A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=791280#post791280][b]Theon Delacroix - 2020.02.01. 19:45[/b][/url]

Unottan dőlök hátra, lábaimat az előttem elterülő asztalra dobom, majd keresztezem ott őket.  Rágok egyet a rágómon, ezután megforgatom számban és kezdem az egészet előröl. Ha most még hosszú lenne a hajam, tuti azt is csavargatnám. És hogy miért teszem mindezt? Mert utálom a Bűbájtan órákat. Minden egyes porcikám azt kiáltja, hogy menjek el innen, de minél előbb, mégsem teszem. Mert már így is bukásra állok a tárgyból, szóval, ha kijárnék a suli mellé cigizni – mint ahogy színjátszó helyett teszem -, akkor tuti egy életre elkapálnám magam. Persze még mindig úgy gondolom, hogy ez az egész trollra állok ügy, nem az én hibám. Ugyan miért is lenne? Én egy igazán szorgalmas kisdiák vagyok. Csak a tanárnak lehet velem baja, ez az egyetlen megoldás. Oké-oké, álljunk le a hazugságokkal, ez annyira abszurd, hogy még én magam sem hiszem el.
- Hé, nem tudnád végre abbahagyni? – Fordul meg az előttem ülő nyomorék évfolyamtársam, amint megelégeli, hogy a feltételezhetően dolgozatnak szánt papírból kis galacsinokat gyúrok, majd a hajába dobom őket. Nem terveztem megírni ezt a szart, szóval valamit kezdenem kell vele. Megenni nem fogom, így a legjobb ötlet, ami eszembe jutott, az az volt, hogy megleckéztetem ezt a kis kíngörcsöt. A srác talán még a tanár fiánál, Riley-nál is idegesítőbb. Oké, ez is füllentés volt, annál a görcsnél nincs rosszabb a világon. Még mindig fáj a tököm, amiért a minap diótörést végzett rajta a medencénél. Ha aznap még feltudtam volna kelni, tuti biztos, hogy fordult volna a kocka és én törögettem volna őt. Mondjuk a nyakát.
Cselekedetemből az ajtó hangos nyikorgása billent ki, mire mindenki mással egyetemben jómagam is a hang irányába fordítom fejem, ahol is megjelenik bosszankodásom fő tárgya, apuci kedvenc kisfia, Riley. Szemem összeszűkül, patáimat leveszem az asztalról, úgy szuggerálom tovább. Nem, nem bocsátottam meg neki. Ugyan kérem, rellonos vagyok, mi nem egyszerű puszi-puszi és vállveregetéssel intézzük el a konfliktusainkat. Hanem teázással, teljesen igazad van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795828#post795828][b]Theon Delacroix - 2020.02.26. 00:40[/b][/url]

Hanyaguk dőlök hátra, lábaim a pult lapján koppannak, kezeimet tarkómon keresztezem. Előttem olyan a helyiség, mintha tornádó söpört volna rajta végig: liszt és egyéb por és folyékony halmazállapotú hozzávalóktól úszik a kicsinyke konyhapult, hajamba tojás ragadt, kezeimre pedig valami beazonosíthatatlan űrlénygenya. Még egyszer a kezembe veszem az órai, jócskán hiányos, no meg szinte már olvashatatlan jegyzeteimet, hátha azoktól okosabb leszek. Hunyorítok, hogy ki tudjam venni, mi van a lapokra írva ám így sem járok sok sikerrel. A furcsa kacifántos betűk mintha csak gúnyolódnának ügyetlenségemen, csak nem segítenek a helyzeten. Fújok egy nagyot, majd ezt a papírhalmot is a többi szemét közé küldöm. Egy jól irányzott mozdulattal sikerült is letarolnom vele néhány kisebb konyhai eszközt. A fakanál azzal a lendülettel esik le, mint amivel az én lábam is lekerül az asztalról. Beletúrok hajamba, számat nagy sóhaj hagyja el. Kezeim bőszen zsebemben kutatnak, mígnem előkotorászom onnan a cigis dobozt, meg az öngyújtót, hogy aztán fittyet hányva az etikettre, no meg a valószínűleg a tűzjelző bűbájra, rágyújtsak. Jólesően eresztem ki a füstöt, kezeim közt a bláz meg-megremeg a bennem felgyülemlett feszültségtől. Aggaszt, hogy van valami, amiben nem vagyok jó.  A varázslásban már rég elvéreztem, ilyenkor pedig azt hinné az ember, hogy majd egy olyan egyszerű feladat, mint a főzés akkor menni fog. Nos… nem így van. Kész katasztrófa vagyok a konyhában. Vagyis lehet nem lennék az, ám hanyagságom nagyobb úr, így a tojást hajastul rakom rántottába, a megadott mértékegységekkel mit sem törődök, valamint inkább játszom a telefonomon, mintsem hogy azt figyeljem, mikor sül meg a süti. Így nem meglepő, ha azt mondom, hogy a végeredmény totál K.O. lesz mindig.
Hatalmas durranásra leszek figyelmes. Ahogy már említettem, nem nagyon szoktam figyelni se a sütőt, se a mikrót, mely’ utóbbi most minden bizonnyal a ludas lehet. Talán nem kellett volna héjastól bedobni a tojást? Hupszi. Lustán mászok el a felrúnázott ketyeréig, s elég csak bepillantanom a kis ablakon, hogy tudjam; hatalmas bajba fogok kerülni JG előtt, ha megtudja, hogy tönkretettem az egyik órai biszbaszját. Méreggel vegyült aggodalom terül el testemen, ahogy először kínomban jobbra, majd balra forgatom el fejem. Pilláim megállapodnak a nemrég még hanyagul ledobott táskámon. Sietős léptekkel kapom fel, hogy aztán az ajtó irányába baktatva, megfogjam a kilincset. Elfordítani azonban már nem marad időm, hisz valaki más lép be rajta. A kiscsaj jóval mondva inkább nekimegy a bordáimnak.
- Mi a szösz? – Nem hőkölök hátra, mivel nekem egy kis testi kontaktus mit sem jelent, ellenben vele, aki egészen a küszöbig ugrik vissza. Unottan vonom karba kezeim, szemöldököm megemelkedik, hogy gyerünk, takarodj már az utamból, dolgom lenne, mikor is hebegve elkezd hozzám beszélni. Először zsigerből jön a „Te szeretni mit?” fejem, ám pillanatnyi megdöbbenésemet felváltja a valami olyasmi érzés, mint amikor valaki egy nagyon jó viccet hall.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – Horkantok fel, miután kellően kinevettem magam. – Tipli – azzal lököm is félre, azaz csak tenném, mikor újabb durranás rezgeti meg a termet, immáron nem a mikró, hanem a sütő felől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795965#post795965][b]Theon Delacroix - 2020.02.27. 17:59[/b][/url]

Nem zavartatom magam, hangos hahotába kezdek, hisz mást nemigen tehetnék. Aztán a még égő cigaretta maradványát a számhoz érintem, hogy még egy slukkot szívjak. Lazán engedem ki a bennragadt füstöt, majd azzal a lendülettel bökök egyet fejemmel a kiscsajnak, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Nem kell unszolni, el is lép, én pedig egy hümmögéssel konstatálom, hogy bizony kemény csávó vagyok. Vagyis a levitások szemében minden bizonnyal, bár nem valami nagy elismerés, tekintve, hogy Benettet is milyen könnyű volt megfélemlíteni. Beszari könyvmoly mindegyik.
Már éppen mennék tovább, mikor is hangos durranásra leszek figyelmes. Arcmimikám valamelyest lefagy, vonásaim kissé gondterheltek lesznek. Szemimmel direkt nem nézek a mellettem tobzódó lányra, inkább próbálok az ellenkező irányra koncentrálni, miközben még szám is elhúzom. Pontosan úgy, mint egy kisfiú, akit az anyukája csínytevésen ért.
- Na csá – azzal táskámat féloldalast a hátamra csapva lépek is tovább, meg sem várva a lány reakcióját. Az ajtó kitárul, én pedig kilépek, de mielőtt még bebasznám magam után olyan stílusosan, fülemet megragadják szavai. „Ha nem akarsz megbukni” – visszhangzanak fejemben lexémái. Arcomra undor ül ki, elhúzom szám, hüvelykujjam alsóajkamhoz érintem, majd körmömet kezdem el rágni. Fáj beismernem, de a kis szarosnak igaza van. Nagyon bukásra állok VHT-ből és még ezen kívül még négy tantárgyból. Igen, a legutóbb, hármat tudtam felsorolni, de ugye azóta én rászoktam a cigire és a zombis gyilkolászásra, ergo még két indok, amiért nem ücsörgök benn a sok lúzerrel. Magamnak se mondom ki, de eredetileg is azért érkeztem a terembe, hogy vagy puskát írjak a vizsgára – ami valljuk be, egy gyakorlatorientált tárgynál nem sokat segít -, vagy valahogy feljavítsam a tevékenységem. Aztán ebből mind tudtuk, mi lett. Robbanó mikrók, füstölő sütők, amikért akár JG még meg is baszhat jó keményen. Na nem úgy, akárhogy is szeretném. Nem, ő az iskolából fog kicsapatni, ha ezt megtudja. És tudod kinek van kedve hazamenni és a Beauxbatonsba járni a sok francia faszkalappal? Hát nem nekem.
Mérgemben és a bennem felgyülemlő hisztit leküzdve dobbantok egy nagyot, számból kicsit sem férfias nyüsszögés tör fel. Nem akarom én ezt, nagyon nem. De muszáj lesz. Így hát, feltépem a már becsukódott ajtót, majd a lány mellé állok. Az okosan észreveszi a hajamban megbúvó, valamikor még tojásra hajazó anyagot, mire én durcásan kapok oda. Kezem rögtön létyós lesz, számat elhúzom a belőle áradó természetszagtól.
- Mindent te csinálsz. Pont. Én csak itt leszek – nem, ez nem kérdés és nem is kérés, kifejezett parancsot és tényállást helyezek elé. - És ha valakinek szólni mersz az itt látott rendetlenségről, nem hogy az iskolai életed teszem pokollá, de még ki is fingatlak – sziszegem, szemeimet összehúzva, ahogy az imént elhangzott szavaimnak próbálok gesztusaimmal súlyt adni. Aztán megfogom a hátamon pihenő táskát, majd egy kézzel az egyik pult alá dobom. Hanyag, nemtörődöm mozdulat ez, ahogy az is, ahogy lerogyok az egyik székre, majd azt kezdem el figyelni, ahogy a kislány előkészül a sütéshez. És hogy én mit fogok csinálni, amíg ő főz? Nos, játszok a Zombie apocalypse ultimate frissített változatával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797627#post797627][b]Theon Delacroix - 2020.03.08. 21:38[/b][/url]

Kezeim akár a kenyéren a vaj siklanak a telefon képernyőjének egyik pontjától a másikba, minden egyes mozdulattal hatalmas csapást mérve az élőhalott seregre. Most sem halkítom le az eszközt, a zombik hörgése, és a játék csatazenéje, valami szövegtelen metál hangzik ki a készülékből, megtörve ezzel a Csenge és köztem beállt csendet. Talán percek mennek így el, én a pultra feltett lábakkal ülök, míg ő csendben saját magával küzd. Nos igen, ha szerencsétlen elsősként valaki ekkora karizmával állt volna elém, tuti én is összefostam volna magam. Na jó nem, hisz mind tudjuk, milyen fából faragtak. Olyanból, amely képtelen saját önképén kicsit is változtatni, aki mereven ragaszkodik saját igazához, s hogyha ezt nem kapja meg, akkor balhézik. Jelen esetben pedig pont ez van. Meg fogok bukni VHT-ból és akkor pápá könnyű élet, helló megint édes jó apám és a kurva szabályai.  Valahogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom főzni vagy külöben…
- He? – Nézek ki a telefon mögül, egyenesen a lányra. Kékjeim először a színtiszta unalomtól csillognak, mígnem agyam felfogja szavainak súlyát. – Hogy te? – Teszem le a kütyüt az asztalra, azzal a lendülettel szedve le lábaim onnan. – Jaj, de kis cuki – felpattanok, karjaim ölbe kerülnek, úgy tornyosulok a sokkalta alacsonyabb kislány fölé. Félelmetes és felettébb flegma gesztusomból egyedül szemeim árulkodnak néki játékosságról. Vállamon megjelenik a kisördög, s ugyan az angyalka is ott lebeg valahol, ám az ő letézéséről már rég elfelejtkeztem, így hangját is eltompítom annyira, hogy csak a szarvas társa maradjon. „Használd ki” – suttogja fülembe, hangja mámorítóan édesen hat. Én pedig bedőlök neki, mint mindig.
- Ajánlom is – villantok rá egy utolsó, amolyan, ha valakinek is eljár a szád, akkor kinyiffantalak tekintetet, majd a telefont kinyomom, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak ismét, ahol még nemrégen kempeltem. Cipőmről a sár a lapra ragadt, ám ezzel mit sem törődve húzom oda a legközelebbi tálat, majd lomhán battyogok el a szintén varázsjelekkel ellátott hűtőszerű képződményhez, hogy két tojást, egy kis tejet, valamint még valami zöld trutymót kerítsek mancsaim közé. Amint ezek megvannak, mindet egy szépen irányzott mozdulattal a kondérba küldöm. Semmi tojásveregetés, semmi üvegbontás… semmi. Úgy, ahogy van, minden belemegy. Szerencsére, vagy nem, némelyik csirkepalántának való összetörik, ezzel valami sárgás, darabos masszát hagyva maga után, amibe a törött szilánkos fehér tej valami elképesztő kontrasztot alkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=798214#post798214][b]Theon Delacroix - 2020.03.12. 22:31[/b][/url]

Sokan most azt hihetitek, hogy nem tudok főzni, ezért viselkedem úgy, ahogy. Mondhatnám azt, hogy ez nem igaz, hozhatnék fel indokokat ennek megcáfolására, de most az egyszer el kell ismernem, hogy valamiben hiányosságot szenvedek. Gazadag családból származom, hozzá vagyok szokva, hogy ha ételre van szükségem, akkor a házi manók megoldanak mindent, valamint ugye erre vannak a cselédek is. Életemben egyszer próbáltam kihozni valami ehetőt a tudásomból, mikor Benettnek tortát sütöttem. A végeredmény nem lett valami rossz, végtére is nem kapott tőle mérgezést. Most viszont nincs hozzá motivációm. Anno a fiút akartam megszerezni magamnak, de mind tudjuk, az esélyemet arra, hogy megkettyinthessem, elég jól elszúrtam. Kedvetlen, frusztrált vagyok, így hát gondatlanná is válok. Különös nemtörődömséggel dobom a tálba a szerintem megfelelő hozzávalókat, majd huppanok le a székre, veszek elő egy szál cigit, majd gyújtok rá lomhán, mit sem törődve a környezetemmel. Szabad kezemmel a pultra könyökölök, úgy tekintek a már körülbelül egy szinten lévő lánykára. Csenge amilyen félénk kislány, olyan ügyes is a pálcaforgatásban, valamint a főzésben. Könnyedén lebegteti magához a dolgokat, míg én csak lesek, nagyban lapítva, hisz az én majdnem zéró varázserőmmel talán még ez is meghaladná képességeimet. Húgommal ellentétben, én semmiben sem vagyok kiemelkedő, ha az aranyvérűségemet vesszük figyelembe.
- Egész jól. Sokat segítenek, ha valakit ki akarsz csinálni – nyögök fel, ahogy elrúgom magam az asztaltól, hogy ismét felálljak. Kiakadhatnék, hogy mit parancsolgat, de igazából nem is tette. Csak… szépen megkért, akármilyen hihetetlen is. Gúnyosan elmosolyodom, majd sarkon fordulok, hogy odalépjek az éles fémekhez, s kivéve a legnagyobbat, elkezdjek vele játszadozni. Forgatom kezemben, mintha csak egy vívóbajnokságon lennék. Hirtelen megint otthon érzem magam, a kötelező leckék egyikén, mire elfintorodom. Így is sok szarság van az életemben, nem kell még apám kísértő képe.
- Kész – mondom, ahogy a kést belevágom a tábla csokoládé közepébe, olyan erővel, hogy az talán az asztalt is keresztülszúrja. Büszkén kihúzom magam, hogy most igazán faszagyerek lehetek, majd amint ez megvan, ismét lehuppanok a székre, ám ez alkalommal már kapom elő a mobilt, csendben figyelem Csengét, hátha el tudok lesni tőle valamit. Elvégre is ez egy elég win-win szituáció, mindketten kihasználjuk a másikat, hát akkor profitáljak valamit legalább én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=799026#post799026][b]Theon Delacroix - 2020.03.18. 13:16[/b][/url]

Nos igen, normális mágus ilyenkor pálcához folyamodna, hogy azzal oldja meg ügyes bajos dolgait. Igen, normális varázsló… De ki mondta, hogy én valaha is az átlag csoportját gyarapítottam volna? Sajnos vagy nem, de nem rendelkezem valami stabil mágiával, így ez az opció számomra mindig az utolsó megoldás marad. Egyetlen szerencsém talán az, hogy hála a modellgenetikának, magas vagyok, mint az istennyila, így izomkötegek nélkül is képes vagyok mások megfélemlítésre azzal, ha csak egyszerűen eléjük állok. Ám sokszor ez sem segít, így helyette támaszkodom az eszemre. Így hát csűröm csavarom a dolgokat, mígnem az én malmomra hajtják a vizet.
Lehuppanok a székre, majd onnan figyelem tovább Csengét, ahogy dolgát egész szépen elvégzi. Lehetnék szexista és mondhatnám, hogy azért mert nő és ugye a nőknek a konyhában a helyük, de rég felhagytam már az efféle gondolkodással. Talán azért, mert Raphael mindig is ennek az eszmének a híve volt, én pedig foggal-körömmel próbálkozom, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy kicsit sem. Persze az alma nem esik messze a fájától, így minden küszködésem ellenére igenis sok a közös bennünk. Higgadt állapotban nem, de mikor elgurul a gyógyszerem – amire eléggé hajlamos vagyok, főleg mostanság –, akkor mintha ugyanaz a kegyetlen szörny lennék, aki letiporta nem csak az én, de a húgom virágát is.
Kérdésére lustán pillantok el a helyiség azon szegletébe, ahol az edények és tepsik megtalálhatóak, majd egy szenvedős nyögés keretében feltápászkodom, hogy percekkel később egy lábassal térjek vissza.
- Ne – dobom majdnem szó szerint oda a tálat, akárcsak egy kutyának, majd veszem el a még mindig az asztallapba álló kést, hogy aztán a lány mellett, állva figyeljem tovább a hadműveletet. Az éles szerszám ujjaim között pörög, miközben kék társam további cselekedeteit fürkészem.
- Remélem meg is esszük. Nincs kedvem dekorációt készíteni, nem kézműves táborban vagyunk. – Ha valamivel, akkor kajával meg lehet fogni. Rendkívül szeretem a hasam, főleg ha édességekről van szó. A muffinok pedig igaz sosem voltak a kedvenceim, mégis jobbak, mint a semmi. Szóval, ha Csengének egy kis esze van, akkor a készítmény felét nekem adja. Vagy háromnegyedét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=802623#post802623][b]Theon Delacroix - 2020.04.01. 21:53[/b][/url]

Sosem értettem, mi jó a főzésben. Ezer és egy szcenáriót eltudok képzelni ami magába foglalja a konyhát – mocskos aki arra gondol, de hülye az aki nem -, de hogy kotyvasztásra nem használnám, az is biztos. Megszoktam, hogy nem kell magamról gondoskodnom. Otthon a szolgák és a manóink, itt pedig ugyancsak a kis lények gondoskodnak a gyomrom állapotáról, szóval semmi esetben sem voltam rákényszerítve, hogy ellássam magam. Hibáztathatnék ez miatt bárkit, mehetne a köpködés, de az igazság az, hogy meg sem akartam tanulni sohasem.
A molekula lassan, de biztosan alakulni kezd Csenge szakértő kezei közt, én pedig mint valami rakás szar csak állok mellette, lustán a pultra könyökölve, magamban azon töprengve, hogy mi a kényköves ménkűt keresek én még itt. Simán foghatnám magam és leléphetnék a picsába, és mint ismerjük szerény személyem, tőlem ez ki is telhetne. Ha nem lenne ez a fránya vizsga, valószínűleg úgy basznám be magam mögött az ajtót, hogy az még a helyéről is kipördülne. De neeem, helyette én itt adom a szépe egy kis levitás csitrinek, holott mondjuk bagózhatnék a suli mellett is. Amúgy is mit áltatom én magam? Valószínűleg a vizsgára sem megyek be, nemhogy még meg is csináljam a kiadott feladatokat. Ha jobban belegondolunk, így csak mindketten jól járunk. Én pusztíthatom tovább a testemet, JG-nek pedig lesz egy jó, Theon mentes napja.
- Fair point – biccentek a lány mondatainak első szakaszára, szőke buksimon a hajszálak meg-megrebbennek még így ebben a nullás széláramlásban. Igazából először le sem esik, mi baja a lánynak. Aztán szép lassan bekúszik a fejembe a konspirációs teóriák áradata és szemöldök ráncolva nézek vissza Csengére.  Lehet, máskor meghatna, de most annyira mégsem. Felröhögök, olyan jó velősen, talán félelmetes is lehetek a kislány számára, de nem nagyon izgat.
- Csihadj, Csücsök – koppintok rá a fejére, ügyelve arra, hogy ne legyek agresszív vagy durva. Csak meglegyintem egy kicsit, hogy azért tudja, ki az úr a háznál, de valójában nem akarok rosszat neki. Veri így is a sors, hogy velem hozta össze, az biztos. – Tudom, hogy nem mérgezel meg. Néztelek. Amúgy is, ha megpróbálnád, nem sokáig jutnál. Még mielőtt kihánynám a belem, még kicsinálnálak az utolsó leheletemmel – villantom meg kék íriszeimet vészjóslóan, majd ahogy jött, szál is el a mérgem, s fordulok vissza a készülő kajára. Ha valamivel meg lehet vesztegetni, akkor az az édesség.
- Lepj meg – válaszolom kurtán, ahogy lassan elindulok a lány után a sütőmasinák felé. Kezemen a pultot szántja, néha-néha furcsa csikorgó hangot ad ki a polírozott felület, ahogy a bőrömmel érintkezik. – De ha nem fog tetszeni… - ránézek az eddig az asztalon matató kezemre, ami mostanra mindenféle por és folyékony halmazállapotú mocsoktól kecses. – Akkor tudod, mi fog rád várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814887#post814887][b]Theon Delacroix - 2020.08.02. 12:48[/b][/url]

Fejem hátravetem, a levegőt elnyűtten fújom ki számon. A körülöttem lévő susmorgás, a pennák karcoló hangja a papíron lassan egybeolvad a tanár mély, dörmögő baritonjával, akár csak légyzümmögés lenne. Remegő kezekkel túrok belel a hajamba, a nikotin utáni vágyam percenként egyre erősödik. Kéne egy cigi.
Hirtelen csapom le az eddig a kezemben tartott íróeszközt, ezzel a tintát szanaszét fröcskölve az amúgy is egyre kacifántosabb, lassan már macskakaparásra emlékeztető betűim halmazára. Azt mondják, hogy az ember írása tükrözi gazdájának lelkiállapotát. Hát akkor nálam elég nagy zűr lehet, hisz egy pillanatra az előttem ülő srác is hátrasandít, de miután vetek rá egy mostanában eléggé rám jellemző menj vissza édesanyádba pillantást, gyorsan meggondolja magát, szája tátva marad, majd amilyen gyorsan felém fordította székét, olyan tempóval el is tűnik. Ekkor esik csak le, hogy az órának már vége. Bámulok még ki egy darabig a fejemből, tekintetem az ablak felé fordítom, melyen a kinti világ halvány fénye szűrődik be. Elmosolyodom, Benettnek biztos tetszene a látvány.  
Aztán leesik. A valóság hidegzuhanyként árasztja el testemen, a gyengéd érzelem arcomról lefagy, kezeim ökölbe szorulnak. Benett nem részese már az életemnek. Csak töredékekre emlékszem abból a napból, mikor összevesztünk, az alkohol sajnos tompítja az emlékeimet, abban viszont biztos vagyok, hogy egy hatalmas nagy barom lehettem, mivel azóta egyszer sem találkoztam vele. Mintha sosem lett volna, úgy eltűnt. Hogy bánom e…? Nem. Egyáltalán nem. Vagyis…, nos ez bonyolult. Magam sem tudom, mi ütött belém, vagy, hogy mit akartam a sráctól. De úgy látszik, már egyikünk sem fogja megtudni.
Az utolsó papír is belekerül a táskámba, amit aztán lomhán feldobok a hátamra, majd indulnék is tovább, fejemben eldöntve, hogy én ugyan nem fogok bemenni a következő órára, inkább elszívok egy slukkot, mikor is valakibe beleütközök. A doboz viszont kipattan az egyébként sem csúszás biztos ruhám ujjából, s miután a srác lelép a lábamról, sikeresen rátapos az éltető nikotin tárolójára, majd, mint aki jól végezte dolgát, megpróbál lelépni.
- Áááácsi – fogom meg reflexből a távolodó alak alkarját, majd csavarok rajta egyet, hogy érezze, nem fogom csak úgy elfelejteni ezt. Sose kezdj ki egy nikotinfüggővel. – Mégis mit gondolsz, hová mész? – Sziszegem, fogaim közt szűrve ki a szavak nagy részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=815674#post815674][b]Theon Delacroix - 2020.08.14. 12:45[/b][/url]

Szorosan tartom a fiút, mígnem a kócos lobonc helyett majdhogynem fekete üresség néz vissza rám. Kiégett, megtört íriszek mélyednek az én hasonlóan érzelemmentes kékjeimbe. Normális ember ilyenkor elfeledné a sérelmeit, tudván, hogy a másiknak sokkal nehezebb dolga van. Fontos a normális megnevezés, ami ugye rám nemigen illik, szóóóvaaal…
- Gyáva – egyetlen szó ez, mely’ legördül az ajkaimról, de olyan indulattal, mintha valami jól megfogalmazott káromkodás lenne. Egyszerűen fröcsög a gyűlölettől. Kifejezetten a fiú személyével nincs bajom, nem is lenne itt konfliktus, de ahogy szokás mondani, rosszkor volt rossz helyen. Ha belegondolunk, minden veszekedés azért keletkezik, mert a kezdeményező fél életében nem klappol minden, s így szeretné kiadni magából a feszültséget. Én pedig világéletemben nem voltam egy nyugodt ember, most pedig, hogy az életem megindult lefelé a lejtőn…
- Kifizeted, vagy a betonba gyűrlek – a bolond is látja, hogy erre nem lennék képes, hisz köztudottan nem vagyok egy edzett ember, mivel a legtöbb kviddics edzést ellógom, hogy a haverokkal hódoljak a nikotin utána szenvedélyemnek, amikor pedig mégis elmegyek, akkor meg ülök a padokon és csámcsogom a rágómat. Csodálkozom, hogy még egyszer sem talált el egy gurkó, vagy zuhantam le a seprűmről.
És akkor itt vannak a nehézségeim a varázslással is. Világéletemben nem voltam egy jó mágus, s jóllehet kisebb koromban próbálkoztam a varázslás elsajátításával, sikert azonban nem arattam benne. A húgom mindig lekörözött engem. Tehettem bármit, a nagy erőlködésnek mindig csak orrvérzés lett az eredménye, míg Theory a puszta kezével képes volt csodát teremteni.
- Két lehetőséged van – enyhítek egy kicsit a szorításomon, amint megbizonyosodtam róla, hogy a másik nem megy sehová. – Első: kiperkálod nekem itt és most a blázom árát – mutogatok szabad kezemmel le a cigire, majd dörzsölöm össze az ujjaimat, a suska jelét imitálva. – Vagy eljössz egy körre a seprűmön. Nem is vagy te olyan ronda – nem kezdem el ecsetelni, mire is gondolok, szerintem a hülye is tudja, hogy a varázseszköz alatt nem a fanyelet értem. Pláne, ha a nevem is társul egy ilyen mondathoz