37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 13. 14:25 | Link
Állia
estefelé, pár nappal az E-L meccs előtt

 
Óvatosan lépkedve tartottam a kviddicspálya felé. Szerencsére ezt a helyet az iskola területén viszonylag könnyen meg lehetett találni... márha sikerül az embernek kiverekednie magát a kastély labirintusából. Nembaj Laz, talán ötödik év végére megtanulod mi merre van. Kicsit későre járt már, de muszáj volt idetalálnom. Muszáj valamit kezdenem magammal, hiszen nemsokára itt a döntő meccs. És még mindig nem érzem elég felkészültnek magam hozzá, hiába Dasha instrukciói, Miza jótanácsai és a többiek bíztató szavai. Így is rendesen izgultam, pedig pár nap azért még hátravolt. Valamivel le kellett kötnöm magam és a rajz ezen már nem tudott segíteni.
 Az öltöző még nyitva volt, így kihurcoltam magammal az egyik iskolai seprűt, az ütőmet - hiába volt az is iskolai, a famarkolat alját alig észrevehetően megjelöltem egy kék festékfolttal, így tudtam, hogy azt én szoktam használni - meg egy gurkóméretű súlyosabb bőrlabdát és egy vödörnyi hajítanivaló kislabdát is. Igazi gurkót nem mertem elereszteni, mert csak a többiek ismerték azt a varázslatot, amivel szükség esetén meg lehet zabolázni a vasbestiát. Csak egy bőrkesztyűt vettem fel és már kint is voltam a pálya már jócskán kitaposott füvén.
 A seprűt egyelőre leraktam a földre és nyújtani kezdtem, ahogy azt minden edzésünk előtt kellett. Azután fogtam az ütőt, lendítettem párat, próbáltam minél szebb és pontosabb íveket leírni vele. A kislabdák voltak az első áldozataim. Fogtam az elsőt, ami hiába volt teniszlabda nagyságú, volt egy bizonyos súlya azért. Feldobtam a levegőbe majd egy határozott mozdulattal beleütöttem és figyeltem hogy repül végig a pályán. Amikor már az egész vödör kiürült, elindultam összeszedni a labdákat. Egyik pillanatban, mintha valami mozgást láttam volna a pálya szélén. Felkaptam a fejemet és kíváncsian pislogtam a mozgás irányába.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 13. 16:11 | Link
Lazriell
Ruha

Most, hogy már csak néhány nap van a döntő. Sajna a kékek és pirosak között dől el a kupa sorsa. Mivel idén nem volt szerencsénk a cikesszel. Ettől függetlenül várom a meccset, emiatt indultam el ilyen későn a pályára. Izgatott vagyok, bár egyik csapat se nagy szám, mindkettőnek rengeteg gólt lőttünk. Valószínűleg a kupa sorsát a cikesz fogja eldönteni...
Kezemben a seprűmmel lassan haladók az úton, még nem tilosban járok, de azért figyelek.
A bejáratnál meghallom, hogy valaki labdákat ütöget a pályán, de mivel a földön csattannak valószínűleg nem a levegőben száll az akinél az ütő van. Ez elég furcsa tekintve, hogy itt repülő sportot szoktak játszani. Kíváncsian sétálok befelé a csattanásokat hallgatva. Vajon kilehet és mi csinál? Talán egy új sportot talált ki néhány diák?
Elérem a pályára vezető boltívet, de nem lépek ki az árnyékból. Szerencsére innen jól látom a csajt és így ő nem lát meg addig amíg én nem akarom. figyelem, ahogy egyik lasztit üti el a másik után. Miután elütötte az összeset és elindul összeszedni őket, elindulok ki a nyílt pályára. Ezt észre veszi a lány és rám figyel. Miután kicsit közelebb érek felismerem, ő a kékek egyik terelője ha jól emlékszem. Bár látva mi csinál, nem igazán értem, hogy került erre a posztra. Az ütő ott van a kezében, de sehol egy gurkó és ő se seprűn ül.
Az értetlenségem nem mutatom ki, gúnyos mosollyal közeledek felé. Ha már itt van egy kicsit beszélgethetünk a néhány nap múlva esedékes meccsről...
-Hello kékecske.
Néhány méterre tőle megállok és körül nézek a pályán. Aztán tettet kíváncsisággal fordulok vissza hozzá.
-Mi csinálsz?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 13. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 13. 16:40 | Link
Állia

