maradványát a számhoz érintem, hogy még egy slukkot szívjak. Lazán engedem ki a bennragadt füstöt, majd azzal a lendülettel bökök egyet fejemmel a kiscsajnak, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Nem kell unszolni, el is lép, én pedig egy hümmögéssel konstatálom, hogy bizony kemény csávó vagyok. Vagyis a levitások szemében minden bizonnyal, bár nem valami nagy elismerés, tekintve, hogy Benettet is milyen könnyű volt megfélemlíteni. Beszari könyvmoly mindegyik.
Már éppen mennék tovább, mikor is hangos durranásra leszek figyelmes. Arcmimikám valamelyest lefagy, vonásaim kissé gondterheltek lesznek. Szemimmel direkt nem nézek a mellettem tobzódó lányra, inkább próbálok az ellenkező irányra koncentrálni, miközben még szám is elhúzom. Pontosan úgy, mint egy kisfiú, akit az anyukája csínytevésen ért.
- Na csá – azzal táskámat féloldalast a hátamra csapva lépek is tovább, meg sem várva a lány reakcióját. Az ajtó kitárul, én pedig kilépek, de mielőtt még bebasznám magam után olyan stílusosan, fülemet megragadják szavai. „Ha nem akarsz megbukni” – visszhangzanak fejemben lexémái. Arcomra undor ül ki, elhúzom szám, hüvelykujjam alsóajkamhoz érintem, majd körmömet kezdem el rágni. Fáj beismernem, de a kis szarosnak igaza van. Nagyon bukásra állok VHT-ből és még ezen kívül még négy tantárgyból. Igen, a legutóbb, hármat tudtam felsorolni, de ugye azóta én rászoktam a cigire és a zombis gyilkolászásra, ergo még két indok, amiért nem ücsörgök benn a sok lúzerrel. Magamnak se mondom ki, de eredetileg is azért érkeztem a terembe, hogy vagy puskát írjak a vizsgára – ami valljuk be, egy gyakorlatorientált tárgynál nem sokat segít -, vagy valahogy feljavítsam a tevékenységem. Aztán ebből mind tudtuk, mi lett. Robbanó mikrók, füstölő sütők, amikért akár JG még meg is baszhat jó keményen. Na nem úgy, akárhogy is szeretném. Nem, ő az iskolából fog kicsapatni, ha ezt megtudja. És tudod kinek van kedve hazamenni és a Beauxbatonsba járni a sok francia faszkalappal? Hát nem nekem.
Mérgemben és a bennem felgyülemlő hisztit leküzdve dobbantok egy nagyot, számból kicsit sem férfias nyüsszögés tör fel. Nem akarom én ezt, nagyon nem. De muszáj lesz. Így hát, feltépem a már becsukódott ajtót, majd a lány mellé állok. Az okosan észreveszi a hajamban megbúvó, valamikor még tojásra hajazó anyagot, mire én durcásan kapok oda. Kezem rögtön létyós lesz, számat elhúzom a belőle áradó természetszagtól.
- Mindent te csinálsz. Pont. Én csak itt leszek – nem, ez nem kérdés és nem is kérés, kifejezett parancsot és tényállást helyezek elé. - És ha valakinek szólni mersz az itt látott rendetlenségről, nem hogy az iskolai életed teszem pokollá, de még ki is fingatlak – sziszegem, szemeimet összehúzva, ahogy az imént elhangzott szavaimnak próbálok gesztusaimmal súlyt adni. Aztán megfogom a hátamon pihenő táskát, majd egy kézzel az egyik pult alá dobom. Hanyag, nemtörődöm mozdulat ez, ahogy az is, ahogy lerogyok az egyik székre, majd azt kezdem el figyelni, ahogy a kislány előkészül a sütéshez. És hogy én mit fogok csinálni, amíg ő főz? Nos, játszok a Zombie apocalypse ultimate frissített változatával.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 4. 22:04 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

