36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Asztrológia szabaduló óra
Írta: 2019. április 6. 20:50
| Link

Vakmerő társaság


A szabaduló óra elnevezés kicsit félrevezető, mert az órától nem szabadul senki, sőt azt is csak remélni lehet, hogy nem esik nagyobb baja. A szerencse keze leosztotta a párokat, innentől csak egymásra számíthatnak. Rejtélyesen hangzik, de semmi nincs kőbe vésve. A tanerő reméli a legjobbakat, mossa kezeit és még a felelősséget sem vállalja. Az órához kicsit át kell alakítania a termet, de az alakításokat csak akkor teszi láthatóvá, ha mindenki megérkezett. Ravaszkás mosollyal ténykedik. A teret két egyenlő részre osztja egy fallal, mindkettőbe egy izolált, de átlátszó üvegkalitkát varázsol. Látni engedi a bent lévőt, de hang nem hatol át rajta, legalábbis egyelőre. Mindkét csapatnak lesz egy segítője, akitől a feladatokat kapják. Ő nem lesz látható, csak hallható. A feladat, hogy ki kell szabadulni. Mily meglepő! Az akadályok és a megoldások is asztrológia jellegűek lesznek.
Egyelőre még egyedül van, de nem sokára talán megérkeznek a nebulók, akik még nem sejtik, hogy mi vár rájuk. Leül egy székre, és várakozik.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 7. 16:17 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

Egy taktikusan hétköznapi jóreggelttel lépek be a terembe egy kisebb társaság után. Végigjáratom a padokon a tekintetemet, és komótosan elindulok az első sorok felé, míg végül a semleges zónának számító harmadik sorban telepszem le. Kattognak a fogaskereikeim, hogy mivel tehetném magam még kevésbé feltűnővé, ezzel is növelve az esélyeimet arra, hogy megússzam a feleltetést. Talán nem nézné ki belőem senki, talán mindenki, de teljesen elfelejtettem készülni az órára.

Tegnap lehívtak a lányok passzolgatni (na jó, megeshet hogy én mentem oda hozzájuk, de ez részletkérdés), úgyhogy mire odáig jutottam volna, hogy akkor készülök, nevetgélősre fárasztottam magam. Igen, nálam ez egy külön állapot, amit elérve sajnos minden tervem meghiúsul és csak aludni tudok. De legálább azt jó méllyen. Úgyhogy nem állítom, hogy semmit nem tudok, de hogy nem eleget egy feleléshez, az is biztos.

Beszédbe elegyedek tehát a mögöttem ülőkkel, és igyekszem szokásos önmagamként viselkedni, amíg csöndre nem intenek minket.
- Szerintem is a mézes a legjobb! - hadarom még gyorsan el a véleményemet, aztán előrefordulok, csendben mint egy kisangyal. A körmeimmel egy a pulcsimból kilógó cérnaszálat babrálok idegességemben, és igyekszem nem kicsire húzni magam. Hogy lehetnék a legkevésbé feltűnő, és egyben a leginkább önmagam?! Ez kész paradoxon.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 8. 18:19 | Link

Szabadulóművészek


Egy újabb tanév, újabb órák, házi feladatok. És rengeteg új élmény. Azon kevesek egyike vagyok, akik örülnek ha vége a szünetnek, na nem mintha bármi bajom lenne a szabadsággal és nyugival. Nem, szimplán jó érzés, ha ismét nyüzsgés van a folyosókon, találkozhatok újra a diáktársaimmal.
Mondjuk a folyosón kitörő balhé, és a bunyózókat körülvevő tömeg az nem hiányzott. Szerencsére nekem már semmi dolgom nem volt velük, mire odaértem már feloszlatta őket valamelyik tanár, kiemelve a körből a rendbontókat. Csupán a tolongás maradt, ami alaposan megnehezítette az előrehaladásomat. A végén még elkésem miattuk az óráról!
Akkora lendülettel érkezem, hogy szinte beesem az ajtón, de szerencsére a félelmem alaptalan volt: még nem kezdődött meg a tanítás.
- Jó napot professzor úr! Sziasztok! – köszönök gyorsan, majd elslisszolok egy üres helyre a második sorban. Nem pakolok elő semmit, a korábbi tapasztalataim szerint sose lehet tudni, hogy mi fog történni asztrológia órán. Zavartan fészkelődöm a székemen, oda-odabiccentek egy-két ismerős arcnak. Nem tudom mennyi van még hátra a kezdésig, úgyhogy inkább nem szólalok meg. Csak várok kíváncsian.

Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. április 8. 20:59 | Link

Tévedésből jeles
просчет

Trükkösek ezek az egyforma folyosók és ajtók. Vagy csak nekem ugyanolyan szinte mindegyik? Ki tudja? Minden esetre most célomat keresve kóborlok, mintha egy labirintusból próbálnék kiutat találni. Hosszú hajam varkocsban, fehér ing, szürke rakott szoknya, felette talár. Simán elmehetnék diáknak ezzel a mai öltözetemmel. Ezt már reggel is megállapította a tükörben végignézve magamon. Néhány méter után, amikor már épp feladni készülök a bolyongást, végre úgy fest mégis megtalálom a keresett helységet. Gyors, határozott mozdulattal nyitok be az ajtón. - Jó napot! - köszönök ezután kissé megrökönyödve, mivel mégsem ott kötöttem ki, ahol szerettem volna. Egy óra közepébe estem be, ahogy látom. Ártatlan kék szemekkel nézek körbe és a lehető legkisebb feltűnést keltve osonok a legfélreesőbb helyre. Ha már így jártam, valami hasznom is származzék belőle. Szándékom szerint igyekszem megfigyelni a katedrán álló kollégám munkáját. Remélhetőleg tanulói inkognitóban téve mindezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 9. 17:22 | Link

Ki szabadul a végén?
//nihilist blues//


Mestertanoncként nem ritkák a lyukas órák és mivel, most is lyukasórám volt, próbáltam jó prefektusnak tűnni, szóval járőröztem. Vagy mi. Ezt sem értettem tulajdonképpen. Én? Mint prefektus? Rossz embernek adtak hatalmat úgy érzem, de nem lövöm le előttük a poént, ez nekem csak jó, a többiek meg nem érdekelnek.
Egy szőke, nem túl magabiztos hölgy mozgására figyeltem fel a folyosón, aki hirtelen felbátorodássál nyitott be az egyik terem ajtaján, majd megfagyott. Röhejesnek találtam, de meg akartam nézni közelebbről. Odaaraszoltam gyors léptekkel ám az bezárta az ajtót pont az orrom előtt. Hirtelenül ért, meg  kellett egy pillanatra tántorodnom, nehogy orrba vágjon a nyílászáró.
Retkes ajtó.
Ha korábban jól láttam, ide több házból is gyűltek emberek, biztos nem fogja őket zavarni egy lábát lógató rellonos, aki amúgy már túlkoros ezekhez csatlakozik. Undorító dolog ez a kíváncsiság. Benyitva kérdőn néztem körül. Nadrágom zsebébe volt tűrve bal kezem, míg jobbal az ajtó kilincsén támaszkodtam és nézelődtem.
Úgy tűnt én voltam az  utolsó az óra kezdete előtt. Vállat vonva belöktem lábbal az ajtót és beültem leghátulra a székem két hátsó lábán egyensúlyozva vártam a továbbiakat. Igazából azt sem tudtam hova kerültem. Az emberek kilencvennyolc százaléka szinte ismeretlen volt még mindig, ám a Professzor úr szigorú ábrázata már az évnyitón is szemet szúrt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 11. 21:42 | Link

Vakmerő társaság



Lassan megérkezik mindenki, aki számít, illetve akire számított a tanerő. Az érdekes a dologban az, hogy a várva várt tanulók között van két kakukktojás, ám a létszám stimmel és a többi kicsi rendellenesség nem zavarja Várkonyit. Az ismeretlen arcok sem zaklatják fel, mivel, mint tudjuk az arcmemóriája a béka feneke alatti szintem sínylődik. Megköszörüli a torkát. Nagyon utálja ezt, mármint a szituációt, hogy meg kell nyitnia az órát. Ez egy rakat olyan dolgot követel tőle, amitől nem érzi jól magát.
- Khmm...Jó napot mindenkinek! Örülök, hogy végre megérkeztek és kényelmesen elhelyezkedtek. - Arcán nem tükröződik az öröm egyetlen szikrája sem, csupán önelégült vigyor, amit még csak nem is palástol.
- Ez a kényelem nem fog sokáig tartani, élvezzék amíg lehet! Bár felelés nem lesz, de számonkérés igen és az életükkel, na meg más életekkel is játszanak. - Az az igazság, hogy a tanerő ugyan átrendezte a termet, ám közben, míg várakozott, az agya nem tétlenkedett és átalakította a koncepciót.
- Csapatok lesznek. Maguk ketten alkotnak egy csapatot - fordul Masához és a rang rejtett tanárnőhöz. - És maguk ketten szintén - intézi szavait a rellonoshoz, és Laurához. Ezek után felvázolja a dolog lényegét. Hogy meg kell szabadulni valahonnan, azt tudják, de közben meg kell keresni két kis kedvencet, Lysandert és Rudit, akik elkóboroltak a Tiltott rengetegben. A két kutató párost is érik kellemetlenségek, vagyis nem lesz fenékig tejfel a kaland. A két gazdi kap még egy különleges nehezítést, hogy jobban rá legyenek utalva társukra. Masa nem lát, Dániel pedig nem hall. Ha Laura fel akarja hívni valamire a figyelmét, meg kell érintenie. Ahogy kimondja minden meg is valósul a gondolataikban, érzékeléseikben. Bár ezek csak illúziók, ők teljesen valóságnak élik meg mindazt, ami történik velük. Várkonyi folytatja.
- A csapatok az erdő két különböző széléről indítják a keresést. Az állatok akkor lesznek meg, ha teljesítették az összes feladatot, ami már az asztrológiával lesz kapcsolatos. -

//Ez volt a kaland reagálós része. A másik rész egy torpedó játék, amit a következőképpen játszunk: Minden hozzászólásotok végén megadhattok egy-egy koordinátát, ahogy az igazi torpedóban. Az oszlopok betű jelzést (A B C D E), a sorok számokat (1 2 3 4 5) kaptak. Megírom egy módosításban, hogy talált-e vagy sem. Az ábra egy 5X5-ös négyzetrács. Benne hat hajó, amiből öt csak egy négyzet nagyságú, és egy pedig kettőből áll. A hajók nem érnek össze, sem az oldaluk, sem a sarkuk. A két csapaté különbözik. Érdemes lesz vezetnetek a találatokat, hogy tudjatok hatékonyan lövöldözni. Minden találatért jár egy infó, amiből majd egy asztrológiai dolgot kell kitalálni. Dönthettek, hogyha előbb kitaláljátok, hogy a kaland kedvéért játszotok-e tovább, vagy elegetek van és megfejtitek. Ha bármi nem világos, kérdezzetek! Még annyit, hogy a kalandban is lesznek asztrós kérdések. //
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 11. 22:19
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 11. 22:40 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

Igyekszem nem szélesen vigyorogni, ahogy bejelenti, hogy nem fog feleltetni, de ezt csak úgy tudom leplezni, hogy az összeszorított szájas rókavigyor elé emelt kezemmel megdörzsölöm a "viszkető" orromat. Valahogy amikor az életekkel való játszadozás kerül szóba, biztosra veszem, hogy nem is lesz annyira komoly, mint egy felelés lehetne, így teljes nyugalomban örömködök magamban. Annál nagyobb bennem a megdöbbenés, amikor beosztanak valamilyen csapatba, egy ismeretlen feladatra, egy ismeretlen lánnyal. Barátságosan intek felé egyet, de ahogy halad tovább az ismertetés, egyre kikerekedettebb szemekkel reménykedek, hogy csak álmodom. Lysander? Mit keresne itt Lysander?

Rögtön jobban kezd aggasztani az az elejtett "életekkel játszanak" rész, de az ugye nem lehet, hogy... Neem, ez csak egy játék, biztos nem eshet baja... Ugye?

A tekintetemmel a csapattársamat keresem, de hirtelen nem látok semmit. Próbálok pislogni párat, és ezzel egyidőben nyúlok a szemem felé, majd mindent megértek, amikor a Professzor eljut a hátráltatások ismertetéséig. Hát jó, akkor játsszunk! Letörhetetlen (-nek tűnő) lelkesedéssel vetem bele magam a dologba - biztos csak egy képet kell megtalálnunk cicóról, vagy esetleg egy figurát...

Kinyújtom a kezeim magam elé, nagyjából arra, amerre legutoljára a szőke lányt láttam.
- Hahó? Csapattárs? Merre vagy, és hogy hívnak? - Jah, végülis azért az sem éppen egy lényegtelen kérdés, hogy hogyan jelezhetek a "szememnek", ha "látni akarok".
Csak ácsorgok fogalmamsincshol, és hűvös levegőt érzek végigkúszni a karjaimon, az orromat pedig fenyőszag tölti meg.
- Okkéé, ez így kezd ijesztő lenni, csapattárs, kéne egy kis segítséég!
Ahogy zümmögést hallok, a fülem felé kalimpálok.
- Szuper. A szúnyogok is nagyon élethűek...


//Torpedó: B4//

//Nem talált. - Várkonyi//

//Torpedó2.0: C3//

//Detto - Várkonyi//

//:(//
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. április 13. 15:12
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 12. 18:35 | Link

Szabadulóművészek - Dani vagy Dániel? Smiley


Remek, végre megkezdődik az óra, már kezdtem unatkozni. Valahogy a várakozás sosem tartozott az erősségeim közé. A professzor szavaira csak biccentek egyet, köszöntem már amikor beléptem, és amúgy sem vár válaszra. Sőt, szerintem zavarná is, ha közbeszólnék a bevezetőjébe. A lényeg úgyis az után jön, hogy ma mégis mi vár ránk. A felelés elmaradásának ténye nem igazán vált ki belőlem reakciót, azonban a más életével játszás már annál inkább. Abbahagyom a dobolást az ujjaimmal a padon, és kikerekedett szemmel nézek a tanerőre. Ugye csak rosszul hallottam?
Ó remek, nem hallottam rosszul. A Tiltott rengetegben kell megkeresni két kis állatkát. Szerencsére nem az én kedvencemet nevezi meg bajba jutottként, bár igazából ez teljesen mindegy. Bárki állata is legyen, akkor sem hagynám ott. Nem, állatot soha! És amikor már azt hiszem, hogy ez nem lehet rosszabb, kiderül, hogy hatalmas tévedtem!
- Ezt most ugye nem gondolja komolyan? – szalad ki a számon döbbenten. Így is épp elég bonyolult a feladat, de hogy még ráadásul a partneremnek elveszik a hallását, és szerencsétlen teljesen rám kell, hogy hagyatkozzon? Hogy ha nem érintem meg akkor semmi esélyünk? Oh remek! Végül is, hát persze, hogy pont mellém kell egy fiút beosztani, tipikus.

De mire felhívhatnám a professzor figyelmét arra, hogy ez így ilyen formában nem fog menni, nekem nem, már minden meg is változik és az erdő szélén vagyunk. Teljesen egyedül. Csak magunkra számíthatunk, meg arra, hogy felül tudok-e emelkedni a félelmeimen. Muszáj lesz, egy szegény ártatlan állatka élete a tét! Szembeállok a fiúval, hátha szájról tud valamelyest olvasni és már ki is találtam, hogy mi az első, amit meg kell tőle tudnom.
- Szia! – integetek, hogy ha nem tudna a számról olvasni akkor is értse, hogy köszönök. – Figyelj csak! – rámutatok a két szemére majd magamra, hogy nézze mit csinálok, aztán leguggolok és keresek egy botot. Gyorsan három dolgot rajzolok a talaj puha földjébe: egy macskát, egy kutyát és egy madarat mindegyik felé egy-egy kérdőjelet rajzolva. Rámutatok a macska képre, majd egy fára, ujjaimmal egy felszaladó mozdulatot próbálván utánozni. A kutyánál a földre mutatok, a madárnál meg a fejünk fölé. Jó persze, ennél többféle állat van, lehet akár tigrispitonja is a fiúnak, de a lényeg szerintem nagyjából sejthető. Azt szeretném tudni, hogy nagyjából miféle kedvencet keresünk, és kell-e a talajon kívül máshol is keresnünk. Mindezt rövidítve és lassan tagoltan el is mondom Daninak, remélem meg is érti.


Torpedó: D3


//Nem talált. - Várkonyi//

Torpedó2: E5

//Ez sem talált. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 14. 12:55
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. április 13. 08:29 | Link

Tévedésből jeles
просчет

Meghúzódva a háttérben azt hittem semmi sem történhet és csendben megfigyelhetem az órát. Kollégám a katedrán már-már kihívó magabiztossággal mozog és beszél. Mindig tiszteltem azokat, akik ilyen erőt voltak képesek sugározni, de egyben féltem is tőlük diák koromban. Hamarosan kiderül, hogy ez most sincs másként. Gyomrom ugyanis bukfenceket kezd vetni, ahogy hallgatom szavait. Beoszt egy diákkal egy csapatba. Ennyit a csendes szemlélődésről. Eljött hát a keresztút, amin állva döntenem kell. Felfedem magam, s ezzel vállalom akár a haragvó megvetését is, hiszen egyrészt áthúztam a terveit, másrészt jogtalanul tartózkodtam itt mindeddig...Vagy továbbra is titokban tartom tanári mivoltomat, belemegyek a játékba és segítek a diáknak, akit párommá jelölt ki a professzor. Az ösztöneimre hagyatkozom. Felállok és odasietek a tekintetével engem kereső lányhoz, aki kezdi elveszíteni látását, ahogyan ezt oktatójuk előre jelezte. - Anna vagyok - mondom, miközben lassan változik köröttünk a tér és mi egy erdőbe kerülünk - Segítek! Nincs ok a pánikra, az csak ront a helyzeten - fogom meg óvatosan a karját és felkészülök vezetésére, míg hangomban igyekszem a feszültséget elnyomni és megnyugtatni a mellettem állót. Attól, hogy a szeme leszek, az eszét és a lábait még neki kell használnia és egyik sem megy ha meg van rémülve. A szúnyogok raja megérzi friss vérünk lüktetését és belőlem már lakmározik is egy, de mivel én most Anna vagyok, a diák, nem húzok pálcát és tüntetem el mind egy szálig az összes élősködőt. Ha már a véletlen és saját választásom folytán jutottam ide, legalább az események további részében legyek tisztességes. Így csak oda-odacsapok a véremet csapolókra és próbálom elpusztítom őket. Ezután körbepillantok. Az erdő illúziója hihetetlenül hiteles. Ezt a szúnyogok esetében is tapasztalom, de az illatok, hangok és a látvány is megerősít ebben. Elismerően biccentek. Ehhez nagy tudás kell és ez tiszteletre méltó, ahogy az a bátorság és szakértelem is, ahogyan vakká és siketté tette két tanulóját. Viszont most egy elveszett kedvencét féltő fiatal lány szemén át kell látnom a helyet és a helyzetet. Be kell mennünk a sűrűbe, ebben biztos vagyok. Nem lesz sétagalopp, de menni fog, mennie kell. - Indulnunk kell. Erre! Óvatosan, lassan - mozdulatom határozott, de nagyon féltő is egyben. Ha hagyja, hogy valóban én vezessem, úgy minden léptemet megfontolom és vigyázni fogok rá legjobb tudásom szerint.