Egy lány lépett a pályára, és bár már távolról észrevettem, hogy jön, mégis kissé összerezzentem, amikor megszólított.
 - Szia - nyögtem ki nagy nehezen. Ismerős volt a lány arca, a rajta ülő kifejezésből és a hangvételéből rájöttem melyik házba is való. Izmaim kissé megfeszültek a karomban, mintha ösztönből védekezni próbálnék valami ellen. Nem tehetek róla, az a kevés emlék, ami rellonosokkal kapcsolatos, nem igazán volt pozitív. Főleg az, amikor Aiden gurkója telibe kapott. Várjunk csak... hiszen ez a lány is a zöldeknél játszik. Ha jól emlékszem, akkor hajtó.
 - Hát én tudod... - folytattam a labdák összeszedését, így kicsit eltávolodtam tőle. Hiába, amikor nem vagyok a seprűmön, el tud kapni kicsit a szorongás. De próbáltam normális emberként viselkedni és folytatni a mondatot. - ...gyakorlom kicsit - felmutattam neki távolról azt a labdát, amit épp abban a pillanatban szedtem fel -  a célzást. Ha egy ilyen picit sikerül rendesen elütni oda, ahova akarom, akkor a gurkóval is menni fog - az összes labda sikeresen a vödörben végezte, és visszaindultam a lányhoz. Lepakoltam előtte és visszavettem a kezembe az ütőt. - Állia, ugye? - kérdeztem kissé bizonytalanul. Dasha folyton mondogatta a játékosok nevét, amikor magyarázta a taktikákat... de agyam mint a szita. Reméltem azért, hogy ebben az esetben jól tippeltem.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2015. augusztus 13. 16:40
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 13. 17:35 | Link
Lazriell

Amikor megszólítom összerezzen, ebből arra következtetek, hogy megismert. Enyhe elégedettséget érzek, amiért már a köszönésem megijeszti. Amíg én ezen gondolkozom visszaköszön, de közben megfeszülnek az izmai. Ez újabb elégedettséggel tölt el, de ezt nem mutatom. Nyugodtan figyelem a lányt és csevegő hangon szólok hozzá...egyenlőre.
Amikor megérdeklődöm tőle, hogy mi csinál elkezdi a labdákat szedegetni. Úgy teszek, mintha nem venném észre a távolodását. Ő pedig egyre távolodva szaggatottan válaszol. Nagy nehezen összehoz egy érhető mondatott. Már amennyire érhető az, hogy a földön gyakorol tenisz labdákkal egy kviddics meccsre...
Hitetlenkedő mosoly jelenik meg az arcomon, de mielőtt megszólalhatnék folytatja a magyarázkodást. Hagyom had beszéljen, a gurkó szó után viszont már nem tudom megállni és elnevetem magam. Ekkora hülyeséget. Még, hogy néhány tenisz labda elütésétől jobb lesz, mint terelő...cöh.  
Miután kinevetem magam, gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon.
-Jó vicc, a csapatomnak tetszene.
Teszek egy lépést a csaj felé.
-Mert ezt nem gondolhattad komolyan, ha csak nem vagy nagyon buta.
Ezt a következő edzésen muszály lesz elmesélnem a többieknek, biztos mindenki viccesnek fogja találni, hogy a Levitások terelője mugli labdácskákkal gyakorol. Amíg én ezen gondolkozom újra megszólal a kék lány. Laza mosollyal bólintok.
-Igen, kékecske.
Engem az ő neve nem érdekel, szóval ha azt várta, hogy most én is kitalálom a nevét nagyot csalódhat.
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 13. 18:14 | Link
Állia


Kissé értetlenül pislogok vissza a lányra, aki felnevetett, újra felkaptam egy lasztit és játszadozni kezdtem vele a kezemben. Régen ilyesmiket kellett dobálnunk általánosban, amikor a tanár felméréseket csináltatott velünk. Eldobni sosem tudtam rendesen. És annak a feladatnak tényleg nem láttam semmi hasznát. De ezt még a vak is láthatta, hogy hasznos és egyszerű bemelegítés, edzésnél. Habár a lány hajtóként játszott tudtommal, nem igazán tapasztalhatta még, mennyi mindenre kell odafigyelni, amikor a gurkó elütéséről van szó.
 - Gondolom a hajtóknak más az edzésmódszere - belegondoltam, hogy milyen szerencsétlen lennék hajtóként. Már az ötlet is mosolygásra késztetett és egy pillanatra el is felejtettem, hogy van ott valaki velem. - De meséld el nyugodtan a tieidnek, lehet hogy hasznát veszik - mondtam halkan, de érthetően. Hangom kicsit sem volt gúnyos, vagy ironikus, teljesen őszintén gondoltam. Reméltem, hogy a társaim nem lesznek mérgesek, amiért ötleteket adok egy másik csapatnak, de abban a pillanatban ebbe bele sem gondoltam igazán.
 Aztán meghallottam a következő mondatot és zavartam elvigyorodtam - Hát az meglehet - vonok vállat komolytalanul. - Még egy éve sincs, hogy repülök, szóval igazából biztos, hogy a legtöbb ember többet tud nálam a kviddicsről - ..hiába bújtam azt a sok könyvet vele kapcsolatban. - De ha nem gyakoroltam volna ilyenekkel - feldobom a labdát és kissé elfordulok, hogy még véletlenül se Állia felé üssem az objektumot. Egészen szép ívet írt le és pottyant le a pálya túloldalán - akkor még annyit sem tudnék, min most.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 13. 20:20 | Link
Lazriell

A levitás lány egyre elveszettebb, amit én elég viccesnek találok. Egyenlőre nem csináltam semmit csak elkezdtem vele beszélgetni. De látva, hogy milyen értetlenül néz már és ahogy a labda dobálgatja. Olyan mint egy elveszett ovis. De azért próbál válaszolni. Bár nem értem mi köze van az én edzésem az ő furcsa gyakorlásához. Ehhez még jön az, hogy vidáman mosolyog. Hát...érdekes csaj az már biztos.
A következő mondata újból nevetésre késztet. A Rellonos terelők rendesen edzenek és nem tenisz labdákat ütögetnek, de ezt feleslegesen magyaráznám neki. Hisz aki aki egy ilyen könnyű labdácskával helyettesíti az 50 kg-os gurkót, azt fejre ejtették kis korában.
A következő mondatomra már értelmesebben válaszol. Jól emlékeztem, tényleg kezdő, de akkor, hogy hogy játszót már? Talán ember hiány van a Levitában...
Nincs sok időm ezen gondolkodni, mert a csaj folytatja a beszédet és még bemutatott is tart.
Lenézően pillantok rá, ez most komoly? A kislabda elütéstől tud elütni egy gurkót? Hát... Unott arccal reagálok a bemutatóra.
-Biztos nagyon jó teniszező lennél, de egy 50 kg-os gurkót nem csak elütni kell.
Újra elkezdek nézelődni és észre veszek egy seprűt a füvön. Elmosolyodom, aztán vissza fordítom a lányra a tekintetem.
-Repülni is úgy tudsz, mint mugli labdákat ütögetni?
A választ meg sem várva, a lábam közé veszem a seprűm és fel emelkedem néhány méterre. Elindulok a másik seprűhöz, amikor mellé érek lejjebb ereszkedem és oldalra dőlve fél kézzel fel veszem. A mozdulat nem volt a legszebb, de sikerült. Feljebb emelkedem, aztán elindulok a kék kezdő felé. Amikor elég közel vagyok oda dobom neki a seprűt.
-Gyerünk tarts egy kis bemutatott.
Távolabb szállok tőle, hogy legyen helye és egy helyben lebegve várom mit lép.
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 13. 21:05 | Link
Állia

 
Úgy tűnt jót mulat azokon, amit mondok. Nagyot sóhajtottam. Még mindig jobb, mintha megsértődött volna amiatt, hogy egy taknyos levitás próbál neki jótanácsokat adni.
 Kénytelen voltam ismét elvigyorodni. Próbáltam már régebben a teniszt, de nem igazán jött be a dolog. Terelői poszton játszani... nos ez valahogy jobban levezeti a feszültséget. - Tudom, hogy nem csak elütni kell - nevetek. Pont nekem mondod..? - Célozni is kell tudni hozzá. Mi másért kellenének ezek a labdák? - nem gondoltam volna, hogy nekem kell ilyeneket elmagyaráznom, de azért próbáltam megérteni a logikáját. Lehet, hogy azért nehezebb megérteni, mert a kvaff dobásához és elkapásához teljesen más dolgokra kell összpontosítani.
 A következő mondatnál vágtam egy kelletlen grimaszt.
 - Azt... - kezdtem volna bele, de a lány már fel is szállt a levegőbe - ...a bemelegítés után szoktam - motyogtam a végét magamnak. Újabb sóhaj. Nem baj, Riell. Dasha sem engedi meg soha, hogy azt csinálj az edzésen, amit szeretnél, ezt próbáld meg itt és most feldolgozni. Átvettem a bal kezembe az ütőt, jobbal pedig engedelmesen elkaptam az Állia által ledobott seprűm nyelét.
 Óvatosan felemelkedtem és ahogy nőtt a magasság, úgy szállt el vele a bizonytalanság is. Na ezért imádok én a levegőben lenni!
 - Mit szeretnél látni? - kérdeztem kíváncsian, miközben tettem pár apróbb kört, hogy felmérjem, hogy ez a seprű milyen gyorsan reagál az utasításaimra, hogyan veszi be a kanyart. Ha hurkokat, meg mélyrepüléseket akar látni, akkor valószínűleg ki kell, hogy ábrándítsam. Mert sajnos nem cirkuszi mutatványokra specializálódtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 14. 19:12 | Link
Lazriell

Egyre jobban szórakozok a a lányon és úgy tűnik a mosolyom ragadós, mert a kék terelő vissza vigyorog. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert nagyobb vagyok nála. Magamban vállat vonok, nem érdekel mit gondol rólam.
Amikor néhány észre vételt teszek az "edzésére" elkezd magyarázni, de közben még mindig mosolyog. A kérdésre vállat vonok.
-Talán energia levezetésnek vagy valami hasonlóhoz.
Máshoz én el sem tudom képzelni, persze fontos a pontosság, de ez így akkor is hülyeségnek tűnik. Mindegy, inkább csináljunk valami érdekesebbet. Seprűre ülök és oda dobom neki a sajátját. Közben felfülel hallom, hogy motyog valami választ a kérdésemre. Aztán felszáll és kipróbálja a seprűt. ebből rájövök, hogy az egyik iskolai darabot hozta ki. Ami csalódás tekintve az én saját seprűm.
A kérdésre elmosolyodom.
-Mivel kezdő vagy egy kis szint felmérésre gondoltam.
Elrepülök a labdákkal teli kanáért, szerencsére a vödör kicsi és könnyen fel tudom venni. Felakasztom a seprűmre, aztán felrepülök a karikák magasságába. Egy helyben lebegve kiveszek egy labdát és eldobom a terelő csaj felé. Dobás közben közlöm vele az egyetlen kikötésem.
-Ha eltalálsz meghalsz!
A tenisz labda meglepően könnyű, ezért kicsit erősebbre sikerül a dobás, mint ahogy terveztem, a cél viszont pontos. A zöld labdácska gyorsan száll a kék lány arca felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 15. 14:04 | Link
Állia