Egy pillanatra talán meg is könnyebbül, amikor a fiú elhagyja a termet - bár az ajtó csapódására összerezzen -, de szinte még sóhajtania sincs ideje, és már újra ott áll mellette. Csenge lassan fordul felé és gyanakvón összeszűkült szemekkel pislant fel rá.
Hall mindent, amit a srác mond, érti is... és mégse. Elvégre mi abban a logika, ha csak ül itt mellette? Attól miért fog jobban teljesíteni majd a vizsgán? Ha meg tényleg csak itt akar tespedni, azt csinálhatná máshol is, mert tétlen nézőközönségre, ami majd, ha alkalom adóik rá, jól körberöhögi, igazán nincs szüksége. Ha együtt bénáznának, az más, de így... Ez cseppet sem tetszik neki.
De Csenge nem az, az ember, aki ezt közölné is vele. Száját összeszorítva elfordul, hogy újabb pillantást vessen a receptre, de ezúttal nem jut el a tudatáig, mit is lát a pergamenen. Helyette megcsapja a sütő felől érkező égett szag, és egy ötlet.
 - És, ha magamra vállalom? - fordul vissza a rellonos felé. - Összetakarítom a kupit, és amit nem tudok eltüntetni - itt fejével a tönkrement eszközök felé bólint -, arról azt mondom, én tettem. Nincs még stiklim, nem hiszem, hogy nagyobb gondom származna belőle - vonja meg a vállát és megpróbál közben magabiztosnak tűnni. - Cserébe, te segítesz összehozni ezt - ezúttal kezével int a recept felé -, és talán még lisztes is leszel, nem csak tojásos, de eskü, arról is hallgatni fogok. Ha nem tetszik az alku, akkor valamelyikőnk elmegy, de csak egyikünk fog majd elhasalni a vizsgán.
Bátor szavak, kevésbé bátor tálalás, de Csenge mindent megtesz, hogy kellően önbizalommal telinek hasson. Persze emellett a srác mellett esélye sincs, de talán már az igyekezet is értékelendő. Valahol mélyen felmerül benne a gondolat, hogy ezek után a rellonos egyszerűen megátkozza és ott hagyja, de ezt nem találja elég ésszerűnek ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon rajta.
Közben viszont saját magát sem érti. ~ Miért is törődök vele? Nem is éri meg a macerát! ~ Talán megsajnálta a srácot, aki nem érdemes erre, és nincs is szüksége rá, esetleg egyszerűen nem akar egyedül ügyködni a darabjaira hulló teremben, de azt is lehet, hogy tényleg csak zavarja a kéretlen néző jelenléte. Mindenesetre ez túl sok vállalás túl kevés eredményért, ami cseppet sem ésszerű, de valahogy most mégis helyénvalónak gondolja. Ki érti ezt?
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 8. 21:38 | Link



VHT tanterem

Kezeim akár a kenyéren a vaj siklanak a telefon képernyőjének egyik pontjától a másikba, minden egyes mozdulattal hatalmas csapást mérve az élőhalott seregre. Most sem halkítom le az eszközt, a zombik hörgése, és a játék csatazenéje, valami szövegtelen metál hangzik ki a készülékből, megtörve ezzel a Csenge és köztem beállt csendet. Talán percek mennek így el, én a pultra feltett lábakkal ülök, míg ő csendben saját magával küzd. Nos igen, ha szerencsétlen elsősként valaki ekkora karizmával állt volna elém, tuti én is összefostam volna magam. Na jó nem, hisz mind tudjuk, milyen fából faragtak. Olyanból, amely képtelen saját önképén kicsit is változtatni, aki mereven ragaszkodik saját igazához, s hogyha ezt nem kapja meg, akkor balhézik. Jelen esetben pedig pont ez van. Meg fogok bukni VHT-ból és akkor pápá könnyű élet, helló megint édes jó apám és a kurva szabályai.  Valahogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom főzni vagy külöben…
- He? – Nézek ki a telefon mögül, egyenesen a lányra. Kékjeim először a színtiszta unalomtól csillognak, mígnem agyam felfogja szavainak súlyát. – Hogy te? – Teszem le a kütyüt az asztalra, azzal a lendülettel szedve le lábaim onnan. – Jaj, de kis cuki – felpattanok, karjaim ölbe kerülnek, úgy tornyosulok a sokkalta alacsonyabb kislány fölé. Félelmetes és felettébb flegma gesztusomból egyedül szemeim árulkodnak néki játékosságról. Vállamon megjelenik a kisördög, s ugyan az angyalka is ott lebeg valahol, ám az ő letézéséről már rég elfelejtkeztem, így hangját is eltompítom annyira, hogy csak a szarvas társa maradjon. „Használd ki” – suttogja fülembe, hangja mámorítóan édesen hat. Én pedig bedőlök neki, mint mindig.
- Ajánlom is – villantok rá egy utolsó, amolyan, ha valakinek is eljár a szád, akkor kinyiffantalak tekintetet, majd a telefont kinyomom, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak ismét, ahol még nemrégen kempeltem. Cipőmről a sár a lapra ragadt, ám ezzel mit sem törődve húzom oda a legközelebbi tálat, majd lomhán battyogok el a szintén varázsjelekkel ellátott hűtőszerű képződményhez, hogy két tojást, egy kis tejet, valamint még valami zöld trutymót kerítsek mancsaim közé. Amint ezek megvannak, mindet egy szépen irányzott mozdulattal a kondérba küldöm. Semmi tojásveregetés, semmi üvegbontás… semmi. Úgy, ahogy van, minden belemegy. Szerencsére, vagy nem, némelyik csirkepalántának való összetörik, ezzel valami sárgás, darabos masszát hagyva maga után, amibe a törött szilánkos fehér tej valami elképesztő kontrasztot alkot.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 9. 09:44 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

A fölé magasodó fiú eléggé megrémíti, de próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Erőt véve magán, talán először, mióta összefutottak a teremben, feltekint az arcára. A rellonos tekintete összezavarja, de sokáig nem kell gondolkodnia a jelentésén, mert a felajánlása a várttal nem teljesen ellentétben, de Csenge számára mégis meglepően, kedvező fogadtatásra talál.
Arra azonban nincs esélye, hogy felhívja a srác figyelmét a receptre, illetve az azon látható utasítások és azok sorrendjének betartására, mert ő már el is kezdi összeszedni a holmikat, hogy aztán valami művészit, de kifejezetten ehetetlent varázsoljon össze - csak képletesen - a kondérban. Csenge odalépve beleles, aztán összeszedve maradék bátorságát és a korábban elővett tálat, megjegyzi:
 - Talán kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a tojásokat.
A lebegtető bűbáj segítségével magához invitál egy tyúkterméket, majd finoman az asztal széléhez koppintva megrepeszti a vékony héjat, hogy aztán az edény fölé emelést követően körmével és némi húzóerővel eltávolítsa a burkot a belsejéről, mely halk plattyanással a tálban köt ki.
 - Hogy állsz a késekkel? - kérdezi a folyamatot követően, remélve, hogy a rellonos figyelte, mit csinál, és esetlegesen a vizsgán majd eszébe is jut ilyen módon "meghámozni" a tojásokat használat előtt. - Darabolhatnál csokoládét.
Direkt nem utasításként vagy kérésként fogalmazza meg, inkább csak lehetőségként, hátha úgy inkább hajlik rá a fiú. Közben ő az első mellé pottyant még két tojást.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 12. 22:31 | Link



VHT tanterem

Sokan most azt hihetitek, hogy nem tudok főzni, ezért viselkedem úgy, ahogy. Mondhatnám azt, hogy ez nem igaz, hozhatnék fel indokokat ennek megcáfolására, de most az egyszer el kell ismernem, hogy valamiben hiányosságot szenvedek. Gazadag családból származom, hozzá vagyok szokva, hogy ha ételre van szükségem, akkor a házi manók megoldanak mindent, valamint ugye erre vannak a cselédek is. Életemben egyszer próbáltam kihozni valami ehetőt a tudásomból, mikor Benettnek tortát sütöttem. A végeredmény nem lett valami rossz, végtére is nem kapott tőle mérgezést. Most viszont nincs hozzá motivációm. Anno a fiút akartam megszerezni magamnak, de mind tudjuk, az esélyemet arra, hogy megkettyinthessem, elég jól elszúrtam. Kedvetlen, frusztrált vagyok, így hát gondatlanná is válok. Különös nemtörődömséggel dobom a tálba a szerintem megfelelő hozzávalókat, majd huppanok le a székre, veszek elő egy szál cigit, majd gyújtok rá lomhán, mit sem törődve a környezetemmel. Szabad kezemmel a pultra könyökölök, úgy tekintek a már körülbelül egy szinten lévő lánykára. Csenge amilyen félénk kislány, olyan ügyes is a pálcaforgatásban, valamint a főzésben. Könnyedén lebegteti magához a dolgokat, míg én csak lesek, nagyban lapítva, hisz az én majdnem zéró varázserőmmel talán még ez is meghaladná képességeimet. Húgommal ellentétben, én semmiben sem vagyok kiemelkedő, ha az aranyvérűségemet vesszük figyelembe.
- Egész jól. Sokat segítenek, ha valakit ki akarsz csinálni – nyögök fel, ahogy elrúgom magam az asztaltól, hogy ismét felálljak. Kiakadhatnék, hogy mit parancsolgat, de igazából nem is tette. Csak… szépen megkért, akármilyen hihetetlen is. Gúnyosan elmosolyodom, majd sarkon fordulok, hogy odalépjek az éles fémekhez, s kivéve a legnagyobbat, elkezdjek vele játszadozni. Forgatom kezemben, mintha csak egy vívóbajnokságon lennék. Hirtelen megint otthon érzem magam, a kötelező leckék egyikén, mire elfintorodom. Így is sok szarság van az életemben, nem kell még apám kísértő képe.
- Kész – mondom, ahogy a kést belevágom a tábla csokoládé közepébe, olyan erővel, hogy az talán az asztalt is keresztülszúrja. Büszkén kihúzom magam, hogy most igazán faszagyerek lehetek, majd amint ez megvan, ismét lehuppanok a székre, ám ez alkalommal már kapom elő a mobilt, csendben figyelem Csengét, hátha el tudok lesni tőle valamit. Elvégre is ez egy elég win-win szituáció, mindketten kihasználjuk a másikat, hát akkor profitáljak valamit legalább én is.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 15. 18:32 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

