A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504731#post504731][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.13. 14:25[/b][/url]

Óvatosan lépkedve tartottam a kviddicspálya felé. Szerencsére ezt a helyet az iskola területén viszonylag könnyen meg lehetett találni... márha sikerül az embernek kiverekednie magát a kastély labirintusából. Nembaj Laz, talán ötödik év végére megtanulod mi merre van. Kicsit későre járt már, de muszáj volt idetalálnom. Muszáj valamit kezdenem magammal, hiszen nemsokára itt a döntő meccs. És még mindig nem érzem elég felkészültnek magam hozzá, hiába Dasha instrukciói, Miza jótanácsai és a többiek bíztató szavai. Így is rendesen izgultam, pedig pár nap azért még hátravolt. Valamivel le kellett kötnöm magam és a rajz ezen már nem tudott segíteni.
 Az öltöző még nyitva volt, így kihurcoltam magammal az egyik iskolai seprűt, az ütőmet - hiába volt az is iskolai, a famarkolat alját alig észrevehetően megjelöltem egy kék festékfolttal, így tudtam, hogy azt én szoktam használni - meg egy gurkóméretű súlyosabb bőrlabdát és egy vödörnyi hajítanivaló kislabdát is. Igazi gurkót nem mertem elereszteni, mert csak a többiek ismerték azt a varázslatot, amivel szükség esetén meg lehet zabolázni a vasbestiát. Csak egy bőrkesztyűt vettem fel és már kint is voltam a pálya már jócskán kitaposott füvén.
 A seprűt egyelőre leraktam a földre és nyújtani kezdtem, ahogy azt minden edzésünk előtt kellett. Azután fogtam az ütőt, lendítettem párat, próbáltam minél szebb és pontosabb íveket leírni vele. A kislabdák voltak az első áldozataim. Fogtam az elsőt, ami hiába volt teniszlabda nagyságú, volt egy bizonyos súlya azért. Feldobtam a levegőbe majd egy határozott mozdulattal beleütöttem és figyeltem hogy repül végig a pályán. Amikor már az egész vödör kiürült, elindultam összeszedni a labdákat. Egyik pillanatban, mintha valami mozgást láttam volna a pálya szélén. Felkaptam a fejemet és kíváncsian pislogtam a mozgás irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504779#post504779][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.13. 16:40[/b][/url]

Egy lány lépett a pályára, és bár már távolról észrevettem, hogy jön, mégis kissé összerezzentem, amikor megszólított.
 - Szia - nyögtem ki nagy nehezen. Ismerős volt a lány arca, a rajta ülő kifejezésből és a hangvételéből rájöttem melyik házba is való. Izmaim kissé megfeszültek a karomban, mintha ösztönből védekezni próbálnék valami ellen. Nem tehetek róla, az a kevés emlék, ami rellonosokkal kapcsolatos, nem igazán volt pozitív. Főleg az, amikor Aiden gurkója telibe kapott. Várjunk csak... hiszen ez a lány is a zöldeknél játszik. Ha jól emlékszem, akkor hajtó.
 - Hát én tudod... - folytattam a labdák összeszedését, így kicsit eltávolodtam tőle. Hiába, amikor nem vagyok a seprűmön, el tud kapni kicsit a szorongás. De próbáltam normális emberként viselkedni és folytatni a mondatot. - ...gyakorlom kicsit - felmutattam neki távolról azt a labdát, amit épp abban a pillanatban szedtem fel -  a célzást. Ha egy ilyen picit sikerül rendesen elütni oda, ahova akarom, akkor a gurkóval is menni fog - az összes labda sikeresen a vödörben végezte, és visszaindultam a lányhoz. Lepakoltam előtte és visszavettem a kezembe az ütőt. - Állia, ugye? - kérdeztem kissé bizonytalanul. Dasha folyton mondogatta a játékosok nevét, amikor magyarázta a taktikákat... de agyam mint a szita. Reméltem azért, hogy ebben az esetben jól tippeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504799#post504799][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.13. 18:14[/b][/url]

Kissé értetlenül pislogok vissza a lányra, aki felnevetett, újra felkaptam egy lasztit és játszadozni kezdtem vele a kezemben. Régen ilyesmiket kellett dobálnunk általánosban, amikor a tanár felméréseket csináltatott velünk. Eldobni sosem tudtam rendesen. És annak a feladatnak tényleg nem láttam semmi hasznát. De ezt még a vak is láthatta, hogy hasznos és egyszerű bemelegítés, edzésnél. Habár a lány hajtóként játszott tudtommal, nem igazán tapasztalhatta még, mennyi mindenre kell odafigyelni, amikor a gurkó elütéséről van szó.
 - Gondolom a hajtóknak más az edzésmódszere - belegondoltam, hogy milyen szerencsétlen lennék hajtóként. Már az ötlet is mosolygásra késztetett és egy pillanatra el is felejtettem, hogy van ott valaki velem. - De meséld el nyugodtan a tieidnek, lehet hogy hasznát veszik - mondtam halkan, de érthetően. Hangom kicsit sem volt gúnyos, vagy ironikus, teljesen őszintén gondoltam. Reméltem, hogy a társaim nem lesznek mérgesek, amiért ötleteket adok egy másik csapatnak, de abban a pillanatban ebbe bele sem gondoltam igazán.
 Aztán meghallottam a következő mondatot és zavartam elvigyorodtam - Hát az meglehet - vonok vállat komolytalanul. - Még egy éve sincs, hogy repülök, szóval igazából biztos, hogy a legtöbb ember többet tud nálam a kviddicsről - ..hiába bújtam azt a sok könyvet vele kapcsolatban. - De ha nem gyakoroltam volna ilyenekkel - feldobom a labdát és kissé elfordulok, hogy még véletlenül se Állia felé üssem az objektumot. Egészen szép ívet írt le és pottyant le a pálya túloldalán - akkor még annyit sem tudnék, min most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504978#post504978][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.13. 21:05[/b][/url]

Úgy tűnt jót mulat azokon, amit mondok. Nagyot sóhajtottam. Még mindig jobb, mintha megsértődött volna amiatt, hogy egy taknyos levitás próbál neki jótanácsokat adni.
 Kénytelen voltam ismét elvigyorodni. Próbáltam már régebben a teniszt, de nem igazán jött be a dolog. Terelői poszton játszani... nos ez valahogy jobban levezeti a feszültséget. - Tudom, hogy nem csak elütni kell - nevetek. Pont nekem mondod..? - Célozni is kell tudni hozzá. Mi másért kellenének ezek a labdák? - nem gondoltam volna, hogy nekem kell ilyeneket elmagyaráznom, de azért próbáltam megérteni a logikáját. Lehet, hogy azért nehezebb megérteni, mert a kvaff dobásához és elkapásához teljesen más dolgokra kell összpontosítani.
 A következő mondatnál vágtam egy kelletlen grimaszt.
 - Azt... - kezdtem volna bele, de a lány már fel is szállt a levegőbe - ...a bemelegítés után szoktam - motyogtam a végét magamnak. Újabb sóhaj. Nem baj, Riell. Dasha sem engedi meg soha, hogy azt csinálj az edzésen, amit szeretnél, ezt próbáld meg itt és most feldolgozni. Átvettem a bal kezembe az ütőt, jobbal pedig engedelmesen elkaptam az Állia által ledobott seprűm nyelét.
 Óvatosan felemelkedtem és ahogy nőtt a magasság, úgy szállt el vele a bizonytalanság is. Na ezért imádok én a levegőben lenni!
 - Mit szeretnél látni? - kérdeztem kíváncsian, miközben tettem pár apróbb kört, hogy felmérjem, hogy ez a seprű milyen gyorsan reagál az utasításaimra, hogyan veszi be a kanyart. Ha hurkokat, meg mélyrepüléseket akar látni, akkor valószínűleg ki kell, hogy ábrándítsam. Mert sajnos nem cirkuszi mutatványokra specializálódtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=505704#post505704][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.15. 14:04[/b][/url]

Némán figyelem, ahogy a sárkánylány felkapta a vödröt és újra felemelkedett. Én kicsit alacsonyabban lebegtem, mint ő. Megkönnyebbültem, hogy nem küld el egyből mutatványozni, de ettől még nem lankadt a figyelmem. Úgy tűnt, jól is tettem, hogy felkészülten várakoztam, mert még időben észrevettem, ahogyan felém dobta az egyik labdát.
 Bár láttam, hogy felém tart, nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy merre küldjem meg. Álliára nem merem visszaütni, mert ha nem kapja el - vagy még rosszabb: eltalálom -, akkor én leszek a hülye, hogy minek kellett arra ütnöm. Vaktába üssem, amerre csak tudom? Azzal mégis mit bizonyítok, hogy el tudok találni egy kis hajítólabdát? A mögöttem lévő karikát már késő becélozni. Hát akkor nem tudok mást csinálni...
 Két kezemmel ragadtam meg az ütőmet és lent tartottam a hasamnál, csípőmmel picit befordítottam a seprűt, majd amikor a labda eléggé közel ért, a kezemet felrántottam és a labdát kilőttem az ég felé. Kicsit Állia fölé emelkedtem, így pontosan be tudtam mérni a mögötte lévő középső karikát a pálya túloldalán. A laszti esését is felkészülten vártam és a végeredmény is egész szép lett. Bár nem teljesen a karika közepén repült át, hanem az alsó felét súrolta, attól még betalált.
 Elégedetten bólintottam egyet és lepillantottam a lányra.
 - Ez eddig milyen szinten van? - kérdeztem kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=509839#post509839][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.27. 16:57[/b][/url]

A sárkánylány mondata picit felbátorított és halványan elmosolyodtam. Viszont a következő mozdulata eléggé meglepett. Nem sok időm volt kapcsolni, és komplett hátraarcot csinálni, hogy a kis labda után repüljek, de meg kellett próbálnom.
 Persze, hogy kibillentem az egyensúlyomból - mit vártam, most komolyan...? - és az egyik lábam lecsúszott a seprű támasztójáról. Nem volt a legszebb látvány, ahogy menet közben próbáltam visszatenni a helyére, de volt két választási lehetőségem. Vagy azzal szórakozom, hogy minél szebb látványt mutassak a seprűn, vagy odaérjek időben.
 Már láttam, ahogy lassan aláhull, szorított az idő, inkább a seprűre hasaltam és lassan ereszkedni kezdtem, hogy egy vonalban legyek a lasztival. Kinyújtottam a karomat de épphogy beleértem az ütőm végével, így kicsit felfelé pattant, de újra elütni már nem tudtam. Csalódottan kaptam el a labdát és indultam vissza Állia felé. Lehet, hogy félnem kéne attól, hogy megint kinevet?
 - Ez nem hiszem, hogy felér egy szintlépéssel - mondtam neki, de nem mertem elnézni. Mi van, ha fél pillanaton belül repül az újabb labda?