//Lövésem: D4 és B2//

//Nem talált. Lőhettek kettesével, akár visszamenőleg is! //

//A B2 talált, de nem süllyedt. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 16. 13:36
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 15. 23:49 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

Szóval Anna. Lazul a feszültég a vállaimban, ahogy megérzem az érintését, és meghallom a hangját. Kellemes hangja van, és én továbbra is próbálok visszaemlékezni, hogy melyik háznál láttam már, de akárhogyan erőlködöm, csak homályos foltok ugranak be az évnyitóról. Eljátszom egy pillanatra a gondolattal, hogy megkérdezzem hová tartozik, de ahogy pörögnek tovább az események, valahogy más dolgok tűnnek fontosabbnak.
- Én pedig Masa. Tudod, ha esetleg rám kéne kiáltanod, hogy ne lépjek rá valamire, mert ott egy csapda vagy gödör vagy ilyesmi - valamiért nem tudok bízni abban, hogy ez egy teljesen veszélytelen kaland lesz. Bólogatni kezdek a szavaira.
- Nincs pánik, indulunk, követlek - foglalom össze hangosan is a lényeget, csak hogy Anna is biztos lehessen benne, hogy eggyüttműködöm.
Hagyom, hogy megfogjon és finoman megindítson egy irányba. Picit talán komikusan magasra emelem a lábaimat, de az, hogy nem látom hová lépek, akaratlanul arra késztet, hogy jobban odafigyeljek olyan dolgokra amikre amúgy nem szoktam. Kezdem érezni, hogy lassan sűrűsödik körülötünk a növényzet, egyre lassabban tudunk csak haladni, mert nehezen ügyeskedem át magam az aljnövényzeten.
- Egyébként, ha csak nincs neked is egy Lysander nevű háziállatod, egy szürke, naagyon bolyhos szőrű kandúrt keresünk, bojtos fülekkel, és felemás színű szemekkel - adok egy általános leírást a cicáról, elvégre mégis ő lesz az aki majd megpillanthatja. Már nem próbálom hitegetni magam, hogy csak egy bábut vagy rajzot keresünk, bár azért abban reménykedek, hogy Várkonyi professzor nem gondolta komolyan, hogy bármelyiküknek is baja eshet.

//Torpedó1: D2//

//Torpedő2:A3//


//Egyik sem talált sajnos. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 16. 12:23
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. április 16. 15:15 | Link

Masa

Fogalmam sincs mit keressek. Tekintetemet járatom körbe-körbe, miközben lassan és nagyon óvatos, valójában tapogatózó lépésekkel haladunk, sejtésem szerint az erdő belseje felé. Bár a szélén voltunk a területnek, feltételezem, hogy a szabaduláshoz a sűrűn át vezet az út számunkra. - Az én háziállatom neve Lex. Szürke kandúr, Salvador Dali kinézettel - mondok pár szót macskámról majd tovább vezetem a lányt karjánál fogva. Talárom beakad egy magas, tüskés bokorba és az istennek sem akar kijönni, hiába rángatom. Addig forgolódom és ügyetlenkedem fél kézzel, míg össze is csikarja a kezem az az átokverte cserje. Magamban hevesen szitkozódom, majd megállunk - Csak egy pillanat -  mondom, azzal elengedem a lány karját és kibújok a bokorhoz csökönyösen ragaszkodó ruhadarabomból. Elég jó idő van és belülről fűt a felelőség indulata - Most már indulhatunk tovább. Megszabadultam egy hátráltató tényezőtől - fejtem ki pár szóban a rövidke intermezzo okát. A diák által leírt macskának nyoma sincs egyelőre. Mi viszont egyre jobban elmerülünk az átláthatatlan erdőségben. Csak abban reménykedem, hogy hamarosan megtaláljuk a szerencsétlen cicust vagy legalább valami utalást a hollétére. Kollégám elmés játékot űz, de minden feladványnak van valamiféle megoldása, vagy mondanivalója. A lehetetlen szituáció, a veszteség, a lemondani tudás vagy a vesztett helyzet elfogadása, mint például a Kobayashi Maru teszt esetében. Remélem itt koránt sem erről lesz szó most. Minden esetre kíváncsian várom a végkifejletet.


//Lövésem: B3 és C2//

//B2 és C2 elsüllyedt, ezzel az egyetlen két elemű hajót kilőtték. Gratulálok! Az ehhez tartozó infó pedig a következő: Hozzá kötődik a sólyom, a szkarabeusz, a sas. Istene Apollón.

A messzeségből egy ijedt nyávogás hasítja végig az erdő viszonylagos csendjét, amit egy jóval szelídebb emberi hang követ.
- Üdv néktek keresők. Ami után kutattok, bár közelebb van, mint gondolnátok, mégis elérhetetlen egyelőre. Közelebb juthattok hozzá, ha feleltek a kérdésemre. Mi köze a Denderai templomnak az asztrológiához? - A hang elhal, mélységes és fojtogató csend borul a két kalandorra. A fák között mintha mozogna valami, valami macska szerű, Lysander szerű lény, persze ez lehet csak egyszerű káprázat is. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 16. 21:55
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 17. 23:50 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

- Salvador Dali kinézettel... - visszhangzom a lány szavait - az milyen? Bajusza van? Elfolyik? - hangosan töprengve hagyom, hogy vezessenek. Mondjuk lehet nem kellene ennyit fecsegnem itt össze-vissza, még a végén itt hagy, ha elege lesz belőlem. Igyekszem picit gyorsabban lépdelni (és csöndben lenni, bár ez utóbi ijesztőbbnek bizonyul), nehogy okot adjak bármiféle elhagyásra.

Érzékelem, hogy lelassítunk, majd meg is torpanunk, és amint elenged, vigyázállásba vágom magam, hogy minél kevésbé érjek hozzá... Hát bármihez is, ami körülöttem van. Bár nem látok, de a fejem automatikusan abba az irányba fordul, amerről Anna hangját hallottam, ezt elkönyvelem ilyen beidegződés-féleségnek. Furcsa hangokat hallok az irányából, levélzörejt, ágrecsegést, ruhaszakadást, és ezeket nem igazán tudom hová tenni. Najó, az egyetlen dolog ami eszembe jutott az az, hogy éppen megtámadott minket egy ördöghurok szerű cuki növényke, de a képzeletemet megtartom magamnak. Tényleg nagyon nem akarom, hogy megunjon és itthagyjon... A helyzetjelentésére csak aprót bólintok, és kinyújtom nagyjából felé a jobbkezemet, hogy ha készen van, indulhassunk.

Alig teszünk meg egy vagy két lépést, egy nagyon ismerős nyávogás töri meg az erdő neszeit.
- Lysander? - kiáltok fel automatikusan, de erre már nem érkezik macskanyelven válasz. Helyette viszont megkapjuk az első feladatunkat.

- Öhm, szép napot! - köszönök vissza, miközben elkezdem forgatni a fejem, próbálva kitalálni honnan beszélnek hozánk. Alig láthatóan picit közelebb is araszolok a társamhoz. Csak a biztonság kedvéért. Kattognak a fogaskerekek, és suttogni kezdek, hogy az idegen ne hallja amit mondok.
- Hol van aki beszélt? És mi ez a kérdés, benne sincs a tananyagban! - már nem mintha jelenleg pont valami felkészült lennék... Miután kimondom a gondolataimat, a hely neve derengeni kezd - valamelyik szünetben olvastam róla a Wikipédián.
- Ez nem valami vizsgahelyszín volt mágusoknak? - a suttogás megmarad, mivel nem vagyok biztos a dologban, de hé, azt nem mondtam, hogy sokra is emlékszem, csak azt, hogy elolvastam.


//Torpedóim: E1 és E5//

//Mindkettő elsüllyedt. A két érte járó infó: 1. Szeretet, nagylelkűség, alkotókészség.
2. Aktív, férfias, tüzes. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:12
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 19. 00:30 | Link

Ki szabadul a végén?
//nihilist blues//


Összefont karokkal s érzelemmentes ábrázattal dülöngéltem előre, majd hátra a székem két hátsó lábán, amíg a professzor úr előadta a szokásos tanármonológot. Ha valami hülye auror lennék, mint apám, biztos a frászt hoznám a gyanúsítottra ilyen ábrázattal és úgy énekelne, akár a dalos pacsirta. Még veritaserumra sem lenne szükség. Haha, azért ez elég szórakoztatónak hangzott - legalábbis nekem.
Halvány mosolyféle kúszott az arcomra, fogaimat is megvillantgatva az "életekkel való játszadozás" kijelentés hallatán, azonban ez hamar ráfagyott a képemre, amikor meghallottam a kölyökróka nevét.
Az, hogy a cserfes kék megvakul, én megsüketülök és hogy párba leszek osztva egy -számomra- idegen lánnyal... az tulajdonképpen már nem is nagyon érdekelt.
Rudi.
Ő az egyedüli, aki valamit is megmozgatott abban a sötét és üreges testemben ezen az egész pereputtyon kívül, akik a kastélyban laktak velem együtt.
Ha bármi baja esik annak a kölyöknek, én nem vállalok felelősséget a tetteimért. - morogtam az orrom alatt, szemeimet le sem véve az oktatónkról. Lehetett ő akármekkora mágus, aki bántani meri Rudit, azt én is bántom.

Végül már ott tartottam, hogy a hangok egyre tompábbakká váltak számomra, végül minden megnémult. Olyan érzés volt hirtelen, mint amikor egy piszokhangos házibuliban rohadsz órák óta, aztán hirtelen belépsz egy hangszigetelt szobába és.... nem fájt ugyan, de mocskosul kellemetlen volt. Zavart.
Ha tetszett, ha nem, a mellettem álló alsósra kellett bíznom az irányítást. Megbízni, na azt azért nem fogok, de... ő hallott és én nem. Mindjárt övé volt az előnyösebb helyzet, nem?
Amint elém állt, rögtön felfigyeltem a vonásaira, ajkai mozgására és keze rángására. Integetett. Le sem vettem róla a szemeim, igazából egész kellemes látványt nyújtott, na nem mintha akarnék tőle valamit. Csak tudjátok, jobb egy fiatal lánnyal együtt bóklászni az erdőben, mint például egy öregasszonnyal, aki csak a retiküljével ver nyakon, ha nem válaszolsz azonnal neki.
- Szia - Borzalom! A saját hangom sem hallottam - SZIA! - próbáltam hangosabban, de továbbra sem hallottam és egyre jobban frusztrált, pedig még el sem indultunk. Nagyszerű lesz, de nem érdekelt, csak Rudi legyen meg.
Sajnos nem tudtam és valószínűleg nem is fogok soha szájról olvasni. Ahogy azt figyeltem, amint előttem guggolt le, hogy valami görbe ággal rajzolgasson a homokba, már a szemeim forgattam kínomban. Itt rajzolgat, ahelyett, hogy mennénk és segítenénk a fiamon. A kérdőjelek no meg mutogatása hamar rávilágított számomra, hogy nem egyszemélyes óvodai foglalkoztató órát tartott magának, hanem engem próbált faggatni arról, miféle állatot keresünk épp.
- TE MOST AZT KÉRDEZED, MILYEN ÁLLAT RUDI? - továbbra is artikulálva, hangosabban kérdeztem rá, mint az alap hangszínem. Valamiért az ember szereti hallani a saját hangját és másképp is hallja azt, mint mások. Talán ettől érzi magát valóságosnak, élőnek. Én semminek sem éreztem magam.
- RUDI EGY RÓKA, Ő IFJABB IV. RÓKA RUDOLF LUCIFER FLÓRIÁN! - próbáltam elmondani, mert hát csak ezt kérdezhette, ha már mutogatott. Elővettem a pálcám és lumos bűbájt használva fényességet csiholtam az éjszaka sötétjét megtörve.
- SZERINTEM INDULJUNK MEG AZ ÖSVÉNYEN ÉS HA HALLASZ RÓKAKÖLYÖK SÍRÁST, RÚGJ BOKÁN! - próbáltam felvenni a barátságosabb siket énemet, amely képes szocializálódni és barátkozni, holott ez piszkosul nem volt igaz, de ha épségben vissza akartam kapni a rókám, akkor ez semmiségnek számított.



Torpedóim: B4 és A2

//Nem talált. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 09:25
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. április 19. 07:13 | Link

Masa

Egy hang szól hozzánk, ami mintha körülvenne bennünket. Testtelen, furcsa zengés ez, mely éteri bölcsességgel teli. Előtte közvetlenül  hallottuk a keresett macska ijedt nyávogását, de az gyorsan elhal az erdő sűrűjében, nyom nélkül. Ez lehetett a bizonyság, a mézes madzag, úgy hiszem.  Saját macskám bajszos és a lustaságtól sokszor elfolyó természetét is kitárgyaltuk még, mielőtt a felsőbb hatalom hangja hozzánk elért volna. - Csak egy hang, aki a kilétét eltitkolja. Az a fontos, amit kérdezett. Nyomra az vezet. Vagyis a válasz - mondom a lánynak csendes, eltökélt megnyugtatással. Ezután mindketten gondolkozni kezdünk. Nem fogom helyette megfejteni a feladványt, de igyekszem jó irányba terelni és tartani, ha rátalált. Vizsgahelyszín. Nem rossz gondolat. Ezen érdemes lehet elindulni. Be is villan nekem is valami, amivel támogatni tudom, hogy érzésem szerint megvan a jó irány - Egykor a mágusok tizenkét ilyen helyet, templomot jártak végig mire a Denderaihoz éretek. A kiválasztottak itt részesültek végső beavatásban. Akár a nap, mely útját járva a zodiákuson végighalad és bölcsességet szerez - magyarázom rávezetés, igazolás gyanánt, miközben saját tanulmányaimra és olvasmányaimra gondolok. Nem voltam iskolaelső sosem, sőt, bizonyos tárgyakból igencsak rezgett a léc néhányszor. De ami érdekelt és szerettem, az nagyon jól ment. Az asztrológia a numerológia és még pár dolog a gemmológián kívül pont ilyen volt. Ez most jól jön. Meglátjuk mire megyünk vele.

//Lövésem: A4 és C4//



// A4 elsüllyedt. Infó: Gyémánt, rubin.
Válaszuk után a nyugodt bölcs hang ismét bezengi az erdőt.
- Sajnos a válasz nem teljes, bár amit mondtatok, igaz. Viszont én olyan választ várok, amiből egyértelmű kapcsolat látszik az asztrológiához. -
Messziről újra hallják a rémült nyávogást és üvöltő farkasok hangját. A tanárnő elhagyott talárja felriasztott egy vadméh rajt, és üldözőbe veszik a párost. A mágia nem hat ellenük, elvégre egy illúzió ez is. - Várkonyi //
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:23
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 19. 08:48 | Link

Dani


Talán még izgalmasnak is tudnám felfogni ezt az egészet, ha nem éppen egy kisállatkáról lenne szó. Na meg ha nem épp én lennék benne ebbe a szituációba. Megfigyelőként biztos szórakoztató lehet, ahogy szerencsétlenkedik mindenki. Így hogy benne vagyok így kevésbé mókás a dolog. Főleg, hogy soha nem tudnám megbocsátani magamnak ha a srác kedvencének valami baja esne, valamelyest az én hibámból. De hát csak nem hagyja meghalni a professzor úr, ugye?
Mindenesetre igyekszem magabiztos képet vágni, és elégedetten bólintok egyet, amikor a fiú visszaköszön. Akarom mondani rám ordít. Ez a módszer fog működni, bár az egész erdőt felverjük. De végül is nem hallja magát, elég fura lehet neki, szóval jól van ez így, nem is ez a fontos most.
Már-már kezdem feladni, hogy a rajzolgatással elérek bármit is, de úgy tűnik végül csak szerencsém van és rájön, hogy mit szeretnék. Nagyokat bólogatok válaszként, hiszen hallani úgy sem hallja, amit mondok, és nem úgy tűnik, hogy a szájról olvasás bevállna, szóval felesleges beszélnem.
- Szép neve van. – csúszik ki mégis a számon, majd egy apró mosollyal és egy határozott biccentéssel adom a fiú tudtára, hogy vettem az adást. Egy újabb bólintás, a javaslatára, miszerint induljunk már el, és végre kezdjük el keresni a kisrókát. Előkapom én is a pálcámat, fényt varázsolok én is. Hihetetlen, hogy nem jutott eszembe!
- Rudi?! Rudi! – kiabálom a kiskölyöknek miközben magasba emelt pálcával az ösvény jobb oldalán elterülő részt figyelem, hátha meglátok valami mozgást, vagy meghallok valamit. Lassan megindulok, lábnyomokat, szőrpamacsokat vagy bármit keresve. Hihetetlenül nagy itt a csönd, ami egyszerre baljóslatú és biztató. Ha bármi megmoccan akkor azt hallani fogjuk, vagyis fogom.