Némán figyelem, ahogy a sárkánylány felkapta a vödröt és újra felemelkedett. Én kicsit alacsonyabban lebegtem, mint ő. Megkönnyebbültem, hogy nem küld el egyből mutatványozni, de ettől még nem lankadt a figyelmem. Úgy tűnt, jól is tettem, hogy felkészülten várakoztam, mert még időben észrevettem, ahogyan felém dobta az egyik labdát.
 Bár láttam, hogy felém tart, nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy merre küldjem meg. Álliára nem merem visszaütni, mert ha nem kapja el - vagy még rosszabb: eltalálom -, akkor én leszek a hülye, hogy minek kellett arra ütnöm. Vaktába üssem, amerre csak tudom? Azzal mégis mit bizonyítok, hogy el tudok találni egy kis hajítólabdát? A mögöttem lévő karikát már késő becélozni. Hát akkor nem tudok mást csinálni...
 Két kezemmel ragadtam meg az ütőmet és lent tartottam a hasamnál, csípőmmel picit befordítottam a seprűt, majd amikor a labda eléggé közel ért, a kezemet felrántottam és a labdát kilőttem az ég felé. Kicsit Állia fölé emelkedtem, így pontosan be tudtam mérni a mögötte lévő középső karikát a pálya túloldalán. A laszti esését is felkészülten vártam és a végeredmény is egész szép lett. Bár nem teljesen a karika közepén repült át, hanem az alsó felét súrolta, attól még betalált.
 Elégedetten bólintottam egyet és lepillantottam a lányra.
 - Ez eddig milyen szinten van? - kérdeztem kíváncsian.

 
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 19. 21:55 | Link
Lazriell

Ez végül is egész kellemes energia levezetés számomra.
Nem kedvelem igazán a kékeket, de ez a csaj egész tűrhető eddig. A bemutatónak igényemnek nem igazán örült, de azért belement. Mondjuk más esélye nem volt...
A karikák alatt nem sokkal lebegek, nálam van a labdácskákkal teli vödör. Az elsőt már el is dobtam,  egy kis "biztatás" kíséretében és a lány némi habozás után elüti. A labda fölöttem szál el, én pedig nem sokkal utána fordulok meg, hogy lássam hova repül. A laszti a középső karikán meggy át, de egy kicsit súrolja a szélét. Ez nem is rossz, ha a tenisz labda ütögetés nézzük. Ám én még mindig kétlem, hogy ennek bármi haszna lenne egy gurkó ellen...
A lány kérdésére laza mosollyal válaszolok.
-A kezdő fölött van, de még nem léptél szintet.
Ezzel fordulok is meg és dobom el a következő zöld labdácskát. A másik oldalon lévő karikák közül a bal szélső felé küldöm az apróságot. Aztán figyelem, hogy erre mit lép. Ő a gyorsabb, ha időben kapcsol, ha nem akkor egy hiba.
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 27. 16:57 | Link
Állia


A sárkánylány mondata picit felbátorított és halványan elmosolyodtam. Viszont a következő mozdulata eléggé meglepett. Nem sok időm volt kapcsolni, és komplett hátraarcot csinálni, hogy a kis labda után repüljek, de meg kellett próbálnom.
 Persze, hogy kibillentem az egyensúlyomból - mit vártam, most komolyan...? - és az egyik lábam lecsúszott a seprű támasztójáról. Nem volt a legszebb látvány, ahogy menet közben próbáltam visszatenni a helyére, de volt két választási lehetőségem. Vagy azzal szórakozom, hogy minél szebb látványt mutassak a seprűn, vagy odaérjek időben.
 Már láttam, ahogy lassan aláhull, szorított az idő, inkább a seprűre hasaltam és lassan ereszkedni kezdtem, hogy egy vonalban legyek a lasztival. Kinyújtottam a karomat de épphogy beleértem az ütőm végével, így kicsit felfelé pattant, de újra elütni már nem tudtam. Csalódottan kaptam el a labdát és indultam vissza Állia felé. Lehet, hogy félnem kéne attól, hogy megint kinevet?
 - Ez nem hiszem, hogy felér egy szintlépéssel - mondtam neki, de nem mertem elnézni. Mi van, ha fél pillanaton belül repül az újabb labda?
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék