A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Mindig kint van, amikor valamelyik csapat edz. Bármikor bárki lesérülhet, ő pedig készenlétben van minden ilyen esetre. Ma éppen néhány karcolással sikerült letudni az egész délutáni programot, úgyhogy addig is elolvasott néhány érdekes cikket a korai demencia kezelésére tett mágikus kísérletekről, bár sokkal okosabb nem lett e téren. Csak abból a cikkből tudott meg hasznos dolgokat, amelyet az elemi mágusokról talált. Majd mindenképpen beszélgetnie kellene erről Zámborival is úgy általánosságban, de egyelőre nem sieti el. Az edzés végeztével ő is becsukja a medimágia szaklapokat, és csak egy pillanatra teszi le őket a padra, hogy a bájitalokkal, kencékkel és kötszerekkel teli táskát becsukja és kézbe vegye, de már el is felejti. A folyóirat ott marad a padon, ő viszont már útban is van vissza a gyengélkedőre. Ilyenkor a kollégák valamelyike van ügyeletben. Úgy egyeztettek, hogy mégse kelljen senkinek két helyen lennie, és szerencsére elegen vannak ahhoz, hogy munka nélkül igazán senki se maradjon. Ennyi diák bőven biztosítja egyébként is, hogy unatkozni ne maradjon idejük. Az már csak a ráadás, hogy egyébként is van magánpraxisa is, és egyre nehezebben tart észben mindent, sőt, papíron is, mert sajnos hiába ír fel időnként dolgokat, azt felejti el, hogy hova is írta fel vagy éppen mit is pontosan. Ezért is gondolkodott el, hogy jó lenne valaki segítségnek, aki legalább arra emlékszik helyette is, hogy mondjuk átveszi a rendelt bájitalokat vagy néha ellenőrzi a készleteket meg ilyesmi. Meg is hirdette a dolgot, sőt, valaki jelentkezett is, ő meg ezt is elfelejtette. Most jut eszébe csak, az órájára pillantva, de hova is beszélték meg? Vajon ide? A naptára meg az irodájában van. Előkotorja inkább a még boldog sportidőkből használt telefonját, hogy megnézze, oda legalább ezt beírta-e. Azt ugyanis még rendszertelenebbül használja, mint a határidők közelében sipákoló naptárat. Ezen csak régi csapattársak keresik alkalomadtán, csak ezért tartotta meg.      

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862233#post862233][b]Thorsten Löwenherz - 2023.04.04. 23:04[/b][/url]

Mindig kint van, amikor valamelyik csapat edz. Bármikor bárki lesérülhet, ő pedig készenlétben van minden ilyen esetre. Ma éppen néhány karcolással sikerült letudni az egész délutáni programot, úgyhogy addig is elolvasott néhány érdekes cikket a korai demencia kezelésére tett mágikus kísérletekről, bár sokkal okosabb nem lett e téren. Csak abból a cikkből tudott meg hasznos dolgokat, amelyet az elemi mágusokról talált. Majd mindenképpen beszélgetnie kellene erről Zámborival is úgy általánosságban, de egyelőre nem sieti el. Az edzés végeztével ő is becsukja a medimágia szaklapokat, és csak egy pillanatra teszi le őket a padra, hogy a bájitalokkal, kencékkel és kötszerekkel teli táskát becsukja és kézbe vegye, de már el is felejti. A folyóirat ott marad a padon, ő viszont már útban is van vissza a gyengélkedőre. Ilyenkor a kollégák valamelyike van ügyeletben. Úgy egyeztettek, hogy mégse kelljen senkinek két helyen lennie, és szerencsére elegen vannak ahhoz, hogy munka nélkül igazán senki se maradjon. Ennyi diák bőven biztosítja egyébként is, hogy unatkozni ne maradjon idejük. Az már csak a ráadás, hogy egyébként is van magánpraxisa is, és egyre nehezebben tart észben mindent, sőt, papíron is, mert sajnos hiába ír fel időnként dolgokat, azt felejti el, hogy hova is írta fel vagy éppen mit is pontosan. Ezért is gondolkodott el, hogy jó lenne valaki segítségnek, aki legalább arra emlékszik helyette is, hogy mondjuk átveszi a rendelt bájitalokat vagy néha ellenőrzi a készleteket meg ilyesmi. Meg is hirdette a dolgot, sőt, valaki jelentkezett is, ő meg ezt is elfelejtette. Most jut eszébe csak, az órájára pillantva, de hova is beszélték meg? Vajon ide? A naptára meg az irodájában van. Előkotorja inkább a még boldog sportidőkből használt telefonját, hogy megnézze, oda legalább ezt beírta-e. Azt ugyanis még rendszertelenebbül használja, mint a határidők közelében sipákoló naptárat. Ezen csak régi csapattársak keresik alkalomadtán, csak ezért tartotta meg.      

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862271#post862271][b]Cassius Corvus - 2023.04.05. 14:51[/b][/url]

Cassiusnak halvány lila fogalma sincs róla, hogy leendő munkaadója nem tudja, hogy jó helyen és jó időbe van ott, ahová ő éppen tart.
Mivel ez nem egy egyszerű találkozás lesz, így azért megpróbálta kicsinosítani magát. A kevésbé kopott, sötét ruháit vette fel, és most egy kicsit 90-es évek eleji benyomást kelthet öltözködésében, ahogyan a kis öltönykabátjában és hátul összefogott hajával sétál a kviddicspálya felé. Persze bakancsban.
Egyébként is el akart már ide nézni, hát most ennek is eljött az ideje. Kicsit persze kár, hogy nem ezzel fog most foglalkozni... de ha sikerrel jár, akkor máris elért valamit az itt tartózkodása alatt, pedig még szinte meg sem érkezett. Persze igazából nem fűz hozzá nagy reményeket, hogy rögtön elsőre minden össze is jön. Egészen biztos benne, hogy amint kiderülnek viselt dolgai, ha ő csinálta, ha nem, úgyis kiadják az útját, szóval jobbnak látja elébe menni majd a dolgoknak. Ennek ellenére persze bizakodik. Ha nem ilyen jellem lenne, most aligha lenne itt.
Amikor viszont meglátja a férfit, aki egyedül lévén minden kétséget kizáróan az, akit keresnie kell, egy pillanat alatt inába száll a bátorsága. Pedig abban sosem volt hiánya. Persze bizalomgerjesztő az arca, de sokkal nagyobb darab a majdhogynem gizda Cassiusnál. Vennie kell néhány mély lélegzetet, mielőtt tovább tud sétálni megtorpanásából. Valamennyire pedig segít azért ebben a férfi látszólagos elveszettsége. Talán késett? Máris rosszul kezd? Vagy mi történik itt? És az a fura szerkezet nála meg... hát reméli, hogy nem ezzel fogják ma itt kivégezni valami fura családi revans miatt.
- Öhm... elnézést... - szólal meg végül, néhány tisztességes méterre a férfitól, de szigorúan kartávolságon kívül. Itt is torpan meg. - Thorsten Löwenherz-t keresem...
Még a nyelve is beletörik. Löwenherz, Löwenherz... Honnan lehet ismerős neki ez a név?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862314#post862314][b]Thorsten Löwenherz - 2023.04.05. 22:55[/b][/url]