Torpedó: C2 és E3

//E3 süllyedt. Infó:Kirké, Hekaté, Szeléné.

Az egyik magas ágon egy sas ül, karmaiban egy rókavörös valami lóg. Ki tudja, nem esett-e máris baja Rudinak?!
Őket is körbelengi a hang, de amit mond, az Dani lábai előtt bele is íródik a homokba.
-Mondjatok két híres asztrológust, meg, hogy mitől híresek! - Ezután várakozó csend. Közben mindkettejüket megmagyarázhatatlan félelem önti el. Szembesülnek a legrémísztőbb fóbiájukkal. Kinek, mi. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:37
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 20. 22:48 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

Bár Anna szépen kiegészíti azt amit én mondtam, és én heves bólogatással is kísérem, a hangnak mégsem tetszik a megfejtésünk. Gondolkodni kezdek, hátha még bármi beugrik, de csak egy képre emlékszem valami plafonról. Dejó, szóval ez nem egy olyan "válaszolsz ha akarsz" fajta kérdés, hanem egy "válaszolj vagy baj lesz"-szerű. Hát ezt nem láttam jönni. És tényleg nem.

- Ez igazából egy állatkert ugye? - kapkodom a fejem döbbenten a nyávogás és üvöltés után. Ha elbődülne még egy oroszlán, vagy trombitála egy elefánt már az sem lepne meg. Vagyis de, rendesen meglepődnék, de talán még mindig kevésbé mintha kiderülne, hogy egy afrikai esőerdő közepén dekkolunk. Az mekkora poén lenne már!
Nyúlkálnék a rádió után, hogy elkapcsoljak a fehérzajos adóról (modern kor gyermeke), de ahogy egyre erősdik a zümmögés már valahogy mássmilyen lesz. Darazsak, hümmögök magamban, csak hogy pár pillanat eltltével felkapjam a fejem. Darazsak?! Reflexből rántom ki a kezemet Annáéból, és labdapózba gugolva próbálom eltakarni a fejemet a raj elől. Gondolkozz Masa, csak volt valami abban a nyünyünyü képeskönyvben!

Képeskönyv? Gondolom újra végig a dolgot, és ahogy már a fülem körül hallom a kis rovarokat, a hang vélt irányába kezdek kiabálni.
- Van valami festmény a plafonon! - kezdek hadarni, a mondandóm felét csak tippelgetve. Igen, a plafon volt egy tipp.
- Csillagképekkel - ez kicsit úgyhangzik mintha kérdezném, de azért igyekszem tovább gondolkodni. Emlékszem, hogy kettő van, de hogy melyik kettő... Próba cseresznye.
- Bika és Mérleg? - remélem ez nem olyan mint azok a TV-műsorok ahol a rossz válaszért büntetés jár.


//Torpedóim: C5 és E3//

//Mindkettő talált, süllyedt. Infók:sárga, arany, fehér 1 és 6
Ezzel kivégezték az ábrát. -Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 21. 07:51
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 23. 17:26 | Link



Nem, tényleg nem igazán tartozott erősségeim közé a szájról olvasás. Sőt, skillnek sem nevezném, ami szerepelt valaha is az eszköztáramban. De ez van, nem lehetek mindenben tökéletes.
Elégedett bólintással adtam tudtára, hogy örültem neki, amiért végre elővette a pálcáját és lumost használva fényt csiholt. Így legalább két irányba tudtunk figyelni. A legtöbb bokrot próbáltam átnézni, az ott sertepertélő csúszómászókat pedig öklömmel lapítottam ki, mint hülye gyerek az asztalon a gyurmát. Utamban voltak.
Jobb vállam felett néztem át a másikra, hátha ő több szerencsével járt, mint én, aki ólálka módján tapicskolt négykézláb a sárban. A lányról egy furcsa, sötét árnyékra terelődött a tekintetem. Valami  madárszerűre az egyik fa ágán gubbasztva vöröslő dologgal a karmai közt. Egy pillanat alatt összeszűkült a pupillám, tekintetem eltorzult a dühtől és ijesztő hideg kezdte azt átjárni. Automatikusan emeltem a kezem, amellyel a pálcám tartottam. Még gondolkodtam, hogy melyik átokkal sújtsak le a tollas veszedelemre, ha már a professzor életekkel játszik, akkor én is játszadozom a madara életével. Így egál.
Már kezdtem kinyitni a szám, és mély levegőt véve egyik kedvenc átkommal akartam megajándékozni a -szerintem- gyilkos tollast, csakhogy felfigyeltem a szövegre a lábaim előtt. Hallani nem hallottam, de a szöveg láttán -akármennyire is szeretném tagadni- borsódzott a hátam.
- Két.... mi? Most komolyan?! - néztem hitetlenkedve a földre, majd fel a madárra, Rudira, majd megint a földre. Egy furcsa érzés kapott el, még nem igazán éreztem ezt, mintha a csontomig hatolt volna az aggodalom, a bátortalanság. Félelem, ez volt ami engem akkor átjárt. Szemeim előtt jelent meg a varázstalan társadalom, ahogy az általam kirobbantott magnix-mágus világháborúban ők, és az undorító varázstalan fegyvereik pusztítanak el minket. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének, amelyet nem tűrtem.
Térdre rogytam.
- Thébai Héphaisztión, ha jól tudom.... egy Apoteleszmatika címet viselő asztrológiai összefoglaló munka szerzője. Ennek jelentőségét a benne megőrzött, máshonnan nem ismeretes korai görög asztrológiai munkákból származó idézetek, értesülések adják. - feleltem halkan.
- A másik pedig, a másik... a másik - és itt akadt el az a nagy tudományom. Rég volt már, hogy én asztrológiát tanultam. A lányra pillantottam oldalazva, hátha annak volt ötlete. Bármi ötlete.
Ha nem volt, egy stupor még mindig akadt a tarsolyomban. Vagy esetleg egy sectumsempra.



// A torpedós játék megfejtése szerintünk: A Hold
A mítoszok általában gyönyörű nőként, ám gyakran kegyetlen csábítóként is ábrázolják a Holdat, a Rák urát. Kirké alakjában elcsábította Odüsszeuszt; Mint Hekaté gazdagsággal ajándékozta meg kegyeltjeit, mint Szeléné az éjjeli égen hajtotta harci szekerét.//
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 27. 20:01 | Link

Dani


Normális körülmények között talán bele is pirulnék, hogy egy mestertanonc legyen tanúja annak, hogy elfelejtem boszorkány voltomat és nem rögtön pálcát rántok bármi is van. De tény, hogy ilyen helyzetbe se kerültem még, úgyhogy szerintem talán még el is lehetne fogadni a dolgot. Viszont most nem normálisak a körülmények, és túlságosan koncentrálok a környeztem felfedezésére, mint hogy belegondoljak ebbe az apróságba.
Próbálom kizárni a fiú motoszkálását, bár eléggé hangosan csörtetünk mindketten. Minden bokorba belenyúlok a pálcás kezemmel – azért van annyi eszem, hogy ne puszta kézzel fogdossak össze kitudja milyen növényeket – hátha valamelyik alatt ott lapul a kisróka. Ahogy telik az idő és egyre beljebb hatolunk az erdőben úgy leszek egyre idegesebb. Annyi, de annyi veszély leselkedhet itt rá!
A ronda nagy dög madarat persze nem veszem észre, eddig eszembe se jut, hogy valami felragadhatja őt, és olyan magasra felviheti; a hangot azonban hallom. A semmiből érkezik, mégis olyan, mintha mellettem állna a beszélő. Közvetlenül mellettem. És mintha valami végigsúrolná a karomat is, ahogy beszél. Azonnal megdermedek, képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni, megmozdulni, sőt még gondolkodni sem tudok. Tágra nyílt szemmel nézem végig, ahogy Danin is elhatalmasodik a pánik és a térdére zuhan. A szavai nagyon nehezen jutnak csak el a tudatomig, mintha köd venne körül mindent. Látom, hogy segélykérően néz rám, én is hasonló pillantásokat lövelek felé. Hogy mondhatnék bármit is, amikor valami simogat, tapogat én meg képtelen vagyok tenni ellene bármit is? Nem vagyok elég erős, nem hall meg senki.
Egyre szaporábban veszem a levegőt, a szívem őrült iramban kalimpál, és érzem, hogy hamarosan elájulok. Hogy lehetséges, hogy megtörténik egy ilyen itt, ezen a helyen? Az iskolában, egy tanórán! Rajtam múlik egy kisállat élete, és ez történik? Ez egyszerűen képtelenség … ez … lehetetlen. Ez nem történhet meg, ez nem történik meg!
- Paracelsus. Ő úgy tartotta, hogy fontos, hogy az orvos jártas legyen a csillagjóslásban, mert az ókori hagyományokhoz híven Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggés van. Írt egy művet a különböző zodiákus jelekkel ellátott medálokról, talizmánokról, hogy milyen gyógyító hatásuk van. Azt hiszem Archidoxes of Magic volt a címe. Például a Merkúr a tüdőhöz kapcsolódik, a Nap a szívhez, az agyhoz pedig a Hold … - szinte magamat is alig hallom, ahogy az ájulás küszöbén próbálok választ adni a testtelen hangnak a kérdésére. Azt ugyan nem tudom, hogy vajon megfelelőek-e ezek az emberek, akiket mondtuk Danival, viszont amikor kiejtem azt a szót, hogy Hold valami megváltozik. A simogató érzés eltűnik, és szépen lassan az erdő képe is szétfolyik a szemem előtt. Először azt hiszem, hogy azért mert legyűrt a pánik, azonban pár pillanattal később már mintha a tantermet látnám magam előtt. A padot, amiben ültem. Érzetre is olyan, mintha a helyemen ülnék, leszámítva, hogy minden forog körülöttem. Visszatértünk. Gondolom a rókakölyök is megmenekült. Leborulok a padra, és próbálok egyenletesen lélegezni, hogy újra normális legyen minden.

Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. május 2. 20:52 | Link

Masa

A furcsa állathangok hallatán összerezzenek, majd gyorsan körbefordulok, hátha látom merről is jöttek. - Sajnos nem - felelem a lány kérdésére és számat finoman elhúzva megcsóválom a fejem. Valahogy az indokolatlan szadizmus -még ha csak illúzió is- sosem volt ínyemre. De mit van mit tenni, ha már belecsöppentem a helyzetbe hinnem kell benne, hogy nagy tudású kollégám nem bántana sem állatot sem embert sem egyiket a másik kínjai által. Már épp szóra nyitnám a szám, hogy próbáljam segíteni őt a válasz kiegészítésében, amikor furcsa zúgás üti meg fülemet. Szinte felocsúdni sincs érkezésem, amikor a lány már ki is húzza karját az enyémből és a földre veti magát. Darazsak! Tudatosul bennem a tény és azt teszem, amit a leghelyesebbnek érzek. Lehunyom a szemem és mozdulatlanná dermedek. Még lélegzésem is puhává teszem, azt mantrázva magamban, hogy mindez csupán a mágia szüleménye. Ezután már képes vagyok tovább gondolkozni azon, hogy miként is tehetnénk teljessé a választ a Hang számára, de partnerem megelőz ebben és úgy hiszem jó nyomon jár. - Igen, azok vannak ott, azt hiszem - erősítem meg őt és csak remélni merem, hogy a rajnyi darázs a hamarosan eltűnik és a a válaszunk helyesnek találtatik. Lehet a stressz miatt de egyelőre nem érzek fájdalmat, ha mégis megcsíptek kiderül allergiás vagyok e a bűvöld darazsak mérgére vagy sem. Ilyenekkel még sosem volt dolgom. Nem mintha valódiakkal lett volna. Legalábbis ennyivel biztosan nem és remélem ez a jövőben is így marad. Ha túléljük ezt, azt hiszem egy ideig nem nyitok be sehová úgy, hogy nem vagyok biztos benne száz százalékig, hogy mi van az ajtó mögött.


//Megfejtés tippünk a torpedóra: A Nap//
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. május 2. 21:00
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély