Rozsos Annamária
Ruha

A nap süt, sehol egy felhő ez a lehető legjobb idő egy kis kviddicsezéshez. Az pedig, hogy egy szerencsétlen másodikost kell tanítanom még vidámabbá teszi számomra. A kérést elsőre furcsának találtam, de örülök neki. Így talán a következő idényben a Navine is játszani fog és ha véletlenül gyengélkedőre kerül meg sem büntethetnek.
Vigyorog sétálok le a kviddics pályára. A délután közepe felé járunk már, de az időjárás egész nap egy forma. Ez a mi szempontunkból jó, Bár erről a sárga lány lehet, hogy más kép vélekedik. Legalábbis nem tűnt boldognak amikor megkért erre. Valószínűleg még ő is emlékszik a korrepetálásra...
Belépek a pályára, de sehol sem látom Annamáriát. Talán meggondolta magát és még sem akar tanulni?
Vállat vonok, nekem aztán mindegy. Ha jön hajlandó vagyok mutatni neki egy-két egyszerű dolgot, ha nem akkor csak repkedek egy kicsit.
Be sétálok a pálya közepére, még egyszer körül pillantok, aztán a lábam közé veszem a seprűm és felszállok. Amint a karikákkal egy vonalba kerülök gyorsítok. Amikor elérem a büntető vonalat lefelé nyomom a seprűm orrát és bukórepülésbe kezdek, aztán nem sokkal a becsapódás előtt fel rántom a seprűm. Mosolyogva szállok vissza a magasba. Hogy hiányzott már ez, jó végre korlátok nélkül repülni.
Amíg a Navinés lányt várom csinálok még néhány cselt.

Rozsos Annamária

Mikor máskor érne ide a diákom, mint most? Pont lefelé lógok a seprűmről, mivel a lajhár lendülést gyakorlom. Vissza lendülök az eredeti helyzetem be és a pálya bal széléhez közel megállok. Egy helyben lebegve várom, hogy végre felszálljon a csaj. Ami hosszú másodpercek után sem történik meg valamiért.
Már épp kezdenék ideges lenni, amiért ilyen egyszerű dolgot sem tud és a legelejéről kellene kezdenem a tanítását. De szerencsére fel emelkedik, bár elég óvatosan. Komoly arccal figyelem Annamáriát, próbálom felmérni, hogy mennyit tudhat.
Amikor mellém ér és köszön egy enyhe fintorral reagálok.
-Szia.
Látva őt kezdem megérteni, mért nem játszott a legutóbbi szezonban a Navine. Ha mindenki ilyen vagy legalábbis hasonló, mint ő akkor már az első tízpercben porrá zúznánk őket...
Megrázom a fejem, hogy vissza térjek a valóságba, aztán a lányra nézek.
-Na, mit szeretnél tanulni? Egy-két cselt vagy gyorsulni, esetleg jól lassítani?

Rozsos Annamária

A válasz minden, csak nem az amire számítottam. Elkerekedett szemekkel nézem a lányt, biztos én hallottam rosszul ilyet normális ember nem kérne tőlem.
Egy ideig csak némán nézem köpni nyelni nem tudok meglepődésemben nemhogy megszólalni. Annamáriát nézve rájövök, hogy nem a hallásommal van gond. Ez újfent letaglóz. Ő most ezt komolyan gondolja?!
Miután sikerül leküzdenem meglepődésem bosszúsan nézek a Navinés csajra. Ez biztos csak egy rossz vicc. Még, hogy én trükköket tanítsak neki. Hát mi gondol rólam?! Nem vagyok én cirkuszi bohóc! Én kviddics játékos vagyok.
A következő mondata megakadályoz egy pillanatra abban, hogy ezt mind a fejéhez vágjam. Ezt úgy látszik megérzi, mert távolabb szál tőlem. Ezzel mit sem törődve gyilkos pillantással válaszolok.
-Na elmehetsz a f*enébe! Tudod kivel szórakozz.
Lenyomom a seprűm orrát és elindulok a föld felé. Van nekem jobb dolgom is mint ilyen hülyékkel törődni. Hagyjon békén és örüljön, hogy előbb jó kedvem volt és ennyivel megúszta.  

Lazriell
Ruha

Most, hogy már csak néhány nap van a döntő. Sajna a kékek és pirosak között dől el a kupa sorsa. Mivel idén nem volt szerencsénk a cikesszel. Ettől függetlenül várom a meccset, emiatt indultam el ilyen későn a pályára. Izgatott vagyok, bár egyik csapat se nagy szám, mindkettőnek rengeteg gólt lőttünk. Valószínűleg a kupa sorsát a cikesz fogja eldönteni...
Kezemben a seprűmmel lassan haladók az úton, még nem tilosban járok, de azért figyelek.
A bejáratnál meghallom, hogy valaki labdákat ütöget a pályán, de mivel a földön csattannak valószínűleg nem a levegőben száll az akinél az ütő van. Ez elég furcsa tekintve, hogy itt repülő sportot szoktak játszani. Kíváncsian sétálok befelé a csattanásokat hallgatva. Vajon kilehet és mi csinál? Talán egy új sportot talált ki néhány diák?
Elérem a pályára vezető boltívet, de nem lépek ki az árnyékból. Szerencsére innen jól látom a csajt és így ő nem lát meg addig amíg én nem akarom. figyelem, ahogy egyik lasztit üti el a másik után. Miután elütötte az összeset és elindul összeszedni őket, elindulok ki a nyílt pályára. Ezt észre veszi a lány és rám figyel. Miután kicsit közelebb érek felismerem, ő a kékek egyik terelője ha jól emlékszem. Bár látva mi csinál, nem igazán értem, hogy került erre a posztra. Az ütő ott van a kezében, de sehol egy gurkó és ő se seprűn ül.
Az értetlenségem nem mutatom ki, gúnyos mosollyal közeledek felé. Ha már itt van egy kicsit beszélgethetünk a néhány nap múlva esedékes meccsről...
-Hello kékecske.
Néhány méterre tőle megállok és körül nézek a pályán. Aztán tettet kíváncsisággal fordulok vissza hozzá.
-Mi csinálsz?

Lazriell

Amikor megszólítom összerezzen, ebből arra következtetek, hogy megismert. Enyhe elégedettséget érzek, amiért már a köszönésem megijeszti. Amíg én ezen gondolkozom visszaköszön, de közben megfeszülnek az izmai. Ez újabb elégedettséggel tölt el, de ezt nem mutatom. Nyugodtan figyelem a lányt és csevegő hangon szólok hozzá...egyenlőre.
Amikor megérdeklődöm tőle, hogy mi csinál elkezdi a labdákat szedegetni. Úgy teszek, mintha nem venném észre a távolodását. Ő pedig egyre távolodva szaggatottan válaszol. Nagy nehezen összehoz egy érhető mondatott. Már amennyire érhető az, hogy a földön gyakorol tenisz labdákkal egy kviddics meccsre...
Hitetlenkedő mosoly jelenik meg az arcomon, de mielőtt megszólalhatnék folytatja a magyarázkodást. Hagyom had beszéljen, a gurkó szó után viszont már nem tudom megállni és elnevetem magam. Ekkora hülyeséget. Még, hogy néhány tenisz labda elütésétől jobb lesz, mint terelő...cöh.  
Miután kinevetem magam, gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon.
-Jó vicc, a csapatomnak tetszene.
Teszek egy lépést a csaj felé.
-Mert ezt nem gondolhattad komolyan, ha csak nem vagy nagyon buta.
Ezt a következő edzésen muszály lesz elmesélnem a többieknek, biztos mindenki viccesnek fogja találni, hogy a Levitások terelője mugli labdácskákkal gyakorol. Amíg én ezen gondolkozom újra megszólal a kék lány. Laza mosollyal bólintok.
-Igen, kékecske.
Engem az ő neve nem érdekel, szóval ha azt várta, hogy most én is kitalálom a nevét nagyot csalódhat.

Lazriell

A levitás lány egyre elveszettebb, amit én elég viccesnek találok. Egyenlőre nem csináltam semmit csak elkezdtem vele beszélgetni. De látva, hogy milyen értetlenül néz már és ahogy a labda dobálgatja. Olyan mint egy elveszett ovis. De azért próbál válaszolni. Bár nem értem mi köze van az én edzésem az ő furcsa gyakorlásához. Ehhez még jön az, hogy vidáman mosolyog. Hát...érdekes csaj az már biztos.
A következő mondata újból nevetésre késztet. A Rellonos terelők rendesen edzenek és nem tenisz labdákat ütögetnek, de ezt feleslegesen magyaráznám neki. Hisz aki aki egy ilyen könnyű labdácskával helyettesíti az 50 kg-os gurkót, azt fejre ejtették kis korában.
A következő mondatomra már értelmesebben válaszol. Jól emlékeztem, tényleg kezdő, de akkor, hogy hogy játszót már? Talán ember hiány van a Levitában...
Nincs sok időm ezen gondolkodni, mert a csaj folytatja a beszédet és még bemutatott is tart.
Lenézően pillantok rá, ez most komoly? A kislabda elütéstől tud elütni egy gurkót? Hát... Unott arccal reagálok a bemutatóra.
-Biztos nagyon jó teniszező lennél, de egy 50 kg-os gurkót nem csak elütni kell.
Újra elkezdek nézelődni és észre veszek egy seprűt a füvön. Elmosolyodom, aztán vissza fordítom a lányra a tekintetem.
-Repülni is úgy tudsz, mint mugli labdákat ütögetni?
A választ meg sem várva, a lábam közé veszem a seprűm és fel emelkedem néhány méterre. Elindulok a másik seprűhöz, amikor mellé érek lejjebb ereszkedem és oldalra dőlve fél kézzel fel veszem. A mozdulat nem volt a legszebb, de sikerült. Feljebb emelkedem, aztán elindulok a kék kezdő felé. Amikor elég közel vagyok oda dobom neki a seprűt.
-Gyerünk tarts egy kis bemutatott.
Távolabb szállok tőle, hogy legyen helye és egy helyben lebegve várom mit lép.

Lazriell

Egyre jobban szórakozok a a lányon és úgy tűnik a mosolyom ragadós, mert a kék terelő vissza vigyorog. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert nagyobb vagyok nála. Magamban vállat vonok, nem érdekel mit gondol rólam.
Amikor néhány észre vételt teszek az "edzésére" elkezd magyarázni, de közben még mindig mosolyog. A kérdésre vállat vonok.
-Talán energia levezetésnek vagy valami hasonlóhoz.
Máshoz én el sem tudom képzelni, persze fontos a pontosság, de ez így akkor is hülyeségnek tűnik. Mindegy, inkább csináljunk valami érdekesebbet. Seprűre ülök és oda dobom neki a sajátját. Közben felfülel hallom, hogy motyog valami választ a kérdésemre. Aztán felszáll és kipróbálja a seprűt. ebből rájövök, hogy az egyik iskolai darabot hozta ki. Ami csalódás tekintve az én saját seprűm.
A kérdésre elmosolyodom.
-Mivel kezdő vagy egy kis szint felmérésre gondoltam.
Elrepülök a labdákkal teli kanáért, szerencsére a vödör kicsi és könnyen fel tudom venni. Felakasztom a seprűmre, aztán felrepülök a karikák magasságába. Egy helyben lebegve kiveszek egy labdát és eldobom a terelő csaj felé. Dobás közben közlöm vele az egyetlen kikötésem.
-Ha eltalálsz meghalsz!
A tenisz labda meglepően könnyű, ezért kicsit erősebbre sikerül a dobás, mint ahogy terveztem, a cél viszont pontos. A zöld labdácska gyorsan száll a kék lány arca felé.

Rozsos Annamária

Kellet nekem bele mennem a tanításba.....
Enyhén szitkozódva haladók a pálya füve felé. Vagyis csak haladnék, de a csaj elkezd magyarázni. Jobban tenné, ha nem beszélne.
A zagyvaságokat hallva megállok, majd megfordulok. Az egyik kezem azonnal a pálcámért nyúl. Aztán már mondom is a varázslatot.
-Amphicrania!
Ez persze nem a legjobb, most viszont hirtelen ez jutott eszembe. Jegesen a lányra nézek, a varázslat sikeres, de azért én belekezdek a mondókámba.
-Szerencséd, hogy nem vagyok nagyon mérges, de ezután ajánlom, hogy ne fárassz a hülyeségeiddel és legközelebb mást viccelj meg. Különben nem úszod meg ilyen aprósággal.
Ezzel én végeztem. Megfordítom a járgányom, egy utolsó mérges pillantást vettek a lányra aztán lerepülök a pálya földjére. Mára bőven elég volt ebből. Kézbe veszem a seprűm és vissza sétálok a kastélyba.

Lazriell

Ez végül is egész kellemes energia levezetés számomra.
Nem kedvelem igazán a kékeket, de ez a csaj egész tűrhető eddig. A bemutatónak igényemnek nem igazán örült, de azért belement. Mondjuk más esélye nem volt...
A karikák alatt nem sokkal lebegek, nálam van a labdácskákkal teli vödör. Az elsőt már el is dobtam,  egy kis "biztatás" kíséretében és a lány némi habozás után elüti. A labda fölöttem szál el, én pedig nem sokkal utána fordulok meg, hogy lássam hova repül. A laszti a középső karikán meggy át, de egy kicsit súrolja a szélét. Ez nem is rossz, ha a tenisz labda ütögetés nézzük. Ám én még mindig kétlem, hogy ennek bármi haszna lenne egy gurkó ellen...
A lány kérdésére laza mosollyal válaszolok.
-A kezdő fölött van, de még nem léptél szintet.
Ezzel fordulok is meg és dobom el a következő zöld labdácskát. A másik oldalon lévő karikák közül a bal szélső felé küldöm az apróságot. Aztán figyelem, hogy erre mit lép. Ő a gyorsabb, ha időben kapcsol, ha nem akkor egy hiba.