A közös sütés elkezdése óta úgy érzi magát, mint amikor a seprűn egyensúlyoz, csak a rellonos mellett óvatoskodni sokkal kevéssé mámorító érzés, mint a magasban lebegve táncolni. A késes kérdésére adott választ kissé összevont szemöldökökkel hallgatja, mert persze az összefüggést érti, csak mégsem tudja hova tenni.
 - Azt miért nem pálcával oldod meg? Mármint a kicsinálást? - kérdezi házához méltón talán kissé veszélyesen kíváncsian, miközben megvan győződve arról, hogy a magas és egyébként is ijesztő fiúnak valószínűleg ennek kivitelezéséhez még a pálcájára se lenne szüksége. Ezzel valószínűleg a csokoládé is egyetértene, ami közben hirtelen halált hal a konyhapulton.
Mindennek ellenére a süteményszerűség készül, hiszen a tojások után belekerül a konyhai mérlegen - ha nem is tökéletesen pontosan, de azért megközelítően jól - kimért cukor, liszt és vaj is. Ekkor egy pillanatra Csenge a srácra les, de végül nem kéri meg a keverés nem túl bonyolult feladatára, nem mintha azt gondolná, hogy a fiú nem képes rá, de amúgy is kedvetlen társáról nagyon is el tudja képzelni, hogy csakazértis kikeveri a tésztát az edényből, a lánynak pedig nincs kedve újrakezdeni az egészet.
Szóval a random hozzávalókból jópár határozott körkörös és oda-vissza mozdulattal nagyjából egységes állagú trutyit készít, amibe beleszórja a csokoládét, ami az egyetlen határozott szúrásnak köszönhetően több nagyobb darabra törött. Kicsit talán túl nagyra is, de a lány gondolatban vállat von, remélve, hogy majd úgyis beleolvad a tésztába.
 - Nem láttál valahol egy tepsit? - pislog a fiúra, persze csak az után, hogy feladja a láthatóan hiábavaló keresést.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 13:16 | Link



VHT tanterem

Nos igen, normális mágus ilyenkor pálcához folyamodna, hogy azzal oldja meg ügyes bajos dolgait. Igen, normális varázsló… De ki mondta, hogy én valaha is az átlag csoportját gyarapítottam volna? Sajnos vagy nem, de nem rendelkezem valami stabil mágiával, így ez az opció számomra mindig az utolsó megoldás marad. Egyetlen szerencsém talán az, hogy hála a modellgenetikának, magas vagyok, mint az istennyila, így izomkötegek nélkül is képes vagyok mások megfélemlítésre azzal, ha csak egyszerűen eléjük állok. Ám sokszor ez sem segít, így helyette támaszkodom az eszemre. Így hát csűröm csavarom a dolgokat, mígnem az én malmomra hajtják a vizet.
Lehuppanok a székre, majd onnan figyelem tovább Csengét, ahogy dolgát egész szépen elvégzi. Lehetnék szexista és mondhatnám, hogy azért mert nő és ugye a nőknek a konyhában a helyük, de rég felhagytam már az efféle gondolkodással. Talán azért, mert Raphael mindig is ennek az eszmének a híve volt, én pedig foggal-körömmel próbálkozom, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy kicsit sem. Persze az alma nem esik messze a fájától, így minden küszködésem ellenére igenis sok a közös bennünk. Higgadt állapotban nem, de mikor elgurul a gyógyszerem – amire eléggé hajlamos vagyok, főleg mostanság –, akkor mintha ugyanaz a kegyetlen szörny lennék, aki letiporta nem csak az én, de a húgom virágát is.
Kérdésére lustán pillantok el a helyiség azon szegletébe, ahol az edények és tepsik megtalálhatóak, majd egy szenvedős nyögés keretében feltápászkodom, hogy percekkel később egy lábassal térjek vissza.
- Ne – dobom majdnem szó szerint oda a tálat, akárcsak egy kutyának, majd veszem el a még mindig az asztallapba álló kést, hogy aztán a lány mellett, állva figyeljem tovább a hadműveletet. Az éles szerszám ujjaim között pörög, miközben kék társam további cselekedeteit fürkészem.
- Remélem meg is esszük. Nincs kedvem dekorációt készíteni, nem kézműves táborban vagyunk. – Ha valamivel, akkor kajával meg lehet fogni. Rendkívül szeretem a hasam, főleg ha édességekről van szó. A muffinok pedig igaz sosem voltak a kedvenceim, mégis jobbak, mint a semmi. Szóval, ha Csengének egy kis esze van, akkor a készítmény felét nekem adja. Vagy háromnegyedét.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 23. 01:50 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

A kérdésére nem érkezik válasz, így hát annyiban is hagyja a dolgot, elvégre nem szándékozik mélyebben belemenni egy olyan témába, amiben együtt szerepelnek a kés, a pálca és a kicsinálni szavak. Azért néha rápillant a szeme sarkából a fiúra, miközben összeállítja a recept alapján a tésztaszerűséget, de próbálja csak ritkán és felületesen vizslatni őt.
Mikor a nyers muffin állaga a leírásnak megfelelővé válik, tepsit keres, de nem talál. Problémájára a rellonostól vár megoldást, akitől érkezik is, bár nem egészen úgy és az, amire Csenge számít. Illetve de. Úgy érkezik. Csak nem az.
A lány kissé félrehajtott fejjel, ráncolt homlokkal és lebiggyesztett ajakkal gondolkodik, majd vállat von és bólint, majdnem egyszerre. Nem tűnik olyasminek, ami megolvadna a sütőben, szóval úgy ítéli meg, hogy ez is jó lesz. Végül a trutymót átkanalazza a tálból a lábasba, eligazgatja a tetejét, és közben választ ad a fiú érdeklődésére.
 - Persze, hogy megesszük. Különben honnan tudnánk, hogy jó lett-e? - jelenti ki, mintha magától értetődő lenne, aztán egy pillanatra megdermed, ahogy rájön, mit is mondott. - Na, nem mintha te lennél az előkóstoló - rázza meg a fejét határozottan, aztán az edényt magához véve gyorsan eliszkol a fiú - meg a kése - közeléből, hogy betegye a kutyulmányt az egyik még nem füstölgő sütőbe.
 - Milyen ízű krémet szeretnél rá? - kérdezi engesztelésképp miután beállított mindent - reményei szerint jól is - a forrósító készüléken. ~ Talán nem túl lehetetlent kíván. ~
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 1. 21:53 | Link


VHT tanterem

Sosem értettem, mi jó a főzésben. Ezer és egy szcenáriót eltudok képzelni ami magába foglalja a konyhát – mocskos aki arra gondol, de hülye az aki nem -, de hogy kotyvasztásra nem használnám, az is biztos. Megszoktam, hogy nem kell magamról gondoskodnom. Otthon a szolgák és a manóink, itt pedig ugyancsak a kis lények gondoskodnak a gyomrom állapotáról, szóval semmi esetben sem voltam rákényszerítve, hogy ellássam magam. Hibáztathatnék ez miatt bárkit, mehetne a köpködés, de az igazság az, hogy meg sem akartam tanulni sohasem.
A molekula lassan, de biztosan alakulni kezd Csenge szakértő kezei közt, én pedig mint valami rakás szar csak állok mellette, lustán a pultra könyökölve, magamban azon töprengve, hogy mi a kényköves ménkűt keresek én még itt. Simán foghatnám magam és leléphetnék a picsába, és mint ismerjük szerény személyem, tőlem ez ki is telhetne. Ha nem lenne ez a fránya vizsga, valószínűleg úgy basznám be magam mögött az ajtót, hogy az még a helyéről is kipördülne. De neeem, helyette én itt adom a szépe egy kis levitás csitrinek, holott mondjuk bagózhatnék a suli mellett is. Amúgy is mit áltatom én magam? Valószínűleg a vizsgára sem megyek be, nemhogy még meg is csináljam a kiadott feladatokat. Ha jobban belegondolunk, így csak mindketten jól járunk. Én pusztíthatom tovább a testemet, JG-nek pedig lesz egy jó, Theon mentes napja.
- Fair point – biccentek a lány mondatainak első szakaszára, szőke buksimon a hajszálak meg-megrebbennek még így ebben a nullás széláramlásban. Igazából először le sem esik, mi baja a lánynak. Aztán szép lassan bekúszik a fejembe a konspirációs teóriák áradata és szemöldök ráncolva nézek vissza Csengére.  Lehet, máskor meghatna, de most annyira mégsem. Felröhögök, olyan jó velősen, talán félelmetes is lehetek a kislány számára, de nem nagyon izgat.
- Csihadj, Csücsök – koppintok rá a fejére, ügyelve arra, hogy ne legyek agresszív vagy durva. Csak meglegyintem egy kicsit, hogy azért tudja, ki az úr a háznál, de valójában nem akarok rosszat neki. Veri így is a sors, hogy velem hozta össze, az biztos. – Tudom, hogy nem mérgezel meg. Néztelek. Amúgy is, ha megpróbálnád, nem sokáig jutnál. Még mielőtt kihánynám a belem, még kicsinálnálak az utolsó leheletemmel – villantom meg kék íriszeimet vészjóslóan, majd ahogy jött, szál is el a mérgem, s fordulok vissza a készülő kajára. Ha valamivel meg lehet vesztegetni, akkor az az édesség.
- Lepj meg – válaszolom kurtán, ahogy lassan elindulok a lány után a sütőmasinák felé. Kezemen a pultot szántja, néha-néha furcsa csikorgó hangot ad ki a polírozott felület, ahogy a bőrömmel érintkezik. – De ha nem fog tetszeni… - ránézek az eddig az asztalon matató kezemre, ami mostanra mindenféle por és folyékony halmazállapotú mocsoktól kecses. – Akkor tudod, mi fog rád várni.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. április 9. 17:21 | Link

Theon Delacroix - VHT tanterem

Csenge mérgezéses gondolatai, illetve nemgondolatai, melyeket végül szavakba önt, semmi jókedvet nem közvetítő nevetést váltanak ki a fiúból. A lány sietne is el a közeléből, de a fejkoppintás elől nem menekülhet. Na, nem mintha fájna neki. Inkább atyáskodós színezete van a mozdulatnak. A becenév hallatán is ambivalens érzések kerülgetik. Egyrészt: ~ Csücsök a görbelábú macska sodrott bajsza. ~ Másrészt egyészen aranyos hangzása van, és a rellonostól ennél jobbra amúgy se nagyon számíthat. Úgyhogy nem szól rá vissza semmit, inkább némán elfogadja, és miközben a sütőbe helyezi az édességkezdeményt, meghallgatja a srác eszmefuttatását a mérgezéses témában. A végét meghallva önkéntelenül felkuncog, de próbálja visszafojtani. Elvégre sem megbántai, sem felingerelni nem akarja a srácot.
Miközben ádáz küdelmet vív az arcizmaival, a krém milyenségét firtató kérdésre kapott válasz hallatán, eldönti, hogy csokoládés ízű lesz, azzal nagyon mellé nem tud fogni. A csatát akkor veszíti el végleg, amikor a rellonos fenyegetése eljut az agyáig, mégsem röhög fel hangosan, maradék erejével visszafogja magát. Erőfeszítéseinek eredménye meglehetősen kétséges: lehajtott fejének köszönhetően arca hajának takarásába kerül, vállai rázkódnak, szemeit könny futja el.
 - Igen, tudom - nyögi ki nagy nehezen, csak, hogy valami választ adjon, és már iszkol is vissza a pulthoz, ahol a feladatra összpontosítva próbálja visszanyerni önuralmát. ~ Csoki, tejszín, tojás, cukor... mi kell még? ~ sorolja magában, és már szedi is elő amit csak tud. Közben kitörli szeméből a könnyeket, nehogy a homályon át nézve a világot, cukor helyett véletlenül sót tegyen bele. ~ Annak nem lenne vicces vége. ~ Ez a gondolat végre "kijózanítja".
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély